A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-08-06 / 32. szám
A JO PJ&SZTOB »AQS ». Oil* AJ. A FEJEDELEM TITIT A TÖRTÉKEMÉI III IVA a REGÉNY mm IRTA: BOROSS VILMOS _ — Szent atyám, a keresztény anyaszentegyház egyik buzgó tagja áll előtted és kérve kér, találj módot arra, hogy Erdély fejedelmét néhány pillanatra ide hívhassad. Most a szultán oldalán, a vár előtti török trónon ül, de majd leszállítják onnan és akkor talán közelébe juthatsz. — Ki vagy, leányom? — kérdezte az ősz pap. — Én a fogarasi várkisasszony vagyok és ez itt cyám. Fogaras ura. Az ősz pap felállott és gyöngén meghajtotta fejét a várur előtt. — Fogarasról van már egy vendégem, — felelte a pap. Talán ismeritek? — Ki az? — Balassa Mihálynak mondja magát. Az éjjel elfogták a törökök, megkötözték, de egy őrizetlen pillanatban sikerült megszöknie. Ide jött hozzám és én kamarámban elrejtettem. — Fogadd hálás köszönetemet, szent atyám, — viszonzá Mariska. — Balassa Mihály a vőlegényem s alig várom, hogy viszontlássam őt. — Behívom, ha kívánja kegyelmed. — Kérlek, szent atyám. Az ősz pap néhány perc múlva Balassa Mihályt bevezette. Díszes magyar ruha Volt rajta. A paptól kapta, ki azt a Hunyadi-vár régi fegyverterméből kerítette. — Vessen meg, nagyságos kisasszony, — mondotta Balassa mélyen lehangolva. — ügyetlen voltam, nem tudtam Szulejmán császárt, se János Zsigmondott megölni és igy a kegyelmed kezét elvesztettem örökre. _ — Vigasztalódj, Mihály- — felelte Mariska. — Én is leakartam lőni azt a gyávát, de nem volt bátorságom, féltem, hogy mást találok, más hal meg ártatlanunl az áruló helyett. Az Isten vezérelt most ide. Atyám nem ellenkezik, szívesen látja frigyünket s én azt szeretném, hogy most tüstént, itt mindjárt eskessen össze bennünket a tisztelendő atya. A jövendő kétes, nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Csatákat vívunk, ellenséggel vagyunk körülvéve, lelkesítsen tehát az a tudat, hogy hü férj vagy hü feleség ápolja majdan siühantukat. Ugye, édes atyám, beleegyezik, hogy a tisztelendő atya most összeeskessen? — Miért sietnél most egyszerre? — kérdezte Békés. —Majd, 'ha csönd és béke lesz az országban, ünnepélyesen történhetik meg a mennyegző. — Nem ellenzi házasságunkat? — Nem. — Úgy mondjunk le ünnepélyes mennyegzőnkről és engedje meg, hogy az esküvőnket most megtarthassuk. Békés vállat vont. — Megígértem, hogy nem ellenkezem többé, — mondotta Békés —, ha úgy akarod, hát keljetek egybe. A tisztelendő atya szives lesz bennünket a kápolnába vezetni és az esketési szertartást elvégezni. — Ha nagyságod parancsolja, én, az egyház Szolgája, engedelmeskedem, — felelt az ősz pap. Balassa szemei felragyogtak. Arca kiderült és örömtelt tekintettel nézett Mariskára. — Sejtem, miért sietteted az esküvőt, imádott Mariskám. Itt akarsz hagyni özvegyen, meghalni készülsz, meghalni, hogy megbosszuld a mai nap gyalázatát. Sejtem és még sincs erőm lebeszélni téged titkos szándékodról. Egyéni boldogságunk szoruljon háttérbe, midőn a haza becsületéről van szó. Mariska az ifjú mellé simult. Melléből nehéz sóhaj tört fel s pillanatokig hallgatott. A sekrestye egyik sarkában gyalulatlan asztalon egy nyitott nagy könyvet pillantott meg, a könyv mellett pergament papirt- tintát és ludtollat. Kibontakozott