A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-12-02 / 48. szám

Háziasszony a vásárcsarnokban A pesti Népszava riportja Az ősz már a vásárcsarnokokban is leadta név­­jegyzt: a nemrég még rikitózöld paprikákat, vérvö­rös paradicsomokat és hófehér karfiolfejeket itt-ott barnás folt pettyezi. — Azért még nem gond a zöldféle beszerzése — mondja a Fény utcai csarnokban egy nyúlánk ter­metű lenszőke asszonyka: Szírt Ottóné, aki két ko­sárral a karján hétvégi bevásárlását végzi. Soff őr felesége és háromtagú családnak vásárol be. No meg társbérlőjének (ilyen társbérlő is akad) visz haza szívességből szilvát a gombóchoz. Vasárnapi ínyencség Miután már alaposan körülnézett, az egyik stand előtt kiválaszt egy szép fej rücsköslevelü, két­­kilós kelkáposztát. Aztán egy földmüvesszövetkezeti bódé‘felé tart, itt szokott burgonyát és hagymát vá­sárolni. Két kiló burgonyát és öt kiló hagymát vesz. Valami levesnek való is kellene. — Szép fejtett babom van — ajánlja portéká­ját egy árusító a sorból. Az asszonyka azonban már döntött: zöldborsót is látott vagy négy helyen. Ez ilyenkor ismét újdonság. Fél kiló kerül ebből is a ko­sarába. — ínyencségekkel kell kedveskednem férjem­nek — mondja mosolyogva. — Két napja jött haza a galyatetői nyaralásból. Ott valósággal elkényeztet­ték a jobbnál jobb falatokkal. Husért sorba állni! És mi mással lehetne még kedveskedni, mint szilvásgombóccal. Kétszer is végigmegy Szirtné a zöldség- és gyümölcskiskereskedelmi vállalatok stand­jai előtt, de az állami bódékba ma nem hoztak szil­vát. így “maszeknél” vásárolja 3.20-ért kilóját. Ép­pen nyolcvan fillért fizet rá igy egy kilóra. Lassanként megtelik a két kosár. Innen egy kis zöldpetrezselyem, onnan hat cső kukorica. A hentes­bódékhoz érünk. Itt már jókora sor kígyózik és bár szép sertéscombok és karajok függnek, vagy másfél óra is eltelne, mire sorra kerülne. Nagy probléma a tojás — Nem veszek most húst — mondja határozot­tan az asszonyka. — Délután ismét kinézek, és ha ad­digra elfogy a hús, veszek majd kolbászt és rakott­kel lesz kolbásszal vasárnap ebédre. Nagyobb prob­léma számomra a tojás. Kettőötvenért árulják az ős­termelők darabját, a KÖZÉRT-nél pedig ritkán si­kerül elcsípnem. Pedig a tojás nagy cikk nálunk. Fő­zéshez ugyan kínai tojásport használok, de szeretjük a tojásrántottát. Az elcsúfított csarnok — Mennyit költ háztartásra- — kíváncsiskod­tam. — Naponta átlag harminb forintot — mondja Szirtné. — Majdnem mindennap kijövök ide a Fény utcába. Elég jó csarnok csak egy kicsit piszkos. Sér­ti az ember szemét, hogy ezt a szép épületet annyira elronditják az elszórt kukoricalevelekkel, a standok alá dobott rothadt paprikákkal, paradicsomokkal. Megtakarítás 7.80 forint A bevásárlás után még elbeszélgetünk. S érde­mes elgondolkozni azon, mennyivel olcsóbb az idén a zöldféle és a gyümölcs, mint tavaly. Számoljuk csak ki, mennyit takarított igy meg egyetlen napon Szírt Ottóné: 2 kiló kelkáposztánál 4.40 forintot, 2 kiló bur­gonyánál —40 fillért, vöröshagymánál semmit, fél kiló zöldborsónál 1.20 forintot, hat cső kukoricánál 