A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-29 / 26. szám
7-TE CT.P AL a pAsrros ISTEN ED VARA — Minden reggel megszámolják itt a csillagosait? — csodálkozott a jó ember. — Meg kell számolni őket — válaszolta Péter —, nem veszett-e el belőlük valamelyik. Intett a jó embernek, hogy idleje lesz az utat tovább folytatni. Újból végigmentek tehát a csűrök és pajták között. A jó ember időnként megrántotta Péter karján az inget és megkérdezte, mi ez, mi az. Péter türelmesen felelgetett, de nem állt meg sehol. — Ebben a kamráiban tartjuk az édességet, amit mézbe adunk, amott pedig a szint, ami majd virágokba kerül. Jobbra a réten azok a virágok vannak, amelyek ezután nyilnak majd ki, a balfelőli réten azok, amelyek már elnyiltak Mert itt mindent együtt találsz, ami volt és ami lesz . . . De már helyben is vagyunk. Hirtelen nehéz szorongás fogta el a jó embert. Hatalmas ház állott előttük. Péter fellépett artornácára, hogy bemenjen, de egy fiatal szolgálóforma dugta ki fejét a pitvarajtón. — A gazda azt üzeni, hogy ezt az embert csak három próba után akarja látni. — No ember — fordult viszsza Péter —, akkor gyorsan végezzük el a három próbát. A jó ember kiváncsiskodni akart, hogy mi lesz az, de mi re kinyitotta volna a száját Péter egyet fordított a görbebotján és máris kint voltak egy nagy pusztaság kellős kö zepén. — Ez is Isten udvarához tartozik? —- kérdezte a jó cm bér. — Hogyne tartoznék — in tette le Péter —, minden hozzátartozik. Ez a negyvenna pos bojt pusztája. De ne kérdezz annyit. Itt van ez a szik la. Látod ott azt a hegyet? Odáig kell cipelned és f el kell vinned annak a hegynek a legtetejébe. —- Ezt a sziklát, arra a hegyre? — csóválta fejét a jó ember. Hogy tudnám én ezt? Ehhez nincs erőm, Péter. — Sajnálom, — szólt Péter, akkor nem sikerült az első próba. Még mielőtt bármit is mukkanhatott volna a jó ember, újra megperdült Péter kezében a bot és ismeretlen országban egy ház előtt álltak. Irta; SINKÓ FERENC Kiszáradt fügefa szomorko- j dott a kapu mellett és bent óriási tömeg sürgött-forgott. A nyitott kapun egy nagy csapat megláncolt embert hajtottak befelé a poroszlók. A házból egyszerre lárma hallatszott ki. Egy férfi ordítozott. — Hol a pénzem, gazemberek. Elloptátok a pénzem. Kipusztitotok, tönkretesznek. | Egy krajcár hiányzók a pénzemből. Ha engedem, holnap egy zsákkal loptok meg. Ostor csattogott és egy aszszony sikoltozott. A jó ember felháborodva fordult Péterhez: — Remélem ezt megtoroljátok? Ilyen aljas, gonosz uzsorás, aki ennyi rabszolgát tart magának. Biztosan a pokol fenekére kerül, ugye? Péter csendesen a jó ember felé fordította a fejét. — Ennél a rabszolgakereskedőnél szolgálsz ezentúl. A jó. ember felháborodott. — Ez a jutalom jóságomért? Érdemes akkor jónak lenni? — Vállalod, vagy nem vállalod? — kérdezte szigorúan Péter. De a jó ember egyre csak kiáltozott: — Ez a jutalmam, ez a ju tál,mám? Péter megragadta a jó ember karját. Ez a próba sem sikerült. Újból megfordította a botját és mlás vidéken állottak egy békességes ház ud varán. Az udvaron két gyö nyörü gyermek játszadozott. Az anyjuk éppen vizet merített a kúton. — Azt az asszonyt el kell /enni a gyerekektől, — szólt Péter — és fel kell vinni az Isten udvarába. Segitsz ne item? Äi A j ó ember szeméből kicsordult a könny. — Péter! Nincs bennetek irgalom? Miért veszitek el et tői a két gyönyörű gyermektől édesanyjukat? Hát irgalmas az Isten, hogy ilyent meg enged? Egy hang zendült meg a jó ember háta mögött, mint mikor husvétkor megkondul a harang. — Kételkedsz: bennem, jó ember? A Gazda állott a hátuk mögött. A jó ember rá akarta emelni szemét, de szemei kápráztat Könnyein keresztül,, úgy látta, hogy a Gazda arca végtelen közel van és Ugyanúgy a jó-, mint a balsorsban, az idők viszontagságaiban, sorscsapásban, nyomorúságban épen úgy, mint bőségben. El kell mondnunk a türelmes Jobbal: “Ha a jókat elvettük Isten kezéből, a rosszakat miért ne vegyük el?” És ha mindent megtettünk, amit tehettünk, legyünk nyugodtak; az Isten jósága segítségünkre siet \ és nem küld reánk megpróbáltatásokat — erőnkön I felül akkor végtelen távol. Azt sem ‘udta hirtelen, hogy csillag-e, amit lát, vagy a Gazda szeme. Feljajtdult újból. — Én Uram, Isten-, nem tudlak szinről-szinre látni. Bizonyosan elkárhoztam. — Nem kárhoztál el. Jó vagy, csak jóságodban több a gyengesség, mint az erő, és több a menekülés, mint a szembeszállás. Pedig akinek én azt parancsolom, hogy sziklát emeljen, adóik