az ifjú karjaiból és az asztal elé lépve, a következő sorokat vetette papírra: “Kedves János! Mig te a török szultánt ünnepied, én közel hozzád, a Hunyadi vár kápolnájában esküvőmet tartom. Vőlegényem Balassa Mihály. Ha békét akarsz, ha kívánod, hogy utadjból mindörökre elmenjünk, jer, látogass meg, a kápolna sekrestyéiében bucsuzásra vár az egykor téged nagyon szerető Békés Mariska.” Tisztelendő atyám, esküvő után vigye el ezt a kis levélkét és iparkodjék János Zsigmond kezeibe játszani. — Majd megpróbálom — felelte'a pap és átvette a János Zsigmondnak szóló levelet. A pap a kápolna belsejébe vezető kis ajtóra mutatott. * * ^'4001 Békés Gábor, Mariska és Balassa beléptek. A pap néhány pillanatra távozott és egy reszkető öreg koldust hozott magával. — Ez az én pártfogoltam, — szólt a vén koldusra mutatva. — Második tanúnak hozom, igy kívánja azt az anyaszentegyház törvénye. Balassa és Mariska a kápolna oltára elé térdeltek. Az ősz pap előbb egy szép imádságot mondott 1 és utána annak rendje és módja szerint összeeskette az ifjú párt. A fiatalokon mély meghatottság vett erőt. Midőn felállottak, könnyes szemekkel borultak Békés Gáspár nyakába. — Legyen Isten akarata szerint- — mondotta Békés a két fiatalt magához ölelve. — Nem ilyennek gondoltam leányom jövendőjét, de nem zúgolódom, vitéz és bátor férfi kezére bíztam egyetlen leányomat. , (Folytatjuk) FEL LÁBBAL JOBB AMERIKÁBAN MINT KÉT LÄBBAI. SZOVJET FÖLDÖN Dr. Kapus Géza, 39 éves magyar ügyvéd és felesége Becsből repülőgépen elindultak a szabad Amerika felé. Ők voltak az elsők, akik bevándornénjéhez és bár sokáig tartott, most már a szülők is utána jöhettek. Az 1953 évi menekült törvény ugyanis, amely az antikommunista menekül-Kapusék Texasban. Végre együtt van a-család! lási vizumot kaptak az 1953- ban hozott “U. S. Refugee Relief Act” alapján, amelyről már annyi szó esett a lapokban, sőt a kongresszusban is, épen azért, mert oly lassan és nehezet segít azokon, akiknek megsegítésére szánták. Kapus és felesége drámai menekülési kalandjáról annak idején az egész világsajtó beszámolt. Több mint egy éve már, hogy a pár Éva nevű kislányával átszökött a magyar határon és menekülés közben az asszony egy robbanó aknára lépett. Ekkor a férj a gyermeket valósággal átdobta az utolsó drótkerítésen és vérző feleségét maga után vonszolva, a határőrök lövöldözése közben valahogy átvergődött vele osztrák területre. A kislányt később Amerikába tudták küldeni egy nagytek megsegítésére van szánva, oly hosszú vizsgálatot követel, hogy nehéz megvárni és néha még megélni is a végét. De a Kapus pár most boldog. Az asszony, akinek sebesült lábát amputálni kellett, elutazása előtt azt mondta az újságíróknak : — Félláb nem is olyan nagy ár a szabadságért. Amerikában féllábbal is szívesebben élek, mint két lábbal a kommunisták közt. . . Kapusék Midland, Tex. városába mentek. ahaL a kislányuk él az asszony nővérével, 1 Mrs. William Keyvel. A férfi igéretett kapott, hogy egy motelben az üzletvezető helyet- I teseként alkalmazzák. IGY GAZDAGODOTT MEG EGY KANADAI FARMER TESTVÉRPÁR (Canadian Scene) Két manitóbai testvér, Hartley és Walter Somerville, (életkoruk 41 és 38) művészetté fejlesztették a gépesített gazdálkodást. A Winnipegtől 175 mérföldre nyugatra lévő Hartney városában 250 ezer dollár értékű mezőgazdasági és utépitő felszerelést használnak. Időnként felhasználják apjuk segítségét és tanácsát. Központjuk egy volt repülőtér, amelyet a kanadai légihaderő gyakorlótérnek használt a háború alatt. Ezt 30,000 dollárért vették meg a kormánytól, de ma már 100,000 dollárt ér. A két testvér 8,320 aker földön gazdálkodik. Búzát, zabot, árpát és lent termelnek. Birtokuk nagy részét az 1930-as években vásárolták, amikor a szárazság miatt a gazdák elhagyták földeiket, ők akkor kezdték meg a gépesített gazdálkodást és szembeszálltak az időjárás viszontagságaival. Forgótőkéjük nagy részét a háború alatt szerezték, amikor a lenmag ára 90 centről 5.50 dollárra szökött bushelenként. Úgyszintén, 1947-ben arató és cséplő csoportokat küldtek át az Egyesült Államokba, mert az északnyugati államokban nem volt elég mezőgazdasági gép a háború után. Hogy a munkálatokra gyorsabban felügyelhessen, Hartley Sommerville még egy repülőgépet is vásárolt, majd pedig azzal ( ment előre, uj munkát vállalni. Attól kezdve repülő utón irányították munkálataik legnagyobb részét. Hartley Somerville sokszor körülrepülte a földjeit egy könnyű gépen, még ebédet is igy szállított a munkásoknak. Végül azonban a közlekedésügyi minisztérium felszólitotta, szüntesse be repüléseit, mert a “kerítések fölötti ugrálás” (alacsony repülés) veszélyes példa, a többi farmereknek. Reno, a nevadai kis nagyváros, a válópuresek és szerencsevadászok paradicsoma. » KANADÁI HÍREK VICTORIA PLASTICS Hamilton. — Uj magyar vállalkozás nyílt meg Hamiltonban, részvénytársasági alapon megalakították a Victoria Plastics gyárat. A vállalat élén Sziráky József magyar mérnök és feltaláló áll, akinek Bu: dapesten több ilyen vállalata volt, amelyeket elkobozott a kommunista kormány. A vállalat most 4$ emberrel dolgozik s a létszámot az ősz folyamán 80-ra emelik. Az üzem további kibővítésére is van kilátás, mivel a helybeli Westinghouse Electric Co. nagy rendeléseket igér az uj gyárnak. A Financial Post, Kanada vezető kereskedelmi lapja, szép elismerő cikket irt erről, az uj magyar vállalkozásról SZT. ERZSÉBET EGYHÁZ A Spadina és Dundas St. sarkán levő Szent Erzsébet magyar r. k. templomot szépen kifestették. ARANY LAKODALMAK Békeváron (Sask.) Szakács Gábor és neje Izsák Erzsébet julius 12-én ünnepelték meg házasságuk 50-ik évfordulóját nagyszámú gyermekeik és unokáik körében, akik messze földekről jötték a szép családi ünnepélyre. * Sáfár András és neje Takács Erzsébet szintén Nyugat Kanadában ünnepelték meg a félszázados házassági jubileumot 26 unoka és 10 dédunoka körében. Szakácsék a Bereg megyei Bótrágy községből, Szakácsék pedig Fehér megye Baracs községből vándoroltak Kanadába. HARCIAS ÖREG Hírek Pittsburgh cs környékéről TÓTH J JÁNOS. * J6 Pásztor Pittsburgh A« vidéki irodavezetője, 75 Cust St# P. O. B. 5589. Tel: HA l-27G0.Pitisbmgh. Pa. KÓRHÁZBAN VANNAK HOMESTEAD, Pa. — Az itteni kórházban vannak Vaszil Pálné (West Mifflin, Pa.) és Csapó Béláné (Duquesne), mindketten lábtöréssel. Hipnózisban öli? Palié Hardrup 32 éves dániai 'akos, a dán náci párt volt tagja, holdup rablás közben agyonlőtt két bankpénztárost ás a zsákmányt a társa, a 40 éves Björn Nielsen vette magához. A rabiókat bíróság