A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-10-08 / 41. szám

8-ÍK OLDAL A 30 PASZTOB Pünkösdi után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9, 1—8. Az időben Jézus beszállván a hajócskába, át­­kele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozó­nak neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bizzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi köny­­nyebb, mondani-e, hogy megbocsáttatnak neked bű­neid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pe­dig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma va­gyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mon­dá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek. SZENTBESZÉD Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyód­nak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív va­lahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul és ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származ­ván, mintegy részei az Istennek. És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Te­­hozzád, óh, Uram!” Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vá­gyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül is­mét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert lá­tunk. De láthatunk még mást is ... Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisz­tushoz, ők mást isyVisznek Krisztushoz. És ne botrán­­kozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inasza­kadt, egy bűnös. Krisztus se botránkozik meg, nem utasítja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, azt mondja az inaszakadtnak: “Bizzál fiam, megbo­­csájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöt­tem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme, ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja min­denütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye.’ Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni ér­dek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Is­tenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket.” A JÓ TOLVAJ TEMPLOMA Schroon Lake, N. Y.-ban ki­gyulladt autójában életét vesz tette Amborse Hyland római katolikus pap, a Jó Tolvaj templomának alapitója. A dannemorai fegyházban épült ez a templom, az első ameri­kai templom egy börtön falai közt. St. Dismas a templom védőszentje. A fegyencek sze­retett lelkipásztora különös baleset áldozata lett: autójá­ban elaludt s égő cigarettája felgyújtotta a kocsit. 54 évet élt a “jó tolvajok” lelki atyja. BIBLIAI JELENETEK Éliás megrój 3 a Ah ab bűnéi a Naboih szellőjében Calif ormában, a San Ferdinando völgyben támadt szörnyű erdőtűz minden irányban ter­jed. A Lilac lane, Santa Susana Heightban levő gyönyörű házak lakóit ki kellett telepí­teni. mert a tűz rohamosan elharapódzott. a vallások Vita egy tüsszentés körül Ritkán látni olyan kemény öregembert, mint Tamás bá­csi, aki egy zugligeti villa előtt sütkérezve, magyarázgat ifjú barátainak. Közel jár a nyolc­vanhoz, de még ma is könnye­dén megmássza a János-he­­gyet. Arcán veszélyes vadá­szatok és megerőltető turista­utak emléke piroslik. Bozon­tos, ősz szemöldöke alól töret­len fényű szemmel tekint kö­rül s érdekes utazásairól, iz­galmas kalandjairól cseveg. A fiatalok, akik még nem jártak az ország határain kívül, fe­szült érdeklődéssel hallgatják, amint Tamás bácsi éppen egyik afrikai vadászkalandjá­nak lebilincselőbb részleteit ecsetelgeti s beszél az ottani elmaradott törzsek életéről. Hűvös szellő, rebben, s az öregur tüsszent egyet. — Egészségére! — mondja valaki. — Köszönöm, fiam, de hát tudod-e, mi az erdete ennek a jókívánságnak ? A fiatalok nem tudták. — Látom, nem tudjátok, pedig nagyon érdekes. Egyes afrikai törzsek még ma is azt hiszik, hogy a tüsszentéssel a szellemnek, a léleknek egy ré­sze hagyja el a testet. Az egészségére-kivánás afféle jó­indulatú varázslat, védelme­ző szó, hogy baj ne érje a lel­ket. Ma már persze csak szo­kásos udvariasság s éppúgy nem hiszünk abban, hogy a tüsszentéssel kiköpjük a lel­kűnknek egy részét, mint ahogy nem hiszünk a kísérte­tekben, a halottak visszajáró lelkében sem. A kezdetleges ember azt hitte, hogy a lélek az álomban rövid időre, a ha­lálban véglegesen elhagyja a testet s attól különváltan, ön­álló életet él. Ebből szárma­zott az a hit, hogy az Isten va­lamiféle szellem vagy lélek. Ennek a hitnek a kialakulásá­hoz* hozzájárulhatott az is, hogy valamely nagy uralkodó­nak, kegyetlen zsarnoknak még az emlékétől is annyira rettegtek, hogy halála után is engesztelték, mert féltek lel­kének visszatértétől. Retteg­tek attól, hogy halála után is hatalmaskodhatik rajtuk és APÁCÁK RABSÁGBAN A Szabad Európa rádió meg­bízható forrásra hivatkozva jelentette, hogy a szovjet a csatlósországokból s z ázával hurcolt el apácákat Oroszor­szágba és Szibériába. Egy magyar asszony, akit nyolc évi szibériai raboskodás után hazaengedtek, azt a hirt hozta, hogy Irkuck szibériai város határában öt kényszer­munkatáborban több mint száz magyar, szlovák és len­gyel nő dolgozik. Egy másik táborban 20 magyar és 50 len­gyel apáca raboskodik; fát vágnak az erdőkben. Sokan el­pusztultak az ei’őltetett mun­ka, a kedvezőtlen éghajlati vi­szonyok és rossz táplálkozás következtében. igyekeztek áldozatokkal és ba­bonás cselekményekkel, va­rázslatokkal kién gesztelni, így alakult ki az Isten fogal­ma és a vallás. Maga a Jehova név jelentése is annyit tesz, mint erős és harcias. Mindez azt mutatja, hogy a vallás a primitiv népek zavaros képze­leteiből ered. Tudomásul kell vennünk, hogy a katolikus li­turgia is csupán kifinomodott varázslatok és varázs szavak gyűjteménye, Isten fogalma pedig az emberi elme alkotá­sa. Az öreg ember fölényes mo­sollyal néz végig az elámult arcokon. Hosszú csend. Végül is megszólal az a fiatal ember, aki az öregur egészségére kí­vánta a tüsszentést. — M&rÄ#edje meg, Tamás bácsi, de a maga érvelgetése olyan, hogy meghökkenti az embert. Elhiszem, hogy fiatal korában járt a primitiv népek között, de sajnos, azt is lát­nom kell, hogy a vallástörté­net újabb adatait nem egé­szen ismeri. Öreg kételkedő maga, Tamás bácsi, és nem tudja, hogy a legújabb kuta­tások szerint még az elmara­dott népek istenfogalma sem olyan kezdetleges, mint azt a múlt század fölényes fehér embere gondolta. De különben is, mit mond a maga tüsszen­tés körüli okfejtése Isten léte ellen? Ha megmaradunk a maga vonalán és nem hiszünk az őskinyilatkoztatásban, ak­­koris csak azt mondhatjuk, hogy bármilyen téveszméken keresztül fejlődött is ki az Isten fogalma, ma már az em-PIUS PÁPA AZ ATOMBOMBÁRÓL Rómában nemzetközi kon­venciót tartanak 52 ország or­vosai. Pius Pápa, gyengélke­dése ellenére, beszédet inté­zett az orvosokhoz és orvosi etikai kérdéseken felül szóba hozta az atombomba, továbbá a bacillus- és méreg-hadvise­lés kérdését is. A pápa nézete szerint e há­rom hadviselési mód tömeges pusztításra alkalmas s ezért csak oly esetben jogosult, amikor egy ország jogtalan támadás ellen védekezik. De még ilyen esetben is korláto­zásnak kell alávetni e tömeg­­pusztitási eszközök alkalma­zását; e fegyverek használa­tát a védekezés céljaira kell korlátozni. Ha e fegyverek al­kalmazása katonai védekezés céljain, túlmenően elkerülhe­tetlenül polgári személyek tö­megeinek életét semmisítené meg, feltétlenül elitélendő. KÉMEK Görögországban, Korfu szi­getén és Szatoniki városban agyonlőttek két görögöt és három bulgárt, akik a bulgá­riai kommunista kormány ré­szére kémkedtek. beriség köztudatában igen ma gasrendü istenfogalom él, és Istent már azok sem gondol­ják kisértetnek, akik nem hi­vő keresztények, de müveit emberek. Ne felejtse el, Ta­más bácsi, hogy a középkori vegyészek bübájoskodó mes­terkedéseiből fejlődött ki a modern kémiai tudomány, az elemek átalakíthatóságának vakmerő és alaptalannak lát­szó hitéből fakadt az az erő­feszítés, amely végre eljutott a mesterséges műanyagok gyártásáig. Az ember állandó­an küszködött és birkózott Is­tennel, hogy megismerhesse őt, ftiint ahogy állandóan küszködött a természet erői­nek meghóditásáért is. Az igaz Isten a természetes ész világánál is megismerhető mü­veiből. De micsoda keserves gyötrődések, milyen szellemi erőfeszitések árán! Mi, hivők elfogadjuk a kinyilatkozta­tást, Isten természetfölötti segítségét ahhoz, hogy megis­merhessük őt. De hiszek ab­ban is, kedves Tamás bácsi, hogy amint az ember a termé­szet világát csak tekervényes utakon keresztül, ma már sok­szor babonásnak tetsző mód­szerek alkalmazásával ismer­te meg annyira, amennyire, a haladó és művelődő emberi­ség, ha kacskaringós utakon és szomorú tévedések árán is, de egyre inkább közeledni fog annak a tiszta istenfogalom­nak ,a felismeréséhez, amely az Evangéliumokból tárul fel az Egyház kétezeréves tanitó munkájának a nyomán. BŰNBÁNÓ FESTŐ \ Diego Rivera, tehetséges ultramodern mexicoi festőmű­vész kommunista volt világ­életében, de mikor a hatalom­ért a nagy versengés folyt az orosz Vörös Hadsereg inegte­­remtője, Leon Trockij, és a törtető Sztálin közt, ő az iga­zi forradalmár Trockij mellé állt, Trockij mellett agitált, és amikor Trockij a Sztálin bosz­­szuja elől Mexicoba menekült, a festőművész házában lakott több éven át. Idővel azonban a trockista festőművész sztálinistává ved­lett át és könyörgött a kom­munista pártnak — ahonnan trockizmus címén kidobták — hogy vegyék vissza, ő szánja­­bánja eltévelyedését és sziv­­vel-lélekkel hajlandó támogat­ni a marxi-lenini-sztalini kom­munizmust. Tizennégy éven át egyre is­mételte Diego Rivera, hogy ő megtért és megbánta bűnét, és szívós könyörgése most vég re megpuhitotta a kommunis­ták szivét: a mexicoi kommu­nista párt keblére ölelte, fel­vette tagjai közé a megjavult bűnözőt. Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 5, 1—11 Azon időben: A Genezaret tava mellett áll vala Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a ha­lászok kiszállottak és mossák vala a hálókat. Bemen­­vén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig meg­szűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén Krisztus és a halászok. Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradoz­ván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresz­tem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala háló­juk. És intének társaiknak, kik a másik hajóban va­lónak, hogy jöjjenek segítségükre. És eljövének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdei­hez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, me­lyet tettek vala; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zebedeus fiait, akik Simon társai valónak. És mon­dá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embere­ket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat,, és min­denüket elhagyván, kiveték őt. SZENTBESZÉD Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mi­vel minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a hala­kat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem ma­gyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a csoda nagysága, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borulva, mondván: — Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni. A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mon­dá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már embe­reket fogsz az “életre.” Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ő utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszin­tén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket meg­térítik és az embereket a világ romlottságából kivon­ják és a menyországnak megnyerik. Péter és az ő utódai eme hivatásnak mindenkor eleget tettek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiá­ba és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terjesztették. Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis né­mely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, mint például a közönséges hívek; az apostoli eszkö­zök azonban a hálók, amelyek nem ölik meg a meg­­fogottakat, hanem megtartják az életnek. Az apostolok, akikről a mai szent evangélium­ban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivat­tak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmá­val elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz, ha­nem e meghívás után elmentek folytatni a halásza­tot. A mai evangéliumi szakaszban előadott máso­dik felhívás után azonban elhagyván szüleiket, csa­ládi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek min­denkorra és az Urnák állandó tanítványaivá lettek és nem mentek többé vissza hálóikhoz. . Péternek, az apostolok fejének az Ur Jézus iránt tanúsított engedelmessége szolgáljon nekünk is pél­dául földi életünk pályáján, mert engedelmesség 1 nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség. Honnan erednek

Next

/
Thumbnails
Contents