1.80 forintot: összesen 7.80 forintot. A szilvát, amint említettük, magánkereskedőnél vette, de ha az állami üzletben vásárolja, 1.20 forin­tot takarít meg. Egyetlen háziasszonyt kisértünk végig vásárlási kőrútján. Öröme, bosszúsága, problémái azonosok ezer és ezer más társáéval. * * * Eddig a pesti Népszava vásári riportja és az amerikai olvasó elcsodálkozik: Szírt Ottóné és a töb­bi háziasszonyok napi bevásárlása ( a drága hús he­lyett olcsóbb kolbász, friss tojás helyett olykor to­jáspor . . .) 30 forint. Havi kiadás élelemre (hús nélkül . . . ) 900 forint. Nem tudjuk, mennyit keres Szírt Ottóné fér­je, a soffőr, de azt tudjuk, hogy az átlagos munkás-« kereset 800-1000 forint havonta. Élelemre, ha húst is vesznek néha-néha, elmegy az egész kereset. Miből telik lakásra, fűtésre, világításra, öltözködésre, Sza-A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL Aramburu tábornok, Argentina uj elnöke sorra tartoztatta le a hadsereg jobb­oldali érzelmű generálisait. Mám Pm testvérsegitő egyesület SAN JÜAN “ANYJA” Ä félmiliió lakosú puerto-ricoi város lelke a fáradhatatlan polgármesternő Az amerikai magyar élet kimagasló eseménye volt a Verhovay Segély Egylet és a Rákóczi Segélyző Egyesület j igazgatóságának és tagsága-' nak elhatározása, hogy a két I testvérsegitő egyletet egyesí­tik, hogy egyesült erővel még többet tehessenek magyarsá­gunk érdekében, mint az el­múlt évtizedekben külön uta­kon járva. Miután Pennsyl­vania és Connecticut államok felügyelőhatósága az egye­sülést jóváhagyta, az uj egyesült testvérsegitő intéz­mény William Penn Frater­­nális Egyesület név alatt kezdi meg működését. Az amerikai név alatt is magyar szellemben működő egyesületet Amerika egyik legelső, legnevezetesebb be­vándorlójáról nevezték el. William Penn egy hatalmas irdatlan erdőségben telepe­dett le a 17-ik század máso­dik felében és ebből a vadon­ból megteremtette a nevéről elnevezett Pennsylvania álla­mot és azt a várost, Philadel­phiát, amely sokáig Amerika legnagyobb és legjelentősebb városa volt. Fenn és első be­vándorló társai kvékerek vol­tak, akik földjükön vallássza­badságot biztosítottak min­den felekezetnek. A William Penn Fraterná­­lis Egyesület székhelye Pitts­­burghban, a Verhovay épü­letben van. San Jüanban nagy a forga­lom. A félmillió lakosú város élénk utcáin plakátok látha­tók: — Tüntessük el a nyomor­tanyákat! Bontsuk le és épít­sük újjá a külváros szégyen­foltjait! A felhívás alatt egy női név: Felisa. Az egyik helyi lap első olda­lán a fénykép. Szőke, mosoly­gó arcú asszony. Spanyol ele­­gánciával öltözve. A szegény­negyedekben és a kormányzói palotában róla beszélnek. Tíz éve intézi a város ügyes­bajos dolgait donna Felisia, a demokrata néppárt politikai vezére és San Juan polgármes­ternője. A városházán egy­más kezébe adják az emberek a kilincset. Szobája mindenki előtt nyitva áll. Szegény ültet­vényesek, kopott munkásnők s spanyolos arisztokraták egy­aránt csak Felisának szólit­­ják. Az elragadtatott hívek né­ha “anyuskánák” becézik. Az 57 éves asszony fáradhatatlan energiával dolgozik