A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-11 / 19. szám
Ä JŐ pásztor 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Végre kihajolt a torony ablakán s lekiáltott: — Jönnek, jönnek, — aztán nekifeküdt a harang kötelének s teljes lelkesedéssel húzta, mintha ettől függne most minden. Bánták is most a falubeliek a lelkes harangszót. Minden szem arra felé irányult, ahonnét a násamenetnek jönnie kellett. Végre a főutcába kanyarodott egy gyönyörű négyes fogat. Mind a négy paripa olyan fehér volt, mint a hó, a szerszám vakítóan csillogott a napfényben. Ebben ült a menyasszony a vőféllyel. A csodálkozás kiáltása lebbent el minden ajakról. Az asszonynép a menyasszonyt kereste tekintetével, — kinek a lengő fátyolon akadt meg először a szeme, kinek meg az ezerpengős fülbevallót volt legelső dolga felfedezni. A férfiak a lovaktól nem tudtak hova lenni bámulatukban. — Milyen gyönyörű párák! — Milyen délceg a járásuk! — Hát még a szerszám ! Ily felkiáltások hallatszottak köröskörül. Az első fogat után jött egy másik: négy almás deres, magyarosan íelsallangozva. A parasztgazdák majdhogy hanyatt nem estek ennyi ragyogás láttára. Ebben a fogatban ült násznagyával a vőlegény. A harmadik hintóbán ültek az örömszülők, —die csak a menyasszony részéről. Lorámtffy részéről nem volt jelen senki; a méltóságos asszonynak hirtelen valami baja támadt. Etelkáról meg tudva van, hogy már hosszabb idő óta gyengélkedik. Gyárfás olyan feszesen ült a ruganyos ülésben, mintha csontot nyelt volna, élete párja meg folyton folyvást a meghatottság könnyeit hullatta. A násznép most leszállóit a fogatokról. Minden szem a menyasszonyra irányult. A bognárné által említett drágaságokból alig volt rajta valami! De azért igy is ragyogóan szép volt! A boldogság csillogása nefelejts szép szemében szebb és becsesebb volt, mint a világ összes gyémántjainak ragyogása együttvéve. így lépteik az oltár zsámolyához. A pap kcimo“lyan fogadta őket, f eltette a szokásos kérdéseket, azután rájuk adta az egyház áldását. Ha a menyaszczony is előkelő vérbeli volna, bizonyára ékes beszéddel magasztalta volna a boldogító frigyet. így azonban sietett -túlesni a szertartáson, melynek végeztével a fiatalok már, mint törvényes hitvestársak egymás mellett foglaltak helyet a kocsiban. Nem. hajtattak fel Csillagvárra, hanem ismét vissza a patakmai óimba. Ott fogadta Elemér a közreműködött tanúik sz e-renesekivánaíait. Itt csak addig időztek, mig Ilonka átöltözött. Ekkor búcsút vettek Gyárfáséitól e a fiatal pár a bugaméri kastélyba utazott. Úgy volt, hogy ott töltik a mézes heteket. A búcsúzáig könnyekig megható volt és nagy sirás között ment végbe. Ilonka igazán boldog volt, mégis egy kissé nehezére esett elhagyni a szülői házat, ahol boldog gyermekéveit élte. Elbúcsúzott mindentől és mindenkitől. Még egyszer felkereste kedvenc helyet : az árnyas lugast, a rnora ló patakot, a zakatoló malmot, a hegyfokot, ahonnét még jegyszer végigjáratta tekintetét a viruló 'réteken! Régi cselédjük, a hü Barcsa, m-oet már kezet csókolt neki, és szinte jajgatva sirt, — hogy már most ki fogja a tejet leszűrni, és vasármapomkint ki köti meg neki hátul a másliját olyan szépen. Elemér azonban mindezek iránt kérlelhetetlen volt s magával vitte Ilonkáját egy ismeretlen jövőbe. Az öregek nagy szomorúságban maradtak viszszia. Mind a ketten érezték, hogy szivükből kitéptek valamit, hogy házukból hiányzik az a valami, ami őket elégedettekké -és szinte gazdagokká tette. Eltűnt belőle az -a napfény, amely életüket megaranyozta, elvitték tőlük sze-retetük egyedüli tárgyát, boldogságuk forrását. És mégsem haragudtak érte. Minden leánynak az a rendeltetése, hogy egyszer férjhez menjen — és boldog az, aki jó férjet kap és szivének vágyait megvalósithatja. — Ilonka is boldog lesz, — hajtogatta biztatókig az anya, aki könnyen szeretett rózsás színijein látni mindent. — Adja az ég, — sóhajtott fel az öreg Gyárfás, aki már valamivel kétkedőbb természetű veit. Ami Eleimért illeti, nem kételkedem, hogy- igazán szereti Ilonkát s mindenkép rajta lesz, hogy őt boldoggá tegye. Csak az nem tetszik nekem, hogy Csillagvárról senki sem vett részt az esküvőn. — Úgy mondják, hogy a méltóságos asszony gyöngélkedik, máskülönben biztosan eljött volna, mert hisz minapában is -mily szívesen fogadba Ilonkát. — Kötve lehet csak hinni a nagy uraknak! Ők már úgy vannak szoktatva, hogy soha se mutatják ki igazi érzelmüket. Sokszor vidámságot színlelnek, belül pedig keserű fájdalom marcangolja szivüket. Sokszor szemtől-szembe nyájasságot mutatnak, de á mosolygó álarc mögött gyűlölet lappang. — De Ilonkát csak nem gyűlöli a nagyasszony? — Nyíltan nem mutatja, — de ki tudhatná azt megmondani, hogy mit érez szivében! — Jaj Istenem, ily körülmények között nem jó sors vár gyermekünkre. — Bízzuk a jó Istenre a dolgot és Eleimérre, akinek lesz. rá gondja, hogy Ilonkának minél kevesebbet kelljen drágalábos rokonaival érintkeznie. Ebbe aztán Gyárfásné is belenyugodott. A fiaüal pár ezalatt Bugamérba érkezett, amelyet hamarosan rendibe hoztak. A csekély számú szolgaszeimélyzet mindössze egy várnagyból s egy (kulcsáráéból állott, kihez most egy szakácsné csatlakozott. Elemér egyelőre nem kívánt tölbbet, miután háziasságának első napjait teljes vijsszavcimultságban töltötte. Boldogok voltak, nagyon boldogok, s önmagukon kívül alig vettek tudomást más földi teremtményről. Az első nyolc nap elmúltával Eleimér igy szóit nejéhez: — Kedves Ilonkám, elérkezett az idő, hogy Csillagvárba is bevezesselek. Ilonka 'összerezzent, szinte 'belelborzadt. — Oh Istenem, csak ezt ne, Elemér! — Ugyan miért, kedvesem ? Jogod van ott megjelenni! A kastély az én tulajdonom, tehát te vagy annak úrnője! — Gondold meg, Elemér, hogy ott engem ellenséges érzülettel fogadnának. — Azt szeretném én, látni, — pattant fel Elemér. — Merjen valaki csak egy helytelen szót is kiejteni. Egyébként ne aggódjál kedvesem. Anyám sokkal okosabb, hogy sem gyűlöletét nyíltan kimutatná. — Az mind igaz, Elemér, mégis hidd el, nagyon keserű pohár ez ream nézve és én igen szeretném, ha ezt eíkerülh etnérni. — Csigavér, — legyintett kéziévé! Elemér. — Nem kell azt felvenni. Már csak azért is oda kell mennünk, nehogy azt mondhassák, hogy mutatni se merjük magunkat. Te most Lorántffy Elem érné vagy s mint ilyennek kell is fellépned a világban. Ilonka végre is belenyugodott férjének akaratába. Másnap már jókor délelőtt kocsira, ültek s áthajtottak Csillagvárra. Itt meglepetve tudta meg Elemér hogy anyja elutazott. Etelka azonban itthon veit, de ő vele nem igen óhajtott találkozni. A cselédséget az első emeleti díszterembe rendelte, hogy ott bemutassák: hódolatukat a kastély uj úrnőjének. Ilonka bájos lénye azonnal meghódította a sziveket s a cselédség egyszerre eltelt rajongással iránta. Elemér a fogadás után karjára fűzte fiatal nejét ^ /Körülvezette ő-t a kastélyban, hogy lássa annak öszszes nevezetességeit. Etelka, is értesült a fiatal pár megérkezéséről s egyszerre sürgős vágyat érzett magában kilovagolni. Mindjárt ki is adta a parancsot, hogy nyergei jenek, ő maga pedig toilettet csinált. Ahogy lakosztályából kilépett, a véletlen úgy hozta magával, hogy -éppen szembetalálkozott a fiatal párral. Egy percig megdöbbenve állott me-g, de aztán csakhamad feltalálta magát. — Ah bocsánat! Igen sajnálom, de m-ost sietős a dolgom! Remélem, azonban, lesz szerencséim máskor. E kellemetlen szavak után elsietett. Ilonkának könnyek szöktek szemlébe, Elemér 'megdöbbenve nézett nővére után. De aztán -egyet legyintett kezével. — Csak hadd menjen! Meg leszünk mi nála nélkül is! De azért -ezt meg fogja keserűim! — Nem, nem, Elemér! Nem. akarom, -hogy én miattam viszálykodásba kerülj nővéreddel. Belátom, hogy nem vagyok hozzá való. — M-oist imá-r semmi ramgkülöimbeég sincs közte-tek, mert feleségem vagy, sőt mint e kastély úrnője, fölötte is állsz! Ily sértést tehát nem lehet tűrni s ha bocsánatot nem kér tőled . . . — Oh Elemér, az Istenre kérlek, ne bolygassuk ezt. — Jó, jó! Kedvedért hallgatni akarok most, de azért megjön az idő, midőn majd elégtételt szerzek neked és magamnak is. Kőrútjuk alkalmával Elemér le-gényiszobájáiba is betértek, melynek egyszerű, de igen ízléses berendezése nagyon tetszett Ilonkának. Megnézett minden tárgyat, megsimogatta az atom-ant, melyen Elemér pihenni szokott, leült Íróasztala -elé, s gyönyörrel szemlélte -a rajta levő apróságokat -és műtárgyakat. Egyebek között gyönyörű elefántcsont keretben megpillantotta saját fényképét is. Ennek látása könnyekig meghatotta és boldogan borult Elemér keblére. Az éjjeli szekrényen megpillantott egy kis orv-osságae üvegcsét, melyben zavarosnak látszó folyadék volt. — Mi ez? — kérdezte — s az üvegcsét kezébe vette. — Biztosan hátramaradt orvosság a múltkori betegségedből. (FOLYTATJUK) Európából érkezett Amerikába ez a fiatal elefánt és utitársa, a szamár. Mindketten az amerikai pártok szimbólumai. Élelmes üzletemberek versenyfutása a rendőrséggel Valahol az utcán, az expressz -utón egyszerre leáll egy autó, mint megbokrosodott ló a világért se mozdulna el a helyéről. Forgalmi akadályt csinál, türelmetlen autósok tülkölnek. A megbokrosodott autó vezetője elszalad a legközelebbi telefonhoz, hívja a rendőrség vontató a-utójót. Pár perc mul-va ott van a helyszínen a Midway Towing Service vontatókocsija mindjárt elvontatja a megrokkant autót. Mlég néhány perc és ott van a rendőrség vontató autója. De a megrokkant autónak csak hült helyét találja. Mi történt? Miért rohant, oda “lóhalálban” a privát vontató? Honnan tudta a privát vontató cég, hogy ott-baj van és segítségre van szükség? Mádéi a mólóiban Egy ausztráliai bombavető repülőgép motorjába -betévedt egy vadlud, a gép lezuhant, de a három pilótának sikerült ejtőernyővel leereszkedni a zuhanó gépből. Menekülés a paradicsomból Berlinből jelentik: Április hónapban körülbelül 10,000 német -szökött át a -keleti szovjetparadicsomból a nyugati szabad zónába. Úgy látszik, egyre paradicsomibb az élet a szovjetzónában . . . Frank W. Story rendőrfőnök azt mondja: Görbe dolog ez. Kihallgatják a rendőrség rádió közléseit és sietve ott teremnek, hogy elkaparintsák a rendőrségtől a vontatást. Ilyen huncutság szövetségi törvénybe. (Federal Communications Act) ütközik és súlyos pénzbírság terhe alatt tilos. Story figyelmeztette az élelmes Midway vontatókat, hogy ha ilyesmi mégegyszer megtörténik, az a sors vár rájuk, amely Baltimoréban hasonlóan éber és gyors vontatókat elért: 2-500 dollár pénzbírság minden egyes rendőri rádió kihallgatásért és illegális vontatásért. VÁLÓPER Ötezez kolhoz Magyarországon (F. E. P.) A Szabad Nép közlése szerint a ternelőszövetkezetek az ország megművelhető területetek 27 százalékán gazdálkodnak; több mint negyed niliió parasztcsalád. Az állami gazdaságokhoz az ország termelőterületének 13 százaléka tartozik. A terneiőszövetkezetek száma valamivel meghaladja az ttezret. Az adatok gyakran ellentmondók, mert az uj idatba gyakran beágyaznak régit anélkül, hogy ezt közölnék. Az 1955 év folyamán 480 uj termelőszövetcezet alakult és 223 úgynevezett termelőszövetkezeti alu és város létesült. Ezt a címet azok a községek tapják, ahol hivatalosan a megművelhető földek legalább 90 százaléka kolhozföld. Valójában ma már izt a “kitüntető” megjelölést minden olyan község negkapja, ahol a megművelhető föld több, mint 50 százaléka a kolhozföld. 1956. január elsejétől február 15-ig mintegy 13,000 család lépett be a térineőszövetkezetekbe s ezek körülbelül 40,000 hold föllet hoztak be. A kollektivizálás tehát 1955 eleje óta íagy lépésekkel halad előre, de mégsem olyan iramián, mint az uj kurzus előtt, 1952—55 között . A Társadalmi Szemle érdekes adatokat közöl s i jgyéni gazdaságok jelenlegi alakulásáról. Eszerint íz egyéni gazdaságok száma 1951-h-en 1518,330 volt, L953-ban 1,661,000-re emelkedett. Ezekből a négyszáz légyszögöltől egy kataszteri holdig terjedő gazdaságok 1951-ben az összes gazdaságok 10.9 százalékába, 1953-ban már 26 százalékára rúgtak. Az 1—3 kasasztrális holdas gazdaságok aránya ugyanez idő alatt 10.3 százalékról 25 százalékra meglehetős gyorsaságra! apródóztak el s hatalmas mértékben dominálnak íz aprógazdaságok. Dr. Dévényi Miklós miskolczi ügyvéd irodájában játszódott le ez a jelenet. Beállít hozzá egy ember: — Hallom, hogy a tekintetes ur érti legjobban, hogy a férfit meg az asszonyt hogyan kell elválasztani. — Hát ilyesmivel is foglalkoznám — -mondja az ügyvéd. — Válasszon él hát az ur engem az asszonytól. Nem sajnálom érte a pénzt. Nem tudok tovább vele élni. Az ügyvéd belemegy a dologba, és felteszi a szükséges kérdéseiket. Többek közt ezt kérdi tőle: — Mikor keltek egybe? Az ember nagyot néz: — Nem keltünk mi egybe. — Hát? — Hát csak . . csak u-gy élünk együtt. — De hiszen akkor nem kell válóper — szólt az ügyvéd. — Egyszerűen faképnél hagyhatja az asszonyt. Az ember gondolkozik egy kicsit, aztán nagyon mélyet, nagyon keserveset sóhajt: — Hát azt hiszi a tekintetes ur, hogy ha az asszonyt úgy egyszerűen falképnél lehetne hagyni, hát eljöttem volna ide? Térje» lapunkat: A 2$ éves Bertha Trujillo columbiai hikaviadornő megsebesült, amikor a vad bika fellökte az arénában.
