A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-08-06 / 32. szám

............. iTm-; hi Emlékezzünk a régiekről AZ árvízi hajós Budapest történetének legborzalmásabb és leg­­gyászosabb emlékű napja az 1838 március 13-iki nap. Évtizedek munkája vált néhány óra alatt semmivé és generációk fáradhatatlan igyekezetét, szorgalmát és alkotását nyelték el a Duna rohanó hullámai. A mohácsi vésztől a törökök kiűzetéséig Buda és Pest állandó hadakozások színhelye volt. Egyik hábo­rú váltotta fel a másikat, egyik ostrom a másik után következett s ebben a pusztító munkában, mely egy­felől hóditásvágyból, a magyarok részéről pedig önvé­delemből folyt. Buda és Pest sokat szenvedett. Csak az egykorú krónikások, haditudósítók feljegyzéseiből nyerhetünk megközelítő képet azokról a folytonos és nagyméretű veszteségekről, melyek a két várost ál­landóan sújtották. A törökök kiűzetése után a munka szelleme hono­sodott meg Pest és Buda falai között. Ami másfél szá­zad alatt' vagyonban, alkotásiban, kultúrában eltűnt, apránként, szívós energiával, tudatos programmal kellett helyre hozni s ekkor kezdődött Pest és Buda életében a fejlődés korszaka. A tizennyolcadik század végén irodalmi és társadalmi központtá óhajtja ten­ni néhány elszigetelten működő iró Pestet s ami az ő lelkűkben, mint alaktalan sejtelem és titkos vágyako­zás élt, pár év múlva már megvalósulást nyert. A ti­zenkilencedik század első éveiben Pestnek már meg­van az első magyar nyelvű állandó hírlapja, kulturá­lis intézményei évről-évre gyarapodnak, létesül a Nemzeti Muzeum, működik az egyetem és Pest-Buda a székhelye az összes fő állami hivataloknak vagy tár­sadalmi intézményeknek. A bécsi magyar lapok az erősödő fővárost élet és az egyre terjedő nemzeti szellem hatása alatt jelentő­ségüket folytonosan veszítik, s ha addig nem nagy figyelemre méltatták a két város életét, most annál gyakrabban kénytelenek az egyes változásokról hirt adni, mert ez az időszak, a század első két tizede az, mely a fejlődés számos tényeit bizonyítja. Mai arány­számokhoz mérten bizony kisméretű és szegényes jel­legű az a fejlődés, de szem előtt kell tartanunk az egy­kori viszonyokat, melyeknek keretében a fejlődés vég­be ment. Minden egyes ház, amely Pesten épült, minden könyv, mely itten nyomtatódott, és valamennyi intéz­mény, mely Pesten fogantatott, a kiváló hazafiak lel­kében megannyi fényes bizonyságaként jelentkezett a nemzet izmosodó életjelének. S habár kissé naiv és nagymértékben túlzó a Kulcsár István büszke felkiál­tása, de a hazafias önérzet megható szava hallik fel, midőn 1816-ban Pestet már Londonhoz s Budát West­­minszterhez hasonlítja. A Magyar Kurír írói pedig 1818-ban “Pest emelkedése nagyszerű épületek által” cimü közleményükben egyenesen Párishoz hasonlít­ják a fejlődő fővárost és lelkesedésükben odáig men­nek, hogy Pestet a legkiválóbb európai városokkal egy rangba állítják. Pedig nagyon kezdetleges, rendezetlen és hiányos a szervezete ekkor még a fővárosnak s minden neve­zetessége a nagyméretű báró Brudern-féle ház, a Gyertyánffy-, Orczy-, Kunewalder-házak, a Károly­­kaszárnya, Újépület s még néhány bérház, majd ké­sőbb a Nemzeti Muzeum, Vigadó stlb. voltak. London­ról, Párisról tehát korai volt még beszélni, de ezt a hitet a nemzeti köztudatába is belevinni elsőrendű ér­dek volt. A fejlődés megkezdődött és évről-évre újabb in­tézményeket hozott létre. 1838-ban már a nemzeti szí­nészet és a nemzeti tudományosság is hajlékot talált a fővárosban, de nemcsak ezen a két ponton, hanem a nemzeti élet minden ágazatában megjelennek Széché­nyi lázas reformeszméi. Ez a nagyjában odavetett rajz jelzi azt a haladó utat, amelyet a főváros 1838-ig külső fejlődésében el­ért. Az 1838-iki erős tél majdnem a medréig befa­gyasztotta a Dunát. A tavasz közeledtével az óriási mennyiségű jég nagy torlódásokat alkotva vonult a Dunán felfelé. Pozsonynál március 7-én indult meg a jégzajlás s ezzel az áradás veszélyétől megszabadítot­ta a várost, de annál nagyobb rémületet okozott a Duna mentén fekvő többi városoknak, ahová csak las­sanként érkezett le az óriási táblákban húzódó jég­tömeg. Pesten a veszedelem már eleve némely gyors intézkedésre indította a hatóságot, komoly veszede­lemtől azonban senki sem tartott, csak március 13-án délben kezdtek a szörnyű veszedelem lehetőségére gondolni. Délután 2—3 óra között a felgyülemlett jég borzasztó ropogások között megindult és percről-perc re növelte a viz állását. Öt óra tájban az összes templo­mokban megkondultak a vészharangok és az volt az első figyelmeztető, mely a növekvő vizár miatt min­denki óvatosságra intett. A Dunaparton és a Dunára vezető utcák környékén az összes boltokat az első ha­rangszó után bezárták, a házak kapuit betömték és a lakosok aggódó félelem között az utcára menekültek, hol ember ember hátán tolongott, várva a vigasztaló híreket. A vészharangok folytonos kongása azonban a katasztrófa bekövetkezésére intette a lakosságot, mely leírhatatlan kétségbeesésben hullámzott az utcá­kon. (Folytatjuk) \Z UTOLSÓ HATÁRIDŐ: MIBE KERÜL A KATONA? ÁPRILIS 15. j£gy amerikai katona alap­vető kiképzése 3200 dollárba Az uj adótörvény szerint a kerül. Technikai altisztek ki­jövedelmi adó fizetésének ha- képzése sokkal többe kerül. Re­­. , . _ , pülőké még sokkal többe. Egy tandeje nem március 15, ha- je^ repQiő kiképzésének költ­nem április 15 lesz ezentúl, sége 70,000 dollár. h szorgalom és kitartás meghozza a maga gyümölcsét A hivatásos gyászolók elle­nére, akik évek óta mondogat­ják, hogy Amerika már nem a lehetőségek országa, hogy a Fordok, Rockefellerek, Carne­­giek fajtája kihalt, több em­ber szerzett vagyont a máso­dik világháború óta, mint va­laha. Amerika minden államá­ban élnek emberek, akiknek nagyon kevés, vagy semmijük sem volt néhány év előtt. Ma millióik vannak, amit szorga­lommal vagy egy jó ötlettel szereztek. Oklahomában egy földmives aki alig tud angolul írni, olvas­ni; egy bagót rágó texasi te­lekspekuláns; Chicagóban egy göndörhaju, mosolygó ir, és New Yorkban egy kopaszodó, sovány üzletember gazdago­dott meg tehetsége révén. Egy közös jellemvonásuk van; mind egyszerű utón sze­­reszte a vagyonát. Volt egy öt­letük és az ötletből hatalmas vagyont építettek, bizonyítva, hogy Amerika még ma is a végtelen lehetőségek hazája. Mi sem volt kézenfekvőbb ötlet, mint az, mely dusgazdag­­gát tette Abe Katzot. Meglá­tott egy nap egy újfajta plasz­tikot. A plasztik puha, rózsa­h MILLIOMOS KOFA LONG ISLAND — Mrs. Mona Williams, egy 57 éves özvegy aki régebben gyak­ran nyerte el a “legjobban öltözött nő” címét, ezúttal egy uj cim tulajdonosa lett. Ezúttal “a milliomos kofa” a címe. Williams ugyanis egy gyümölcsös bódét állított fel és ott személyesen árulja a gyümölcsöt saját 60 holdas long island! gazdaságából. A még mindig szép Mona a fantasztikusan gazdag Har­rison Williams özvegye. Har­rison nagy közmüvek tulajdta­­nosa volt New York államban és halálakor 100 millió dol­lárt hagyott özvegyére. Mona