hozzá erőt is neki. Nem bízol bennem eléggé. Pedig aki engem szolgál, a gonoszok házában is engem szolgál. Nem hiszede, hogy mindenre vigyázok, ha a csillagokat is megszámlálom minden reggel. Tenger vize kékellett nem messze tőlük. A Gazda rámutatott. — Látod azt a tengert? Szállj le a fenekére, és markolj fel egy csomó kavicsot. A jó ember leszállt a vízbe ás felhozott onnan kavicsot. — Harapdt ketté ezt a kövecskét! Kiválasztott egy követ és zdanyujtóttá a jó embernek. Az kettéharapta. Két bogárka perdült ki a kőből. — Ezeknek is gondját viselem. Hogyne vigyáznék akkor i két gyönyörű gyermekre? Menj vissza a galagonyatövises ösvényen. És szenvedj öbh 'bizalommal. A LEGÖREGEBB Theodore Francis Green, Rhode Island! demokrata szenátora, a legöregebb tagja a szenátusnak. De csak a mult héten lett a szenátus történetében a legöregebb szenátor. A múlt héten töltötte he 88 évét 8 hónapot és 15 napot és •'zzel túlhaladta az eddigi legöregebb szenátort, a verrnonli republikánus Justin Smith Morrillt, aki 88 éves 8 hónapot és 14 napot élt. Csak a kongresszus képviselőházának volt nálánál öregebb tagja: Robert L. Doughton north-caroliani demokrata képviselő, aki 89 évet élt. Green szenátornak október 2-án lesz 89-ik születésnapja és ha ezt túléli, ő lesz nemcsak a szenátusnak, hanem az egész kongresszusnak nesztora. Green szenátor azt mondja, hogy ő fiatalnak érzi magát. De nemcsak mondja ezt, hanem gyakorolja is elvét, hogy öreg ember nem vén ember. Hetenként kétszer-háromszor gyalog megy lakásáról a Capitolba és ott az elevátorokat megkerülve, a lépcsőkön megy felfelé. Csak a birkózást és a hegymászást hagyta abba pár év előtt. Egy feketére égett kereszt marad csak az ontarioi Orleans közelében levő Vilié $t. Louis zárda leégése után a romok között. 18 apáca vesztette életét. LENGYEL-NEMET BARÁTKOZÁS A varsói kommunista rádió és mellékállomásai a lengyel megszállás alatt levő keletnémetországi tartományokban németnyelvű programot küld, nemcsak ezeknek a lengyel-német tartományoknak, 'hanem Németország keleti sziovjetzónájának és a szabad Nyugat-Nómetországnak is, és újabban azzal igyekszik népszerűsíteni magát, hogy a külömböző országrészekben lakó németek 'egymásközti üzeneteit sugározza. Közben persze nincs hiány propagandában, hazacsáfoitásban sem. De a németek mindenütt nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a varsói német rádió messzebbmenő célkitűzésének is. Uj lengyel politika kezd kibontakozni. A lengyelek, akik évszázadok óta orosz, német, osztrák uralom alatt álltak, de sohasem szűntek meg nemzeti önállóságukról álmodozni, most közeledni igyekszenek a németekhez, hogy szabaduljanak a túlerő® szovjet nyomástól. Elgondolásuk az, hogy ha sikerül valamelyes egyezségre jutniok a németekkel, nem lesznek annyira kiszolgáltatva a szovjet kényurak kényének-kedvének, mint most. Persze hosszú az ut egy német-lengyel megegyezéshez. Németország gazdag ipari tartományai vannak most a lengyelek kezén; ezekről neg egykönynyen mondanak le végleg a németek. De valamelyes engedményre mégis hajlandók lennének a németek, tekintettel a mérhetetlen károkra, amiket Hitler lengyel földön okozott. Hány kenyeretek vagyon? kadnak az utón, mert némelyek közülök messziről jöttek. Felelék neki az Ő tanítványai: Honnan elérthetné ki az ember ezeket kenyérrel itt, a pusztá- F)an? És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? Azok pedig mondák: Hét. Erre parancsolá a seregnek, hogy telepedjék le a földre. S vevén a hét kenyeret, hálát adván, megszegő és tanítványainak adá, hogy eléjük tegyék, és a sereg elé tevék. Egy kevés halacskájuk is vala, azokat is megáldá és eléjük tétető És evének és jól lakának. S a megmaradt hulladékokból hét kosárral szedtek fel. Valának pedig, akik etek, mintegy négyezren. És elbocsátá őket. SZENTBESZÉD A mai szent evangéliumban a sokezer embert tápláló Krisztus bámulattal tölti el az embert. — Hát hogyan? — kérdjük — a földiek megvetésére buzdító Krisztus most földi táplálékot is nyújt az embernek? . • . Hiszen a tömeg étlen-szomjan, mindenről megfeledkezve hallgatja az evangélium tisztán csengő szavait! De Krisztus nem feledkezik meg arról, hogy az embernek táplálékra is szüksége van. A bajbajutott ember pedig milyen könnyen hajlandó elhinni, hogy az Isten megfeledkezett róla! íme, előttük a példa, hogy az Ur sohasem feledkezik el róluk még akkor sem, hogyha mi magunk elfeledkeznénk is magunkról. Van ugyanis isteni