A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1951-08-10 / 32. szám

PAGE 4. OLDAL A JÔ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Élet a vasfüggöny mögött Átlói pétiig net■■ fizetünk Franciaország az adó-nem-fizetök paradicsoma Államellenes rókák garázdálkodnak Hevesben A Szabad Nép cimü budapesti szovjetlap jelenti: Heves megye egyes községeiben az utóbbi hónapokban igen elszaporodtak a rókák. Ez a feltűnő természeti jelenség április­­ban kezdődött és ezért állítja az egyik községi tanácstitkár, hogy a minisztertanács rosszkor adta ki a begyűjtési rendeletet. A kár­­tékony ragadozó állatok elszaporodása ugyanis szorosan össze­­függ a begyűjtési rendelettel. Azelőtt alig volt példa rá Heves­­ben, hogy a róka elvigye a tyúkokat. Amióta azonban megjelent a tojás- és baromfibegyüjtési kötelezettségről szóló intézkedés, azóta bizony Heves megye több községében hallani: “Hogy is kívánják tőlük, hogy beadjunk tyúkot, tojást, amikor itt, ezen a hegyes vidéken az összes baromfit elhordja a róka. A hemesmegyei rókák — másik feltűnő természeti jelenség! — igen kulturáltak és ravaszdi módón kizárólag azokat a ba­­romfiakat ragadják el, amelyeket beadásra szántak, vagy ame­­lyeknek a tojása a kötelezettség fejében a dolgozók asztalára ki­­vánkodik. Annak a baromfinak ugyanis, amely a szabadpiacra készül, még a tolla sem görbül meg. Meglátszik ez abból, hogy a szabadpiacra bőben jut tojás és baromfi is, beadásra pedig úgy­­szólván egyáltalán nem. Heves megyében eddig mindössze 34 százalékra teljesítet­­ték a tojásbegyüjtés előirányzatát. A legtöbb róka nyilván az egri járásban van, mert itt mindössze 23 százalék az eredmény. Az istenmezei tanácstitkár szerint viszont a hiba ez: áprilisban és májusban a tyúkok nem tojtak. A megyei tanács titkára ezzel szemben azzal okolja az elmaradást, hogy “túl magas volt a ki­­vetés.” Valójában a hiba nem a tyúkok, nem a rókák, de még csak nem is a kivetés körül van, hiszen az a földterület után szabja meg a kötelezettséget ... A hiba ott van, hogy Heves me­­gyében a begyűjtésért felelős tanácsok szem elől tévesztették kötelességeiket. így panaszkodik, korhol, kritizál a Szabad Nép. Most átadjuk a szót a Jó Pásztornak, mondja meg a véle­­ményét a hevesi rókák szabotázsáról. A Jó Pásztor imigyen elmélkedik: Mi amerikai magyarok ismerjük az óhazai paraszt eszejárását, mi tehát nem csodálkozunk azon, hogy a hevesi pa­­raszt éppoly kevéssé lelkesedik a begyűjtési és beszolgáltatási terrorért, mint az alföldi paraszt, vagy a bánáti paraszt, vagy a dunántúli paraszt. Nem csodálkozunk azon, hogy eldugja a tojást. ’ Bolond is volna, a tojást olcsón beszolgáltatni és aztán, amikor tojás kéne a fölöstökömhöz, azt méregdrágán vissza vásárolni a kolhoz úgynevezett szövetkezeti, boltjában. Egyáltalán, mi már régóta úgy vagyunk, hogy semmin sem csodálkozunk, ami a szovjet birodalom magyar tartományában történik. Kivéve egyet. Egy dolog van, amin nem győzünk cső­­dálkozni. Azon,.hogy a szovjet !nagyar helytartóinak van mer­­szűk —- Hevesben talán úgy mo !héják: pofájuk — újból és újból O£> j׳ bcoaámpl«!. Un HPVPshpn a tojásbeszlogáltatást csak 34 százalékban teljesítették, hogyan lehetséges, hogy a “begyűjtésért felelős tanácsok” választása alkalmával 99 százalékban támogatják a begyűjtési hajcsáro­­kát? Hogyan lehetséges a lehetetlen? Ezen nem győzünk csodál­­kozni: hogyan lehetséges az,1 hogy a hevesi parasztok szabotál­­ják azt a rendszert, amelyért 99-százalékosan lelkesednek? Vagy talán nem is igaz, hogy a hevesi parasztok szabotál­­nak. Talán csak a hevesi rókák szabotálnak . , . Szemináriumba velük! Meg kell őket tanítani leninizmus-sztalinizmusra! “Minden a miénk!