elé állították és ekkor a náci azt állította, hogy ő nem megfontoltan lőtt a pénztárosokra, hanem hipnózis hatása alatt; Nielsen hipnotizálta őt és ő mint akaratlan bábu engedelmeskedett. Ez három év előtt történt és azóta lélekorvosok és lélekelemzők sokszor megvizsgálták a két vádlottat. Végül a múlt héten a tárgyalás azzal végződött, hogy az állítólag hipnotizált ex-nácit további el megyógyintézeti vizsgálatra küldték, Nielsent pedig életfogtiglani börtönre Ítélték. Washingtonba jött látogatóba Syngman Rhee, a dél-koreai köztársaság 79 éves elnöke, teljhatalmú ura. Azért jött, hogy anyagi, főleg katonai segítséget kérjen Amerikától. Ezt meg is kapja, mert Amerikának éppen úgy, mint Koreának, érdeke, hogy a szovjetszomszédok, északkoreaiak és kínaiak, ne támadhassanak Dél-Koreára mégegyszer. Továbbá azért jött Washingtonba, hogy szemtől-szembe megmondhassa Eisenhower elnöknek és a kongresszusnak, hogy mi a véleménye a szovjetről és Korea jövőjéről. Ez az öreg ember 79 életévéből 60 évet nemzete szabadságáért való harcban, börtönben, számkivetében, aztán megint harcban, háborúban töltötte ;ennek az öreg embernek szavai megszivlelésre érdemesek. Ezeket mondta Rhee az elnöknek és a kong'reszszusnak: 1. A szovjet békét akar addig, amig nincsen elegendő hidrogenbombája, amikkel Pearl Harbor mintára lecsaphat Amerikára s elpusztíthatja Amerika nagyvárosait és ipari centrumait. 2. A bolsevizmus megszületése óta számtalan példa mutatta, hogy a szovjet nem tart kötelezőnek semmiféle egyezményt, szerződést és megszegi azokat, amikor érdeke úgy kívánja. 3. Egy szovjet Pearl Harbort meg kell előzni. Háborút kell indítani a kommunista Kina ellen, még pedig olyképen, hogy ázsiai nemzetek (Koreaiak, nacionalista kínaiak) állítsanak fel egy kétmilliós hadsereget s Amerika csak hadihajókkal és légierővel támogassa ezeket. A kongresszus megtapsolta az öreg államférfi és hadfi megszívlelendő szavait. De a lelkes tapstól a hadüzenetig hosszú az ut. A SZÉNBÁNYÁK ELLENŐRZÉSE John L. Lewis, a szénbányászok uniójának vezére, évtizedeken át követelte a szénbányák biztonsági ellenőrzésének a szövetségi bányahivatal hatáskörébe utalását, mert tapasztalás szerint az egyes állami bányahivatalok ellenőrzése hanyag és felületes volt s ennek folytán szörnyű bányakatasztrófák történtek. Végül is, amikor már a bányarobbanások 100 és több áldozatot követeltek, például a centraliai bányában, a kongresszus meghallgatta a bányászok panaszát és követelését és kötelezővé tette a szövetségi bányahivatal utasításainak követését a bányákban. Melvin Price illinoisi demokrata képviselő volt az előharcosa a kongresszusban annak az akciónak, amely a Centralia katasztrófa sötét árnyékában végül is győzelmet vívott ki. Vissza félé! . . . Most “visszacsinálják” a kivívott eredményt. A republikánus kormányzat vallja és következetesen valóra váltja az az elvet, hogy az országos kormány hatáskörét fokozatosan le kell faragni és minél több feladatot át kell engedni az államoknak, illetőleg, ahol hasznothajtó üzletet lehet csinálni, a privát vállalkozásnak. Ennek a politikai elvnek megfelelően morf McKay belügyminiszter egyengetni kezdi a visszafelé vezető utat. Mr. McKay persze nem helyez heti hatályon kívül a törvényt s arra