A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-08-19 / 33. szám

1 ^ Pünkösd után 12-ik vasárnap I 4 EVANGÉLIUM r Szent Lukács, 10. fej., 23—37 Az időben tanítványaihoz fordulván Jézus, mon­­dá tanítványainak: Boldogok a szemek, melyek lát­ják, miket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látta és hallni, amiket ti hallotok, de nem hal­lotta . . . És ime fölkele egy törvénytudó, kisértvén őt és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Ő pedig mondá neki'- Mi vagyon írva a törvényben, miképen olvasod? Amaz felelvén, mondá: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szived­ből és teljes telkedből és minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig úgy, mint saját maga­dat- És mondá neki: Helyesen feleltél, ezt cseleked­­jed és élni fogsz. Amaz pedig igazolni akarván ma­gát, mondá Jézusnak: De hát ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember Jeru­zsálemből Jerikóba menvén, rablók közé került, akik kifoszták őt és sebesre vervén, félholtan hagyták őt és eltávozának. Véletlenül azon az utón jött lefe­lé egy pap és látván őt, tovább méné. Hasonlóképen viselkedett egy lévita is, midőn azon helyhez ért és látá őt, elméne mellette. Arra utazván pedig egy szamaritánus, odaméne s látván őt, könyörületre indula. És hozzája járul­ván, bekötözé sebeit, olajat és bort öntvén azokba, föltevé őt barmára s a szállásra vivé és gondját vi­telé. Másnap elővévén két dénárt, a gazdának adá és mondá neki: Viselj gondot reá és ha többet köl­­tenél reá, én amikor visszatérek, megadom neked. E három közül, mit gondolsz, melyik volt fele­barátja annak, aki a rablók közé jutott? Amaz pe­dig mondá: Aki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj és te is hasonlóképen cse­lekedjél. SZENTBESZÉD ^ A katolikus életben nagyon sokan, még a jobb érzésű és hitük szerint élők között is olyan vélemény alakult ki, mely szerint a hit nem más, mint nehéz kötelességeknek sorozata. Tényleg vannak kötelességek is a hívők számá­ra, nemcsak lelkileg kell törődniük önmagukkal, ha­nem anyagiak terén is sokszor nehéz feladatok elé "Tan állítva a katolikus ember. Nehéz hitközségi terhek, amelyeket együttes jrővel kell elviselni és amellett más törvények is állnak az emberek előtt, melyek bizonyos fokig kor­látokat jelentenek s gátat vetnek annak a szabados­ságnak, melynek szabadon áldozhat a hitetlen em­ber. Túlzás volna azonban, ha valaki csak ezeket mérlegelné az életben és ilyen nehézségek láttára sö­tét vigasztalannak minősítené a katolikus életet. Olyan^ valami volna ez, mintha valaki találna egy régimódi, ütött-kopott ládikát és azonmód el is dob­ná,^ jóllehet, ha kinyitná, azt szinarannyal tömve találná, de mert ő csak az elnyűtt külsőt nézte, el­vetette azt és igy annak a birtokába jutnak a kincsek, aki okos megfontolással a belsejébe is beletekint-Az anyagi javakról helyesen akkor gondolko­dik az ember, ha nem ragaszkodik hozzá annyira, hogy még attól az áldozattól is irtózik, ami Isten di­csőségére megy. Hiszen templomnak adni annyit je­lent, mint a legjobb takarékpénztárba tenni pénzün­két, amely dupla kamatot hoz mindenkinek: segít földi, anyagi ügyeinkben is megszerezni az Isten ál­dását,^ mely nélkül egy tapodtat sem mehetünk to­vább és- kamatozik az örök élet számára, hisz annak adtuk, akinél bőkezűbben senki sem tudná azt ne­künk visszafizetni. Ha valaki igy megfontolja az Egyházával szem­ben köteles anyagi nehézségeit, akkor nem fog ki­bújni ez alól soha. A katolikus élet virágzása idején épültek azok a világhírű dómok és évszázados hitről tanúskodó regi kolostorok, amelyek azt bizonyítják, hogy azok a kegyes alapítók tudták értékelni az Istennek szánt adományok fontosságát. A vallásos élet egyéb áldozatai, a szentmise hallgatása, szentségek felvétele, böjt, egyházi törvé­nyek betartása is csak első pillanatra tűnnek fel ne­héznek, de ha megfontoljuk azt, hogy az Isten jósága rendelte ezeket nekünk, hogy Isten gyermekeihez illő nemes és tisztult felfogásban lelki nyugalmat és tartós békességet nyújtó módon élhessük le az éle­tünket, akkor nemcsak hogy nagyra fogjuk becsülni, de szeretni is fogjuk a lelkűnkkel szemben tartozó kötelességeinket. Már az Ószövetségben is hangoztatja az Ur en­nek a szükségességét, amikor jóakarattal figyelmez­teti az embert arra, hogy a pogányok útjaira ne térjenek, mert az a kárhozatra vezet. Vészes tűzijáték Tokióban a folyó egyik szi­getén épült nagy tüzijáték­­igyárban robbanás folytán tűz támadt, 13 munkás életét vesz­tette, sokan megsérültek. A tűz átcsapott a part mentén levő házakra és tizenhét fa­­házat elhamvasztott. s Plsrrm Susan Bryan (balról) és Andy Lerios San Franciscoból indultak el világkörüli repülőútjukra. Susan Kelet felé, Lerios Nyugatnak indult el. Szent István legendája (Az ausztriai Szent Kereszt­ről nevezett monostornak le­gendáriumából kijegyezte és magyarra fordította: Tor may Cecil.) GÉZA FEJEDELEM ÁLMA Amaz időkben volt egy Gyé­­csának mondott fejedelem, ötödik attól fogva, ki is ma­gyaroknak Pannóniába való bejövetelükkor első vezérük volt. Kezdetben keményebben és kegyetlenebbül bánt övéivel, de felette könyörületes és bő­kezű volt az idegenekkel és ki­váltképen a keresztényekkel. Elérkezett az égben elren­delt idő és ő az atya fiaival hi­­vésre tért, és megkeresztelke­­dett, fogadván, hogy minden jó alattvalóit a keresztény hit­re fogná téríteni. Csodálatos éjszakai látomás­sal vigasztalta őt az Ur, állit­ván elébe gyönyörűséges áb­­rázatu ifjút, (az Urnák angya­lát) , ki is mondotta neki: “Békesség véled, Krisztus­nak választottja, meghagyom neked, légy a te busulásodnak felőle bátorságban, nem né­ked adatott véghezvinni azo­kat, amiken elmélkedel. Tőled származand a születendő fiú, kire is az isteni gondviselés rendezéséből mindezeknek el­végzését bízza az Ur. Lészen belőle az Urnák egyik válasz­tott királya, ki a földi élet ko­ronáját elcserélendi az örök­kévaló koronával.’’ A KORONÁZOTT Megszületők a fejedelemnek az Úrtól megjövendölt fia, kit is a próféta szerint elsőbben ismert az Ur, mintsem hogy anyja méhében fögantatott volna. Eme fiút az Istennek előtte kedves Adalbert püspök az ő hitének igazsága szerint fel­kente olajjal, megkeresztelte és befogadta. Adatott neki Stephanusnak, vagyis Istvánnak neve, nem hisszük, hogy ez Isten akara­tának kívüle történt volna. Mert István jelentése görögül az, mi latinul: koronázott. Növekedett a kisded, királyi neveléssel tápláltatván, és amikor a gyermekkoron át­haladt, atyja összehívta Ma­gyarországnak főembereit a következő renddel együtt, a közös tanácskozás végzéséből fiát, az utána majdan uralko­dó Istvánt, a népnek élére ál­lította és ennek megerősítésé­re az ő hittevésüket vette. POGÁNYOK TÉRÍTÉSE Mikoron is a pannoniai or­szág már a boldog ifjú aka­ratára figyelmeztetett, ő a kö­­rülálló népekkel a hittevéssel kötött békességet megerősí­tette. De minden jónak elllensége, az irigységgel és gonoszság­gal teljes ördög, ellene belső háborúságot támasztott, mikor is sugallására a pogány nép vonakodván nyakát a keresz­tény hit igájának alávetni, azon mesterkedék, hogy ve­zéreivel egyetemben kivonja magát uralma alól. Ezeket mindnyájukat legott maga szolgálatára hajlította és a keresztelő vízben meg fe­­redetteket, osztatván nékik hivséges papoknak általa az üdvösségnek intelmeit, az egy Isten tiszteletére kényszeri­­tette. ÉLJEN ISTVÁN KIRÁLY! Atyjának halála után ötö­dik esztendőben, minekutána elhozták az apostoli áldásnak leveleit, a püspökök a papság­gal, az ispánok a néppel illő dicséretet nagy fenhangon ki­áltozván az Istennek kedves Istvánt kikiáltj ák királynak és a szent kenettel felkentet ki­rályi méltóságú koronával sze­rencsésen megkoronázzák. Hogy ő milyen életű és meg­fontolása férfi volt, bizonysá­got tesz törvénykönyve, hol is, és ez tudni méltó, minden­nemű .ellenkezésnek mérge el­len való orvosságát rendelte. Királyságának társául pe­diglen, kiváltképen sarjadé­kainak okáért a felséges mél­tóságú római császárnak. Heinriknek Gizla nevezetű hú­gát vette feleségnek, kit is szent kenettel felkenvén, a ko­ronának viselésébe társának kijelentett. MÁRIA OLTALMA ALATT Eme férfi hivséges volt mind az ő cselekedeteiben, ma­gát Istennek mindenestől alá­vetette, magát országával együtt Isten örökké szűz any­jának, Máriának oltalma alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége oly hires a magya­roknál, hogy eme Szűz menny­­bemenetelének ünnepét, nyel­vünkön Királynéasszony nap­jának hidogálják. Jeruzsálemben, Krisztusnak emberi természet szerinti tar­tózkodása helyén, szerzete­seknek klastromot állított. A világ fővárosában, Rómában az első vértanúnak, Istvánnak nevéről nevezett tizenkét ka­nonokot számláló, minden hoz­závalókban bővelkedő gyüle­kezetét alapított és kővel kö­rülfalazott szállást, az apos­tolok fejedelmének, Szent Pé­ternek küszöbét imádság oká­ból kereső magyaroknak befo­gadására. SORSCSAPÁSOK Tudva van: “sok sanyargat­­tatásnak általa kell bemen­nünk Istennek országába” és ami olvastatik a bölcseség könyvében: “kiket Isten sze­ret, azokat megfenyíti és meg­ostorozza az atya az ő fiát, kit magához elfogad.” Mert sokféleképen alá volt vetve Szent István király az isteni fenyítésnek, három éve­ken keresztül szüntelen beteg­ségben sínylődvén. Miután ebből Isten kegyelmé­nek orvossága által meggyó­gyult, saját fiainak kimúlásá­ban ismét érezte, hogy vesz­­szőztetik, kiket ártatlanokat kisdedségük fokán aki adta, elvette. Kiknek halála miatt való szomorkodását életben­­maradott, természet szerint szent indulatu Imre fiához va­ló szerelmének vigasztalásá­val enyhítette. Atyai szerelmének lángolá­sától serkentve, könyvecskét szerzett az erkölcsök oktatá­sáról, melyben az intésnek be­szédeivel leikéből szólott hoz­zá, tanítván őt. Az ilyen és ezekhez hasonla­tos tudományoknak általa ok­tatott felette dicséretes ifjú, Imre fia, az Örökkévalónak rendeléséből, kinek is minde­nek alája vannak vetve, az Ur megtestesülésének 1031 esztendejében eme halandó életet felaserélte az örök élet­tel. Plus pápa hivó szózata a keleti egyházakhoz Pius pápa az ifjabb Szent Bertalan apát halálának 900- ik évfordulója alkalmából le­velet irt Isidore Croce archi­­mandritának, a Róma város határában levő Santa Maria Grottaferrata kolostor prior­jának az évszázados egyház­­szakadás megszüntetése érde­kében. Ez a kegyeletes Grottaferrata kolostor a szék helye azoknak a keleti egyhá­zaknak, amelyek — ellentét­ben a keleti egyházak többsé­gével — elismerik a pápa egy­házi főhatóságát. A keleti apáthoz irt levelé­ben a pápa megújította a pá­páknak évszázadok óta újra és újra megismételt felhívá­sát, hogy a keleti egyházak egyesüljenek a római egyház zal. A kelet népeinek semmitől sem kell tartaniok, ha egyesül nek a római, egyházzal, irta a pápa; ellenkezőleg, csak nyer­hetnek, növelhetik egyházaik dicsőségét és védelmét, meg­tarthatják* fenséges szertar­tásaikat és szent hagyomá­nyaikat. A keleti ortodox egyházak­nak lélekszáma körülbelül 128 millió, a római katolikusok­nak 400 millinyi tömegével szemben. Legtöbben Oroszor­szágban, más Balkán orszá­gokban és Kisázsiában élnek. .Több oka volt annak, hogy régmúlt századokban a keleti és nyugati egyházak elváltak egymástól. A végleges szakí­tás 1472-ben történt a flóren­­ci zsinaton, amikor a keleti egyházmegyék küldöttei visz­­szautasitották a zsinat egye­sülési tervét. A szakadásnak okai voltak: a távolság Rómától, a nyelvi nehézségek, úgy szintén hitel­vi és hatásköri nézeteltérések, utóbbiak elsősorban a pápa egyházi hatalmát illetőleg. Pünkösd után 12-ik vasárnap I EVANGÉLIUM I Szent Máté, 19, 16—26. I Azon időben: Egy ifjú jőve Jézushoz, térdre ■ esvén előtte és mondván' Jó mester! mi jót cseleked- I jem, hogy örök életem legyen? Ő pedig mondó neki: ■ Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak I egyedül az Isten. Ha pedig az életre be akarsz men- I ni, tartsd meg a parancsolatokat. Kérdé őt:: Melye- M két? Jézus pedig mondá: Ezeket: Ne ölj, ne paráz- ■ nálkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj. Atyá- a dat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, m mint tennenmagadat. Mondá neki az ifjú: Mindeze- I két megtartottam ifjúságomtól, mi híjával vagyok 9 még? Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyon, és oszd a szegé­­nyéknek, és kincsed leszen mennyben; azután jöjj, H és kövess engem. Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, S megszomorodva méné el, mert sok jószága vala. Jé- K zus pedig mondá tanítványainak: Bizony mondom ■ nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyek- ■ nek országába- És ismét mondom nektek: Köny- ■ nyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdag- ■ nak bejutni mennyeknek országába. Hallván pedig ezeket a tanítványok, igen csodálkozának, mondván' Ki üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. SZENTBESZÉD A mai evangéliumban —nem elsőizben— Krisz­tus Urunk nagyon éles szavakkal kel ki a gazdagok ellen, kiparancsolva őket a mennyek országából. Ezt a szenvedélyes kifakadást-nem szabad félremagya­rázni. Nem minden gazdag ember ellen szól a vád, hogy önzők, kapzsiak s balga módon az aranyban látják a boldogság kutforrását. A példabeszéd egy bizonyos gazdagot említ és persze vonatkozik mind­azokra, akik hasonlóképpen gondolkodnak és csele­kednek, mint a megszomorodott szivü gazdag, aki embertelenül fukar lévén, még a mennyei örök bol­dogságot is olcsó pénzen szerette volna megvásárol­ni. Pedig hát az örök boldogságot megvásárolni nem lehet, se pénzzel, se más földi kinccsel' Legyen ez figyelmeztetés azoknak, akiket a sors anyagi jóléttel látott el. Legyen figyelmeztetcvheg^^ a sors nem azért halmozta el földi javakkal, hogy azokban dúskáljon, azokat őrizze és vigyázzon, hogy azokból egy garas, egy falat se jusson a szegények­nek, az ínségeseknek, az éhezőknek. Krisztus meg­bélyegző szavai csak azokra a gazdagokra vonat­koznak, akik a keresztényi felebaráti szeretet pa­rancsát nem követik: “Szegény gazdagoknak” szok­tuk nevezni az ilyen gazdagokat, és joggal igy, mert lelkűk mindig üres lesz, lelkiekben koldusok marad- j nak világéletükben. I És összeharácsolt és felhalmozott földi javaikat I nem vihetik magukkal az örök életbe ezek a rövid- I látó és szűkkeblű gazdagok. így nyerik el méltó . I büntetésüket. Előbb vagy utóbb megszólal lelkiisme- -I retük és figyelmezteti őket a szomorú végre: Jaj an- I nak, akinek lelkiismerete akkor szólal meg, amikor I más késő. fl BIBLIAI JELENETEK Szent Kristóf a kis Jézust átviszi a folyón ~ B-IK OLDAT!

Next

/
Thumbnails
Contents