A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-08-06 / 32. szám

«. OLP»E ÄSZTOB Élet a vasfüggöny mögött í' ÖNVÁD Él uNMCSÉRET f 1 ----------­A magyar kommunisták eltanulták orosz mes­tereiktől a kétkulacsos propagandázás művészetét. Tudnak szájuk jobbszéléről igy, balszéléről úgy be­szélni. Lélekzetvétel nélkül egyszerre korholják és dicsérik magukat.A Szabad Nép cimü pesti izveszti­­ja kritizálja és dicséri az ország sajtóját, amelynek fő feladata a munkahajsza előmozdítása, vidéken a beszolgáltatások szorgalmazása. Ezt írja a lap: KEVÉS SERTÉSNEK KEVÉS A HÚSA Vezércikket is lehet és kell elevenen Írni. Ezt bi­zonyítja a “Népújság”, a kommunista párt hevesme­gyei pártbizottságának lapja, “Hatvan város dolgo­zói a kormányprogram megvalósításáért harcolnak” cimü vezércikke is. Ez a vezércikk mozgósít, agitál, bírál -harobaszáll a különböző helytelen nézetekkel, s ezért végig leköti az olvasó figyelmét. Egy rész a cikkből: “Államunk csak úgy adhat valamit Hatvannak, ha Hatvan dolgozói is adnak az államnak. Az iga­zat megvallva, eddig nem nagyon dicsekedhettek az­zal, hogy sokat tettek volna a kormányprogram meg­valósításáért — vagyis sajátmagukért. A hatvaniak panaszkodnak, hogy nem kielégítő a húsellátás. Igen, de a város csak 55 százalékra teljesítette sertésbe­adási tervét. Talán Ózd vagy Budapest lássa el ezt a félig mezőgazdasági várost? Feleannyi hús van, mint kellene, mert feleannyit adtak be, mint kellett volna.” Ez a vezércikk közvetlen, őszinte hangjával, tartalmas, jó érveivel megragadja az olvasókat, akik megállapítják, hogy “igaza van”, s elgondolkoznak rajta. De segítségére van az ilyen cikk a népnevelők­nek is, Hiszen a sajtó a népnevelők támasza. A nép­nevelők a legtöbb esetben úgy agitálnak, ahogyan az újság. Rajtuk keresztül jut el mondanivalója azok­hoz is, akik nem olvassák. És ez még nagyobb fele­lősséget ró a szerkesztőségekre. HATÁSOS ÉRVELÉS Jól agitál “Komárommegyei Dolgozók Lapja” is. A “Becsüljük meg a téglát — ház lesz belőle” ci­mü -cikkében az újvárosi építkezésen lévő pazarlás ellen száll síkra: “Amerre a szem ellát* mindenütt apró téglatör­melékek borítják a vasúti vágányok közét. Az össze­tört, már használhatatlanná vált téglából legalább 4-5 bányászlakást lehetne -építeni.” A cikk további részében a szerző röviden ismer­teti, hogyan készül a tégla. Hadd lássák a hanyag dolgozók, milyen nehéz, fáradságos munkával állít­ják elő társaik azt, amit ők olyan könnyelműen elpo­csékolnak. Befejezésül ezt írja a lap: “ ... 7 nap alatt lesz csak az agyagból tégla 60 dolgozó megfeszített mun­kájának eredményeként. Becsüljünk meg tehát min­den darab téglát, gondoljunk arra, hogy sajátma­gunknak lesz belőle ház és egy-egy eltörött téglával 46 fillért dobunk a Sárba.” Hatásos ez az érvelés, hiszen ahol sok tégla van, ott feT sem tűnik, hogy egy eltörött. De ha a dolgozó arra gondol — és ha ezt a cikket elolvassa, feltétle­nül eszébe jut —, hogy most csaknem egy fél forintot dobott a sáriba, jobban vigyáz. A PARANCSSZÓ NEM HATÁSOS Ezzel ellentétben az “Északmagyarország” bor­­sod-abauj-zemplén megyei pártbizottság lapja egyik cikkében meggyőzés helyett utasításokat ad: “Az ipari és bányaüzemi népnevelőértekezletek feladatai” cimü cikkében a következőket olvashat­juk : “Mind az üzemi, mind a bányaüzemi népnevelő­­értekezletek elsőrendű feladata, hogy mozgósítsa­nak az adott szó teljesítésére. Népnevelőinkre az a fontos feladat vár, hogy dolgozó tömegeinket napról napra felsorakoztassák a legfontosabb célkitűzések végrehajtására. Népnevelőink egyszersmind agitál­janak, érveljenek, lelkesítsenek úgy, hogy minél több ipari munkás, bányász tegyen újból felajánlást a pártkongresszus tiszteletére. Népnevelőinknek azon­ban nemcsak a mennyiségi termelésre kell mozgósi­­taniok, hanem a minőség állandó javítására is. Ezen­kívül népnevelőinknek nap mint nap beszélni-ök kell a takarékosságról, a selejt állandó csökkentéséről stb. Ennek a cikknek az lett volna a feladata, hogy segítséget nyújtson a pártszervezetek vezetőségei­nek a népnevélőmunka megjavításához. Ezt a célt azonban nem jól szolgálja. Nem tesz mást, mint szá­razon ismétli — ki tudja hányadszor — a már száz­szor hallott “szempontokat”. Felszólít, utasít, megint felszólít és megint utasít, csak éppen nem felel a “ho­gyan” kérdésre. Pedig ez a legnagyobb probléma. A népnevelőértekezletek színvonala gyenge, s ha a ve­zetőségeknek az “Északmagyarország” cikke lenne az egyetlen segítség — az értekezlet színvonala a ré­gi maradna. NYELVÜK KIFOGÁSTALAN Mrs. Robbins azt mondja, hogy férfiak közt ötszörannyi a dadogó, mint nők közt. Mrs. Robbins tudja, mit be­szél. És Mr. Robbins nem ta­gadhatja, hogy a felesége iga­zat mond. Mert ők ketten igaz gatói egy “beszéd-javitó” in­tézetnek. , | «r W A boldogtalan milliomosnő Öt férje közül négy csak a pénzébe volt szerelmes Valaki egy társasjátékban azt kérdezte, ki az a 41 éves amerikai asszony, aki öt kü­lönböző nemzetiségű férfinek volt a felesége; akinek angol titkárnője és francia társal­kodónője van; aki dominicai állampolgár; akinek egyetlen otthona egy arab palota Tan­gier, Afrikában? A válasz az, hogy az a nő — Barbara Hutton. Barbara, ha New Yorkban tartózkodik, a Pierre szállo­dában lakik. Jelenleg is ott tar­tózkodik 37. emeleti lakosztá­lyának elsötitett hálószobájá­ban, mert beteg. Szőke haja kontybán van feltüzve és még az ágyban is ezreket érő ék­szereket hord. A szállodai ágy Barbara tiszta selyem ágyne­műjével van behúzva, amit mindenhova elvisz magával. Az asztalkán verses kötet fek­szik, a hires hindu költő Ra­bindranath Tagore költemé­nyei. Ha egészséges, akkor Pá­­risban készült ruháit hordja, melyeket olyan szűkre csinál­tat, hogy ha 3 fontot hízna, nem tudná többé felvenni, pe­dig most is csak 110 fontot nyom. A párisi ruháin kívül legalább száz indiai és kínai ruhája van. Szereti a keleti művészetet. A milliomosnő egyik jellem­ző tulajdonsága az, hogy bőke­zű ajándékozó. Egyszer Páris­­ban egy ismerősének, akiről tudta, hogy pénzzavarba ke­rült, egy arany cigarettatár­cát ajándékozott, melybe 3 ezerdolláros bankót tett. Szá­mos barátjának adott óriási értékű ajándékokat. Amikor az egyik szobalánya 10 évvel ezelőtt bejelentette, hogy férj­hez megy, Barbara hatalmas lakodalmi pártit rendezett a számára és nászajándékul egy $10,000 csekket adott. Barba­ra egyik férje nem engedte, hogy emelést adjon a cseléd­ségnek, erre a férj tudta nél­kül készpénzben titokban adta nekik oda azt, amit akart. Majdnem mindig álnév alatt ad hatalmas összegeket jóté­kony célokra. Amikor, mint fiatal lány először adott jóté­kony célra $25,000-t, az egyik újság epésen megjegyezte, hogy ennyit könnyen adha-t Barbara Hutton. A háború alatt is hatalmas összeget köl­tött a francia ellenállási moz­galom támogatására. A ritka alkalmakkor, amikor a saját neve alatt jótékonykodott, majdnem mindig megjárta. Néhány évvel ezelőtt az egyik televíziós állomáson az olasz árvízkárosultakat és a ször­nyű pusztításokat vetítették le. Barbara, aki véletlenül fi­gyelte ezt a híradót, könnyes szemmel a telefonhoz rohant, felhívta a bemondót: — Itt Barbara Hutton be­szél, láttam a filmet, amit ma­ga kommentált, és $100,000-t szeretnék adni az árvízkáro­sultak javára. A bemondó egy percig hall­gatott, aztán igy felelt: — Óh, ön Barbara Hutton! Örvendek, itt a sziámi császár beszél! Csak miután Barbara ra­gaszkodott ahoz, hogy a stúdió valakit elküldjön hozzá a csek­kért, hitte el a bemondó, hogy ő a hires Woolworth örökös­nő. Barbara 1912-ben született, ebben az évben fejezte be a nagyapja, Woolworth felhő­karcoló építését, mely $13,- 000,000-ba került s New York legnagyobb épülete volt. Ami­kor 5 éves volt, Barbara el­vesztette az anyját. Még ma sem tudják pontosan, hogy mi­lyen körülmények közt hallt meg. Az orvos természetes ha­lálról állított ki bizonyítványt, de a közeli barátok azt állítot­ták, hogy öngyilkos lett. Két évvel később nagyapja, a ha­talmas vagyon alapitója is meghalt, egy magával tehetet­len özvegyet hagyva hátra. Et­től kezdve a kislány élete ván­dorlás lett. Tizenkét éves volt, amikor a nagyanyja is meg­halt és ő egyharmados örökö­se lett $80,000,000-nak. A lány gyámja az apja volt, aki oly ügyesen kezelte a vagyonát, hogy mire a lány 21 éves lett és kézhez kapta az örökségét, 1933-ban a vagyon $42,000,- 000 lett. Az évi jövedelme $2,- 000,000 volt abban az évben, amikor Amerika a legnehe­zebb gazdasági válsággal küz­dött és 12,000,000 munkanél­küli rótta az utcákat. Abban az évben ment feleségül az orosz pólójátékoshoz, (Alexis Mdivani herceghez, akit évek óta ismert. Az amerikai közön­séget bosszantotta, hogy egy idegenhez ment és arra köl­tötte a dollárokat. Amikor a házassága után visszatért Amerikába, a hajónál kelle­­-iirllni ijVidhi r érte. A Woolworth alkalmazottak pi­­ket-táblákkal a hátukon vár­ták. A táblákon a következő felírás volt. “Babs, mi $15.60 'hetibérben élünk, maga is tud­na ennyiből élni?” (Ezután is éveken keresztül, ahányszor ide érkezett, mindig piketel­­ték.) A házasság két évvel később Renóban felbomlott. Pedig a herceg kedvéért fo­gyott le 44 fontot, aminek ma is a betege. Idáig nyolc operá­ción esett át. A válást követő napon egy dán grófnak, Haugwitz Re­­ventlownak lett a felesége. A gróftól született Barbara egyetlen gyermeke, egy fiú. A gróftól 1941-ben vált el. A gróf tanácsolta neki 1937-ben, hogy adómegtakarítási célok­ból mondjon le amerikai állam­­polgárságáról ; ez még jobban felháborította az amerikai kö­zönséget. a gróf $1,500,000-t kapott a válásért. Barbara 1940-ben visszatért Amerikába és egy estélyen megismerkedett Cary Gráni­téi (akivel még ma is baráti viszonyban van), akinek há­rom évig volt a felesége. Troubetzkoy orosz herceghez Svájcban ment feleségül 1947- ben és 1951-ben elvált tőle. A házasságai közt a legrövidebb volt az, amelyet a hírhedt Por­­firio Rubirosával kötött. A házasság, amely 72 napig tar­tott, a bőkezű Babsnak másfél millió dollárjába került. Cary Grant kivételével minden fér­je körülbelül ennyibe került neki. Barbara barátai azt remé­lik, hogy valahol Californiá­­ban fog házat venni s ha visz­­szanyerte az egészségét, majd egy rendes amerikai férj mel­lett megtalálja a sokat kere­sett boldogságot. Martha Rocha, brazíliai szép­­ségkirálynő amerikai férjei akar. . . . 'hogy Afganisztában nincsen vasút. Az ország lako­sainak száma 12 millió. . . . hogy az állatok kevésb­­bé érzékenyek, mint az ember, mert idegrendszerük kevésb­­bé fejlett. ... hogy Mexicoban a la­kosság háromnegyed részének 25 dollár vagy még kevesebb a havi keresete. . . . hogy Eisenhower előtt 11 tábornok lett elnök. . . . hogy 33 államban több női, mint férfi szavazó van. . . . hogy az Amerikai Bib­lia Társaság bibliákat és bib­lia-kivonatokat 1077 nyelven és táj szólásban ter jeszt. . . . hogy burmai törvény szerint az asszony lesz a ház­tartás feje, ha a férj sokat iszik. . . . hogy a tenger vizében ásványok és ércek vannak, köztük arany is, persze alig lemérhető csekély mennyiség­ben. Eisenhower elnök és felesége a Fehér Házban vendégül látták Dél-Korea elnökét Syng­­manRheel és bécsi származású feleségét. Rhee azt kéri Amerikától, hogy az Indokinának I szánt hadi anyagot szállítsák az ő országának. UTAZÁS A FÖLD KÖRfíf EGY PERC ALATT Li • VAN NUYS, Calif. — A borjuszelet világos­­barna legyen, inkább sárga, mint barna. Henry Daw­­sonnak a. felesége ezt a konyhatörvényt nem tartot­ta be, barnára sütötte a ibarjuszeletet. Amire az ura előrántotta a revolverét és rálőtt. Szerencsére mellé­talált s igy csak életveszélyes fegyverrel való táma­dás címén kerül biró elé. SANTIAGO, Chile. — Európai parasztokra, nem városi, hanem falusi parasztokra van szüksége Chile délamerikai köztársaságnak. Az ország északi részé­ben a kormány nagy költséggel utakat és házakat építtetett, öntözési müveket létesített, hogy lehetővé tegye eddig parlagon hevert földek megmunkálását. Két év óta egyre több földműves megy az országba fő­leg Nyugat-Németországból és Olaszországból. 1952 óta több mint 10,000 volt az uj bevándorlók száma. RIO DE JANEIRO. — A kávé drágulása nem­csak aranyesőt, hanem gazdasági nehézségeket is ho­zott Brazíliában. Amerika újabban csak nagyon kevés kávét vásárolt, minek folytán dollárhiány állt be. Te­tézte a bajt egy kormányrendelet, amely a nagyváro­sokban az ipari munkások bérének duplájára emelé­sét irta elő s amelyet most a Legfelsőbb Bíróság alkot­mányosnak nyilvánított ki. Sok gyár becsukja kapuit, mert sokallja a dupla béreket. Az élelmiszerárak 40 százalékkal emelkedtek s akinek nem jut a dupla mun­kabérből, kevesebbet fogyasztanak, többet nélkülöz­nek. Csak bőséges uj kávéterméstől és alacsonyabb ká­véáraktól lehet javulást várni. ^ TEHERÁN. — Irán fővárosában mostanában so­kan vannak amerikaiak és a zsebtolvajok és betörők tudják, hogy az amerikaiaknak dollárjaik vannak a zsebeikben is, a lakásukban is. Ezért újabban a bűnö­zők amerikai zsákmányra öszpontositották minden igyekezetüket és tudásukat. Az amerikai lakások fosz­togatása akkor kezdődött meg, május közepén, ami­kor az éjjeli utcai forgalom tilalmát megszüntették. GUATEMALA CITY. — A katonai kormányzat közli, hogy el fogja kobozni Arbenz volt elnök és hí­vei nagykiterjedésü gyapot ültetvényeit. Érdekes az, hogy a guatemalai kommunistabarátoknak gazdag ül­tetvényeik vannak, illetőleg voltak. BUDAPEST. — A Népszava cimü izvesztija je­lenti: Huszonhatezer dolgozó vizsgázik a Magyar- Szovjet Társaság orosznyelvtanfolyamain. A vizsgák julius végén fejeződnek be. A hallgatók többsége ala­pos felkészülésről tesz tanúságot. Az MSZT-szerveze­­tek sokhelyütt már most nekiláttak, hogy az idei ta­pasztalatok alapján előkészítsék a jövő évi oktatási munkát. COLUMBUS, O. — C. L. Parker, egy privát rendőrségi szolgálat üzleti őre, hét év óta minden éjszaka tizenegy columbusi üzlet biztonságára, éber­ségével távoltartotta az üzletektől a betörőket. Most kiderült, hogy hét év óta rendszeresen fosztogatta az üzleteket. “Azért tettem ezt,” mondta a rendőr­ségen, “mert szándékom volt saját üzletet nyitni.” Mim rKiiuuctHS !*■ OI RATION Of OLIVCLAMO UH »012 Webstar Äva. • OnUMd 18. Oki* rk 1

Next

/
Thumbnails
Contents