A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-03 / 49. szám

A Jő PÁSZTOR 3-IK OLDAL Középkori békemozgalmak (Folytatás) Az ötlet gyors követésre talált. A provencei püs­pökök zsinatjukon hasonló tartalmú felszólítást bo­csátottak ki, de a tilalmas napokat még megtoldottak adventtel és a karácsonyi ünnepkörrel egészen vizke­­reszt utáni első vasárnapig és a nagybőjti időszak­kal hetvenedvasárnaptól fehérvasárnapig bezárólag. 1042-ben Normandiában adtak ki hasonló rendelke­zést, megtetézve a kereszt járó napok és pünkösd nyol­cada közé eső időszakkal. Végül az egész fejlődésre a Guilfred érsek el­nöklete alatt 1054-ben tartott narbonnei zsinat tette rá a koronát. Az itt hozott határozatokat joggal te­kinthetjük az összes korábbi próbálkozások végleges törvénybe-foglalásának. A bevezető kánonok világo­san mutatják, milyen messzire ment az egyházi köz­vélemény a hűbéres hadakozások kárhoztatásában. “Aki keresztény megöl egy másik keresztényt, — ol­vassuk az egyikben — az újból Krisztus vérét ontja”. Egyébként a kihirdetett Treuga Dei a már említett tilalmas napokhoz és időszakokhoz még egész hosszú lajstromát csatolta az újabb tilalmas napoknak: ne­vezetesen a Boldogságos Szűz, Keresztelő Szent Já­nos és az apostolok összes ünnepeit, úgyszintén az összes kántorbőjtöket. A tilalmas napok megsokasitása gyakorlatilag már csaknem egyet jelentett a hadako­zás teljes lehetetienitésével. A békebontókra kisza­bott egyházi büntetések súlyossága szintén meggyő­zően mutatta a zsinat résztvevőinek komoly szándé­kát a baj gyökeres kiirtására. Franciaországon és Burgundián kívül másutt csak jóval később és lassúbb ütemben honosodott meg a békemozgalom. Ennek okát, legalább részben, ab­ban kell keresnünk, hogy másutt távolról sem burjá­­noztak fel olyan mértékben a magánharcok,. mint Franciaországban. A XI. század végén a békeügyet is pápaság vet­te kezébe, és mindenütt kötelezővé tette a francia és egyéb zsinatok ezirányu korábbi rendelkezéseit. II. Orbán pápa a clermonti zsinat idején nagy hévvel kelt ki a hűbéres hadakozások és a nyomukban járó tömérdek pusztítás ellen, s a végén ezekkel a szavak­kal fordult a jelenlevő püspökökhöz: “Kérve kérlek benneteket, tartsátok fenn erős kézzel egyházmegyétekben az úgynevezett Istenbé­két, és ha valaki akár kapzsiságból, akár gőgből vét ellene, ne habozzatok őt ezen szent zsinat tekinté­lyének erejénél fogva kiközösíteni.” Maga a kihirdetett Istenbéke szóról-szóra egye­zett a narbonnei zsinat határozatával. Egyetlen lé­nyeges eltérés egy pótkánon volt, mely a papokra, Szerzetesekre és nőkre egyszersmindenkorra, a pa­rasztokra és kereskedőkre pedig az élelmiszerek rendkívüli drágaságára való hivatkozással három esztendőre teljes fegyvernyugvást rendelt el. A clermonti zsinattal végleg lezárult a több mint százesztendős békemozgalom. Egyszerűen tárgyta­lanná vált. Mióta ugyanis a keresztes hadjáratok százezerszámra vonták Keletre a becsvágyó lovago­kat, a magánharcok fokozatosan elvesztették létalap­jukat/A dolog könnyen érthető. Hiszen a kalandos, ezer veszéllyel összekötött útra elsősorban azok az elemek vállalkoztak, akiknek nyugtalan tettvágya eddig legfőbb élesztője volt a magánharcoknak. Ide­haza az idősebb és higgadtabb évjáratok maradtak, melyeknek a béke megóvása épp úgy szívügye volt, mint az alsólfab társadalmi rétegeknek. És ez igy ment közel kétszáz esztendőn át. A Nyugatról Keletre és Keletről Nyugatra vezető szárazföldi és vizi utak állandóan keresztes vitézektől nyüzsögtek. A különbség mindössze annyi volt, hogy a szüntelenül áradó csapatok időnkint több százez­ret számláló tömegekké sűrűsödtek. De más oka is volt a békemozgalom tárgytalan­ná válásának: nevezetesen a főhatalom megszilárdu­lása. És itt elsősorban a pápaság tekintélyének pél­dátlan arányú felemelkedésére kell gondolnunk. VII. Gergely és utódai valóban korlátlan hatalmú urai lettek a keresztény világnak. Még világi tekintetben is beleszólást igényeltek minden olyan ügybe, mely csak távolról is vonatkozásban állott a keresztény közösség érdekeivel. Mindenekelőtt a békét és a ren­det igyekeztek fenntartani, mint a keresztes hadjá­ratok zavartalan folytatásának legfontosabb felté­telét. Szemüket rajta pihentették a keresztény vilá­gon és a legkisebb békebontás láttára azonnal fel­emelték intő, feddő vagy éppen büntető szavukat, s nem nyugodtak addig, mig a béke akadályát el nem hárították. (Vége) IKE ÉRCMADARA Eisenhower elnök rendelt s kapott egy uj repülőgépet, amely szebb, jobb, gyorsabb, ^biztonságosabb, mint voltak az eddigi elnöki repülőgépek. Van benne társalgó és foga­dószoba tanácskozó asztallal, külön fülkék a titkárok részé­re, kétszemélyes hálófülke, adó és vevő rádió-telefon és rá­­dió-távolbairó, az éléskamrád ban 4 köbláb méretű jégszek­rény. A belső falak és bútorok diófából készültek, minden kárpitozás zöld szinü, külön­böző árnyalatokban. Amerika és az automobil Az uj gigászi útépítő program fordulópontot jelent az autó fejlődésében s hatással lesz gazdasági életünkre Az elnöki program egy ré­sze egy hatalmas útépítési < terv, amely abból indul ki hogy az ország úthálózata elavult s : nem felel liieg többé a köve- - telményeknek, tehát a szoká- ; sós méretű útépítések és kar- í bantartások nem szolgálják ] többé az ország érdekeit. Ez a ' program oly gigászi, hogy még j az amerikai méretekhez szó- ; kott közönség is beleszédül — j 101 billió dollárt akar költeni ( 10 év alatt uj utakra. E sorok ; Írásakor 58 millió autó robog i az amerikai országutakon és ; számuk úgyszólván percről ; percre emelkedik. Mire a tiz- < éves útépítő program befeje­ződik, 80 millió autó lesz Ame- : rikában. Kevesen sejtik, hogy az autó fejlődésének milyen ; hatása volt erre az országra — ; igy tehát, amikor uj jövő előtt ; áll, talán érdemes áttekinteni a múltját. Fél évszázados fejlődés Az amerikai autóipar nagy­jából 50 évesre tehető. Autó már volt ugyan a múlt század kilencvenes éveiben is, de in- ■ kább látványosság volt, sem­mint hétköznapi közelkedési eszköz. Egyik legnagyobb gyá­runk azonban ez évben ünnepli alapítása ötvenedik évforduló­ját és innen számíthatjuk az autóipar születését. Amerika minden más or­szágnál több autót gyártott kezdettől fogva, de Henry Ford tömeggyártási módsze­rei tették igazán népszerűvé az autót Amerikában. 1904-ben például még csak 156 autót tartottak nyilván az ország­ban, de tiz évvel később már 3 millió volt a számuk és a hu­szas években már közel öt­milliót gyártottak évente. Ma az átlagos mennyiség 5 és 6 millió között mozog, ámbár a háború utáni években néha 7 és 8 milliót is gyártottak. Az ^ autó hamarosan ~äZt IrtlEtyetí foglalta el az amerikai élet­ben, mint a múlt században a ló — nemcsak közlekedési esz­köz volt, hanem egyben a csa­lád rátarti büszkesége és az egyén társadalmi helyzetének kifejezője. Az autó okozta változások Az autó használatának roha­mos terjedése mérhetetlen vál­tozásokat okozott Amerika életében. Hozzávetőleges szá­mítás szerint az autóipar 8-9 millió embernek ad kenyeret — nagyjából minden hetedik amerikai családnak. Ebbe per­sze nemcsak az autóipari mun­kásokat kell beleszámítani, hanem azokat is, amelyek az autóipart közvetve szolgálják: az acél, gumi, üveg, stb. szak­mák munkásait, valamint az olajipart és az épitőszakmát is, amely majdnem félmillió embert foglalkoztat csupán abból a célból, hogy lépést tart son a motorozás útépítési szük­ségleteivel és karbantartással. Az autóipar tehát már egy­magában is hatalmas formáló hatással volt az országra, de közvetett hatása még na­gyobb. Mióta az országutak sürü érhálózatként szövik ke­­resztül-kasul az országot, a városok élete megváltozott. Az átlagos város alapterüle­te 30 év alatt négyszeres lett, holott a lakosság száma még a kétszeresére sem nőtt. De az autó lehetővé tette a lakóne­gyedek mérhetetlen iramú fej­lődését, a családi házakat, a kis külvárosi negyedek gom­bamódra való szaporodását vagyis hozzájárult mindahhoz amit mi ma “amerikai életfor­mának” nevezünk. Városok fejlődése A dolog úgy áll, hogy az au­tó előtti korszakban mindenki igyekezett munkahelyéhez kö­zel lakni, ami az európai vá­rosokhoz hasonló zsúfoltságot, koncentráltságot idézett elő. A közlekedés kényelmetlen volt és hosszadalmas. Senki sem szereti szabad ideje egy részét kényelmetlen autóbu­szokon és villamosokon tölte­ni — és különösen abban az időben, amikor sokkal nagyobb tömegek vették igénybe eze­ket a nyilvános közlekedési •eszközöket. „, Az autó elterjedése mint ol­csó, népszerű közlekedési esz­közé)» mindezen változtatott. Az emberek nem ragaszkod­tak többé, hogy zsúfolt belvá­rosi részeken lakjanak, haj­landók voltak kiköltözni a vá­rosok szélére. Uj és egészsége­sebb városnegyedek keletkez­tek, kertházakkal. Ennek vi­szont része volt abban, hogy közegészségügyünk oly jelen­tősen javult. Nemrég a Bu­reau of Health igazgatója meg jegyezte, hogy a század eleje óta az amerikai fiatalság át­lagos testmagassága egy in­­ecsel emelkedett, amit annak tulajdonit, hogy az előző gene­rációval ellentétben nem bér­kaszárnyákban, hanem kert­­házakban nőtt fel. A városi élet bonyodolmai De az autó rohamos népsze­­rüsödése nemcsak áldást, ha­nem bonyodalmakat is hozott magával, amelyek ma már oly­annyira nőttek, hogy a szövet­ségi kormány kénytelen szem­benézni velük. Erre szolgál a gigászi útépítő program, i Az amerikai városok és az 1 országuthálózat nem 50-60 millió autóra épültek, még ke­vésbé a 80 milliónyira, ameny­­nyi a számuk tiz év múlva lesz. Nem épültek továbbá a mai 150-250 lóerős motorokra se. Csak nagyon kevés modern or­­szágutunk van, amely a mai igényeknek megfelel. Az el­maradott országút hálózat évente 30,000 halálos forgal­mi balesetet okoz. A kisebb­­nagyobb sérülések száma egy­millió felett van évente. Még nagyobb gazdasági pro­bléma a parkolás. Ma már a nagyvárosok belső részein az üzlet érzi ennek a súlyát. Bár­mennyire is igyekeznek par­kolóhelyet biztosítani a vá­sárló közönségnek, a rohamo­san emelkedő autók számára ez nem elég. Olyan nagyvárosok, mint New York, Chicago, Los Angeles, Detroit, Cleveland je­lentik, hogy a belvárosok üzleti forgalma tiz százalékot csök­kent, mert a vevők részére nincs elég parkolóhely. A nagy üzletek úgy próbálnak segí­teni ezen, hogy a külvárosi lakónegyedek közelében épülő kis üzleti centrumokban fiók­üzleteket létesítenek, — ahol van bőven parkolóhely — de az ilyesmire csak a legnagyobb vállalatok képesek. A jövő országutja Az Eisenhower elnök által javasolt útépítési terv már fi­gyelembe veszi az uj autót és az uj szükségleteket. Az or­szágutak szélesebbek lesznek, lehetőleg keresztező nélkül. A keresztelő forgalom emelt “fe-HIENDES-FRANCE WASHINGTONBAN fierre avienaes-rráncé íranoa lunusaiei eumj\ w ——-iában járt és az elnökkel és a külügyminiszterrel tárgyalt a Szabad nemzetek iözös védelméről. Hangsúlyozta, hogy Franciaországban még a szovjet fenye­getésnél is nagyobb veszedelem a gazdasági visszamaradottság, mely ellen ame­­•ikai segítséggel eredményes harcot folytathat. Emlékeztetett arra, hogy hazaja­­aan a választópolgárok 25 százaléka eddig csak azért szavazott a^kommunisták­ká, hogy igy tiltakozzék a korábbi fran cia kormányok gazdasági politikája él­én. Ha javul a gazdasági helyzet, -mond ta, a kommunisták visszatérnek hozzánk. 3e ami a szovjetet illeti: az oroszokkal békében csak addig lehetünk, amíg ka­­onailag és gazdaságilag erőseknek műt tatkozunk. Barátságról szó sem lehet. _ Az orosz kommunista párt lapja, a Pravda, dühösen támadta a francia mi­niszterelnököt washingtoni látogatása alkalmából. Azt irta a Pravda, hogy Vlendes-France éppen olyan háborús uszító, mint Dulles, éppen olyan ellensege Európa biztonságának. Ennél hízelgőbb et nem is írhatott volna a Pravda. Hossz el lenne, ha a szovjet meg lenne eléged ve egy szabad nemzet bátor szószólójá­ul. A szovjetnek érthetően nem tetszik, hogy Franciaországnak vegre-valahara ran erős, építő, alkotó miniszterelnöke. TÜKÖR LETARTÓZTATTA A FELESÉGÉT John O’Haire sanfrancis­­coi rendőr letartóztatta a sa­ját feleségét. No, nem egészen igy volt. Elölről kel elmesélni ezt a kü­lönös históriát. A rendőrség értesítést ka­pott, hogy Mrs. halottétól lehet kapni szép lányokat 25 dollárért egy éjiszakára. O’­Haire detektivfelügyelőt bíz­ták meg a nyomozással. O’­Haire egy másik detektiwel együtt elment egy belvárosi hotelba, rendeltek két szép fi-atal leányt és azok — Mary és Adele — mindjárt jöttek s miután megkapták a 25 dol­lárokat, O’Haire felügyelő le­tartóztatta őket. Jó fogást csinált O’Haire felügyelő. Mert a Mary és az Adele letartóztatása nyomán s i k e riilt “felgöngyölíteni” Mrs. Malotte egész nagy bűn­szövetkezetet. Hónapok óta folyik a nyomozás és a birói eljárás és ez idő alatt O’Haire gyakran találkozott a bírósá­gi tárgyalóteremben a két szép lánnyal és a többi­ekkel. Függöny le, vége az első felvonásnak. Függöny fel, következik a második felvonás, O’Haire detektivf elügyelő, aki most vakáción van, Reno nevadai városból, a világhí­rű válóparadicsomból, telefo­non felhívta a sanfranciscoi rendőrfőnökséget és közölte, hogy nászuton van. Kit vett el feleségül? Maryt. A 25 dolláros szép­séget. . A harmadik felvonásban ki­nds szereposztásban fogjuk viszontlátni O’Haire detektiv­felügyelőt és feleségét, Maryt, December 28-án lesz az elő­adás: a vádlottak egyike,Ma­ry és a vád tanulnak egyike a férje, O’Haire detektivfel­ügyelő. v Mit szól éhhez a sanfrancis­coi rendőrfőnök ? Azt mondja: “Ez az 0‘Haire privát ügye. 0‘Haire kitűnő detektív.” NEM KOMMUNISTA . Denver, Colo. —- Mrs. El­sie Allred biró.i engedéllyel Allgoodra változtatta a nevét. Mert ő nem kommunista. (All­­red csupa vöröst jelent, All­­good csupa jót.) ZENÉS ADÓZIFETÉS Kansas City, Kan. — A Jackson megyei adóihivatal­ban rádiókat helyeztek el. Hatten irodafőnök úgy nyilat­kozott, hogy a rádió zenét nem utolsó sorban az adóala­nyok hangulatának feljaví­tása céljából vezetik be. Első­sorban .persze, a hivatalno­kok kedvéért. lüljárókon” fog lebonyolódni. Számos kísérlet folyik milyen legyen az útburkolat — gumi­val kevert cement a legújabb — és a forgalom egyirányú lesz. A fő utak nem a városo­kon át, hanem mellettük vezet­nek majd el és külön kitérők visznek be a városba. Az út­hálózat hivatva van lényege­sen csökkenteni a baleseteket, mert nagysebességű autók ré­szére épülnek. Az úthálózat könnyit majd a városok forgalmán is, mert nem rajtuk keresztül vezet, hanem mellettük. (Sok üzlet­ág, például szállodák, vendég­lők, stb. ezért ellenzik is a ter­vet.) Azonkívül a terv kereté­ben a nagyvárosok főbb útvo­nalait is át akarják építeni, kibővíteni őket, valamint par­koló területeket — esetleg földalattikat — létesíteni. Ha a terv megvalósul, az amerikai autózás egy uj kor­szak előtt áll. Nemcsak nagy tömegeknek biztosit majd munkát, hanem Ugyanúgy át­alakítja majd az ország arcu­latát, mint 30-40 év óta az au­tó. “Annyi bizonyos — mond­ta az elnök egyik szószólója — hogy mához tiz évre nehéz lesz ráismerni a mai nagyvá­rosokra és az ország tájaira.” TELT HÁZ Norwalk, Conn. — John Yunches 17 éves fiút részeg állapotban való hajtás miatt letartóztatták. De még azt a yádat is emelik ellene, hogy 17 barátjával rakta meg a kocsit. Akik a telt házban nem kaptak ülőhelyet, azok a sárhányókon, a kocsi tetején húzódtak meg, az egyik a tar­­'talékkerékbe kapaszkodott. MÁGLYAHALÁL 1606 január 31-én London­ban akasztófán végezte életét egy 36 éves ember, Guy Faw­kes, aki pokolgépet helyezett el a parlament pincéjében. Azóta mindig, amikor az angol parlamentet uj ülésszakra ösz­­szehivják, egy bizottság le­megy a pincébe és vizsgálódik, hogy nincsen-e ott egy pokol­gép. És mindenütt az angol vi­lágbirodalomban azóta “meg­ünnepelték” a Fawkes napot, november ötödikét. Sok helyen a szabadban máglyát raknak s annak lángjai mellett emlé­keznek a Fawkes esetre. Most Wanganu ujzélandi faluban a Fawkes máglya magasan lobo­gó lángjai mellett mulatott a nép. Egyszerre a domboldalon levő parkolóhelyről lesiklott egy autó, egyenesen a nézők közé. Az emberek sietve félre­­ugrottak, csak egy tanítónőt sodort magával az autó, bele a máglyába. Iszonyodva, tehe­tetlenül nézte a tömeg, mint ég szénné a szerencsétlen nő, ELÉVÜLT. . . Nürnbergben az aggmenház egyik 71 éves lakója a ren­dőrségre ment és bevallotta, hogy 47 évvel ezelőtt meggyil­kolta a feleségét. Vallomása alatt oly izgalom vett erőt raj­ta, hogy a detektívek jónak látták Őt moziba küldeni, hogy rövid időre elterelődjék a fi­gyelme a szörnyű emléktől és aztán visszanyerje önuralmát. A törvény szerint a hitves­gyilkos bűne 20 év után el­évült. Büntetéstől tehát nem kellett tartania, amikor most bűnét bevallotta. De a lelkiis­merete nem ismert elévülés , a lelkiismerete kergette a k sői bünvallomásba. NEM ELÉG? Havonta 1000 dollár zseb­pénz nem elég? John L. Smallmannak nem elég. ő 22 éves, három millió dollárt örökölt s a hagyatéki biróság rendelkezésére ebből 1000 dollárt utalnak ki neki. Minthogy ez nem elég költő­pénz, a fiú egy kis rablásra szánta el magát. Ezzel 41 dol­lár zsákmányra tett szert, de ráadásul a torontói biróságtól kapott másfél évi börtönbün­tetést. SOK ÍRÓGÉP Az amerikai haderőnek nem­csak fegyverei, hanem Írógépei is vannak nagy mennyiségben, sőt feles számban. Kiderült, hogy 5552 vadonatúj Írógép­hez hozzá sem nyúltak még. A kormány anyaggazdálkodási hivatala most úgy rendelke­zett, hogy ezeket az írógépeket ott fogják használni, ahol azokra szükség van, és egy évig a kormányhivataloknak nem kell uj írógépeket vásá­­rolniok. LÉGI POSTA Burgman épitőmunkás az angol fővárostól meglehető­sen messze, Thornton Heath kisvárosban dolgozik. Pénte­ken kapja meg a bérét, azon a napon, amikor Mrs. Burg­man szereti a heti bevásárlást nyugodtan, tolongás elkerülé­sével végezni. Ezért a kőmű­ves a bérét minden héten egy postagalamb utján küldj el Londonba a feleségének. Évek óta megy ez igy és a galamb­posta megbízható volt min­dig — kivéve esős napokon, amikor a galamb késett pár órát. Emlékezzünk a régiekről

Next

/
Thumbnails
Contents