A Jó Pásztor, 1954. május-június (32. évfolyam, 21-26. szám)

1954-05-21 / 30. (21.) szám

«, OLDAL Élet a vasfüggöny mögött Olcsóbb portéka drágább áron Mi ez? —kérdi a vörössapkás Rabi Akiba. — Már megint valami uj a Nap alatt? Hogyan lehet az, hogy egy portéka olcsóbb és drágább, mint amilyen? A magyarázatot megtaláljuk a rab magyar nép Szabad Nép cimü izvesztiájában, imigyen: DOLGOZÓK ÖRÖME Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának fontos törekvése az árak tervszerű rendszeres leszál­lítása. Tavaly nyáron többszáz ruházati cikk lett ol­csóbb; utána, szeptemberben körülbelül tizezerféle élelmiszer és iparcikk árát szállították le. A legutóbbi napokban került sor a hús- és zsirárak csökkentésére. A dolgozó nép munkája, a termelés és a begyűjtés eredményei teszik lehetővé az árak fokozatos, rend­szeres leszállítását. DOLGOZÓK BÁNATA A dolgozók megelégedéssel, örömmel veszik tudo­másul ezeket az intézkedéseket. De sajnos, előfordul, hogy ebbe az örömbe üröm vegyül. A burkolt áreme­lésekre, a kormány árpolitikájának megsértésére gon­dolunk. Akad olyan gyár és kisipari termelőszövetke­zet, állami és szövetkezeti bolt, amely nem tartja be a kormányzat által megállapított árakat. JÁTÉK AZ ÁRAKKAL Néhány példa. A szeptemberi árleszállításkor jelentősen csökkentették a gyermekjátékok árát. De a Sport-, Játék- és Hangszer-Nagykereskedelmi Vál­lalat néhány felelős tisztviselője hosszú időn át nem gondoskodott arról, hogy egyes játékokon kicseréljék a régi árjelzéseket. Leszállították a női kabát árát. De a Ruházati Bolt 16-os számú üzlete továbbra is drágábban árusí­tott egyes női kabátokat. A Zalaegerszegi Ruhagyár a leszállított ár helyett a régi, magasabb áron szállí­totta a férfinadrágokat a nagykereskedelmi vállalat­nak. A miskolc-gömöri pályaudvar pavilonjában, és több földmüvesszövetkezeti boltban, még nemrégiben is a szeptemberi árleszállítások előtti drágább áron adtak el egyes cikkeket. ÜGY MINT RÉGEN Különösen felháboritóak azok az esetek, amikor az ár jogtalan emelését különböző trükkökkel álcáz­zák. Megtörténik,, hogy egyes gyárak, kisipari szövet­kezetek jelentéktelen “változtatásokat” hajtanak vég­re egyik vagy másik ruházati cikken. Ezt azután uj cikknek minősitik, amelyre nézve nem érvényes a ré­gebben megállapított fogyasztói ár, tehát nyugodt lelkiismerettel hozzák forgalomba — magasabb áron. Ez az egykori üzletemberek trükkje volt. Leszállították a konzervek árát. Egyes helyeken úgy véltük: ez a legjobb alkalom arra, hogy most már a másod- és harmadosztályú konzervet is elsőosztá­­lyuként adják el. „ Az állami kereskedelmi felügyelőség több eset­ben leplezett le már árdrágítókat. A megyei felügye­lőségek azonban, sokszor megengedhetetlenül enyhe ítéleteket hoznak az árdrágítókkal szemben. Még a súlyos ügyek is csak a legritkább esetben kerülnek bí­róság elé. gyönyörű álom ha megvalósulna A pesti Népszava közli ezt az elégikus panaszle­velet: Kisfiamnak 35-ös félcipőt akartam vásárolni. Azonban csak szerettem volna. Az Úttörő Áruházban azzal biztattak, hogy az általam kért cipőt éppen most gyártják és majd csak később kerül forgalomba. Ha­sonló felvilágosítást kaptam az Emke kávéház mel­lett levő cipőboltban és más üzletekben is. Mintegy két hete azonban örömmel láttam meg ' egy jókivitelü könnyű fiucipőt a kirakatban. Boldo­gan nyitottam be a Szikra mozi melletti cipőüzletbe, hogy végre megvehessem a szükséges lábbelit. Saj­nos, egy kicsit korai volt az öröm, 35-ös méretű nem volt. Nem tehettem mást, elölről kezdtem a keresge­­tést. Szó, ami szó: 35-ös számút nem kaptam sehol, he­lyette azt tanácsolták, hogy menjek valamelyik kül­területi üzletbe, ott biztosan megkapom. Villamosra ültem és felkerestem a Zalka Máté­­téri cipőboltot. Az elárusitónő azonban ott is szomo­rúan közölte velem: nincs. Azután elmondta azt is, hányszor felhívták már az illetékesek figyelmét ezen hiányra, de mindezideig hasztalanul. Hiábavaló vásárlási körutamon tapasztalhattam, hogy igen sok szülő hasonló “cipőben” jár, mint én és igen sokan hasonlóképpen bosszankodnak, mint én. Jó volna, ha a kereskedelem és a cipőipar felfigyelne arra, hogy minden méretből megfelelő mennyiség áll­jon a közönség rendelkezésére, mert aki 35-ös cipőt akar vásárolni, azt nem vigasztalja, hogy a 42-es szá­múból korlátlanul kaphat. Berényi József né. A büszke diósgyőri A pesti Népszavában Írja egy valaki ,aki magát Rajkinak nevezi: Két férfi beszélgetett mellettem a folyosón. Mind­járt láttam persze, hogy nem magamfajta vérbeli ide­valósiak. Hamarosan ki is derült: ózdiak, A versenyről beszélgettek. Nem éppen hangosan, de azért minden szót hallottam. Egy darabig csak tettem, mintha a faliújságot A Jó FÄ37T01I Vigyázat — adócsalók! Mindenkin tájai a tud Egy újdonsült adohivatal­­nok nem régen azt tanácsolta a főnökének, hogy adócsalók ellen a legegyszeirüibb lenne hazugságmérő gépet használ­— Barátom, ha itt marad egy darabig, meglátja, hogy nincs szükségünk ilyen gé­pekre. Az adócsalók maguk teszik a hurkot a nyakuk kö­ré, — felelte a főnök. Az amerikai eb az, hogy mindenki ártatlan, amig bű­nösnek nem bizonyul. A pol­gárok 97 százaléka meg is fi­zeti a rárótt adót, de 3 száza­lék minden trükköt megpró­bál, hogy kibújjon az adófi­zetés alól. “Samu bácsi” jóhi­szemű a polgáraival szemben és az adócsaló azt hiszi, hogy visszaélhet ezzel . Igaz, hogy egy adóhivatail­­noknak sincs Röntgen szeme, ennók ellenére az adócsalók legnagyobb részét elcsípik. Az alábbi esetek is azt bizo­­nyitjáik, hogy ma már igen csekély az eshetőség arra, hogy az adócsaló baj nélkül megússza a dolgot. Vegyük elsőnek “Repülő Aladár” new yorki üzletem­ber esetét. Aladár legalább havonta egyszer repülőgép je­gyet vett San Franciscoira. és vissza. A jegyekért csekkel fi­zetett. Aladár a jegyeket más­nap visszaadta a repülő tár­saságnak, amely természete­sen visszafizette a jegy árát. Aladárnak a dolog nem került egy fillérjébe sem és a csek­kel bizonyította az adóhiva­tal előtt “utazási költségeit”, melyeket persze levont az adój álból. Legalábbis ő azt gondolta. Aladár több időt töltött a le­vegőben, mint Lindbergh, amíg az adóhivatal meg nem nyeste a szárnyait. “Repülő Aladár” most egy állami bör­tönben csak a képzeletét ho-, csájthatja szárnyakra. Amit Aladár nem tudott, az volt, hogy minden hajó, vonat, re­pülőtársasáig listát fcészit a visszafizetett jegyek áráról. “Gavallér John” is azt hit­te, hogy túljár az adóhivatal eszén, John, aki egy ruhagyár ügynöke volt, minden héten néhányszor barátaival együtt elment valamelyik finom new yorkd vendéglőbe. Étkezés után, amikor a pincér a szám­lát hozta, John csekkel fize­tett, bár a barátok mindjárt visszafizették a rájuk eső részt. A személyi csekkek az­tán mint költségnyugták sze­repeltek John adóivén. Ezek az álnyuigták egy év alatt 4 ezer Idollárra rúgtak, amit John habozás nélkül levont a jövedelméből márciusiban. Amikor Johnt behívták az adóhivatalba, nem agódott. Kisebb gondja is nagyobb volt annál. Mit neki adóhiva­tal, amikor itt vannak a csek­kek a kifizetett 4000 dollárról. A vendéglők is “bizonyítják”, hogy ő fizette a számlákat. Persze ki , számíthat arra, hogy az adófelügyeiő tudni akarja a megvendégelt üzlet­felek nevét és címét? A nemvárt fordulat kínos helyzetbe hozta “Gavallér John”. Nem volt más kiút, mint bevallani az ügyet és elszenvedni a következmé­nyeket. A mai súlyos adók még el­szánta,bbá és ravasszabbá tet­ték az adócsalót. Némelyik egész haditervet eszel ki az állaim megröviditésére. Vegyük például a clevelan­di háztulajdonost, aki tavaly bej elentette az adóhivatalnak, hogy a tornádó $8000 kárt okozott a házán. Az igazság az, hogy ennek az embernek a szörnyű vihar semmi kárt nem okozott. Mi­kor az adóhivatalnak kijött, a clevelandi csaló egy fény­képpel igazolta, hogy a torná­dó leszaggatta a háza tetejét, kidöntötte a házfalat, ledön­tötte a kéményt. “Samu bá­csi” adószedője udvariasan részvétét fejezte ki a fénykép láttára és elment. A cleve­landi örömében lehajtott egy pohár pálinkát, hogy sikerült az adóhivatalt. A fénykép, amit mutatott, a szömszéd házáról készült. A díiadaimámor azonban csak két napig tartott. A “tö­kéletes bűntény” hamarosan börtönbe juttatta a zsenit. A clevelandi ur nem számított arra, hogy minden ilyen ka­tasztrófánál a biztosító társa­ságok beküldik az állami kár­becslőknek a viharról, tűzről, áiWiKSIjaWWRá'­­HmMM* «Nr nézegetném, de amikor az egyik azt mondta: “No, ahogy a martinban körülnéztem, azt hiszem, a diós­győriek elköszönhetnek az elsőségtől” — nem állhat­tam tovább. Indulataimat fékezve, büszke daccal csak annyit vetettem oda: — Ugyan kérem. Mi, diósgyőriek legyőzünk min­den nehézséget. Ilyen bárgyú históriákkal heccelik sztahanovista élmunkára a magyar munkásokat. Második tavasz “Az ember minidig vissza­tér első szerelméhez” — mon­dotta egy francia költő. A 74 éves Frank van Loon visz­­szatért első germekkoiri sze­reiméihez, a képen látható, most a 77 éves Fenniiehoz. Frank felesége meghalt, a Fannie férje meghalt évek­kel ezelőtt s mindkettőjük szi­vében feléledt az első szere­lem édes érzése. Détroitzan most örök hűséget esküdtek egymásnak. A fiatal párnak összesen tizenegy gyermeke van. vagy árvizkárdsulásról ké­szült fényképeiket. Ezeket az adóhivatal emberei ilyen eset­nél átnézik és percek alatt kiderült, hogy a fénykép a szomszéd házáról készült. A legravaszalbb csalót az előkelő long islandi kertvá­rosban csípték el. A csaló, aki úgynevezett köztiszteletben álló tagja volt a gazdag vá­­rosnegy edn efc, szomszédai nagyleiküségét használta fel terveihez. Bármilyen orszá­gos jótékonysági gyűjtés volt, ő minidig jelentkezett “blokk kapitánynak.” Ami annyit je­lentette, hogy minden egyes ház gyűjtője neki szolgáltat­ta be az adományozott össze­geket. Az átadott pénzeket a “kapitány” rögtön betette a bankba a saját számlájára — de nem azért, hogy ellopja. Ez azért sem lehetséges, mert a jótékony egyesületek a ház­­ról-házra járó gyűjtők össze­gét összehasonlítják a blokk kapitány által beszolgáltatott összegekkel. Amikor a kapitány átadta az összegyűjtött pénzt, úgy ál­lította ki a csekket, mintha a saját zsebéből adományozta volna az egyesületnek. Idáig nem történt semmi törvényel­lenes. Azonban amikor az adóbe-' vallás ideje eljött, úgy tüntet­te fel az adóivén, mintha ő adakozott volna ilyen nagy összegeiket jótékony célokra és neki joga lenne ezt levon­ni a jövedelméből. A kegyes adományozóinak három éven keresztül sikerült így becsap­ni az államot. Valahogy azon­ban minden bűn kiderül és hazánk előkelő, nagylelkű polgára nemcsak a letagadott összeget kellett, hogy vissza­fizesse, de ráadásul néhány évi börtön büntetést is kapott. Tehát vigyázat, mert azok­ból a mendemondákból, hogy milyen nagy összeget tudott egyik-másik “okos” letagadni, igen kevés igaz. Valentin Szokolov orosz mérnök egy kongresz­­szusí bizottság előtt jelentette ezt a szinte hihetetlen esetet: * i 1946-ban, amikor az oroszok összeszedték a, né­met tudósokat és mérnököket és elrendelték depor­tálásukat Oroszországba, akkor ő, Szokolov, átvit­te Siegfried Gunther német repülőgép tervező mér­nököt Berlin amerikai zónájába és politikai mene­dékjogot kért a maga, a német menyasszonya és Gun­ther mérnök részére. De az amerikai kémelhárito szolgálat elutasította őket azzal, hogy nem hisz a meséjüknek és inkább azt gyanítja, hogy ők kém­kedni jöttek az amerikai zónába. így történt, hogy Gunther mérnök kénytelen volt a szovjet zónáiba visszamenni. ___ umm- "•‘t» . ■ «k­­w-’1' —— . És ott megtervezte az oroszok számára a MIG-15 repülőgépet, amely Koreában oly sok amerikai ka­tona halálát okozta. Ki ellen, mi ellen harcolunk? A koreai háborúba azért mentünk bele, hogy megmutassuk a szovjetnek, hogy újabb támadást a szabad világ nem tűr el, újabb támadás ellen véde­kezni fog. Ennek az amerikai nemzeti politikának meg­felelően John Muccio koreai U. S. nagykövet egy alkalommal, amikor kongresszusi képviselők láto­gatóban voltak a koreai front mögött, azt mondta a honatyáknak: “A mi feladatunk itt nem az, hogy a kommunizmus ellen harcoljunk, hanem hogy a kom­­munista aggressziót (támadást) visszaverjük.” Azt hinné az ember, hogy ez korrekt megállapí­tás volt, tökéletesen a kihirdetett amerikai nemzeti politika szellemében. De másként vélekedik Styles Bridges new-hampshirei szenátor, a republikánusok rangidős tagja a szenátusban. Ő Mueciót ennek a megjegyzésének alapján nem tartja eléggé kommu­nistaellenesnek és ezért értésére adta Eisenhower el­nöknek, hogy Muccio — aki most szabadságon ide­haza van — nem kaphat uj nagyköveti megbízatást. .. . hogy a Nilus folyó 4000 mérföld, a Duna 1750 mérföld hosszú. . . . hogy az indiai “elektro­mos fa” levelei elektromos árammal vannak telitve, úgy hogy ha megérintjük a leve­leit, elektromos ütést érzünk. . . . hogy az amerikai bör­tönök lakói közt 3.7 százalék nő van. ... hogy Jáva szigetének te­rülete egyenlő Alabama álla­méval, a lakosság száma pedig Jáván 53 millió, Alabamában 3 millió. . . . hogy a tiszta arany 24 karátos. . . . hogy tábori tüzérség el­­sőizben a Formigny melletti csatában, Franciaországban, játszott szerepet. A franciák­nak két kis ágyújuk volt és azzal halomra lőttek négyezer angol katonát. . . . hogy az Egyesült Álla­mokban négyzetmérföldenkint 52 ember él, Kanadában 3. . . . hogy körülbelül 370 millió mohamedán van a vi­lágon. . . . hogy a “francia pudli­­kutya” szülőföldje nem Fran­ciaország, hanem Németor­szág. ... hogy mi amerikaiak évente átlag 388 tojást eszünk meg. . . . hogy az Egyesült Álla­mok mindegyikében terem burgonya. . . . hogy Korea civilizáció­ija Itizszer olyan régi, mint Amlerikáé. . . . hogy Tyler elnöknek volt legnépesebb családja a Föhér 'Ház lakói közül. Hét­hét gyermeke volt két fele­ségétől. Minden meg van bocsátva Truman elnök nemrég látogatást tett a farkas­veremben: John L. Lewis bányász uniójának főha­diszállásán, ahol nagyon barátságos fogadtatásban részesítette őt régi dühös ellenfele, John L. ___ ^rn-r *■ ^ John L. ezekkel a Szavakkal mutatta be Trumant az unió vezérkarának: “Bemutatom önöknek az Egyesült Államok violt elnökét, akit szívesebben ineveznék az Egyesült Államok jelenlegi elnökének. '' Ami más szóval azt jelenti, hogy John L. vísz­­szatért a demokratákhoz. Állítólag a negyvenes évek­ben, egy elnökválasztási kampány alatt, azért pár­tolt át a republikánusokhoz, mert Roosevelt nem hív­ta meg őt ebédre a Fehér Házba. Most visszament a demokratákhoz annak ellenére, hogy őt Truman el­nök is megsértette. 1948-ban történt. Valaki azt aján­lotta Trumannak, hogy küldje John L. Lewist mint az Egyesült Államok nagykövetét Moszkvába, mert ő jobban tud ordítani és jobban tud alkudozni, mint a kommunisták. Amire Truman elnök azt felelte, hogy bizony ő nem küldi Lewist nagykövetnek Moszkvába, mert ő még kutyapeeérnek sem all al­mas. Persze megmondta a magáét John L. is: “Úgy látszik, az elnöknek inem volna inyjére, hogy a kút ya­­minisztériumban több ész lenne, mint a külügymi­nisztériumban.” Mindez a múlt kedves és nem éppen ízléses em­léke. Mindez el van felejtve, meg van bocsátva. John L. Lewis ősszel már ugyanúgy fog agitálni, ahogyan a bányászai szavazni Szoktak :ademokrata jelöltek oldalán. Ferenc Jóskáté! Bebrits elvtársig A pesti Népszavában így elmélkedik és enyeleg Baktai elvtárs: Az asszonyokról volt szó azon az ün­nepi ebéden, amelyet a legjobb hídépítők tiszteletére rendezett a közlekedési minisztérium a Nádor-szál­lóban, Pécsett. Ezúttal nem mint anyákról vagy uj munkaterületek hőseiről: egyszerűen, mint felesé­gekről. Bebrits elvtárs vetette fel a kérdést, amikor a megdicsért és megjutalmazott építők sorra vették át a takarékkönyvektől duzzadó borítékokat: Hol vannak az asszonyok? S mindjárt meg is okolta a kérdést. “Ha valaki jól dolgozik, köszönje az életpárjának is, aki pihe­nésről, nyugodt otthonról, fehérneműről, jó kosztról gondoskodik. Ilyenkor, amikor dicsőség éri, ne áll­jon itt egyedül. Ha kitüntetést kap, lehetőleg legyen ott az asszony is . . . és a borítékot neki kell átadni!” A teremben felcsattant a nevetés és ha Nagypál elvtárs, főmérnök még nem is asszonyostul ment oda a miniszterhez, Hasenfranz brigádvezető bizony már magával vitte a piruló asszonykát, sőt Nagy Mihály még a hajában fehér szalagot viselő kislányát is . . . Csengtek a poharak, mérnökök és vasbetonsze­relők feleségükről beszélgettek, az asszonyokról, akiknek a munkájáról kevés szó esik, de ez a munka közvetve segít az uj utak és hidak épitőinek. Büszkeségtől dagadoznak az asszoinyi keblek: Bebrits elvtárs, a nagyméltóságu vasúti miniszter, megdicsérte az asszonyokat. Ami eszünkbe juttatja Ferenc József császár és király őfelsége kedves mondását: “Mek vatyok elé­gedve.” Baklövés

Next

/
Thumbnails
Contents