A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-12-29 / 52. szám
Beolvadt lapok: KERESZT és EGYETÉRTÉS AZ AMERIKAI MUNKÁS MAGTAROK KINCSES ÚJSÁGJÁNAK EGYETLEN EGY MAGYAR HÁZBÓL SEM SZABAD HIÁNYOZNIA! ^OL. 29. ÉVFOLYAM The GOOD SHEPHERD U the largest Hungarian Weekly Newspaper in America A JO PÁSZTOR Szeretettel fogadd szivedbe és' otthonodba ezt a léleknemesiiő lapot! CLEVELAND, O.. péntek, 1951. december 29. EGYES SZÁM 10 CENT Mi történt a ״ V A NAGYVÍ^ BAN ***************%******wvw***v****v****** •<z Sztálin röhögő külügyminisztere 1 dühös fenyegető liplomáciai jegyzékeket intézett a nyugati szővetségesekhez, a török és az izraeli kormányhoz, tiltakozott a terv ellen, hogy a Közép-Kelet közös védelmét együttesen szervezzék meg a szövetségesek és az érdkelt országok. (Közép-Kelet földrajzi megjelölése az Egyiptomtól a Perzsa Öbölig terjedő területnek, amelynek lakossága nagyrészben arab és mohámédán.) Azt üzente Visinszki, hogy ilyen katonai szövetségi szervezkedést Oroszország ellenséges cselekedetnek tekintene. Az ilyen üzenettől nagyhatalmak nem szoktak megrettenni, de Törökország és Izrael esetében a fenyegetés komoly. Mégis, bármennyire komoly, vagyis háborús volt a szovjet fenyegetés, a kis országok kormányai is visszautasították Visinszki jegyzékét, azzal az indokolással, hogy a közép-keleti te»vezett szövetkezés kizárólag védelmi jellegi!. Az amerikai válasz persze erősebb volt, nem szorítkozott arra a megállapításra, hogy a szövetségesek nem háborúskodni akarnak a keleten, hanem csak orosz támadás esetére szervezik meg a védelmet. Acheson külügyminiszter nyíltan megvádolta a szovjetet azzal, hogy ellenséges szándékai vannak ezen az olajban gazdag területen. És nemcsak állította ezt, hanem bizonyította is. Emlékeztette a röhögő külügyminisztert, hogy az ő mogorva elődje, Molotov, 1940 november 25-én — amikor Sztálin és Hit- 1er kebelbarátok voltak — megállapodott Schulenberg náci követtel, hogy ha majd Hitler egész Európa ura lesz, az oroszok engedélyt kapnak tőle, hogy a Dardanellák közelében orosz szárazföldi és tengeri haderőt tartsanak, hasonlóképpen Törökország másik, keleti határvidékén is, avégből, hogy a Perzsa Öböl olajban gazdag körzetét hatalmukba keríthessék. Az 1940 évi egyezményben tehát kifejezésre jutott a szovjet politika célkitűzése: fegyveres erővel megkaparintani a világ leggazdagabb olaj forrásait s a Dardalenellgk tengerszorosán kérésztül behatolni a Fekete-engeri orosz hadiflottával a Földközi tengebe s onnan a világ minden tengerébe. Egyszóval a Közép-Kelétén a szovjetnek vannak harcias, támadó, hóditó szándékai, amelyeket ha sikerülne megvalósítani, ez az igész gazdag terűlet ugyanolyan sorsra jutna, mint Magyarország, Lengyelország és a többi csatlósországok — az orosz birodalom gyarmataivá sülyedne. Hogy ilyen állapot e vidék kizsákmányolására vezet!le, azt Acheson külügyminiszter nem is tartotta szükségesnek megjegyezni, hiszen az egész yilág tudja,-hogy mit jelent a szovjet csatlós rabság: a csatlósokat erejükönfelüli fegyverkezésre kényszeríti Sztálin, hogy háborús kalandokat, aminő a koreai támadás, orosz vérveszteség nélkül rendezhessen; továbbá gazdaságilag kizsákmányolja az orosz a csatlósokat, minélfogva a népék életszínvonala egyre mélyebbre sülyed. Acheson ezzel kapcsolatban nyilatkozott a közel-keleti helyzetről általában is, és rámutatott arra, hogy a helyzet aggasztó, amennyiben az arab és mohamedán világban nyugtalanság, forrongás