reggeltől estig. Közben időt szakit arra is, hogy felkeresse szegényeit, sürgesse az 'építkezéseket, la­kásról gondoskodjék a kilakol­­tatottaknak és munkáról a munkanélkülieknek. A rettenetesen szapora pu­­ertoricoiak legfőbb gondja az, hogyan lássák el 10, 16 gyer­meküket. A szerény fizetésből és bérekből még két embernek sem jut sokra, rejtély, mint tudnak még egy tucat gyer­meket is felnevelni. San Juan ma a világ egyik legtisztább városa, hála a tisz­taságkedvelő polgármesternő­nek. Az utcaseprők úgy álla­nak lesben a sarkokon, akár mifelénk a rendőrök. A szeme­­telőt megbüntetik, de ha nincs Folytatás a 2-ik oldalról Szerelmes levelek együtt. . . Ezt ki nem verhetni a fejünkből! Közel is járnák az igazsághoz . . .” Csakugyan közel jártak. A költő hazaszabadulván a fog­ságból, sírig tartó örök szere­lemmel ölelte szivére Rózát, mint hitvest és múzsáját, a Himfy dalok sugallóját. A Ke­sergő és Boldog szerelem ez édesen csengő-zengő strófái a múlt század elején az egész országban visszahangzottak és ma is édesen andalodik el rajtok minden szerelmes ifjú szív: Hallottam én szép szavának Ezüst hangját zengeni: Philomela panaszának Hangja nem oly isteni. A természet figyelmes volt, S olvadozni láttatott: A patakviz lassabban folyt, A fatető hallgatott, Megszűnt minden madár dala, Minden szellő fülel vala, Megszűnt minden fuvalom- S mosolygott a fájdalom. tettes, a szemetet sietve eltá­volítják. A koldusok a délame­rikai városok szégyenfoltjai, akik nagy tömegben rajzanak mindenütt, szintén eltűnik San Juan utcáiról. A város gondoskodik keresetképtelen szegényeiről, rendes otthonuk és élelmezésük van. Sok bérházat és számos kór­házat épitett Donna Felisia. A lakások tiszták, rendesek, ol­csók. A lakók jövedelmükhöz mérten fizetnek. Aki jól keres az 30 dollárt, aki keveset, az 3 dollárt fizet havonta. A gyermekekről klinikák gon­doskodnak. A korrupciót kiirtotta Feli­sia asszony. A múltban befo­lyásos ki járók, politikusok ré­vén lehetett csak városi tiszt­séghez jutni San Jüanban. Még a kórházba is csak úgy jutott el a beteg, ha volt jó összeköttetése. A donna lelep­lezte a panamistákat és bör­tönbe küldte őket. Mi késztette erre a szenve­délyes emberb£ő$éi munkára ezt az asszonyt? Édesapja idealista ügyvéd volt, aki ame­rikai szellemben, biblikus egy­szerűséggel nevelte. A jól ke­reső ügyvéd egész vagyonát a szegényekre hagyta. Lánya ezért nem neheztelt rá, sőt még jobban csodálta. Egyet­len vágya volt a nyomában járni. Ez sikerült is, az alma ez esetben nem esett messze a fájától. 1932-ben kezdett politikával foglalkozni. Puerto Rico szi­getén mindig nehéz volt az élet. San Juan hires volt nyo­mortanyáiról. Munoz Marin kormányzó ré­gi hive s csodálója Felisiának, akinek nagyobb kivételes ha­talmat engedélyezett, hogy erősen tarthassa kezében a gyeplőt és a panamisták visz­­szatolakodását meggátolhas­sa. A nagyasszony példája más nőket is vonzott a politikai pá­lyára. Rajta kívül még 4 pol­gármesternője van Puerto Ri­­conak, két női szenátora és két női képviselője. Ezek szintén jó munkát vé­geznek, gyakran jobbat mint a férfiak. A női politikusok annyira népszerűek a szigeten, hogy nem csodálkoznánk, ha legközelebb nőt, talán épp az országosan ismert és becsült Felisiát, választanák meg el­nökül. Az utolsó pillanat . . . San Franciscóban éppen arra járt egy ujságfotografus, ans iker Warren McClintock harmadik emeleti lakása ablakából leugrott. Súlyos sérülésekkel kórházba vitték. MÁMA A REPÜLŐGÉPEN SEATTLE, Wash. — Negy­ven utas beszállt egy repülő­gépbe, amely Los Angelesbe vitte volna őket. Alig foglal­tak helyet a repülőgépben, mi­kor az egyik utas, a 26 éves Robert Clendenin, revolvert rántott és négyszer rálőtt a repülőgép kisérőhölgyére, a 25 éves Sally Sheddre, aki hol­tan rogyott össze. Aztán ki­szaladt a repülőgépből, kis­vártatva megállt és a nyaká­ba lőtt. Tovább futott és még­­egyszer lőtt, ezúttal a fejébe. Kórházba vitték, ahol három óra múlva meghalt. Visszautasított u d v a r lás volt a szörnyű dráma okozója. ltokat akar a szarka Indiában amerikai tőkével, amerikai mérnökök igazgatá­sa alatt folyik egy nagy vizí erőmű és gát építése, amely egyike lesz a legnagyobbak­nak a világon és 1969-ben lesz készen. Kruscsev és Bulganin, a szovjet nagyjai, ellátogattak ehez a hatalmas építkezéshez. Kruscsev beszélgetésbe ele­gyedett az amerikai mérnökök kel. Azt mondta: Az amerikai­ak nekünk is segítségünkre voltak országunk felépítésénél és mi hálásak vagyunk azért Amerikának. De most már magunk építjük az országun­kat. És felül fogjuk múlni az Amerikaiakat. bad Nép előfizetésre, Békekölcsön jegyzésre, no meg szórakozásra? . . . No igen, Szírt Ottó soff őrt Galyatetőn ingyen nyaraltatták egy-két hétig. Ezzel jóvá van téve az egész évi nyomorúság. NÉVCSERE NEM JELENT SZÍVCSERÉT A WILLIAM PENN törhetetlen magyar szellemben viszi tovább a testvérsegités zászlaját és megsokszorozódott erővel igyekszik túlszárnyalni azokat a teljesítmény eket, melyeket a Rákóczi és Verhovay hosszú évtizedek során elért az amerikai magyarság anyagi és erkölcsi javára. Ha még nincs közöttünk, szeretettel várjuk sorainkba. Minél többen leszünk, annál többet tehetünk magyar testvéreink, ma­gyar fajtánk és szülőhazánk szolgálatában, befogadó hazánk javára. Uj nevünkkel Amerika első fraternálistáját, WILLIAM PENNT tiszteltük meg, ezzel is elismerést adva annak az Ameri­kának, mely olyan hazát adott félmilliónyi magyarnak, ahol tovább élheti sajátos Rákóczi és Verhovay magyarságát. William Penn Fraternális Egyesület (RÁKÓCZI—VERHOVAY) 436 Fourth Avenue Verhovay Building Pittsburgh 19, Pa ISIS©—1955 Élet a vasfüggöny mögött UJ NÉV AU ATT, DE VÁLTOZATLAN MAGYAR SZELLEMBEN Tisztelettel jelentjük az amerikai magyarságnak, hogy a RÁKÓCZI SE.GfELYZO EGYESÍTHET ÉS A VERHOVAY SEKÉLY EGYLET egyesülése megtörtént. Úgy Connecticut, mint Pennsylvania ál­lam illetékes hatóságai az egyesülési szerződést véglegesen jóvá­hagyták. — A két .testvér-egylet egymásra találva, most mint WILLIAM PENN FRÁTERNÁL» EGYESÜLET folytatja további hét évtizednyi múltra visszatekintő áldásos működését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents