A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-06 / 10. szám

PAGE 8. OLDAL A Jő PÁSZTOR Nagyböjt harmadik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács 11 fej., 14 28. Az időben Jézus ördögöt üze ki, egy néma emberből. Mikor pe­dig kiment az ördög, megszólala a néma és csodálkozának a se­regek. Némelyek pedig közülök mondták: Belzebub, az ördögök fejedelme álta űzi ki az ördögöket. Mások meg* kisértvén, égi jelt kérének tőle. Ő pedig látván gondolataikat, mondá nekik: Minden magában meghasonlott ország elpusztul s ház házra omlik. Ha tehát a sátán magával meghasonlott, miképen állhat fenn az ő országa? Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki az ördögöket. Ha pedig én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti biráitok. Ha meg én Isten ujjávaf űzőim ki az ördögöt, bizo­nyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Midőn az erős fegy­veresen őrzi udvarát, békében van a tulajdona. De mikor nálá­nál erősebb jővén, legyőzi őt, minden fegyverzetét elveszi, mely­ben bízott és elosztja prédáját . . . Aki nincs velem, ellenem va­gyon és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, vizetlen helyeken jár, nyugalmat ke­resvén, de nem találván, igy szól: Visszatérek házamba, ahon­nét kijöttem. És odamenvén, kisöpörve találja azt és fölékesit­­ve . . . Akkor elmegyen és magához vészen hét más lelket, ma­gánál gonosszabbakat s bemenvén, ott laknak és azon ember utóbbi állapota rosszabb leszen az előbbinél. Lön, pedig, midőn ezeket mondotta, fölemelvén szavát egy asszony a seregből, és mondá neki: Boldog a méh, amely téged hordozott és az em­lők, amelyeket szoptál. Ő pedig mondá: Sokkal inkább boldo­gok, akik az Isten igéjét hallgatják és megőrzik $zt. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapján Krisztus Urunkat a kísérté­sek, a megpróbáltatások komor sziklás hegyén találtuk. A má­sodik vasárnapon az imádság, a megdicsőülés kedves és tisztult hegyére vitt fel bennünket, hogy ott megtanuljunk Tőle imád­­kzoni és egykoron Vele együtt megdicsőülni, A mai vasárna­pon, a nagyböjt harmadik vasárnapján, Krisztus Urunkat is­mét a földön találjuk, a bűnös emberek között, akikért a föld­re szállott s akikért szenvedni és meghalni jött a világra, hogy őket a bűnnek, az ördögnek a hatalmából kiszabadítsa és meg­váltsa. Ennek bizonyságául a mai evangélium elbeszélése szerint Krisztus Urunk ördögöt űz. Miután az ördögöt magától végér­vényesen eltávolította és miután lelkét a Tábor hegyén a meg­dicsőülés fehér fényében megfürösztötte, leszáll a bűnös föld­re, hogy hozzáfogjon isteni munkájához: a lélek megtisztításá­hoz, a lelkek megszenteléséhez. És mert ennek akadálya az ör­dög, Krisztus Urunk azzal kezdi isteni munkáját, hogy az ördö­göt, a rossz szellemet kiűzi az emberből. A mi rossz szellemünk: a testiség, a tisztátalanság, a ha­rag, az irigység ördöge, egyszóval minden, ami bennünket az Istentől elszakítani és a bűn szolgálatába állítani törekszik. Ez állen a rossz szellem ellen kell nekünk folyvást küzdenünk. Krisztus Urunk kiűzte az ördögöt és ezzel megindította az ember megszentesülésének a folyamatát. Ámde Krisztus nem­csak maga űzött ki ördögöt, hanem abbeli hatalmát átadta az Egyházának. Ami természetes is. Mert ha Krisztus Urunk azért jött erre a világra, hogy az embereket megváltsa, a bűntől és a büntetéstől és ha Krisztus Urunknak az volt a programja, hogy az emberek jók, szentek legyenek, akkor feltétlen gondos­kodnia kellett egy oly szerről, ami az embert megbirja tisztí­tani a rossz szellemtől, az ördögtől s ami az embert képes meg­védeni az ördög minden csalárdságával és hatalmával szemben És Krisztps Urunk valóban rendelt egy szert Egyházának, mely szerrel mindenki győzedelmeskedhetik a rossz szellem fö­lött és kiűzheti magából az ördögöt. Ez a csodálatos szer, mely a lelket megtisztítja, megifjitja: a bünbánat szentsége, vagy amint köznyelven szoktuk mondani: a gyónás. Kedves emlékeket újítanak fel Mr. és Mrs. Kendall albanyi (N.Y.) lakosok, a mézesheteik alatt készült fényképfelvételt szemlélve. Régi kép, régi emlék — 1883-ból. A férj 91 eves, az asszony 88 éves, és e hosszú életből 70 hosszú évet egymás olda­lán töltötte kel. Xavéri Szent Ferenc indiai téritő látogatásának 400. évfordulója Irta: S. POLGÁR, jezsuita páter, Morapai, India VI. Abban megegyeztek, hogy leg­­’offloan lenne, ha létesíteni tud­nának egy követséget. Erről annyira meggyőződött a jó ke­reskedő, hogy jómaga kész volt fedezni a követségnek az összes kiadásait. Diego örömében na­gyon elbizakodott, úgyhogy Xavéri Szent Ferenc mondo­gatta: “Meglátja, hogy az ördög keveredni fog bele az ügybe! A tervünk tulszép és nagy dicső­séget hozna az Istennek, hogy a sátán békében hagyna minket a tervünk kivitelében.” Diegó tiltakozott, és Xavéri Ferenc csak válaszolt: “Majd meglát­ja!” • Mikor tehát Xavéri Szent Fe­renc visszatért Indiába, már majdnem egészen kész volt a terve Kína megrohanására. Megint erőteljes kézzel rend­behozta az ügyeket, kiváltkép­pen Goában. Ott t. i. egy hires szónok a benszülött papnőven­­dékek számára alapított kollé­giumot, átváltoztatta egy tiszta portugál konviktusá. Ezt pedig a szent sehogysem akarta tűrni. Egy pár más jezsuita összeütkö­zésbe jött az érsekkel. Néhányat el is bocsájtott ia Jézustársaság­ból, a többieket mind rendbe hozta. Közben egyáltalán nem talált időt, hogy válaszoljon a hegymagasra nőtt levelekre és eleget tegyen azoknak, akik jöt­tek, hogy fölkeressék. Balsejtelem India uj alkirálya egyetértett Xavéri Szent Ferencel a Kina misszió ügyében. Még egy utolsó levelet irt Sz. Ignácnak, “a szivének az atyájá­hoz“, mint Rodriigueznak, a “na­gyon kedves testvérének”, aki Lisszabonban volt: “Megyünk előre, teljesen bízva és remény­kedve az Istenben. Meg va­gyunk győződve, hogy egy na­pon a Jézus Krisztus szent neve behatol Kínába ... Örömmel megyek, hogy megnyissam az utat azoknak a számára, akik fői fogják áldozni az életüket a szent ügyért... És talán még az is fog történni, hogy 3-4 év múl­va vis.:zajövök Indiába, hogy magammal vigyek atyákat és laikus testvéreket, hogy leéljük az életünket Kínában vagy Ja­pánban.” Mégis mintha Xavéri Szent Ferenc már sejtette, hogy soha többé nem fog visszatérni Indiá­ba, mikor a bucsuzásnál igy szólt az Ánes Kozma helytartó­nak: “Viszontlátásra a Jozáfát völgyében!” Kina apostola 1552 áprilisban Xavéri Szent Ferenc hajóra szállt és megkez­dődött az utolsó, a katasztrofá­lis kinai missziója. Diego Perei­­rável megbeszélték, hogy talál­koznak majd Malakkában. Köz­ben ott kitört egy borzasztó jár­vány. A kórházak elégetelenek voltak. Közben Ferencünk nem vesztegette az idejét. Látta, hogy a kikötőben vannak nagy elhagyott hajók. Ácsokat hiva­tott, és a deszkákból uj kórhá­zakat épitetett. Senki sem je­lentkezett, hogy átvigye a kór­házakba a ragályos betegeket, így hát több napon keresztül maga Xavéri Szent Ferenc vé­gezte ezt a nehéz jócselekede­tet. Végre megjött Pereira, a ke­reskedő. A hajója tele volt szép adományokkal a kinai császár számára. És Diego most csak ' zért a követségért élt; minde­nét betette ide ebbe a hajóba, hogy szolgálja az Egyház szent, 'gyét. Xavéri Szent Ferenc át­adta neki a hitellevelet, mely őt kinevezi a portugál király köve­tének a kinai császárnál. Továb­bá Ferenc még az alkirály kí­vánságát is tolmácsolta, t. .i hogy azt szeretné, hogy méltóan képviselje a portugál népet és épp azért a követség elutazik az egyik királyi hajón!” Ezt az utolsó parancsolatot Írásban is kiadta az alkirály a “tenger fő­kapitányának”, Alvaro Ataidé­­nak, a hires Vasco da Gama egy másik fiának. És épp most itt belekeveredett a dologba az ör­dög. Alvaro Ataide egy igen becsvágyó ember volt, és na­gyon megsértődött, hogy erre a fényes és igéretteljes föladatra kineveztek egy egyszerű keres­kedőt. A haragos tengeri főkapitány Néhány nap múlva Alvaro megparancsolta a katonáinak, hogy szereljék le a Diego Perei­ra hajóról, a “Santa Croce”-ról, a kormányt, és vigyék el a palo­tájába. Ott őrség által éjjel-nap­pal őriztette. Pereira azt gon­dolta, nem baj, ha le is szerel­ték -a kormányt. Ugyisnem az ő hajóján, hanem a királyi hajón fog menni a követség. így tehát biztos lévén a dolgá­ban, elment meglátogatni Don Alvarót. Itt aztán kitört a gyű­lölet vihara. A dühös Alváró föl­állt, egyet köpött a földre, és üvöltözni kezdett: “A királyi pa­rancsok? Nézze csak, mit teszek velük! És megint egyet köpött a földre. így tehát az egész ügy rosszul végződött. Erre Xavéri Szent Ferenc fölolvastatta Ma­lakka vikáriusa által a kiközö­­sitési bullát mindazok számára, akik Ferencet, mint a pápai le­gátust, gátolni fogják. De a ka­pitány nem engedett; fékezhe­­tetlen maradt. Most a kapitány­nak a hízelgői üldözést szervez­tek Xavéri Szent Ferenc ellen, és kövekkel megdobálták az ut­cákon. EmiatlT Péreira és a ba­rát jai nagyon bánkódtak és bú­sultak, ami csak még növelte Ferencnek a lelki gyötrelmét. Már három hét előtt hajóra kel­lett volna szállnia. Nap nap után misézett a makacs Alváróért. Az éjjeleit átvirrasztotta imában a kis Notre Dame du Mont tem­plomban, amig össze nem ro­gyott az oltár előtt. Hiába!... Alváró nem °Uart engedni! ... “Ferenc mehet Kínába vagy ha jónak gondolja, szövetségbe léphet az ördöggel is, de Pereira nem fogja őt kisérni, amig ő, Alváró, a tenger általános kapi­tánya!” Evvel tehát vége volt ,a követ­ségnek, melyet olyan nagy re­ménnyel megszervezték. Mégis Xavéri Szent Ferenc elhatároz­ta, hogy elmegy Kínába, ha nem másért, hogy megsegítse a sze­gény szenvedő külföldieket a Kantonban levő börtönökben. Pereira elvállalta, hogy kisérpi fogja. Mikor erről Xavéri Szent Ferenc értesült, irt Pereirának egy kis patetikus levelet: “Ké­rem, ne jöjjön meglátogatni en­­gemet. A szivem megpattanna, ha viszontlátnám... Mindig akartam önnek szolgálni... És ime tönkre tettem! . . . 'Az ön vi­gasztalan és bus barátja, Fe-1 renc.” Ima az ellenségért Don Alváró meg volt elégedve a fél-győzelmével és hogy kike­rülje a kiközösítést, megenged­te, hogy Ferencünk.elutazzon a Santa Croce hajón. Előzetesen pedig maga kiválogatta ennek a hajónak a legénységét. Xavéri Szent Ferenc közele­dett a kikötőhöz, hogy föl zál­­jon á hajóra. Egy hallgató tö­meg követte. Mikor a templom­hoz értek, mely közel volt a Don Alváró házához, Xavéri Szent Ferenc megállt és kiter­jesztett karokkal imádkozott az üldözőjéért. A tömeg zokogása hallhatatlaná tette " a szavait. Akkor ő letérdelt és igy néma állapotban marad rövid időig. A csendet megszakította a viká­rius megjegyzése: “Nem megy-e üdvözölni Dn Alváriót?” “Don Alváró nem lát többé engem ebben a világban! Várni fogok rá az Isten törvényszéké­nél!’’ A megkövesedett tömeg előtt, Xavéri Szent Ferenc levette a cipőit, leverte a porát és beszált a bárkába vissza nem nézvén... Egy hónap később a Kina part mellett levő menedék szi­getre ért, a Szánciánra, 1552 au­gusztus végén. Csempészek paradicsoma Ez a kis menedékhely volt a kinai-portugál csempészek szen­télye. Innét folyt a csempészet a három nagy közeli kikötőbe: Mákáo, Kánton és Hong Kong­­ba. Itt Xavéri Szent Ferenc ér­tesült, hogy a kínaiak ki vannak téve a halálveszélynek, ha be­csempésznek egy idegent az or­szágba. Másrészt a kántóni fegy­­házak tele vannak idegenekkel, akik merészeltek behatolni az országba. Közben már el is múlt 2 hó­nap. Mindenki megtette a le­hetetlent is, hogy lebeszélje a szentet ettől a lehetetlen vál­lalkozástól. Ebben az időben ke­letkezett az utolsó levele is, melyben november 13-án ezt írja: f “Nem tudnám leírni milyen sok akadályt gördítettek az utamba vagy még naponta gör­dítenek. ..” Hajthatatlan marad­ván az elhatározásában, azt je­lenti ki, ha megint változtatni kellene a tervét, úgy elmenne Sziámba és ott csatlakozna a benszülöttek k ö v e ts é g é h ez, mely minden évben fölmegy Pekingbe. Élt 46 évet . . . Xavéri Szent Ferenc közben állandóan kereste, az alkalmat, hogy átmenjen Kínába. Egy nap megegyezett egy kinai csem­pésszel, hogy az átviszi. A talál­kozót november 19-re tűzték ki." Xavéri Szent Ferenc összepakol­ta a könyveit és a ruháit egy kis csomagba, és várt a tengerpar­ton. Csak vizsgálta és szemlélte a partot, jön-e már a csempész csónakja ... És igy nézett egész nap, késő éjjelig, de a csónak nem jött! ... Megértette, hogy a kinai csempész becsapta. És most a szegény teste, amely már sok idő őta csak a szellem ereje által működött, fölmondta a szolgálatot, összeroskadt. Erről Antal kinai szolgája, kö­vetkezőképpen számolt be: “Épp ebben az időben Xavéri Szent Ferenc megbetegedett. Minden emberi segély nélkül ott feküdt egy kis kunyhóban, amely nyit­va volt a hidegnek és a szelek­nek; nem volt más vigasza, ki­véve azt, amely jön a jó Isten­Nagybőjí harmadik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk, 8, 34—38; 9, 1. Mondá az Ur: Ha ki engem akar követni, tagadja meg ön­magát, és vegye fel keresztjét, és kövessen engem. Mert aki éle­tét megakarja tartani, elveszti azt; aki pedig életét elveszti érettem s az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri és lelkének kárát vallja? Vagy mit ad az ember váltságul leikéért? Mert aki szé­­gyel engemet és igéimet e parázna és vétkes nemzedékben, az ember fia is szégyenleni fogja őt, mikor eljő Atyjának dicső­ségében a szent angyalokkal. És mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók közül, akik nem íz­lelik meg a halált, mígnem meglátják az Istennek hatalommal jövő országát. SZENTBESZÉD Krisztus ugyan mindent megtett a mi üdvözlésünkre, de azért nem vagyunk fölmentve a kötelességtől, hogy annyit te­gyünk, amennyit csak tehetünk. Amit mi megtehetünk, az ma­gunk megtagadása és az élet viszontagságainak elviselése. Ben­nünk a testi ember az, ami Isten törvényének ellenszegül. Eb­­az isteni törvény szerint intézni: ebben áll az önmegtagadás. Mert imi haszna lesz az embernek abból, hogy a világ min­den javait, gyönyöreit és tiszteletét megszerezte, ha emiatt ön­magát veszíti el és lelke az örök kárhozatra jut? Mert a földi javakat, gyönyöröket és tiszteletet vissza lehet szerezni, de az egyszer elveszített lelket soha többé nem lehet visszaszerezni. Vájjon mit ad az ember — váltságul leikéért? Az ember lel­ke felülmúl minden értéket és váltságot, mert a mi Urunk, Jé­zus Krisztus drága, szentséges vérével lett megváltva; azért egy ember leikéért az egész világ sem elég váltságul, — mondja Euti­­mi. Ha tehát az ember egyszer elveszti a lelkét, soha semmiféle váltsággal vissza nem válthatja azt. Itt, e földi életben a bűnös ember lelkét a vétkektől és a bűnöktől megtisztíthatja töredel­mes bünbánattal és jócselekedetekkel, ámde az Ítélet napján nincs többé semmi helye a bünbánatnak és megváltásnak. Tartsuk mindig szemeink előtt ezen emlékezetes szavakat, melyek döntenek jövőnk felett örökre, és fegyverkezzünk fél szent bátorsággal, hogy sohase legyünk hűtlenek az Ur Jézus Krisztushoz és az ő szent törvényeihez szabjuk egész élétünket: akkor az Ítélet alkalmával Jézus igaz híveinek ismer el bennün­­ből kivetkőzni és ismeretünket, akaratunkat és cselekvésünket két és bemegyünk országának dicsőségébe. tői... Lázálmai voHak ... De december elsején, csütörtökön, déltájban, megint visszanyerte az eszméletét és ezeket hallot­tam mondogatni; “Legszentebb Háromság, Atya, Fiú és Szent­lélek” ... és hasonló szavakat. Virrasztottam nála az egész éj­jel, és ő a szemeit a keresztre szegezte. Xavéri Szent Ferenc meghalt 1552 december 3-án, hajnalban. Csak 46 éves volt. Mind.szenly iskola Dunkirk, N. Y.-ban egy uj is­kolát a magyar mártír bíboros­ról neveztek el: Cardinal Mind­­szenty High School. A közeli Buffalo város magyarsága eb bői az alkalomból megfesttette a hercegprímás arcképét s az most az uj iskola főbéjáratát di­­sziti. A kép felavatása fényes külsőségek közt ment végbe, a buffaloi római katolikus püs­pök részvételével., MISSZIONÁRIUS KÉRELME A kelet-afrikai Uganda gyar­matból levelet kapott a Jó Pász­tor — az amerikai katolikus magyarsághoz intézett kérő le­velet. W. Galvin jezsuita atya azt írja, hogy a motorbiciklijének elhasználódása miatt bajba ju­tott. A hihetetlenül rossz afrikai országutakon az ócska masina elromlott és egy uj 200 font sterlingbe (560 dollárba) kerül­ne, de ennyi pénzzel az ugandai misszió nem rendelkezik. Pedig égetően szükséges egy motor­­kerékpár, mert a misszionáriu­soknak nap nap mellett hosszú utakat kell megtenniük a mesz­­sze fekvő iskolákba, betegekhez, istentiszteletekhez, stb. Arra kéri tehát Galvin atya a Jó Pásztor olvasóit, küldje­nek pár dollárt. Minden legki­sebb adományért is imáiba fog­ja foglalni a nagylelkű adako­zót. A cim: Catholic Mission, Achilet, P. O. Tcroro Box 11, Uganda, British East Afrika. KÉPESLAP Az Országos Levéltár Washingtonban. Ebben az épületben millió meg millió könyv, kézirat, tér­kép, filmes egyéb ismeretforrás van felhalmozva. Itt vannak az amerikai történelem fontos Írott okmányai is, a Függetlenségi Nyilatkozat, az Alkotmány, stb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents