A Jó Pásztor, 1952. január-június (30. évfolyam, 4-25. szám)

1952-06-13 / 24. szám

äz Aimaái Mums suuitasoe kincses újságjának EGYETLEN EGY MAGTAR HÁZBÓL SEM SZABAD HIÁNYOZNIA! Th* üUUD SHEPHERD h the Largest Hungarian Weekly Newspaper in America Beolvadt lapok: KERESZT és EGYETÉRTÉS Szeretettel fogadd szivedbe és otthonodba ezt a léleknemesltő lapot! VOL. 30. ÉVFOLYAM CLEVELAND, O.. péntek, 1952 junius 13. EGYES SZÁM 10 CENT NO. 24. SZÁM Mi történt « • ame: íban-------------------------- -------------VWVWVWWWhVWWWW% Hazajött Eisenhower tábornok, levetette az uniformisát, lemondott 19,000 dollár évi nyugdíjról és mint Mr. Eisenhower, civilben, szülővárosában, a kansasi Abi­­leneben, szabad ég alatt a Stádiumban, felhőszakadásos esőben elmondta első kampánybeszédét a bokáig vízben didergő sokezer­nyi hallgatóságnak. Mint aki tegnap még ötcsillagos tábornok volt és a világháború legendás hadvezére, nem hadonászott, nem használt erős szavakat, nem ócsárolta sem republikánus ellen­felét, Taft szenátort, sem a demokrata pártot vagy a demokrata kormányzatot. Az majd csak julius 7-én — amikor a republikánus delegátusok választanak Ike és Taft között — fog eldőlni, hogy levet-e Amerikában finoman, tartózkodóan kampányt vezetni. Eisenhower, mint lovagiasságra kötelezett nemzeti hős, karriér­­jét a demokrata Roosevelt és Truman elnököknek köszönheti; igy hát nagyon ügyelt politikai szüzbeszédében arra, hogy, ha kritizálja is, ne bántsa a demokratákat és fejüket, az elnököt. Fő érve az volt, hogy az amerikai kormányzati politikának alapvető elvé a két-párt-rendszer. Nem egészséges állapot, ha az egyik párt nagyon sokáig van ural­mon, mert az emberi természetben rejlik, hogy a hatalmon levők elbizakodnak. Szinte elkerülhetetlenék egy párt több évtizedes uralma alat ta hivatali korrupciók, bürokratikus túlkapások, rossz közigazgatás. Milyn legyen egy nemzeti politika és kormányzat, ha ezeket a bajokat el akarjuk kerülni? Ezt a kérdést tette fel és mindjárt megadta a feletetet: Az amerikai szabad kormány­zati rendszert meg kell óvni minden veszélytől. Ennek a szabad rendszernek négy nagy veszedelmére mutatott rá. Az első a társadalmi és gazdasági egyenetlenkedés, az önzés, mely egyes csoportokat arra késztet, hogy mindenáron meggazdagodjanak mások rovására, nem gondolva arra, nem tö­rődve azzal, hogy általános jólét az alapja minden egyes csoport jólétének. A megértés szellemében kell a gazdasági konfliktusok megoldására törekedni; az együvétartozás szelleme a társadalmi és gazdasági békének erősebb biztosítéka minden tiltó és büntető törvénynél. A második nagy veszély az infláció, amely nemcsak elrabolja sokaktól egész életük munkájának gyümölcsét, hanem romláshoz, depresszióhoz vezethet, depresszió pedig alapjában rendíti meg a szabad gazdaság rendszerét. A harmadik nemzeti veszedelem a nyomasztó adózás. A jelenlegi nemzetközi hely­zetben, amikor a szovjet Amerika jövőjét fenyegeti, óriási hadi kiadások elkerülhetetlenek. Mégis, a legszigorúbb takarékosko­dás szükséges, egy dollárt sem szabad haszontalanul elfecsérelni. Még egy negyedik veszélyt sorolt fel Ike: az országos kormány hatalmának és hivatalainak tultengése ez. A kormánynak nem szabad folyton terjeszkednie s oly feladatokat vállalnia, amelye­ket az államok, a községek és az egyének maguk jobban tudnak elvégezni. Mindenki tudja, hogy a hivatalnokok makacsul véde­keznek a leépítés ellen, még ha teljesen feleslegesekké váltak is. A hivatalnok-uralom pénzpocsékolásra vezet. Mindezek a belső bajok és hibák azon­ban csak gyengíthetik Amerikát, de nem hozhatják veszélybe. Mert Amerika, a szabadság szellemétől áthatva, legyőzhetetlen — Isten után a legnagyobb hatalom a világon .Az újságírók ösz­­szeszámlálták, hogy Eisenhowert, miközben folyton-folyvást eső­cseppek koppantak majdnem-kopasz fejére, a csuromviz hallga­tóság huszonegyszer megtapsolta. A legviharosabb tapsot, amely az időnkint moraj ló mennydörgést is tulharsogta, akkor kapta a normandiai invázió győzelmes hadvezére, amikor — saját szemé­lyét a világpolitika távlatába beállítva — Amerika erejében és jövőjébe vetett törhetetlen bizalmát fejezte ki e szavakkal: “Aki mint én, látta és tapasztalta az Egyesült Államok hatalmát és nagyszerűségét, vezérlő szerepben úgy a tárgyalóasztalnál mint a harc mezején, annak egy pilla­natig sem lehet kétsége ellenére egészséges nemzet.” Ameriká­nak szellemi téren, gazdaságilag, katonailag erősnek kell len­nie — saját érdekében és az egész emberiség érdekében. A gaz­dasági élet egészségének megóvására éppen úgy kell ügyelnie, mint ahogyan határait biztosítania kell. Amerika hatalmának és jólétének biztosítására szükségük van a többi szabad nemzetek szövetségére is, mert ha a szovjetnek sikerülne egymásután a nyersanyagok forrásaitól s olyasmivé válnék, mint a mezőn álló traktor, amely fűtőanyag hiányában mozdulni sem tud. A szabad nemzetek vé­delmének terhéből a legtöbebt Amerikának kell viselkednie, mert Amerika a leggazdagabb és a leghatalmasabb a szabad nemze­tek nagy családjában. A történelem vezető szerepre hivott fel bennünket. Ezt a vezérszerepet csak úgy tölthetjük be, hogy féltékenyen őrködünk a hagyományos amerikai szabadság szel­leme felett, amelyet örökre kaptunk istenfélő honalapítóinktól. Ha ehhez a szellemhez hü marad a nemzet, semmitől sem kell félnünk, nincsn oly hatalom a földön, amely minket le tudna győzni. Népgyülés Bombay indiai város egyik terén. A szovjet paradicsomról mesélnek a népnek a kom­munista izgatok. VERES CSATA A FOGOLYTÁBORBAN Több mint két tucat kommunista és két amerikai katona életét vesztette Menekülnek a német szovjetparadicsomból Németország orosz zónájából az utóbbi hetekben mindennap átlag 200-an, főleg fiatalok, át­szöktek Berlin nyugati zónájá­ba és menedékjogot kértek. Most a napi átlag 700-ra szökött fel. Ennek oka az, hogy a kom­munista kormány moszkvai utasításra “koreai” polgárhá­borúra készül a nyugati szabad Németország ellen s besorozza a fiatalságot a német vörös hadseregbe, amelynek rendőr­ség a hamis neve. Koje szigeten, délkeletre a ko­reai parttól, az amerikai pa­rancsnokság elrendelte a na­gyobb barakkok kiürítését és a foglyok átszállítását kisebb ba­rakkokba, ahol könnyebben le­het rájuk felügyelni és sakkban tartani a lázongó elemeket. Boatner tábornok, a hadifo­golytábor uj parancsnoka, hang­szóró utján adta ki az utasítást a barakkok kiürítésére és sora­­kozásra. Tizenöt perc készülő­­dési időt adott a hadifoglyok­nak. A 76 számú barak lakói azon­ban dacoltak ezzel a parancs­csal. Nyomban bevonultak a ba­rak szélein ásott lövészárkaikba s dárdákkal, késsel, titkos mű­helyükben készített kardokkal és gazolin bombákkal felszerel­ve, védekeztek. Az amerikaiak, harcedzett ejtőernyős katonák, tankok fedezésével rohamra mentek a hadifoglyok lövészár­kai ellen s utasítás szerint nem lőttek, hanem csak hajonettel támadtak. Véres közelharcra ke­rült sor s több órai harc folya­mán a lázadó kommunisták kö­zül huszonnégyet — vagy talán néhánnyal többet — az ameri­kaiak kénytelenek voltak le­szúrni. De ennél még sokkal több kommunista halott maradt a csatatéren. Ugyanis a lázadó fog-SZOVJET ATOMKÉM JÖN WASHINGTONBA Sztálin visszahívta Moszkvá­ba Panyuskint, a washingtoni nagykövetet. Helyébe Zarubin volt londoni nagykövet jön. Ez a Zarubin régebben Kanadában volt a szovjet kormány képvi­selője s abban az időben az ot­tawai orosz nagykövetség volt az atomkémkedés központja. Si­került is Zarubin kémjeinek fontos atomtitkokat megszerez­ni — áruló kanadaiak segítségé­vel. Most Visinszki orosz külügy­miniszter azt a nagyhangú ki­jelentést tette, hogy nincsenek többé atomtitkok, ami más szó­val azt jelenti, hogy ők, az oro­szok, már megszereztek minden atomtitkot. Ez persze nem igaz; Zarubint, a kémek cáirját, éppen azért küldi Sztálin Amerikába, hogy uj atomkémkedéssel pró­bálkozzék. lyok vezérei azokat a fogolytár­saikat, akik ellenállás nélkül meg akarták adni magukat, meg ölték; némelyeket bajonettel hasbaszurtak, másoknak a fejét levágták: A lövész;f*SSan meghúzódott kommunistán legázolása után az ejtőernyősök rohamra mentek a barakk ellen, több helyen be­törték annak falait s a réseken át könnygázt spricceltek be. Itt sem használták lőfegyvereiket, hanem kitűzött bajonettel ha­toltak be a barakba s sorba ki­kergették a lázadókat. Reggel hattól fél tizenegyig tartott a harc. Amikor aztán a szomszé­dos, 78 számú barakk kiüritésé-LAKBÉRSZABÁLYOZÁS A kongresszus a jövő évi márciusig meghosszabbította a jelenleg érvényben levő lak­bérszabályozási törvényt. PÁRISBAN SZABAD A Komintern, a világkom­munizmus központi szervezete, junius 15-re Párisba világkong­resszust hivott egybe, amelyen a világ minden részéből oda kivezényelt kommunista hely­tartók és fullajtárok a Moszk­va által előirt tiltakozást fog­ják hangoztatni a nyugat-német köztársaságnak a nyugati vé­delmi szövetségbe való belépé­se ellen. Párisban szabad ellenséges propagandát csinálhi. Nem úgy, mint Moszkvában, ahol még a kommunistáknak sin­csen vélemény nyilvánítási sza­badságuk. SZTÁLINNAK SZABAD — TITONAK TILOS A Szabad Nép cimü pesti szovjetlap panszolja: Jugoszláviában rövidesen uj alkotmányt léptetnek életbe. Az uj alkotmány szentesíti a fasiszta államrendet Jugoszlá­viában. Tito, a belgrádi banda vezére, az alkotmány értelmé­ben, magához ragadja az igazi fasiszta diktátor miden funkci­óját: ő lesz az állam feje, a par­lament elnöke és a hadsereg főparancsnoka. Tito ilymódon minden hatalmat kezében tart, hogy még hatékonyabban vi­gye keresztül az amerikai ag­­ressziós terveket szolgáló fa­siszta politikáját. re került sor, a kommunisták nem fejtettek ki ellenállást. A 76 számú barakkban történtek kijózanították őket. A 76 számú barakk az, ahol a kommunista hadifoglyok há­rom napon át fogva tartották az akkori" amerikai táborparancs­­nokot, Dodd tábornokot. Ebben a barakkban 6000 hadifogoly volt; a 78 számúban 6800. A töb­bi tizenöt nagy rarakknak kiürí­tése tovább folyik. A kommunis­ta tűzfészket, a 76 számú barak­kot, az ejtőernyősök felgyújtot­ták. KITÖRÉSRE KÉSZÜLTEK De mielőtt még felgyújtották volna, alaposan átkutatták a tűz­fészek minden zegét-zugát és meglepő felfedezéseket tettek. A tűzfészek-barakkból 50 láb hosszú alagutat építettek titok­ban a kommunisták a 77 számú barakk felé. Hogy mi volt en­nek a célja, azt elárulta egy ott talált “vezérkari térkép.” A ve­zérek terve az volt, hogy adott jelre kitörnek valamennyi ba­rakkból, meglepetésszerü táma­dást intéznek a fogolytábort őr­ző amerikai katonaságra, lefegy­­verzik a katonaságot s megszáll­ják a sziget stratégiai pontjait, megvédik és várnak az alka­lomra, hogy kínai hajókon va­lamennyien — 80,000-en — meg­szöknek s aztán csatlakoznak a harcoló kommunista katonaság­hoz. De a haditerv meghiúsult, a lázadók a vesztett csata után parancsra négykézláb mászkál­tak uj, kisebb barakkjaikba s vezéreiket egyesfogságban őr­zik. A lázadók közül 136-an meg­sérültek, tábori kórházban ápol­ják őket. Mi történt a héten • • • A NAGYVILÁGBAN w»vw»w»*v\wvtvvw**vwvvvvvwvwvv»wvww»v»\»»v»\wwvw*»»»%*< Koreában belső egyenetlenkedés tetézi a háború okozta károkat és veszélyeket. A délkoreai köz­társaság elnöke, Syngham Rhee, diktatórikus hajlamaiból nem akar engedni és most, amikor az elnökválasztás ideje közeleg, brutális eszközökkel igyekszik elnyomni az ellenzéket. Az alkot­mány szerint az elnököt a képviselőház választja, és mert ott az erőszakos Rheenek sok az ellensége, Rhee egyszerűen bebör­­tönztött 12 képviselőt, más húsz vagy több képviselő a bebör­tönzés elől elmenekült és bujdosik. Rhee azt állítja, hogy ezek kommunista összeesküvést szőttek ellene, de ezt beavatottak dajkamesének mondják. Már azzal a tervvel foglalkozott Rhee, hogy egyszerűen feloszlatja a képviselőházat és népszavazást rendel el. De ekkor közbelépett Truman elnök és levelet irt neki: Amerikát megdöbbentették a délkoreai poli­tikai események. A tervezett erőszak, a képviselőház feloszlatása és ezzel az alkotmány megsértése, kitűnő propaganda anyagot szolgáltatna a kommunistáknak s erősítené őket a háborúban ép­pen úgy, mint a fegyverszüneti alkudozásnál. Egyben Truman Koreába küldte az itthon vakációzó amerikai követet, hogy ész­­heztéritse a diktatórikus ambíciójú öreg elnököt. Ennek a levél­nek hatása alatt Rhee máris elhalasztotta a képviselőház terve­zett feloszlatását. Az oroszok India meghódítására készülnek, mondta az indiai parlamentben egy képviselő — aki évekkel ezelőtt az orosz vörös hadsereg tagja volt. Kettőzött fi­gyelemmel hallgatta az indiai parlament ezt a fiatal embert, aki­nek információi elsőkézből valók. Dr. Sinha eredeti és titkos okmányokkal támasztotta alá állításait, amelyeknek lényege a következő: Az indiai kommunista párt nem más, mint végre­hajtó szerve a nemzetközi kommunista összeesküvésnek s minden lépését Moszkvából dirigálják. Ha itt egy kommunista vezér be­szédet mond, annak a szövege Prágában vagy Moszkvában ké­szült. Ha itt valahol éhínség tör ki, moszkvai utasításra azon­nal oda tódulnak a kommunista agitátorok és zavart csinálnak, igy akarják elterelni a hatóságok tevékenységét a segitőakciótól. Például a hájderabadi lázongásokat a Kbmintern lipcsei értekez­letén tervezték meg, moszkvai parancsra. Az oroszok nem álta­lános katonai támadással akarják Indiát meghódítani, hanem helyi lázadások PROVOKÁL A SZOVJET Mint vásott kölykök, úgy vi­selkednek sokszor az oroszok. Bécsből Páris felé repült Don­nelly ausztriai U. S. főbiztos s repülőgépe körül orosz villám­­repülőgépek röpdöstek, sokszor veszedelmes közelségben. Sze­rencsére nem történt összeütkö­zés, de könnyen megeshetett volna, hogy a halálba zuhan az amerikai főbiztos is, az okvetet­­lenkedő orosz is. A sztálinisták tűzzel játszanak és békéről fe­csegnek. utján. Mindig ott szítanak lázadást, ahol a nép nyomorba jut rossz termés okából. Dr. Sinha felolvasta a Hitler-Sztalin egyezmény­nek azt a pontját, amely szerint a szovjet terjeszkedési célja a Indiai Óceán. Dr. Sinha leleplezéseinek, éppen úgy mint Nehru miniszterelnök korábbi éles kommunista-ellenes állásfoglalásá­nak máris érezhető a hatása. Baloldali képviselők, akik eddig hajlandóknak mutatkoztak a kommunistákkal alkalmasint együtt működni, most nem mutatnak már erre hajlandóságot. Két szo­cialista párt egyesült s együttesen szállnak szembe a kommu­nista izgatással. Indo-Kináhan földreformot ígér az uj miniszterelnök. Az eddigi kormányelnököt, aki két éven át kormányzott és nem szerezte meg a nép becsülését, az állam­fő váratlanul elbocsátotta. Az “uj seprű” azt ígéri, hogy föld­reformmal fog igyekezni megnyerni a népet a kommunista fel­kelők elleni erőteljesebb védekezésre. Az időlegesen kommunis­ta uralom alá került s aztán felszabadított országrészekben a pa­rasztoknak meghagyják azokat a földeket, amelyeket a kommu­nistáktól kaptak. Ezek a beígért reformok azt mutatják, hogy Indo-Kinában eddig rossz kormányzat volt s ez egyik magyará­zata annak, hogy a franciáknak sehogysem sikerül úrrá lenni a kommunista felkelésen. Próbára bocsátották a Nagy Nőt Romániában. Amióta Romániát a szovjet birodalomba bekebe­lezték, Anna Pauker külügyminiszternő bukása a legnagyobb politikai szenzáció. Ez a kommunista világmozgalomban első he­lyen álló nő most elvesztette Moszkva kegyét, miértis kiébru­­dalták a pártvezetőségből, de meghagyták külügyminiszteri ál­lásában (ahol nincsen más dolga, mint követni Moszkva utasítá­sait) és próbaidőre bocsátották, hogy eltévelyedéseit jóvátegye. Az eltévelyedései abban álltak, hogy támogatta a korábbi, már elkergetett pénzügyminisztert és belügyminisztert abban a törek­vésükben, hogy lelassítsák az ipar és a mezőgazdaság kommuni­­zálását. Vagyis, a pártvezetőség ítélete szerint, Anna Pauker közvetve segítette az amerikai és más nyugati “rabló imperialis­tákat.” Ami e kommunista belviszályból a világot érdekli, mind­össze az a tény, hogy a romániai ipari és mezőgazdasági kommu­­nizálás nem megy simán, nyilván a nép ellenállása miatt. Hasonló próbára bocsátás előzte meg Csehszlovákiában Slansky minisz­terelnök bukását, bebörtönzését. Előbb-utóbb sor kerül minden kommunista nagyságra, Rákosi Mátyásra is. Az oroszoknak sen­­kisem eléggé megbízható kommunista. A koldus Ausztriával marakodni kell, mert eldugdossák a milliókat, amit Amerikától kapnak s a még mindig magas lovon ülő bankárok és gyárosok kedvükre gazda­godnak, miközben a drágaság fojtogatja a népet, a munkásokat, az iparosokat, a kereskedőket. Amerika próbál nyomást gyakorol­ni a kormányra, hogy enyhítse a gazdagok gazdasági diktatúrá­ját, amely főleg abban nyilvánul meg, hogy összebeszélési (kar­tell,) alapon magasan tartják az árakat. Emiatt az osztrák árukat, amelyek verseny hiányában túlságosan drágák, nem lehet kül­földre eladni s a kormány deficitje egyre nő. És a deficitet Mar­shal lsegély dollárokkal kell pótolni. ^ „ — V<v°' - •* <& R áv . i

Next

/
Thumbnails
Contents