Williams, aki már visszavo­nult a társasági élettől, azt mondja, hogy a gyümölcsös­bódé számára “nemcsak já­ték, hanem komoly üzlet.” szin. ruganyos anyag volt, olyan mint az emberi test. Ez az anyag megragadta Katz fantáziáját. Nemsokára gyár­tani kezdte a“varázshusu” ba­bát. A baba olyan siker lett, hogy Katz ma évi 20,000,000 dollár forgalmat csinál és az ország egyik legnagyobb plasz­tik készítő gyárának a tulajdo­nosa. Egy wisconsini orvos mindig borzadva olvasta az újságok­ban azokat a híreket, melyek egy-gey csecsemő fulladás okozta haláláról számoltak be. Személyes tapasztalata is az volt, hogy az anyák ettől fél­tették legjobban a gyermekü­ket. Dr. Earl Carpenter éve­ken keresztül tűnődött a meg­oldáson. Végre jött a nagy ötlet. Egy olyan hálózsákot ta­lált fel, mely lehetetlenné tet­te azt, hogy a kicsi alvás köz­ben megfulladjon. A hálózsá­kot szabadalmaztatta és 25,- 000 dollárral részvénytársasá­got alapított. Ma már évi for­galma 1,000,000 dollárra rúg. A philadelphiai Market streeten található a világ leg­gyönyörűbb és legnagyobb virsli standja. Egy utca hosz­­szát foglalja el a márvány és üvegcsoda, melyben sok ezer dollárnyi virslit adnak el na­ponta. Alig néhány éve, hogy “De­wey” Yesner ’ elhatározta, hogy a városában lakó embe­rek több húst kapjanak a virs­lijükben. — Minden más oldalon meg­szorítottam a kiadásokat, hogy jobbá tegyem a virslit — mondta Yesner. Yesner 400 dollár kölcsön pénzzel felállított egy elárusító bódét. Maga^jg^lta__össze, hogy azzal is megtakarítson pár dollárt. Nemsokára min­őén taxisofőr Yesner virslijé­ről mesélt az utasának. Hogy milyen jól bevált ez az egysze­rű ötlet, mi sem mutatja job­ban, mint az a 9 hatalmas üz­let, két bérpalota és egyéb in­gatlan melyet rövid idő alatt szerzett Yesner. Csak néhány esztendeje, hogy a californiai San Joa­quin Valley meddő napégette sivatag volt. Aztán jött a csa­tornázás. A termelők felfedez­ték, hogy ha viz van a meleg éghajlat alatt, az év minden szakában tudnak termelni. Jess Goforth példája a leg­jobban megvilágítja, hogy még ma is megbecsülik a régi jó erényeket. Jess 20 évvel ezelőtt vándorló földmunkás volt, aki boldog volt ha 20 cent órabérért gyapotot szedhetett. Jess napkeltétől napnyugatá­ig dolgozott, hogy ellássa a családját sovány keresetéből. De amig dolgozott, nyitva volt a szeme és kitanulta a föld­­mivelés minden csínját. A szorgalma lassan gyümölcsöz­ni kezdett. Először traktort ve­zetett, aztán megtették elő­­munkásnak. Goforth amit csak lehetett megtakarított a fizetéséből. Mire a csatorná­zás befejeződött, Jess is ké­szen volt. A bankár, akihez eljutott Jess jó hire, szívesen segített megvenni pár ezer hol dat. Jess elkezdett termelni az év minden szakában. Ma már többszörös milliomos. A második világháború kez­detén Amerikába érkezett egy szegény osztrák cukorka készí­tő, aki a nácik elől menekült ide. Ideérkezése után felfedez­te, hogy az Európában oly nép­szerű édes-keserű csokoládé itt ismeretlen: “Ezt a fajta csokoládét az egész Európában kedvelték. Az amerikai ízlés nem sokban különbözik az eu­rópaitól. Valószínű, hogy itt is megszeretnék ha valaki gyártaná”, gondolta Klein, a cukorkás. Először az albérleti lakásá­nak a konyháján készített né­hány font csokoládét. Ezt ma­ga adta el irodákban és gyá­rakban. Az áru úgy Ízlett, hogy a vevők elhalmozták ren­deléssel. Rövid idő alatt egyik üzletet a másik után nyitotta a fiatal menekült osztrák. Ma már 63 üzlete van New York­tól Detroitig minden nagyvá­rosban található Barton név alatt. Ezek nem csak siker törté­netek, a legegyenesebb vá­lasz ez a kommunistáknak ar­ra a hazug vádjára, hogy a sze gény embernek nincs lehető­sége Amerikában. Ezrével tudnánk felsorolni ilyen történeteket, melyekből a hazai sötétlátók is megtanul­nák, hogy még mindig léteznek amerikai álmok Amerika ál­dott földjén. Hogy — ma is ép oly könnyű mint valaha — fantáziával megáldott embe­reknek akikben szorgalom van és akik fülön tudják ragadni a szerencsét. Könyvelési hiba kiigazítása STOCKHOLM, Svédország — Az aggmenház felügyelője, az 52 éves Ingeborg Rosen­­storm, bejegyezte a ház törzs­könyvébe, hogy az egyik ápolt, a 80 éves Johanna Pers­­son, végelgyengülés folytán meghalt. Ez a bejegyzés azon­ban téves volt, a 80 éves asz­­szony korához képest elég für­gén járt-kelt az otthonban. Mit tett a felügyelőnő, hogy hibáját helyrehozza? Kiigazí­totta a téves feljegyzést? Nem. Megmérgezte, megölte a 80 éves asszonyt, hogy utó­lag valóvá váljék a hamis be­jegyzés. Indokínában kicserélik a hadifoglyokat. Van köztük sok magyar is, akik a francia idegenlégió szolgaiataban harcol­tak a kommunisták ellen. DRÁGA NŐ A Burbank, Cal.-i válóperes biró előtt vitatkozik Susan Hayword mozicsillag, Jess Barker színész válófélben le­vő felesége. Csekély két és egy negyed millió dolláros diffe­rencia választja el a váló há­zasfeleket. Arról folyik a jogi vita, hogy érvényben marad-e az az esküvő-előtti megállapo­dásuk, hogy a Susan két mil­lió dolláros szerződés és ne­gyedmillió dollár egyéb va­gyon közös vagyon-e vagy sem. Ha közös, akkor annak fele-fele Jesst és'Susant ille­ti meg. De Susan azt mondja; “Dehogy, kérem, mi nem ab­ban állapodtunk meg, hogy minden közös lesz, hanem ab­ban, hogy ki mit keres, az az övé lesz.” Tény azonban az, hogy Susan 100,000 dollár készpénzt ajánlott fel Jessnek, ha visszavonja ezt a vagyonjo­gi pert. LÁNYOK, LÁNYOK, MIT CSINÁLTOK? Az országos orvos szövetség konvencióján Dr. Schauffler portlandi orvos fekete statisz­tikát tárt kollégái és az egész nemzet elé. Hivatalos adatok alapján előadta, hogy 1950- ben fiatal leányoknak, 17 éven aluli leányoknak, összesen 32,­­C00 törvénytelen gyermekük született. A házasságon kívül született gyermekek összes száma 142,000 volt az 1950 évi népszámlálás adatai szerint, 50,000-el több, mint az előző népszámláláskor. Nem szegény, elhanyagolt lányanyákról van szó, hanem az esetek túlnyomó részében az úgynevezett középósztály, jómódú családok leányairól. High school és college diáklá­nyok szép számban szerepel­nek az időelőtti anyaság sta­tisztikájában. Mi az oka fiatal leányok ilyen ijesztően gyakori elté­velyedésének? Dr. Schauffler szerint: ujságszenzációk, mo­zi, rádió és televízió, autó, ital, I színház és a rossz példa, amit otthon vagy környezetükben találnak. PÁRTOLJA LAPUNK EIIROUTŐIT PAGE i. OLD AI» Méff ma is leltet milliomos Dien Bien Phu indokinai erőd ostroma alatt a sebesülteket fáradhatatlanul ápolta ez a jobboldalt látható fiatal francia leány, Genevieve Garald. El is nevezték a vár angyalának. Frances Bolton clevelandi képviselőnő (baloldalt) javaslá­­tára a kongresszus meghívta amerikai látogatásra és körút­ra. A függetlenségi háború óta ez volt a második eset, hogy a kongresszus egy francia állampolgárt meghivott az ország­ba. Az első Lafayette tábornok volt, aki nagy segítséget nyújtott George Washingtonnak a háborúban. X A JÖ pApr©« valaki jó ötletekkel

Next

/
Thumbnails
Contents