A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-29 / 26. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Fóunder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22sd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ___________________53' ______________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: I SUBSCRIPTION RATES: Egy évre_________________$6.00 One Year ________________$6.00 Fél évre _________________$3.50 I Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. FOURTH OF JULY Julius 4-ón nemcsak a nemzeti függetlenség születésnapját ünnepeljük, hanem mindazt, amit azóta is áldoztak érte amerikaiak békében és háborúban, verejtékben és vérben. A függetlenség kikiáltása hosszú történelmi folyamat eredménye volt. Az északamerikai gyarmatok polgárai rengeteg sérelmet szenvedtek el az angol királyságtól kezdettől fogva egészen 1774-ig, amikor is a 13 gyarmat laikói képviselőket 'küldtek ki Philadelphiába, hogy a méltánytalanságokat megszüntessék. Ez a gyülekezet volt Continental Congress. A panaszok nem vezettek sikerre és a tanácskozásokban résztvevőket bántalmazták, sőt be is börtönözték az angol kormány itteni hatóságai. Ezt a tűrhetetlen helyzetet a gyarmatosok tovább már nem voltak hajlandó eltűrni és 1776 junius 7-én a virginiai Richard Henry Lee határozati javaslatot terjesztett a Congress elé, amely szerint “az Egyesült Gyarmatok szabad és független államoknak nyilváníttatnak, amelyek nem tartoznak többé hűséggel az angol kormánynak és a Nagybritánniával való minden politikai köteléktől felmentetnek”. Három nappal később e határozat kellő megszövegezésére a Congress bizottságot választott, amelynek tagjai: Thomas Jefferson, John Adams, Benjamin Franklin, Roger Sherman és Robert Livingston lettek. Tizenhét napi munka után a bizottság előterjesztette a Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazványát, amelyet kisebb változtatásokkal július 4-én elfogadtak és aláírtak. KURUC KISLÁNY A híres kuruc szabadságharc már a vége felé járt. A váraik egyienfcint adták meg magukat. Kifáradt már mindenki, nem volt képes többé hevíteni a csüggedő sziveket az a bűvös talizmán, a Rákóczi név, amel ynek hallatára máskor vakon rohantak az ellenség golyózápora közé. Valami szomorú fásultság fogta el az embereket, mintha nem törődve semmivel sem, nyugodtan várták volna a (bekövetkezendőket. A néhány város közt, amelyek hűek maradtak még a fejfedelemhez, volt Lőcse is. Lőcsét Löffelholz német generális akarta bevenni, de hasztalan volt minden erőlködése, merit a városban volt elég élelem, nem lehetett volna kiéheztetni, mint egykor Munkácsot. A katonái is szakavatott ügyes emberek voltak, akik nem ijedtek meg a saját árnyékuktól és Löffelholz csak a kedvező alkalmat várta, hogy birtokába kerítse a várost. Egy éjjel, hogy hogy nem, felrobbantották a . lőcsei puskaporos tornyot. (Persze nagy rémület támadt, a mukétások, pandúrok egy pillanat alatt fegyverben termettek és siettek visszaverni Löffelholz támadását, aki fel akarta használni a zűrzavaros pillanatot a város elfoglalására. Irta: KEPES ANDOR A kurucok vissza is verték a támadást, a német generális kénytelen volt takaródét fuvatni, de egy kuruc legénykét mégis elcsíptek. -Gyönyörű gyerek volt, világos kékizsinócr- "uha födte a testét, lábai pc-^nyi csizmákba voltak bujtatva, aranyszőke haja vállait verte. Nagy diadallal vitték a táborukba és ott is töltötte a kis fogoly az első éjt, másnap pedig leszállitatták Kés markra, ahol Löffenholz ezredesének házában helyezték el. Az ezredes mogorva, vén ember volt, összenőtt bozontos szemöldöke rémitgette az embereit, rézvörös orra pedig arra engedett következtetni, hogy nagy barátja a szeszes italoknak. A felesége egészen ellentéte volt. Piciny, gyöngy teremtés. Nagysága alig haladta meg a négy lólbnyiit, éj fekete szemeivel pedig olyan rimánikodóan tudott nézni, hogy még az ezredes kemény szivét is meglágyította. Mikor az ezredes hazahozta a fiút, az asszonykája tágra nyílt szemekkel bámult reájuk. — Hát te mit hoztál? — Foglyot, leikecském. — Aztán minek éppen ide? — Tudod, csak azért, mert titokban kell tartanunk az egészet. Valami előkelő lőcsei patrícius fia lehet és szép váltságdíjra van kilátásunk. — Még a mai korban is így tesznek az emberek? — Hja, leikecském, kénytelenek vagyunk vele. — Hát ha nem adnak érette váltságdíjat? — Terrinigettét, — káromkodott az , ezredes, — akkor megöljük. A kis asszonyka megborzadva hátrált meg a férje elől. — Borzasztó emberek vagytok. Az ifjúnak csinos szobát bocsátottak rendelkezésére és rázárták az ajtót. Oda könyökölt a vasrácsos ablakra és nézegette aiz utcán járkálókat. Az eddigi vidámság eltűnt az arcáról, mintha bánni kezdte volna, hogy ilyen veszedelmes dologiba keverte maigát és szép szemei megteltek könynyel. Az ezredes ezalatt búcsúzott a feleségétől „és indult vissza Lőcse alá, iszonyú gondok között hagyva az aszszonyt, aki nem tudta elképzelni, hogy miképen lelhet valaki olyan barbár, hogy egy ilyen ártatlan gyereket a vérpadra hurcoltasson. Hiszen egész gyerek még, alig lehet tizenkilenc éves, a bajsza pelylhedzni sem kezd és máris a halál martaléka legyem? Nem lesz a'z, meg fogja menteni! Még aznap, mikor elvégezte a délutáni munkáját, felkereste az -ezredesné az ifjút a szobájában és nyájas, barátságos magaviseletével megnyerte a tetszését. A Jó Pásztor Verses Krónikája égi televízió A Nyilatkozat célja nemcsak ia függetlenség kikiáltása volt, hanem a kikiáltás jogosságának a bebizonyítása is. Szabatosan és Akesszólóan sorolja fel az okclkat, amelyek az amerikai hazafiaikat arra késztették, hogy Angliához való hűségüket megtagadják. Uj korszakot nyitott meg a történelemben ez az okmány, amely a nemzetek önrendelkezési jogának íráiflbafoglalt első megnyilvánulása. Szerkesztői jól tudták, hogy III. György angol király lázadóknak fogja őket nyilvánitani és ezért kellett a világgal közölniük, hogy ők olyan kormány alatt kívánnak élni, amely nem zsarnokoskodik polgárain, hanem az érdekeiket szolgálja. Az első szakasz összefoglalja a tényeket, amelyek az elszakadást megelőzték. A második leszögezi minden nép jogát ahoz, hogy uj kormányt alakítson, ha a régi a zsarnokság útjára tért: “Örökigazság az, hc(ry listen minden embert egyenlőnek teremtett, akiket elidegenithetetlen jogokkal ruházott fel, mint az élet, szabadság és a (boldogulás utjának szabad megválasztása. E jogok biztosítására a nemzetek kormányokat .