A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-13 / 15. szám

A JŐ PÁSZTOR 7-ÍK OLD AL A csend önhadnagy felhúzta szemöldökét. A ma­kacsság, mellyel a kisasszony az ő feltevése ellen küz­dött, már-már gyanúsnak tűnt fel előtte. — Már megbocsásson, nagyságos 'kisasszony, de én sehogy sem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy inkább a tettesnél lehetett a kegyed fényképe. Etelka ingerülten akart közbeszólni, a csendőr­­hadnagy azonban kérte őt, hogy legyein nyugodt. — Ebből azonban — úgymond — korántsem kö­vetkezik, hogy kegyed egy elvetemült embert tünte­tett ki fényképével. Igen valószínű, hogy az a valaki illetéktelenül jutott a kegyed névaláírásával ellátott fényképéhez. — Lehetséges! — bólintott fejével Etelka. — Nemi gondolja-e, hogy azt a képet valaki el­lopta — például olyas valaki, kiben vak szenvedély gyulladt kegyed iránt? Etelka önkéntelenül Jánosra gondolt, de hall­gatott. — Nem tud a nagyságos kisasszony ilyen egyént? — Nem! — Én pedig gyanítok egyet, aki éppen ellensé­ges viszonyba is jutott az erdésszel. — Ki lenne az? — kérdezte Etelka visszafojtott hangon. — A volt lovász: Farkas János. — Az nem lehet! — pattant fel Etelka ingerül­ten. — Miért állítja ezt olyan határozottan? — Mert tudom, hogy nem lehet igaz! Mi oka lett volna Farkas Jánosnak arra, hogy meggyilkolja az erdészt, kivel úgyszólván alig érintkezett? — Egy előfordult eset miatt lehetett neki oka erre s ép azért köröztetését elrendeltem. — Etelka erőltetve felkacagott, mint aki nagyon lekicsinyíti a hadnagy intézkedését. — Haha! Ez igazán furcsa! A csendőrhadnagy nem firtatta tovább a dolgot ö miután aláíratta Etelkával a felvett jegyzőkönyvet, eltávozott. De meg volt győződve, hogy az elveszett fénykép jogos vagy jogtalan tulajdonosát alighanem Farkas Jánosban kell keresni. A csendcrhadnagy távozása után mindjárt jött a méltóságos asszony, megtudakolni, hogy mit vég­zett. Fanyarul vette tudomásul, hogy a kihallgatás­nak ezúttal nem volt tényleges eredménye. De mit rejt titkos méhében a jövő? Érezték mind a ketten, hogy az általuk elvetett mag idővel miég igen rossz gyümölcsöt teremhet. E naptól fogva nyomasztó han­gulat . uralkodott a Lorántffyné fényes lakosztályá­ban — ellentétben a patakmalomimial, ahol a szere­lem verőfényes boldogsága töltötte be a kedélyeket. A méltóságos asszonyt az nyugtalanitotta legjobban, vájjon Szitás Lajos csakugyan hallott-e valamit a halottas háziban lefolyt beszélgetésből? Ez az aggodalom éjjel-nappal nyugtalanitotta. A szembesítés alkalmával Lajos tekintetéből azt vél­te kiolvasni, hogy talán tud valamit. Ha az áll, akkor annak az embernek az ittléte reá nézve állandó ve­szedelem. Mert soha sem lehet tudni, amikor lép elő tartózkodó állásából. Hogy a kimos kételyektől "megszabaduljon, fel­tette magában, hogy meglátogatja Szitást. Ez éppen alkalomszerű lesz és a lakosság elő t fokozni fogja népszerűségét. Ezalatt pedig az creg Szitás G ergely azon a vál­tozáson ment át, ami a legtöbb emberen meg szokott történni. Amint visszakapva fiát az öröm első roha­ma elmúlt, a vén ember bosszutervekkel kezdett fog­lalkozni mindazok ellen, akik neki ezt a nagy bajt okozták. — Hogy jó anyádnak időnap előtt kellett a fűbe harapnia, azt egyedül a gőgös nemzetség okozta! Hü élettársamtól fosztottak meg engem! — Én tőlem nreg a mátkámat rabolták el! — tet­te hozzá keserűen Lajos. — Ördög és pokol! — ütött az asztalra Gergely apó. Én már öreg vagyok s kivénültem a virtuskcdás­­ból, de neked nem kellene ezt nyugodtan tűrni! — Mit tegyek, apám? Bepanaszoljam őt? — Mindenesetre büntetést érdemelnek a köny­­nyelmüség miatt, mellyel mindjárt vasra verettek té­ged, mint valami cégéres gazembert. Meg kell mu­tatni nekik, hogy manapság nem lehet ám azt csinál­ni velünk, ami nekik tetszik . . . Hirtelen elnémult, mert selyem ruha suhogása hallatszott be a pitvarból. A következő percben be­lépett Lorántffyné és nyájasan jó napot kívánt. A másik kettő meglepetésében alig tudott szó­hoz jutni. — Lajos, — szólalt meg Lorántffyné —, beszél­ni valóm van veled! • — De nekem is a méltóságos asszonnyal! — pat­tant fel most az öreg. — Jó hogy1 eljött! Már fel akar­tam menni a kastélyba. Ä William Penn igazgatóságának gyűlése A William Penn Franiter­­nális Egyesület, az amerikai magyarság legrégibb és leg­nagyobb testvérsegitő intéz­ménye első rendes igazgató­­sági gyűlését átpirfhs 9-én, hétfőn kezdte meg. A gyűlés elé nagy érdek­lődéssel néz az egyesület 90,- 010 főnyi tagsága, mert ez lesz az első alkalom, hogy a Verhovay és Rákóczii egyesü­letek össze ov ad á s álból, létre­jött testvérsegitő intézmény­nek a miult évben választott igazgatósága rendes gyűlésre jön össze. A gyűlés hatalmas tárgy­sorozatával münden valószí­nűség szerint egész héten át tartani fog és azon a (követke­zők vesznek részt: Révész Kálmán központi eínck, Macikéi* Gyula és Var­ga Lajos alelnötoök, Balia P. János, Bencze István, Ozer­­nai Gábor, Fáczán Mihály, Fäluisisy C. Alajos, Fejes And­rás, Fishlbein László, Gyu­­lay Sándor, Ibos Albert, Kör­­möndy József, Körösy Mi­hály, Dr. Kovács Andor, Láng István, Lénárt J. Gyula Magyary Ferenc, Mioldovány Sándor, Radvány F erenc, 7a.?isy László és Vfflzli Lajos igazgatók, Stellkovics Albert központi titkár, Szabó János központi számvevő, Somogyi Gyula központi pénztáros, Phillips J. Richard Invest­ment Manager, Charles Ele­mér központi szervező, Dr. Gömöry C. Sámuel főorvos s Banes B. Gay jogtanácsos. — Mi végből? — kérdezte meglepetéssel Lo­rántffyné. — Azért, hogy szemükbe vágjam az igazat! Megöltek a feleségemet, megfosztották becsületétől a fiamat és csaknem nyomorékká tettek engemet is!-— Ugyan Szitás . . . hogy beszélhet így? — De beszélek én még máskép is ! A nagy urak azt hiszik, hogy a föld népe csak arra való, hogy sze­szélyüket kitöltisélk rajta! Molnár Ilonkával is mit tet­tek ! Vele adták azt a cigányt, hogy felborítsa a ko­csit! Majd ez is napfényre fog még jönni! Szeme rémesen forgott, amikor a kemény szava­kat a Lorántffyné fejéhez vágta. — Nem értem magát Szitás! — szólt bélkitől eg Lcrántffyné, miiközben arca belesápadt a nem várt vádaskodó támadásba. — Oly nyomorúságot hoztak ránk, melyet soha helyre hozni nem lehet! — kiáltotta most Lajos. — Pedig ezt meg nem érdemelte egyikünk se, de az ur­­fi 'megérdemelte volna, hogy keresztül lőjjem . . . Hitványság, amit velem tettek, de még nagyobb hit­ványság, amit Gyárfás Ilonkával tenni akartak! Na­gyon jól hallottam, hogy mit beszélteik a halottas ház­ban. Majd erről is lesz ám még szó . . . Lorántffyné kékült zöldült e szók hallattára. E pillanat, an úgy érezte magát, mint aki darázsfészek­be nyúlt. Megtudta hát, amit tudni akart, de amilyen áron! Hogy lealázta őt ez a két pór? Milyen hangon beszél­nek vele! — Gazuk! — sziszegte fogai között s kiment a házból. Lélegzete akadozott, homlokán veríték gyön­gyözött. El se merte gondolni, ani fejlődhetik ki ab­ból, ha Lajos kibeszéli a halottas házban történteket. — Oh, milyen borzasztó helyzetbe jutottunk! — suttogta maga elé végtelen keserűséggel. — Minden oldalról ránk tör az ellenség! És nincs aki védjen bennünket és síkra özállhatna értünk. Ez alatt Etelka sóta közben egy nyomorék öreg asszonyra bukkant a kastély környékén, ki vakme­rőén megszólította őt. — Itt nem szabad koldulni! — támadt rá Etelka. — Nemi: kérek én alamizsnát — tőled legkevésb­­bé. — De minő hangon beszél ez az arcátlan! — há­borodott fel Etelka. A vén asszony ég felé emelte egyik mankóját. — Vigyázzatok, mert egyszer csak lecsap rátok az Isten haragja. — Bolond! — szólt megvetőleg Etelka s tovább akart menni. — Állj meg! — kiáltotta utána az öreg asszony s kinyújtott mankója hegyével megérintette Etelkát. — Mondd meg anyádnak, hogy köszöntetem . . . hej, sokat tudna mondani az öreg Hanus néni. Etelkát a mankó érintése szertelen dühbe hozta. Meg is kapta a mankót, kirántotta az öreg asszony kezéből és eldobta. Erre éktelen diikácsolásban tört ki az öreg asz­­ezony. — A imánk ómat, hé, a mankómat! — Hozza el magának, ha tetszik! — rivalt rá Etelka hidegen s eltávozott. — Átok read! — kiáltotta utána a nyomorék. — Rajtam nem fog a te átkod! — vágott vissza Etelka. — Az által a cigány által fog beteljesülni rajtad az átok! , Etelka összerezzent e szók hallatára. Ez is a ci­gányt emlegeti! — Ugyan milyen vége lesz ennek? Nem mert többé visszapillantani és sietve tói t vissza a kastélyba. Egészen ki volt (kelve magából, mire felért. Ugyanígy ki volt kelve Lorántffyné is, kit leányának felindulása még jobban felizgatott. — Mi történt, Etelka? — fordult kimerültén leá­nyához. — Találkoztam az öreg Hamissal, — válaszolt Etelka, az izgalomtól csaknem rekedt hangen. — Ki az? — kérdezte szorongva Lorántffyné. (Folytatjuk) ti éves feleség BtICYRUS, Ohio — Aüg: Lét héttel 11-ik születésnapja’ után Karlene Gans férjhez-j ment Stanley Thorn 19 éves} fiúhoz. Most az esküdtszék előtt vád alatt állnak Karlene! örökbefogadó szülei, Mr. és! Mrs. Carl Gans, mert megen­gedték fogadott leányuknak ilyen korai házasságát. A vád úgy szól, hogy a szülők előse-! gitették kiskorú leányuk bű­nözését. A szülők azzal véde­keznek, hogy a kislány korát meghaziudtolóan fejlett volt. A west-virginiai anyakjönyv­­vezető pedig, aki az eseketést végezte, azt mondja, hogy a menyasszony 17 évesnek mondta magát. És mit mond a fiatal férj ? Azt mondja, hogy ő a kislányt 17 évesnek hitte és mivel félrevezetve, megcsalatva érzi magát, már be is adta a válópert Karlene ellen. Karlenet egyéves korában adoptálta a Gans házaspár. Azóta apja is, anyja is meg­halt. A tiz nőből és két férfiből álló esküdtszék bűnösnek mondta ki a Gans házaspárt és a bíró két hét múlva fogja kiszabni a büntetést. Ugyanilyen vád van a 19 éves férj ellen is; a tárgyalás néhány hét múlva lesz. A JÓ ELADÓ LOS ANGELES — Viola Freud pert indított Harold Hester ellen, hogy adja vissza 49 epekövét. Hester ugyanis az epeköveket bizonyítéknak használja üzletében olyan ve­vőkkel szemben, akik vona­kodnak megvenni “vizpuhitó készülékét.” KIRABOLTÁK A KAKAIVíADAL NÉZŐIT STEUBENVILLE, O. — | : Több álarcos bandita egy ka- j j kasviadal száz nézőjét fosztot- I ta ki és egy embert, aki el- 1 krakezni próbált, lelőtték. Jef­ferson megyében, egy steu­­j benvillisi farmer pajtájában ] folyt le a tiltott kakasviadal, i amelyért most a farmert, Syl­vester Frankhausent letartóz­tatták. A golyó Harry Hewitt 57 éves norf oilki CUkos vállába fúródott. A rablók lehúzták a nők és férfiak gyűrűit, el­vitték minden ékszerüket, készpénzüket. Zsákmányuk számtanuk szerint százezer dollár volt. A (Sheriff azt gya­nítja, hogy a banditákat va­laki értesítette előre, hogy az egyetlen kijárattal rendelke­ző pajtában módos emberek lesznek és ezért sikerült így a rablás. “MEGYEBÁL” AZ ARANY BIKÁBAN (FEP) A debreceni Néplap február 5-i száma színes, ké­pes riportot közöl a .debrece­ni megyebálróil, melyet a Hajdü-Bilhar megyei tanács és Debrecen város tanácsa népművelési osztálya rende­zett az Arany Bika szálloda nagytermében. A bál a régi idők szokásai és előírásai sze­rint zajlott le. “Pontosan fél tiz órakor vonult be a bál elnöksége. Ta­tár Kiss Lajos, a megyei V1B elnök, a megyébál díszein öke, köszönti a jelenlevőket és nagy taps köbben mindenki­nek jó szórakozást ktilván. Kö­­vesi Ezsébet szavalata után a Debreceni Nélpi Együttes táncegyüttese Korín agyart jár. Óriási sikere ennék a táncnak, és ami fokozza a hangulatot, ezt a régi táncot körlhü ruhában járják ... A korhű ruhák: a 100 év előtti úri magyar ünnepi öltözék, férfiaknál a két világháború közti “kismagyar”, nőknél hosszú szoknya, pruszlik és díszes kötény. Aztán ujalbb ünnepi pillanat Wöivetlkezifc. Tatár Kiss Lajos elvtárs jel­képesen is megnyitja a me­­gyebáit, ott 'táncol a bálterem közepén Stoziicski Ferencné élvtársnővel, az MNDS;Z me­gyei elnökével, Hajdú-Bihar országgyűlési képviselőjével. Aztán táncra perdül a báli kö­zönség, a csárdást már több | mint ötszázan táncolják . . . ; Éjfél után nagysikerű csár- I dós és keringőverseny volt”... AZ 0RLEANSI SZŰZ Irta: KESZTHELYI SÁNDOR (Folytatás Börtönéit a lelketlen angolok valóságos pokollá változtatták. Kezét, lábát, nyakát oszlophoz láncol­ták is két-három durva angol katona szakadatlanul szobájában tartózkodott. De 'mindez meg nem törte ezt a csodálatra méltó teremtést. Nem, még az a nap-nap mellett ismétlődő kegyetlen bírói kihallgatás sem, amellyel rá akarták bizonyítani, hogy 'boszorkány!. Olyan méltósággal tűrte azt a képtelen vádat, amellyel illették, hogy el­lenségeit is megszégyenítette s mikor azt kérdezték tőle, hogy a rheimsi kráilykoronáziáskor miért foglalt egyedül az ő zászlaja a székesegyháziban helyet, azt felelte: Győzelmet aratott, méltó helyre jutott . . . Bírálnak az volt a célja, hogy mindenáron elitél­jék. De miivel tanú nem volt, tőle kellett vallomást kicsikarni. S mivel ez a rendes utón sebogysem sike­rült, Cauchon püspök cellájában felkereste a szüzet s bizalmát kicsikarván, arra bírta, hogy felfedezze előtte azt a 'belső Szózatot, amelynek parancsára, kiül detésére vállalkozott. A püspök elárulta a szűz titkát. Bizonyosságot tett a tárák előtt, hogy beismerte a gonosszal való szövetkezést, úgy, hogy mikor a szűz hallotta, igy ki­áltott fel: — Ó! Ön minden felhasznál, ami elleneim szól, és semmit, ami mellettem van. Hadvezéri lángesze mellett két koronatanú tett bizonyságot: Alencon herceg s a kor legnagyobb tá­bornoka, Dunois, hadsegédei; hogy noha törvényt nem isimert, győzelmet aratott a legkörmönfontabb bírák felett, azt az ellene vezetett tárgyalások igazol­ják; jelleimszil'árdságárói és erkölcsi fenisósége mel­lett pedig az szól, hogy egy álló évig tartó fogsága alatt szó nélkül tűrte az elzáratás, bilimcsbeverés, egyedül iség, betegstég, sötétség keserveit, éhséget, szomjat, hideget, meleget, szégyent, (bántalmazást, hálátlanságot, árulást, a keresztkérdések idegrázó gyötrelmeit, szóval minden terhes-leiket ölő kínzást anélkül, hogy szellemének bámulatos üdesége csak egy szemernyi vei is gyöngébb lett volna az utolsó pil­lanatban, mint volt az elsőben. A bírói eljárás a iszüz. elité lésével végződött, de mert nem ismert te semmit, az erkölcsi győzelem a 3 övé volt. Az Ítélet máglyán való elégetésre szólt. Mikor a lángok összecsaptak körülötte s elhaló hangon keresztet kért, hogy utolsó szűzi csókja is a Megváltóé legyen, nem barát, nemi hadi bajtárs, el­lenség nyújtotta felé azt: 'egy angol katona, aki egy pálcát télidén ketté tört, keresztformára összekötötte s felnyujtotta neki. . Ártatlanabbal nem múlt ki a történelemnek egy hasonisorsu tragikus hőse sem. (Vége) AMERIKAI LABOR PARTY NINCS, DE VAN Amikor az AFL és a CIO egyesültek, a vezérek határozottan kijelentették, hogy nem gondolnak munkáspárt alapítására, hanem a kétpártrendszer keretén 'belül a szervezett munkásság barátait támo­gatni és ellenségeit támadni fogják. Politikai szer­vük, amely támogatni és támadni fog jelölteket, az AFL-CIO Committee on Political Education — a CIO politikai akció bizottságának utóda. Ez a bizottság csakugyan nem politikai párt, amennyiben nem állít saját jelölteket politikai pozí­ciókra. De állásfoglalása politikai kérdésekben, vá­lasztási kampányokban mégis ugyanolyan súllyal bir, mintha nem politikai nevelési bizottságnak, hanem politikai pártnak nevezné magát. Az idei választási kampányba máris beleszól­tak. A szervezett munkásság vezérei megállapodtak abban, hogy éles harcba mennek kilenc szenátor el­len, akik a munkásságnak nem barátai. Ezek, mind egytől egyig republikánusok: Capehart (Indiana), Duff (Pennsylvania), Wiley (Wisconsin), Millikin (Colorado), Welker (Idaho), Butler (Maryland), Go'ldwater (Arizona), Kuchel (California), Thye (Minnesota). És az ohioi Bender szenátor nem ellenség? Igen, mondják az unió vezérek, de hozzáteszik, hogy Ben­der demokrata ellenfele, Lausche sem barátja a szer­vezett munkásságnak, igy hát ők a Bender-Lausche választási harcban olyan hűvösen semlegesek lesz­nek, mint Nehru a hidegháborúban . . . Morse oregoni szenátort ,aki republikánusból átvedlett függetlenné és függetlenből demokratává, á szervezett munkásság novemberben szavazataival támogatni fogja. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta; TÖLGYESY MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents