A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-10-08 / 41. szám
h jó Pkxvraa 3-IK OLDAL Emlékezzünk a régiekről A CÉHEK SZABADSÁGHARCA “Az igazság rendszabályai” megvetették a középkor első demokráciájának alapjait A virágos Firenze történetének abban a korszakában, midőn letették alapjait a Santa Maria Novella és a Santa Croce egyházaknak, midőn elkészült a Signoria palotája s midőn Dante fiatalkorát élte, — a nagy társadalmi harcok és rázkócltatások e korszakában, a tizenharmadik század utolsó évtizedében esett meg az itt következő történet: Firenzében élet-halál harcra készült egymással az arisztokrácia és a demokrácia. A guelf urak, fényes győzelmet aratva a ghibellineken, le akarták törni a népuralmat, mely hosszú harcok árán megfosztotta őket hatalmuktól és korlátlanul uralkodtak a városolt. Ekkor összeesküdött egymással Firenze huszonegy céhe közül az öt középső rendű céh, hogy végét vesse a lábra kapó kényuralomnak. Giano delía Bella nagykereskedő, nemes guelfcsalád szülötte, a kispolgárság élére állt s e nemes ur segítségével kardcsapás nélkül megtörtént a nagy átalakulás, mely alapvető törvényéhez segítette a demokráciát. Az 1293. év január 18-án kihirdették “Az igazság rendszabályait”, melyek a város huszonegy céhének kezére adták az államkormányzatot és polgári jogok tekintetében a közrendüekénél alacsonyabb fokra szállították a főrendüeket. E “rendszabályok” kegyetlenül sújtották a lovagrendhez tartozó gazdagokat. Minden főrend a kivételes törvények szerint való megítélés alá esett. Nem volt megválasztható semmiféle hivatalra még akkor sem, ha a huszonegy céh valamelyikéhez tartozott s az igazságszolgáltatás keze kérlelhetetlenül sújtotta vagyonában és életében, ha megtorlásra méltó cselekedetet követett el a közrend bármelyik tagja ellen. Ha a főrend súlyosan megsebesített vagy megölt valakit, az igazságszolgáltatás embere kivonult csapatával és földig rombolta házát. A céhbeliek letették szerszámaikat és fegyverben álltak, mig a bíróság ki nem mondotta és végre nem hajtotta az iteletet. A középosztály teljes győzelme volt ez. A közrendüek alsóbb rétege, mely e céhek egyikéhez sem tartozott, védve volt ugyan minden erőszak ellenében, de politikai képviselethez nem jutottak. Nála csak a főnemesség sorsa volt súlyosabb s Firenze városának egyik 1415. évi statútuma a büntetés egyik legsúlyosabb nemének mondja ki, ha valakit a főrendüek sorába iktat. Mi sem természetesebb, mint az, hogy Firence egykori urai nem adták meg magukat sorsuknak. Rágalommal és gyanúsítással konkolyt hintettek a nép és vezetői közé, kiknek egy és más okból amúgy is volt elég ellenségük. így esett meg, hogy egy népzendülés alkalmával a zavargók indulata 'Giano della Bella ellen fordult. Ez csillapítani akarta a háborgókat, de a tomboló sokaság szembe szállt vele. Gianot nemsokára az eset után bírói szék elé akarták állítani ellenségei s volt bennök annyi gúny, hogy az “igazság rendszabályai” alapján zendülésre való csábítással vádolták éppen őt, ki csillapítani akarta a zendülést. Midőn a dolgok ennyire jutottak, a nép nagy tömege a vádlott háza elé sereglett, készen fegyverrel is megvédelmezni. Giano della Bellának módjában lett volna polgárháborúval felelni ellenségeinek kihívására. De jobbnak látta, menekülni hazájából. És két nappal szökése után, 1295 február 27-én halálra ítélték. Ez a középkori dráma határjelzője volt Firenze társadalmi átalakulásának. Mert a demokrácia, enyhítve némiképen a főrendiek sorsán és a rendszabályok szigorán, ezután végképen elfoglalta vezető szerepét. Hogy e város és tartomány arisztokratikus alkotmányát hogyan döntötte meg egy századév eseményei közben a firenzei-nép s hogyan vitte győzelemre a középkornak talán legrégibb demokráciáját, vonzóan és tanulságosan mondja el a kapitalizmus keletkezését tárgyaló munkájában Davidsohn Róbert, egy német történetiró. A Firenzében és más olasz városokban a tizenharmadik századnak különösen második felében támadó nagy vagyonok alapját a földesurakkal űzött uzsora által vetették meg egyes kereskedők. Hübérurak, földbirtokkal rendelkező kolostorok és alapítványok, nem érve be jövedelmeikkel, mind sűrűbben fordultak pénzért a város kereskedőihez, kik nagy uzsorakamatra adott kölcsöneikkel szívesen mentették ki őket zavarukból, 1221-ben a fiesolei püspök minden fekvő birtoka a firenzei hitelezők kezére kerül s más főurak és főpapok is sorra adják zálogba birtokaikat az uzsorásoknak. A nagy pénzszükség oka az általános viszonyokban rejlik. A pápaság a század első harmadában költséges háborút visel a Staufokkal s a kolostorok, hogy beszolgáltathassák a hadiköltség reájok kivetett hányadát, kénytelenek zálogul adni birtokukat. A kereskedők az ily uzsoraüzletekkel szerzett vagyonukat rendszerint külföldön kamatoztatták tovább s ez újabb üzleteikhez kitűnő alapnak bizonyultak a zálogul kezükben tartott birtokok: jövedelmükkel szaporították jövedelmeiket és ráadásul nagy mértékben hitelképessé tették őket. ■ A hitel aztán nagyra növelte forgalmi tőkéjüket, mert lassan-lassan a kisebb-nagyobb tőkék birtokosai is előszeretettel helyezték el náluk betétként pénzöket, mely meghozta számukra némelykor a tizenhármas kamatot is. . De a háború más uton-módon is gazdagította a kereskedőket. A pápaságnak a Staufok elleni és az Anjouknak déli Olaszországban viselt háborúi köA íehér cs néger gyermekek közös iskoláztatása csak fokozatosan valósiiható meg. Most még sokhelyütt — nemcsak a déli államokban — erős az ellenállás, Képünk: Baltimoreban az anyák picketelnek egy elemi iskolái, tiltakozásul az ellen, hogy gyermekeiknek néger gyermekekkel együtt kell ülniök a tanteremben. vetkeztében a világ minden tájáról rengeteg pénz áradt Olaszországba a keresztes háborúk költségére adott tizedek képében. Firenzében virágzó iparággá fejlődött a fegyvergyártás. Ezenkívül a nagy kereskedőházak, s különösen négy bankház, melyek közül kettő firenzei volt, óriási nyereséggel dolgoztak, mint e tizedek letéteményesei. Nyertek a külföldi pénz beváltásán; kamatot szedtek a pápának adott előlegeikért. Pénzüzleteikkel kapcsolatiban nyereséges áruüzleteket is kötöttek. így például az angol kolostoroknak adott előlegeikért gyapjút kaptak, melyet Flandriába küldöttek, onnan a félig kikészített posztót visszahozattájk Firenzébe s ott a kallóba adták. Árujokkal aztán kiterjedt kereskedést űztek Velencéig, Brüggeig, Párisig és Londonig. A II. Anjou Károlynak adott előlegeikért cserébe meg szinte monopóliumot kaptak a gabonának és olajnak Nápolyon át való kivitelére. Ilyen módon aránylag rövid idő alatt roppant vagyonra tettek szert a bátor és kíméletlen spekulánsok. Az idők kedveztek a pénzszerzés e nemének. A közfelfogás — bizonyos korlátok között_egyáltalán nem tartotta tisztességbe ütközőnek az uzsoraüzletet, Franciaországban e firenzei uzsorások ez időtájt átlag 66-125 százalékos kamatot szedtek, a kisebb összegekért 270 százalékot is. Kitűnő hasznát látták annak, hogy Firenze városa a guelf párt, az Anjouk és az egyház pártján foglalt állást. Minthogy a gazdag firenzei családok Anjou Károlyt anyagilag teljesen kezükben tartották, segítségével magukhoz ragadhatták a politikai vezető szerepet az-TtŰamban s politikai befolyásuknál fogva ők rendelkeztek az adókról és a kiadásokról. Attól sem idegenkedtek, hogy a legnagyobb fokú uzsorával ne sanyargassák meg saját városukat. Sok nagy vagyon halmozódott fel igy s ennek következtében roppant egyenlőtlenség támadt a társadalom felső és alsóibb rétegei közt. A gazdag családok lassanként egy osztállyá olvadtak a főúri renddel, mert a kereskedők viszonzásul az anyagi támogatásért, lovaggá ültették magukat a nagyurakkal s lovagi életmódot folytattak ők maguk is. E felső társadalmi réteggel a politikai jogok nélkül tengődő nép állt szemben, tehetetlenül. A városnak ekkor a guelfek voltak az urai: 1280 után, midőn Orsini Miklós pápa erőteljes föllépése megteremtette a békét a guelfek és a ghibellinek közt s az utóbbiak visszatérhettek hazájukba, a két párt'egyideig közösen bírta a hatalmat a városban. De változtak a viszonyok, a hatalmi egyensúly a két fő párt közt megbillent s a kereső néposztáíy most már elérkezettnek látta az időt, hogy — óvatos előkészülettel — saját kezébe vegye az államkormányzatot, Nem a nép mérte az első csapást az uralkodó osztályra, hanem a bírák, a posztókereskedők és a pénzváltók három magasabbrendü céhe, mely utóbb fokozatosan magához emelve a többi tizennyolc céhet, és meglelve az érintkezést az alsóbb néposztályokkal is, céhmestereivel úrrá lett a közigazgatásban, megszüntette az alsóbbrendű nép jognélküliségét, az úri rendet szigorú rendszabályokkal a közhatóságok iránt való engedelmességre szorította, politikai vívmányait a céhek katonai szervezetével biztosította s a társadalom egész rendjét újjáalakította. És ekkor, 1290-ben, oly elveket hirdetnek ki Firenze városában, melyek olyanok, mintha a tizennyolcadik század forradalmi korszakából szólnának hozzánk. Eltiltják, hogy a jobbágy adás-vétel tárgya lehessen s mindenkinek megadják a jogot, hogy megválthassa a szabadságát, “mert a személyes szabadság természetadta joga minden embernek”. De a céhmesteri kormányzat nem sokáig őrizte meg hamisítatlan jellegét, mert megvesztegetés, választási visszaélések és a hatalmi pozíciók örökletessége révén a gazdagok kezébe jutott. Az öt középrendű és kilenc alsóbbrendű céh máiycsak látszólag vett részt a hatalom gaykorlásában. És a huszonegy céh mellett ott állt még a közrendüek szervezetlen tömege, melynek egyáltalán nem volt politikai képviselete. A nép elégedetlensége nőttön-nőtt az oligarchia túlkapásai miatt s ekkor állt az összeesküvő öt céh s az elnyomott népsokaság élére a nemeslelkü Giano della Bella, ki tragikus sorsával utolsó és legnagyobb hőse volt a végleges győzelméhez közeledő demokráciának. . . . hogy a moszkitó kis szúnyog és a moszkitó spanyol szó kis legyet jelent. . . . hogy a mennydörgéstől nem kell megijedni. Néha hallunk dörgést, amely 20 mérföldnyire történt villámlás kísérőzenéje. . . . hogy a legtöbb amerikai borszőllő Calií'orniából jön. Évi 200 milliós üzlet a borsző!ő*termesztés ott. . . hogy a Niagara nem a legmagasabb vízesés. Van a világ minden részében 66 magasabb vízesés. . . . hogy a gyufa lángjának hőfoka 2700 F. . . . hogy a szén, a gyémánt és a plajbász bele rokonok: mindegyik a szén család tagja. . . . hogy a disznó nem fél a kígyótól, mert az hiába marja meg, a disznó vastag zsírrétege felfogja a mérget, amely igy nem jut bele a szervezetbe. És mert nem fél tőle, meg is eszi a kígyót a sertés. . . . hogy a halnak csak nagyon kevés idege van a szája körül, miértis nincsen nagy fájdalma, .amikor bekapja a horgot. . . . hogy a föld mélyében 12,000 lábtól lefelé, oly nagy a hőség, hogy a viz gőzzé válik. • . . hogy a régi Rómában a szenátorokat életfogytiglanra választották meg, de tisztességtelen magatartás miatt bármikor ki lehetett zárni egy szenátort. . . . hogy a legtöbb virág színe a pirosnak valamelyik árnyalata. * Magyar zeneszerző sorozatos sikerei Három év