álitotta'k fel, amelyeknek hatalma a kormányzottak hozzájárulásán alapszik. Ha tehát a kormány e jogok megsemmisítésére törekednék, a népnek jogában áll a kormányt felcserélni, eltávolítani és olyan kormány választani, amely boldogulásának és biztonságának előmozdítására alkalmasabbnak látszanak”. A Nyilatkozat leszögezi azt is, hogy a gyarmatok polgársága türelemmel szenvedte át eddigi sérelmeit és szép szóval kísérelte meg az orvoslást. Fel is sorolják az elszenvedett méltánytalanságokat, melyeket III. György intézkedései okoztak. Nem a sérelmek maguk vezettek a függetlenség kikiáltásához; ezek csak a királyi zsarnokság szemléltetésére emlittetnek fel. Csak amikor a kérvények süket fülekre találtak és a békés eszközök hasztalanoknak bizonyultak, folyamodtak a polgárok forradalmi eszközökhöz. Az igazság, amelyeket Washington, Jefferson, Hamilton, Adams és a többi honalapítók lefektettek, nem maradtak Amerika kizárólagos kincsei. A Nyilatkozatot hamarosan megismerték Európa népei és okultak belőle. A RÉGI NÓTA A neonácik, akik most jobbra-balra szervezkednek Nyugat-Németországiban, a régi nótát fújják: Amerikát bírálják és a kákán is csomót keresve kifogásolnak mindent, amit Amerika tesz. Még azt is, amit Amerika nem cselekszik. Ha elgondoljuk, hogy Amerika állította talpra a háború után Németországot, — amely legázolta Európát —, valóban nincsen okuk a németeknek, Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Telve van a lelkem sok-sok vérző jajjal, így virrad rám sok-sok vérmosolyos hajnal. Uj atom-üllőkön gyilkot kalapálnak, hogy átdöfjék vele szivét a világnak. De fönt az Egekben nagy-nagy reform készül, s egész uj világot alkotnak majd végül. Egy csodás vízió távol szent lánggal ég: Égi fényből, vérből uj embert szül az Ég. Mi emberben eddig állati volt csupán: csupa nemes eszme s lélek lesz ezután. Égi kéz lelkűnkbe uj eszméket sző be s lélek-embert farag égi eszmekőbe. Formál a nagy Mester alkotó szeszélye, de csak a látnokok veszik most még észre. Még magam sem tudom, mi értelme, célja: de húsomba vág már alkotó acélja. De bár nem is tudom, de bár meg sem fejtem: mint Észak a delejt, lassanként megsejtem. Mélyen lent a Nadir, magasan a Zenit: formálják az újat, a jobbat, istenit. Földön még vérmáglyán égnek az emberek, de a világűr már borzongva megremeg. Vérzik még az ember, de ragyog a távol, s Isten lelke lassan lelkűnkbe világok Alkot s összezúzza a Teremtő Mester, s százszor formálódik a szent égi vegyszer. Uj lény formálódik az égvi burába, s uj embervetés hull a Föld ugraá'ba. Égi kohók fénye villámolva lángol, s elvakulnak a nagy fémolvasztó lángtól. Múlt életből halál . . . Volt halálból élet: így teremt az Isten újat, jobbat, szépet. Uj lény formálódik az égi burába, s uj embervetés hull a Föld ugarába. Az Égből vetitnek le uj televíziót: it V. IA 11A f"l» VpI AlVí iOi pcaíJq i» í Az asszony megtudta, hogy Beleznay Bálnak hívják és hogy résztvett már három ütközetben, míg elfogták. G|yan Ibizialmas csacsogás fejlődött iki közöttük, annyira belementek a beszélgetésbe, egyik tárgyról a másikra ugorva át, hogy észre sem vették, mikor bealkonyodott, amint pedig a szülei felől kérdezősködött, a bős ifjú, áki már három ütközetben vett részt, könnyekre fakadt és odahajtá fejét az asszony keblére, kisírni bánatát. — Hm, — mondta az aszszony magában — ez ugfyancsak hamar kezdi! — Ne vessen meg, asszonyom, hogy ilyen gyönge szivü vagyok, de ha eszembe jutnak a szüleim, elszorul a szivem. — Szeretné őket látni? — Égek a vágytól. — No akkor teljesülni fog a kívánsága, csak viselje magát nyugodtan. — Köszönöm, örökké áldani fogom érette. Hagy je el, nem leszek hálátlan. Azzal lehajolt, hogy megcsókolja a szép asszony kezét, lile az nem engedte, hanem azt mondta: — Egy magyar nemes ifjútól nem kézcsókot szoktunk kapni. Az ifjú nem értette meg mindjárt, hogy mire céloz a szép ezredesné, aki vágytól sóvárgó szemekkel, szenvedélytől kipirult arcával és lihegő keblével úgy állt előtte, mint egy bűnös angyal; majd mikor az igézet tovább is tar-tott, piruló arcával zárta karjaiba a szerelmes nőt. Az ezredesnét másnap láz bántotta, ágyban volt kénytelen maradni. Ott ült mellette a Pali gyerek, aki mesélt neki az ő szép szülőföldjéről, szüleiről. Remegő áhítattal hallgatta az asszony minden szavát, szerelmes gyönyörrel szívta magába a beszédet. Harmadnapra kiderült az égbolt, gyönyörű szép téli idő lett. A nap sugarai ezerszeresen megtörve csillámlottak a (Folytatás a 3-ik oldalon) REGI KULI HISTÓRIA Az egyenlítői nap kíméletlenül szórta engesztelhetetlen sugarait a kietlen tájra. A rekkenő forróságban reszketett a levegő s a kulik meztelen, fénylő barna hátáról patakokban folyt az izzadság. A letarolt és felégetett őserdő helye, ameddig a szem ellátott, koromtól feketén, üszkösen terült el s itt-ott füstölgőit egy el nem égett óriás fatörzs. A kulik immel-ámmal, kedvetlenül dolgoztak, a máskor erélyes és keménykezü tandil (kínai felügyelő) is álmosan húzódott meg egy fatörzs árnyékában. Az európai felügyelő bágyadtan pislogott karkötőórájára s eredménytelenül próbálkozott a izzadtságtól csuromvizes fehér -zubbonyából egy száraz cigarettát kihalászni. Egyszerre a távolból egy tompa kondulás hallatszott, majd még egy, s aztán gyors egymásutánban ismétlődtek a kongó üres fahangok. A “tong-tong” kivájt fatörzs, melyet egy faütővel kongatnak, tóráján dongott a nyomasztó csendben. Hangját messze mérföldekre lehetett hallani s jelentette, hogy négy óra van, ma kivételesen egy órával hamarább szabad a munka abbahagyni, mert ma “barigajdi” van: kuli fizetési nap. Holnap “haribesar” lesz, nagy nap, szabad nap. A kulikat mintha kicserélték volna. Az álmos, bágyadt kínaiakba visszatért az élet. Szerszámaikat vállukra vetve, fürgén, ruganyosán igyekeztek haza a pondokjukba (kulikaszárnya.) Az európai felügyelő is szaporábban emelgette fáradt lábait s igyekezett mihamarább otthon lenni, hogy kéthetes szakállától megszabaduljon, tisztába öltözködhessék s a kulifizetést gyorsan elintézhesse. Mert holnap neki is nagy napja lesz! Nem kell a tongtong könyörtelen hangjára félhatkor felkelnie, szabad lesz egész nap s tehet, amit akar. Nagy boldogság ez, ha az embernek egyszer tizennégy napban egy szabad napja van. A kulik lakása messze volt a munkájuk helyétől. Igyekeztek is haza, mert otthon a pondokban ma minden finomban részük lesz, ami után egy kuli szív vágyakozik. Lesz evés-ivás, tánc és zene. Meg aztán szabad lesz kockázni kivilágos virradatig, meg az egész következő napon, amíg csak pénzzel bírják, vagy az álmosságtól el nem dőlnek. Mert a kuli sorsa az: eljátsza a keresetét, aztán a szabad nap után újra kezdheti a robotot. A pondokokban már nagyban történtek az előkészületek. Az asszonyok szabad tüzeken gyanús szagú ételeket sütöttek-főztek, a környékbeli maláj benszülöttek lassan gyülekeztek. Az európai felügyelőnek sietnie kellett, hogy az ültetvény vezetőjétől átvegye a kifizetéshez szükséges pénzt és utasításokat kapjon a jövő kétheti műi ■ kára. A manager, az ültetvény vezetője, hamar kiosz totta a parancsot, kiutalta a szükséges pénzt, beszállóit rozzant Ford kocsijába s ő is sietett az ültetvényt elhagyni. Már amennyire a kátyus, hepehupás ut és a Ford a sietést megengedte. A felügyelők is hamar szétszéledtek, ki-ki a maga kerületébe, hogy kuliaikat mihamarább kifizethessék s a nehezen várt társadalmi élet kezdetét vehesse. A kulik a felügyelő házát kerítő bambuszsövényen kívül gyülekeztek a zsivalyogva tárgyalták meg az eljövő este terveit. A felügyelő fehér ruhája azonban feltűnt a szemhatáron, a kis benszülött ponny sebes trappban röpítette a könnyű amerikai taligát s a kulik uruk közeledtére tiszteletteljesen elhallgattak. A “tuwan” (fehér ur) helyet foglalt a ház elé kitett asztal mellett, kirakta könyveit, kikészítette a pénzt maga mellé állította a kínai felügyelőt s megkezdődött a fizetés. — 2547. szám, Gim Lók Siang, — szólította a felügyelő az első kulit. — A szám fontos. Egy kínai nevét összetévesztheti egy fehér ember, a szám pedig mindig csak szám. . Öreg, keshedt, sovány kuli csimpázott elő a sövény mellől. Cserzett bőre lötyögött aszott tagjain s egész ruházata egy hihetetlenül piszkos törülközőből állott, amit dereka körül viselt. A felügyelő ezen az ültetvényen még nemrégen dolgozott s itten most tartott először ‘kifizetést. Szigorú ember volt s az európainak kijáró Hiedelmet szigorúan megkívánta. Gim Lók Siang lassan ballagott az asztal felé. — Te semmirevaló vén, neveletlen lókötő, — dörögte — hát te igy, meztelenül merészelsz idejönni a kifizetéshez? Takarodj, nem kapsz pénzt, amig tisztességesen felöltözve nem jössz. Gim Lók Siang egy kicsit meghökkent, de a többi kuli is. Az előző fehér ur az illemet nem vette ilyen szigorúan s most alig egy-kettő viselt valami vászonkabátfélét. ^ De nem azért kínai a kínai, hogy fel ne talál j:? magát. Egy szempillantás alatt kialakult az üzlet. A két kabáttulajdonos a sövény mellett elhelyezkedett s minden kabáttalan kuli egy cent bérért megkaphatta a kabátot, addig, amig az ur előtt meg kellett jelennie s a fizetést átvennie. A kétszáz kuli megúszta a fizetést két kabáttal hogy szájaskodjanak. Ha annakidején Amerika nem áll a sarkára, ma nemcsak a keleti országrész, de egész Németország szovjetgyarmat lenne. Lehet, hogy ez hiányzik a németeknek, egy kis szenvedés, prosperitás helyett, amit az amerikai billiók hoztak. De a német sajtó még egyre zokog a háború alatti bombázások miatt, gondosan elhallgatva, hogy a háborút és a bombázást ők kezdték. A háborús gonosztevők újra kezdték a szervezkedést, hogy “felszabadítsák” és egyesítsék Németországot. A -régi nótát fújják, igy kezdték a sörcsarnokok alikoholgőzében Hitler alatt is. Amit Adolf kezdett, azt most volt jobbkeze, Otto Strasser folytatja. Persze uj jelszavak, uj jelvények kerültek a •régiek helyére, de a lényeg a régi maradt: “Deutschland über alles!” Németország mindenek fölött!
