A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)
1952-05-23 / 21. szám
PAGE 8. OLDAL A JŐ PÁSZTOR >rt WHWMVttHmMVMMWVMWWMVmMWVVMVMVVMVWm** Husvéí után hatodik vasárnap , EVANGELIUM Szent János. 15, 26—27; IS, 1—4 Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő majd 'bizonyságot tesz én felőlem és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. — Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.- Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az idő, hogy ipindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. S ezeket fogják cselekedni veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engemet. De ezeket szólottám nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájok emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek. Mindezt pedig kezdetben nektek nem mondottam, minthogy veletek valék. SZENTBESZÉD A mi Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megújítja apostolainak a vigasztaló Szentlélek elküldésének Ígéretét. Az utolsó vacsorán mondott főpapi búcsúbeszédében már említést tett nekik a Szentlélek elküldéséről és felhívta a figyelmüket, hogy készüljenek el Annak méltó fogadására, amikor igy szólt hozzájuk: “Most én elmegyek és elküldöm nektek az igazság lelkét, aki majd megtanít benneteket minden igazságra”. Szívleljük meg mi is az Üdvözítőnek ezen szavait és már most törekedjünk lelkünket előkészíteni a közeledő pünkösdi szent ünnepekre. Mit tegyünk, hogy a Szentlélek ajándékaiban minél inkább részesüljünk? Először is törekedjünk magunkból eltávolítani mindazt, ami a Szentiéleknek nem tetszik. Kerüljünk minden bűnt és bünrevezető alkalmat, ami gyűlöletes az Isten előtt s lelkünket eltávolítja Tőle. Isten szereti a szenvedőket, a kisértésben levőket, de hogyan is szerethetné azokat, akik szándékosan halmoznak bűnt bűnre? A súlyos bűn kiöli belőlünk az Isten barátságát, a bocsánatos bűnhöz való ragaszkodás pedig csökkenti lelkünk ellenálló erejét. Ne szomoritsátok meg az Isten Szentlelkét! A mi lelkünk legyen a Szentlélek temploma, tabernákuluma . . . Tisztítsuk meg minden folttól, minden szennytől! Kerülj ük a világ szellemét, amely csupa sötétség és hazugság és útját állja a kegyelemosztó Szentlélek működésének. A Világ elvei s felfogása teljesen ellenkeznek Jézus Krisztus örök erejű tanításával. A világ megveti az alázatosságot, a sérelmek megbocsátását, a szegénységet és minden boldogságot a földi f javakban s élvezetekben keres. De ha mi ezen üres és veszedel-1 mes földi javak utáni vággyal töltjük el lelkünket, úgy teljesen képtelenné válunk a Szentlélek indításainak és kegyelmeinek befogadására. A földhöz tapadt ember a földet, az égiek után vágyódó ember a menyeit kedveli. Legyünk továbbá összeszedettek. Tekintsük csak az aposto-' lókat: együtt vannak az utolsó vacsora megszentelt termében tiz napon keresztül áhitatos imádságban és mélységes várakozás csendjében. A csendben és áhitatos összeszedettségben minden gondolatuk, vágyuk és várakozásuk a Szentlélek befogadására összpontosul. Törekedjünk mi is buzgó imádsággal szivünkben a Szentlélek Úristennek, az igazság lelkének megfelelő lakóhelyet biztosítani, hogy méltókká váljunk az Ő kegyelmeinek elfogadására. Kavarja fel indításaival a mi lelkünket és lángolja fel buzgalomra és erőre a mi szivünket, hogy igazi krisztusi életünkkel tanúbizonyságot tehessünk mi is Krisztusról. Mert a mi életünk csak akkor lesz Krisztus evangéliumának tanúbizonysága, ha a sziveket átalakító Szentlélek éltető ereje hatja át. A REGÉNYHOS ÉRSEK Két végén égő gyertya Május nemcsak a virágzás és a szerelem hónapja, hanem a papi hivatások ébredéséé, az Istenre nyíló lélek szerelmének időszaka is. Ilyenkor futnak be a szemináriumokba és a teológiai karokba az ifjak felvételi kérelmei. Ezért terelődik ilyenkor a hívek figyelme a papi pályákra és hivatásokra. De nemcsak ezért. A történelemnek vannak csendes, pihenő, kiegyensúlyozott korszakai. Ilyenkor a papi pálya is nyugalmas, előre megszabott keretek között folydogáló életet jelent. Amikor azonban a társadalom élete mély, benső forrásba jut, amikor a lelkek mélyén vajúdó vágyak és szenvedélyek hullámverése ostromolja a történelem partjait, akkor a papi élet is kiárad az elmélyülés és az isteni csend kikötőiből. Vájjon ki tagadhatná, hogy ma ilyen korszakban élünk? Ezekben a korszakokban különösen érdekes, a papi élet. Mert igaz ugyan, hogy a pap hivatása szerint arra rendeltetett, hogy főpásztorával egységben a változatlan, az időtlen, az örök igazságot hirdesse, de ezt az igazságot a nyughatatlan, az áradó, az időben változó történelemre kell ráoltania. A papot valósággal keresztre feszíti a sorsa Isten és az ember, az időtlen most és a vál-A milánói dóm színes félhomályában a főoltár confessiójában szinezüst koporsóban pihen, ami Borromeo Károly érsek-biboros porhüvelyéből megmaradt. Most is nemesfém csillogása öleli körül selyemkazulába borított tetemét, mint ahogyan egykor bársonyba pólyálták, midőn 1538-ban az aronai várban a napvilágot megpillantotta. Mert nagy családból származott a gyermek, a Gonzagákkal, a Colonnákkal állott rokonságban és anyai nagybátyja, IV. Pius pápa, 21 éves korában bíborossá nevezte ki, miután már hétéves korában egy apátság birtokosa volt. Rajta múlt, hogy az arany csillogása nem kábította el, hanem mindinkább kibontakozott a múlandó fény életéből és a külső szenny és szegénység életének burkában az örök élet fényességének útját készítette elő. Huszonnégy éves volt, mikor titokban pappá szenteltette magát és a római udvar pompáját a legnagyobb egyszerűséggel cserélve fel, elfoglalta a milánói érseki széket . Még 22 évet élt, egyre távolodva a tizenhatodik század közepének csábitó pompájától. Egymagában, lóháton járta be egyházmegyéjét, hogy vizitálja és az ő szorgalmazásával befejezéséhez jutott tridenti zsinat rendeletéit papirosból életre váltsa. Keze sebes volt átél fagyától s harmincas éveinek végén már öregnek látszott. Folytonos böjttől csontos arcára rászáradt a bőr, hátát a sok fáradtság meggörnyesztette, állandóan álmos volt, amint megérkezett, hoszszu sorokban vártak rá hívei, kiket az éjszakai órákig hallgatott ki és segített úgy, hogy sokszor egy garasa sem maradt. “Valamire való vezér csak széken alhatik.” — volt gyakran ismételgetett mondása. A szó szoros értelmében beteljesedett ez a szólásmódja, mikor 1576—78-ban a fekete halál tört rá székesvárosára. A város spanyol kormányzója, Ayamon márki elmenekült, szétszéledlek az urak is vidéki kastélyaikba. Milanóban pedig ott maradt a szegény nép, kenyértelenül és a pestis rémével szivében. És ott maradt az érsek. Végigjárta a zsúfolt kórházakat, ellátta a betegeket szentségekkel és mindenütt sajátkezüleg segített az ápolásban is. Éléstárait már régen kiürítette és asz-Msgr. Klenner F Hubert Ft. Klenner F. Hubert lelkipásztort, aki egyike a legkiválóbb és legtehetségesebb magyarszármazásu katolikus papoknak Pius pápa lelkészi szolgálatának 50-ik évfordulója alkalmából Monsignor rangra emelte. Ms.gr. Klenner F .Hubert Erdélyben született 1876. december 22-én. Kora fiatalságában jött az Egyesült Államokba. Tanulmányait a Detroiti Egyetemen és a windsori Assumption Collegeban végezte és teológiai tanulmányait a St. Francis Seminariumban, Milwaukeeban fejezte be. Felszentelése után három évvel a detroiti Szent Kereszt egyházközség plébánosává nevezték ki. 16 évig volt a magyar római katolikus egyházközség plébánosa, amikor 1922-ben püspöke Sacred Heart plébánosé nevezte ki. Ugyanabban az évben kinevezték az újonnan szervezett Sacred Heart szemináriumban tanárnak, ahol azóta a görög, latin és német nyelvet tanítja. Mikor 1937-ben a Sacred Heart plébániát a színes katolikusoknak adta át a püspök, Ft. Hubert a Sacred Heart szemináriűmba költözött. tala tábláján aludt, mert utolsó ágyát is elvitette a betegeknek. Egész egyháztartománya édesatyját siratta benne, midőn 1584-ben a szeretet és az önmegtagadás életéből az örök szeretet hazájába költözött. tozó idő között: míg az örök istenit akarja érvényesíteni az alakuló emberi létben, addig a történelem árjában élő ember a maga időhöz kötött életét, gondolatait és törekvéseit akarja bélehcfrgonyozni az elmulhatat lanság birodalmába. Az egyik — hivatása szerint — az istenit akarja belekapcsolni az emberibe, az időtlent az időbe, a másik a mulandót az el nem mulóba, az emberit az istenibe. A nemzedékek a maguk történelmi helyzetére és változó körülményeire szabott eszméit, gondolatait és vágyait halhatatlanná és örökkévalóvá akarják tenni. Ha az európai szellem történetének mozgalmait és harcait olyan szemkápráztató képekben lehetne ábrázolni, mint amilyenek a csatajelenetek nagy freskói, címül azt irhatnók alájuk: Az örökkévalóság megostromlása. Az európai civilizáció és kultúra története minden korszakban tele volna ilyen monumentális festményekkel. Csak az épületek stílusa, a kosztümök anyaga és szabása más, -— a romántól a barokkig, az empireig és a felhőkarcolókig, a páncéltól a kezes-lábas szerelőruháig —, de a jelenet benső tartalma mindig azonos: a történelmi idők viharában csattogó zászlókat akarják kitűzni és örökkévalóság bástyáira. íme, igy kerül bele a pap mint a tanító Egyház hierchiájának eleven tagja a harcok forgatagába. Szerepét és Egyházának szerepét is korok, idők és helyzetek szerint különbözőképen ítélik meg. A “világ fiai” néha úgy érzik, hogy mint örökkévaló eszmények hordozója, a pap és az Egyház az akadálya az időkben bontakozó emberi törekvéseknek, s annak, hogy ezek a szándékok megvalósuljanak, meghódítsák a jövőt és rajta keresztül az örökkévalóságot. Ilyenkor ő az ellenség, akiről azt hiszik, hogy erőszakosan el akarja állani a történelem útját. Máskor azok az erők, amelyek a maguk kihűlt és elöregedett eszményeit védik, abban a hiszemben, hogy azok már meghódították az örökkévalóságot, a papokat és az Egyházat tolják oda a paizsul uj eszmék uj harcosainak tüze elé, hogy az isteni rend nevében oltalmazzák, az elmúlásra Ítélteket. Némelyek azt várják a paptól, hogy merüljön el a korszak hatalmi, eszmei, gazdasági vagy nemzeti küzdelmeiben, legyen “eggyé” népével, az örökkévaló igazságot pedig állítsa az idő, a haladás, az években mérhető célok szolgálatába. Ugyanakkor a jámborság mélységeiben élők azt követelik, hogy papjuk legyen minden földi vonatkozástól mentes, emelkedjék ki az idők áramlataiból és lebegjen mindig a krisztusi ige fényességében. Elfeledkeznek arról, hogy a pap is hozzá van kötve kora és nemzete társadalmához. Mert amennyire igaz, hogy a papnak igen nagy szerepe lehet hívei lelkiségének és magatartásának kialakításában, éppúgy nem tagadható az sem, hogy a pap társadalmi és közéleti alakját is igen erősen formálja annak a társadalomnak viselkedése, amelyből vétetett. Két végén meggyujtott gyertya a pap. Tisztán és ragyogva fénylik az örökkévalóság izzó lángjától, de benne kell égnie az idők forróságában is. Aligha lehet kegyetlenebb sze rep ennél, de talán nincs is szebb feladat, mint az eget ostromló korszakok s egy földi paradicsom vágyától izzó idő számára világítani az örökkévaló keresztény igazságok és szeretet tiszta fényével. Mindezt tudniok kell azoknak az ifjaknak, akik ma a papi hivatás nehéz útjára lépnek. MSGR. HRIBAR NYUGALOMBAN A St Mary’s Church plébánosa 84 éves AZ ÉV KATOLIKUS ANYJA kitüntetést ez évben eisőizben néger asszony kapta, a 48 éves Mrs. M.aceo A. Thomas, akinek kilenc gyermeke közül hat a képen látható. Spellman biboros érsek nyújtotta át a néger anyának a kitüntetésről szóló oklevelet. Mrs. Thomasnak két fia a katonaságnál szolgál. Monsignore Vitus Hribár, a clevelandi St. Mary’s egyházközség plébánosa, 84 éves korában nyugalomba vonult. Utódjául Edward F. Hóban érsek, a Clevelandi R. Kát. Egyházmegye főpásztora, Rév. Matthias A. Jager-t, a barbertoni Sacred Heart Egyházközség plébánosát nevezte ki. Úgy Msgr. Hribár, mint Rév. Jager a ma Jugoszláviához tartozó Laibachban született. A barbertoni Sacred Heart Church plébánosa Rev. Joseph V. Celesnik lett, aki Clevelandban született s eddig a euclidi St. Christine Church segédlelikésze volt. Bibliát kérnek Bennett vezérőrnagy, a katonai lelkészi kar uj főnöke, Koreából azt az érdekes hirt hozza, hogy* a koreai katonaság és civil lakosság köréből egyre többen kérnek bibliát. A fiatalság körében érdeklődés mutatkozik a keresztény vallás iránt. Zárda szentelés A bridgeporti Szent István r. kát. Egyházközség újonnan felépített zárdaépületét a parókiái iskola mellett vasárnap, május 25-én délután szentelik fel a templomban tartandó Mária koronázási ünnepély után. A felszentelést a hartfordi püspök, John O’Brien végzi és utána az Egyház népe megtekinti az uj kápolnát és az Irgalmas Nővérek lakószobáinak berendezéseit, amelyeket jószivü magyarok adományaiból vásároltak. Magas vendég a Szt. Anna templomban PITTSBURGH — Ft. Ryan Péter katolikus missziós atya, aki Korea Seaul városában született, az elmúlt vasárnap a Szent Anna templomban mind a három szent misén szentbeszédeket mondott angol nyelven. A Szent Annt hitközség hívei szép adományai járultak a koreai szenvedő nép felsegélyezéséhez. Ryan atya ismertete a koreai háború borzalmait. Ft. Ryan a pittsburghi megye püspök engedélyével meglátogatja a megyéhez tartozó róm. kát. hitközségeiket. Kossuth emléktábla ST. LOUIS — Május 30-án, Emlékezés Napján fogják leleplezni a márványoszlopra helyezett bronz emléktáblát, amely Kossuth Lajos 100 év előtti látogatását a városban örökíti meg. A leleplezési ünnepélyre meghívták a város és Missouri állam előkelő képviselőit. Leleplezés után banket lösz a M'agyar Házban. A Szentatyák vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 17, 1—13 Azon időben: Jézus az égre emelvén szemeit, mondá: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged; amint hatalmat adtál neki minden test fölött, hogy mindennek, akit neki adtál, örök életet adjon. Ez pedig az örök élet, Jézus Krisztust. Én téged dicsőítettelek a földön; a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy megcselekedjem. És most dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, melyet bírtam tenálad, mielőtt e világ lett. Kijelentettem a te nevedet, az embereknek, kiket nekem adtál e világból. Tieid voltak, és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották. Most megismerték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled vagyon. Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közlöttem velők, és ők elfogadták, és igazán megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttéi engemet. Én őérettök könyörgök. Nem e világért könyörgök, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők tieid. Az enyéim mind tieid, és a tieid enyéim; és én megdicsőittettem bennők. Én már nem vagyok e világon, de ők e világon vannak, és én téhozzád megyek. Szent Atyám! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy eggyé legyenek, mint mi vagyunk. Mig velők voltam e világon, és tartottam meg őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem; és senki sem veszett el közülük, hanem csak a kárhozat fia, hogy az irás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket mondom e világon, hogy az én örömöm teljes legyen bennök. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn szenvedése előtt utoljára mondott ünnepélyes imát önmagáért, tanítványaiért s minden jövendő hívéért, az égre emelvén szemeit, mondá: “Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged!” Hogy a hívők ezen megdicsőülés által, amelynél fogva megismerik, hogy te igaz Isten vagy s én igaz Fiú, a világ Megváltója, elnyerjék az örök életet; mert az örök élet abban áll, hogy megismerjenek tégedet, mint igaz Istent és a Jézus Krisztust, akit te küldöttéi, hogy hívén ő benne, üdvözöljenek. Mert senki sem üdvözölhet másképen, hanem csak a Jézus Krisztusban való élő hit által, amelynek alkatrészei a remény és a szeretet és kifolyásai a jó cselekedetek. A munkát, melyet reám bíztál, elvégeztem, hogy megcselekedjem. Azért mondja Krisztus: “a munkát elvégeztem”, mert a megváltás dicsőséges munkája az Ő akaratában el volt már végezve, mivel épen készült a kereszthalálra menni. És éppen azért, mert a rám bízott munkát elvégeztem és irántad való szeretetből megaláztam magamat a kereszthalálig, mostan dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel, amelyet bírtam tenálad, mielőtt ez a világ lett. Én tőlük távozom és hozzád megyek vissza, ők pedig e világon maradnak, hogy az én szent evangéliumomat és a tiedet az egész földkerekségen hirdessék. Mig velük voltam e világon, én tartottam meg őket a te tekintélyeddel, hatalmaddal és erőddel, mint hozzájuk menesztett követed. Akiket nekem adtál, megőriztem és senki sem veszett el közülök, hanem csak a kárhozat fia: Judás. Most pedig, óh Atyám, halálom s feltámadásom után nyomban te hozzád térek vissza és ezeket mondom e világon feltámadásomról, mennybemenetelemről és az Atyámhoz való viszszatérésemről, hogy apostolaimnak s tanítványaimnak oly nagy jók felett velem együtt teljes örömük legyen s reméljék, hogy rövid idő alatt a mennybe, az én dicsőségembe fogom őket felvenni. Kövessük mi is mindnyájan az Ur Jézus példáját, aki, midőn szenvedése előtt utoljára imádkozott önmagáért, tanítványaiért és minden jövendő hívéért, az égre emelve szemeit, bizalomteljesen fordult a mennyei Atyához; emeljük fel mi is szemeinket az égre járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk. RABMUNKÁRA FOGOTT PAPOK Csehszlovákiában 51 kényszermunkatáborban foglalkoztatják a bebörtönzött katolikus papokat és apácákat A csehszlovákiai kommunista kormány brutális náci-módszereket alkalmaz a papok, szerzetesek és apácák ellen, akik nem hajlandók belépni a “nemzeti katolikus egyházba” és hajthatatlanul ragaszkodnak az igazi katolikus egyházhoz. Akár bűncselekményekkel vádolják az egyházi személyeket, akár nem, mindegyik előbb-utóbb koncentrációs táborba kerül. A “bűnösöket” a büntetés kitöltése után a börtönből a táborokba hurcolják. Eddig 51 tábort állítottak fel az ország minden részében kizárólag egyházi személyek részére. Több helyen kolostorokat és zárdákat alakítottak át munkatáborokká. A papokat és apácákat a legkülönbözőbb, de minden esetben nehéz munkákra fogják. Dolgoztatják őket farmokon és gyárakban, gáztelepeken, útépítésnél, erdőirtásnál, gátépítésnél. Ahol rabmunkások tízezreit foglalkoztatják, például a jáchymovi urániumbányákban ,ott az egyházi személyeket a többiektől úgy különböztetik meg, hogy fehér keresztet varrnak rabruhájukra. Megbízható jelentések vannak arról, hogy a fegyelem a papi munkatáborokban nagyon szigorú. A legcsekélyebb szabálytalanságot embertelen szigorral torolják meg s több esetben kivégeztek papokat bírói eljárás nélkül. A boryi munkatáborban a fiatal papokat kommunista átnevelésben részesítik. Marienbad fürdőhelyen a papok lakóházakat építenek az orosz tisztek részére. Nyitra mellett egy büntetőtábor van, amelyben a “békétlen” elemeket igyekez megpuhitani. A semilyi táborban állítólag — még meg nem erősített hírek szerint — papokat és apácákat gyógyszerek és gyógymódok kipróbálásánál kísérleti nyulakként használják.
