A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-10-12 / 41. szám
* PAGE 2. OLDAL A JÔ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD (THE GOOD SHEPHERD) ________round er: B. T. TARKANY *lapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzalay József — Editor Szerkesztőse? és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-3028 ELŐFIZETÉSI DIJAK? SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ........................... $5.00 One Year ...........................$5.00 Fél évre ............................. 3.00 Half Year........................ . 3.00 Entered as second class matter September 1st 1988, at th* ״oel Office of Cleveland, Ohio, wader the Act of March 3rd, 1879. BÉKE VELÜNK! A magyar “népi demokrácia” kormánya uj sarcot vetett ki a nemzetre. Békekölcsönt bocsátott ki jegyzésre és mindenkinek jegyeznie kell, akinek kedves az élete és aki irtózik a vidékre toloncolás rémétől. A békekölcsön — amerikai pénzre átszámitva — 84 millió dollárt tesz ki, de tapasztalás szerint túl fogják jegyezni, mert nagyon erős lesz a toborzási terror. A békekölcsönt, vagyis hadikölcsönt, tiz év múlva fizeti vissza X elvtárs, a pénzügyminiszter. (Azért kell őt X elvtársnak nevezni, mert senkisem tudhatja, hogy a mai vagy holnapi pénzügyminiszter nem börtönben vagy akasztófán fog bűnhődni titoizmus vagy más izmus miatt) Tiz év múlva, amikor éljön a visszafizetés esedékességi napja, persze nem fogják a kölcsönt mai pénzben visszafizetni, hanem a rosszemlékezetü első világháborús hadikölcsön mintájára el fogják értékteleniteni. Akkor a megcsalt magyar munkások, parasztok a békekölcsön-kötvényekkel be fognak fűteni és keserves forintjaik lobogó lángjánál ezt a rövid imát fogják mórmolni: “Béke velünk!” A műveltebbek Ady Endrét fogják idézni: “Szeretem azt, aki elmegy!” ÁLLAM AZ ÁLLAMBAN :•’V Néhány nap előtt New Yorkban agyonlőttek egy Wilile Moretti nevű embert, aki gangszterek és racketeerek barátja volt. Nincs kétség, hogy a gyilkosok Moretti cinkosai vagy üzletfelei voltak. Moretti bűne az, hogy “túl sokat beszélt” a legutóbbi nyomozásokkal kapcsolatban. Néhány hét előtt egy Kerry Gross nevű bookmaker egy birósági tárgyaláson nyíltan niegtagadta a tanúvallomást. Nem csinált titkot belőle, hogy élete, családja nem lenne biztonságban, ha vallana és inkább vâWlja a hosszú •börtönbüntetést, mint a vallomás kockázatát. • • ’י Az ilyen események élénkéri szemléltetik, hogy a gangszterek valóságos államot alkotnak az államban. Megvan a saját “igazságszolgáltatásuk” és a legnagyobb nyilvánosság mellett, úgyszólván a rend őreinek szemeláttára képesek végrehajtani “ité- Jeteiket”, eltenni láb alól azokat, akiket veszélyeseknek tekintenek baljóslatú üzleti tevékenységeik szempontjából. A legutóbbi szenátusi nyomozások bebizonyították, hogy az alvilág kapcsolatai milyen sűrűn hálózzák be egész közéletünket. A tényeket megállapították, a bizottság megtette jelentését — és a dolog annyiban maradt. Nyilvánvaló, hogy többre van szükség, mint a bűn megállapítása és sopánkodásra. Amig a hatóságok könyörtelen vaskézzel nem nyúlnak bele ebbe a darázsfészekbe, az alvilág a maga törvényei és nem az ország törvényei szerint fog élni. A GAZDAGSÁG ÚTJA Egy brooklyni ékszerész hatósági engedéllyel naponta 150 uncia aranyat vásárolt ékszergyártás céljára. De nem ékszert gyártott az aranyból, hanem kicseinpésztette azt Hollandiába, Indiába, Észak-Afrikába és Uruguayba. A csempésztől unciánkint 3 dollár felárat kapott. 150 unciás napi adagiás tehát 450 dőllár tiszta hasznot csinált nap-nap mellett. Meggazdagodott. A brooklyni ékszerész példáját követheti bárki, aki gyorsan meg akar gazdagodni. De persze számolhia kell azzal a lehetőséggél is, hogy a brooklyni ékszerészt követni kell a börtön kapujáig, sőt azon belül is. Mert addig jár az arany a csempészhez, mig gazdáját eléri a végzete. ÖTEZER ÉVES BÚZA A legutóbbi kairói ásatások során az egyik egyiptomi királysírban ötezer éves gabonát találtak egy cserépkorsóban. A buzaszemeket kisérletképen elültették és mindenki nagy meglepetésére — kicsiráztak. Dr. Willard F. Libby, a chicagói egyetem professzora ezer éves mandzsuriai lótuszmagot ültetett el és a csodálatos virág — rügybe fakadt. Biológusok, természettudósok számára rejtély hogy a természet mint őrzi meg az élet szikráját növényekben évezredeken át, miközben ember és állat élete véges és rövid. Még a közismert szívós papagály, krokodil, elefánt, teknősbéka sem élnek olyan sokáig, mint egyes fenyők és tölgyek, az erdők királyai. Biológusaink lankadatlan türelemmel tanulmányozzák a szerves élet titkait, hogy közelebb kerüljenek a nyitjához és ta pasztalataikat aztán másutt is alkalmazhassák. Ma már olyan gyógyszereknek vagyunk a birtokában, melyekről a régiek álmodni sem mertek. Az emberi élet tartama — hála ezeknek a szereknek és az egészségesebb életkörülményeknek — évtizedekkel hosszabbodott meg. De, mondotta Libby professzor, ez csak a kezdet. Olyan csodálatos felfedezések küszöbén állunk, melyek néhány évtizeden belül az egész világ képét megváltoztathatják. Jobb, 01- csóbb, bőségesebb táplálékhoz jutunk a tudomány segítségével. A vegyipar révén tartósabb, melegebb ruhát kapunk, mint bármikor a múltban. Tovább élhetünk egészségesen, fiatalos erővel folytatva a hasznos munkát abban a korban is, amikor rendszerint már nyugalomba vonulásra kényszeritette az embereket az öregség. Mit csinálhatok a leányomból? Irta: bangha antal Magyar vérből származó .aszszonyka irta a levelet hozzám, amely ékes angol nyelven és az amerikai iskola jólneveltségével kérdezi: — Bácsi, mit csinálhatok a leányomból? A gyerek, akiről szó van, most nyolc év körül lehet és én nagyszüleivel voltam és vagyok barátságban. A hozzám forduló anyát is gyerekkorától ismerem és igjy értem bizalmát, hogy miért fordul éppen hozzám. Tudja, hogy a rendesnél többet tanultam és okos embernek tart. (Persze nem tudja szegény, hogy milyen messze jártam én attól a helytől, ahol a bölcsességet osztogatták.) Mikor kölyök voltam, afajta hét vagy nyolc éves, boldogult édesapám hegedűt vett nekem azzal, hogy ha azon szorgalmasan gyakoriok, talán még művész is lehet belőlem. Nekem azonban kedvesebb volt az, hogy madárfészkek után járjak és hasonló huncutságokat kövessek el, úgy hogy jaj lenne annak, aki hallaná, ha én hegedühöz nyúlnék. De nem nyúlok! Annyi eszem még van, hogy kigunyolást szándékosan nem tűrök. Nem tudom, hogy mi jogon kérdezi tőlem az amerikai magyár anya, hogy mit csináljon a leányából. Nekem is volt két néném és anyám azokat elsősorban arra tanította, hogy miként kell főzni, ruhát mosni és a házat rendben tartani. Persze ez mind Magyarországon volt és nem Amerikában, ahol a magam leányából ügyvéd lett. Több, mint az apjából. Közben azonban anyja megtanította arra is, hogy mi a konyha titka és elsőrendű varrónőt nevek belőle. Talán ezért kérdezik tőlem, hogy mit csináljanak a leányzóból? Mielőtt tovább mennék, hadd mondjam el, hogy van ennek a világnak egy igen nagy hegedümüvésze, akinek Fritz Kreis- 1er a neve. Ezt a művészt egyszer vacsorára hívta az amerikai milliomos társaság legtekintélyesebb asszonya, az öreg Vanderbiltné, és a vacsora után, mikor talán már a fekete kávén is túl voltak, azt mondta Kreislernek: — Művész ur, nekem van itt egy tizenhét éves unokahugom, szép leány, aki kis gyerek kora óta mindig hegedül, nagy rabja a hegedűnek. Legyen olyan jó és hallgassa meg, aztán mondja meg nekem, hogy mit gondol? Érdemes-e tovább taníttatni vagy mit tegyünk vele? Az udvarias művész kényeimesen leült és a fiatal leányzó elkezdett hegedülni. Játszott vagy három nehéz darabot, mig végre az öreg milliomosné megkérdezte: — Mester, mit gondol, mit esináljon ez a leány? A nagy :művész nem is gondolkodott, hanem habozás nélkül felelte: — Menjen férjhez ahhoz, akit megszeret. Körülbelül magam is ezt mondóm a leányokról a szülőknek. Megértem én azt nagyon, hogy minden szülő valami nagyot lát gyermekében, de mindig eszemben van Madách Imre gyönyörü darabjából az a rész, mikor Kepler, a csillagász, azt mondja tanítványának, hogy a csillagokból mondjon jóslatot az újonnan született királyi hercegnek. Ez a tanítvány maga az ördög, Lueifer volt, aki nyomban megszólalt: — Természetesen ragyogó, fé nyes jövőt jósoltak neki, ugy-e? A vén csillagász meginti: — De nem olyat, amelyen meg ütköznének a szülők. Felkacagott ennek hallatára az ördög és gúnyosan felelte: nem׳ is tudnék kitalálni, hiszen nem Messiás-e minden újszülött, fényes csillagként tűnik fel a családnak és csak később fejlődik pimasszá. Lehet, hogy tévedek, de ki kell mondanom azt, hogy ne várjon egyetlen anya se csodákát tulajdon leányától. Tartsa észben a régi latin mondást: ECY CSOKOR SKÓT VICC A .Jó Pásztor Verses Krónikája Iria: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR UNCLE SAMHEZ ÁLLUNK Ősz elején járunk: bágyadtak a fények, nézem bágyadt színét az ősz bus szemének. Sirató örömmel szoktam az őszt várni, mikor térdig lehet az avarban járni. De komor sejtelem azt súgja most nekem, hogy ebben az őszben örömöm nem lelem. Tompa fények szárnyán hullnak rám az álmok; ködös távolokban uj vértengert látok. Körül repdesnek, jaj, nesztelen bus árnyak, közelgő sírjukra ián milliók várnak. Földön az uralmat átveszi a halál: gyilkos fegyvergolyó emberszivet talál! LEÁLDOZIK LASSAN éltünk sápadt napja s nincs magyar éltünknek még mostsem alapja. Hogyha számba vesszük, mily messzire mentünk, Mi rája a válasz? Épp csak menni kezdtünk. Volt sok eszem-iszom, volt sok dinom-dánom, miként sok a sallang úri lószerszámon. Hajráztunk, táncoltunk, piknikezni mentünk s nincs egy feljegyzésre érdemes nagy tettünk. De miként a dallam elhal percek alatt, sok nagy lakzis éltünk nyomtalan elszaladt. S Magyar-Amerika már sir felé lépked; azt hitték, hogy VOLTAK, pedig alig éltek. TÖRTÉNELMÜNK RÉGI lapjait forgatva, utunk uj hazánkban régen meg van szabva. Becsületes munka, nemes egyszerűség, Amerika iránt örök polgárhüség. Meg van reá joggal minden magyar remény: itt is kivirágzik az ős magyar erény. Hogyha majd egészen megismernek minket: megbecsülik bátor magyar sziveinket. Szabadságszerető lelkeinket pedig, szeretettel ők is keblükre ölelik. Mi meg viszonzásul Uncle Samhez állunk s felajánljuk karunk, életünk, halálunk! — Magad is beláthatod, vajmi csekély reményem lehet arra, hogy valaha is visszakapjam a pénzemet. — Az i$az, — feleli a skót, — de legalább ahányszor találkozunk, mindig lesz miről beszélnünk. A pazarló Egy aberdeeni ember hamis tiz centest dob az utcai muzsikus kalapjába. A felesége megdorgálja ezért: —■ Látod, milyen pazarló vagy! Egy rossz penny is elég lett volna! Közös kassza Egy aberdeeni és egy londoni közös akarattal elhatározták, hogy barátaikat egy kis italozásra hívják meg . Azt mondja az aberdeeni: — Tudod mit, pajtás? Osszuk meg szépen a terheket. Te beszerzed az italt és én majd szétküldöm a meghívókat. Bölcs előrelátás j Egy ifjú skót pár az esküvő !után hazafelé utazik. Az asszony útközben előveszi a doboz csőkóládét, amelyet egy ismerősétői kapott. Megeszik egy, két, három szemet . . . Akkor a férj közbelép és igy szól: — Elég lesz, szivem! A többit eltesszük majd a gyerekek részere! — Nem fui a vízbe az, akit az istenek kötélre szántak. A legszükségesebb az, hogy a leányokat jó nőknek neveljük és ezzel együtt jár az, hogy jó anyáknak. Ha a skót pénzt lát . . . — Tudod-e, hogyan lehet egy skót faluban a népet legkönynyebben összeszámlálni? — Hogyan? — El kell ejteni a főtéren egy dollárt. Bolond lenne ! Egy skót megszáll a szállodaban. Éjszaka tűz üt ki. Kiáltoznak: — Keljen fel! Keljen fel! Ég a szálloda! — Rendben van, — mondja a skót — de vegyék tudomásul, hogy akkor a szállásért nem fizetek semmit. Van esze! — Igazán olyan fösvény embér MacGregor? — De még mennyire ! Még naptárt sem akar beszerezni, attói való féltében, hogy évköz; ben meg talál halni és akkor a naptár hátralevő része kárba vész a részére. Csalódott — Mi van azzal a tiz centessei, amelyet a kisfiad lenyelt? — Bizony azzal nagy baj volt. — Nem k^eük -el® -a —gjsamxár ból! — Dehogy nem, csakhogy hamis volt a dime. Történelmi adat Egy aberdeeni. embert elgázolt a sörös kocsi. Ez az első eset,, hogy egy aberdeenit az ital földhöz vágott. Érdekes téma Egy zilált anyagi viszonyok közt élő skót kölcsönkér tiz dőllárt a barátjától. Ez azonban vonakodik: DICSÉRI LOVÁT A CIGÁNY : Ahányszor választásokra kerül a sor nagy Amerikában, miid״n második esztendőben, egy vagy más okból el kell mennem politikai gyűlésekre. Hallgatom látszólagos elragadtatással a je- I lölt urakat és közben a régi közmondásra gondolok: — Minden cigány a maga lovát dicséri. Olyan jelöltet még nem láttam és nem hallottam, aki saját gyengeségeit sorolta volna fel, inkább egekig dicsérte saját kiválóságát. De hát ez a választási beszédek hangja és ezen a 'égjóbb akarat se tud változtatni. I Furfangban se maradnak hátra a jelölt urak a cigány lókuoecek mögött. Ha reájövök a csalafintaságra utólag, most már nem bosszankodom, mert két dolog jut eszembe. Kinai közmondás az egyik, amely arra tanit: — Ha egyszer megcsal valaki, akkor gazembernek mondod. Ha másodszor is megcsal, akkor fogd be a szádat, mert te vagy a szamár. A másik, amire gondolok, a szabolcsi lókupec cigány furfangja. A rakamazi országos hirü vásárra igyekezett az egyik faluן bel a kisgazda és kötőféken vezette maga után az eladó lovat. Jó kinézésű lett volna a jámbor állat, csak éppen a bal hátsó lábára erősen sántított. Meg kellett azt lássa mindenki. Különö- I sen az, aki lovat akar venni a vásáron, mert az alaposan megnézi a jószágot. Lassan ballagott a gazda és tűnődött, hogy vájjon mennyit kaphatna ezért a sánta paripáért, mikor utolérte a huncutságáról hires lókupec cigány és kérdezte: I — Mit akar kelmed azzal a gebével, gazduram? ■ Kissé mérgesen vágott vissza a falusi ember: — Nem gebe ez, hanem nagyon is jó ló. — Az ám, jó lenne, ha nem sántítana. — Hiszen éppen azért akarom eladni, mert sánta. Próbáltam már sok mindenfélét vele, de nem lehet ennek a lábából a sántitást kigyógyitani. A cigány kupec erre kérdezte: — Aztán mennyit akarna érte? — Amennyit adnának érte, ha mindjárt öt forint is lenne. — Ehol az öt forint, — mondotta a cigány, — aztán enyém ez a ló. Majd én eladom. Nyomban odanyomta a gazda a kötőféket a kupec kezébe, de nem fordult vissza, hanem elbandukolt a vásárra és lesni I kezdte, hogy mit csinál a sánta lóval a cigány. J Biz az elsőnek nem a vásárra, hanem a község szélén levő 1 cigánysátrak felé ment, onnan került elő jó félóra múlva a vá- I sártérre. Hozta a lovat, amely ugyan fényesre volt kefélve, de I akkor is sántított szemmelláthatólag. I Egyszer csak jöttek a vevők. Nézték a lovat, felnyitották a ■ száját, hogy fogairól megítéljék a korát, járatták körbe, aztán I otthagyták. Végül jött egy vevő, aki mikor megjáratta a lovat, ■ alapos vizsgálat után azt mondta: ■ — Te cigány, hiszen ez a ló sántit. Amire a kupec jámbor arccal felelte: 1 _. — Hg^nem sántítana, nem adnám olcsón. Sánta biz ez szegény. ■ A vevőnek látszó ember újra megvizsgálta a lovat. Felemelte minden lábát, nézegette a patkókat, a patákat, majd kérdezte: ■ — Aztán hogy adod ezt a sánta lovat, te cigány? — Hát ha nem lenne sánta, száz forintot kérnék érte, de igy harmincért is odaadom. — Harminért? Annyit nem adok. De huszonötért ... j Kaparta fejét a cigány, gondolkozott, aztán dörmögte: — Verje meg a dévia a lábát* de mit csináljak? Veszett fejszének jó a nyele is. Hol az a huszonöt forint, amit Ígér? Megesett a vásár, paroláztak reá és a vevő vitte a sánta lovat olyan sebesen, amint csak birta. Menet közben találkozott a falusi gazdával, aki kérdezte: 1 — Földi, miért vette meg ezt a sánta lovat? A jámbor vevő nevetni kezdett és bizalmas hangon magyarázta: ־— Nem sánta ez, csak éppen rosszul van patkóivá. A szeget nem a patába, hanem az elevenébe verték. Amint azt kihúzom, nyomban megszűnik a sántaság. Ezzel faképnél hagyta a falusi gazdát, aki a cigányt fogta vallatóra: — Te kupec, micsoda huncutságot csináltál te azzal a sánta lóval? — Biz én csak annyit, hogy egy szöget rossz irányban ver- i tem a patkóba. A jámbor vevő azt hitte, hogy attól sántit a ló és huszonöt forintot adott érte. Hát nagyon sok jelölt él ilyen furfangokkal, mikor a választás ideje reánkköszönt. J Bende Gergely Mrs. Eisenhowernek tetszik a gyönyörű Páris-környéki kastély, amelyet a francia kormány a fővezérnek rendelkezésére bocsátott. Tetszik Eisenhower tábornoknak is. Mégis, a republikánusok abban reménykednek, hogy a washingtoni Fehér Ház is megnyerné Eisenhower tábornok és Mrs. Eisenhower tetszését ־ A JÓ PÁSZTOR
