A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-31 / 53. szám

3-TK OLDAL

y*SXS**XXXXXXXXXXlXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXTTT;

I Emlékezzünk a régiekről

B— ___u_______________________________*

JtA****m**SlXXllXXXXXXXXXXXXXXTXXXXXXXXXXTTYTT&

HAJDANI HIDEG TELEK

, Meteorológiai szempontból szólva, a hideg időjárást magas légnyomás idézi elő. Tudjuk, hogy a szárazföldi kiima sokkal nagyobb ingadozásnak van kitéve,' mint a tengeri levegő hőmérséklete. Ä viz ugyanis a légköri hőmérséklet tekintetében mint hőszabályozó faktor szerepel; lassabban melegszik át, mint a szárazföld, de viszont melegét jóval tovább megtartja, mint amaz; ennek köszönhető a légáramlás jelensége, ami a hirtelen hőváltozás ellensúlyozása okából van. Innen van azután, hogy hőmérsékleti különbözetek a nyári és a téli időjárásban a tenger mellett fekvő részeken jóval csekélyebbek, mint a kontinensbelsejében, például Oroszországban vagy éppen Ázsia közepén.

A hóingadozások ellensúlyozása tekintetében fontos szerep illeti meg a felhőket. A talaj a napközben szerzett meleget éjjel kisugározza; ha azonban felhők veszik körül a földet, akkor azok a föld melegének éjjeli kisugárzását a világűrbe védőernyő gyanánt megakadályozzák. Magas légnyomás esetén azonban a felsőbb légrétegek alább sülyednek s így meleget vesznek át a földtől, minek következtében tölbb vízgőz.befogadására lesznek alkalmasak, azaz: a netán meglevő felhőzetet feloszlatják, vagy legalább is az újabb felhőképződést megakadályozzák. Ez az oka annak, hogy magas légnyomás alkalmával többnyire derült az égbolt. így azután télen, amikor rövid napokon a föld elegendő mennyiségű meleget ne mraktározhat föl, amikor tehát a hőszerzés jóval kisebb a kisugárzásánál, a hőmérséklet nagyon alásülyed; nyáron épp az ellenkező eset forog fen.-Hideg^ telek uralkodásáról több ízben emlékszik meg a történelem, de egyik sem volt oly szigorú, mint az, amely 200 esztendővel ezelőtt szinte megdermesztette Európát. XIV. Lajos francia király uralkodásáról szóló krónikák tele vannak olyan adatokkal, arnelyek a dermesztő hideg pusztításairól regélnek. És e pusztító, zord tél hatása alól senki sem vonhatta ki magát; a versaillesi fényes palotában ép úgy szenvedtek miatta, mint a kunyhókban, mert a tágas királyi termeket akkor még nagyon nehéz volt kellőképpen fűteni. Ennek a rettentően kegyetlen, hideg télnek emléke sokáig fenmaradt a nép emlékezetében, amely tél kezdetén azért imádkozott, hogy mentse meg az ég hasonló hideg kinszenvedéseitől.

Az 1709-iki nevezetes télhez hasonló volt az 1710-íki is, amikor a Szajnán úszó jég mindenestől elsodorta a hidakat. Egyik krónika szerint ebben az évben a francia parlament megszüntette az üléseit, mert a hideg oly tűrhetetlen volt, hogy a kandallóiban lobogó tűz ellenére a tinta belefagyott a tintatartóban a jegyző asztalán. A föld oly keményre fagyott, hogy a temetőben nem tudtak sirt ásni a halottak számára; kitették tehát a holttesteket a város kapui elé, ahol a csapatostól leselkedő farkasok mohón falták lel azokat. &

Egy krónikás szerint 1558-ban megfagyott a bor a hordókban, úgy hogy nem pint és meszely számra mérték ki, hanem súly szerint. Hasonló hideg lehetett 1458 január 24-ikén, amikor a Duna jegén öszszegyült 40,000 ember Mátyást királlyá kiáltotta ki. Ilyen hideg télről emlékeznek meg az angol krónikások 1683-ban, amikor a Themse fenékig befagyott, s a rendes évi vásárt a jég hátára épített sátrakban és ^emelvényeken tartották meg. Szánkák és kocsik százai szelték keresztük-kasul szeles hátát a folyónak s ünnepségeket, nevezetesen torna játékokat, bikaviadalokat és rókavadászatot rendeztek rajta, sőt „ még a hagyományos ökörsütés sem hiányzott.

Kiváltképpen kegyetlen volt az 1709-iki tél. A hideg három királyok napján köszöntött be és megszakítás nélkül két hónapig tartott. Saint-Simon krónikája szerint még a likőrök is megfagytak és szétrobbantották üvegjeiket a versaillesi fütött termekben. Huxelles márkiné jegyzőjével esett meg, hogy január 14-én fütött szobáiban irásközben abba kellett hagyni a levélírást, mert a tintatartóban megfagyott a tinta. A parlament ez évben is kénytelen volt üléseit megszüntetni, a színházak pedig zárva maradtak. Minden társadalmi élet megszűnt, megdermedt e két hónap folyamán. Hogy a baj még teljesebb legyen, a fa hiánya mindinkább érezhetővé vált. A fenékig befagyott folyóhoz nem lehetett szállítani a szükséges árukat, megálltak a malmok s nem őrölték a1 búzát. Megdrágult tehát a kenyér és minden élelmiszer. A szegény emberek hullottak is, mint ősszel a legyek; az újszülött csecsemők csaknem valamenynyien elpusztultak éz évben. A ‘kenyér megfagyott az asztalon, a bor a pincében. Egy párisi krónikás szerint a pezsgőborok fenékig fagytak; csak éppen az üveg közepén maradt egy kis pohárra való, de ez azután oly erős volt, akár a pálinka. A madarak és a vadak rakásra hullottak el.

Párisban nemrég jelent meg a könyvpiacon Cahanés orvos könyve, amelyben érdekes adatokat találunk arra vonatkozóan, hogyan védekeztek 1709- bon az emberek a nagy hidegben. XIV. Lajos király például roppant sokat szenvedett óriás termeiben a hidegtől, pedig köröskörül vétette magát szélfogókkal és a kandallóban egész kis erdőre való fát tüzeltek el; Maintenon asszony a kandalló másik szögleténél szorongott fogvacogva.

A királynak még a terített asztala mellett is fogvacogva ültek az emberek. Néha az egész palotában szaporították a kandallók számát, amelyekben pokoli tűz égett éjjel-nappal, mégis hideg volt a roppant nagy termekben, úgy hogy sokan veszedelmesen meghűltek. Ezért aztán már akkor divatba jött az udvarnál, hogy a hölgyek ágyban fekve fogadták látogatóikat. Hogy pedig ezeket is megóvják a léghuzamtól, mely a roppant nagy teremben végigsöpört, a szép hölgyek udvarlóikat az ágy és a fal közt levő szűk

A JÓ PÁSZTOR

A new yorki Idlewild repülőtér közelében a tengerbe zuhant egy olasz utasszálitó repülőgép. Huszonhat halottja volt a légi katasztrófának, néhányat sikerült kimenteni a vízből. Az olasz gép Rómából jött s a ködben nem tudta megtalálni a repülőteret.

SZIGETET TESSÉK VENNI!

Olcsón kapható egy valóságos kis földi paradicsom.

Olyan ember talán nincs is a világon, aki legalább egyszer nem álmodott volna egy déltengeri szigetről, melynek ő az ura. Egy gyönyörű trópusi szigetről, melyet mosolygó bennszülöttek népesítenek be.

Akár hiszik, akár nem, van egy ilyen sziget, amelytől a tulajdonosa boldogan megszabadulna. A. E. Jennings a boldogtalan tulajdonosa a hoszszu, kókuszpálmákkal borított Swains szigetnek, mely 210 mérföldnyire északnak terül el az amerikai Samoa szigetektől. A szigeten vagy száz bennszülött él.

A jelenlegi tulajdonos nagyapja Eli Jennings 1856-ban fedezte fel a szigetet, mely 1925- ben amerikai védelem alá került — mielőtt New Zealand rátehette volna a kezet.

A Jennings családnak azonban nem sok öröme volt a földi paradicsomban. A mosolygó bennszülöttek 1918-ban sztrájkot rendeztek a sziget ura ellen, kizsákmányolással vádolva meg őt, Néhány, hónappal ezelőtt ismét lázadás tört ki a szigeten és Jennings büntetésként 46 embert száműzött. A 46 polinéziai panaszt emelt a samoai amerikai kormányzónál Jennings ellen. Richard Barrett Lowe kormányzó maga elé rendelte a feleket.

— Én csak azt kívántam, hogy napi két órát dolgozanak a bennszülöttek'— mondta Jennings — de ők nem dolgoztak többet, mint napi egy órát. Másnak ha baja van a munkásaival, egyszerűen elküldheti őket a birtokáról. De én kivétel vagyok, én még ezt sem tehetem meg- a magam földjén —• kesergett a sziget ura.

A kormányzó azonban szigorúan megleckéztette Jenningset és egy kormányzói tisztviselőt telepitett a szigetre Jennings ellenőrzésére. A bennszülötteknek is elmagyarázta, hogy ha nem dolgoznak rendesen, Jennings kókuszkitermelő vállalata nem tud munkát adni nekik és az ő

megélhetési lehetőségük is veszélyeztetve van. A kis sziget évente körülbelül 50,000 dollár értékű kókuszdiót termel.

Swain sziget olyan kicsi és olyan távol esik a világtól, hogy néhány hónappal ezelőtt egy amerikai tengerészeti hajó, amely minden elképzelhető modern hajózási eszközzel, radart is beleértve, fel volt szerelve, nem tudta megtalálni. Mi több, egyszer egy new-zealandi hajó két hétig kereste a szigetet, végül eredménytelenül visszatért New Zealandba.

HARRY S. TRUMAN

helyesli Eisenhower elnök türelmes magatartását a Kínában bebörtönzött amerikai repülők dolgában. Egyáltalán, helyesli, hogy Eisenhower követi azt a külpolitikai irányt a kommunista fenyegetéssel szemben, amelynek alapjait ő és külügyminisztere Acheson, úgyszintén Marshall tábornok vetették meg.

A JÓ VÉDŐ

Peterborough, Ont. — Két fiatalembert letartóztattak, mert ellopták Arthur Fair ügyvéd autóját.

Amikor vádat emeltek ellenük, Arthur Fair ügyvédet kérték, hogy vállalja a védelmüket.

AZ ágyutöltelék

BarcelonjiSpanyolország.—

Luis Raluys cirkuszi akrobata kijelentette, hogy elege volt: ő többé nem hagyja magát a felesége által ágyúból kilövetni

Ebből a kijelentéséből már meg iá tudjuk, hogy mi volt Luis Raluys szenzációs mutatványa. A felesége elsütötte az ágyút és annak csövéből nem ágyúgolyó, hanem a tüzér hölgy férje repült ki.

' Senora Raluys nagyon ügyesen szokott célozni, úgy hogy jobbik fele, az ágyúból kiröppentve, többnyire egy jó puha testrészével ért földet. De idővel romlott a senora látása, rosszul célzott és ennek követe kezménye lett, hogy a senort tizenhétszer a csatatérről egyenesen a kórházba kellett szállitaniok a cirkuszi szanitéceknek.

Ezért mondja most a senor: “Elég volt, nyugalomba vonulok!” -KARÁCSONY . ..

Warren, O. — Ravella városi biró előtt lehatott fejjel, nagyon szomorúan állt a vádlott, egy háromgyermekes családapa. Karácsonyfát lopott, ez yolt a bűne:

— Már régóta munka nélkül vagyok, — mondta a vádlott. — Vettem kis karácsonyi ajándékokat'a feleségemnek meg a gyerekeknek, de karácsonyfára nem tellett...

A biró 5 dollár pénzbüntetésre ítélte, mert a törvény —■ törvény. De aztán 4 dollárt adott a bailiffnek azzal az utasítással, hogy vegyen ennek a szegény embernek egy karácsonyfát és a gyerekek részére candyt.

South Bend, Ind. — Mrs. May Dudkovski karácsony táján gyakori látogatója a városi bíróságnak. Mert specialitása — vagy inkább betegsége — az üzleti tolvajlás a karácsonyelőtti t o 1 o n g á sban. Most megint elcsípték, amikor

egy pár manzsettagombot lopott.

Faragé biró, a misszisz régi ismerőse, 90 napi fogházra és 213 dollár pénzbírságra Ítélte a javíthatatlan karácsonyi tolvaj nőt. De aztán, az ítélethirdetés után, odalépett a biró elé 18 éves fia és kérlelte a bírót, ne rontsa el a karácsonyát az anyjának, aki példás jó anya, de nem tud ellenállni egy beteges ösztönnek. A bírónak megesett a szive a szegény asszonyon, a jó anyán és ügyetlen tolvajon, és utólag felfüggesztette a fogházbüntetést.

HALA

helyen ültették le. Eleinte XIV. Lajos, aki akkor még erős ,edzett ember volt, csakúgy, mint máskor, elvégezte a szabadban rendes napi sétáját; később azonban azok kedvéért, akiknek őt útjában el kellett kisérniök, lemondott erről a szokásáról és a versaillesi palotájába zárkózott.

Daniel Boone Langford amerikai tengerészeti hivatalnokot a háború idején Japánban kémkedés vádja alatt bebörtönözték és az a veszély fenyegette, hogy mint kémet ki fogják végezni. Ekkor mentési kísérletet tett egy Csijoko Szaszaki nevű nő, akivel Langford harminc éven át szoros barátságban volt: felajánlotta a japán hatóságoknak saját életét, ha megkímélik Langford életét.

Langfordot a japánok nem végezték ki. Hogy a barátnő önfeláldozó ajánlata befolyással volt-e- erre, azt nem tudjuk.

De tudjuk azt, hogy Langford most 70 éves korában meghalt és 40,000 dollárnyi vagyonát — özvegye és két gyermeke kizárásával — Csijoko Szaszaki kisasszonyra hagyta. A család a New York állami bíróságon megtámadta a végrendeletet.

Élet a vasfüggöny mögött

EMLÉKÜNNEPÉLY

A napokban volt 25-ik évfordulója az 1929. évi nógrádi bányász sztrájknak. Ezt a napot megünnepelték mindenütt a nógrádi szénmedencében, huszonnégy báhyász telepen és faluban.

Hogyan, mivel ünnepelték meg ezt az emléknapot?

64 rubel jutalomban részesül az, aki ezt ki nem találja.

A 64 rubel jutalmat senkisem kapja meg, mert minden olvasó azonnal kitalálta, hogy mivel ünnepeltek. Hát persze hogy hajrával. A pesti Népszava jelenti, hogy háromnapos hajrával. A Népszava persze nem a hajrá szót használja, hanem “háromnapos, emlékmüszakot” emleget. És mindjárt jelenti azt is, hogy a hajrá első napján már a szurdoki bányászok 118.7 százalékkal, a pálhegyiek 114.7 százalékkal túlteljesítették a normát.

Lesz mindennap ünnep a világon!

A magyarországi lapokban lapozgatva, már azt hittük, hogy ott semmi meglepőt nem találhatunk. Hajrá, a grúzok nemzeti költőjének 100-ik születésnapja, orosz nyelvtanulás a középiskolákban, hajrá, 217 egész és 39 százalék túlteljesítés, hajrá, hétvégi hajrá, hóvégi hajrá ... Mi jöhet még ezek után?

Csalódtunk, amikor azt hittük, hogy semmisem jöhet már ezek után. A pesti Népszava november 10-iki számában olyasmit olvastunk, amit Vörösmarty Mihály szavainak elferdítésével igy lehet mondani : “Lesz mindennap ünnep a világon!” Azt fejtegeti a Népszavában egy Faragó István elvtárs, hogy mindennap úgy kell dolgozni, mintha minden nap ünnepnap lenne. Hajrá mindennap, nemcsak ünnepnapokon — ez bizony uj a Nap alatt, jegyzi meg fejcsóválva a vörössapkás Rabbi Akiba . . .

"Magasabbra tesszük a mércét"

Ez a címe a nevezetes írásnak, amelyből itt egy pár részlet Ízelítőül:

Miközben sorrajártam néhány gyárat és műhelyt, hogy a forradalmi műszak tapasztalatait gyűjtögessem, elbeszélgettem munkásokkal, igazgatókkal, bizalmiakkal és főmérnökökkel — egyhelyütt szivenütött egy mondat: A gépek, a munka zaját alig törte át, de azért eljutott hozzám:

— Vége az ünnepnek, most már* visszatérhetnénk a rendes kerékvágásba!

Nem kérdeztem, mi a neve, beosztása annak, aki ezt mondta. Nem is ez a fontos. Az a döntő: igaza van-e? Befejeződött-e mindaz, ami a dolgozók tiz- és tízezreinek munkáját méltóvá tette az Orosz Bolseviki Forradalom ünneplésére.

Senki sem állíthatja, hogy a forradalmi műszak napjaiban könnyebb volt szenet fejteni, acélt olvasztani, szőni, fonni, esztergályozni, mint máskor. Mégis jobban ment minden, vidámabb szívvel, jobban, lelkesebben dolgozott mindenki.

Mqst pedig mondjuk azt a termelési sikerekre, hogy — elég? Hallgassuk csak, mit mond erről Zsóka László diósgyőri martinász:

“Most a forradalmi műszak után az a feladatunk, hogy a jobb körülmények között jobban helytálljunk. És ez nemcsak feladat, hanem becsületbeli ügy is!”

Igen, neki van igaza, neki s az ugyanígy érző százezreknek. Nem mondunk le a kivívott eredményekről, sőt még magasabbra tesszük a mércét. A forradalmi műszak, ha úgy tetszik, formájában valóban véget ért. De az, ami lendítőerejét adta, az a felismerés, hogy a nép jólétének kovácsa maga a nép ■— nem szűnt meg. Az a nagyszerű lelkesedés, amely a Központi Vezetőség határozata nyomán erőt adott ahhoz, hogy leküzdjük a mindennapi munka sok ezer akadályát, apró és nagy bosszúságát, szervezetlenségét — töretlenül tart tovább.

A vas most tüzes, most kell ütni, hogy minél gyorsabban még gazdagabbá, boldogabbá formáljuk életünket. Most kell jól dolgoznunk, hogy a MÁVAG legyártsa 0—5—0 szovjet exportmozdonyait, hogy a komlóiak kifejtsék a szén tonnáit, amellyel most, a felszabadulási hónapjukban kezdik törleszteni eddigi adósságaikat.

A forradalmi műszak további sikereink alapja, hatalmas lendítőerő. Ne hagyjuk hát csökkenni, elforgácsolódni ezt az erőt, tegyük még hatékonyabbá.

Kirepül a nagy nyíl, ki lúd ja, hol áll meg? Nike a neve ennek a 20 láb hosszú irányilhaló nyilnak, amely 20 mérföld lávolságba lőheíő.