észlelhető. Két veszedelmes tűzfészek van ott: Egyiptom, amely sehogysem tud vagy nem akar a Churchili miniszterelnök erélyes kormányzása alatt álló Angliával megegyezni a Szuez és a Szudán kérdésében, és Perzsia (Irán), amely az olaj konfliktus miatt a tönk szélére jutott s olyan válságos helyzetben van, hogy ott könnyen felülkerekedhetnek a Moszkvából irányított kommunista belső ellenségek. Acheson annak a várakozásnak adott kifejezést, hogy az egyiptomiak végül mégis észheztérnek, megállapodásra jutnak az angolokkal és csatlakoznak a közép-keleti védelmi szövetséghez, amely egyedüli biztositéka lenne Egyiptom és a többi veszélyeztetett ország védelmére a Molotov-Schulenberg jegyzékváltásban kifejezésre jutott orosz támadó szándékkal szemben. A párisi U.N. gyűlésen a múlt héten Visinszki megint kitett magáért, hatalmas szónoklatban gyalázta Amerikát, a négerlincselés és a chicagói banditák hazáját és gazembereknek nevezte az amerikai repülőket, akiknek gépét Pápa mellett orosz repülők leszállásra kényszeritették. Azok a repülők, mondotta yisinszki, kémeket és szabotőröket akartak ledobni orosz vagy csatlós földre. Persze ezt a hazugságot mindjárt lecáfolta az amerikai delegátus, aki felolvasta az általános utasítást, mely szerint minden amerikai repülőgépnek olyan a felszerelése, mint a kérdéses gépé volt: térképek, takarók, élelemtartalék, stb. Minden szava rágalom ennek a tájtékozva dühöngő vén kecskének, mondotta az amerikai delegátus. És hozzátette: Úgy látszik, az oroszok üldözési mániában szénvednek. Visinszki dühödt handabandázása közepette a szovjet két vereséget szenvedett az U.N. gyűlésen. A biztonsági bizottságba Oroszország kétségbeesett erőlködése ellenére nem Fehér-Oroszországot, hanem Görögországot választották be. Továbbá elhatározta az U.N., hogy vizsgálóbizottságot küld ki Németországba annak megállapítására, hogy ott egyáltalán lehetséges-e szabad választásokat tartani a német egység kérdésében. Az oroszok ezt kezdettől fogva ellenezték s ha a nemzetközi bizttoság megalakul, azt nem fogják Németország szovjetzónájába bebocsátani, éppen úgy mint ahogy annakidején az U.N. bizottságot nem engedték be Észak-Koreába. A Németország egységének visszaállítására irányult fáradozások tehát hiábavalók — arról szó sem lehet, hogy a nép akarata érvényesüljön ott, ahol a szovjet az ur. Zsarol a magyar kormány 120,000 dollár váltságdíjat követel az oroszok által a megszállt Magyarországon leszállásra kényszeritett amerikai repülőkért Az amerikai külügyminisztérium a moszkvai U. S. követség utján arra kérte a magyarországi kommunista kormány főható• ságát, az orosz kormányt, hogy rendelje el a Pápa mellett szovjetrepülők által leszállásra kényszeritett amerikai repülőgép személyzetének szabadonbocsátását. Az orosz helyettes külügyminiszter semmitmondó, kitérő nyilatkozatot tett, mert tudta, hogy moszkvai utasításra időközben már budapesti katonai biróság elé állították az amerikai repülőket és ez az úgynevezett biróság már meg is hozfa az ítéletet: három havi fogház vagy fizessen az Egyesült Államok kormánya egy-egy pilétéért váltságdíjul 30,000 dőllárt, összesen 120,000 dollárt. Az ítéletből kiderül, hogy az amerikai repülők nem tagadták, hogy tudva magyar terület felett repültek, de nem tudtak kielégítő magyarázatot adni, mi volt az uticéljuk. Vagyis, nyílván az idő rövidsége miatt, a magyar "bírák" nem tudták a szokásos beismerő vallomásra bírni vagy "megdolgozni" az amerikai repülőket. így hát a katonai biróság csak annak a gyanújának adhatott kifejezési az ítéletben, hogy a repülőknek nyilvánvalóan az volt a rendelteiésük, hogy térképeket és meleg takarókat dobjanak le-szabotőrök és eltérők számára. (Eltérőkriek nevezik a szovjetvilágban azokat, akik nem táncolnak Sztálin füttyére.) A per előtt a magyar szovjetkormány azzal gyanúsította a pilótákat, hogy Jugoszláviába készültek, hogy cít felvegyenek kémeket s ezekeí ®׳tán magyar földre lebocsássáh ejtőernyővei. De már akkor adós maradt a magy?r kormány a felelettel arra a kérdésre, hogy, ha Jugoszláviéba készülteit kémek felvételére, miért nem repültek a legrövidebb utón Jugoszláviába, miért kellett magyar föld felett repülniök? Ezek az egymásnak ellentmondó feltevések világossá teszik, hegy itt nem kémkedési vagy tiltott határátrepülési afférról van szó, hanem a magyar szovjetkormány moszkvai utasítási’‘ azért rendezte ezt a pert, hogy óvatos duhaj módjára újabb pofont adjón Amerikának, tudva azt, hogy jelenleg megtorlástól nem kell tartania, minthogy Magyarország orosz megszállás alatt van s ez okból nemcsak politikailag, hanem katonailag is orosz területnek számit. A budapesti óvatos duhajok tudják, hogy Amerika egy aránylag jelentéktelen incidens miatt nem indít útjára egy világháborút Oroszország ellen. AMERIKAI MAGYAROK SEGÍTSENEK 1 A kormány és üngresszus köréb 'י ' ־ ' lemény, hogy miként feleljen Amerika a budapesti kommunista kormány szemérmetlen kihivására. Nem valószínű, hogy a “Gyerekek, jó hirt kaptam a hadügyminisztériumtól, az apátok él, egy napon hazajön! . . .” De ezer meg ezer papa, akinek sorsa eddig bizonytalan, nem fog hazajönni. A kommunisták a fegyverszüneti alkudózás kapcsán átadták az amerikai hadifoglyok listáját s ezen mindössze 3198 név van — 12,000 helyett. Hová lett a többi, majdnem kilencezer? Leg-többjükét lemészárolták Sztálin koreai és kinai banditái. ,.illllllllllllllllllllllllllllllllllll^ ELKÉSZÜLT MÁR A JÓ PÁSZTOR KINCSES KALENDÁRIUMA AZ 1952. ÉVRE Olvasóinknak ezúttal is, mint a korábbi években, elküldjük a naptárt, melynek ára az előállítási költségek emelkedése ellenére csak !dollár AZ ELŐÁLLÍTÁS drágasága miatt csak annyi példányt készítettünk a naptárból, amennyit olvasóink a saját példányukon felül megrendelni szoktak barátaik, szomszédaik számára karácsonyi vagy, más alkalmi ajándékképpen. Kérjük, hogy az ilyen külön naptárakat minél előbb szíveskedjenek megrendelni — amig a készlet tart. A Jó Pásztor Kiadóhivatala 1736 East 22 Street, Cleveland 14, Ohio 'שוושששווווווושווווושווושווווווש Mi történt a héten NO. 52. Szám. Újévi ajándékul % kormány lefizeti a követelt váltságdijat, aminthogy több mint száz év ejőtt az amerikai kormány !megtagadta az afrikai bérbér tengeri kalózoknak a váltságdijfizetést; ismerve ugyanis a kommunista banditakormányok észjárását, attól tartanak Washingtonban, hogy ha most térdreereszkedünk a magyarországi csatlóskormány előtt, hamarosan újabb és újabb zsarolások következnének. Ez okból felmerüli az eszme, hogy privát személyek adják össze a váltságdijat a zsarolóbanda részére. Az országúti irucksoffőrök uniója máris felajánlotta tagjai névében az egész összeget. Smathers floridai szenátor pedig felvetette azt az eszmét, hogy az amerikai magyarok mindegyike adjon egy dollárt erre a célra. Kongresszusi képviselők közül sokan inkább gazdasági és politikai megtorló lépéseket ajánlanak Sztálin magyarországi helytartói és pribékjei ellen. uj drágasági hullámot kapunk, jelentik mindenfelől. A munkaügyi minisztérium statisztika hivatala azt jelenti, hogy novemberben a drágaság újabb rekordot ért el s a megélhetés költségei ma 88 és fél százalékkal a világháború előtti színvonal felett vannak, vagyis ami 1939-ben 10 centbe került, az most 188 és fél centbe kerül. Ez a hivatalos statisztika azonban csak egyes legfontosabb szükségleti cikkeket ölel fel, úgy hogy a valóságban a drágaság ennél nagyobb, a dollár felét sem éri annak, amit 1939-ben ért. Mindenesetre, ez a hivatalos statisztika az alapja sok iparban a bérek automatikus emelésének, mert a kollektiv szerződések szerint a bérek a megélhetési költség-indeksszel együtt emelkednek. Ennélfogva most, újév napjától kezdve, egymillió kétszázötvenezer vasúti alkalmazottnak órabére négy centtel emelkednek s ez évi 120 millió dollár költségtöbbletet jelent a vasúttársaságoknak. A vasúttársaságok persze ennek folytán — a Capehart törvény alapján — kérhetik a vasúti dijszabás emelését. A textiiparban három centet tesz ki az újévi béremelés. Az autó- és acéliparban újévkor még nem esedékes automatikus emelés, mert ezeknek kollektiv szerződéseiben más határidők vannak megszabva. Mégis, az acélipar unionja már most követel béremelést, és pedig óránkint 18 és fél centet és fenyegetőzik, hogy ha ezt nem kapják meg az acélmunkások, január 1-én sztrájkba lépnek. Ez a fenyegetés az amerikai gazdasági élet legjelentősebb eseménye ma, amikor az acéliparra óriási feladatok várnak a rendes termelésen kivül a haditermelésben is. Az a veszély fenyeget, hogy az acélárak elkerülhetetlen emelése minden más iparban drágitási hullámot fog felidézni, mert tudvalévőén minden egyes ipar használ valamilyen formában acélt. Az acéltröszt elnöke, Benjamin Fairless, kijelentette, hogy ha a munkások több bért kapnak, az acélárakát emelni fogják .Az acélgyáraknak ugyan már most is joguk volna a Capehart törvény alapján áremelés engedélyezését kérni, mert a koreai háború kitörése óta a termelési költségek emelkedtek; éttől a jogától az acélipar elállna, ha most nem kellene újabb béremelést adni a munkásoknak. A fenyegető acélipari sztrájk elhárítása végett nyomban akcióba lépett Cyrus Ching, a kormány kiváló és népszerű munkaügyi békéltetője, de hamarosan be kellett látnia, hogy minden fáradozása hiábavaló, a Philip Murray vezetése alatt álló acélunion engedékenységről hallani sem akar. Philip Murray azt állítja, hogy egyrészt az acélmunkásoknak térítés jár a legutóbbi béremelés óta fokozódott drágaság cimén, másrészt az acéliparnak olyan jól megy az üzlete, hogy magasabb béreket képes fizetni. De azt okosan elhallgat ja Philip Murray, hogy az acélipari bér- és ár-viszonyok nemcsak az acélvállalatok profitját és az acélmunkások bérét érintik, hanem az egész nemzet életszínvonalát, és hogy újabb drágulás, a dollár vásárlóerejének újabb lemorzsolódása elviselhetetlen terheket róna milliókra és tizmilliókra, akiknek nincsen módjukban a drágaságot másra áthárítani: a nem-szervezett munkásokra, a fehérgallérosokra, a nyugdijasokra, a megtakarított pénzükből, házuk csekély bérjövedelmébői élő, nagyobbrészt idős emberekre, továbbá mindazokra, akik U. S. Defense Bondba vagy egyéb értékpapírokba fektették megtakarított pénzüket, hogy szükség esetén, például betegség vagy operáció esetén ne legyenek senki könyörületességére utalva. Másszóval, a drágításnak minden újabb fázisa általános nemzeti katasztrófa és, eltekintve az anyagi, gazdasági sanyaruságtól, amelyet felidéz, a nemzet egységét is megbontja, amennyiben kialakit két egymással farkasszemet néző osztályt: a drágaság hullámtaréján lovagló néhány millió amerikait és a drágaság hullámaitól verdesett, kétségbeesetten küzködő amerikaiak tízmillióit. És mindezeken felül aggasztó az a körülmény, hogy az acéliparban, minden iparok legfontosabbjában, ilyen válság éppen most áll elő, amikor Koreában a katonák hóban-fagyban napi 24 órai munkaidő mellett a puszta megélhetésért, a csupasz életért harcolnak és e harcok során sokszor, mint például a Szívfájdalmak Hegygerincének elnevezett magaslati állásokban többször ököllel kellett a kínai kommunisták rohamait kivédeniük, mert nem volt elég muníciójuk. A marakodás a dollárokért nem szorítkozik egynéhány iparra és egynéhány unionra. Munkaadók ezrei belátják, hogy nemcsak méltánytalanság, hanem vétek önmaguk ellen is, ha most Korea-előtti dollárokban fizetnek alkalmazottaiknak; önmaguk érdeke ellen való lenne ez, mert elveszíthetik legjobb munkaerőiket, akik más állás után néznek. A fizetéses alkalmazottak bérviszonyaira felügyelő Salary Stabilization Board hetenkint átlag 400 kérvényt kap, ame- Ivekben fizetésemelések megengedését kérik. ZSIDÓÜLDÖZÉS A SZOVJETBEN Orosz forrásból származó adatok alapján az Amerikai Zsidó Sirwttsóg megMl apit'ofta, hogy az Oroszországban élő két miilió zsidó közül sokezer munkatáborokban és koncentrációs táborokban sínylődik. A zsidókat tömegesen kiküszöbölik a gazdasági életből azzal a váddal, hogy Amerikával rokonszenveznek, gyűlölik a kommunizmust. Hiteles adatok vannak arról, hogy több zsidótábor van orosz földön —- koncentrációs táborok, amelyekben csakis zsidókat fognak rabmunkára. A2 ország sok részébe!! előfordult, akárcsak a cári időkben, zsidók elleni erőszakoskodás, anélkül, hogy a hatóságok ez ellen felléptek volna. Az orosz törvény ugyan tiltja és büntetéssel fenyegeti meg az antiszemita uszítást, de ezt a törvényt éppen oly kevéssé juttatják érvényre, mint az alkotmány puffogó frázisait az állampolgári szabadságjogokról. Az oroszországi zsidók szeretnének Izraelbe kivándorolni, de a kormány, amely alattvalóit az állam tulajdonának tekinti, egynek sem engedi meg a kivándorlást. A röhögő orosz és a kiabáló orosz Miután az Egyesült Nemzetek párisi gyűlésén Visinszki, a röhögő külügyi népbiztos a sárga földig lehordta a világ szabad nemzeteit, élükön a gonősz amerikánusokkal, most Szobolev varsói szovjet követ vette át a szót s a politikai bizottságban elkezdett handabandázni Tito ellen. Abban a bizottságban Tito vádat emelt a szovjet ellen, hogy magyar, román, bolgár és albán csatlósai utján támadásra készül Jugoszlávia ellen. Erre a szovjet delegátus azt kiabálta vissza, hogy ez nem igaz, ellenkezőleg, Jugoszlávia fenyegeti háborúval összes szomszédait. — Még jó, hogy nem mondta, hogy a kis Jugoszlávia háborura készül a 200 milliós orosz szovjetbirodalom húszmilliós vörös hadserege ellen. De mert érezte, hogy ezt a képtelenséget senkisem veheti komolyan, érvek helyett inkább szavakkai dobálózott. A következő jelzőket használta Tito és kormánya ellen : fasiszták, hazugok, aljas rágalmazók, kémek, szabotőrök, pimasz vádaskodók. Dzsilasz jugoszláv delegátus, négy üléssel odább, kedélyesen pipázva hallgatta a handabandázó orosz kirohanását és a végén csak annyit jegyzett meg, hogy Szobolev biztosan tudna másképp is beszélni, de csak azt szabad mondania, amit a szájába adtak.
