A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-06 / 6. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ FASZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY «lapított« Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó TH» GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő; Muzslay József — fcditor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publicatioa Office UM EAST riixá STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1*5028 Hgg&P- 53________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION HAIES: Egy évre .........................$5.00 One Year ..........................$5.00 Fél évre .......................... 3.00 Half Year ......................... 3.00 ktatered as second clasa mattéi- September lat, 1988, at the Fosn Uffiee irt Cleteland, Ohio, under the Act of March 8r<t, 1879. Dolgozni, míg bele nem gebbedtek! A lengyel szovjetkormány kiadta a jelszót: Tessék többet dolgozni, vagy éhezni! Ez a barátságos felhívás nem meglepő; mindenütt, ahol a szovjet az ur, igy van ez. Moszkva, parancsára egyre többet és többet kell produkálni, a lengyel és a többi szovjetgyarmatokban tehát a helytartók és a tiszttartók munkára hajszolják a munkásokat. Dolgozzatok ma többet, mint tegnap, holnap többet, mint ma, holnapután többet... és igy tovább . A lengyel szovjetkormány most megszüntette az életmiszer adagolást, szabaddá tette a feketepiaci forgalmat és maga kezdte meg a szükségleti cikkek és szolgálatok árainak felhajtását. A szén és a szappan árát megduplázták az állami üzletek, a villanyáram és a gáz 30 százalékkal drágult, a liszt 50 százalék kai, a posta 25 százalékkal. Csak a lakbérek és a mozi- és színházjegyek maradtak változatlanok. A hivatalos magyarázat -érdekes, sőt azt is lehetne mondani, mulatságos. így szól: Az élelmiszerek és más szükségleti cikkek adagolása nagyon könnyűvé tette az emberek ellátását, snnélfogva senkisem igyekezett nagyobb munkateljesítmény nyel nagyobb keresetre szert tenni. Ennek következtében a munkateljesítmény az egész vonalon csökkent és az életszínvonal leszállt. Úgy, mint annakidején Szovjet-Magyarországon történt itt is egy édes cseppet csöppentenek a keserű lébe: a munka béreket felemelték 12-40 százalékkal,- vagyis a munkásoknak ezentúl valamivel több lesz a bérük, de sokkal magasabb árakat kell fizetniük. Mi rejlik e kettős, de nem párhuzamos akció mögött? Élelmiszerhiány! Bölondgemfea Mi történt? John L. Lewis kiharcolta a bányászok bérének napi 1 dollár 90 centtel való leszállítását? Nem, kérem, nem ez történt. Hanem az, hogy a moszkvai Novoje Vremja kivaló közgazdasági szakírója, Ivanov, “A munkásosztály elnyomorodása az atlanti szövetség országaiban” című jeles tanulmányában kimutatta, hogy Amerikában szörnyű munkásnyuzás folyik és hogy itt a szakszervezetek mesterségesen alacsony színvonalon tartják a munkások bérét. Ennek következménye az, hogy Amerikában minden négy család közül három még a felét sem keresi meg annak, ami a szűkös megélhetéshez szükséges. Ilyen badarságokat tálalnak fel a budapesti lapokban a Viccelődésre mostanában nem nagyon hajlamos pesti olvasóközönségnek. Aludjunk kevesebbet? A modern orvostudomány kiváncsiságszomja az emberi élet egyetlen rejtekét sem hagyja felkutatlanul. Olthatatlan érdeklődéssel fordul a titok felé és mint Szókratész tette annak idején, folyton kérdez: miért van ez, miért kell az, miért nincs igy, miért van úgy? A nagy kérdés, amely még megoldásra vár: mi szükségünk van arra, hogy amugyis rövid életünk egyharmadát átaludjuk? Bőségesen vannak elméletek, de ezek csak találgatások arra nézve, hogy mi okozza az álmosságot. A közhit szerint a napi fáradtságot pihenjük ki alvás alatt. De az orvosok tudják, hogy ez nem igaz. Az alvó ember nem pihen, mert agya, képzelete tovább dolgozik, nem szólva a szervezetéről, amely szintén “üzemben” van. A szív, az izmok, a tüdő sohasem pihennek. Az emberi agy pedig néha olyan lázálmokat produkál, amelyek kimerítőbbek, mintha az alvó ember hegyeket mászott, vágy zsákokat hordott volna egész éjjel. Azt hisszük, hogy az alvás ideje alatt eszméletnélkül fekszünk. De az alvó ember legyet hajt. el az orráról, vakarózik, ha viszket, másik oldalára fordul, ha kényelmetlenül fekszik, és másodpercnyi pontossággal ébred fel, ha tudja, reggel mikor kell munkába indulnia. Arra már rájöttek, hogy az agy irányítja az álmokat és az alvást. Az újfajta altatószerek is az agyat hódítják el, hogy alvásra késztessék az álmatlanságban szenvedőt és az agyon át próbálnak hatni azokra, akik túlságosan sokat szeretnek aludni. Az agyra és gerincvelőre gyakorolt elektromos besugárzással elérték, hogy embereket napokon át ébren tudnak tartani anélkül, hogy fáradtaknak éreznék magukat. Azt jósolják tu dósaink, hogy eljön az idő, amikor úgy lesz hosszabbéletü az ember, hogy megtakarítja azokat az éveket, amelyet a múltban egyszerűen átaludt. A lustaság pedig — kimegy majd a divatból. Otthonmaradás büntette miatt... Budepestről jelentik: Dómján Antal és Hajdú Ferenc traktor soffőröket otthonmaradás miatt két-két évi börtönre Ítélték. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság megerősítette azzal az indokolással, hogy a munkás, aki igazolatlanul többizben otthonmarad, az 1950 évi 4 számú rendelet szerint súlyosan károsítja a tervgazdaságot. A JÓ PÁSZTOR A találkozás egy párisi kiskocsmában zajlott le. — Úgy hallom, kedves honfitárs, hogy nem felejtette még el a jó hazait ott a nagy Amerikában! — - mondottam bevezetőben. — Hagyja már fenébe azt az Amerikát. Mindenki csak ezzel kínoz. Nem voltam én soha Amerikában és nem is leszek. Egy magyar, aki nem reménykedik abban, hogy jövőre már Amerikában lesz! Az ilyen ritka bogár megér egy pohár pálinkát, sőt még a magaim számára egy újabb pohár sört is. Perceken belül már egy asztalnál ültünk és uj barátom, egy tisztelettel átnyújtott komisz cigaretta füstjét íujdogálva, már mesélte is történetét. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam, — mondta. Emigránszky Lajosnak hívnak, vagy Kertész Jenőnek, — ahogy éppen óhajtja. Hogy miért van két nevem? Uram, az nem is olyan rejtelem. Születtem mint Kertész József textilkiskereskedő fia, s keresztségben Jenő nevet nyerteim: A papa azonban nem a keresztségben nyerte nevét, hanem egy másirányu szertartás keretében. 1944-ben ez okból kénytelen voltam magamnak újabb és megfelelőbb papi rókát szerezni. Potom 500 pengőért bizonyos nevezetű Emigránszky Lajos városi köztisztasági alkalmazott, nyújtotta át a nagymamákig bezárólag. Egyébként nem kaptam meg a venezuelai vízumot. liiiii^i'áiiKxk? La|o§ Jenő, ti viziiin-vudátíízat liajnolia — Hogyan, a névváltoztatás miatt? Igen. A vsí tezuelai konzul amikor megnézi ? papírjaimat, kijelentette, ho£ y őt Don Barbados de Santa Jósé Maria Alfonso Desideric di Xaviernek hívják. Nincse n a világnak olyan kincse, an íelyért a nevét hajlandó lenne, megváltoztatni. Aki megváltozt ltja a nevét, az a konzul szeri it csak gyenge jellemű ember lehet, — márpedig Venezuela köztársaságnak pillanatnyilag kizárólag erős karakterűt :kré van szüksége . if — Szörnyű! j— válaszoltam elhülve. y — Ez még ivem is olyan szörnyű. Tudja, miiért nem mehetek Mexicóba? Mert fasiszta vagyok és fegyvert viseltem a szövetségesek ellen. — Fasiszta? Hiszen a papa, izé . . . — Igen, a papa izé és mégis. 1944-ben önként beléptem a KISKA-ba. Tudja mi volt az? Kisegítő Katonai Alakulat. Fizettem vitéz Kopfenschöttel- Korondy századosnak kétszáz pengőt, kaptam egy katonasapkát, oldalán kunkori tollal. így lehetett legolc óbban megúszni a bevonulást. Fegyvert ugyan nem viseltem, illetve egyszer, amikor egy orosz katona elvitt “malinki robotra.” Akkor tologattunk egy nagy marha ágyút. Ott kaptam a sérvet, amely miatt nem mehetek Uruguayban. Biu Csu indokínai város főtere. A várost ilemrég a franciák visszahódították a kommunista Vieíminh felkelőktől. A Jó Pásztor Verses Krónikája írja; SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR iíj haiáak a hazánk! És azért mert KISKA volt, nem engedték be Mexicóba? — Ezért. Vitéz Seidenfelder- Selymessy testvér, a Szálasi páncélgránátosok vérkeresztes nemzetnevelője jelentett fel a követségen. Amikor a konzulnak elkezdtem magyarázni, hogy a papa izé, szóval tudja, — akkor kitört a botrány. Micsoda, — és maga zsidó létére még önkéntes fasiszta volt?! — ordított a konzul. Ezzel szemben tudja miért nem mehettem Argentínába? Csak nem azért, hogy a papa, izé, — szóval... — Pontosan azért. A konzul kijelentette, hogy Peron nagyszerű birodalmába csak fehér fajuak mehetnék be. Erre olyan fehér lettem, mint a fal, — de ennek ellenére sem adta meg a vízumot. — Hát, kedves Emigránszky, illetve Jenő, Lajos, vagyis Kertész ur, miért nem kért vízumot az Egyesült Államokba? Csak nem Volt a kedves mamája, izé, — néger? — Szó Sincs róla. A mama, szegény az rendben volt. Tiszta magyar: Stossenmayer Stefánia. Az Egyesült Államoknak kommunista vagyok. — Hja kérem, imaga'párttag volt!- Én? Párttag? Hogy mer ilyent még csak feltételezni is rólam? — Dehát... — Semmi dehát! 1946-ban Zalakenderesen nyaraltam. Unalmamban egy párszor kimentem a futballpályára. Egyik szép vasárnap délelőtt odarohant hozzám a zalakenderesi futballcsapat kapitánya, könyörgött, hogy mentsem meg a község becsületét. Délután játszanak a hala tonkatymaziak ellen és a csapat balszélsőjét fellökte a tehén. Erre én délután magamra öltöttem a zalakenderesi csapat lilakék szinü mezét és balszélről jobb lábbal olyan két gólt lőttem a balatunkatymaziaknak hegy csak úgy zörgött volna e háló, ha lett volna. Ki tudta, | hogy a Zalakenderesi F. C. a kommunista MADISZ kötelékébe tartozott, viszont a Bala- J tonkatymazi S. K. a Kiskazda Sportközponthoz? Én nem, — de az amerikai konzul az igen! Csodálatos, hogy az amerikai konzulok, hogy értenek a magyar vidéki labdarúgáshoz! Miért nem ment Kanadába?- Folt van a tüdőmön. — Miért nem ment Peruba? — A konzul szerint akinek plombáit fogai vannak, nem bírja az ottani nedves kiimát. Uram, ne kérdezzen tovább! Az amerikai két . kontinensnek nincs olyan konzulátusa, ahonnan engem már ki nem dobtak volna. Tudja például, miért nem mehetek Colombiába? Mert nem Voltam katona. Ez egy harcias nép. Kedves Emigránszky Lajos Jenő, ur, ön valóban menthetetlen eset. Magának itt kell maradnia Európában. Nézze csak, ez sem olyan ro_sz — próbáltam vigasztalni. Régi kultúra, csodálatos műemlékek, miegy más és nemsokára már Egyesalt Európa is lesz. Ne búsuljon fiatalember! — Ki mondta, hogy búsulok? Nagyon jól érzem magam Párisban. Tűrhetően keresek mint kutyasétáltató. Vagy egy saját albérleti szobám, saját lavórral és kilátás;al al gyönyörű Pere Lachaise temetőre. Uram, akár hiszi, akár nem, — én egyáltalán nem is vágyódom Amerikába. — Ez szép. De akkor meg mi a fenének szaladgál annyit a konzp lábasakra? — Kizárólag megszokásból. Mint a nevem is mutatja, emigráns vagyok és igazi, vérbeli emigráns nem élhet olyan vízumok nélkül, amelyeket megtagadnak tőle. AZ ERDŐIRTÓ CS0BATETTE! — A PAUL BUNYAN LEGENDA — Dániel Boone, a dél egyik meghódítója, Buffalo Bill, a nyugat legnagyobb hőse legendás alakok. Róluk gyakran olvasunk és hallunk, azt azonban kevesen tudják, hogy az északnak is megvan a maga legendás alakja az erdőirtó Paul Bunyan személyében. A róla szóló legendák különösen Michiganban szállnak szájról-szájra azok között, akiknek az élete valamiképpen hasonlít Paul Bunyan életéhez. A. Nagytavak népe számtalan regét tud a hatalmas erejű, de gyermekiesen gyöngéd és jószivü erdőirtó Paul Bunyanról. A legendák háttere az ember örökös küzdelme a természettel, amelyet meg kell hódítania, mert máskülönben az pusztítja el őt. A küzdelemben a természet maga is szinte megelevenedik, személyiséggé lesz, aki a maga küzdelmét kiszámítva, gondosan kitervezve vezeti az ember ellen. Az északi erdőket ki akarja irtani az ember, mert kell a fa, kell a megtisztított föld. De a természet ellenáll. Puha, kényeskedő emberek ebben a harcban nem állhatják meg a helyüket; olyan emberek kellenek oda, mint Paul Bunyan, az óriás, akinek testi erejével és lelki nagyságával kell bebizonyítani, hogy az embernek van igaza a harcban és nem a természetnek. Paul Bunyan a múlt század ötvenes éveiben élt. A múlt század második felében nem kevesebb mint 25 »millió akernyi fenyőerdőt irtottak ki a Saginaw völgy és a michigani félsziget északi partja között. Eleinte az erdőirtás nagyon primitiv körülmények között folyt le. Az emberek ősszel lepték el az erdőket. Rendkívül egyszerű, hirtelenében összeütött telepeken, fatörzsekből összetákolt kunyhókban húzták ki a kemény teleket, amelyek állandó munkában teltek el. A kivágott fákat szánkókon hordták el a folyókhoz, amelyeknek partjain óriási halmokba rakták a fát, várva, mig a tavasz eljött és a folyók jege is felolvad és a fatömeget útjára lehet engedni. A közeli kisebbnagyobb városok éppen úgy magukon viselték ennek a vad és primitiv életnek jellegét, mint az erdőirtók telepei. A nyolcvanas évek közepén Bay Cityben 265 korcsma volt. Ezeknek az erdőirtóknak egyike volt Paul Bunyan, akit a hir hamarosan szárnyára vett. Bunyan volt a vezér, bárhová ment. Kiváló erejű emberek voltak ugyan körülötte, hűséges társai, de egyik sem vetekedhetett vele sem testi erőben, sem találékonyságban. Boss King volt akkor a legnagyobb ur a michigani őserdőkben és Paul Bunyan régi cimborái közül többen neki dolgoztak. A legenda szerint Paul Bunyan egy sasmadárral üzent Boss Kingnek, emberei elbocsátását követelve. A sas megjelenése halálra rémiti az erdők urát, aki nem mer ellentmondani, hanem elengedi az embereket. A hatalmas terület akkor is külön darabokra, külön királyságokra volt felosztva, amelyeknek területére a másik csoport emberei nem léphettek. Paul Bunyan és társai a Saginaw vidékre szerettek volna menni, azt azonban előbb el kellett íoglalniok. Az Auger folyó állott utjokban s a legenda a folyót is élő lénnyé teszi, amely mint valami fehér kígyó üldözőbe veszi Paul Bunyan egyik társát, Hels Helsont, azért mert a kacskaringós folyása miatt ki merte nevetni. Az emberek elhatározzák, hogy móresre tanítják a folyót. Hozzá is fognak a harchoz, amely egy teljés hóhapig tart ,de végre is az emberek győzelmével végződik. A folyó megadja magát és engedelmes szolgája esz Paul Bunyannak és társainak. Uj kalandok után mennek és a Round River környékét akarók meghódítani. Ez abban az esztendőben történt, amikor elveszett a nyár és egészen őszig csak tavasz volt. Bármerre men;ek, Hels Helson mindenüvé magával vitte azt a szánkóját, ameyen a “snoose” nevű robbanó anyag volt felpakolva. Erre a robbanószerre szükség volt, hogy fenntartsa az életét. Közönséges jmberek nem bírták volna ki, de Hels Helsonnak föltétlenül szüksége volt rá, hogy életben maradjon. Mikor a hosszú szánkósor odaért a Round Riverhez, nyilvánvalóvá lett, hogy Paul Bunyannak egy barázdát keli szántani a folyó vizében, hogy emberei sértetlenül át tudjanak menni rajta. De az alkalommal a viz még Paul Bunyannak is túlságosan mély volt, úgy hogy megszégyenülve arra kellett vállalkoznia, hogy keresztülussza. Három napba és két éjszakába tartott a legenda szerint, mig át tudta úszni a folyót. Közben a parton baj történt. Hels Helson “snoose” készlete elveszett és a nagy ember összeesett a robbanószer hiányában. Úgy kellett átvinni a folyón. A túlsó oldalon Paul Bunyan legfontosabb dolga az lett, hogy uj készletet szerezzen be a “snoose”-ból Helson számára. A feladatot egyik embere, Babe úgy oldja meg, hogy egyszerűen leüti az egyik hegy oldalát, mire kiderül, hogy a hegy teljesen “snoose”-ból áll. Babe egyszerű mozdulattal az egész hegyet a gyönge Helson szájába taszítja, mire az felrobban, de Babe maga is úgy ragyog tőle, mint a tűz... Ilyen természetű legendák követték Paul Bunyant s mivel a legendák ma is szájról-szájra járnak az egyszerű nép között, mindig újabb és újabb képzeletbeli adatokkal bővülnek. Minden esetben Paul Bunyan a győztes a természettel való harcokban, de a győzelem sokszor akkor következik be, amikor már az és föld is megrendül a harc rettenetes erejétől. Paul is visszavisszaesik, rövid időre alól marad a küzdelemben, de a végső eredmény sohasem lehet kétes. Az erdőirtók élete sok tekintetben olyan volt, mint a californiai vagy alaskai aranyásóké. A két embercsoport egyforma ö_szetételü volt: kalandvágyé , hirtelen meggazdagodni akaró emberek, akik éppen úgy a szerencséjüket keresték a michigani őserdőkben, mint az aranymezőkön. Bátor, durva, erőszakos, dicsekedő emberek voltak, akikből azonban nem hiányoztak jó tulajdonságok sem. Életük, sorsuk hozzátartozott a kialakulóban levő Amerika hőskorához. Az erdőirtók éppen úgy eltűntek, mint az aranyásók, de a legendákban tovább élnek, hogy emlékeztessék az utókort azokra az időkre, amikor az ország nagyságának és jövendő gazdaságának igazi alapjait lerakták. Becsületes tolvaj Mark Twain előadást tartott a becsületességről s ezzel kapcsolatban elmondta, hogy gyermekkorában egyszer egy szekér dinnyét látott és nagy kedve támadt rá. — Fellopódzkodtam a szekérre — mesélte — és elcsentem egy dinnyét. Aztán egy mellékutcába szöktem, meglékeltem a dinnyét és belekóstoltam. Alig vettem számba az első harapást, amikor furcsa, kellemetlen érzés fogott el. Már nem is volt kedvem ehhez a dinnyéhez. Gyorsan határoztam: fogtam a dinnyét és visszaszöktem vele a szekérhez és elhelyeztem a többi közé, mintha mi sem történt volna ... És a szekérről egy jóízű ,érett dinnyét vettem helyette .., MÉRT VAN EZER BAJUNK? Mért sir ezer jajunk? Égből zeng a válasz: meri bűnösök vagyunk! Bedugult az égnek áldást oszló szája: nincs a földnek többé égi prófétája. Elménk a sötétben mindhiába kutat, nem találjuk meg a kivezető utat. Régen égbe szállt már a földi Megváltó s nincs uj égi követ, ki egekbe látó. Felhőkig ér házunk, küszöbig a lelkünk, s bűneink számláját meg kell majd fizetnünk. Elfelejtettük a tiz parancsolatot íS el RÁNK BORUL AZ ÁRNYÉK, ránk borul az esie; Százszor megtöretik, jaj, az élet teste. Se Mózes ... se Jézus ... csak bűnök, csak vétkek: malaszi helyett tábor és bolsi pribékek. Kultúra, szabadság ... egyéni életek: jaj, a vörös fronton végeznek vélelek. Diktálás, szolgaság ... kaszárnyái szabály; vagy rabszolga-élet^ vagy a szovjet-halál... Szörnyű bár a sorsuk, éljenez az ajkuk; bolsi kancsukával uralkodnak rajtuk. Ki törődhetne ott nemessel vagy jóval : vörös bolsi bősz ok leütik taglóval! MAGYAR ÉLETÜNKNEK egy, csak EGY az útja: Washington György lelke s Kossuth Lajos múltja -Ne legyen hát lelkünk hazug, mázolt, talmi; sem nyilas, sem vörös bolsi forradalmi. Legyen magyar lelkünk; benne yankee szellem s együit küzdjünk minden részeg "izmus” ellen. Uj hazánk a hazánk; bár a volt is drága s megoszlik szivünknek szent érzésvilága. De ne fussunk mégsem álomképek után: polgári hűségűnk Uncle Samé csupán. Uncle Sam honához köt mosmár az éltünk és ha úgy kívánja: rendelkezzék vélünk!
