A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-13 / 11. szám
PAGE 8. OLDAL A JŐ PÁSZTOR Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 6. fejezet, 1—15 Az időben Jézus a galileai vagy másnéven tiberiási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleset, melyeket a betegeken cselekszik vala. Fölméne tehát Jézus a hegyre s leüle ott tanítványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünnepe . . . Fölemelvén tehát szemit Jézus és látván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek á testvére: Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok fü vala. Letelepedének tehát a férfiak, számszerűit mintegy ötezren. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, elosztá a letelepülteknek, hasonlóképen a halakból is adott, »menynyit akartak. Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. Öszszeszedték tehát s tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek megmaradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy készülnek jönni és megradadni őt, hogy királlyá tegyék, ismét a hegyre meneküle maga, egyedül. SZENTBESZÉD A mai vasárnapi szent evangélium azon nagy csodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermekeket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látható volt, azért teljesen érthető a csodát élvező azon emberek szándéka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Unink azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott egyedül. A mai szent evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyből sok üdvös tanulságot vonhatunk el. Az első kedves dolog, ami figyelmünket megkapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondosság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak a lelki, hanem még a testi szükséglete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából jő”, — ime most kenyeret ad az embereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hirdetett: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, minden bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenyeret adjon, hanem hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt. Meg lehetünk írni is mindenkor győződve, hogyha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg megfeledkezni. Hiszen Ő maga mondja oly szépen a hegyi beszédében: “Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek . . . Tekintsétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat . . . Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos jelenség az. hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe vette a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreggel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bünük lenne. Hir Mindszentyről BÉCS. — Az Országos Katolikus Jótékonysági Intézmény hírszolgálati irodája jelenti: Négy esztendő előtt, február 8-án Mindszenty József bíboros hercegprímást a magyarországi kommunista bíróság életfogytiglani rabságra ítélte. El is hurcolták rabságba és azóta csakis édesanyja látta néha, kivételes engedély alapján. Most uj hir érkezett megbízható forrásból, hogy uj engedély alapján a bíboros naponta misét mondhat a börtön kápolnájában, de csak marxista könyveket olvashat, hogy lehetőleg a kommunista elvekre térítsék gondolatait. A hercegprímás naponta órákat imádkozással tölt és hetenként egyszer böjtök csupán kenyérhez és vízhez nyúl, a csupasz földön alszik. Ezrt azért teszi, mert külön fogadalma van arra, hogy tartózkodást mutasson szenvedéseivel szemben. A magyarországi sajtó és rádió a bíboros elfogatása óta többé nem ad hirt felőle. De a jelek arra mutatnak, hogy neve mindennap ott van teljes tisztelettel sok millió katolikus ajkán, akik most kommunista uralom alatt élnek. Egyes hírek szerint a hercegprímás már kiheverte azokat a kínzásokat, amelyeknek hatása alatt “vallomást” tett. De még mindiig nem emlékezik a tárgyalásra, amelyen “vallott.” Ima az Antikriszíusérl Amikor Sztálin halálos megbetegedésének hire jött, Pius | pápa visszavonult személyes ká- j polnájába és imádkozott azért, j hogy Sztálin, minden idők leggaládabb vallásüldözője, a halál küszöbén megtérj en s bünbánatot érezzen a szörnyű gazságok felett, amiket elkövetett. Egyben az orosz nép megtéréséért imádkozott a Szentatya. Kár, hogy amikor könyvet vásárol az ember, nem vásárolhat időt is egyúttal, amely alatt elolvashatja a könyvet. Jobb ágyból jobbágysorba (Folytatás a 2-ik oldalról) vetelte. Reámutatott, hogy a földbirtok háromötöde