A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-07-30 / 31. szám
A Jö pAsztob FACIE 7. OLDAL )k FEJEDELEM TTTK" A TÖRTÉNELMI 111 l\n M REGÉNY w i\RTA: BOROSS VILMOS W Az ágyuk szóltak, a dobok peregtek, a kürtök ■ íarsogtak. A török császár trónja előtt még kilenc "erdélyi nemes borult a földre, kiket Szülejmán ott tartott a trón körül. János Zsigmond egy memorandumot nyújtott át Szulejmánnak, melyben Magyarország egy részét Kéri hűsége és alattvalói szolgálata fe^óoen. — Tudod-e, — szólt Szulejmán kegyes leereszkedéssel, hogy a seb halálos, melyet Csáki Péter özvegyén ejtettél? — Én? — kérdezte János Zsigmond nagyot nézve. — Már elfelejtetted volna? Vagy nem akársz rá emlékezni? Az éjjel, mikor itt voltál . . . János sZigmond nem hagyta kibeszélni a szultánt. — Felség, én nem jártam itt az éjszaka. Ha történt valami, azt ellenlábasom, Balassa Mihály csinálta, ki feltűnően hasonlít reárn és aki mindenáron meg akarta gátolni, hogy felséged előtt hódoljak. — Úgy, hát nem te voltál? — Nem. — Hol lehet az a vakmerő ember? — Bizonnyal bujdosik. — Fejét kell venni, kerékbe kell töretni! — kiáltott fel a szultán haraggal. — Csak elfogjuk, — viszonzá János Zsigmond. — Magam is halálra szántam. — Szövetségünk által hadi erőd tetemesen megszaporodik. Seregeim rendelkezésedre állanak. Kétszázezer emberrel leverhetjük a Békés-pártot, habár Békést leánya miatt szeretném magamnak megnyerni. — Felséged még mindig nem felejtette őt el? — Nem és nem fogom elfelejteni soha. A fejedelem elgondolkozott ezen a kijelentésen. Magának tett szemrehányást, hogy ő, aki mennyivel közelebb állt egykor Mariskához, könnyebben ki tudta szivéből űzni a bájos lény képét, mint ez a pogány Az amerikai légi erő "Kinder-Lifl" programja kereiében berlini árva és meneküli gyermekek öt héten ái élvezték a vakáció örömeit. Nyugatnémet és amerikai nevelőszülők felügyeltek az 1500 főnyi gyermekseregre. A berlini Tempelhcf repülőtéren szálltak fel. u Patronage”-nem politikai fegyver többé... császár. János Zsigmond fogadtatása után, katonai szemle, lovagjáték és torna volt. Déltájban Szulejmán azzal vált el a fejedelemtől, hogy viszontlátásra az udvari ebédnél. . Vagyis nála, a török szultánnál találkoznak újra. tUílkn-T- azonban nem történt meg. pJ^^^uélben Aga főlovászmester a következőket je[ lentette a szultánnak: — Legfelsőbb parancsod folytán, hatalmas szultán, János Zizmond fejedelem őfenségének személyesen adtam át a császári ménes legszebb négy paripáját, Szokoli pedig drágakövekkel kirakott kardokat és tőröket nyújtott át neki, mint felséged kegyes ajándékát. János Zsigmond őfensége könnybelábadt t-zemekkel és mélyen meghatva fogadta felséged ajándékait, az udvari ebéden azonban nem vehet részt, mert hirtelen beteg lett és rögtön lefeküdt a felséged által számára kijelölt díszsátorban. A szultán bólintott fejével és kérdezősködés nélkül elbocsátotta a főlovászmestert. E rosszullétnek a története ez: A hódoló menet alkalmával, a dísz-bevonuláson, a török katonák mögött egy öreg paraszt kíséretében fiatal nő állott. Egyszerű parasztruhába volt öltözve s mindenki azt hitte, Zimonyba való s a menetet jött bámulni. Áz öreg paraszt Békés Gáspár, a paraszt ruhába öltözött nő annak leánya, Mariska volt. — Aminek meggátlása miatt hetekig küzdöttünk, íme mégis ténnyé, valósággá lett, — mondotta a leány atyjának. — Saját szemeinkkel láthatjuk János Zsigmond meghunyászkodását, megalázkodását és gyávaságát! Ah, atyám, kimondhatatlanul szenvedek e pillanatokban. Alig lehet iszonyúbb érzés annál, midőn az imádott férfit árulónak, gyöngének és gyávának látjuk. Kezem, melyet majdan örömmel pilhenteték János Zsigmond kezében, remeg az indulattól. Ah, miért is nem tudom lelőni, úgy mint akartam ! Nézd, nézd, mint borul térdre oh és nézd, mint . csókol kezet Erdély és Magyarország halálos ellenségének, a szultánnak! A kézcsók elcuppant és Békés Mariska felsikoltott, mintha kést döftek volna a szivébe. Békés Gáspár magához ölelte leányát és csititsratta. WASHINGTON. — 1952 november 5-én a republikánus párt, húsz évi vándorlás után a politikai sivatagban, a politikai Kanaán küszöbén állt. A politika uj csodagyermeke, Eisenhower tábornok győzelemre vezette őket. Húsz évig a politikai “patronage” vagyis az állás osztogatás joga — a demokratáké volt. A republikánusok éhesen vés mohón néztek az uj politikai ígéretföld felé. De a csalódás keserves volt, a látomás csak délibábnak bizonyult. A szövetségi alkalmazottak listája nagyobb volt, mint valaha — mintegy 2.5 millió ember — és az állásosztogatás joga a republikánusoké volt, de a helyzet 20 év alatt gyökeresen megváltozott. A törvényhozók A kiábrándulás Feltűnést kelte—sz magadviseleteddel, — mondotta halkan — és veszélybe kerülünk mind a ketten. —er, menjünk innen atyám, mert különben megszakad a szivem. Amit látni akartam, láttam. Isten a tanúm, hogy büntetlenül nem marad az a kézcsók! Mariska édes atyja karjára támaszkodott és lejebb húzódott a hegy lejtőjén. Arca fehér volt, mint a liliom, szemei pedig félelmetes tűzben égtek. Megvárták, míg János Zsigmond hívei elvonultak a szultán előtt. Azután kerülő utón bementek a Hunyadi vár udvarára. Itt a kápolna sekrestyéjébe mentek. A sekrestyében ősz pap ült. A török kegyelemből tűrte, hogy a nagy Hunyadi kápolnáját őrizhesse. Békés megállott az ajtóban, mig Mariska közel ment a paphoz és igy szólt hozzá: A csalódás talán azért volt oly keserves, mert a republikánusok oly sokáig vártak. Állami, megyei, városi “boss”-ok nyomban megjelentek Washingtonban és kezdték követelni a patronage jogát. Állásokat akartak osztogatni híveiknek, akik 20 évig dolgoztak a pártért abban a reményben, hogy egy napon megkapják jutalmukat érte. Valójában ez a remény tartotta össze a párt gépezetét két évtizeden át. A Roosevelt—Truman korszak idején másként volt. A szövetségi állások száma abban a korszakban szakadatlanul növekedett. A kormány befolyása az élet minden területére bővült. Uj hivatalok, uj minisztériumok keletkeztek. A demokraták idején könnyű volt a párthiveket elégedett állapotban tartani, bőven volt állás. A republikánusok azzal kezdték, hogy 200,000 embert elküldték a hivatalokból. Helyükbe nem kerülhettek újak, hiszen a takarékosság volt a jelszó. A régi embereket lecserélni pedig nem könnyű. Valamikor az állások osztogatásának, — ha nem is joga, de hagyományos szokása a törvényhozóké volt. A régi jó időkben egy képviselő mondhatta meg, hogy ki legyen kerületében postamester és kiválaszthatott néhány szövetségi ügyészt. Az elnök minden esetben aláírta a javaslatot. Egy szenátor, — mondjuk a nagy New York államból — legalább 20,000 szövetségi állás felett rendelkezett. “Ma még egy megyét sem tudok kielégíteni” — mondta a minap egy szenátor. Joseph Martin, a képviselőház többségi vezetője ma kevesebb állás felett rendelkezik, mint amikor a kisebbségi párt vezetője volt. A Fehér Ház eleinte igyekezett magának tartani a patronage jogát. De ez a politikai bossok részéről olyan lármát váltott ki, hogy végül a jelölés jogát áttették az országos pártbizottsághoz. igy is csak kevesebb mint 2500 jó állást tudott kiosztani a párt. “Jó állás” alatt értendő az olyan, aminek fizetése 5-7,000 dollár és nem kell hozzá semmiféle szaktudás. A mai kormányállásokhoz t ö b b n yire szakismeret kell. kodott róla, hogy ne a patronagere alapítsa politikai átvészelését. Régebben könnyű lett volna MeCarthyt megfékezni a patronage megvonásával. Elméletben a honatya lelkiismerete szerint szavazhat, ha nem élvez patronaget. A gyakorlatban a patron age megszűnése azt jelenti, hogy a honatya megszerzi a politikai átvészeléshez szükséges eszközöket. Ez a látszólagos függetlenség a nemzeti érdek ellen van. Bárhonnan kapja is a honatya a szükséges anyagi támogatást, — a helyi politikai párttól, az üzletemberektől, a unióktól vagy akár egy televiziós közönségtől —, egyre inkább a helyi érdekek és nem a nemzeti érdekek szószólója lesz. Kénytelen rá, különben elveszti a támogatást. A honatya akkor szolgálja legjobban a nemzet érdekeit, ha az egész nemzetet képviselő elnöktől kapja a patronaget. A politikai állás a múltban A politikai állás a múltban mindig fontos fegyver volt. Már Andrew Jackson elnök felismerte az állás osztogatás fontosságát a politikában és azóta a pártéletet ez tartotta össze. A republikánusok részére az a felismerés, hogy manapság a politikai élet úgyszólván patronage nélkül folyik, egyenlő azzal, mintha azt mondanák, hogy egy üzletet a profit motívum nélkül vezetnek. A gépezet . . . (Folytatjuk) JL.j __ Egy államkormányzat gépezete kényes és bonyolult valami. Aránylag könnyű néhány tucat embert lecserélni a vezető állásokban, de a szakértők ezreit és tízezreit már nem. Nemcsak azért, mert a kormányzati gépezet akadozni kezdene, hanem mert a szövetségi alkalmazottak most már a Civil Service keretébe tartoznak, vizsgát kell tenniük és karrier hivatalnokok lettek. Elbocsátásukhoz a Civil Service Commission engedélye vagy javaslata kell, amit :sak akkor lehet megszerezni, ia a hivatalnok munkája ellen valami kifogás merül fel. A másik baj — a politikai patronage szempontjából — a Hatch Act, amely megtiltja közhivatalnokoknak a politizálást. Tehát mihelyt valaki politikai állásba jutott, elveszett a párt szempontjából — “hatchetizálva” lett, — mint mondják. Hiába jön hozzá a oolitikus, aki megszerezte ne- M az állást, az illető a Hatch Acttel védekezik. Márpedig épen ezek a legértékesebb emberek a párt szempontjából. Száz szavazó polgár közül 99 örül annak, hogy a patronage megszűnt politikai fegyver lenni. Egy magasabb erkölcsi szempontból örvendetes is. Ámde mint minden fejlődésnek, ennek is ára van. A patronage hiánya uj problémákat teremt a politikai életben. Képviselők és szenátorok az ország különféle részéből vannak választva, különféle és eltérő érdekekkel. Az elnököt viszont az egész nép választja. Régebben az elnök kezében a patronage fontos politikai eszköz volt a párt össze tartására. Ma nem az többé és vele együtt megszűnt a pártfegyelem is. A pártfegyelemre ma is olyan szükség lenne, mint régen volt, de az eszközök a fegyelem kikényszerítésére nincsenek többé. Például McCarthy . . . McCarthy szenátor esete jó példa a fejleményekre. Amikor McCarthy elkezdte zaklatni saját pártját, sok republikánus sürgette az elnököt, hogy fegyelmezze meg Mc- Carthyt a patronage elvételével. De a helyzet az volt, hogy már nem volt mit elvenni Mc- Carthytól. Másodszor: McCarthy már hozzáidomult az uj helyzethez, vagyis gondos-Külföldön — például a hozzánk hasonló Angliában — a patronage nem fontos politikai tényező, mert a képviselő kénytelen alkalmazkodni a pártvonalhoz. Ha nem teszi, a párt elveheti tőle a kerületét, mást jelöl. Ugyanis a jelölést a párt végzi. A jelölt felléphet ugyan “független” programmal, de annak ritkán van vonzóereje. Nagyon kevés és csak kiemelkedő politikai egyéniség lehet “független” Angliában. SZENT ISTVÁN NAP A Katolikus Liga közleménye Az Amerikai Magyar Katolikus Liga Szt. István