A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-18 / 20. szám
2-liv OLDAL A JÖ PASZTOK A JÓ »ÄSZTÖM (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY___ Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHen-y 1-5028 >________________________________________________________53_______________________________________________________________________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: így évre_______________$6.00 One Year ______________$6.0( léi évre_______________$3.50 Half Year______________$3.5( ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. GENF NEM SIKER VOLT, HANEM KUDARC Bántó, 'kiábrándító, de egyben kijózanító és igy hasznos is az a megállapítás, amelyben a kongreszözoís együk bizottsága összefoglalta nézeteit a tavalyi genfi négyhatalmi csúcskonferenciáról. Ez a megállapítás úgy szól, hogy a genfi konferencia, amelyen Eisenhower elnök, Edén és Pinaud miniszterelnökök és Bulganin orosz miniszterelnök túláradó szívélyességgel vitatták meg a világ problémáit, Amerikának és a szabad világnak többet ártott, mint használt. A képviselőház hat tagja a múlt héten két hónapon át beutazott 26 országot és amit tapasztaltak, azt most egy 213 oldalas jelentésben foglalták össze. Ennek a jelentésnek lényege az, hogy a genfi konferencia éppen a túlságos szívélyesség miatt ártott, amennyiben azt a. hamis látszatott keltette szerte a világon, hogy az orosz vezérek, Sztálin bűntársai, tisztességes és tiszteletreméltó államférfian. Nos, állapítják meg a képviselők, senkisem csodálkozhat azon, hogy most úgy az európai, mint az ázsiai népek semmi értelmét nem látják annak, hogy szemibeszálljanak a kommunistákkal, akiket Eisenhower elnök és nyugati társai Genfiben felmagasztaltak. A képviselőik szerint helytelen az egész mostani amerikai külpolitika. Amerika határozatlan, huzzahalogatja döntéseit és eközben a szovjet egyre erélyesebben előretör mindenütt a világon. A szovjet kezd minden lépést, minden akciót, a szovjet szabja meg a világpolitika irányát és Amerika mindig pár lépéssel a szovjet mögött kullog és tanakodik, hogyan tudná kivédeni a szovjet újabb és újabb előretöréseit — Indiában és Egyiptomban, Londonban és Kabulban. Az egész amerikai külpolitikát uj irányba kot! teí’6Í5BV j. ~ — A képviselőházi bizottságban három-három taggal volt képviselve mind a két párt, nem lehet tehát azt mondani, hogy az amerikai külpolitika határozatlanságát és elégtelenségét a szivattakból felépült Eisenhower elnök rovására akarnák írni ebben a választási esztendőiben. Ami hibát találtaik, azt tárgyilagosan, higgadtan tárják jelentésűikben a kongresszus 'és a nemzet elé. Egyélbként minden újságolvasó ugyanezt tapasztalja: A szovjet halad, Amerika utána kullog. -----------------A2 ADÓSZABADSÁG Néhány év előtt egy Dallas L. Hostetler nevű üzletembernek eszébe jutott, hogy az átlag amerikai minden dollárból, amit keres, 35 centet adókba fizet el, beleértve a szövetségi, állami és városi adókat. Hostetler kiszámította, hogy minden évben, január 1-től kezdve meddig dolgozunk ia kormánynak és miikor kezdődik az “adóiszabadság” napja. Mert azt a napot ,amikor önmagunknak kezdünk dolgozni, adóiszabadság napjának nevezte. Ugylátszik, némileg javulhatott az adóhelyzet országos viszonylatban, két év előtt az adószabadság napja május 17-én volt, egy év előtt május 10 és idén már május 7-re esik. Másszóval, május 7-től kezdve magunknak dolgozunk és nem a kormánynak. Hurrá, hurrá! Éljen az adószabadság, — de ne zúgolódjunk az adók miatt sem. Túlságosan divatos lett az adót szidni. Sehol, semmiféle országban nem kapunk oly sokat adónkért, mint Amerikában. Mit kapunk érte? Például a világ legjobb iskolarendszerét. Igaz, ezt az iskolarendszert sokan bírálják, rámutatnak hiányosságaira, de gondolt-e valaki arra, hogy a szabad világiján az egyetlen iskolarendszer, amely teljesen ingyen nyújt középfokú iskolázást? (A csatlós és sao'vjetnépeik iskolarendszerét nem ismerjük.) Vegyük az utakat. Igaz, azok is állandó bírálat alatt állnak, — mint minden egy szabad országban, — de még igy is, a világ legjobb útrendszerével birunk. Életformánk más lenne, ha utaink nem lennének ilyen pompásak. Például, a külvárosi lakónegyedek kialakulását kitűnő utrendszerrnknek köszönhetjük, amely lehetővé teszi a gyors közlekedést. Fel tudnánk sorolni jónéhány előnyt, amit az amerikai polgár az adójáért élvez, de nem tudjuk elhallgatni, hogy állandóan jobb és jobb közszolgálatot követel, mialatt kevesebb adót akar fizetni. Ha egy bűnügy kinyoimozatlan, ha egy ház elég, nyomban több rendőrséget, több tűzoltóságot követel. Az árát azonban nem akarja megfizetni. Emberi dolog, de nem okvetlenül következetes álláspont. Örvendezzünk tehát az adószabadságnak, de ne feledkezzünk meg kötelezettségeinkről sem. Fontos pillanat az arab történelemben: Egyiptom, Saudi Arábia és Yemen védelmi szerződést Írnak alá, mely az an-gol befolyás kiküszöbölésére törekszik. Képünk jobbsarkában fehér ruhájában Nasser egyiptomi miniszterelnök látható. Mikor legszebb a no? Fiatal és érett szépségek befolyásolták a férfiakat és a történelmet Vájjon mikor legszebb a nő ? Melyik korban a legérd ékesebb ? Századunk elején az volt az általános vélemény, hogy a nő tizennyolc éves korában a legszebb. Ebből következett az, hogy a színpadon leginkább az ilyen korú “hősnőket” szerepeltették és a regény hősnők, akiknek kalandja, szerelmi bánata, csalódása felkeltette az érdeklődést az átlagolvasóknak, rendesen tizennyolc esztendősök voltak. Ezzel szemben színpadi szakértők szerint, nő nem lehet szép és nem lehet érdekes, ha huszonöt esztendősnél fiatalabb. Kell, hogy legalább a huszonötödik esztendőt meghaladja, mert szépségének megítéléséhez szükséges bizonyos érettség, testi és értelmi fejlettség, amit a tizennyolc esztendős lánytól nem lehet elvárni. Annyi bizonyos, hogy a modern regényhősnők kora sokszor túlhaladja <k huszöntödik életévet. Walter Scott regényének a hősnői tizenöt-tizenhat esztendősök voltak. Dickens sokszor fiatalabb hősnőket is szemelt ki regényeinek számára, ezzel szemben Herg-e-sheimer, a modern amerikai regényíró negyven esztendős nőket szerel negrajzolni, akik csábítóak, nint egy vámpír. Balzac azt vallotta, hogy a fzennyolc esztendős nőben isak kezd fejlődni a szépség s érdekesség és hogy a nő akcor legszebb és legérdekesebb imikor betöltötte a huszonlyolcadik életévét. Shakespeare nem tesz határozott vallomást ebben as ügyiben, mert Julia varázst isábitó már tizennégy észtén fős korában, ezzel szember Sleopátra legnagyobb sikerek ütvén éves korában érte el. Hogy a mai korban az éreti nők szépségét többre beesülil a fiatal nőkénél, azt meg lehe' állapítani abból is, hogy a; illusztrátorok javarésze éret típusokat szemel ki modellnek Eléggé gyakori eset, hogy í legkitűnőbb amerikai rajzolói modellje legalább negyvei esztendős; , Hogy amoFmctfdig tudjál megtartani szépségüket, e: problematikus dolog. Balieff,: párisi Kopasz Egér éjjeli mu lató igazgatója azon a véle ményen van, hogy a nő kivána tds szépsége legfeljebb háron esztendeig tart. Ezzel szem ben Dániel Frohman azt val A Jó Pásztor Verses Krónikája május ... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Újra itt a május, ragyognak a fények, látjuk tiszta fényét a tavasz szemének. Ujjongással szoktuk az uj tavaszt várni, mikor virágok közt lehet újra járni. De komor sejtelem azt súgja most nekünk: ebben a tavasziban örömet nem lelünk. Messze röppen fényes, szép tavaszi álmunk, mert ködös távolban csak vértengert látunk. Tálán több öröme lesz mégis a nyárnak, mikor a harcterek már békére várnak. Mikor halál helyett az élet vezényel s nem öntözzük Földünk többé embervérrel. Fakérget repesztnek a nagy belső lázak, s gyémánt gyantagyöngyöt izzadnak az ágak. Lelkünk burokján is megreped a kéreg, s mint villám a csúcson, világit a lélek. Nyitott szemmel látunk múltat, jelent, jövőt, s megtisztult lélekkel építünk uj jövőt. Uj ezredév terhes az uj magyar sorstól, s elszakad tán mégis egykor Trianontól. Nyilasnak, bolsinak nem lészen szolgája, s újra kivirul a magyar élet fája. Magyar lelke magját nem veti majd gazba, s turülszárnyon lendül újra a magasba. Belső földrengések rázzák a lelkünket, újra véres végzet kerülget bennünket. Egyiptomban hadat üzentek az észnek, s elnevezték maguk hősnek és merésznek. Nemcsoda, hogy első ősapánk volt Káin, kiüt vére gyakran késő upokáin. Tavasz van ... és újra uj háború épül, az emberi élet újra hunyni készül. Bár vannak, kik hisznek, vannak, kik imáznak, de lelkünk mélyében sárkányok tanyáznak. Ma még tán imára kulcsolva a kezünk, s úgy lehet, hogy holnap mi is ölni megyünk. lotta, hogy a nő harminc esztendeig Lépes szép lenni és a szépség benyomását kelteni férfiakban. D. W. Griffith azt mondotta, hogy egy asszonyt ismert, aki gyönyörű volt nyolcvanesztendős korában. Arnold G-enthe, a kiváló fotográfus, ismert egy nőt, aki ötven esztendős korában is annyi bájjal rendelkezett, hogy bakfisok irigyelték a szépségét. Morris Gest szerint a nők szépsége a negyvenedik és ötvenedik életkor között nyilvánul meg. Arra az időre a kultúra, a műveltség, a tapasztalat annyira kifinomitja őket annyi érdekességet vált ki bennük, hogy csak akkor lehel őket igazán szépnek nevezni. Sir Gilbert Parker azt hangoztatja, hogy habár var j szépség a negyven esztendős [ nőiben is, nagyon kevés akac köröttük, akinek kedvéért í férfi lemondana a fiatal ne szépségéről. Augustus Luke man és Gutzon Borglum, a hires szobrászok, annak a nő szépségnek hívei, amely mái legalább harminc esztendős Florence Ziegfield, aki éven kint átlag tízezer nőt nézet végig, még pedig alaposan, az mondta, hogy csakis olyan nő két vesz figyelembe, akik a ti zennyolcadik és huszadik élet év között vannak, mert “show jában” az efajta nőket szeret te a közönség. De egyéni véle menye szerint a nő szépség« csak huszonöt esztendős korá ban kezd kibontakozni. Emi Fuchs, a festő, azt vallja, hogj ugyanaz a nő kétszer lehet iga .zán szép. Tizenhat éves korában, amikor csitri-szépség vai benne, és harminc éves korá ban, amikor az érett női -szép ség ragyog benne. A tényállás az, hogy a nő szépség korát vajmi nehéz, ső talán lehetetlen meghatározni Egyéne válogatja. Az Ízlései külöibözőek. Van nő, akinél ositri-koráhan az a legnagyobl fájdalma, ha senki sem néz rá és érett nő korában pedig a: bosszantja, hogy minden fér fin-ek- ráesik a szeme. A tul-sá gos népszerűség, amely a nő szépségnek -szól, ugyancsal kellemetlen lehet. A -szépség meghatározá-sá ban az a szempont is lényeges hogy ki milyen termetű, mi lyen méretű nőt szeret. Vai férfi, aki vékony, karcsú nők re “bukik”, viszont van olyan aki csak az olyan női szépsé geiktől lágyul el, amely göm helyű, sőt mi tagadás, kövér. Azért akadémikus -megálla pitásokat nem. is lehet tenn a női szépség koráról. A női szépség! A történeten folyamán hány sorsdöntő lé pés történt a női szépség be folyása következtében? Csal gondoljunk Kleopátrára, vág; Madame Pompadourra, és i francia királyok kurtizánkora akiknek csakugyan fontos sze re-pük volt az emberiség tör ténetében. Tagadhatatlan, hogy nag; események hátterében sokszo nők szerepeltek, egy csőm« kulcslyuk titka nekik tulaj donit'ható. De annyi bizonyos -hogy szépségüket nem min dig határozta meg a koruk Kinek virul a virág — a termésre! legszebb csodája? Önfeledten gyönyörködünk a virág szépségében. Meg se kérdezzük, vájjon nekünk készült-e. Emberi mindenhatóságunk betölti az egész Földet; olyan kis semmiség, mint a múlandó növénydisz, a virág, nem tartóztathat fel a nagy hóditó utón. A virágkereskedés kirakatában télen-nyáron a legszebb virágcsodák ragyognak, azt hisszük tehát, hogy miénk a virág, miénk minden virág, nekünk készül, nekünk festi magát, nekünk illatozik. Ott a virágkereskedés meddőségre kárhoztatott kirakatában valóban a mi virágaink, az emberi virágok, ezek a szegény rabszolgák, rikitanak és illatoznak. De kint a mezőn, a hegyen, erdők mélyén még élnek az igazi virágok, a természet ősi, szabad virágai, amelyek természetes feladatuknak megfelelően rovaroknak gyújtják azokat a szép szineket, rovaroknak formálják azokat a szép sziromkat és rovaroknak illatoznak. Nem az ember számára készültek ezek a hőditó szépségek. Az ember csak elragadta a természettől, s a maga szolgálatára kényszeritette, mint a magtermő növényt, a gyümölcsfát. A természet rendje szerint a virág szépsége csalogató berendezés rovarok számára, amelyek mézet vagy virágport kapnak a virágtól, cserében pedig elvégzik a beporzást, hogy a millió és millió növénymag tavasszal életet varázsolhasson a Földre, amely növény nélkül puszta és kietllen lenne, mint a sivatag. Nincs a természetnek nagyobb csodája, mint az a szoros viszony, amely összhangba köti a rovarok és a virágok életét. Titkos értelmet nyert általa az egész természet. Ismeretével az önző embert talán csalódás fogta el, de aki gyönyörködni tud a világban, az szívesen lemond a maga egyeduralmáról annak az ismeretnek kedvéért, amely ehhez a misztériumhoz segítette. Céltalannak látszott előbb a virágos mező, a virágzó fa, most egyszerre tudjuk, miért ölt nászruhát a növény, miért sürög-forog a sok apró rovar a virágok körül. Csupa kis virág, csupa kis rovar, s mégis az egész együtt valami végtelenség, rejtély, amely előtt megszédül az emberi elme. Öt kivonás egy nap alatt Honoré De Balzac francia iró egy reggel sürgősen magához rendejte, négy barátját,, akik a lehető leggyorsabban siettek Balzachoz. — Végre itt vagytok! — kiáltott fel Balzac, meg ■ pillantva őket. — Lusták, késlekedők! Már egy óráv; 1 ezelőtt itt kellett volna lennetek . . . Holnap Harci igazgatónak egy ötfelvonásos drámát kell felolvasnom. — És véleményünket szeretnéd hallani, nemde? — szólt a barátok egyike, Théophile Gautier. És mind a négy barát kezdett elhelyezkedni a bárfotelekben, mint akik egy hosszú felolvasás meghallgatására készülnek. Balzac azonban a legegyszerűbb arckifejezéssel mondotta: — A drámából még nem Írtam egy sort sem. — Az ördögbe is! — szólt Gautier. — Hiszen akkor csak hat hét múlva lehet felolvasni azt. — Nem. Holnapig össze kell ütnünk a drámát, hogy pénzt szerezzek, mert néhány nap múlva súlyos fizetési kötelezettségeim lesznek. Néhány adóslevelem, lejár. * * — Holnapig lehetetlen megírni a drámát, hiszen még a lemásolásra sem elegendő az idő. — Hallgasd csak meg, hogyan rendeztem el a dolgot: Te megcsinálod az első felvonást, Ourliac a másodikat, Laurent-Jian a harmadikat, B-el-loy a negyediket, én pedig az ötödik felvonást és igy holnap délben felolvashatom azt, amint Harel meghagyta. Egy felvonásra elég lesz négy-ötszáz sor; ötszáz sornyi dialógus megírásához elegendő egy nap és egy éjszaka. Idő tehát van hozzá. — Mondd el a darab tárgyát, a tervet, rajzold meg a szereplők jellemét és rögtön hozzáfogunk a munkához, — felelte Gautier, kissé megzavarodva. — Ah! — kiáltott fel Balzac gőgösen és megvető arckifejezéssel — ha nektek még a darab tárgyát is el kell mondanom, akkor sohasem fogunk végezni. Ez a dráma a “Vautrin” volt. Sőt le kell szegezni azt, hogy számos esetben, mint például Cleopatra esetében, nem a csitri-természet, hanem az -érett korból származó szépség volt a mérvadó. Annyi bizonyos, hogy -a női szépség probléma érdekes és figyelemreméltó. Csak nem szabad könnyedén Ítélni. Ahhoz, hogy a női szépség értékét -igazán megállapíthassuk, portrétfestők, szobrászok véleményét kellene meghallgatnunk, akik ismerik a női test anatómiáját és ismerik a -női lélek rejtélyeit is. 'Csakis azok hivatottak annak a megállapítására, hogy miikor szép a nő és mi az, ami szép benne. Szatócslélekkel nem lehet véleményt mondani a női szépségről. Igaz ugyan, hogy a nők jórésze a felszínes elismerésnek hive, vajmi keveset törődik azzal a szakszerű véleménnyel, amely művészek, szobrászok ajkán hangzik el. Ha nekik valaki udvarol, akkor már biztosra veszik, hogy szépek. Szegények, ha tudnák, hogy sok férfi udvarlásának nem a szépség hódolata a motívuma. De talán jó is, hogy a nők nem gondolnak arra, hogy a művészek állapítsák meg szépségüket. Mert akkor vajmi sok nő elesne attól az érzéstől, hogy szépnek tudja magát. S ne vegyük el tőlük ezt a boldogságot !