előtt jött Amerikába, Clevelandban él Kondorossy László zeneszerző, egyike azoknak az ujamerikásoknak, akik alkotásaikkal öregbítették a magyarság tekintélyét itt és — mindjárt hozzátehetjük — a nagyvilágban is. Míg itt és egyebütt sikert s dollárokat aratnak a könnyű, fülbemászó melódiák komponistái, Kondorossy egyre-másra kemény fába vágja a fej-EURŐPAI lányok Melyik a jobb asszony, az amerikai vagy az európai? Felfogás dolga. Egy amerikai katona ezt irta a Cleveland Press szerelmi és házassági tanácsadójának: Nem értem, miért panaszkodnak az amerikai lányok, hogy manapság nehéz_ olyan férjet megkaparintani^ amilyen után vágyódnak. Tessék elmenni egy táncterembe, látni fogják hogyan utasítják el ezek a lányok egyik férfi után a másikat. Nem a férfiaknál van a hiba, hanem lányoknál. Az amerikai lányok nagyon finnyásak, válogatósak, függetlenek, el vannak kényeztetve. Tele a táncterem jóképű fiatalemberekkel, de a lányoknak egy sem tetszik. Nekem pedig az amerikai lányok nem tetszenek. Nemsokára megyek vissza Európába, ahol már három évig szolgáltam és szavamra mondom, nem jövök vissza európai feleség nélkül! MAGYAR LÁNYOK A három milliós példányszámban megjelenő newyorki Daily News levelezési rovatában Mrs. O. F. ezt irta: Ha a nők férj után néznek, magyart válasszanak. Azok a legjobb és leghübb férjek. Hat nővérem és én magam magyart választottunk és bizony nem bántuk meg. Mrs. O. F. SÁRKOS MENYECSKE Three Rivers miehigani városban történt. Mary Elizabeth Weeks 29 éves' massachusettsi asszony házról-házra járt valamiféle hirdetések felvétele érdekében. Kenneth Baker rendőr az utcán megállította és felszólította, hogy mutassa fel a hatósági, engedélyt. Erre őnagysága lehúzta a ballábáról a cipőt s a cipő sarkával pofozta a rendőrt. Persze a végén a rövidebbet húzta, a rendőr megbilincselte és becipelte a fogházba. Á városi bíró 25 dollár pénzbírságra ítélte. A CSÁBITAL A 19 éves June Malins, akit két év előtt Margate angliai fürdőhelyen szépségkiráiynővé koronáztak, egy csokoládékókuszdió keveréket ivott, amelynek az a sajátsága van, hogy fokozza a szerelmi vágyat. Hogy miért volt neki szüksége a szerelmi vágy fokozására, azt nem lehet tudni, de talán sejteni lehet, mert augusztusra volt kitűzve az esküvője. A szép June titkát sohasem fogjuk megtudni, mert a csábital megölte. széjét, nehézsúlyú operádat komponál — olyan zenei műfajt, amellyel csak sikert lehet aratni, de nem dollárokat. Idealistának, vagy igazi művésznek lehet nevezni az ilyen embert, vagy úgy is lehetne mondani, hogy szegénységi fogadalmat tett,_mert elég gazdagnak érzi magát dollárok hijján is. Már három operáját adták elő különböző amerikai városokban s mind a hárma-t kiváló zenei alkotásnak ismerte el a szakkritika. Night in the Puszta volt az első, ezt követte a Pumpkin és a Linek István kitűnő írónk szövegkönyvét megzenésítő Voice. Ez utóbbit Duxbury massáchusettsi városban mutatták be az Opera és Dráma Festival keretében négy napon át. New Yorkban megjelenik egy Musical Courier nevű zenei folyóirat, amely a világ minden részében el van terjedve s amelynek művészeti ítéleteit az egész világ szakközvéleménye irányadóknak ismeri el. Ebben a zenei világlapban a főszerkesztő szemlét tartott a nyári szezon zenei alkotásai felett és négy zeneszerzőnek nyújtott át egyegy pálmát. Az egyiket Kondorossy László kapta. McCARRAN MEGHALT Patrick McCarran nevadai délidemokrata szenátor 78 éves korában meghalt. A magyar olvasóközönség előtt főleg mint a magyar és a többi középeurópai bevándorlás esküdt ellensége volt ismeretes. Kezo nincs, lába nincs, mégis szép feleséget kapott Clarence Mcsley, a koreai háború veteránja, Hawthorne, N, J.-ben.