״ Csak éppen azt az egy pár cipőt nem adják ide! Levél a Ludas Matyi cimü budapesti politikai hetilap főszer­­kesztőjéhez, Gábor Andor elvtárshoz: KEDVES LUDAS MATYI! Tegnapelőtt a Cipőbolt 3. számú Rákóczi-uti fiókjának kira­­katában megláttam egy szép barna sportcipőt. Éppen ilyenre volt szükségem, gondoltam bemegyek és megveszem. Szándéko­­mat tett követte. Érdeklődésemre az elősiető segéd igy kérde­­zősködött: — Hányas lábra lesz? — Negyvenkettes — feleltem, mert tényleg ekkora a Iá­­bam és ebben a helyzetben semmi értelme nem lett volna ezt a tényt letagadni. — Sajnos, csak ennél nagyobb vagy kisebb méretűvel szol­­gálhatok ebből a modellből. — De úgy látom, — feleltem — a kirakatban lévő példány éppen az én lábamra való lehet. — Az valóban negyvenkettes, de a vonatkozó rendelkezé­­sek értelmében a kirakatban levő cipőket eladnom nem szabad. Azt hiszem, kedves Ludas Matyi, magad is kitalálod, mi tör­­tént ezután. Hiába érveltem, hogy a kirakat hátsó ablakát ki­­nyitva, egy mozdulattal kicserélhetné a makacs segéd a kirakati cipőt egy kisebb vagy nagyobb példányra, amely éppen olyan jól mutat ott. Hajthatatlan maradt és én kénytelen voltam az óhajtott cipő nélkül távozni. Mi ez, kedves Ludasom, ha nem bürokrácia? S. K. — V״ Koháry-uica 14. Csak éppen azt az egy villany körtét sajnálják tőlünk! KEDVES LUDAS MATYI! Több mint húsz év óta itt ragyog a lajosmizsei szentlajosi megállónál az utcai villanykörte, a váróteremtől huszonhárom méterre. Ha ez a villanykörte tudna beszélni, ezt mondaná: Itt vagyok, ragyogok, Várhatjátok, Hogy én oda bejutok . . . A múltban a MÁV csak ígért, de most egyszerűen lehetet­­lennek tartja bevezetni a váróterembe a villanyt, mert a drót a MÁV-nak 2000 forintjába kerülne. Ősztől tavaszig nagyon sokszor 70—80 utas kénytelen a sö­­tét váróteremben botorkálni, mert mig a nagyállomáson nyolc­­tiz villanykörte ég, addig itt még csak petróleumlámpa sincsen. A Marshall segély végrehaj­­tásával megbízott amerikai gaz­­dasági szakértők folyvást un­­szólják a francia kormányt, te­­gyen már valamit a vészes adó­­csalások ellen, amelyek miatt az államkincstár örökös pénzzavar­­ban van. Az amerikaiak sehogy­­sem tudnak belenyugodni abba, hogy amerikaiak adóival pótol­­ják azt a hiányt, amit a francia nép adó-nemfizetése okoz. A francia politikusok, a felelőtle­­nek éppen úgy mint a felelősek, kényszeredett mosollyal újra meg újra azt a felvilágosítást adják, hogy “nem lehet semmit sem csinálni.” Azért nem lehet semmit sem csinálni, mert a franciáknál nemzeti hagyomány az adó-nem-fizetés. A nagy for­­radalom óta a franciák abban látják a polgári szabadság leg­­fontosabb elemét, hogy őket sen­­kisem kényszerítheti adózásra. Mint egykoron a magyar neme­­sek, a franciák, osztálykülönb­­ség nélkül, büszkén hajtogatják, hogy “Adót pedig nem fize­­tünk!” Oly erős ez a hagyó­­mány, hogy elképzelhetetlen egy szigorú adótörvény. A most érvényben levő törvény még azt sem engedi meg, hogy az adócsa­­lás ügyében nyomozó hatósági közeg betegye a lábát a fran­­cia polgár lakásába és ott körül­­nézzen. Az egyéni jövedelmet kétség esetén aszerint számítja ki az adóhivatal, hogy a lakás­­nak hány ablaka van. •1 Ennek a féktelen adószabad ságnak következménye az, hogy évente másfél ezer millió ame­­rikai dollárnyi összegre becsű­­lik azt az adót, amit a franciák nem fizetnek. Ha mindenki meg­­fizetné, legalább oly mértékben, mint Amerikában szokás,׳ a jö­­védelmi adóját, huszonöt‘sX^Xa־ I lékkai több lenne a kormány adóbevétele. Az általános adóviszonysjj. fe­­lül az adó-nem-fizetésn'ek. különleges okai is vannak'Érán­­ciaországban. Mig Amerikában a nemzeti vagyonnak csak 13 százalékát teszi ki a szabadfog­­lalkozásuaknak (ügyvédek, or­­vosok, kis üzletemberek, farme­­rek, vendéglősök, korcsmárosok, stb.) jövedelme, Franciaország­­ban ezekből a forrásokból szár­­mazik a nemzeti összjövedelem­­nek 40 százaléka. Mármost tud­­valevő, hogy ezeknek a szabad­­foglalkozásunknak jövedelmét legnehezebb “megfogni”, mert az ellenőrzés nehéz, úgyszólván lehetetlen. Franciaországban te­­hát az emberek jövedelmének 40 százaléka nehezen “megfog­­ható” jövedelem. Tele van az or­­szág kis kereskedőkkel, akik kö­­zött több millió semmiféle üz­­leti könyveket nem vezet. Az év végén az ilyen kiskereskedő bemondja, hogy mennyi volt a jövedelme, és az adóhivatal nem tudja rábizonyítani, hogy annál sokszorta több volt a jövedelme. Egy privát vizsgálóbizottság megdöbbentő visszaéléseket fér dezett fel. Ahány üzletre kitér­­jedt a nyomozás, minden egyes esetben megállapították, hogy a tulajdonos ötször és tízszer any­­nyit keresett, mint amennyit az adóhivatalnak bevallott. Köz­­zétették egy párisi mészáros ese­­tét: Tiz millió frank a jövedel­­me, 100,000 frank adót fizet, ho­­lőtt tiz millió után két millió frank adót kellett volna fizet­­nie. Egy százalék jövedelmi adót fizetett ez a gazdag mészáros ugyancsak, amikor Amerikában 10 százalék alatt alig ússza meg valaki és a jövedelmi adó a na­gyobb jövedelmednél 50 száza­­lékon messzi túlmegy! A pári­­si gazdag mészáros esetének tel­­jes ismeretéhez tudni kell, hogy az említett 100,000 frank csak a tulajdonképpeni adó, de ő ennél többet, 300,000 frankot fizetett — 200,000 frank “hallgatási di­­jat” is kaptak adóhivatalnokok. Egy százalék forgalmi adó (mint nálunk a Sales Tax) is van Franciaországban. Ezt a keres­­kedők behajtják a közönségen, de nem szolgáltatják be a kincs­­tárnak. A francia farmerek adóiszo­­nyát törvény védi. A törvény szerint a földek hozamát egy 1908 évi skála szerint számítják ki és az 1908 évi adónak tizen­­ötszörösét kell most fizetni. De a farmer jövedelme ez akkori­­nál nem tizenötször, hanem száz­­ötvenszer nagyobb. Tehát a francia farmer a régi adónak mindössze tizedrészét fizeti most. Az amerikaik kérdésére, hogy miért nem változtatnak ezen a visszásságon, egy francia képviselő így felelt: “Maguknál sincsen szokásban, hogy mégha­­rapják a kezet, amelyben a leg­­több szavazat van.” Hivatalos kimutatás szerint két és fél mii­­lió francia farmer közül csak kevesebb mint félmillió fizet egyáltalán adót.-—=0=—= AZOK A NŐK Birkoizó kisasszony Janet Wolfe 18 éves csinos leányzó anyjánák nyomdokaiba ak^rt 'lépni, aki nagyon erős asszonyság, egy al­­kálómmal a női birkózók nem­­zetközi versenyén első lett. Az izmos kisasszony Columbusban hasonló babérokra pályázott, ki­­állt egy hasonlóképpen férfiere­­jü hölggyel való mérkőzésre. De elhagyta szerencséje is, ereje is. Hatalmas csapást kapott az olda­­lába és összeesett. Kórházba vit­­ték, de már nem lehetett segi­­teni rajta. A gyomra fala elsza­­kadt és az agyában vértodulás állt be. Meghalt. Nők egyenjogúsága A chicagói szövetségi ügyész­­ségen־ harminchárom év óta hü­­ségesen szolgált mint gépirónő Anna Miríahan kisasszony. Most 68 éves, mégsem kérte nyugdi­­jaztatását, mert szereti a mun­­káját, munka nélkül nem tud­­na élni. A napokban hivatta a főnöke, közölte vele, hogy át kell kői­­töznie egy másik hivatali szó­­bába. A helyettes ügyész szobá­­jába. Miért? Azért, mert ezennel ki van nevezve helyettes szövetségi ügyésznek. Anna kisasszony sírva fakadt. Örömkönnyei nehéz cseppekben hulltak Kerner főügyész maha­­góni íróasztalára. Ilyen tisztes­­ség! Ilyen megtiszteltetés! . . . Percekig tartott, mig magához tért. Anna kisasszony öt évvel ez-Aki a község térképére vet egy pillantást, azonnal láthatja, hogy a kisállomás forgalmasabb lehet, mint a nagyállomás, mert mig a nagyállomás a község felső végén van, addig a szentlajosi a község középső részére esik. Télviz idején éjjel 6, azaz hat vo­­nat áll meg itt s kedden és• pénteken (kecskeméti piackor) meg­­haladja az éjjeli utasforgalom a százhúsz személyt is. Kérjük az illetékeseket, hogy mielőbb intézkedjenek, s ne halogassák az ügyet azzal, hogy messze van még az ősz. A MÁV-hoz már több kérvény elment és még sohasem intéz­­kedtek. 263 aláíró nevében; Schott Péter SINGAPORE. — Az itteni kikötőből hajóra tették a három tonna súlyú bébi elefántot, amelyet Kambodzsa királya küld ajándékba Truman elnöknek. Szeptemberben fog a bébi Wash­­ingtonba érkezni. Truman elnök még nem nyilatkozott, hogy a Fehér Ház kertjében fogja-e tartani a királyi ajándékot, vagy odaajándékozza egy állatkertnek. Kansas City állatkertjének igazgatója levelet irt Trumannak: Minthogy az elefánt republi­­kánus, a legalkalmasabb hely az őrizetére az állatkert oly vá­­rosban, amelynek lakói túlnyomó többségben demokraták. Kan­­sas City ilyen város, tehát tárt karokkal várja a bébit. BERN, Svájc. — Az országos parlament előtt fekszik egy törvényjavaslat, amely szerint minden egyes ház lakói számára légitámadás esetére óvóhelyet kell çpiteni. Az építkezési költ­­ségek 10 százalékát a kormány, másik 10 százalékát a kanton (megye) vagy város adná, úgy hogy a háztulajdonosoknak csak 80 százalék fedezéséről kellene gondoskodni. A háztulajdonos pedig tiz évi részletekben a lakóktól hajtaná be a költségeket. SAIGON, Indo-Kina. — Egy fanatikus kommunista gerilla Sadec falu főutcáján kézigránátot dobott Chanson tábornok fran­­cia kormányzó és Thanh vietnami tábornok autójába s a lövedé­­kék megölték a kiszemelt áldozatokat is, a merénylőt is. Chan­­son tábornok az indo-kinai francia hadsereg főparancsnokának helyettese volt. TEL AVIV — Az izráeli képviselőválasztás, a második az uj állam három év előtt történt megalakulása óta, Ben Gurion mi• niszterelnök pártjának, a mérsékelt szociáldemokrata pártnak győzelmével végződött. De Ben Gurian nem kapott teljes több séget, úgy hogy néhány kisebb párttal együtt kell uj kormány! alakítania. A kommunisták jelentéktelen csoportot alkotnak a: aj parlamentben. VARSÓ — Kilenc tiszt kémkedés vádja alatt áll a katona bíróság előtt. Úgy s׳zól a vád, hogy Amerikának és Angliánál kémkedtek, a lengyel kommunista kormánynak erőszakkal vak megdöntése érdekében összeesküvést szőttek. Tator táborriojí a fő vádlott, beismerte a terhére rótt cselekményt. Nyíltan meg mondta, hogy ő és társai meg akarták akadályozni azt, hogy . szovjet teljesen bekebelezze az orosz birodalomba Lengyeloi szágot. Ügyüknek igyekeztek megnyerni magasrangu tiszttál saik támogatását. Tator korábban a lengyel hadsereg vezérkai főnöke volt. Amikor Sztálin orosz helytartót állított a lengye hadsereg élére Rokoszovszkij tábornagy személyében, Tatoi Londonba küldték állami bevásárlónak. A múlt év októberébe Tator visszatért hazájába s megkezdte titkos harcát Lengyeloi szág felszabadítására, ami most, a kommunista uralom alatt, hí zaárulásnak számit. ! STOCKHOLM, Svédország — Az ország déli részében fe­­fedeztek egy áldozati tavat, amely valószínűleg négy és félezff éves. A tóban koponyákat és más emberi csontokat találtak. El be a tóba fullasztották az ősidőkben embereket, hogy kiengesi­­teljék a haragos ״istenedet. TEHERÁN’— Egy orosz hadihajó behatolt az astarai, Kaspí­­tengeri perzsa kikötőbe és fényszórókkal ' kémlelődött. Perzsa parti ütegek gépfegyvereikből félóra, hos^at tűnitek..a szovjet­­hajóra, amel^ különösképpen nem viszonozta a tüzelést, aztán elvonult. Az orosz hajó megjelenése perzsa vizeken nyilván fi­­gyelmeztetés akart .lenni, hogy nekik is van a közelben hadiflot­­tájuk — nemcsak az angoloknak. Ugyanis az angolok hadiha­­jókat küldtek a Perzsa Öbölbe azzal az üzenettel, hogy szükség esetén fegyverrel is megvédik az olajfinomítók városában élő angol állampolgárokat. Egyébként a hangulat nem oly harcias már, mint azelőtt. Harriman amerikai delegátus közvetítése az­­zal az eredménnyel járt, hogy a perzsa (iráni) kormány hajlandó alkudozásba bocsátkozni aa angolokkal az olajforrások és olajfi­­nomitók sorsáról. Azt az álláspontot, hogy az országukban ,levő olaj üzemekkel azt tehetik egyoldalulag, amit akarnak, a perzsák kénytelenek voltak feladni, mert belátták, hogy a maguk ere­­jéből nem tudják az üzemeket fenntartani s máris igen sok pénzt veszítettek a termelés csökkenése és az elszállítás nehézségei miatt. A perzsáknak egyetlen olajszállításra^ aj^almas tankha­­jójuk sincsen, az amerikai kormány pedig nem hajlandó a per­­zsák gondján segiteni, mert tankhajók rendelkezésre bocsátá­­sával hátbatámadnák az angolokat és ezt természetesen nem akar­­ják. BELGRÁD — Tito katonai bizottságot küld Amerikába, hogy útját egyengesse az amerikai hadiszerszállitásnak. Az amerikai kormány megnyugvással vette tudomásul a jugoszláv kormány részletes információját, amely szerint Jugoszlávia — ha kellő­­képpen ellátják amerikai fegyverekkel — vissza tudna verni szovjetcsatlós magyar-román-bolgár támadást. Molotov durva és hazug kirohanása és fenyegetőzése Tito ellen visszafelé sült el: Egyrészt fokozta és siettette Amerika hajlandóságát, hogy fel­­fegyverezve Tito hadseregét, másrészt alkalmat adott Titonak arra, hogy lázitó üzenetet küldjön a lengyel népnek, emlékez­­tetve a lengyeleket arra, hogy évszázados ellenségeiknek zsarnoki uralma alatt állnak. STOCKHOLM. — Egy lengyel aknahajó 12 főnyi legénysége fellázadt, a kabinokba zárta a kommunista tisztjeit, aztán a ha­­jót egy svéd kikötőbe vitte. Ott a lázadók menedékjogot kértek, mint a kommunista rezsim elől menekült emberek, a svéd kor­­mánytól. A lengyelek kijelentették, hogy akkor határozták el magukat a lázadásra, amikor ellenállásra buzdító amerikai és angol rádió üzeneteket hallgattak. A svéd hatóságok figyelmez tették az emigránsokat, hogy a lengyel, kommunista kormám esetleg megtorlással fog élni otthonmaradt családtagjaikkal szem ben; továbbá kérdéses, hogy ha a lengyel kormány kiadatásuké kéri, a svéd kormány ezt megtagadhatja-e, tekintettel arra, hog a nemzetközi jog értelmében lázadó matrózokat ki kell szolgá tatni hazájuk igazságszolgáltatásának. Két héttel ezelőtt hasonl módon jutott svéd földre egy orosz halászhajó három litvá matróza. előtt szabad idejében jogot ta­­nult, tanulmányait a chicagói egyetemen be is fejezte. — A jog az én szerelmem, — mondta — első és egyetlen sze­­relmem. Modern rabszolgaság Phyllis Getles new porai 20 éves szépség válópert indított 21 éves férje ellen, aki káplár a hadseregben. Az a panasza a menyecskének, hogy a házasság­­ban nem találta meg azt a sza­­badságot, amit remélt. Ellenke­­zőleg, mondta, Everett úgy bánt velem, mintha sohse hallotta volna hírét Lincoln elnöknek. Hogy ezt hogyan érti? Hát úgy, hogy Everett úgy bánt vele, mint rabszolgájával. Nője válogatja Manchester angliai ipari nagyvárosban a kalaposok ta­­nulmányozták a közönség kalap­­vásárlás szokásait és a követ­­kező eredményre jutottak. Egy férfi 5—10 perc alatt vásárol ka­­lapot, ha egyedül van. Ha szive hölgyével vásárol, 10—15 percig tart a válogatás. Ha felesége ki­­séretében vásárol, legalább fél­­órába telik, amig kész a vásár. Nadrágos asszonyság Wishita kansasi városban Kli­­ne biró megütközött azon, hogy egy nő nadrágban jelent meg ta­­nukihallgatásra. “Menjen haza, vegye fel szoknyáját s úgy jöj­­jön vissza!” — utasította a mo­­dern hölgyet. Önagysága enge­­delmeskedett a bírói parancs­­nak. Ifjú és bohő Chicagóban a 16 éves Mrs. Bonnie Swett 16 éves korában elvált a férjétől. Mindössze ki­­lene nappal volt idősebb az el­­válásnál, mint az egybekelésnél. Kilenc napi boldog házasság után ügyvédje utján a házas­­ság felbontását kérte azon az alapon, hogy a törvény szerint kötelező szülői beleegyezés nél­­kül ment férjhez. Pedig hát kilenc nappal előbb is tudta már, hogy szülei ellen­­zik a meggondolatlan házassá­­got. Ennyi az egész különbség Dr. H. K. Moore arkansasi egyetemi tanár, a lélekorvoslás szakembere, összehasonlító ta­­nulmányt végzett 176 asszonyon és 176 vénleányon és megállapi­­tóttá, hogy a fő különbség köz­­tűk az, hogy a férjes nők gyak­­rabban mosolyognak, mint az aggszüzek. Akiket elhanyagolnak Rebecca Reyler Írónő harminc hónapot töltött Afrikában néger benszülöttek közt s főleg a fér­­fiák és nők viszonyát tanulmá­nyozta. Arra a megállapításra jutott, hogy a férjek általában elhanyagolják feleségüket, az évek folyamán közömbösökké válnak. Példa erre, mondja Re­­becca, egy kameruni törzsfő, akinek 104 felesége volt; de több mint a fele elszökött, mett a férj ur nem volt eléggé figyel­­mes és gyengéd. Igazságos és pártatlan lévén, Rebecca net hallgatja el, hogy a kamerui négerek törzsi főnöke már 8 éves, úgy hogy életkora érthet­­vé teszi közömbösségét. Továb, ugyancsak az igazság kedvéé!, megjegyzi azt is, hogy egy 9 éves embernek 52 feleség éppel elég, legalábbis a fehér embff felfogása szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents