A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-01 / 26. szám
A Jó PÁSZTOR 3-IK OLDAU RABOK GYÖNGYÉLETE Jó dolga van a német fegyencnek a demokratikus Németországban. Nyugat-Berlin 'külvárosában van Németország leghíresebb, modem fegyháza. Olyan jólismert Európában, akár a Sing Sing Amerikában. Hatszáz fogoly él itt, valóságos kis város a városban, szigorú renddel és kemény paragrafusokkal. Ez a fegyház azonban nagyon különbözik a régi középkori, de még az újkori börtönöktől is, egészen modern, ridegségében is tiszta, higiénikus, inkább kórházra vagy gyárra emlékeztet, semmint fegyintézetre. Nincsenek kamazatái, sötét odúi, világos, fehér cellákban élnek lakói, a szoba bútorzata: egy vaságy, asztal, szék és mosdóvályu. Nemrég látogatta meg az intézetet egy újságíró, huszonn égy órára l e csukatta m agát a rab ok közé és aztán érdekes cikkben számolt ibe tapasztalatairól. — Külvárosok nyomortanyáin — mesélte szabadulása után az újságíró — sok szegény ember nem él ilyen kényelmesen, tisztán, mint a foglyok. Semmi sem hiányzik ezeknek a raboknak a boldogságból, csak éppen a szabadságuk, amely azonban sokszor terhes is, hiszen hányán vannak, akik nem képesek megkeresni a kenyerüket. A fegyháznak nagy műhelyei vannak, ahol dolgoznak, cipőt, ruhát, keféket, papirzacskófcat és asztalos munkákat csinálnak. Akik nem bírják a “zárt levegőn” a munkát azokat kerti dolgokkal foglalkoztatják, mert a fegyháznak szép kertészete is van, saját üvegházzal, amelyben télen is speciális növényeket tenyésztenek. Milyen az élet a fegyházban? Programszerűen folyik minden. Reggel hét órakor megszólal az ébresztő harang: felkelni! Jön a porfko’láb, sorra nyitja a zárkákat és a foglyok egyesével, libasorban leballagnak a mosdóterembe. Itt kivétel nélkül mindenkit a tuss alá állítanak. Félnyolckor reggeli. Kávét kapnak egy darab barna kenyérrel. Nyolc órakor elkezdődik a munka. A rabok elszéledtek, kiki munkahelyére. A fizetség, igaz nem valami óriási. Egy márkát kapnak egy napra, azonkívül lakást és teljes ellátást. — Vágyik már nagyon hazafelé? — kérdeztem egyszer egy öreg, őszszakállu rabot. Megcsóválta a fejét: — Nem én? Mi keresni valóm lenne odakünn! Csak baj és veszedelem vár rám. Itt békében hagynak, nem néz le senki sem és nem kutatják, hogy ki vagyok, mi vagyok, egyszerűen csak egy szám és semmi több . . . Persze nem mindenki gondolkodik igy, a fiatalabbak sokszor az életük kockáztatásával is megpróbálnak a büntetésül kiszabott idő előtt szabadulni. De a szökés teljesen lehetetlen. Meghiúsul a modem berendezésen és az őrök éberségén. Ha egy rab nincs este a cellájában: megszólalnak a vészcsengők, alarmirozzák az őrséget és pillanatok alatt talpon van az egész fegyház. Amerikai mintára iszervezétt őrök cirkálnak a falon és az őrtoronyból fényszóróval tudják megvilágítani az egész környéket. A fegyházat elhagyott mezőség veszi kőiül, könnyen áttekinthetik az egész terepet. Egy vén porkoláb mesélte a következőket: — Tavaly télen megszökött egy rabunk. Harmincéves férfi volt, nagyon csendesen viselkedett, soha se sejtettük, mit forral magában. Egyizben este visszamaradt a munkateremben, elbújt és mikor a társai eltávoztak, kifeszitette az ablakrácsot és a meredek falon lecsúszott. A szökést akkor vettük észre, amikor már kétségbeesett ugrásokkal igyekezett eltűnni a közeli akácosban. A kis erdőt autókkal vettük kőiül és megkezdődött a hajsza. Gépfegyvereket állítottunk fel és ügy kutattunk át minden zeget-zugot. Sehol semmi nyoma. Már abba akartuk hagyni a keresést, amikor dulakodás zajára lettünk figyelmesek. A menekülő rabló ugyanis hallatlan vakmerőséggel fellopózott az egyik elhagyott autóra és leütve a soff őrt, el akarta hajtani a gépkocsit. Sietségében nekiszaladt egy fának és felborult. Tört tagokkal húzták ki alóla. Általában elégedettek a rabok. A kertekben Szabadon sétálhatnak, cigarettázhatnak. Az élelmezésük is jobb, mint másutt. A munka sokféle és mindenki maga választja meg munkakörét, amihez kedvet érez. Unalmasabb a fegyőrök élete. Nekik saját házi zenekaruk van. A legnagyobbrészük muzikális ember, akik aztán kis műkedvelő bandát toboroztak összes saját kebelükben. Hegedülnek és zongoráznak. A zenekar hires és ismert egész Berlinben, nemrég nyilvános hangversenyt is rendeztek — rádión keresztül. Nagy sikerük volt vele. Irigylik is a többi németországi fegyházak rabjai a berlini fegyenceket muzikális őreikért. Mert azt tartják, hogy egy zenekedvelő prófusz mindig emberségesebb és megértőbb, mint a nyers, pusztán a paragrarfusok után induló porkoláb. Idővel összebarátkoznak egymással, ellenségeskedésnek nyoma sincs, hisz néha évtizedeket töltenek egymás mellett, akár a jó szomszédok, akik egy bérházban Iáknak. A fogoly ismeri az Az antiperonista lázadók bombázták Buenos Airest. így néztek ki az utcák a bombaeső után. Washington túlsókat fecseg Katonai titkok, fontos felfedezések jutnak ellenséges kézre, mert egyeseknek eljár a szájuk . Richard B. Russel szenátor, a szenátus hadügyi bizottságának feje haragosan jelentette ki nemrég, hogy “egyesek túlsókat jártatják a szájukat Washingtonban. Ezek a fecsegők néha akaratlanul is fontos titkokat hoznak forgalomba és a fővárosban, ahol füle van a falnak, így jutnak aztán nemzeti titkok ellenséges ügynökök tudomására.” Magas állásban levő minisztériumi tisztviselők és diplomaták csakúgy mint magasrangu kát onatisztek merő hiúságból eldicsekednek pártikon, klubbakban arról, hogy mi mindenről van tudomásuk. A naiv csacsogó nem is sejti, hogy igy vezet nyomra ellenséges kémeket. A kommunistáknak ugyanis mindenütt vannak megbizottaik. De újságírók is, akik szenzációt hajhásznak, gyakran segítik a nemzet halálos ellenségeit erőszakos hirvadászatukkal. Tábornokok s admirálisok, újságírók faggatásai közben gyakran elszólták magukat és kikottyantottak titkokat, melyek bizalmas akták révén kerültek hozzájuk. A szólás és sajtószabadság nem mentség az ilyen akaratlan “árulások ra.” A különféle kongresszusi bizottságok zárt üléseinek a “titka” is csak rövid ideig marad titokban. Mindig akad egy becsvágyó honatya, akinek megered a nyelve a sajtó előtt. Utólagos mentegetőzés persze annyit ér mint eső után a köpönyeg. A másik nagy veszély: a különféle estélyek, cocktail pártyk, amelyeken a háziaszszonyok úgy próbálnak tündökölni, vendégeik csodálatát kivívni, hogy akárcsak Walter Winchell — “mindent tudnak”. Sőt — mindent jobban tudnak. A rádió, sajtó csak a nyomukban kulloghat jólértesültség tekintetében. Emlékezetes még a botrány, amely a moszkvai amerikai követség katonai attaséjának naplója körül tört ki. Követségi diplomatáknak tilos naplót vezetni. De ha már naplót ir valaki, ne felejtse az ágyon. Ez a “diplomata” hazatérőben, Berlinben az ágyán hagyta jegyzeteit, melyeket aztán egy szovjetkém lefényképezett és közé tett a kommunista lapokban. A jámbor tiszt saját nagyhangú elképzeléseit jegyezte le és az oroszok ezt úgy használták ki a saját céljaikra, hogy az egész világon szétkürtölték, lám Amerika háborúra készül ellenünk, bizonyítja ezt ennek a katonai diplomatának a fenyegetőzése és felhívása, hogy most kell lecsapni a szov jetre, amíg gyenge. Mondani sem kell, hogy az Egyesült Államok kormánya nem azonosította magát az attaséval. Senki sem hiszi azt el, hogy a kormány egy magánnapló nyomán fog haladni. Dp a vörösöknek jól jött, akár a mennyből hullott manna. Japánban teaházakban, rumos tea mellett oldódott meg a nyelve néhány tisztnek, nem is sejtve, hogy a bájosan mosolygó gésák — Kina szolgálatában állanak. Berlinben még rosszabb a helyzet. Itt a frauleinek tucatjával szédítettek meg jámbor amerikai katonákat, akik annyira biztak kedveseikben, hogy szabad bejárást engedtek nekik hivatalaikba. Innen aztán már csak egy lépés volt kotorászni az okmánytárakban. Az éjszakai mulatókban, whiskey mellett civilek is többet beszélnek a kelleténél. Katonák sem kivételek a szabály alól. Alig pár hete, hogy 5 évi börtönre Ítélt az amerikai hadbíróság egy 25 éves német leányt, aki Berlinben az oroszoknak kémkedett. Elhitette egy magasrangu amerikai tiszttel, hogy a kommunisták elől “menekült” a nyugati zónába. A tiszt annyira megbízott a leányban — aki elcsavarta a fejét — hogy titkárnőnek fogadta fel — a kémelháritó szolgálatában. Itt aztán akármelyik fiókba nyúlt a hölgy, mindig talált valamiféle titkot, amikért az oroszok egyébként elég roszszul fizettek. A hadfelvonulási tervért, amelyre orosz megrohanás esetén került volna sor a nyugati hatalmak részéről, mindössze 185 dollárt adtak az elvtársak. A kémnő még ma is vígan űzné a kettős játékot, ha másik kedvese, egy fiatal katona, nem jelenti fel — féltékenységből. Amikor a fiú rájött, hogy van egy idősebb katonatiszt “barátja” dühében az amerikai kémelháritóhoz szaladt és leleplezte a leányzót. Az eset kapcsán megírták a lapok, hogy ki tudja hány száz ilyen kémnő dolgozik e percben is amerikai katonai hivatalokban . . . Hiába a sok figyelmeztető tábla: “Csitt, az ellenség hallgatózik.” A krónikus fecsegőknek nem tudják befogni a szájukat. Saját csontvázát látta Öt fiatal gyári munkásnő az egyik gyárban rádiumtartalmu, sötétben világitó anyagokat kent fel az órák mutató lapjára. Munka közben az ecsetet, amellyel dolgoztak, időnként a szájukba vették, hogy megnedvesitsék. Egyik leánnyal megdöbbentő dolog történt. Midőn egy éjjel a sötét hálószobában levő tükörbe tekintett, a tükörből saját világitó csontváza meredt reá. Többi társnői is észlelték magukon ezt a különös, ijesztő jelenséget. Orvosi vizsgálat alá vették őket és kiderült, hogy szervezetükben, különösen csontjaikban felhalmozódott a felkenésre használt, éjjel is világitó anyag, amellyel huzamosabb időn át dolgoztak. A lányok csontjai a fényérzékeny lemezeken sötét éjszaka is felvehető képet adtak. A betegség megállapítása után, a gyár az öt munkáslánynak fejenkint azonnal tízezer dollárt adott, azonkívül 600 dollár évjáradékot szavazott meg. Négy lány férjhez ment s kettőnek egészséges ‘gyermeke született. Járni azonban egyikük sem tudott. Meghaltak a négyes ikrek őre szokásait, az őr a rabét. Érdeklődik a családja felől és hogy és mint Szolgál a kedves egészsége. Vannak rabok, akik úgy megszokták itt, a rácsos falak mögött, bogy nem vágyódnak vissza többé a forgalomba. Áz öregek gyakran kérelmezik cellájukat és azt, hogy életük hátralévő részét itt töltsék el, kísértésektől mentesen .... New Haven, Conn.-ban a 39 éves Mrs. Kenneth Barnes egy kórházban négy időelőtt szülött fiúcskának adott életet, de az első kettő a születés után hét órára meghalt, a másik kettő egy nappal később. Az anya azonban eléggé jól van. 41éliIIIM^jllüf.M*UUJJ^^ttPuninnnui)uniiuimuniiüniüiimjniinüiiiunujm)ii.ijLUJiuijiiniuiuinnib.uiiiniiuiiiihiiiuiiiiiti umiiitaumu/niiudnt^ Élei a vasfüggöny mögött PÉLDAKÉPÜK A PRAVDA... A budapesti lapokban hasábokon át dicsőítik a Pravda cimü moszkvai kommunista pártlapot megalapításának 43-ik évfordulója alkalmából. A Népszava ilyesmiket ir: Tizenegyszer ünnepli szabadon a magyar nép is a szovjet sajtó napját. A mi sajtónknak, amely a szovjet újságok példáján nő és fejlődik, számos, szép eredménye csak aláhúzza a nagy ünnep jelentőségét. Soha a mi hazánkban ennyien nem olvastak újságot — s tegyük hozzá —, nem is Írtak annyian újságot, mint ma. A magyar dolgozók éppúgy munkatársaivá kezdenek válni lapjainknak, mint a szovjet emberek, segítséget kérnek és segítséget nyújtanak a lapokon keresztül az egész népet érdeklő problémák megoldásához. Ahhoz azonban, hogy sajtónk még jobban betölthesse nagy hivatását, az eddiginél többet kell tanulnia a szovjet sajtó példájából. Sajtónknak még több iránymutatást, még több segítséget kell adnia, tanítania kell a párt- és szakszervezeti tagságot és az egész dolgozó népet elvhüségre, építő bírálatra, nagy eredményeink méltó megbecsülésére, a párt politikájától való minden elhaj’ás, most elsősorban a jobboldali elhajlás elleni kérlelhetetlen harcra, a forradalmi éberség fokozására, s mindenekelőtt: hűségre a párt, a haza ügye, a felszabadító Szovjetunió és a hatalmas béketábor iránt. Hogy sajtónk ezt megtehesse, munkásainak ezekben a napokban és hetekben még jobban és alaposabban kell tanulmányozniok példaképünk, a lenini-sztálini Pravda és az egész szovjet sajtó munkáját, módszereit, harcosságát. Ez lesz záloga annak, hogy újságjaink évről évre eredményesebben szolgálhassák a párt politikáját, a magyar nép, minden nép, az egész haladó emberiség, a béke és a szabadság ügyét. HÁTRÁBB AZ AGARAKKAL! Eddig a pesti Népszava nyálas ömlengése, és nekünk ehhez csak pár rövid megjegyzésünk van. Először is, nem hisszük, hogy Magyarországon ma szorgalmasabban olvassák az úgynevezett újságokat (amelyek nem újságok, hanem hivatalos közlönyök), mint olvasák régen az Estet vagy a Pesti Hírlapot. Ma a pestiek kézhezveszik a Szabad Népet, meghökkenve látják, hogy már megint három egész oldalon át kígyózik egy pártgyülésről szóló beszámoló, gyorsan átlapoznak a negyedik és utolsó old?1* ra és elolvassák a legfrissebb sport híreket. Másodszor: Úgy hisszük, hogy még a kommunistáknak is kell legyen egy szemernyi szemérhetesség s ez okból efféle jubileumi alkalommal legalább néhány szóval rá kell mutatni arra is, hogy a moszkvai Pravdának és a budapesti Népszavának nem lehet javára írni “minden pártpolitikai elhajlás elleni harcot”, mert igenis azok a pártpolitikai elhajlások, például Malenkov és Nagy Imre’ elhajlásai, a Pravda és a Népszava hivatalos politikai irányát jelentették. Egy kis belgrádi mintájú szánombánom-tévedtünk nem ártana meg a pesti Népszavának sem. Harmadszor: A Pravda a pesti sajtó példaképe? Szégyeljétek magatokat, mai pesti újságírók! jöjjön a ARNDT TOTH’S BEVERAGE Plurnbing & Heating CéghteaZfáí*s£ kbo7ÍVegy?bék0t GenerTpiuL“ Contractors hűsítőkben Átalakítások - Javítások - Csatot-HÁZHOZ SZÁLLÍTUNK. «... 5360. Ridge Rd. .... TU 4-2680 Sep“30o rÍdge road Parma, Ohio Iroda: TU 4-4141 — Lakás: VI 3-771» CASIMIITS LODGE IG INDIAN, ULSTER COUNTY, NEW YORK Telefon: PINE HILL (N. Y.) 3296
