A Jó Pásztor, 1953. január-március (31. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-02 / 1. szám

SZTÁLIN BÉKÉRŐL FECSEG KARÁCSONY ES ÚJÉV KÖZT A New York Times egyik munkatársa kérdéseket intézett Sztálinhoz a béke kilátásainak tisztázására és Sztálin készség­gel megfelelt a kérdésekre. Azt mondta, hogy igaz ugyan, hogy Amerika a világ békéjének megbontója, de ő azért mégis úgy véli, hogy a háború elkerülhető; ami periig a koreai háború be­fejezését illeti, azt ő is szeretné. És mindennek tetejébe még azt is mondta, hogy hajlandó a béke problémáiról személyesen is tanácskozni. Hogy kivel akarna találkozni, azt nem mondta, de nyilván Eisenhowert értette. Ilyen békeüzenetet már régebben is küldött Sztálin és ma­radt minden a régiben. Most Washingtonban úgy hiszik, Sztálin nem akar semmi egyebet, mint kikémlelni a január 20-án hiva­talba lépő Eisenhower elnök szándékait. Továbbá azt hiszik, hogy Sztálin üzenete csak a szovjet pro­pagandát szolgálja. A kommunista békepropagandisták csak pár nap előtt utasították vissza a koreai háború befejezésére irá­nyult indiai javaslatot és most mégis mint a béke apostolai akar­nak a világ előtt — vagy legalábbis a kommunista világ előtt — feltűnni. Még egy sunyi szándék húzódik meg Sztálin békeüzenete mögött: Sztálin tudja, hogy a republikánus párt a katonai költ­ségeknek és a szövetségesek részére nyújtandó katonai és gazda­sági segélynek megkurtítását tervezik; ravasz módon hamis bé­kekilátásokat fest a falra, hogy az amerikai és szövetséges fegy­verkezés lelassításához a maga részéről is hozzájáruljon. Egyszóval csapdát akar nekünk állitani Sztálin, de nem esünk bele, mint ahogy régebbi hasonló kinyilatkoztatásait is figyelmen kivül hagytuk. A tények beszélnek: a szovjet Koreá­ban és egyebütt nem békét akar, hanem azt akarja, hogy mi­nél több amerikai haderő és hadianyag legyen lekötve az orszá­gon kivül, sokezer mérföld távolságban. Békéről hallani sem akarnak Hét év óta nyögik az orosz jármot az osztrákok, szeretnék lerázni, de az orosznak eszeágában sincs elmenni. Kikergetni pedig az oroszokat csak háború árán lehetne. Az osztrákok az Egyesült Nemzetek szervezetéhez fordul­tak segítségért. Kaptak is — erkölcsi támogatást, aminek ár­folyama a politikai tőzsdén ma egy lyukas garas, osztrákul gro­­schen. Az Egyesült Nemzetek főtanácsa egyhangúlag úgy hatá­rozott, hogy felhivja a nyugati hatalmakat és az oroszokat, ál­lapodjanak meg végre az osztrák békeszerződés ügyében. De eb­ben a szavazásban az oroszok nem vettek részt. Ők távolmarad­tak s kijelentették, hogy az Egyesült Nemzetek szervezetének az osztrák béke ügyéhez sen;mi köze sincsen. Az oroszok nem akarrftk* ékét kötni az'-osztt'ákokkal, mert’ ez azt jelentené, hogy ki kellene vonniok csapataikat Ausztriá­ból. Ilyesmiről ők hallani sem akarnak. Ök nem a békének, ha­nem csak a békepropagandának hivei. így hát az oroszok Bécsben, Ausztriában maradnak — ki tudja meddig? Bécsben az a vicces jóslás járja, hogy majd csak Sztálin apó 144-ik születésnapján fognak ünnepélyesen búcsút venni a sokat szenvedett osztrák néptől általában és az osztrák nőktől (77 éves korig) különösen. Késő sopánkodni Byrnes south carolinai kormányzó talán akkor tehetett vol­na valamit, amikor mint külügyminiszter Párisban hozzájárult az álnok orosz tervhez, hogy egyelőre adjanak békét a csatlós­sorsra Ítélt Magyarországnak, Romániának és Bulgáriának, Ausz­tria nyugodtan várhat.. . Késő bánat. Azt a baklövést, hogy Ber­lint, Prágát, Budapestet, Béclet kiszolgáltatták a báránybőrbe bujt medvének, nem lehet az Egyesült Nemzetek erkölcsi támo­gatásával meg-nem-történtté tenni. SZERENCSÉS FICKÓ Kanada szovjetbarát békepropagandistája, Dr. Endicott, egyike volt azoknak, akik a nemrég Bécsben lezajlott kommu­nista békekonferencián dicsőítette a békeszerető Sztálint és ócsá­rolta a háborúra uszító amerikaiakat, ezért az érdeméért magas kitüntetésben részesült: Sztálin, aki Koreában már 1950 junius 25 óta folytat békét, 100,000 rubeles békedijjal tüntette ki. Mit kezd a sok rubellel? Nem lehet tudni, mert hiába hoz­za magával Kanadába, a rubel ebnek sem kell. Nem csoda, hogy ebnek sem kell, hiszen az orosz is csak kénytelen-kelletlen fo­gadja el; az orosz is szívesebben számol dollárokban, például amikor a burzsuj Finnországon vagy a kommunista Szovjetma­­gyarországon behajtja a győző jogcímén a sokszázmillió dollá­ros hadisarcot. Másik probléma: Jövedelmi adó alá esik-e a Sztalin-dij Ka­nadában? Nem, mondja az adófőhivatal. Ez amolyan “talált pénz” és a kanadai adótörvényben nincsen paragrafus, amely jövedel­mi adót írna elő talált pénzre. A szerencsés fickó szerencséjét mégsem irigyli senki, sem Kanadában, sem egyebütt. MEGHALT A DÁN ANYAKIRÁLYNÉ Alexandrine, az öt év előtt elhunyt X. Christian dán király özvegye, a jelenlegi IX. Frede­rick király anyja, 73 éves korá­ban meghalt. 35 éven át volt a kis ország királynéja. A német náci megszállás alatt, 1940-től 1945-ig az ellenség foglyai vol­tak a Sorgenfri (Gondtalan­ság) kastélyban. Amikor első­idben jelentkezett nála a né­met tábornok s ő kénytelen volt fogadni, e>zt vágta a náci sze­mébe: “Szégyenlem, hogy né­met származású vagyok.” Kivül vörös, belül vörösebb Guatemala középamerikai köztársaságban a kommunis­ta párt be van tiltva. Mégis, most négynapos konvenciót tartottak. Aminek magyaráza­ta az, hogy a párt a nevét meg­változtatta: kommunista párt­ból munkáspárt lett. A munkás­párt élén azok állnak, akik az átkeresztelés előtt a kommu­nista párt vezetőségében ültek. CHURCHILL JÖN Churchill an col minisztprAl-Karácsony előestéjén lépett életbe a McCarran-féle uj be­vándorlási és honosítási tör­vény és már a premiér előtt, a főpróbán vihar támadt. Útban volt A merika felé a Liberté (Szabadság) nevű francia óce­ánjáró gőzös és annak fedélze­tén játszódott le a próba. Ott volt a hajón az amerikai be­vándorlási hivatal egyik tiszt­viselője és nyílt tengeren át­szűrte, illetőleg át akarta szűr­ni a hajó 974 főnyi személyze­tét abból a szempontból, hogy vannak-e közte olyanok, akik az uj törvény értelmében nem szállhatnak ki New York kikö­tőjében háromnapi nézelődés­re, mert vagy kommunisták vagy olyan union tagjai, amely kommunista vezetés alatt áll, vagy rokonszenveznek a kom­munista eszmékkel. A francia hajósok közül 269-en megta­gadtak minden felvilágosítást s min 'nyájuk nevében union­­képviselőjük meg is indokolta ezt: “Mint szabad emberek nem hagyják magukat kikér­dezni.” Ennek folytán egyikük sem léphetett partra és a ha­jón maradt még egy, aki büsz­kén vallotta, hogy ő kommu­nista. Ugyanazon a napon érkezett vissza hatheti délamerikai ki­rándulásáról McCarran szená­tor és mindjárt kiadott egy nyi­latkozatot, amelynek lényege az, hogy a törvény elleni kifo­gások alaptalanok s akik azt kritizálják, vagy kommunisták vagy kommunista barátok. Ar­ra a megjegyzésre, hogy Eisen­hower tábornok is igazságta­lannak bélyegezte meg a tör­vényt és orvoslást Ígért. McCar­ran igy válaszolt: “Nem hi­szem, hogy Eisenhower olvas­ta volna a törvényt.” McCarran kommunista-ba­rátoknak neyezte a Truman el­nök által í kirendelt bizottság tagjait, akik az ország minden részében meghallgatták az ér­dekelt köröket és január 1-én jelentést fognalitenni az elnök­nek. Kommunista - barátság vádjával illettel Harry Rosen­­fieldet. az elnöki bizottság igazgatóját, Earl Harrisont, a Bevándorlási Hivatal volt igaz­gatóját, és Clarence Picketet, ugyancsak az elnöki bizottság tagját. Hozzátette, hogy Ro­­senfield felelős azért, hogy a D. P. hontalan törvény alap­ján többszáz -felforgató” és több tízezer egyébként nem­kívánatos elem jött be az or­szágba. . gfi Rosenfield inl.r megfő• Gumikerekeken jár a iemplom a hívők nyomában, akiknek nin­csen módjukban vasárnap a messzeeső templomba menni. Olasz­országban ez az első templom-autóbusz; apácák gyűjtötték össze a pénzt a mozgó templom építésére. Képünkön a mozgó templom a római Szent Péter Bazilika előtt látható. MÁR KÉSZEN VAN A ván, hogy a szenátor hazudik vagy nem ismeri a tényeket. Az igazság az, hogy ő, Rosen­­field, minden egyes hontalant megvizsgált, hogy nem volt-e náci; csak kevés nácinak sike­rült becsempésznie magát Amerikába, viszont most a McCarran törvény alapján minden náci bejöhet. McCar­ran zt is szemérehányta Ro­­senfieldnek, hogy szerepet vál­lalt egy szervezetben, amely az első D. P. törvény reform­jáért harcolt. Rosenfield rá­mutat arra, hogy ennek a szer­vezetnek élén nem kommunis­ta-barátok álltak, hanem Spellman érsek, James Farley és mások. McCarran tagadja, hogy a törvény egyes nemzetek mint alacsonyrendüek ellen irányul, de nem tagadhatja, hogy a ma­gyarok és más, állítólag ala­­csonyrendü népek kvótáit meg­nyirbálta. Megkapta a választ Foster Dulles, aki január 20- tól kezdve Eisenhower külügy­minisztere lesz, azt üzente vissza Sztálinnak, hogy komo­lyan és a legnagyobb jóaka­rattal fogják megvizsgálni minden “kézzelfogható” ja­­•vwartt-tóif'a békt htílyre&lliutóá­­ra. A béke megerősítését szol­gáló minden javaslat megvizs­gálására megvan a mód: dip­lomáciai tárgyalás vagy az Egyesült Nemzetek fóruma előtt való megbeszélés. Más szóval: Szavakra nem vagyunk többé kiváncsiak. Találóan jegyzi meg vezér­cikkében a New York Times: Sztálin, hatalma csúcspontján, végre elérte azt, hogy senki e világon nem hisz a hazugságai­nak. Senkisem hiszi el, hogy békét akar, hiszen ugyanakkor, amikor békéről fecseg, szítja az egész kommunista világban az Amerikai-gyűlöletet. Nixon, a nagylelkű Nixon szenátor, aki a chica­gói Taft-Eisenhower tumultus közepette szinte észrevétlenül alelnökjelölt s novemberben automatikusan alelnök lett, idő előtt lemondot szenátort állásáról, hogy utódjának — akit Warren californiai kor­mányzó nevezett ki — szenio­­ritást biztosítson a most első­­izben megválasztott republiká­nus szenátorokkal szemben. Thomas H. Kuchel ez a War­ren kormányzó által kineve­zett szenátor. Ennek maga­sabb szenioritása lesz, mint a nép által megválasztott többi republikánus szenátoroknak. A szenioritás rendkívül fontos, mert a bizottságok összeállítá­sánál magasabb polcra jut az a szenátor, akinek hosszabb a szenioritása. Minthogy Nixon pár nappal meghosszabbította Kuchel szenioritását, Kuchel fontosabb bizottsági pozíció­kat fog kapni, mint oly szená­torok, akik nem Mr. Warren bizalmából, hanem százezrek szavazata alapján, százezrek bizalmából kerültek a szená­tusba. Nixon január 1-i hatállyal mondott le s igy utóda, Kuchel, két napig, január 3-ig lesz a 82. kongresszus szenátora. Ez a két nap Nixon személyes ajándéka. Nagylelkű ajándék ez. Ugyanis éppen ez a két nap hi­ányzik a hat évi kongresszusi szolgálatból, ami Nixont arra jogosítaná fel, hogy 62 éves korától kezdve kongresszusi