A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)
1954-06-11 / 24. szám
a OLDAL a jo fí*s2;tu« Szentháromság ünnepe Viiágveszedelem idején kezdődőit a PiinkÖsi utáni vasárnapra eső ünneplés Pünkösd után 1. vasárnap evangélium Szent Máté, 28, 18—20 Azon időben hozzájuk menvén Jézus, szóla nekik, mondván: Minden hatalom nekem adatott mennyben és földön. Elmenvén tehát, tanítsátok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szent Lélek nevében, tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek. És ime én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. SZENTBESZÉD Senacherib sokáig ostromolta Jeruzsálem városát, de egyszerre csak kiütött a pestis a hadseregben és_ abba kellett hagynia az ostromot. A szorongatott zsidó nép fellélegzett, az Ur segítő kezét látta benne és diadalmasan énekelték a zsoltárt: Nagy az Ur Isten és mindenekfelett dicséretre méltó az Ő szent városában az Ő szent hegyén. A zsidó nép észrevette a jó Isten végtelen nagyságát; mi keresztények az újszövetség szent hitében kibővítettük ismereteinket a felséges Úristentől. Addig is tudta a gondolkozó ember, hogy az Isten mindenható, mindenttudó, igaz, irgalmas a legfelsőbb fokban, de a Szentháromság megismeréséhez csak Krisztus által jutottunk. Krisztus keresztségénél a Szentlélek galamb képében száll reá és az égből szózat hallatszik: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik, őt hallgassátok. A földet elhagyni készülő Jézus ily parancsot ad tanítványainak: Menjetek az egész világra, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében. Nyilvánvaló tehát a Szentháromság tanának krisztusi eredete. Mégis azt kell mondanunk, hogy hiábavaló volna nekünk ez az ismeret, ha nem tudnánk szent hitünk tanításából azt, hogy a háromszemélyü Isten hármas működésével osztogatja megmérhetetlen kegyelmét lelkűnknek. Az Atya végtelen jósága által nyertük az életet, mely ha nehéz is és az áteredő bűn következményeként keresztekkel tarkítva, mégis öntudatos s értelmes időtartamot jelent, melynek rövid lejárata után az örökélet soha meg nem szűnő örömeire lehet kilátásunk, ha kiérdemeljük. A Fiuisten áldozatos élete s kereszthalála megtörte a bűn uralmát és visszaadta istengyermeki méltóságunkat. A Szentlélek felöltözteti lelkünket a kegyelem tündöklő ruhájába, mely az Isten gyermekeinek gárda-öltönye. Mennyi okunk van tehát a hálára, ha mindezeket meggondoljuk és látjuk, mint szeretett bennünket az Isten. Milyen legyen a mi viselkedésünk a Szentháromság titkával szemben? Mi hisszük és tudjuk, hogy ez krisztusi igazság és ha nem is értjük meg, mert ahhoz gyönge a mi értelmünk, mégis gyermeki szeretettel hódolunk meg előtte s szivünk háláját összekapcsoljuk az angyalok és szentek imájával és velük együtt zengjük az égi himnuszt: Szent, szent, szent a seregek Ura Istene, telve az ég és föld az Ő dicsőségével. HÁZASODJUNK — VAKÁCIÓN! A magyaroszági szovjetparadicsomban, a pesti Népszava hiteles tájékoztatása szerint, a házasságkötés nem jogosít fel arra, hogy a munkából akár csak egy napra is elmaradjanak a házasulandók. Az esküvői szabad napot levonják az évi szabadságból. INTÉZKEDNEK A pesti Népszavában olvassuk: A tokod-altáról bányászok panaszkodtak, hogy — bár a községnek van kenyérgyára —.a Népboltban mégis négy-öt napos kenyeret árulnak. A megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke intézkedett, hogy a jövőben a kenyérgyár ügyeljen a napi szükségletre. XII. Pius pápa áldást oszt a löbbszázezernyi tömegnek, mely X. Pius pápa szenttéavatására gyűlt egyba a Szent Péter bazilika előtti nagy téren. 1 A liturgia törénetóben köztudomású tény, hogy Stephanus, Lüttich püspöke (920) vezette be a Pünkösd utáni vasárnapon a Szentháromság ünnepét. A meglévő miséhez szép zsolozsmát is szerkesztett. Riccardus püspök, aki követte őt Lüttieh püspöki székében, az egész egyházmegyére kiterjesztette az ünnepet, annyira szükségesnek ítélte azt, és annyira tisztelte elődjét. Stephanus tizennyolc évig volt Lüttichben püspök; előtte St. Michael ad Mosamnak, a Maas folyó melletti Szent Mihály kolostornak volt apátja és már 888-ban résztvett a metzi zsinaton, mint “tiszteletreméltó apát”. írás egyébként alig maradt utána. Arról azonban már kevésbbé esik szó, mi volt az inditó oka annak, hogy bevezette Egyházában ezt az ünnepet. Minden ünnep, amely folyondárként borul az ősi ünnepkörök fájára, valamilyen, a korban gyökeredző okban leli eredetét : háborús szenvedésekben, nagy felfordulásokban, eretnek mozgalmakban és hasonlóikban. Ha most ezt az elvet Stephanus püspök korára alkalmazzuk, rögtön ' szemünkbe tűnik ez az ok: a normann veszedelem. A IX. század óta pusztították ezek a Dániáiból és Skandináviáiból váratlanul megjelenő vikingek Franciaországot; felvitorláztaik hajóikkal a francia folyókon mélyen az ország belsejébe. Füstölgő romok, pusztulás maradt utánuk. A szálad végeielé> kezdik már legyőzni őket; 881-ben III. La'os nyugati frank király Saneourtnál, 891Jben pedig Arnulf német király Löwennél arat fölöttük diadalt. De azért újra és újra megjelennek; a kolostorok elmenekülnek, és eredeti (helyükön megszűnnek. Együgyü Károly frank király ekkor megengedi nekik a letelepülést (911) északfrank területen; ez lett a normannok egy részének uj hazája: Normandia. Főnökük, Rollo, megígérte, hogy az agész nép keresztény lesz. A második, eleddig tisztázatlan kérdés, miért éppen a Szentháromságot tette meg Stephanus a barbároktól szenvedő nép pártfogójának? Erre feleletet találtaim, mégpedig egy századdal előfclb, Alkuin működésénél. Alkuin volt az első öntudatos Szentháromság-tisztelő, aki mint ájtatosságot kezdte el a kultuszt. 803-fean készült el Alkuin gyönyörű kis könyvecskéjével, a Szentháromságról szóló kompendiummal: a Szent és osztatlan Háromságról szóló három könyvével. Ennek a műnek előszavában, melyet Nagy Károly császárhoz intéz, elmondja, miért irta a könyvet: “Hatalmadnak félelmét az Isten mindenfelé minden pogány nemzetbe annyira beleoltotta, hogy önkéntesen alávetve magukat, hozzánk jönnek azok, kiket az előző időkben a háború fáradsága nem tudott legyőzni.” Ez célzás a nagy uj eseményre: a harminc évig tartó szász háború után 802ben a szászok megadták magukat. Ekkor irta Alkuin említett könyvecskéjét, “abban az időben, mikor Isten főpapjai és a keresztény népnek hithirdetői összegyűltek császári parancsra”, 803-iban az aacheni birodalmi zsinatra. Alkuinnak az volt a célja, amint előszavában mondja, “hogy az én istenes buzgóságomnaík törekvése el ne tespedjen és Neked a katolikus hit hirdetésében segítségem ne hiiányozzék. Szentséges Tekintélyed részére elkészítettem ezt a kézikönyvet a szent és oszt'habatlain Háromságról ... A keresztény nép fejedelmének ugyanis mindent tudnia és hirdetni kell, amik Istennek tetszenek”. Már pedig Stephanus lüttichi püspök idejében egy századdal később tökéletesein hasonló volt a helyzet: itt vannak a rettegett uj pogány ok, akikkel évtizedes harcokat vívtak, de most önként hajlandóik ciivilizálclini, alávetni magukat és megtérésükkel belépni a keresztény európai nlépcsaládlba. Mi sem volt természetesebb, mint újra a Szentháromságot állítani eléjük, mint ahogyan Alkuin tette a szászak megtérésekor. Tény az, hogy Stephanus csakugyan szintén nagy Szentháromság-tisztelő volt; ezt nemcsak a zsolozsma szerzésével, hanem egyébként is bizonyithatjuk. Stephanus irt egy kis könyvecskét Szent Lamfoerttől, a püspöki székben elődjéről, akiit “a Szentháromság áldozatának” nevez. Szent Lambert szájába verses áldást ad, amelyet, állítólag akkor mondott, mikor 670 körül száműzték és két évig Stablóban, a monostorban élt: “Istenem, kérlek, áldd meg szolgáidat ,a cselvetések tői védelmezd meg őket ... Isten, ki hármas egységben áldott légy!” Belgiumban pedig Szent Lambert a pogányokat—Stephanus elbeszélése szerint trinitárius prédikációval téríti; ez világosan megmutatta Stephanus trinitkrius beállitottságát, Szentháromságot tisztelő lellkületét: “A Mindenható Isten, az Atya, akinek én szolgája vagyok, s aki egyeliül bírja a hallhatatlanságot és hozzáférhetetlen fényben él, önmagából nemzete időnélküli Igéjét, ki által mindent, ami a világiban van, megteremtett. Ezt a kezdetnéilküli születést és véget nem érő nemzést' lelkünk értelmével csodálhatjuk, testünk szemével elleniben nem láthatjuk. Nem előbbrevaló az Atya, nem későbbi a Fiú. Ebből a két személyből, de egy és oszthatatlan és felfoghatatlan Lényegből származik a Szentlélek, fensége azonos az Atyáéval és Fiúéval és Istensége egylényegü”. A kileneoldailais kis müvet Stephanus gyönyörű Szentháromságot dicsérő mondással zárja: “Miközben uralkodik az élő Isten Háromsága teljességében s az egység fenségéiben, kinek dicséret légyen, s a szentek ujjongása; és folytonos hálaadás most és mindig a halhatatlan örökkévalóságon át. Ámen.” A Szentháromságot tisztelő nagy püspököt székesegyházában a Szentháromság oltára alá temették el. Rómának azonban nem tetszett aiz uj ünnep és hosszú ideig nem is fogadta el. A szigorúan római rítust kodiflká'ó Konstanzi Bemoldus tiltakozott ellene; III. Sándor pápa egy levelében nem helyesli az ünnepet: “Némelyen szokásba hozták, hogy Pünkösd nyolcadán a Szentháromság ünnepét ülik, mások az Egyházi Év utolsó vasárnapján. A Római Egyház nem fogadja el ezt a szókást, mert minden vasárnapon, sőt napomként megünnepeljük az Egységnek és Háromságnak ünnepiét.” Még 1275-ben is hiányzik a Szentháromság ünnepe Rómáiban: “az isteni szolgálat éjjel és nappal úgy történték, amint a Szertartásikömyvben van és zöld szint kell használni.” Csak 22. János pápa rendelte el az avignoni fogság idején 1334-ben az ünnepet az egész Egyház számára, miután már Rómát leszámítva, csaknem mindenütt önként bevezették. Radó Polikárp, Budapest KITÖRT A TŰZHÁNYÓ Hawaii sziget nagy Kilauea tűzhányója a múlt héten kitört és oly erővel és oly tömegben ontotta magából a tüzes lávát, mint egy évszázad óta még soha. Több százezer tonna láva ömlött le a hegy oldalain. Emberéletben nem történt kár, a lakosság és sokezer látogató inkább csodás látványosságnak, mint természeti katasztrófának tekintette a tűzhányó tomibolását. Messzibbről még repülőgépen is jöttek látogatók, hogy gyönyörködhessenek a fenséges panorámában. IGAZUK VAN A Connecticut állami kommunista pártbizottság tiltakozott hét tagjának letartóztatása ellen, azzal az indokolással, hogy ez politikai akció. Igazuk van a connectieuti kommunistáknak: ez csakugyan politikai akció. Ritkán mondanak igazat a kommunisták és ezért feljegyzésreméltó, valahányszor ilyesmi megesik. A letartóztatások azon a cimen történtek, hogy ártalmatlanná kell tenni azokat, akik az amerikai kormányrendszer erőszakkal való megdöntésének szükségességét prédikálják. A NÉPB0L0NDITÓK ELLEN A newyorki Columbia egyetem Eisenhower elnök, aki egyideig ennek az egyetemnek elnöke volt, előadást tartott a szólásszabadság és a felsőiskolai tanítási szabadság védelmében. McCarthy szenátor nevét nem vette szájába, de róla és neki szólt a nóta, amikor az elnök kijelentette, hogy “nem engedhető meg, hogy egy véleményre kényszerítsék az embereket. Ki fogjuk korbácsolni a szabadság templomából azokat, akik a gondolatainkat ellenőrizni és uralni akarják -— akár valamely idegen hatalom ügynökei ezek, akár hatalomra éhes reklámhős népbolonditók.” NEM VAGYUNK GYÁVA NÉP Mi amerikaiak forradalmárok és lázadók utódai vagyunk — mondotta Eisenhower — nekünk van bátorságunk ellenvéleményre. Akik gondolatainkat cenzúrázni akarják, elfelejtik, hogy az igazság a szabadságnak bástyája, az igazság elnyomása pedig a zsarnakságnak a fegyevere. Ha ezek a gondolat-cenzu rázok győznének, győzelmük azt jelentené, hogy lerombolják az amerikai szellemet, amelynek a védelmét hangoztatják. A mostani antikommunista hisztériáról szólva, az elnök emlékeztetett arra is, hogy mi nem hirdethetjük a nagyvilágban a szabadság igéjét, ha itthon azt megtagadjuk. Mindenszentek vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté, 10, 32—33, 37—38 Mondá az Ur tanítványainak: Minden, ki megválj engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadom én is Őt Atyám előtt, ki mennyekben vagyon. Aki atyját vagy anyját inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám. És aki fel nem veszi keresztét, nem méltó hozzám. SZENTBESZÉD Az Ur Jézus Krisztus, amidőn apostolait először küldé tanitani, oktatást és hatalmat adott nekik a magasztos hivatás betöltéséhez, midőn a fentieket mondta. A tanítványok csodálkozással mondották: "Ki üdvözülhet tehát?” Jézus pedig rájuk tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Akkor felelvén Péter, mondá Jézusnak: íme, mi mindent elhagytunk, a hajót és a hálókat, amelyekkel a megélhetésre valót kerestük, azonfelül elhagytunk mindent, amit csak remélhettünk és tégedet követtünk; mi lesz tehát velünk? Jézus pedig mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik engem követtetek, az újjászületéskor, mely az egész embernek megújulása és így újjászületése lesz, midőn az ember fia az ő fölségének székén fog ülni, azaz midőn a közfeltámadáskor teljes dicsőségéiben Ítéletet fog tartani, ti is tizenkét széken fogtok ülni, itélendők Izrael tizenkét nemzetségét, t. i. az egész emberiséget, melynek Izrael előképe volt. Jézus Krisztussal Ítélni fognak tehát mindazok, akik, mint az apostolok, mindent elhagytak, hogy Krisztust kövessék és hogy egészen úgy éljenek szegénységben, megvettetségben és a test sanyargatásában, mint ő élt. Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká s utolsókból elsőkké . . . Ezen nyilatkozatával az Ur tudomására adta az ő apostolainak, hogy az Írástudók és a farizeusok és többi mások e világon kitűnők és tüsök ugyan, de a mennyben s az örök életben utolsók lesznek, azaz, hogy semmi helyük nem lesz a mennyben és onnan ki lesznek rekesztve, mivel Krisztust, mint szegényt, megvetették; az apostolok és más hasonlók, akik elhagyták mindenüket, követték Krisztust, e világon nagyon szegényeknek és utolsóknak látszanak az emberek közt, de az örök életben elsők lesznek, mint akik Krisztus, az egek királya előtt nagyon kedvesek az életszentségben, erkölcseikben, főképen a szegénységben s az igehirdetésben hozzá nagyon is hasonlók. Valljuk meg nyíltan az Ur Jézus Krisztust mindnyájan! Ne ragaszkodjunk a földiekhez. Ha Isten földi javakkal áldott meg minket, úgy éljünk, mintha azoknak hiányában volnánk és másokat is részesítsünk javainkban; adjunk azokból az özvegyeknek, árváknak, nyomorultaknak és szegényeknek. Mert isteni Megváltónk, az Ur Jézus Krisztus azt, amit ilyen nélkülöző felebarátunknak adunk, úgy veszi, mintha neki magának adnóik, .aki adományunkat, ha még oly csekély, de tiszta szívből ered, egykor drágakővé fogja változtatni és a dicsőség koronájává. HAJRÁ! De az is fontos, hogy világosan lásd: vannak jogos igények, amelyeket az ország egyelőre nem teljesíthet. Nem futja: Feleséged is csak azt a pénzt oszthatja be, amit hazaviszel neki. Csak addig nyújtózkodhattok, ameddig a takaró ér. Az ország is igy van vele. Azonban arra is gondolni kell, hogyan lehet ez a takaró egyre nagyobb és nagyobb. Többet, jobbat, olcsóbban kell termelnünk. Szükséges, hogy ismételjem az egyszerű igazságot, hogyha több az élelem, ruha, cipő — és cement: jobb az élet? Azt hiszem, nem szükséges. Nézz a szomszédba. Tatabánya X-es aknáján már értik ezt az igazságot. Nap mint nap túlteljesítik tervüket. Február óta már körülbelül 30.000 tonna szenet adtak terven felül. Spellman new yorki bíboros érsekkel beszélgetett Pius pápa a Szent Péter templom előtti nagy téren X, Pius pápa szeniiéavaiási széttartása uián.