sincs kilátás, hogy a kongresszus azt visszavonja és visszaállítja a Centralia előtti állapotokat, amikor hiába figyelmeztette az állami bányahivatal a bányatársaságot, hogy a bánya életveszélyes állapotban van; a bányatársaság urai ölhetett kezekkel várták a nagy robbanást, amely be is következett. McKay belügyminiszter elrendelte az érdekelt felek (bányatársaságok és bányászok, állami bányafelügyelők) nevelését, oktatását ,együttműködésre való kiképzését. Ez, McKay belügyminiszter nézete és reménye szerint, idővel arra fog vezetni, hogy az állami bányafelügyelet hatályosabbá válik és — ez a fődolog! — feleslegessé fogja tenni az országos bányahivatal szigorú felügyeletét. El lehetünk készülve a hozontoshaju, zilált vastag szempilláju John L. Lewis dörgedelmes tiltakozására. Csak 84,175 kvóta-bevándorló jött egy évben az Egyesült Államokba AMERIKAI SEGÍTSÉG AZ ÁRVÍZ KÁROSULTAKNAK Eisenhower elnök a Duna és más középeuróipai folyók áradása áldozatainak megsegitésére élelmiszereket, orvosságot, ruházati cikkeket ajánlott fel az érdekelt kormányoknak — a vasfüggönyön innen és túl. Négy millió dollár értékű holmik azonnal rendelkezésre állnak. > A nyugatnémet, osztrák és jugoszláv kormányok köszönettel fogadták a nagylelkű ajánlatot. A magyar és csehszlovák kormányok még nem nyilatkoztak; nekik előbfo Moszkvától kell engedélyt kapniuk arra, hogy elfogadják az amerikai segítséget. Most tette közzé a Bevándorlási és Honosítási Hivatal az 1953 június 30-án befejezett költségvetési év statisztikai adatait. Ez az első év, mely részben már az uj Bevándorlási Törvény érvénye alá esett, mert 1952 december 31-ig ugyan a régi, de már 1953 január 1-től kezdve junius 30-ig az uj törvény rendelkezései voltak mérvadók. Ebben az évben a bevándorlók száma csökkent. Mindöszsze 170,437 embert engedtek be Amerikába bevándorlóként, az előző évi 265,526-al szemben. A csökkenés oka részben az, hogy a Displaced Persons Act érvénye megszűnt, másrészt, hogy az uj törvény kvótarendelkezéseit a konzulok még nem alkalmazták, főleg technikai okokból. Az átmenet mindig zökkenésekkel jár, de azok, akik a régi törvény értelmében kaptak még vizumot, akadálytalanul vándorolhattak be az év második felében is. A 170,434 bevándorló között 84,175 kvóta-bevándorló akadt, a tavalyi 194,247 kvóta-bevándorlóval szemben. A 86,259 kvótanélküli bevándorló legnagyobbrésze (61, 099) olyan országból (Délamerikából) érkezett, amelynek szülöttei kvótán kívül vándorolhatnak be a Bevándorlási Törvény értelmében. Kvótán kívül jöhet be ezenkívül az amerikai polgár felesége, férje és kiskorú gyermeke is. A bevándorló házastársak száma 16,851 volt, a gyermekeké pedig 3286. A régi törvény érvénye alatt professzorok és lelkészek kvótán kívüli vizumot kaphattak. Az uj törvény szerint a professzorok csak első kedvezményben részesülnek, a lelkészek azonban továbbra is kivétetnek a kvóta kötelezettség alól. 387 lelkészt engedtek be az idén Amerikába, a tavalyi 580-al szemen. A • 170,434 bevándorlóból 163,735 volt fehér, 1093 kínai, 96 keletindiai 1078 filipino, 2489 japán, 88 koreai, 1816 néger és 39 csendesoceáni. A japán bevándorlás 1950-ben volt a legmagasabb, amikor 4,- 374 japán cserélte fel szigetországi hazáját Amerikával. Common Council
