A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-11 / 19. szám
3-TF OTT)at; ;a ttt posztos A AAGY ÁLDOZAT Ä szentmise szertartásainak lövid magyarázata Irta: LISCHERONC GÁSPÁR jezsuita atya Mikor Erzsébet angol királynő kiadta a parancsot, hogy halálos büntetés terhe alatt tilos kát. papnak lábát angol földre tenni, a hívek vasárnaponként magán házakban gyülekeztek össze és szentmise hiányában jámbor énekekkel és közös imák elmondásával szentelték meg az Ur napját. Az imádság végén előlépett egy aggastyán és egy fehér gyolcskendőt mutatott fel. A hívek térdreborultak, az anyák karjukon levő gyermekeiknek magyarázhatták: ez az a gyolcskendő, amelyen az utolsó pap az utolsó szent áldozatot bemutatta, mielőtt a vérpadra indult volna. És a hívek ezrei annak a gyolcskendőnek puszta látásától, amelyen valaha Krisztus teste nyugodott, merítettek erőt a vértanú ságra. Mit mondjunk mi, kik naponként résztvehetünk a nagy áldozat bemutatásán, kik szemeinkéi láthatjuk, amikor a pap kezei között tartja az isteni Bárányt, hogy a menyei Atyának bemutassa. Magunk előtt megvalósulva látjuk Malachias próféta szavait, melyeket az Ur ad ajakára: “Napkelettől napnyugatáig nagy leszen az én nevem a népeik között és minden helyen nevemnek áldozni fognak és egy tiszta áldozatot fognak ne kém bemutatni.” Ez a tiszta áldozat, az Uj szövetség áldozata: a szentmise áldozat. Minden vallásnak egyik legfőbb központi istentiszteleti ténye az áldozat. Az őskori pogányoknak, a zsidóknak megvoltak a maguk áldozataik, melyekkel különös módon hódoltak Istennek. Manapság is alig van vallás, melynek nem volna valami áldozata. Csak a zsidók és a modern protestantizmus vetették el az áldozat gondolatát. A legfenségesebb áldozat a kálváriái keresztáldozat, ahol egy Isten maga az áldozópap és ő maga egyszersmind az áldozat. Ennek megismétlése a szent mise. Amire ember nem mert volna gondolni soha, azt megtette Krisztus, amikor az utolsó vacsora alkalmából megparancsolta apostolainak szent testének és vérének feláldozását, mikor ezeket a szavakat intézte hozzájuk: “Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre !” Husvét után 6, vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 15, 26-27: 16, 1—4 Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától Származik, ő majd bizonyosságot tesz énfelőlem' és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az idő, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. S ezeket szólottám nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájok emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek. Mindezt pedig kezdetben nektek nem mondottam, minthogy veletek valók. SZENTBESZÉD A mi Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megújítja apostolainak a vigasztaló Szentlélek elküldésének ígéretét. Az utolsó vacsorán mondott főpapi búcsúbeszédében már említést tett nekik a Szentlélek elküldéséről és felhívta a figyelmüket, hogy készüljenek el Annak méltó fogadására, amikor igy szólt hazzájuk: “Most én elmegyek és elküldöm nektek az igazság lelkét, aki majd megtanít benneteket minden igazságra”. Szívleljük meg mi is az Üdvözítőnek ezen szavait és már most töreked jünk lelkünket előkészíteni a közeledő pünkösdi szent ünnepekre. Mit tegyünk, hogy a Szentlélek ajándékaiban minél inkább részesüljünk? Először is törekedjünk magunkból eltávolítani mindazt, ami a Szentiéleknek nem tetszik. Kerüljünk minden bűnt és bünrevezető alkalmat, ami gyűlöletes az Isten előtt s lelkünket eltávolítja Tőle. Isten szereti a szenvedőket, a kísértésben levőket, de hogyan is szerethetné azokat, akik szándékosan halmoznak bűnt bűnre? A súlyos bűn kiöli belőlünk az Isten barátságát, a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodás pedig csökkenti lelkünk ellenálló erejét. Ne szomoritsátok meg az Isten Szentleikét! A mi lelkünk legyen a Szentlélek temploma, ta•Sernákuluma...Tisztítsuk meg minden folttól, minden zennytől! Kerüljük a világ szellemét, amely csupa sötétség és hazugság és útját állja a kegyelemosztó Szentlélek működésének. A világ elvei s felfogása teljesen ellenkeznek Jézus Krisztus örök erejű tanításával. A világ megveti az alázatosságot, a sérelmek megbocsátását, a szegénységet és minden boldogságot a földi javakban ß élvezetekben keres. De ha mi ezen üres és veszedelmes földi javak utáni vággyal töltjük el lelkünket, úgy teljesen képtelenné válunk a Szentlélek indításainak és kegyelmeinek befogadására. A földhöz tapadt ember a földet, az églek után vágyódó ember a menyeit kedveli. Legyünk továbbá összeszedettek. Tekintsük csak az apostolokat: együtt vannak az utolsó vacsora megszentelt termében tiz napon keresztül áhitatos imádságban és mélységes várakozás csendjében. A csendben és áhitatos összeszedettségben minden gondolatuk, vágyuk és várakozásuk a Szentlélek befogadására összpontosul. Törekedjünk mi is buzgó imádsággal szivünkben a Szentlélek Úristennek, az igazság lelkének megfelelő lakóhelyet biztosítani, hogy méltókká váljunk az Ő kegyelmeinek elfogadására. Kavarja fel indításaival a mi lelkünket és lángolja fel buzgalomra és erőre a fai szivünket, hogy igazi krisztusi életünkkel tanúbizonyságot tehessünk mi is Krisztusról. Mert a mi életünk csak akkor lesz Krisztus evangéliumának tanúbizonysága, ha a sziveket átalakító Szentlélek éltető ereje hatja át. • Először csodálkoztak az apostolok a parancson, de teljesítették azt. Azóta 2000 év telt el és 2000 év óta száll az ég felé szünet nélkül a legnagyobb áldozat füstje az örök Istenség imádására és engesztelésére. Ha valaki bejárná az egész világot és elmenne fel az északi jeges vidékre: Alaskába, vagy Grönlandba, onnét a Tüzfokhoz, onnét ismét meszsze Ausztráliába, vagy meszsze Ázsiába és látná, hogy mindenütt ugyanaz a nagy áldozat mutattatik be, ugyanazon nyelven, ugyanazon szertartások között, a csodálkozástól felkiáltana: “Mi ez?” Ilyent csak egy Isten művelhet ! Sokan kifogásolják, miért mondja az Egyház ezt a fenséges istentiszteleti tényt latin nyelven és miért nem a nép nyelvén, hogy mindenki könynyebben megérthetné ? A latin nyelv az egyház ősi nyelve, visszavezet azon ősidőkbe, amikor a latin volt az uralkodó nyelv az összes európai népeknél. A szentmisének legtöbb részét a pap halkan mond ja, úgysem értenék meg a jelenlevők, ha a nép nyelvén volna is; emellett az egyház a híveknek a kezébe adja az egész misekönyvet a nép nyelvén, úgy hogy mindenkinek módjában áll, miként X. Pius, az Oltárszentség nagy pápája mindig hangsúlyozta — nemcsak misét- hallgatni, de a miséző pappal mintegy együtt imádkozni, együtt misézni. A mise minden egyes részének, minden szertartásának megvan a maga történeti múlt ja és mélységes misztikus jelentése vonatkozással Krisztusra és a nagy keresztáldozatra. Maga a név: “missio” kezdetben csak a katechumenok elbocsátását jelentette, később a 4-ik századtól kezdve az egész szent misét. Már az egyházi ruháknak is, miket a pap a szentmise előtt felvesz, mélységes jelentésük van vonatkozással Krisztus Urunk kínszenvedésére. A fehér ing, melyet a pap magára ölt, jelképezi a fehér ruhát, melybe Krisztus Urunkat Heródes öltöztette, amikor viszszaküldte őt Pilátushoz; a kötél mellyel a pap körülövezi magát, j elképe azoknak a köteleknek, melyekkel Krisztus Urunat hóhérai megkötözték; a stóla a papi hatalom jelképe, a miseruhán levő kereszt Krisztus Urunk keresztjét juttatja eszünkbe. Az egyházi ruhák felöltéise alatt a pap különböző imákat mond, melyek jelzik azt a lelki megtisztulást, mellyel a papnak az Ur oltára előtt meg kell jelennie. Az egyházi ruhák felöltése után a pap megkezdi a szentmisét. Szent Jusztinian hitvédő, aki a II. században élt Krisztus után, a szentmise következő részeit sorolja elő: a felajánlás, hálaadás, átváltoztatás és áldozás. Lényegét tekintve, a mai szentmise külső szertartása egyezik az őskeresztény korabeli idők szentségével. Ma is a misének három főrészét különböztetjük meg: a felajánlást, az átváltoztatást és a szentáldozást. Ezeket megelőzik a pap és a hívek közelebbi előkészületei a szentmisére és a hálaadás, melyek, nem számítódnak külön résznek. (Folytatjuk) A Szentatyák vasárnapja EVANGÉLIUM t c Szent János 17, 1—-13 NIKITA ÉS NIKKI Londonból jelentik: Nikita Kruscsev, a -szovjet uj Sztálinja, londoni látogatása alkalmával egy háromhónapos orosz medvebocsot ajándékozott a kis Anne hercegnőnek. A neve: Nikki. Nikki még nem elég civilizált lény ahhoz, hogy a királyi család palotájában lakhasson, ezért hát a londoni állatkertben csináltak neki kvártélyt. Hogy ne unatkozzék, lakótársat adtak neki, amely Rusk névre hallgat és még fiatalabb mint ő. De akármilyen fiatal Nikki, a marxista-leninsta-sztalinista-kruscsevista eszméket már beszivta és az állatkert látogatói május 1-én meglepetéssel látták, hogy Nikki lakosztálya falaira rákarcolta az üdvözítő kommunista hit sarlókalapács jelvényét. És még nagyobb volt a meglepetés, amikor a picinyke Rusk is elkezdte Nikkit utánozni és legalábbis egy sarlót rá tudott karcolni a falra. A bűnnek büntetve kell lennie, ha akarod, hogy az Isten ne büntesse azokat, előzd meg az Ur Istent. A bűn büntetendő vagy általad vagy Tőle. (Szt. Ágoston.) Azon időben: Jézus az égre emelvén szemeit, mondd: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged; amint hatalmat adtál neki minden test fölött, hogy mindennek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én téged dicsőítettelek a földön; a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy megcselekedjem. És most dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel,melyet bírtam tenálad, mielőtt e világ lett. Kijelentettem a te nevedet, az embereknek, kiket nekem adtál e világból. Tieid voltak, és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották. Most megismerték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled vagyon. i • Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közöltem velők, és ők elfogadták, és igazán megismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldöttéi engemet. Én őérettök könyörgök. Nem e világért könyörgök, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők tiéid. Az enyéim mind tieid, és a tieid enyéim; és én megdicsőitettem bennök. Én már nem vagyok e világon, de ők e világon vannak, és én tehozzád megyek. Szent Atyám! Tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtai, hogy egygyé legyenek, mint mi vagyunk. Mig velők voltam e világon, és tartottam meg őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem; és senki sem veszett el közülünk, hanem csak a kárhozat fia, hogy az irás 'beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket mondom e világon, hogy az én örömöm teljes legyen bennök. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn szenvedése előtt utoljára mondott ünnepélyes imát önmagáért, tanítványaiért s minden jövendő hívéért, az égre emelvén szemeit, mondá: Törökverő Hunyadi János A magyarság hármas világtörténelmi ünnepe XII. Pius pápa fogadta Lewis Strausst, az amerikai atomero bizottság elnökét. Rómáiban most ülték meg nagy ünnepélyességgel három olyan egymással szorosan öszszefüggő emlékezetes történelmi évfordulót, amelyek éppen a mai időkben meggyőzően bizonyítják, hogy a magyarságnak milyen nagy szerepe volt a nyugati kultúra megvédésében. Félezer éve, hogy Hunyadi János sorsdöntő győzelmet i aratott Nándor Fehérvárnál, ezt a legfontosabb végvárt ostromló török sereg felett, ugyanakkor félezer éve két tragikus eseménynek — a ragály három héttel a győzelem után Hunyadi Jánosnak, majd 60 nap múlva bajtársának, és a győzelemben osztályosának, Kapisztrán Szt. Jánosnak a halálát okozta. EGY OLASZ SZERZETES A három évforduló emlékére rendezett római ünnepségen részt vettek Pizzardo, Mezella, Piazza, Tappuoni s Constantini bíborosok, továbbá a szerzetesrendek generálisai és a pápai udvar számos előkelőségei. Az ünnepi beszédet Dám Ince a magyar ferences atya mondotta, a magyar egyháztörténet és az egyházi néprajz egyik legkiválóbb művelője. Amikor az országot 1456 tavaszán Mahmud: szultán támadása fenyegette, az ország nagyjai nem álltak egységesen a törökverő hős mögött. A főurak túlnyomó nagy része elpártolt Hunyaditól és voltakép magányosan kellett megszerveznie a török elleni küzdelmet. Azonban egy nagy segítőtársa volt, egy egyszerű olasz szerzetes, akit III. Calicxtuis pápa küldött- Magyarországra a török elleni keresztes-had j árat megszervezésére. A két ember szövetsége csodás volt. Kapisztrán szenvedélyes egyéniségének, páratlan szónoki lendületének sikerült a magyar parasztság hatalmas tömegeit, a törökkel szembeni ellenállás szolgálatában állítania. Hatalmas fanatizált parasztsereget hozott a szegedi táborba, ahol Hunyadi János csapataival egyesült, majd pedig Nándor Fehérvár, a mai Belgrad, Jugoszlávia jelenlegi fővárosának falai alá vonult. Nándor Fehérvár várát Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora védte, és a török mérhetetlen túlerővel támadta a várat. 1456 julius 21-22-én Hunyadi a felmentő sereggel megsemmisítő győzelmet aratott a török ostromlók felett, akik fejvesztetten menekültek Nándor Fehérvár alól. A győzelemben oroszlánrésze volt Kapisztrán Szt. Jánosnak, aki a paraszt tömegek rohamának élén haladt. A NYUGAT HŐSE A győzelemnek az volt a következménye, hogy évtizedekre sikerült a törököt visszavetni a Duna vonalától a Balkán hegységig. Ha akkor sikerül a töröknek elözömlenie Magyarországot, aligha állt volna meg a magyar határnál, hanem minden valószínűség szerint sikerült volna egyfelől Ausztria, másfelől pedig a török hajóhaddal karöltve, Olaszország megrohanása. A korabeli nyugati közvélemény, élén a Pápával, valóban Hunyadinak és mellette Kapisztrárinak tulaj donitotta annak az érdemét, hogy a keleti önkénynek nem sikerült akkor Nyugat kapuit bevennie. Miközben a magyar kard eredmé nyesen megvédte Nyugatot a keleti roham ellen, nyugodtan fejlődhetett és virágozhatott a nagyszerű renaissance kultúra, amely azután néhány évtized múlva Magyarországon is Hunyadi János fiának, Mátyásnak udvarában otthonra talált. A nyugati kultúrának ezt a nagyszerű folytonosságát, amely a vallásos hitnek és a szellem szabadságának a szülötte volt, védték Hunyadi János és Kapisztrán magyar parasztjai. De jelentette a Nándor Fehérvári győzelem azt is, és ez a tanulsága a mai kor számára, hogy a magyarság akkor tud eredményesen ellenállni minden keletről jövő barbár támadásnak, ha a nyugati világ valóban mögötte áll, ha átérzd annak a jelentőiségét, ‘Atyám, eljött az óra, dicsőitsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged!” Hogy a hívők ezen megdicsőülés által, amelynél , fogva megismerik, hogy te igaz Isten vagy s én igaz ;Fiu, a világ Megváltója, elnyerjék az örök életet; ; mert az örök élet abban áll, hogy megismerjenek tégedet, mint igaz Istent és a Jézus Krisztust, akit te küldöttéi, hogy hívén ő benne, üdvözüljenek. Mert senki sem iidvözülhet másképen, hanem csak a Jézus j Krisztusban való élő hit által, amelynek alkatrészei a remény és a szeretet s kifolyásai a jó cselekedetnek. A munkát, melyet ram bíztál, elvégeztem, hogy |megcselekedjem. Azért mondja Krisztus: “a munkát , elvégeztem”, mert a megváltás dicsőséges munkája az | Ő akaratában el volt már végezve, mivel épen készült ; a kereszthalálra menni. És éppen azért, mert a rám | bízott munkát elvégeztem és irántad való szeretetből megaláztam magamat a kereszthalálig, mostan dicső- i its meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, amelyet bírtam tenálad, mielőtt ez a világ lett. Én tőlük távozom és hozzád megyek vissza, ők pedig e világon maradnak, hogy az én szent evangéliumomat és a tiedet az egész földkerekségen hirdessék. Mig velük voltam e világon, én tartottam meg őket a te tekintélyeddel, hatalmaddal és erőddel, mint hozzájuk menesztett követed. Akiket nekem adtál, megőriztem és senki sem veszett el közülök, hanem csak a kárhozat fia: Judás. Most pedig, óh Atyám, halálom s feltámadásom után Te hozzád térek vissza és ezeket mondom e világon feltámadásomról, mennybemenetelemről és az Atyámhoz való visszatérésemről, hogy apostolaimnak s tanítványaimnak oly nagy jók felett velem együtt teljes örömük legyen s reméljék, hogy rövid idő alatt a mennybe, az én dicsőségembe fogom őket felvenni. Kövessük mi is mindnyájan az Ur Jézus példáját, aki, midőn szenvedése előtt utol jára imádkozott önmagáért, tanítványaiért és minden jövendő hívéért, az égre emelve szemeit, bizalomteljesen fordult a mennyei Atyához; emeljük fel mi is szemeinket az égre, járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk. hogy megvédje ezt a nemzetet, amely már nem egyszer védte a Nyugatot a saját testével. DÉLI HARANGSZÓ Ezt a nyugati segítő készséget fejezi ki Kapisztrán pápai missziója. Hunyadit az egyház mindég nagy hősének tisztelte. Magyarországon nedig mindenkor visszaemlékeztek arra, hogy nagymértékben a Pápa küldöttének fanatikus hite és odaadása mentette meg akkor Magyarországot. A Magyarországon oly rendkívül népszerű Ferences rend legnagyobb rendtartománya Kapisztrán Szt. János nevét viseli. A szép és lényegében igaz történelmi hagyomány szerint a déli baramgszó Hunyadi és Kapisztrán Nándor Fehérvár győzelmére emlékezteti még évszázadok múlva is a keresztény világot. Bennünket magyarokat pedig emlékez tetnie kell arra, hogy az egységben rejlő szellemi erő minden számbeli túlsúlynál, hatalmasabb.