nemesi kézen van, s ennek fele a főjapoké, a másik fele pedig összevissza húsz főnemesi család birtoka. Ezzel szemben kétszázötvenhatezer jobbágy telken hathétszázezer jobbágy osztozik és közel egymillió zsellérnek egyáltalában nincs földje . .. “Nem kegyelmet ,hanem jogot kérek a népnek, amely megilleti!” — mondotta Deák. Ember és ember között nem lehet olyan különbség, mint amilyen a jobbágy és nemes között volt akkor Magyarországon. A tizennyolcadik század végének szabadságeszméi mindenütt győzedelmeskedtek már —, Magyarország sem hunyhat szemet a müveit világ haladásának útja előtt. Kilenc millió magyar sorsa Széchenyi már 1825 óta hirdeti, hogy megkell szüntetni ur és jobbágy között a hűbéri viszonyt. “Kilencmillió magyarról forog a kérdés —, kiáltja a rendek fülébe. — Arról, ki hü jobbágy s mily hü s mily jó! Egyszóval arról, ki melynek terhek hü viselője s melynek oly nagy része a magyarság utolsó záloga, fenntartója.” Széchenyi az első, aki kimondja, hogy a nemzet jövője, virágzása, . boldogulása a paraszti nép sorsán múlik. “Hitel” cimü első könyvét több megyében a nemes urak nyilvánosan elégették, de az eszme megfogant az értelmesebb, nemesebb lelkekben. A fia- • $ r tál irok, a haladó szellemű ifjabb törvényhozók közül harcos kis tábor alakult ki, amely Széchenyi eszméit hirdette. Végül az 1836-i diétán már sikerült Széchenyinek híveivel elérni annyit a jobbágyság védelme s a nemzet gazdasági emelkedése érdekében, hogy a rendi országgyűlés kimondotta: a földbirtok joga nemcsak a nemest illeti meg s az urbért örökjogon meg lehete váltani. Létre is jött hamar az első örökváltsági szerződés Medinán, ahol a derék, demokratikus érzésű földesur, Bezerédj István örökváltsági szerződést kötött jobbágyaival s szabad birtokukba engedte a jobbágyföldeket. Példáját sokan követték. "Kossuth apánk" A népet s a nemzet nagy ügyét az isteni Gondviselés akkoriban megajándékozta egy lángoló szivü, ékes szavú apostollal, Kossuth Lajossal, aki börtönt szenvedett szabadságeszméiért az osztrák zsarnokság várában. Kufsteinben. A börtönből kiszabadulva ,tovább hirdette, hogy meg kell adni a népnek az egyenjogúságot s el kell törölni a kiváltságokat. Kossuth páratlanul nagy népszerűségre tett szert. A jobbágy felismerte benne szabaditóját s apjának nevezte ... “Kossuth apánk” —, igy beszélt róla minden szegény és elnyomott magyar. Kossuth látnoki erővel a jövőbe pillantott: tudta, hogy nemsokára eljön az idő, amikor az osztrák zsarnokság nemzeti létünkben fog megtámadni s Magyarország csak úgy állhat ellen e nemzetirtó törekvésnek, ha egységes; ha nincs szakadék jobbágy és nemes között; ha együtt fognak fegyvert s úgy harcolnak egymás mellett, mint testvérek. Ő bátran bejelentette, az előjogaikhoz ragaszkodó főurakra célozva: “Velük s általuk, ha nekik tetszik — nélkülük /sőt ellenük, ha kell!” Nemcsak a köznemesség szine-virága csatlakozott hozzá, hanem a legkiválóbb irók, költők, művészek is, Petőfi, Jókai, Vörösmarty ... Az események, a jobbágyság azonnali és teljes fel'szabaditását sürgető Kossuth Lajost igazolták. Az eszme győz Az 1848-i februári párisi forradalom hire óriási hatást kelt Európa minden részében. Március 13-án Bécsben kitör á forradalom az önkényuralom ellen és március 15-én Budapesten Petőfi Sándor vezetésével az ifjúság megmozdul és hatalmas szabadságtüntetést rendez. A költő a Nemzeti Muzeum lépcsőjéről elszavalja a Nemzeti dalt. Engedély nélkül kinyomatják a már ciusi ifjúság “Tizenkét pontját”, amelynek között szerepel a többi szabadságjogok követelése mellett, a jobbágyság eltörlése; az egyenlő teherviselés. Az alsó tábla március 14-én kimondotta a közteherviselést. A bécsi események hírére a főrendek is csatlakoztak a követelést tartalmazó felirathoz. A király kinevezte a felállítandó első magyar felelős kormány miniszterelnökévé Batthyány Lajos grófot, a szabadelvű párt vezérét. A forradalom veszélye sürgőssé tette a nagy kérdés megoldását. Kossuthot megbízták, hogy a törvényjavaslatot készítse elő. Kossuth, Ghiczy Kálmán nádori itélőmesterrel szövegezte meg a rövid törvényt, amelyet már másnap mind az alsó, mind a felső tábla elfogadott és március 28-án a király szentesített, azzal a megjegyzéssel, hogy a törvényhozás később oldja meg a megváltás kérdését. Március 18: a jobbágyfelszabadulás napja Március 18-án — egyetlen napon <— az alsó- és felsőtábla meghozta a jobbágyfelszabaditó törvényt, mégpedig olyan radikális törvényt, amilyent eddig a legszélső ellenzék sem követelt soha. Kossuth Lajos kihasználta a nagy lélektani pillanatot, hogy visszavonhatatlanul kiküzdjp_a-i^^,gyság jogait. Az 1848-i törvénycikk nyíltan és minden fenntartás nélkül elrendelte, hogy az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok, robot, dézsma és pénzbeli fizetések örökösen megszüntettetnek. Ugyané törvénycikk első paragrafus “a magánföldesurak kármentesítését a nemzeti közbecsülés védpaizsa alá helyezi.” A negyedik paragrafusa megszünteti az uriszéket, (ami a törvény előtti egyenlőséget jelentette, szóval azt ,hogy nemes és paraszt egyaránt ugyanazon bíróság előtt vonható eljárás alá, azonos törvények alapján.) A XII. törvénycikk a megszüntetett úrbéri javadalmakat államadósággá változtatta és országos becslést rendelt el. A XIII. törvénycikk megszüntette a papi tizedet is. A jobbágyság felszabadításáról 1836 óta állandóan tárgyalt a rendi gyűlés — de egészen 1848 március 18-ig csak fólrendszabályokkal akartak a parasztsághelyzetén változtam; a kormánypárt ellenezte a gyökeres reformokat és csak gazdasági okokból volt hajlandó bizonyos engedményekre. A törvényes forradalom A külföldi forradalmak s a márciusi ifjúság vértelen forradalmának hírére egyszerre belátták még a legmakacsabb reakciósok is, hogy máskép már nem lehet elkerülni a parasztság és az egész nép lázadását, amely mellé odaállt a köznemesség nagyrésze is. Mint ahogy Kossuth mondotta: “hogy a gyeplő kezeink között maradjon, meg kell csinálni a törvényes forradalmat ...” Figy’elmeztette a rendeket, hogy minden pillanatnyi késedelem végzetes lehet. Az ő érvei alapján belátták, hogy ha a parasztság fogja deklarálni forradalmi utón az urbériség megszüntetését, akkor aztán valóban semmiféle kártalanításról szó sem lehet. Ezért lett egyszere az állami kármentesítés a jelszó és ezért váltak türelmessé a felső tábla főrangú urai... Petőfi Sándor Naplójegyzeteiben a rendek sorsdöntő lépéséről ezt a megjegyzést teszi: “Az urbért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt végső szükségből tette és ijedtségből, nem tarthat számot reá!” A szabadság aranykönyve Az 1848-i országgyűlés 31 cikkből álló törvénykönyve: a szabadság aranykönyve, amely azzal kezdődik, hogy e törvények célja “az összes magyar népnek jogban s érdekben egyesítése.” Ennek a törvénykönyvnek legragyogóbb fejezete az volt, amely megszüntette a jobbágyságot és emberi méltóságra emelte vissza az elnyomott paraszti társadalmat. Mint külföldön az 1789-i és 1830. évi forradalmak során, úgy Magyarországon is a nép talpraállása és viharos követelése hozta meg a régóta kívánatos nagy társadalmi átalakulást. A köznemesség többsége szivvel-lélekkel állt élére a népnek /mert a nemzet közjogi szabadságát akarta kiküzdeni s hogy a nemzet szabadulhasson az osztrák önkénytől, meg kellett teremteni a szabadságot a nemzeten belül, azt, hogy az egyik társadalmi réteg ne nyomhassa el a másikat, a kisebbség a többséget, a főrendek köznemeseket, a nagyobb nemesek a parasztságot. Más szóval: meg kellett teremteni a nemzeti egységet. Amikor aztán a magyarság kivivot-t szabadsága ellen Ausztria, jobban mondva a bécsi udvar a nemzetiségek fellázitásával meg indította a fegyveres támadást, nem egy rend, vagy társadalmi osztály kelt a szabadság arany törvénykönyvének védelmére, hanem az egész nép; a paraszt ott harcolt a nemesekkel együtt Kossuth zászlói alatt s ez a vérkeresztség összeforrasztotta a magyart a magyarral nemcsak papíron, hanem a valóságban is. Kialakult végre az egészséges, keresztényi és emberi viszony ur és paraszt, a dolgozó munkásosztály s az értelmiségi réteg között. A jog — föld nélkül A föld népe határtalan lelkesedéssel fogadta a márciusi törvényeket. A telkes jobbágy ura lett földjének, egyenrangú polgára a hazának —, szabad ember lett a zsellér is, azonban az egyenjogúsítás nem oldotta meg azt a kérdést, amely nélkül nincs szabad ember: a kenyér kérdését. Sok helyen a nép, amely a teljes igazságra vágyott, arra, hogy azé legyen a föld, aki megműveli, “foglalásokat” kezdett; önhatalmúlag belement az uraságok földjébe. Apró zendülések támadtak, amelyeket azonban vérontás nélkül sikerült lecsendesiteni, mert Kossuth lépett közbe. A jobbágyfelszabadítás nagy lépéssel vitte előre a parasztság ügyét, de egyelőre csak a telkes jobbágy szolgasága szűnt meg: a sok milliónyi földtelen kénytelen volt elszegődni az uraságokhoz, vagy vándorbotot venni a kezébe... Azonban a további fejlődés útját mégis a jogegyenlőség nyitotta meg. De megmarad a nagybirtokrendszer ... A szabadság ügye elbukott. Újból visszatért az önkényuralom, a nemesi előjogok újjáéledtek a bécsi udvar védőszárnyai alatt; — a Bach-korszak alatt a paraszttal szemben megint alkalmazták a testi fenyítéket. De a földhöz jutott jobbágyot az osztrák elnyomatás ideje alatt sem háborították birtokában; olyan vívmány volt ez, amelyet nem lehetett visszacsinálni. 1853-ban megkezdték a törvény lebonyolítását, a telek-Nagybőjf negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk, 9, 17—31 Azon időben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Oh hitetlen nemzedék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák. És amint meglátta őt, a lélek azonnal ímegháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, tajtékozván. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyeremekségétől. És gyakorta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz,, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könnyhullatásokkal mondá: Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lön, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelé őt, és fölkele. Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdék őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mondá nekik: Ez a faj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenének Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Az ifjú, akiről itt szó van, nehéz-nyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötörtetett. A nehéz-nyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább a holdváltozáskor jelentkezik s azért nevezték az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta a kérését, Jézus eképen felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek én veletek, meddig tűrlek titeket? ... Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros fiú atyjának, a zsidóknak s az írástudóknak tett, nyomban követi az Ő végtelen könyörületessége, amidőn igy szól: Hozzátok őt ide hozzám. És kemény fenyegetés között megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyógyult a gyermek abban az órában. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Jézus imádságot követel a gonosz lélek kiűzésére1 de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök fékezése s az étel, italban még a szükségesektől való megtartózkodás által is, különösen buzgó és töredelmes legyen. Krisztus Urunk tehát mondani akarja, hogy azoknak akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, különös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legbensőségesebb egyesülésben kell lenniök. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoznak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgyszintén azt, ami ebben foglaltatik, fölébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lelkekről tanít, azt a szentatyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső, gonosz imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység s érzékiség által jött a bűn a világra; böjtölés által kell az érzékiséget, imádság által pedig a kevélységet legyőzni. könyvvezetést s a nemesség kártalanítását. 1848 nem oldotta meg teljesen a földkérdést, mert megmaradt az elképpesztően igazságtalan földbirtokmegoszlás. 250,000 jobbágytelek mellett több, mint nyolcszázezer kis zsellértelken vergődött megélhetésért a zsellérnép. A zsellértelek csak egynyolcadrésze a jobbágyteleknek! Ez a nép ki van szolgáltatva a nagy birtok és az óriási hitbizományok kény e-kedvének egy olyan korszakban, amelyben kifejlődik a szabad verseny, a “korlátlan gazdasági szabadság”. Nincs közösségi gondolat, ismeretlen fogalom a szociális igazság — s a földtelen szegénység ki van szolgáltatva a nagybirtokos osztálynak, amely uzso-abérért dolgoztatja. Közel száz esztendőnek kel’ett még elmúlnia, mig végre 1945-ben elérkezett a magyar parasztság felszabadulása — s a föld azé lett, aki megműveli. De, mintha ezeréves átok ülne a magyar parasztori, saját kis földjén nem sokáig dolgozhatott és danolhatott. Nyakára léptek a szovjetisták és kolhozokba terelték, mint az igásbarmot. Megint, mint oly sokszor az évszázadok folyamán, a jobb jövőbe vetett remény a magyar paraszt sötét éjszakájában az egyedüli ragyogó csillag. New Yorkban az Egyesült Nemzetek palotájának ormán félárbocra eresztették a nemzetek lobogóját, amikor hire jött, hogy meghalt Sztálin, aki Koreában véres háborúi indított az Egyesült Nemzetek ellen.