napi rendező bizottsága nagy igyekezettel készíti elő az 1954 évi Szt. István nap méltó megünneplését, augusztus 15-én, vasárnap a Szt. Patrick katedrálisban New Yorkban. Ebben az esztendőben, a Szent Atya által meghirdetett Mária évben, különös jelentőséggel bir az a szerencsés körülmény, hogy országalapitó szent királyunk napját hatalmas ünnepség keretében Magyarország védasszonya, Patrona Hungáriáé'napján, Nagy boldogasszony ünnepén, elnyomott véreink helyett is, itt a szabad földön ünnepelhetjük. A Kat. Liga ezért kéri, hogy az ezévi zarándoklat jellegű Szent István napi ünnepség keretében valláskülömbségre való tekintet nélkül ajánljuk fel imáinkat az istentelen kom munizmus rabságában szenvedő magyarság felszabadulásáért. Az egyházi ünnepséget nagy felvonulás fogja megelőzni a Fifth Avenun, délután 3 órai kezdettel. A felvonulásban résztvevő magyarság részére a St. Patrick katedrális fő-hajójában lesz fenntartva hely, nehogy a felvonulók a templomban állni kényszerüljenek. Msgr. Magyary Gyula pápai prelátus Rómából a Szent István napi országos ünnepségre New Yorkba fog érkezni és ő fogja tartani az ünnepi szónok' latot.. Az ünnepségen Francis | Spellman bíboros érsek fog presideálni. A Mária Évre és Nagyboldogasszony napjára való tekintettel az amerikai és magyar nemzeti lobogók mellett a Mária zászlókat is vinni fogjuk a felvonuláson. A menet élén Szent István szobrát fogjuk vinni. Tekintve, hogy a Kat. Liga rendezőbizottságának nem áll minden az ünnepségen résztve| vő amerikai magyar cime rendekezésére, azért kérjük a meghívó-igényléseket bejelenteni. Meghívók igényelhetők az Amerikai Magyar Katolikus Liga központi irodájában: 149 Madison Ave., New York 16, N. Y. , tel: ORegon 9-3373, és a New Yorki Szent István Egyházközség irodájában 414 East 82nd Street, New York 28, N. Y., tel: Butterfield 8- 7000. KANADAI HÍREK WELLANDI KERESZTÉNY PIKNIK NAGY SIKERE Mit tehet Eisenhower? Az elnöké a felelőség, hogy mint pártjának vezére megvalósítsa pártja megígért programját. De hogyan valósítsa meg, ha pártjának törvényhozási tagjai nem követik útmutatását, sőt ellene dolgoznak? Ez ma Eisenhower legnagyobb problémája. A politikai patronaget nem lehet többé feltámasztani — egyszerűen azért, mert a politikai állásokhoz szakértelem kell. Még a postamesteri állásokhoz is, ami valamikor a politikai jutalom jelképe volt. Ma nem lehet valakit politikai érdemei jutalmazásaként állásba juttatni. Vagy legalább is nem anyyi embert, amennyire egy pártnak szüksége van a gépezet összetartásához. A hivatásos politikusok még mindig nem.ismerték fel ezt a helyzetet. Még mindig abban reménykednek — és ezért lázadoznak — hogy meg fogják kapni jutalmukat. Ha rájönnek, hogy ez nem igy van, az amerikai politikai életben egy uj elhelyezkedés várható. Ezer és ezer úgynevezett “politico”-nak, vagyis hivatásos kispolitikusnak — döntenie kell, hogy elvi okokból vagy jutalomért tart ki pártja mellett. Amig ez az uj elhelyezkedés meg nem történt — ás évekig tarthat, amig megtörténik — az elnök zsák vezéri egyéniségével, nem pedig állások osztogatásával, csikarhatja ki az igazi vezetőszerepet . . . WELLAND. A kanadai magyar nyári mulatságok történetében páratlan sikerrel ment végbe a múlt vasárnap a Kanadai Magyar Keresztény Egylet wellandi osztálya nagy műsoros piknikje. Közel 2000 főnyi közönség gyűlt egybe közelről és távolról. A Keresztény Egylet asszonyai egész nap fáradhatatlanul szolgálták fel a fiinem ennivalókat, és ugyancsak fáradhatatlanul húzták a talpalávalót Bendász Zoltán és Marton István híres z ne karai. A nap fő eseménye egy remek operett előadás volt Zilahy Sándor, Amerika legjelesebb s leglelkesebb színigazgatója kitűnő rendezésében. A régi hires “Alvinei huszárok” operett legszebb jelenteiből állította össze Zi lahy a bemutatott színdarabot “Tele van a város akácfavirággal” cím alatt. A szereplők egytől-egyig ugyancsak kitettek magukért. A nagyszerűen sikerült ipik nik a wellandi Szent István r ik. egyházközség 140,000 dollár költséggel épülő Ihlata lm os pavillonjában és kertjében folyt le . olajtermelés érteke 1952-ben tizeszerte volt nagyobb mint 1946-ban. A Quebec-labradori területen több száz millió tonna vasércet találtak. Még 1955 előtt meg fog kezdődni ennek kitermelése. KANADAI ÚTTÖRŐK ARANYLAKODALOM Windsor, Ont. — Sáfár András és neje Farkas Erzsébet július 4-én ünnepelték meg házasságuk 50-ik évfordulóját. 1912-ben vándoroltak ki a Fehér megyei Baracs községből a Saskatchewan tartományban levő Wakawra, ahonnan 1938-ban átköltöztek vVindsorba. A házaspárnak 26 unokája és 10 dédunokája van. GAZDAG ORSZÁG (Canadian Scene) A nikkel, platina és azbeszt termelésben Kanada első helyen áll, a világon. A Szovjetunió és Jugoszlávia esetleges kivételével, mivel ezekből az országokból nem áll rendelkezésre statisztikai adat — Kanada a második az alumínium és arany, harmadik a cink, negyedik az ólom és réz termelésben és a világ vezető rádium és uránium termelői közé tartozik. 1953-ban az ország együttes vas és vastermék, nem vastartalmú fémek és azokból készült termékek, fémmentes ásványok és azokból készült termékek kivitele, több mint egy és negyedbillióra rúgott. Kivitelünkben abban az évben az ásványi termékek csoportját írtékben csak az erdőtermékek csoportja múlta felül. A kanadai bányaiparban a közelmúlt években a vasfém s kőolaj felfedezése jelentette a legfontosabb fejleményt, A kő(Canadai Scene). A nyáron lesz 350 éve, hogy megkezdődött az európaiak letelepedése Kanadában. Sieur des Monts és Samuel Champlain 1604- ben kötöttek ki a Saint John folyó torkolatánál (a folyót Keresztelő János tiszteletére nevezték el). Ezt az évfordulót az idén megünnepli Kanada legrégibb és legfiatalabb városa: Saint John, New Brunswickban, és a mellette lévő Lancaster, amely csak egy éve. lett várossá. Ugyancsak 1604-ben Champlain elhajózott a Passamaquoddy öbölbe is és az általa St. Croix-nak nevezett szigeten léterhozott egy települést. A felfedezők a szigeten töltötték 1604-5 telét, de a kitört skorbut miatt a 79 gyarmatosból csak 44 maradt életben. A nyár beálltával a gyarmatosok délre mentek és Boston alatt a Charles folyó torkolatánál állandó települést akartak alapítani. Ehelyett azonban visszatértek a Fundy öbölbe és megalapították Port Royal pionír erődöt és telepet. Habár Champlain első kísérlete csak részben volt gyarmatositási siker, nagyon haszios volt az.uj világ további felderítése s z e m p ontjából. Részletes és hasznos térképeket készített az általa bejárt területekről. Az Egyesült Államok kongresszusi könyvtárában ma is őriznek egyet szék közül. Hírek Pittsburgh és környékéről TÓTH J. JÁNOS, a Jó Pászlor Pittsburgh és vidéki irodavezetője, 75 Cust Sí., P. O. B. 5589. Tel: HA l-2760,Piiisburgh, Pa. HALÁLOZÁS DUQUESNE, Pa. -— Borsod megyében, Galvács községben született Kacsinko Ferenc életének 65-ik,. amerikai tartózkodásának 50-ik évében junius 27-én Pittsburghban a St. Francis kórházban meghalt. A U. S. Steel Corp.-nak volt mázott ja. Az itteni Szűz Mária gör. kát. magyar templomban Ft. Dr. Bobák János végezte a szertartást, mely után a Szt. József temetőben helyezték örök nyugalomra. Kacsinko Ferenc az itteni magyar egyházi és társadalmi életnek nagyon tevékeny munkása volt. Gyászolják: özvegye, hat fia, három leánya, menyei, vejei,- 9 unokája. V r f
