A Jó Pásztor, 1951. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1951-08-03 / 31. szám
PAGE 2. OLDAL A 3Ô PÂ32TOR — THE GOOD SHEPHERD (THE GOOD SHEPHERD) Founder; B. T. TARKANY alapított• Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő : Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ElöFIZETÍSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES! Egy évre ........................... $5.00 One Year .............................$5.00 Fél évre .............................. 3.00 Half Year 3.00 Entered as second class matter September 1st, 1988, at the Port Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 8rd, 1879. FALU NÉPE A VÁROSBAN A népszámlálási hivatal közli, hogy az amerikai farmok népessége megint csökkent s újabb mélypontot ért el. Mig a második világháború előtt a farmokon 29 millió ember élt, most a farmerek száma 24 és egyharmad millió. A farmok elnéptelenedése egyik jellemző tünete korunknak. Az ok, amiért egyre kevesebben túrják a földet s egyre többen keresnek jobb boldogulást a városokban, világos: a város több lehetőséget nyújt. De másfelől igaz az is, hogy a falu több szabadságot, több önállóságot, több nyugalmat és egészséget biztosit. Évek óta azt mutatja a tapasztalás, hogy a versenyben egyre inkább felülkerekedik a város. Különösen a haditermelés, a nagy gyári fizetések gyakorolnak sokszor ellenállhatatlan vonzóerőt a falvak fiatalabbjaira és ugyancsak tapasztalati tény, hogy aki megszokta és megszerette a város füstös, egészségtelen levegőjét, annak rabja marad. Ez a népvándorlás sokakat aggaszt. Ma az a helyzet, hogy 100 amerikai közül mindössze 16 él falun, farmokon. Vagyis 16 ember táplál 100 embert. Vájjon egészséges-e ez az arány? Akik a múltba tekintenek, azokat megijeszti ez az arányszám. Hová lett a régi jó világ, amikor Amerika mezőgazdasági ország volt s a népesség 90 százaléka farmereskedett? — sopánkodnak a természet szerelmesei. De megnyugtatja őket a városi ember: Az nem baj, ha kevesebb a farmer, a fődolog az, hogy legyen elegendő ennivalója a 155 milliós nemzetnek. És a technika haladása folytán az lehetséges, ha kevesebb farmer túrja is a földet s gondozza a háziállatokat. A farmernép nem látja ennek kárát. A család egyik s másik tagja bátran mehet a városba, nem kell attól tartani, hogy elzüllik a farm s szétesik a család^ És az egyre fokozódó ipari termelések hasznát látja a falu népe is, amely ma már oly kényelmet élvez, aminő a földművelő Amerikában, Jefferson ideális Amerikájában, ismeretlen volt. Az amerikai farmernek nincs oka félni a technika fejlődésétől. ESÖRENDÉSZET Akár hiszik, akár nem, hivatalos körökben is, szakértő körökben is foglalkoznak most azzal, higy mitévők legyenek, ha ״ egy szép napon megjelennek a láthatáron az esőfeketézők. Esőfeketézők? Mifajta csodabogarak ezek? Olyan csodaboigarak, pénzsóvár emberek, akik hatósági engedély nélkül esőt csinálnak, hogy a felhőkből esőcseppek mellett pénzmag is hulljón a fejükbubjára. Mert, ugy-e, ahol szárazság van, ott pénzt ér az eső. És ki zsebelje be a jogosulatlan esőzés folytán előálló jövedelemgyarapodásnak illő percentjeit, ha nem az esőfeketéző, aki felnyitotta a messziről idecsalt esőfelhő csapjait! Mindez talán furcsának, talán tréfásnak* tetszhet, ,pedig komoly dolog. Képzeljük el, például, a következő esetet: Arizónában hetek óta nem esett eső. A farmerek kétség és reménykedés okozta váltólázban égve kémlelik a tiszta azúrkék eget és esőért fohászkodnak mindenek urához. Végre a hetedik napon a messzi távolból lomhán közeledik, egyre közelebb húzódik egy sötétszürke égi szőnyeg — esőfelhő! Hurrá, eső jön! ... És ekkor hirtelenül történik valami, aminek értelmét sehogysem tudják felfogni az arizonai farmerek. Szellő sem lebben, mégis hirtelenül menetirányt változtatott az égi jövevény. Megy, szőkik — California felé. Miért megy California felé? A felhők utjai kifürkészhetetlenek! . . . Dehogyis kifürkészhetetlenek a felhők utjai. Dr. Bemard Vonnegut, a General Electric ezüst-iodide szakértője, már elkészített egy instrumentumot, amely megmutatja, hogy merről fuj a szél. Megmutatja, hogy hol mesterkedik valaki a felhők járásával. Megmutatja, hogy hol rejtőzik az esőfeketéző! És ha megvan az esőfeketéző, vagy mondjuk egyszerűbben: az esőtolvaj, a szövetségi biró dolga lesz a megtorlás, a büntetés. Mint urópában a dollárral és Chesterfielddel feketézőt, dutyiba zárjuk mi itt a felhők elorzóját. Esőrendészet ■— valami uj a nap alatt. SZESZÉLYES IDŐJÁRÁS Az utóbbi évek szeszélyes időjárásával kapcsolatban szak értő körökben is felmerült a gyakran hangoztatott kérdés: Megváltozott az időjárás? A telek nem olyan hidegek, mint azelőtt szoktak lenni, a nyarak melegebbek, hogy ne mondjuk: forróbbak, mint az úgynevezett régi jó időkben. Majd minden alkalommal olvassuk az újságokban a megjegyzést a hőhullámmal, árvizekkel, orkánokkai kapcsolatban, hogy “ilyenre még a legöregebb emberek se emlékeznek.” Dr. Hans W. Ahlman, a svéd geográfiai intézet igazgatója, a kiváló meteorológus és időjárás szakértő most megpróbált Aválaszt adni e kérdésekre. Az északi városokban — állapítja meg a jelentés — zéró alatti hőmérséklet egyre ritkábban fordul elő. Grönland jéghegyei vészes !gyorsasággal olvadoznak és az eszkimók mindenféle halakat fognak, melyekhez hasonlókat 1900 előtt sohasem láttak. Egy közelebbi példa: Philadelphiában az átlagos évi hőmér-Wem várt a nagy kaszás Esős, borongás vasárnap déjután volt. Télutó és tavaszelőtti vasárnap délután, mikor Bódi Kerekes István, aki tiz észténdeje már előmunkás volt a gyárban, beállított Decatur városában Hajgató Tamás lakására. A hátsó ajtón keresztül, mert vasárnap délben Tamás mindig bezárta a boltot és örvendett annak, hogy hetenként egyszer neki is van szabad délutánja, amikor akár újságot is olvashat. Bódi Kerekes István nem árult zsákban macskát, hanem rögtön előállott a szóval: — Gyere át hozzám, Tamás, mert a konyhából nyíló kis szóbábán reggel óta csúnyán köhög az öreg Lázár András és azt mondogatja, hogy végrendeletet akar csinálni. Mi a fészkes csődáról, azt én igazán nem tudom, hiszen nincs annak senkije-semmije . . . Hajgató Tamás felütötte fejét a Szabadság napilapból, úgy kérdezte: — Hát olyan beteg András? Bódi Kerekes István rábólintott a borsodi magyar lassú észjárásával; —: Biz az már tizedik napja nyomja az ágyat és ha benéztem hozzá esténként, azt mondogatta, hogy nyolcvan esztendő neki az életből elég volt. Huzza most már más, aki jobban bírja. Tudód, Tamás . . . Egyelőre nem jutott tovább, mert Hajgató Tamás megtöltőtte a poharakat és azok ürítése illendőbbnek látszott. Csak az “Adjon Isten, fogadj Isten” után folytatta: Irta: GONDOS SÁNDOR Járt neki már Washingtonból a nyugdíj alapból minden elsejére hatvankét dollár, meg valami centek, azután a gyár is ott tartotta tedd ide, tedd oda takaritófélének harminchét esztendő után, de csak tiz dollárt adott neki szombatra. Újra tele lettek a poharak, tehát várni kellett a további szóra, amely azt mondta: — Hát én a végrendelethez nem értek. Elég nekem, ha a vasöntést tudom. Éppen ezért mondta Bihari Gábor, hogy hívjunk téged, mert te bizonyosan ahhoz is értesz. Vannak ott már heten vagy nyolcán, azért kérdem, hogy jössz-e vagy mit esináljunk? Hajgató Tamás, aki gyári munkásból decaturi kereskedő lett, de csak olyan kis mellékutcai fűszeres meg hentes, kapargatta a fejét, majd habozva felelte: — Én ugyan megyek veled, Pista, de megmondom neked előre, hogy én a végrendelethez annyit értek, mint te a táviratozáshoz. András bácsi hadd mondja el nekünk, hogy mije van, én meg holnap reggel elmegyek az amerikai ügyvédhez, elmondom neki, hogy az öreg mit akar. Az ügyvéd délutánra megcsinálja, estére pedig András bácsi aláírja. Ennél többre magam se vagyok képes. Megakadt egy pillanatra és csak azután fc^ytatta: Aztán ki fizet az ügyvédnek a munkáért? IDŐ ŐFELSÉGE KEDVES OLVASÓIM: Idő őfelsége meg lehet rémülve: az IDŐNEK vége! New Yorktól Parisig csak 12 óra. Pedig vihar is volt: hol tájfun, hol bóra. Mi lesz tiz év múlva? Mi lesz húsz év múlva? kérdem önmagámtól, előre ámulva. Már most is, ha reggel úgy hat óratájba beszállok egy New York—Páris eroplánba, itt megreggelizek, ott megvacsorázok s közbe még estélyi tuxedót is váltok. S gépem a Föld körül négy nap alatt száll át, hússzor megelőzve Verne Gyula álmát. ELMERENGEK SZÁZSZOR deresedő fővel: ha igy megyünk tovább, mi lesz az Idővel? Hisz az IDŐ eddig MINDEN volt a Földön, távolságok őre, örök földi börtön. Az IDŐ épitett, nevelt, ápolt, rombolt; vaskesztyüs kezével mellünkön dorombolt; a szivünkbe markolt, a torkunkat fogta, napunkat, percünket markában tartotta. Most meg fordítva van: mi fogjuk a torkát s lassan kivégezzük az Idő-Boszorkát. Hipp״hopp, hogyha messzi szállni szottyan kedvünk: nem lesz "boszorkányság" nyomban ott teremnünk! KEDVES OLVASÓIM: van egy jó ötletem: (hamar legépelem, míg el nem feledem.) Szálljunk a jövőbe úgy öt vagy tiz évet s akkor látogassuk meg az orosz népet. Mondja el ő maga boldog népi szóval: hogy bánt el az Idő a nagy Stalin Jóéval? Gyors a repülőgép: villámló a szárnya; mégis rajia ül az Idő komor árnya. Tündökölhet a perc vagy lepheti moha: az Időt legyőzni mégsem fogjuk soha! S Idő Őfelsége mosolyog az Égbe: arasznyit adott csak Sztalinék kezébe! Hódi Kerekes Istvánra került a sor, hogy üstökét kapargassa. — Ha mi ketten átmegyünk, leszünk az öreg ágya körül legalább tizen. Ha mindegyik csak egyetlen dollárt ad, elég lesz az az ügyvédnek. Mit gondolsz? Hajgató Tamás erre éppen csak annyit mondott: — Akkor menjünk! A szobában csakugyan nyolcan voltak, akik fejükkel bólint gattak, amig Hajgató Tamás az ágyhoz lépett és mintha hétköz■ napos látogatás lenne, szinte kö• zömbösen kérdezte: — Mi baj van András bátyám, hogy utánam üzentek? A betegen fekvő vén ember kinyitotta szemeit, köhentett vagy kettőt és lassan, fáradtan rebegte: Te vagy az, Tamás? Olyan rosszul látok, mintha üveg lenne szemem előtt, pedig mondom neked, hogy soha nem volt pápaszemem. Láttam én anélkül is jól. Te vagy az? — Én volnék, András bátyám, ahogy eddig is voltam. Most jött Pista testvér hozzám, hogy kelmed valami furcsát akarna, olyan végrendelet nyavalyát vagy ahhoz hasonlót. Mi a fészkés csodának kellene az ilyen öreg embernek, aki most ugyan itt nyugszik, de holnap vagy holnapután reánk ordít, hogy mit akartok ti velem, fiatal süldők, akik még azt se tudjátok, hogy mi az élet? Öreg Lázár Anrás talán örömmel hallotta, de csak azt suttogta: — Az ám bizony, valami Írást akarnék arról, hogy kire hagyjam azt, amim van. Hajgató Tamás úgy tett, mintha haragudnék: —Mi a csodából hagyna kend, mikor semmije sincs? Kendnek se íja, se fija, rokonokról se hallőttünk soha, hát miről intéz-1 kednék? Arról, ami sehol sincs? Kinek kellene az? Nekem nem, de másnak sem. Mit akar kegyelmed a végrendelettel? Az ágyban fekvő ember ravasz módon mosolygott: — Hát amit a nyugdíjból ka, pok, abból engem eltemetnek. Legyen az a temetkezőé, akár sok, akár kevés. Nekem akkor már mindegy, hogy mit csinál velem. De tudod, Tamás, ha benyúlsz a fejem alatt a párna alá, ott találod a kulcsokat. Az ágy alatt láda van. Azzal jöttem Amerikába annak idejében. Abban a ládában első a könyv, az megmondja, hogy mivel tartozik a bank nekem. Van abban vagy hatszáz dollár, meg valamelyes. Pontosan nem tudóm, hogy mennyi, de van. Aztán a négy nagy magyar egylettől is ott az irás, hogy . . . Köhentett vagy hármat, nehezet, lelket kínzót:-— Hát én azokba az egyletekbe mindig fizettem hosszú esztendők óta. Ötszáz dollár jár nekém azoktól is és most azt akarom tudni, hogy azokat kire hagyjam? így volt ez mind az utolsó betűig. Csaknem háromezer dőllár. Tűnődés ide vagy oda, Hajgató Tamás megmondta: András bátyám, jobb lesz nekünk, ha mi most átmegyünk Bódi Kerekes István ebédlőjébe és ott beszéljük meg egymás között a dolgokat. Abból talán veszekedés is lesz. Jobb, ha kelmed addig pihen, amig mindennek nyitjára jövünk. Érti kend? Reábólintott az öreg, hogy az nagyon jó lesz. A tiz magyar azután átment a konyhán kérésztül a harmadik szobába, nem veszekedtek, csak éppen szót váltottak, némi bort is ittak mellé, végül megegyeztek, hogy igy lesz a legjobb. Hajgató Tamás megszólalt: ,— Hát akkor menjünk vissza az öreghez és mondjuk meg neki, hogy mit határoztunk. A tiz magyar visszatért a beteg ágyához és Hajgató kezdte: séklet egy évszázad alatt 52 fokról 56-ra emelkedett. A Spitzbergákon 1912 óta 4 fokkal van melegebb télen és nyáron. A téli hajózás ideje megnyúlt az idő enyhesége miatt. Izland szigeten és Norvégiában a földművesek kölest és árpát vetnek, ami azelőtt elfagyott a fagyos téli földben. Ami a legszembetűnőbb: a hatalmas és immár megszokott ׳átványt nyújtó északsarkividéki jéghegyek olvadoznak. A föld közelebb került a naphoz, melyek sugarai megölvasztják az északi és déli sarkvidék roppant jégtömegeit. így sulyeltolódás áll be a földön, ami földrengésekre vezet. Bizonyos, hogy jelentős, bár lassú változás megy végbe a földön. Eger várának kineses temetője A csodálatos domb Eger városa fölött emelkedik. Nem is túl magasan. Enyhe lejtésű utcák visznek fel rá s az egész domboldalt ellépték a folyton fejlődő, növekvő város apró polgárházai. Ezen a ma olyan békés arcú dombon állt a legendás hirü egri vár, melyet százezres hadával sem tudott bevenni a török, pedig a várat csak kétezer főnyi őrség védelmezte a túlerővel szemben. Akkor, 1552-ben, egész Európa figyelme Eger vára felé fordult. Azóta szinte mi magunk is elfelejtettük ezt a várat. Csak Dobó István és az egri nők dicsőségét hirdető légéniákat menthettük meg belőle. Ma girbe-görbe utcák kígyóznak egymás fölött a várdomb oldalán és a ledöntött külső bástyák és várfalak helyén a vár széthordott köveiből épült szegényes, külvárosi házikók állanak. A hatalmas vár szinte eltűnt a föld színéről. A vár török harcokban való csodálatos erejét és az azóta való gyors pusztulás tényét nehéz volna összeegyeztetni, ha nem tudnánk, hogy az egri vár elpusztítása a magyar várakat leszerelő osztrák hadügyi politika munkája volt. Eger vára fontos erőssége volt Rákóczi szabadságharcában a kurucságnak. S az akkori hadászati viszonyok között is még szinte bevehetetlen várat, a veszélyes sasfészket, igyekezett teljesen eltüntetni a föld!01 az osztrák, amikor Rákóczi menekülése után kezébe kéritette. Hosszú esztendőkön át több osztrák utászszázad dolgozott Egerben a vár megsemmisítésén, a legkiválóbb mérnök-tisztek vezetésével. Hetvenöt olyan robbantó árkot ásattak a vár alá, amilyenekből egy is elég volt a töröknek, hogy 1596-ban elfoglalhassa az erősséget! Az osztrák utászok munkájának eredményét hirdeti most ez a kopár domb s az a pár romladozó várfal és bástyamaradvány, melyből ma már szinte a képzeletnek is nehéz megalkotni a régi dicsőséges vár nagyszabású képét. A várfalak egy része áll még a domb tetején s néhány helyreállitott kapubolt mutatja, hogy milyen óriási alkotás volt kivülről is ez a vár, melynél nagyobb, jobban megépített erősség nem volt a maga idején sehol a világon. A várban három templom állott, itt volt a régi püspöki palota és több kanonokház is, a várőrség laktanyaházain kivül. Mária Terézia egy francia mérnök-őrnagyot bizott meg az egri vár állapotának megvizsgálásával s ez az őrnagy a császárnőnek küldött jelentésében a karban nem tartott épületek siralmas pusztulásáról és “borzadályt keltő piszokról és szemétről” számolt már be. Ma csak az alig 1—2 méter magas romok mutatják a százados építkezések helyét s egy sereg diszes, faragott kőtöredék, remekbekészült oszlopfejek, párkányok, ablakkeretek csonka maradványai, melyeket a vár kis múzeumában gyűjtöttek össze. Olyan ez a dóm, mint egy óriási temető. Még sírkeresztet is ütöttek a tetejébe. Gárdonyi Géza hatalmas fakeresztje áll a dombtetőn, mintha az egész domb sírkeresztje lenne s azt hirdetné, hogy itt nyugszik a magyar történelemnek legdicsőségesebb vár-romja, itt van eltemetve a legrégibb magyar templom s itt rejtőzik a földben egy árpádházi király kripta-sirja is. Mindez mélyen a földben, mint az igazi temetőben. Sokáig maguk az egriek se tudták, hogy micsoda kincses temető ez a domb. A vár és az ősi templomok köveit széthurcolták és mindenféle építkezésnél felhasználták. Az egri vár lett a környék kimeríthetetlen kőbányája. S ötven évvel ezelőtt, mikor az egri—putnoki vasútvonalat építették, a síneket a már kopár várdomban vezették keresztül s ahol holmi alkalmatlan romfélébe ütköztek, egyszerűen lebontották. Ezért áll most csőnkán, elszakítva a várfaltól a főbástyák egyike, a Zárkándy bástya. Azonban bármilyen tökéletes munkát végzett is a pusztítás, a várnak legértékesebb részeit mégse tudta tönkretenni. A földalatti folyosórendszert, a nagyszerű kazamata-hálózatot a robhántások csak megrongálták, de elpusztítani nem tudták. Az egri vár igazi erődités-része nem is a föld felszínén épült, hanem a föld belsejében. Tiz kilométert tesznek ki a vár földalatti folyosói. Valóságos kis földalatti város ez a vár. A hatalmas sarokbástyákat egymással összekötő falak vastagsága 8 és 12 méter közt váltakozik. Az ilyen hatalmas várfalak megostromlásához az akkori ágyúgolyók nem voltak elég erősek. Az ágyúval akkor még emberekre, harcoló seregekre lőttek. A várfalakon robbanlássa! igyekeztek nyilást szakítani. Az ostromnak tehát fő módszere az volt, hogy a támadó fél kívülről a föld alatt aknát ásott és esetleg soknapi földalatti munkával igyekezett a várfal alá eljutni s ott elhelyezni oly nagymennyiségű robbantóanyagot, amely átszakithatja a vastag várfalat is. A védelem feladata volt ezeknek az aknáknak fúrását megakadályozni, vagy a robhántást meghiúsítani. A döntő küzdelem tehát a föld alatt folyt le. A hatalmas erődöt ennek a földalatti harcnak igényei szerint tervezték meg és építették ki. A 12 méteres várfalak belsejébe mindenütt egy 2 m. széles és 2.30 m. magas folyosót épitettek. Ezeken a folyosókon egyrészt mindig szabadon közlekedhettek a bástyák között s a jobban ostromolt bástyák legénységének segítségére siethetett a kevésbé veszélyeztetett pontok katonasága is. Ezért találta szemben magát mindig nagyon erős őrséggel a támadó török, bármely ponton kísérelte is meg a támadást s ezért volt elég Dobó 2000 vitéze a vár megvédéséhez. De a falak alapitményébe épitett folyosók elsősorban a földalatti aknatámadások megfigyelésére és kivédésére szolgáltak. A kívülről végzett fúrások zaját kellett a földalatti folyosók őrségének megfigyelni. A földrehelyezett dobra borsószemeket szórtak s ezek a borsószemek mint érzékeny földrengésjelző készülékek táncolni kezdtek a megrezzent dob-bőrön, ha a föld valami fúrás, ásás robaját közvetítette. A dobot azután abba az irányba vitték, amerre a borsószemek izgatottabb mozgása vezette, tehát közelebb az ásókhoz. S az igy megkeresett ponton lázas gyorsasággal ellenaknát kezdtek ásni a föld alatt s igy közeledtek a támadó akna felé. Sokszor az aknát fúró ellenséget sikerült felrobbantani, a várfalon kivül, a saját aknájában. 1596- ban csak egy későn észrevett akna felrobbantásával jutott be a várba a török. Az egész várat a földalatti folyosók hatalmas rendszere védte. Ezek a földalatti építkezések tették Eger várát igazán erőssé és páratlanná Európa többi várépitménye között. Az osztrák utászkatonaság számára is ezeknek a kazamatáknak elpusztítása jelentette a legnagyobb feladatot. Több helyen robbántották s végül is az egész kazamatasort földdel kellett betömni, hogy valahogyan mégis eltüntessék. — Mind úgy gondoltuk, András bátyám, hogy . . . Odanézett keményen az ágyra és halkan tette hozzá: — Amig mi tanakodtunk, Lázár András meghalt. Isten nyugosztalja. Az ám! A pénzt elvitte az állám, mert száz és száz magyar hal meg Amerikában, akinek életében nem jutott eszébe, hogy végrendeletet csináljon. \ .ló Pásztor \M^Mftkája írja: SZÉKELY GÓB^KoR