nyugdijat kapjon. Ilyenkor, karácsony és újév közt az újságok, valljuk meg, nem elég érdekesek. Hogy, hogy nem, az év utolsó napjaiban nem történnek érdekes események. Innen, onnan valami nagyobb arányú szerencsétlenség hire jön, a háborúban döntő eseménye­ket ilyenkor inkább csak terveznek a jövő évre. A lapok hasáb­jait megtöltik az egyházak és az egyletek jelentései ünnepi isten­tiszteletekről, összejövetelekről, szilveszteri mulatságokról. Mit tesz ilyenkor a reporter, akinek mestersége az, hogy események után fut — ha vannak események? Szenzációkat ki­találni már rég nem divatos, H. L. Menckennek alig akad köve­tője. Mégis, mit lehet csinálni? A régi jó időkben a reporter a ceruzáját rágta. De most nem ceruza, hanem Írógép a szerszá­ma. Annak betűit nyalja fényesre? Ebben a karácsony-újévi holtszezonban — két évvel ezelőtt — egy virginiai reporternek, Jack Kilpatricknak az a szokat­lan szeméje támadt, hogy utánajár egy régi, rég elfeledett bűn­ügynek, amelyben ő annakidején a törvényszéki tárgyalásról számolt be a New Leader napilap olvasóközönségének. Az a bűn­ügy ugyanis már akkor, 1944-ben, gondolkodóba ejtette. Az volt az érzése, hogy Silas Roger néger cipőpuccoló fiút ártatlanul ítélték halálra egy rendőr agyonlövése címén. A reporter, ahelyett hogy a tétlenség unalmában tétlen Író­gépét puccolta volna, elkezdett nyomozni és szorgalmasan gyűj­tötte az adatokat a halálra Ítélt s életfogytiglani börtönbünte­tésre megkegyelmezett cipőpuccoló fiú ártatlanságának bizonyí­tására. Különös dolgok derültek ki. Silas Rogert az esküdtek fő­leg azon az alapon találták bűnösnek, mert két “lógós” katona, Charles Stevens és James Jordan, határozottan ellene vallottak. Ez a két lógós aztán meglógott és amikor a tárgyalásvezető bíró újabb kihallgatásra beidézte őket, már nyomuk sem volt a vir­giniai tájakon. Körözni nem lehetett őket, mert körözni csak büntette! gyanúsított személyeket lehet. Szóval a kiegészítő kérdésekre a lógósok adósok maradtak és az esküdtek minden­esetre kimondták a “bűnös!”-t. A karácsony és újév közti holtszezonban megindult privát újságírói nyomozás idővel bizonyossá tette, hogy a két lógós katona hamisan vallott: alaptalanul “bemártottak” egy embert, akinek a bűntetthez semmi köze nem volt. Most Battle virginiai kormányzó rendelkezésére kiszabadult a börtönből az ártatlanul megbélyegzett és meghurcolt cipőpuc­coló fiú. (Illetőleg férfi, mert 1943 óta 31' éves lett). — Na, mit szólsz ehhez, Silas! — szólt a diadalmas reporter a börtönben férfivá érett cipőpuccolóhoz. ■I A7t Si,iV: “fn. azjE!s5,n;-ptól V.zdv. vettem, hogy majd kiderül az igazság, mihelyt jó kezekbe kerül az én ügyem. Uj ruhába öltözve hagyta el a fegyházat Silas. Azt az uj ru­hát ő maga varrta a fegyház szabómühelyében, ahol napi 15 cent volt a-munkabére. Mik a jövő tervei? “Először is Newark városába repülök a húgomhoz. Ö még nem tud semmit. Na, ez nem kis meglepetés lesz neki, ha kiszól az ajtónál, hogy ki az, és én azt mondom, a Silas van itt . . , Aztán . . . aztán zenész akarok lenni, szakszofonos.” Karácsony és újév közt nem történnek érdekes dolgok? . . . MARAS VAGY NEM MARAD? Van Fleet tábornok, a Koreában harcoló haderők parancs­noka elérte az életkort, amikor nyugalomba vonulhat teljes fize­téssel. De még nem határozott, hogy penzióba megy-e vagy sem. Ez attól függ, mondta, hogy mi lesz Koreában: felemás fegyver­­szünetes háború vagy igazi háború. Január 20 után majd Eisen­hower elnökre hárul a nagy felelősség, hogy igy vagy amúgy ren­delkezzék. Ha úgy határoz, hogy a koreai háborút a mostani ke­retek közt kell tovább folytatni, vagyis eldöntetlenül és senkise tudja, meddig folyik tovább, akkor Van Fleet visszavonul. Ha el­lenben a jövő elnök úgy határoz, hogy erőteljes offenzivát kell indítani a kommunisták ellen, akkor helyén marad. Van Fleet nézete szerint a koreai háborút csakis amerikai győzelemmel le­het befejezni; amerikai győzelem nélkül a mostani helyzet úgy­szólván örökletessé válik s hatalmas amerikai haderők felesleges módon lekötve maradnak sokezer mérföjdnyire a legközelebbi amerikai támpontoktól, a Csendes-tengeri szigetektől, a Fülöp Szigetektől. Ez az, ami annyira tetszik a szovjetnek, hogy sem­miáron sem engedi meg a kínai kommunistáknak a fegyverszü­net megkötését. Van Fleet elgondolása szerint tavasszal hatalmas támadással előbbre kellene nyomulni a koreai félsziget legkeskenyebb ré­szébe, Pyongyang kommunista főváros és Wonsan kikötőváros közt. Ezen a rövidebb vonalon kevesebb amerikai katonaságnak kellene aztán állnia s idővel helyettesíteni lehetne őket a most kiképzés alatt levő délkoreai katonasággal. Tűrhetetlen, Van Fleet nézete szerint, hogy a szovjet akarata folytán Amerika leg­jobb hadosztályai céltalan háborúságot folytassanak és folytonos veszteségeket szenvedjenek. Washingtonban úgy hiszik, hogy Van Fleet stratégiáját Eisenhower magáévá teszi és igy tavasszal döntő támadást fo­gunk intézni a kínai kommunisták ellen, hogy fegyverszünetre kényszeritsük őket. COX MEGHALT A kongresszus egyik legré­gibb tagja, Cox georgiai déli­demokrata képviselő 72 éves korában meghalt. 1925 óta volt képviselő. Roosevelt és Truman népjóléti politikája ellen kézzel-lábbal harcolt, többnyire csak kézzel. Egyiz­­ben a kongresszus üléstermé­ben tépdesni kezdte Rogers I képviselőtársának — a hires humorista fiának — a haját. A nemrég 82 éves korában el­hunyt Sabath demokrata kép­viselővel is volt egyszer izgal­mas szócsatája, amely azzal végződött, hogy Cox hasbarug­­ta demokrata kollégáját, aki persze nem maradt adós az in­zultusért. Az affér azzal vég­ződött, hogy Cox és Sabath ki­békültek és együtt kértek bo­csánatot a tisztelt Ház tekin­télyének megsértéséért. AZ AMERIKAI MUNKÁS MAGYAROK KINCSES ÚJSÁGJÁNAK EGYETLEN EGY MAGYAR HÁZBÓL SEM SZABAD HIÁNYOZNI The GOOD SHEPHERD is the Largest Hungarian Weekly Newspaper in America i Szeretettel fogadd szivedbe és otthonodba ezt a léleknemesitő lapot! Beolvadt lapok: KERESZT és EGYETÉRTÉS VOL. 31. ÉVFOLYAM CLEVELAND, O., péntek. 1953 január 2 EGYES SZÁM ARA 10 CENT No. 1. SZÁM \z uj bevándorlási törvény szerzője kommunista_barátsággal gyanúsítja az ellenzéket nők januar 5-én Washingtonba jön Truman elnök és Eisen­nower tábornok meglatogata­­sára. JO PÁSZTOR KINCSES KÉPES KALENDÁRIUMA az 1953-ik esztendőre tele erdekfeszito, ismeretterjesztő, szórakoztató olvasmányok­kal — az év jelentős eseményeit ábrázoló képekkel. A naptár szétküldését már megkezdtük és hamarosan minden előfizetőnknek asztalán lesz. A JÓ PÁSZTOR NAPTÁRÁNAK ÁRA 1 DOLLAR Tapasztalás szerint sokan vannak előfizetőink közt, akik a ma­guk naptárán kívül még egy vagy több példányt megrendelnek, hogy azzal rokonaikat, barátaikat, jószomszédaikat megaján­dékozhassák. Ezeknek a tisztelt előfizetőinknek szives figyel­mébe ajánljuk, hogy ebben az évben is az előállítási költségek hihetetlen magassága miatt csak korlátolt számú naptárt nyom­tattunk, igy hát ajánlatos, hogy a külön példányokat minél hamarabb rendeljék meg, vagy a Jó Pásztor helyi képviselőjé­nél, vagy közvetlenül a kiadóhivatalban: 1736 East 22 Street Cleveland 14, Ohio

Next

/
Thumbnails
Contents