A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-10-14 / 41. szám

i-iK OLDAjj

a jó fásatok

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken

Published every Friday

Published by — Kiadó

i'HE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztőség és kiadóhivatal •— Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHeriry 1-5028

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

igy évre --------------------------$6.00

Fel évre _________________$3.50

SUBSCRIPTION RATES:

One Year ________________$6.00

Half Year ________________$3.50

ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.

MIT TUDNAK RÓLUNK?

Európában mostanában sok amerikai könyvet olvasnak. Érdekli őket az amerikai élet. De, mint Európát járó amerikaiak sajnálkozva 'állapítják meg, teljesen hamis fogalmaik vannak Amerikáról és az amerikaiakról.

Bár Nofcel-dijas amerikai szerzők müveit olvassák, ezek — mint például Faulkner, Hemmingway, Steinbeck —, főleg bűnügyi történetekkel, vagy erőszakos eseményeikkel foglalkoznak. Ez is része Amerikának, de távolról sem — Amerika.

Chicago gangstereit nem tagadjuk le. De azt azt mondani, hogy Amerikában lépten-nyom o-n -banditákba botlik az ember, az éppen olyan ostobaság lenne, mint azt állítani, hogy indiánok veszélyeztetik a közlekedést. Erre a következtetésre juthat a jámbor európai, aki túlsók “vadnyugati” filmet néz a - moziban.

A kommunisták kedvenc témája a néger-lincselés. Aki Parisban, Kómában, vagy Berlinben vörös “Am-erika-szakértőket” hallgat a kávéházi asztalok mellett, annak -égnek mered minden hajaszála -a borzalomtól. Mert szerintük Amerikában négereknek már az utcára sem lehet menniük a sok lincseléstől.

Az igazság az, hogy mindez már a múlté és ha íróink felelevenítenek egy ilyen régi esetet, az szenzációhajhászásból-történik. A másik szempont: “erős témát keresni”. Ezért a sok boxolás, öldöklés, —- de persze -csak a regényekben. Az amerikai rendőrség és az FBI -ma már -elég erősek ahhoz, hogy a bűnözőket féken tartsák. A bűn különben sem amerikai specialitás, kijutott belőle bőven Európának is a háború előtt és alatt, amikor kormányok követtek el gaztetteket saját polgáraik -ellen. Mindenki seperjen a saját háza előtt.

BOSSZÚ

A bosszuérzés rossz tanácsadó. Amikor az arabok, félvad hegylakó törzsek, mészárlást rendeztek a marokkói franciák között, az idegenlégió megtorlással élt és nemcsak terroristákat, de civileket is lelőttek, ha kimerészkedtek az utcára.

Az arabok viszont lesből lövöldöznek európaiakra. így hát lopva bár, de tovább folyik a háborúság. Még itöbfo bajt okoznak azok a kis nacionalista töredék pártok, amelyek saját pecsenyéjüket akarják sütni a gyújtogatok okozta tűznél. Hatalomra vágynak és nemzeti jelszavakat harsogva bolonditják az Írástudatlan, koldusszegény honfitársakat.

A vesz-ély olyan nagy, hogy európaiak ezrével küldték családtagjaikat* nőket és -gyerekeket Európába.

Az amerikai légibázisok húszezer tagjának egyelőre tilos francia és marokkói kávéházakba jármok, nehogy magukra vonják akár egyik, akár másik nemzetiség haragját. A legutóbbi zavargások három francia áldozatának temetésekor majdnem harcra került a sor, amikor egy elkeseredett francia apa, akinek kislányát ölték meg a f-é-lvad hegylakók, lövöldözni kezdett a temetést bámuló arabokra. Egy benszülött-tet megölt, mire -a gyászmenet más férfi tagjai is revolvert rántottak és az arabokra tüzeltek. Hét arab elesett, tizenhárom megsebesült. Amit persze az érdekelt -családtagok sem hagytak szó nélkül és másnap házilag készült bombáikat helyeztek el négy francia ház kapujában.

Ennek a ve-ndettázásnak csak úgy vethetnek véget, ha mindkét nép vezérei szólnak a bosszuszomjas tömeghez, 'lecsillapítva őket józan, emberi szavakkal.

Jó ÖTLET

Capehart indianai republikánus szenátornak kitűnő eszméje támadt: Minthogy Amerikának — akarva, nem akarva —- vezető szerep jutott a világ minden részében, a nemzet képviselőinek, a kongreszszus tagjainak közelebbről meg kell ismerkedniük a világ minden részében élő nemzetekkel. Szükséges tehát, hogy a kongresszus tagjai mindenfelé utazgassanak.

Annyira szükségesnek tartja Indiana gazdag szenátora a drága külföldi utazásokat, hogy nem marad meg a jó szándéknál és még jobb tanácsnál, hanem jövőre annak rendje és módja szerint ily értelmű törvényjavaslatot fog benyújtani a szenátusban.

Szüret - a móri hegyeit

VAN-E ELET A MARS BOLYGÓN?

Akad nagyobb kapaszkodó is a Vértes déli lankái közt, mint a móri hegy: de azért a komor Nagycsákánynak sincs akkora becsülete, mint ennek a szelíd hajlású, partos, völgyre ereszkedő csókái hegynek. Mert a Nagycsákányon erdő terem. De ezen a móri hegyen -szőlő terem . . . Nem azért, mintha leszólnám az -erdőt, hiszen a fa is melegít. (Háromszor, az istenadta: mikor kivágják, mikor kifizetik az árát, s mikor eltüzelik.)

Hanem a móri bor másként melegit. A szív melegszik fel attól! Forró lesz, s könnyű, mint a szálló madárka,. csapongva repked szivtől-szivig, baráti vigasságtól heves szerelemig. Meg aztán, oly szomorkás dalok, oly szilaj nóták fogannak ebben az óarany csillogásig remek zamatu, jó italu móri borban, hogy azoktól egészen megolvad az ember. . .

Csengők szólanak itt a hegyen, s a faluba kígyózó dülőutakon. -Olyan ettől a muzsikáló, csilingelő csengőszótól a határ, mintha már széliében állana a szüreti mulatság. Bár hiszen áll is, mert a szüret már kedves időtöltés: a szoléi munka csak addig munka, míg a mézsárga ezerjó el nem cseppenti -édes levét: -aztán már mulatság következik, szedéssel, puttonyozással, szőlődarálással, préseléssel egybekötött jő mulatság. Meglátszik ez mindenütt, még a mustkádas szekereken is. Fogja az egyik ember a gyeplőt, a másik a csaptatófát, ereszkednek lefelé a hegyről, s danolásznak, buzgón üdvözölve ismerőst és vadidegent . . .

A csengő meg cseng-bong a lovakon, figyelmeztetve a szembejövő szekeret, hogy álljon meg a kitérőnél, ne hajtson be a szűk hegyi útba. Ott bizony ilyen időtájt nemhogy két szekér, néha még két gyalogos sem fér el. Kivált, ha murcival töltött üveget visznek a tarisznyájukban. Mert nyughatatlan ital a murci. Meg-meglódnk'sra, s akkora kaszáló léptekre buzdítja az embert, hogy a jámbor nem fér el az utón, s beleütközik fübe-fába, kivált a szembejövőbe: no de, ha annak is I van egy nyelet murci ja, nin! csen semmi hiba, békességesen kioldozkódnak egymás öleléséből, s megisszák egymás murciját.

A minap is a Tábor-utcában bukkantak ilyen éjszakai tapasztalat-cserélőkre. Már bizony azt se tudták, hová valósiak, móriak-e avagy szabolcsmegyeiek, férfiak-e avagy asszonfbk, a nevüket még éppen elfelejtették. Szerencsére a becsületes megtaláló ismerte őket. Haza is -segítette mind a kettőt:: hja,

szüret táján a móri emberben felette nagy az együttérzés, nem tudván, hogy őmaga mikor szorul a társadalom támogatására . . .

Egy keresztbeny-uló völgyecskén végignyilaz a nap. Ott hajlong az őszi fényben, az ut portján egy deresfejü szikár ember, Zsigmond András. Szőlőt darál. Darazsak dongják körül, kalapja szélére telepednek: hanem aztán, hogy a kalapnak nincsen szőlőize, odább rebbennek, a darálóban hánykolódó fürtökre. Az öreg csak neveti a darazsakat. Újabb puttony szőlő zudul a darálóba, és a sok darázs esze nélkül menekül. Az öreget meg az arra járók nevetik, hogy no hiszen, jól kiválogatta a menyecskéket.

A Jó Pásztor Verses Krónikája

jdVENDÖMbfbAS

Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ

Verses krónikánkban most jövendőt mondunk:

Imitől függ jövendőnk, mitől függ a sorsunk?

Attól függ a sorsunk, attól függ az éltünk: ahogyan cselekszünk, ahogyan majd élünk Farkas vagy a bárány megy inni a tóhoz, ember vagy az állat jut Földön majd szóhoz? Megszünik-e végre elnyomatás, járom: valóra válik-e sok “szabad nemzet”-álom?

Népek kinkeresztjén kihajt-e a béke, s lesz-e az embernek békés menedéke?

Mert úgy záporoz ránk pokol vagy az Éden: lesz-e megállás a bűnös szenvedélyen?

Mert vészes hullámok ringatják még gályánk, s rajta hánykolódik egész életpályánk.

Megküzdünk-e ennyi bajjal, ennyi vésszel, megáld-e az Isten elég szivvel, ésszel?

Kinek kezébe jut uj hazánk kormánya, s lesz-e életünknek szilárd alkotmánya?

Követjük-e, akik Isten utján járnak, vagy jövőben újabb halálszirtek várnak?

Keresztényi lesz-e végre majd az utunk, vagy újra bűnöknek csábja után futunk?

Eltévedt testvérem: utad merre halad?

Megleled-e Istent, megleled-e magad? , . ...............

Távol bár, de mégis uj korszak közeleg, hulljon hát lelkűnkbe az égi permeteg.

Jók legyünk, hogy Istent közelről láthassuk, s az Ég zsoltárait mindennap hallhassuk.

Azt cselekedjük csak, mit Isten parancsol, s ne térjünk el soha ettől a parancstól.

Akkor nem lesz éltünk űzött vadak sorsa, s lesz majd életünknek újra sava-borsa.

Isten féket rak majd a pusztító árra, s nem pusztit sem bolsi, sem a dölyfös “árja”.

Ne emeljük trónra a bűnt és a vétket, s a megtisztult ember Isten elé léphet.

...fr"'" ■

Jó lesz, ha mi, adófizetők, már most elkezdjük a spórolást a honatyák és a haza bölcsei kirándulásainak költségeire. Tegyünk félre minden héten egykét dollárt e célra.

— Már énnekem — feleli az öreg — mire volna a fiatal ?

Oltalmazó tekintettel nézi három “menyecskéjét”, három nénikét, akik a tőkék közt hajlandoznak, s akik bizony már egyenként is erősen túl vanak az ötv-enen. Hanem hát András bácsi se mostanában született. Még csak 1900-at írtak, mikor bevonult tényleges szolgálatra. Nyitrába.

— Éppen azért! — kiáltanak néki vissza — hogy fiatalodjék! Hogy akar melegedni, kihűlt kemencénél?

Erre aztán a “menyecskéktől” sem kell pénzen venni a szót. Hogy ők még úgy lekapják a tiz körméről az ilyen nagyszájú, áskálódó, mitugrálsz, fogadatlan prókátort, hogy attól koldul! . . .

A szőlők felett gyöngyözik a nevetés, mint itt lent a kádban a must. András bácsi darál, darál, aprókat kuncogva: no, csak hadakozzék az aszszonynép, ő nem ér rá, neki nagy tartozása van. Dédunokája, a negyedikesztendős Zoli, lelkére kötötte, hogy olyan kis hordóba szűrjön neki mustot, amekkorát ő is elbír. De már ez néni tréfadolog, a csöppségnek nem lehet kedvét szegni, hát jó lesz iparkodni avval a musttal . . . Hálistennek — mondja — itt a csókái hegyen meglehetősen fizet a szőlő; a fél hold páskomi szőlőt csuffátette a fagy meg a peronoszpóra, azon szűkén termett két hektó, de itt úgy mutatkozik, hogy meg lesz a tizenkét hektó.

Balázs Vincééknél egész kis hadsereg szedi a rizlinget, aki kezét-lábát mozgatni bírja, az mind itt van, nagymamától a kis unokáig. A testes, kerekarcú, szapora szavú Balázs kétmarokkal rakja a csepegő fürtöt a puttonyba. Az egyik asszony, aki a tőkék közé ültetett káposztát kapkodja fel a kötényébe, véletlenül a szoknyáját is hozzáfogta a kötényhez.

— Jóságos ég — ámul Balázs, s majd belepottyan a kádba — jóságos ég . . .

Csettint a nyelvével, s tréfát, szőlőt, mustot felejtve már éppen valami csintalan megjegyzésre készülődik, mikor a káposztás asszony rájön, hogy neki szól a nagy ámuldozás. No de őt sem a gólya költötte. Lesimitja ruháját, odakiált Balázsnak, hogy ingyen ne nézelődjék, mert ő azért a szép kék fehérneműért negyven forintot fizetett a boltban. A hegyoldalon harsog a kacagás, belevegyülve a csengők szavába. Eközben a hegymester is előkerül, s botjára támaszkodva nézdegél. Hajdanán puskával szokott járni, hanem a vén flinta lekopott róla, pedig nem ártana, ha ott volna, mert mióta bottal őrködik az öreg, igencsak elszaporodtak az önkéntes szüretelők.

— Hát ez ? — mutat a hegymester egy darabka szőlőre, amin otello-fürtök feketéllenek. — Evvel mi lesz?

Balázs azt mondja, nagy komolyan :

— Holnap szedjük. Nem akartuk összekeverni a rizlinggel: a kevert bor nem kelendő, a pesti ember a száját sem öblíti ki vele, csak mérgelődik, hogy fene essék a móriakba, valami kis otellós mellékize van ennek a rizlingnek.

Ebből aztán végeérhetetlen tréfálkozás kezdődik. Hogy már vidéken is lehet kapni jó pesti bort, szérüskertek ki| rálynéját, meg csövi dinkát. sőt “kínai bort” is (mert ,igy is hívják a pincs-pancs-borokat). Feltehetőleg azonban ez a sok tréfa mind csak tréfa: s a borházak, no meg Bacchus egyesült kegyelméből móri bort is lehet majd kapni, egyszerűen, simán, mindenféle szagok s színek nélkül, vagyis tisztán. Tréfaközben a munka is halad. Fent van már a kác is a szekéren, a két puttony is, a csengős lov.ak nekirugaszkodnak, s Balázsék kocsija beleolvad a faluba igyekvő must szagu szőllőillatu szekérfolyamba.

Az ember szeme csodálkozó érdeklődéssel szegződött a sötét éjszaka ragyogó csillagaira már akkor, amikor -még itt lent a földön a legközönségesebb természeti jelenségek is megfoghatatlan csodák voltak előtte- Elgyönyörködtek az ég sötét ikárpitján szikrázó fényes pontokban S addig-addig nézegették a ragyogó csillagokat, amíg végre jól ismert állatok körvonalai bontakoztak ki előttük a csillagokból. Oroszlánt, kost, bikát, kígyót, halat s mindenféle egyéb állatot látott az égen csillagokból kirakva a régi idők embere.

A régi világ legtudósabb koponyái is úgy képzelték, hogy földünk a világegyetem középpontja s az -égen ragyogó sok fényes csillag csak afféle jelentéktelen disz az ég menyez-etén. Szép regék, mesék is fonódtak a nép képzeletében a ragyogó csillagok köré, amelyeke apáról fiúra szálltaik s titkaik kifürkészéséhez évezredeken át hozzá sem fogtak.

De -nem is volt tanácsos feszegetni ezeket a titkokat. Egy kalandos életű, lángeszű olasz bölcsész, Giordano Bruno, a köz-épikor végén azt tanította, hogy a világegyetem végtelen nagy s a csillagok határtalan nagy testének parányi alkotórészei. Emiatt aztán Giordano Brunnot máglyá-n égették el Rómában a Virágok rétjén az 1600. esztendőben.

Az újabb időkben azonban a leleményesen megszerkesztett távcsövek kezdik felfedni a csillagvilág titkait. Ma már a földkerekség minden müveit államában vannak csillagvizsgáló tornyok. A csillagás-zcik felosztják egymás között az eget s mindegyik alaposan áttanulmányozza a neki kiosztott részletet. Megfigyeléseiket aztán kölcsönösen kicserélik egymással,

Kiderült, bogy Giordano Brumnonak igaza volt. Ma már minden csillagász azt hirdeti, amiért Giordano Brunnot elégették. A csillagok világának a tudománya kétségtelenné tette, hogy a világűrben lebegő sok millió csillag végtelen nagy távolságban van tőlünk, de a legtöbb sokkal nagyobb és fényesebb égitest, mint a mi Napunk. Körülöttünk bolygók -keringenek, mint a -mi Napunk körül s ezekből, mint egységekből tevődik össze a végtelen, határtalan világegyetem.

Lambert, már 1760-bán kimondotta, hogy a világegyetem bámulatos épülete egyre nagyobbodó, dé önmagában zárt -egészet alkotó egységekből -épült fel. A leg-kise-bib egység a bo-lygó, a körülötte keringő egy vagy több holddal. Több bolygó egy nap körül rajzik s együtt egy naprendszert alkotnak. Sóik naprendszer csillagrajjá tevődik össz-e. Sok'csillagrajból egy tejútcsillagrendszer épül fel. Több tejut-csillagrendszer -még nagyobb egységet alkot -és senki sem tudja megmondani, hogy hol van itt a vég.

A távcsöveinkkel felismerhető legszélsőbb csillagrendszerekről pedig sok millió fényöv alatt ér hozzánk a fény s minden fényév 9 és fél billió kilométer távolságot jelent. Olyan távolságok ezek, amelyek elképzelésére még a csillagászok gyakorlott agyveleje sem képes.

A világrendszer megmérhetetlen végtelenségei között pedig ott áll az -apró ember -és mindent akar tudni. Miután kifürkészte, hogy a* világűrben úszó csillagok milliárdjálból mikép van megépítve a világegyetem, merész szellemével most azt akarja kikutatni, hogy vannak-e élőlények a többi égitesteken.

Nagyon valószínű, hogy a többi naprendszerek bolygóin is van élet, ott is laknak -élő lények- Mert szinte képtelenség, hogy eb-ben a hatalmas világrendszerben -éppen csak egyik legkisebb bolygón, a mi földünkön legyen élet, a hatalmas világrendszernek minden más pontján pedig csak élettelenség.

A nagy távolság azonban ,amely elválasztja tőlünk a többi égitesteket, szinte lehetetlenné teszi az ilyenirányú kutatásokat. Úgy látszik a világ alkotójának bölcsessége nem -akarja megengedni, hogy könnyűszerrel tudomást szerezzünk a -többi égitesteken uralkodó életről. Az apró emberi agy azonban nem nyugszik s -ezerszer visszaesve mindig újra kezdi a titkok fürkész-ését.

Valamennyi égitest közül legalkalmasabb az ilyenirányú kutatásokra a mi Napunk egy másik bolygója, amely valamennyi bolygó között legközelebb van hozzánk, a Mars, ez a nagy vörösfényü csillag, amely időnként a legnagyobbnak látszik az ég csil- Tagai között. Ez a nagy vörös csillag már az ókori ember érdeklődését is felkeltette. Benne látták a megszemélyesítőjét a háborúk pusztító istenének s minden háborút, dögvész-t, az emberiséget nagy mértékben pusztító veszedelmeket mind tőle származtattak.

A tudomány széttépte ugyan a babonák koszorúját, amelyek á Mars bolygó köré fonódtak, de a tudomány előtt is a legérdekesebb égitest maradt ez a vörös csillag. Csak a holdunk van közelebb nála hozzánk, de a naprendszerünk kilenc bolygója közül a Mars van a legkisebb távolságban tőlünk. Ha van élet a többi égitesteken, akkor a Mars bolygón folyó életről kell legelőször tudomást szereznünk.

(Folytatjuk)

v

v