Gondviselés, amely kiterjed az ember minden ügyére, mert ne feledjük el, hogy semmisem történik Isten rendelése nélkül, vagy legalább is az Ő megengedése nélkül. Végtelenül jó és bölcs az Isten, csakis olyasmit rendel el és csakis olyasmit enged meg, ami lelkűnknek javára válik, még ha az ember ezt nem is látja. Ezt mondotta Tóbiás is fájdalmai között, mikor mindene elpusztult már és ráadásul oly súlyos sebeket, fekélyeket kapott, hogy a szemétdombon cserepekkel vakargatta azokat: “Igaz vagy én Uram és minden utad igazság és ítélet.” A Bölcsesség Könyve hasonlóan ir: “A te kormányzásod elér végtől-végig erősen, ó Uram ,és mindent kellemesen elrendez”. Főképen Szent Pál hangsúlyozza ezt az igazságot: “Tudjuk pedig, hogy az Isten mindent javára változtat azoknak, akik őt szeretik.” De hogy ezt a tanítást mi is megérthessük, szükséges, hogy a földi élet minden eseményét az örökkévalóság szempontjából nézzük, hisz az Isten azért küldi reánk sokszor a földi megpróbáltatásokat, hogy megjutalmazhasson a másvilágon. Minden az örök cél szolgálatában áll. Még a rossz is, a szenvedés is arra szolgál, hogy megtisztítsa lelkünket a bűn következményeitől és alkalmat adjon érdemgyüjtésre. Nehéz időket élünk most. A rossz gazdasági viszony megcsappantotta a kereseti lehetőségeket, csökkentette a munkaalkalmakat. Mindenki kesereg és panaszkodik, mert nem tudja, mit hoz a jövő számára. A hitből élő ember nagyon jól tudja, hogy kötelessége mindenben Isten akaratában belenyugodni EVANGÉLIUM % Szent Máté 9. rész, 29. ^ Azon időben bemenvén Jézus a hajócskába, átkele a tengeren és jőve az ő városába. S ime hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. S látván Jézus azoknak hitét s mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. És ime némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. S látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben? Kérdem tőletek: Mi könnyebb, mondani-e megbocsájttatnak neked a bűneid, vagy pedig mondani* Kelj fel és járj? . . Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az inaszakadt embernek: Kelj fel, vedd ágyadat és menj házadba. És felkelve és haza méné, látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték az Istent, aki ily hatalmat adott az embereknek. SZENTBESZÉD Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és e tévelyben állandóan megmaradtak; ennélfogva tehát folytonosan üldözték az Urat, egészen a kereszthaláláig. És látván Jézus az írástudók gondolatait, mondá: miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked a bűneid, vagy mondani: Kelj fel és járj ? . . . Isten részéről mind a kettő könnyű, mert mindkét ténykedés csodamüvelet, melyhez Isten mindenható erejére van szükség. A tehetetlen ember pedig egyiket sem viheti véghez; de az Írástudók előtt talán nehezebbnek látszott a beteget egy szóval meggyógyítani, mivel ezzel semmi csalás nem lehetett összekötve . . . Jézus tehát az előttük nehezebbnek látszó dolog véghezvitele által meg akarta nekik mutatni, hogy ami előttük kevésbbé nehéznek látszik, azt is megteheti, vagyis a bűnöket is megbocsáthatja. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, de mint ember is, mivel emberi természete az isteni természettel egy isteni személyben egyesült s a Fiuisten második személyében állott: azért az egész világ bűneiért eleget tehetett az Ur; ennélfogva Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonatkozólag Krisztusnak adatott; — ezen tekintélyt és hatalmat másokra, tudniillik a papokra is átruházta az Ur, hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba. Az Ur Jézus valahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyiszor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a csoda valódisága s nagysága kitűnjék- így itt megparancsolta az inaszakadtnak, hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak inaszakadt készséggel engedelmeskedett s fölkele rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jeléül. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték az Istent, aki ilyen hatalmat adott Jézusnak, akit legtöbben csak csodatevő prófétának tekintenek. Pünkösd után 6. vasárnap J f EVANGÉLIUM \ í* r / Szent Márk 8. fej,, 1—10 Ama napokban, midőn ismét hatalmas sereg vala együtt és nem volt mit enniök, magához hiván a tanítványait, mondván nekik: Szánom a sereget, mert im már három napja tartanak velem s nincs mifc enniök, és ha étien bocsátom haza őket, ellan-Pünkösd után 6. vasárnap
