A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-12-02 / 48. szám

--1K OLDAL, Á Jó PÁSz/jl'OR ELŐFIZETÉSI DIJAK, , SUBSCRIPTION RATES ’-gy évre _...............................$6.00 One Year ________________$6.00 í’él évre .............$3.50 I Half Year _______________$3.50 „tered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. HOGYAN LEHET VAGYONT SZEREZNI Dr. Paul Dudley White, az elnök kezelőorvosa azt mondta, hogy vagyont csinálhatott volna tőzsde spekulációval, ha előnyös helyzetét kihasználja. “’Nem kellett volna más — mondta —, mint szomo­rúan csóválni a fejemet, amikor kijövök az elnök be­­tegszcbájából, és a részvények zuhantak volna. Ol­csón megvehettem volna és később eladhattam vol­na őket, amikor az elnök javulásának hírére felmegy az áruk”. A doktor urnák igaza van. Csakugyan meggaz­dagodhatott volna, ha kihasználja előnyös helyzetét és az elnök állapotát tőzsde spekulációra használja fel. Azt hisszük azonban, hogy vannak hatóságok, amelyek az ilyen spekulációknak a mélyére néznek, nem is szólva arról, hogy nehezen egyeztethető ösz­­sze az orvosi etikával. A doktor ur egy kissé hangosan gondolkodott. Nem hisszük, hogy komolyan gondolt volna tőzsde spekulációra, de azt se hisszük, hogy a megjegyzés helyénvaló volt. Respektáljuk, mint nagy orvost, d a publicitáshoz kissé vaskos érzéke van. Az ilyen; megjegyzések után a közönségnek még furcsa gon-! dolaíai támadhatnak — gondolatok, amelyek talán J nem is jártak igazán Dr. White fejében. JAPÁN BLÚZ A japánok csinos vászon blúzokat varrnak és küldenek Amerikába. És a japán blúzokat szeretik az a v eri ai nők, mert azok (a blúzok) csinosak és olcsók. ' I De a férfiaknak is van ebbe beleszólásuk, úgy Japánban, mint Amerikában. Mert most, amikor a ik genfi konferencián elpárolgott az első genfi kou, . ncia barátságos szelleme, a még szabad né­­mth • gymásközti kereskedelmi kapcsolatainak még nagyobb a fontosságuk, mint volt Genf előtt. Az idő­télire fordult s a 'hidegháború hűvössége né­hány fokkal fagypont alá sülyedt. A hidegháborús stratégia a túloldalon arra irányul, hogy Japánt a kínai kommunista piac megnyitásával elidegenitsék Amerikától. Ezt a kommunista stratégiát támogat­juk, ennek sikerét előmozdítjuk, ha Japántól nem vásárlunk annyi árut, amennyit Japán is el tud he­lyezni. Mert ha a csinos vászon blúzokat nem tudják itt eladni, kénytelenek lesznek Kínában próbálkozni. Mert dolgoznak és élni akarnak. Hetven millió em­ber egy nagyrészben terméketlen, vulkánikus talajú szigeten dolgozni és élni akar. Amerika sok blúzt importál külföldről és bizo­nyára meglepi az olvasót, ha hallja, hogy tiz impor­tált blúz közül újabban kilenc Japánból jön. Az ame­rikai női ruha ipar nyugtalan. Nem ok nélkül. Kéri Eisenhower elnököt, nehezítse meg magasabb vá­mokkal a japán blúz behozatalt. Erős nyomás alatt áll az elnök, mert ha nem szorítja vissza a japán blúz áradatot, a női ruha iparban a munkanélküliség fo­kozódni fog. A japánok attól tartanak, hogy az elnök ennek az erős nyomásnak nem tud sokáig ellenállni. Nehogy a apán blúz üzlet elsorvadjon, okos elővigyázatos­sági politikát eszeltek ki: ők maguk fogják korlá­tozni a japán blúz kivitelt Amerikába. A japán kül­kereskedelmi miniszter máris kiadta az erre vonat­kozó rendeletet. Menteni, ami menthető — ez a ja­pán elgondolás segített megoldani a Súlyos blúz prob­lémát. A TEMPLOMOK ELLENSÉGE Eugene Smith toledoi fiatalembernek, aki gyű­löli a templomokat és a -templomba járó embereket, természetesen nincsen igaza, mert sem a templom, sem az istenhivő ember nem gyűlöletesek. De Euge­ne Smith -esete mégis figyelemreméltó s gondolkodás­ra késztet. Eugene Smith -rossz útra tért, időnkint börtön­­lakó lett. Valahányszor elbocsátották a börtönből, jó útra akart térni, de hiába voltak jó szándékai, az emberek elfordultak tőle, a “börtöntölteléktől”. Ezért adta rá magát templomfosztogatásra. Most, amikor végre sikerült őt elfogni, bevallotta, hegy másfél év alatt körülbelül 3000 templomban lopkodott — Amerikában, Kanadában és Me::ico­­ban. Itt a magyarázata, miért tette ezt: “Azért tét-Szerelmes levelek versben és prózában Amikor valaki szerelmes, akkor költőnek érzi magát és olyan ihlet szállja meg, amely máskor ugyancsak távol áll tőle. Izgató probléma: milyen leveleket Írhattak a nagy irók szerelmeseiknek? Erre a kér­désre felel meg Lampérth Gé­za, a kiváló iró, aki a magyar országos levéltár igazgatója volt ‘Régi magyar levelesláda’ címen -gyűjtött össze egy cso­mó elfakult Írást és ezekben a levelekben visszatükröződik az irók igazi arca. A magyar irók szerelmes leveleiről a kö­vetkező érdekes leleplezéssel szolgál: A 16-17 .század szerelmesei­nek legkedveltebb tüzes vérü, mézes szavú szószólója az első nagy magyar lírai költő: báró Balassa Bálint. Még alig köt kardot zsenge legényke korá­ban már szerelemre lobbant ja szivét a somoskői udvarház szép virágszála, a temesvári hős Losoncy István leánya An na. Követik őt a külömböző nevű, álnevű és ismeretlen ne­vű ideálok: Julia, Krisztina, Borbála, Kata, Judit, Ilona, Caelia, Susanna, a “citherás lengyel leány” — a felvidéki végváraktól Erdélyen keresz­tül a lengyel Danckáig, hova nyugtalan vére bujdosásba is hajtja. Ott sincs nyugovása. Szerelmes levelek szállanák utána csalogatják vissza. Utá­na harsog a trombitaszó is a Kárpátok felől, megpezsdül a hősi vére, lovára pattan s meg sem áll az ostromlott Eszter­gom váráig. Hősi harcban ott halálos sebet kap, elpihen a nyugtalan szív. De édes dalai tovább zengenek. Ifjú szerel­mesek ajakról ajakra adják, küldözik egymásnak, dalolják. Magától Balassától nem tu­dunk prózában irt szerelmes levelet. Alkalmasint nem is irt ilyent. Krisztina -éppen amiatt panaszkodik, hogy se nem ir, se nem üzen leveleire. Annál inkább irt versben a zengő szi­­vÄ edes szavú költő szerelmes einek. Losoncy Annának Írja, aki akkor már Ungnád Kristófné: ANNÁNAK Óh én két szememnek szerel-1 mes világa! Keserves fejemnek te valál gyámolja, j Mire hát bánatra Hagyál el engemet ilyen ár­vaságra ? Csak te valál nekem minden ékességem, Szerelemre te gyujtád szi-J vemet nekem . . . Krisztinának (gyémántos gyűrűvel): Eredj édes gyűrűm, majd jutsz asszonyodhoz. Ki viszen tégedet csókolni szájához — Óh, hogy nékem ahhoz Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz. Mondd szolgálatomat ő neki én tőlem. Ne felejtsen engem. Lám csak benne vagyon én gyönyörűségem. Ne hajoljon máshoz, Legyen igaz hozzám mint hiv szolgájához. JÚLIÁNAK Julia két szemem, olthatat­­lan szemem, véghetetlen szerelmem, Júlia víg kedvem és néha nagy keservem, örömöm és gyötrelmem. Julia életem, egyetlen egy lelkem ki egyedül bir velem. Julia a lelkem, mikoron szól nekem, szerelem beszél velem. ■ Julia, ha rámnéz, azonnal szemem vész, mert szere­lem néz engem. Julia hol alszik, még az is 1 úgy tetszik, hogy ott nyug szik szerelem. Én tüzes lelkemnek, fájdal­mas szivemnek kivánt jó orvossága. < Ő szemem világa, árnyék- ; tartó ága, jó szerencsés csillaga. ő, kinek, kivüle ez világ szépsége nem kell, sem vigassága . . . ZSUZSANNÁNAK Szit tüzet Zsuzsánna szi­vemben magára. Cupidóval űzet szerelme dol­gára. Mert kis szája, Szép orcája, Mint pünkösdi uj rózsa. Fényes haja. Nap csillaga Vagy sárarany sárgája — Vékony derekacskája! Kegyes ábrázatja én arány­zó célom. Citera szózatja bum rontó acélom. Vénus Fattya Lelkem hajtja Ha szózatát hallhatja. S ha láthatja, Nincs bánatja, Buvát mind elmulatja, Hogy jókedvét mutatja. A végbeli vitézek daliás ide­jét, melynek Balassa Bálint1 3gyik jellegzetes alakja volt, a kuruc-világ követte. Föllobo­gott Thököly, majd II. Rákó­czi Ferenc patronás zászlaja1 ‘pro patria et libertate”. A hazáért és szabadságért küzdő kuruc vitézek szivében is ott Égett a szerelem örök tüze, le­gelek Írására azonban nekik se igen volt idejük. A. hazájától, babájától mesz­­szetáborzó szerelmes kuruc vi- J téz is versben, dalok szárnyán ízen hát kedvesének: SZERELMES KURUC Oh, szerelmem, termetedet, Hogyha iätjÄ^zemelyedet Avítgy haSBRuPm^aiT'edet: Vigasztalnád szivemet. Árva szivem nálad nélkül, Mint gerlic társa nélkül, Nincs szerelmem rajtad kivül, Kínom érted most öregbül. Óh, gyönyöröm, te kedved­ben Mikor jutok szerelmedben: Rózsa liliom szedésben? Gyönyörködném mind ezek­ben . . . Arannyal kellene nevedet felírni, Gyémántkő táblára szépen lerajzolni, Rubintkőből formált ládá­ban tartani — Ünnepet kellene nevednek szentelni! Vagy meghalok érted, vagy enyimé teszlek, Vagy elválok tőled, vagy hozzám keritlek. Szánj meg édes rózsám, igen szépen kérlek — Engem úgy segélyen, szi­vemből szeretlek! A HÜ ZSUZSIKA II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem leghívebb hivének Mikes Kelemennek nemes szi­vében, amelyet eleintén csak a fejedelem iránt való szeretet s tisztelet töltött be, a bujdosá­­sok sivár utján szintén kibim­bózott később a szerelem. De a legédesebb szavú, a külön­ben bőbeszédű levélíró igen szemérmes szerelmes. Kőszeg­­hy Zsuzsikáról csak igen sziik­­zavuan emlékezik “7 örökor­szági leveleidben. Mikor Ber­csényiék, (akiknél Zsuzsika lakott) közelebb költöznek, ezt irja: “De én nem bánom, mert a kis Zsuzsika közelebb lesz. Er­re azt fogja ked mondani: Jaj A szabadságharc anekdotakincse A VÉRES KÖPENY. A vizáknál véres csata után Mezey József tiizér­­hadnagy szűrét odaadta Kurovszky kapitánynak. Amint atkonyodott, fázni kezdett s kérte a kapitány­tól a szűrét. — Elkérte tőlem Juhász alezredes. Erre Juhászhoz ment s kérte a szűrét. — Önnek nem kell az előőrsöket vizsgálni, elle­het szűr nélkül is. Mezey azonban fázott kegyetlenül. Odament a sebesült-szállitó szekerekhez. Végigtapogatta az egyik szekeret. E-gy jéghideg koponya és egy meg­dermedt kéz -akad a kezébe. A halott két köpeny ég­gel volt letakarva. Lehúzta róla az egyiket. — Szegény pajtás, neked már úgy sincs rá szük­séged. — Borítsd rám — nyögte egy nehéz sebesült. — Szívesen — mondta Mezey s a másik köpe­nyeget is lehúzta a halottról s ráborította az ólőre. Az előbb lehúzott köpenyeget azonban, amely tele volt megfagyott vérfoltokkal, a nyakába akasztotta. Mikor .az ütegéhez ment s meglátták vérfoltos köpenyegét, azt kérdezték tőle, bogy miért nem megy orvoshoz, hiszen meg van sebesülve. Mezey nevetett s elmondta, hogy miképp tett szert köpönyegre. — Na, mert barátaim — végezte szavait — az ember úgy segít magán, ahogy lehet. AZ EGYÜGYÜ TISZTECSKE. Gálfalvánál Bem apó Mikes ezredessel és Bauer őrnagygyal egy magaslatról nézte a csata folyását. Hirtelen felbukkan egy vasas század, a Kossuth hu­szárokat visszamyomja, aztán kiválik a vasasok kö­zül egy magas pápaszemes hadnagy s egyenes kard­ját lándzsaként tartva vágtat Beim apónak. Az öreg meg se moccant. Bauer őrnagy ugratott elébe s fél­recsapta a hadnagy kardját. Aztán gróf Mikes csa­pott össze vele s olyan vágást mért a sisakjára, hogy' a német teszédült lováról. Mikes lehajolt a nyeregből és baljával megkap­ta a német hadnagyocskát. A fogoly tisztet Kepper­­gernek hívják. Bem megkérdezte tőle, mikép merte egymagában megtámadni őket? — Azt hallottam, hogy önök táblabirók és nem katonáik. ^ Gróf Mikes elnevette magát. — S most is azt hiszi ön? — Az is huncut, aki elhitette velem. FELTÉTLEN Windisgraetz herceg azt mondta az országgyű­lés küldöttségének: Rebellisekkel nem alkuszom! ' Feltétlen meghódolást követelek! Épp azelőtt jött Magyarországba a bécsi légió, amely kilenctized­­részben diákfiukiból állott. Németek voltak, de lelke­sedtek Kossuthért, meg a szabadságért s eljöttek győzni, vagy meghalni. Volt köztük egy világos sző­ke, szelíd ábrándos kékszemü ifjú, aki jól tudott da­lolni, máskülönben szűkszavú és hallgatag. Csak ak­kor lángolt fel sápadt arca, mikor bajtársai Hurrá! kiáltását hallotta. Ekkor ő is velők dörögte a csata­kiáltást és előre szegzett szuronyával repült, mint a villám. Windisgraetz gőgös nyilatkozata ezt a csen­des, szelíd ifjút is kihozta sodrából s mikor a nagy­hangú kijelentést bajtársai bosszúsan ismételgették előtte, gúnyosan így szólt: — Feltétlenül. S azzal szuronyával Bécs felé döfött. E perctől fogva “Feltétlen” lett a mellékneve, s ő bármit szól­tak neki, mindig ezt felelte: — Feltétlenül. Nagyon népszerű lett Feltétlenül’ a bécsi légió­ban, egyik bajtársa “Feltétlen” elmen alkalmi szín­darabot irt, amit a szatmári színházban adtak elő. Neki is jutott szerep benne, de ez csupán ez egyetlen szóiból állott : Feltétlen. Mivel pedig a darab Windisgraetz herceget fi­gurázta ki s a fiatal légi ónista folyton előtte hajto­gatta, hogy feltétlenül, a közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a színházat, rengeteg hahotával fogadta. Ő volt különben a légió ácsa s hordódugókból boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal rögtönzött kádakat. A RANGEMELÉS MAGÁTÓL JÖN Dézs alatt történt, hogy a császáriak golyója át­fúrta Kövi Béla tüzéraltiszt commbját és le kellett vágni a lábát. Kövivel egy bajtársa 1850-ben Lon­donban találkozott, ahol nagy meglepetésére már báró Körnigstem tüzérkapitány lett Köviből. Bujdosó bajtársa megkérdezte tőle, hogy mikép lett káplár­ból kapitány? — Barátom — felelte nyugodtan Königstein — a rangeimelés magától jön. — Hát a bárói rang az is magától jön? — Az csak cifra toldalék. tem„ hogy bosszút álljak azokon, akik vasárnap templomba járnak és hétfőn nem akarnak nekem munkát adni, mert bűnt követtem el, ámbár azért megbünhődtem”. A tanulság Eugene Smith esetéből az, hogy a megtévedt embernek, aki a becsületes, munkás élet útjára akar térni, alkalmat kell adni arra ,hogy jó ! szándékát valóra váltsa. Mert, íme, ha eltaszitjuk | magunktól, nemcsak neki ártunk, hanem mindenki- i nek, magunknak is. hogyan gondolkodik ilyen pes­­tises időben olyanról ? Édes néném, amig élünk, addig csak magunkban hordozzuk a ter­mészetet s az oldalcsontunkat csak kell szeretnünk, vagy akarjuk, vagy sem”. Ezután gyakrabban látogat­ja a “hü Zsuzsikát, aki bár nem híres szépség, de rendes, tisztességes személy és tiszta jóság.” Mikor az urak Rákó­czival vadászni mennek és őt otthon hagyják, e bájosan de­rűs szavakkal festi boldogsá­gát. “Szánj, édes néném, szánj: ihon vadászni nem mehettem — mindennap Zsuzsihoz kell mennem. Foglyot nem lőhetek csak Zsuzsival kell beszélget­nem ,micsoda nagy büntetés e’ nekem! Bárcsak egy hónapig tartana ez a büntetés! De akármeddig tartson, addig úgy búsulok, hogy majd meg­halok örömömben ...” Mikor Zsuzsika, bár szive Mikeshez vonja, a szegény iró deák helyett a gazdag és idő­közben megözvegyült Bercsé­nyi gróf felesége lesz s Kele­men kissé későn bimbózott szerelmét kora hervadás éri bölcs lemondással nyugszik bele a sors rendelésébe: “aki gazdagabb, az hatalmasabb..” Nemcsak a búcsút járják pénzzel hanern a menyasszony! táncát is . . . Rend szerint a j szegény fogja a madarat és a gazdag eszi meg ... És mikor a madár végkép elröppen, a Zsuzsika, már mint özvegy- Bercsényiné, elhagyja a buj­dosók kietlen tanyáját, e sza­vakkal búcsúzik tőle: “ . . . három, vagy négy nap után Zsuzsi Lengyelország fe­lé indul. Meglátom-e valaha vagy sem? Isten tudja. Ugyan szép állapot, mikor az ember bujában meg nem hal, mert másként négy nap múlva el kellene engem temetni. . .” Kevés a szó, de érzik, hogy melyről szakad, hol^a lemon­dás sziirkte hamuja alatt még mindig ott izzik a szerelem pi­ros parázsa. HIMFY SZERELMEI Kisfaludy Sándor, a Himfy dalok írója, pozsohyi diák ko­rában szerelmes volt az “epe­­dő szőke” Veinsten Terézbe. De ez még persze, csak amo­lyan ábrándos, holdvilágos diák- szerelem volt. Jöttek azonban utána hamarosan a komolyabbak. Mint 22 éves daliás gárdista megismerke­dett Bécsben a hires és bájos táncosnővel. Medina Máriával (Salvatore Viganó balletmes­­ter nejével), aki iránt csakha­mar szerelemre lobbant és a “mimika királynője” viszonoz­ta a daliás ifjú gárdista érzel­meit. A szeretett asszony kar­jai közt — irja első viszonyá­ról — a leggyönyörűbb szere­lemnek ölében szinte eszten­deig élveztem az isteni gyö­nyörűséget.” Azután mint katona Fran­cia és Olaszországban hódított Colloredo grófnő, Mantua As­­pásiája, D’Esclapon Karolina, a ritka virtusu párisi hölgy, Klagenfurtban Thiess Teréz s Pepi grófnő, olasz, francia és német szépségek követik egy­mást színes-kalandos sorban, hogy hamarosan eltűnjenek s helyet adjanak a költő szivé­ben egy szép magyarnak, aki­vel már külföldre távozása előtt, a badacsonyi szüreten ismerkedett meg, s akiről ezt irja egyik olasz földről küldött levelében: “Szivem teli va­gyon vele. ötét látom, hallom, érzem mindenben, mindenütt, mindenkor, annyira meg va­gyok általa bájolva.” Ez a emes magyar hölgy, ki Kisfaludy egész szivét betöl­tötte, a költő egyetlen igaz szerelme, Szegedy Róza, a vas­­vármegyei vicispán szép kék­szemü szőke leánya. Már a francia hadifogságban verse­ket irt róla, melyeket barátjai közvetítésével j uttatott e hozzá. Róza pedig ezt irta ne­ki: “Általában sokféleképen vé­lekednek az emberek felőlünk, mert Badacsony! S mi ott Folytatás a 3-ik oldalon (THE GOOD SHEPHERD,) _ Founder: ß. T. TÁRKÁNY alapította__________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó i'HE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 173B EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents