A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-30 / 39. szám

EISENHOWER ELNÖK BETEGSÉGE Mult vasárnap Eisenhower elnök Coloradoban, ahol hat hetes vakációját töltötte, szívrohamot ka­pott. A denveri veterán kórházban megállapították, hogy vérrög fennakadás a fő ütőérben okozta a sziv­­müködés zavarát. Az elnök állapotában a következő napokban ör­vendetes javulás állt be. Mégis orvosi tanácsra hosz­­szabb ideig nyugalomra lesz szüksége, -miért is az el­nöki teendőket egyidőre Nixon alelnök fogja ellátni. Eisenhower betegsége természetszerűleg politi­kai kombinációk özönét indította el. Valószínűtlen­nek tartják, hogy jövőre újra jelöltetni fogja magát s a demokraták bíznak abban, hogy bármely más re­publikánus ellenféllel szemben győzni fognak a jö­vő novemberi elnökválasztáson. KGVETESRE MÉLTÓ PÉLDA A GENFI FELKÖSZÖNTŐK UTÁN... Genfben kedélyesen poharazott Bulganin szov­jet miniszterelnök a mosolygó Eisenhower elnökkel és most, arcizmait -komorra váltva, politikai offen­­zivát indított Eisenhower ellen és a szabad világ el­len, előrevetve egy kommunista Németország árnyé­kát. A végcél: szovjet uralom alá helyezni egész Eu­rópát. A keletnémet szovjetzónában kezdődik a diplo­máciai tánc. A szovjet “szerződést” kötött a keletné­met szovjetkormánnyal, önálló állammá nyilvánítot­ta ki Kelet-Németországot, azzal a megszorítással, hogy az orosz katonaság az állam területén marad mindaddig, amig amerikai és -más idegen katonaság van Nyugat-Németországban. A német szovjetzóna így proklamált független­ségének értelme és jelentősége a következő: FÜGGETLEN BÁBKORMÁNY . . . A szovjet a genfi kedélyes poharazás szellemé­ben megígérte a finneknek, hogy pár héten belül ki­vonul egy finn kikötőből, amelyet a békeszerződés ér­telmében még évtizedekig joga lenne megszállva tar­tani. Szép. A szovjet büszkélkedik ezzel az engedékenysé­gével és azt üzeni Amerikának: kövessétek a mi pél­dánkat, ürítsétek ki ti is európai, afrikai és ázsiai légi állomásaitokat! Szép. Mi hajlandók vagyunk kivonulni Európá­ból és minden tengerentúli légi bázisunkat hajlandók vagyunk feladni, ha és amikor ezekre nem lesz szük­ség. Ha és amikor a szovjet nemcsak egy kis finn ki­kötőből vonul ki, hanem kivonul a háború után erő­szakkal bekebelezett, megszállt csatlós sorba kénysze­­ritett országokból, névszerinti 1. ■ Kelet-Poroszország. 2. Észtország. 3. Lettor­szág. 4. Litvánia. 5. Lengyelország. 6. Szilézia (név­­szerint lengyel fennhatóság alatt). 7. Kárpátalja. 8. t>,- 1 /wiusu-V- ' :.y«aánia. * 10. Csehszlová­kia. 11. Magyarország. 12. Albánia. 13. Kelet-Német­­ország. i OTTHON TÁGASABB! Ha a szovjet ezekből az országokból tényleg, vég­leg és feltétel nélkül kivonul, Európát nem fenyegeti orosz támadás veszélye és igy feleslegessé válik, hogy amerikai haderők állomásozzanak földön, és felesle­ges az egész nyugati katonai szervezet, a NATO. Vájjon a szovjet követni fogja-e saját megszív­lelendő példáját? Egyelőre úgy tetszik, hogy ezt nem teheti. Mert nem lehet semmi kétsége, hogy abban a percben, ami­kor megszűnik az orosz nyomás, a szabadságuktól megfosztott népek fellázadnak kmmunista uraik el­len és úgy elkergetik őket, mint ahogy Argentina né­pe, a katonaság segítségével, elkergette a napokban Peron diktátort. Az oroszok szinte vallásos fanatiz­mussal törekednek a kommunizmus terjesztésére, nem hagyhatják tehát cserben csatlósaikat. Önként nem vonultak ki a szovjetizált országokból. ŐRÖL AZ IDŐMALOM Mégsem reménytelen a helyzet. Mert idővel úgy alakulhatnak a viszonyok a csatlós országokban, hogy az azok feletti erőszakos uralom inkább teher, mint haszon lesz számukra. Akkor a csatlós országokban a terror fellazul és ez a vég kezdetét jelentheti. Mert a diktatúra csak addig hatályos’ amig teljes. A poli­tikai rendőrség, az ÁVO, a mindenféle orosz mintá­jú CSÉKÁK nem érnek semmit, ha a nép nem ret­teg haragjuktól. Két év előtt Németország szovjet­­zónájában a terrort kissé fellazították, némi gyüle­kezési és szólásszabadságot adtak a népnek. Nyom­ban fellázadt a nép a kommunista uralom ellen és csak az orosz vörös hadsereg tankjai és ágyúi tudták a kommunista rendet és a temetői csendet helyreál­lítani. MEGBÍZHATATLAN SZÖVETSÉGESEK Az oroszok tndják-e, hogy uralmuk a csatlós or­szágokban csakis a teljes terror védelme alatt lehet­séges? Tudják. Tudják azt, hogy a csatlós országok egymillónyi katonasága — ha nem kell félni az orosz vörös hadsereg beavatkozásától — úgy hátat fordít a Rákosiék és hasonszőrűek uralmának, mint aho­gyan a napokban az argentínai katonaság csenber­­hagyta Peron diktátort. Türelem! Eljön az idő, amikor megoldhatók lesz­nek a ma még megoldhatatlannak tetsző problémák. Robert F. Kennedy, a szenátusi vizsgálóbizottság jogtanácsosa, William O. Douglas, a Supreme Court főbírája társaságában látható (balról,) Moszkvában népviseletben. Jobbról egy bukharai benszülött pátriárka. A rabnemzeteket szép szavakkal sohasem lehet felszabadítani... \ A szovjet önként nem hajlandó Közcp Európábol eltakarodni A világszerte olvasott, te­kintélyes londoni Economist vizsgálat tárgyává tette a ke­let- és közép-európai csatlós országok helyzetét és jövő ki­látásait és úgy találta, hogy helyzetük sanyarú és kilátá­saik üüteieiC*a genfi négyha­talmi csúcskonferencián ba­rátságos, sőt egyenesen kedé­lyes volt a hangulat, az oro­szok épen olyan kedves felkö­szöntőket mondtak, mint az angolok, franciák és ameri­kaiak, Bulganin derűs arcki­fejezéssel nézett szembe a fo­tográfusokká! és Eisenhower nem fukarkodott világhírű szé les nagy mosolyával. Ennyi történt, semmivel sem több. Maradt minden a régiben. Az oroszok semmitsem adtak fel. Az orosz tigris hatalmas man­csaival szorongatja, nem en­gedi ki rabságukból fél Euró­pa népeit. Eisenhowernek és általában a nyugatnak derűlá­tása senkitse tévesszen meg, senkise higyje hogy most már minden jól fog menni. Keserű csalódás vár azokra, akik ta­lán azt hiszik, hogy az októ­beri külügyminiszteri konfe­rencián több fog történni, mint a genfi barátságos talál­kozón. AZ EREDENDŐ BŰN A háború győzelmes befe­jezése után a szabad világ le­fegyverkezett, a szovjet fel­fegyverkezett. Ezt a visszás helyzetet a szovjet arra hasz­nálta fel, hogy részben elfog­lalt, részben gyarmati, csat­lós sorba döntött egy tucat or­szágot. Amit igy nyert, azt nem hajlandó feladni. Ez tény amelyről egy pillanatig sem szabad megfeledkezni. Hiába kötelezte magát Sztálin a yal­­tai konferencián hogy az orosz vörös hadsereg által felszaba­dítandó országokban elő fog­ja segíteni demokratikus kor­mányzatok alakulását; ezt a kötelezettséget megszegte ép­pen úgy, mint a potsdami kon­ferencia határozatát, mely til­totta Németország feldarabo­lását. Minden országot, mely­re rá tudta tenni a kezét, szov­jetizált, és Moszkva urai ma folytatják azt, amit Sztálin el­kezdett. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a szovjetben lényeges változás állt be Sztá­lin halála után. -Csak a kül­szín változott, békés 'njrokat pengetnek azért, meJuoelső gazdasági nehézségei/«» van­nak és időt akarnak nyerni és az idő alatt, amit nyernek, a nyilt erőszak helyett a diplo­máciai fegyvereit alkalmaz­zák. Atombombás támadás helyett, amely kockázatos len­ne, diplomáciai sakkhuzások­­kal próbálkoznak. A mostani békepropaganda k ö z v e t len célja a nyugati szövetség szét­­robbantása. Elgondolásuk ez: Ha a nyugati nemzeteket si­kerül békereménységbe rin­gatni és katonai erejük elsor­vad, majd eljön az idő, amikor újra sztálini hangokat lehet hallatni. Csehszlovákiai puccs, berlini blokád, koreai hóditó háború . . . PAPIRRONGYOK! Akik talán még mindig azt hiszik, hogy a szovjettel lehet diplomáciai megállapodásokat kötni, emlékezzék arra, amit a szovjet ígért Yaltában és Pots damban, és arra, amire a szov­jet kötelezte magát a magyar, román és bolgár békeszerződé­sekben. A Visztulától a Duná­ig mindenütt kommunista ter­ror van. El vannak felejtve a magyar, román, bolgár béke­­szerződések rendelkezései: Az emberi jogok és polgári sza­badságok biztosítása . . . sza­bad sajtó . . . gyülekezési sza­badság . . . vallásszabadság biztosítása . . . FOKOZÓDIK A TERROR És még az sem igaz, hogy a kommunista terror alábbha­gyott volna Genf után. Buda­pestről és a többi nagyobb vá­rosokból kilakoltatják azokat, akiknek rokonaik vannak itt Amerikában és a szabad Nyu­gaton. Hegedűs András, az úgynevezett miniszterelnök, a kolhozositás erőteljesebb üte­mét rendelte el, üldözik még a ügyvédeket is, akik a szabad parasztokat birtokaikért folyó perekben képviselni merik. Nyíltan hirdetik, hogy a szov­jet szeretete és magyar haza­­szeretet egy és ugyanaz. Csehszlovákiában talán gen­fi szellők lengedeznek? Tizen­egy szociáldemokratát bebör­tönöztek, mert a szociáldemo­krácia államellenes. Németország szovjetzóná­jában hajtóvadászatot indí­tottak úgynevezett nyugati ügynökök ellen, a genfi na­pokban 521 belső ellenséget le­tartóztattak. Olyan vad a ter­ror a német szovjetzónában, hogy az emberek ezrével, tíz­ezrével, menekülnek a nyugati zónába. Bulgáriában, ahol éppen úgy mint a többi rabországok­ban, gazdasági nehézségek vannak, az uj büntetőtörvény egy évnél nem kevesebb bör­tönnel fenyegeti meg a mun­kásokat, akik az előirt munka­­mennyiséget, a normát, nem teljesitik. Aki nem bírja az embertelen munkahajsza ira­mát, az szabotőr, börtönbe ve­tik. HALLGATNI! A londoni lap emlékeztet ar­ra, hogy a genfi konferencián a középeurópai rabnemzetek felszabadításáról csak egy szó hangzott el: Eisenhower el­nök megnyitó beszédében érin tette a rabnépek felszabadítá­sának szükségességét. Ha er­ről még egy szó hangzott vol­na el, már az első napon ku­darcba fulladt volna a genfi konferencia és az államférfi­aknak nem lett volna alkal­muk felköszöntőket mondani, a fotográfusok előtt mosolygó arcot vágni. Nem nem soha — a szovjet a rabországokról so­hasem akar lemondani. Ezért szab a szovjet lehetetlen fel­tételeket: A nyugati katonai szövetség felbontását, Ameri­ka eltakarodását Európából, a világ minden részében levő amerikai repülőterek lerombo­lását. Mrs, Roosevelt és a menekültek A Nansen Alapítvány min­den évben kitünteti azokat a közéleti személyiségeket, akik legtöbbet tettek a hontalanok s menekültek érdekében. Az idei első dijat Julianna hol­land királynő és Mrs. Roose­velt kapták. Eljön az idő, amikor a szovjet biztonságban fogja magát érezni a csatlósok kétséges értékű támoga­tása nélkül. Akkor, de csak akkor lehet remélni a békesség és nyugalom eljövetelét. Addig folytatni kell a fegyverkezést, amelyben a szabad világ jobban bírja a tempót, mint a szovjet, amely a gazdasági elernyedés jeleit mutatja már ma is. A német szovjetzóna, most már függetlennek nevezett ország, nem áll többé orosz megszállás alatt. Ennélfogva Nyugat-Németország minden felmerülő kérdésben a keleti kommunista kormányhoz köteles fordulni, nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy nem ismeri el. A keleti német szovjetkormány máris bejelen­tette, hogy Berlin nyugati zónái a most függetlennek nyilvánított KeleLNémetország területén belül lévén, a közlekedés kérdésében a keletnémet kormány fog dönteni; ha úgy tetszik, blokád alá fogja venni. A Moszkvából ráncigáit keletnémet bábuk tehát most saját hatáskörükben fogják folytatni a szovjet erő­szakos politikáját, a sztálini erőszakoskodást. Persze ez nem tévesztheti meg a szabad világot: tudjuk, hogy Bulganin, Kruscsev és társai a genfi kedélyes poharazás után Sztálin örökébe lépnek. ZSAROLÁS Mint a szovjet és az egész világ tudja, a szabad nemzetek Németország egyesitésének kérdésében félreérthetetlen álláspontot foglalnak el: hogy az egész népet, a nyugati és a keleti orszárész népét, kell teljesen szabad választáson megkérdezni, hogy milyen összkormányt akarnak. Ilyen szavazás ered­ménye kétségtelenül az lenne, hogy a német nép túl­nyomó többsége antikommunista kormányzatot vá­lasztana. De erről a szovjet és keletnémet bábui hal­lani sem akarnak; a keletnémet szovjetminiszterel­nök máris kijelentette, hogy szabad választásról szó sem lehet. Hát ha nem szabad választás legyen, milyen vá­lasztás legyen? Erre a kérdésre intelligens választ senki sem tud adni. Ezen a ponton kátyúba jutunk és Senki sem tudhatja, mit hoz a jövő, hogyan fognak alakulni a dolgok Németországban. Washingtonban egyelőre úgy látják a helyzetet, hogy a szovjet nem megoldást keres, hanem csak alkudozás, zsarolási cél­jából ismeri el függetlennek keletnémet csatlós kor­mányát. VESZÉLYES JÁTÉK Ennek a zsarolásnak kilátásai vannak. Ettől a zsarolástól tehát rettegni kell. Mert tudvalevő, hogy a német nép körében nagyon erős az az irányzat, hogy a nemzeti egység mindenek feletti feladat és ha másképp nem lehet a két Németroszág egyesité­­sét elérni, kénytelen-kelletlen elfogadják az orosz feltételeket. Ez azt jelentené, hogy a demokratikus nyugati kormány elismeri a kommunista keleti kor­mányt és alkudozásba bocsátkozik ezzel az egyesités kérdésében. Hogy kommunistákkal való egyezkedés hová vezet, azt megtanultuk Közép-Európában, egye­bek közt Magyarországon. Rákosi Mátyás nyíltan megmondta, hogyan kell és hogyan lehet az orosz vörös hadsereg védelme alatt előbb koalíciós kor­mányt alakítani, aztán a koalíció antikommunista elemeit hazaárulóknak, összeesküvőknek nyilvánita­­ni, börtönbe vetni és életbeléptetni a proletárdikta­túrát. Ezt a fokozatos, lépcsőzetes rombolást Rákosi Mátyás szalámiszeletelésnek nevezte. Ezt tervezi a szovjet Németországban. És ha egy napon Adenauer nyugalomba vonul, felülkerekedhetnek azok, akik ebbe a veszélyes játékba belebocsátkoznak és előbb­­utóbibi Rajk és Slansky és a többiek sorsára jutnak: akasztófára vagy börtönbe. Október végén összeül a genfi poharazás köz­ben tervezett 'külügyminiszteri konferencia. Ott a szovjet és a szabad világ képviselői veszélyes diplo­máciai sakkjátékot fognak rendezni, amelynek ki­menetelétől sok függ, talán béke vagy háború, leg­alább is a hidegháború folytatása ott, ahol a genfi | poharazásnál félbemaradt. The GOOD SHEPHERD Is the largest ~ Hungarian Weekly Newspaper In America ÍTM- AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA 0@uivaui A.|jXl£i0CiAi ííU*£!A£jíUJCiöi ¥ nuöl fiLlL I , iiMfirvAA/U i, /Ulöiiyfi DUTT ÜLiUA JpLAIt KJ nmüUWi f U vaVJTJEi A AjLiIN VOL. 33. ÉVFOLYAM CLEVELAND, O. péntek, 1955 szeptember 30 EGYES SZÁM ÁRA 10 CENT No. 39. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents