A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-11-04 / 44. szám

A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD PAGE 7. OLDAL Igen, hát ő is áruló s első, aki ezt -- talán anélkül, hogy meg akarná sérteni vele — épen az öreg Tagliacci mondja neki. A másik dolog pedig az, hogy ő maga is valóban a Gradiano sorsára juthat, de Bernardo Tosti nem félt. — Emlékszem rá. De amint mondtam velem együtt át kell pártolniok a híveimnek is és akkor biztonságban leszek a saját tornyaink között. — Embereid vannak. — Magamnak csak néhány zsoldosom, de majd fogadok töb­bet. — A vén Salvani mintha csak megérezte volna a dolgot, most fogad egy egész csapatot. — Igen. És ez veszedelmes lesz. Majdnem mind magyarok. A vezetőjük Niccolo del Ungheria, kemény és bátor ember, aki Grosseto szolgálatában többször megverte Volterrát, úgy hogy urai jó békét köthettek. Isotta felfigyelt. Messer Niccoloról volt szó. Aki néhány perccel ezelőtt, még a forró sziénai utcákon haladt az ő oldala mellett és aki most egyszerre az ellenséges oldalra került a saját magának és embe­reinek az egész fegyveres erejével. És ime most apja és jegyese az ő erejét mérlegelik a harc lehetőségei közt. Figyelt, hogy hall-e róla még többet, apja és Bernardo azon­ban azt számiták, hogy mennyi fegyencet tud szükség esetén ki­adni a gibellin városnegyed és ehhez mekkora erővel tudnak csatlakozni a Grande Tavola kereskedői a maguk fegyveres szol­gáival. ..... Ez,már a féríiak doISa volt. Mérlegelni a körülményeket s a kitoro harc kezdeten főleg két súly állt a mérleg két serpenyő­­jeben: az egyik oldalon a Tagliacciakhoz csatlakozni készülő San ünofrio városrész súlya, a másik oldalon pedig a Salvaniak párt­hívei es az okét szolgáló magyar zsoldosvezér rettenhetetlen és natalmas vitézsége. Isotta latta az esélyeket ingadozni mindkettőjük elméjében azért elbúcsúzott tőlük. — Isten veled Messer Bernardo! Ha majd eljössz hozzánk és látni kívánsz, keress Giovanna vagy Monna Pippa által. Messer Bernardo, mélyen meghajolt, mig el nem tűnt a teher es fényes árny, szinte zajtalanul suhanva át a padló gödrös tégláin. Isotta kilépett az emeleti nyilt, boltozatos csarnokba, be­fordult az egyik ajtón és egy kevésbbé elhanyagolt folyosón, majd egy meredek lépcsőn felment a maga szobájába, amely már a magas toronynak egyik feljebb eső emeletén volt. * Ez a. torony legnagyobb szobája volt, aránylag azonban még­is kicsiny. A mennyezettől kezdve színes szőnyegek függőitek falain körös-körül, az ajtómelletti jobbsarokban egy nagy mo­zaikkép állott karcsú, magas emelvény tetején; egyik anyai őse hozta a keresztes hadjáratból. A kép Isten Anyját ábrázolta, feje korul roppant drágaköves aureólával. Arca nem édes és 'lágy volt, hanem szigorú és kemény s az arkangyalok mozdulatlanul es felelemmel lebegtek merev vonásai előtt a mozaik arany mezejében. A nagy boltozatos ablak rácsán át az ég kékje és a napfény aranya látszottak be a város sötét tetői és tornyai felett. Az ablak melletti egyik sarokban állott Isotta ágyának emelvénye s alacsony és támlanélküli ágya. Fejénél és lábánál mintegy támla­ként valamivel magasabbra emelkedő láda. Még egy magas lóca ős egy asztal voltak a szobában, amelynek padlója is szőnyeggel volt leteritve. Monna Pippa már várt rá és segített neki, hogy levetkőz­zék és felvegye sötétkék posztóruháját. Mialatt ő az ünnepi ru­hát rakta el a ládába, Isotta az ablaknál állt és kibámult a vá­­losra, amely nem is álmodott arról, hogy Tagliacci ur haragja \ ért és utcai harcokat készül zúdítani fölébe. Azután megfor­dult és szólt a dajkájának: — Te Pippa, hallod-e? Bernardo Tosti ur eljegyzett engem! Ma délelőtt! — És megmutatta neki ujját, amelyen Bernardo ur gyűrűje fénylett. Monna Pippa összecsapta kezét és térdre-esett. Madonna Isotta, és te ilyen sokáig nem szólsz nekem? Amikor engem jegyzett el az uram, aki most húsz éve van kint a San Domenico-temetőjében, nem nyugodtam addig, mig az egész utca tudott a hírről! És mint lehetséges, hogy Tosti ur jegyzett el téged, hiszen ő a Salvaniak oldalán volt? — Már nincs a Salvaniak oldalán! — felelte Isotta és to­vább gondolkozott dajkája hangos és bőbeszédű áradozásai közt. S félbe is szakította azokat. — Monna Pippa, van-e a mi házunkban papiros? Amire írni lehet? — írni? — kérdezte ámultán Monna Pippa. Madonna Isotta, te írni akarsz? A derék Pippa megbámult minden rendkívülit s az, hogy isotta írni tud és Írni akar, valóban rendkívüli volt, mert a város legelőkelőbb asszonyai is legfeljebb ha olvasni tudtak valamicskét, de Írni nem. És ime az ő szótalan kis úrnője: Írni akar. De Pippa mindenre kész volt: — Azt nem tudom van-e bármi is, amivel írni lehet, de majd megkérdezem Giovannitól. Nem tudom, hogy Taddeo ur tart-e a háznál papirost, de azt tudom, hogy ő nem szokott írni sohasem. De Taddeo ur tartott papirost házánál és Giovanni tudta is merre. Nemsokára hozta is a vékony hártyát, az ólomkala­márist és a ludtollat. Isotta leülhetett, hogy írjon. Sokáig gon­dolkozott a kényelmetlenül magas lócán ülve a kényelmet­lenül alacsony s keskeny asztalka előtt, miközben arcát a toll sima pehelyével simogatta végig, végül is elszántan belemár­totta tollát a tintába és irt: Én Isotta Tagliacci, köszöntelek téged, Messer Niccolo, aki­vel a Sasso-Rosso feletti völgyben találkoztam először és a San Domenico előtt másodszor és sajnálom, hogy többé nem talál­­kozhatom veled. Értesítelek téged Messer Niccolo, hogy Bernar­do Tosti ur jegyese lettem és igy nem kisérhetsz többé hazá­ig, pedig szerettem volna még többet hallani a te távoli hazád­ról, ahonnét jöttél. De igy is emlékezni fogok mindarra, amit be­széltél és lásd, most látom csak, hogy nincs semmi, amire te em­lékezhetnél, ha rám gondolsz, mert nem tudtam mondani tene­ked semmit.” Hosszan és nehezen ment az irás,' a gyakorlatlan kis ujjak ügyetlenül tartották a ludtollat s a betűk merevek és nehézke­sek voltak. Isotta ismét gondolkodott, hogyan folytassa tovább s is­mét egymás mellé fonta a betűk szövedékét: “Nem tudtam neked beszélni semmiről, mert én fiatal és tudatlan vagyok és nem jártam be annyi földet, mint te. De most szeretnék üznetet küldeni számodra arról, hogy Bernardo Tosti átjött a mi oldalunkra és harc van készülőben, Salvani és párthívei bizonyára nem engednek. Ha te is részt veszel a harc­ban csapatoddal, kérlek téged, irgalmazzál a hozzám tartozók­nak. Bocsáss meg nekem és Isten veled!” Sokáig gondolkozott, hogy mi módon küldesse el azt a le­velet Messer Niccolónak, de nem jutott eszébe semmi. Nem volt mód arra, hogy egyenesen elkülje neki, viszont tartott attól, hogy a Salvaniak valamelyik csatlósa vagy cselédje révén pró­bálja meg levelét eljuttatni Niccolohoz, a levél valamelyik Sal­vani kezébe kerül. Azért elrejtette ruhájában és ragyogó bizán­ci képére esett tekintete. És erről eszébe jutott, hogyan imádko­zott a csodálatos Catherina Benincasa. Az arca felragyogott és behajtva ablakának fatábláit, letérdelt előtte: “Küldesd el ezt a levelet neki!” Az arkangyalok némán, mozdulatlanul lebegtek a képen a szent Szűz arca körött aranyló fényességben s Isottának úgy tetszett, hogy annak a férfinek merev acélarca, akire gondolt, az acélból való ajkak és a szem acélból való fényessége, amelyet levelének írása alatt látott, lassankint megenyhülnek és Mik­lós vonásai mosolyra olvadnak szét. HETEDIK FEJEZET [ HOGYAN TALÁLKOZOTT ISOTTA KATALINNAL Giovanni Acutónak, az angolnak, a Firenze határában pusz­tító sereg vezérének, a hősiesnek és a kardhoz mégis méltat­lannak, én Benincasa Katalin, az Ur méltatlan szolgálója, üd­vözletemet küldöm, haragvóan és szeretettel. Sokat kellett hallanom rólad, mert sokat hallattál magad­ról, te angol, aki eljöttél távoli hazád ködös szigetéről harcolni, a mi földünkre s Visconti urak sárkányának szolgálatában ke­mény oroszlánként jártál mindenféle városokban, sorra hódít­ván azokat uradnak, hogy most sorra rabold valamennyit tör­vénytelen rablósereged élén, mint latrok elvetemült királya, hősies és ragyogó vezér, akinek kardpengéjébe jaz erős és a siker láthatatlan vegyeit véste az Ur. Ő azonban seiymit sem ad hiába s azt akarja, hogy minden adományát nekri^Jtij^^T vissza, hogy az Ö nagyobb dicsőségére szolgáljon. Te pedig elfeledkeztél er­ről és ehelyett, hogy Neki hoznál vele ragyogást, vakmerőséged és kincsekre való éhséged dühét elégíted ki. De én azt üzenem neked, hogy ezekről nem kellene lemondanod, hogy szolgáld az Ő dicsőségét: Távozz országunkból! mely idegen neked és for­dulj másikba, arra a földre, amelyet Krisztus szentelt meg éle­tével s amelyen megváltott téged is: Menj és hódítsd meg erőd­del és szerencséddel Judeát! Mentsd meg a pogány veszedelem­től a görög császár városát! . . .” És Katalin megállt egy pillanatra a diktálásban, mert olyan erővel rohanták meg képzeletének képei, hogy első pillanatban nem tudott válogatni közülök. Ott ültek Alessia Saraceni palotájában, a térre nyíló te­rem fával burkolt, szinte feketére sötétült falai közt az egyik rácsos ablak előtt. Jelen volt még rajta és Alessián kivül két dominikánus: P. Rajmondo, Katalin gyóntatója és Fra Simone, aki hajdan zsoldos volt, de egy súlyos betegség után melyből Katalin ápolására gyógyult fel, belépett a dominikánusok kö­zé^ Pater Rajmondo volt az, aki irt, s ebben a pillanatban meg­állt kezében a toll, mert Katalin Benincasa mozdulatlanul me­redt ki az ablakon, melyen át a tér látszott be a házak tetői, a kék-arany égboltba meredő tornyoknak vaskos, fenyegető öklök­ként magasba emelkedő serege . . . De a szent mást látott ebben a pillanatban: Az összes meg­kínzott és viaskodó itáliai városokat látta a földjükön taposó idegen seregek pusztításával együtt. Látta a kereszténység üres székvárosát, azt az erőtlenséget és a gyászt, amely belőle a lel­kűkre szétárad. Látta a távoli és ragyogó Konstantinápolyt, mely hasztalanul viaskodik az ellene torlódó pogány hatalom hullámával és az igazi egyházzal nem akar békét kötni. Senki sem akar békét kötni, pedig az egész megterhelt világ békesség után sóvárog, úgyhogy ő maga is szeretett volna felkiáltani: — Béke, Béke! És ezt ismételte minden levelében, amit pápáknak, bíbo­rosoknak és hatalmasoknak szerte küldött. Meg -akarta változ­tatni a romlás és a balsors uralmának hullámait: sírással, imád­kozással és önkinzással, a maga elszigetelt asszonyi erejével, amelybe be volt zárva Sziéna falai közé és csak levelek utján sugározhatott ki. Csak kezdené meg a munkát valaki! Talán ez a hatalmas rablóvezér . . . Csak tudná rábeszélni őt! És továbbra diktálva, ráárasztotta annak szivére a maga tüzes és ragyogó hullámait, hogy szedje össze az Itáliában kó­borló összes csapatokat, amelyek meg vannak igézve az ő ne­vétől, vonuljon velők a Szentföldre, hol még tündöklőbb ka­landok és gazdagabb zsákmány kínálkozik számára, azonkívül keresztény lovagokhoz méltóbb feladat hitetlen népeket győzni le és a kereszténység vizéhez terelni őket, mint a keresztény földet rabolni, eltaszitva Istentől és az emberektől. Mind visszafojtott lélekzettel nézték ezt a leányt, aki pusz­tán a saját erejére támaszkodva próbál rendet teremteni abban a világban, amelynek vadságától és erőitől megrettenve hú­zódtak vissza férfiak, akik tartományok és hadak erejével ren­delkeznek. — Fra .Simone, te oda viszed ezt a levelet — rendelkezett ezután. S mielőtt ez felelni tudott volna feltárult az áj tó s meg­jelent nyílásában egy sötétkék ruhába öltözött karcsú lány. Isotta volt. I (Folytatjuk) 1 I BALOGH ISTVÁN VÁLASZA Kedves szerkesztő Ur: Ez év szeptember 28-án az Amerikai Magyar Szövetség­­titkárát és két igazgató társun­kat a Szenátus Bevándorlás­ügyi Bizottsága kihallgatásra hivta be. A kihallgatás célja az i volt, hogy az uj bevándorlási I törvény tervezett módosításá­ról tegyünk vallomást a ma­gyar származású amerikai pol­gártársadalom képviseletében. A három behívott tanúhoz intézett kérdések és feleletek szenátusi jegyzőkönyve 74 gé­pelt oldalra terjed. A kihallga­tás magyar közéletünk komoly életkérdéseivel foglalkozott, amerikai magyarságunk hűsé­gét, demokratikus gondolkodá­sát, Amerika törvényei és élet­formája iránti tiszteletét hang­súlyozta. Amiről a szenátusi bi­zottság kérdezett, azokra a kérdésekre adtunk feleletet. Ezeket a válaszokat eskü alatt j adtuk, mert polgári kötelessé­günk előírja. A “Szabadság” és ^“Népsza­va” napilapokban, aemlyeknek Ön a tulajdonosa és szerkesz­tője, e sorok íróját, mint az Amerikai Magyar Szövetség titkárát kritika tárgyává tet­ték, mert a Szenátusi Bizottság előtt Jávor Pál nevét említette. A 74 oldalas jegyzőkönyvből I Jávor Pál ügye a következő pár sort foglalja él: (idézet aj szenátusi jegyzőkönyvből) “S. E. Balogh... New York-i Osztályunk tisztviselője jelen­tette a következő esetet. A “Hungarian Village” nevű new yorki étterem társtulajdonosát, Zettl László urat, aki nem po­litikus, hanem egy szerény üz-j letember, figyelmeztették, — meg ne engedje, hogy a “Hon­talan Magyar írók és Szerzők” Segélyezésére tervezett banket­tet nála rendezzék meg, mert helyiségét “picketel”-ni íog­­jk. Először névtelen telephone hivásokat kapott, majd egyik magyar színész, Jávor Pál ur, ment hozzá és intette, hogy az üzletét “picketel”-ni fogják, ha a bankettet ott tartják. Ez az eset is egyik bizonysága annak, hogy egy kis szervezet mi­lyen ártalmas a közbéke szem­pontjából, amikor kis üzletem­bereket is fenyegetni mernek. Mr. SCHROEDER (kérde­ző) : Másszóval, békés polgáro­kat is fenyegetnek,' akik tisz­tességes megélhetéssel keresik kenyerüket? S. E. BALOGH: “Úgy lát­szik.” Amennyiben a fenti adat nem igaz, úgy Jávor Pálnak ezt alkalma van igazolni. A New York i Szövetségi Osztály tiszt­viselői a központi titkári hiva­talnak jelentették ezt az ese­tet és a jelentés igy áll a jegy­zőkönyvben. Meg vagyok győződve arról; hogy Szerkesztő Ur méltányol- J ja azt a tényt, hogy a szenátu­si tanúvallomáson feltett kér­désekre felelni kellett. Ismételten legyen szabad kérnem, ‘hogy a fenti ügynek adott nyilvánosságot ennek a a válasznak a közlésére is szí­veskedjék biztosítani Szerkesz­tő Ur. Fenti levelem másolatát az amerikai magyar újságok szer- j kesztőihez is megküldöm. Szívélyes üdvözlettel Balogh E. István, közp. titkár nárok, az énekkar és a zene­kar, valamint a* milwaukeei “Budapesti Quartett” kitűnő táncosai is szerepelnek. Műsor után Albert zenekara kísérete mellett tánc lesz. Szendvicsekről és frissítőkről gondoskodás történt. A TORONTÓI SZT. ERZSÉBET EGYHÁZKÖZSÉG HÍREI A SZABADSÁG MEGJEGYZÉSE: Az október 9-én megtartott rendkívüli közgyűlésen Ft. Bé­kési J. István plébános, Mária nővér és Buklin G. Gábor, az egyházközség elnöke részlete­sen ismertették a templom mel­lett lévő üres telken a plébá­nia épület felépítésének rend­kívüli' szükségességét. A költ­ségek fedezésére a tagság és az egyházközség pártolói és ba­rátai körében gyűjtést rendez­nek. Tervbe vették a kultúrte­rem megnagyobbitását is. A gyűjtés máris folyamatban van és többen bejelentették fel­ajánlásaikat. Az október 19- én megtartott 50 tagú gyűjtő­­bizottsági gyűlésen Mária nő­vér beszámolt az adományo­zott összegekről. A gyüjtőbizottság tisztvise­lői a következők: Bayer W, Bé­la elnök, id. Varga László al­­elnök, Böszörményi Nagy Bé­­láné titkárnő, Bolló József jegyző, Heinrich János pénz­tárnok, épület tervező bizott­sági tagok: Buklin G. Gábor, Koronyi István, Börcsök Pál, Bolló Józsefné, Császár István­ná és Sebők Józsefné. A gyüj­tőbizottság minden héten szer­dán este 8 órakor gyűlést tart. lEVILESLÁDA Lapunk 4. oldalán találja az olvasó Balogh István­nak, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető titkárá­nak nyilatkozatát, amely válasz október 15.-i számunk­ban megjelent “Balogh István vallomása” cimü vezér­cikkünkre. Az általunk mindig betartott fair play alap­ján módot kívántunk adni Balogh Istvánnak véleménye elmondására, de néhány megjegyzésünket alább közöl­jük. Balogh István azt sérelmezi, hogy vallomása Jávor Pálra vonatkozó részének hitelességét kétségbevontuk. Nehéz ugyan megérteni, hogyan lehetett cikkünkbe ilyen értelmet beleolvasni, de ha cikkünk száncléktalanul ilyen látszatott keltett, ezért őszinte sajnálkozásunkat fejez­zük ki. Nyomatékosan leszögezzük, hogy mi nem a vallomás­­! ban foglalt tények valódiságát vonjuk kétségbe, hanem a beállítás ellen tiltakozunk, amely Jávor Pált a kom­munistákkal egy kalap alá vonja és azt a látszatot_ ki- 1 vánja kelteni, mintha Jávor *a kommunisták megbízá­sából járt volna el. Ez a szándék kiviláglik Balogh val­lomásának befejező részéből, amely igy hangzik: “Ez az eset is bizonyítéka annak, hogy egy kis szervezet milyen ártalmas a közbéke szempontjából, amikor kis | üzletembereket is fenyegetni mernek.” Azt hisszük nem fér kétség ahhoz, hogy -a kom­munista tevékenységek kivizsgálását helyeseljük, amint az vezércikkeink tucatjai bizonyítják. Más azonban a kommunista tevékenységek kivizsgálása és merőben í más egy művész emocionális lépésének olyan beállítást 1 adni, mintha a kommunistákkal árulna^ egy gyékényen. Jávor Pál bizonyára több üldöztetésen esett át de- j mokratikus meggyőződéséért, mint Balogh István, vagy; az Amerikai Magyar Szövetség bármely tagja. Életének ! ; kockáztatásával is hajlandó volt helytállni ezért a meg­győződéséért és a körülmény, hogy csábitó művészi le- j hetőségei ellenére is elhagyta Magyarországot, beszé-: desen bizonyítja, miként érez a magyar kommunista kor­mányzattal szemben. Úgy érezzük, hogy ezt a múltat és j ezt a magatartás befeketíteni méltánytalan cselekedet, j amely ellen felemeljük szavunkat. Talán nem közöm­­! bős leszögezni, hogy e lap szerkesztője is tagja az Ame­rika Magyar Szövetségnek, de lévén nemcsak anti-kom­­münista, hanem antináci is, úgy véli, hogy Balogh István j nagyobb szolgálatot tenne az amerikai magyarságnak, ha például a Marschalkó Lajos és hasonló náci nyilasok bebocsátása ellen tiltakozna — mert e téren még nem j hallottuk tiltakozó szavát — ahelyett, hogy jó demok- j ráták múltjának ad kétértelmű beállítást. HALÁLOZÁS | PITTSBURGH, Pa. — Du­dás János, aki 60 évvel ezelőtt jött ki Horváti községből, Aba­­uj megyéből és azóta mindig itteni lakos volt, szeptember hónapban 87 éves korában be­fejezte földi pályafutását. Temetése a St. John görög katolikus templomból volt, ahol három pap végezte a szent misét és a temetési szertartást, j Gyászolják gyermekei: Já- j nos, József (akit apja temeté­se után két nappal uj csapás ért, felesége meghalt), Ferenc, Mai’git férj. Emery Andrásné és családjaik és Róza, Vida Mihály Oros, Szabolcs megyéből származott öregamé­­rikávS október 21-én, pénteken meghalt. A Sulivan-féle temet­kezési i)itézetben ravatalozták J fel. 24-én, hétfőn délután a re­formátus templomban Nt. Var­ga Lajos, ref. lelkész végezte a| temetési szertartást. Gyászol­ják: özvegye, gyermekei Sán­dor, Miklós, .Béni, András, Ma­riska férj. Kuckó Jánosné, csa­ládjaikkal, 11 unoka, testvé­rei: Antal, Sándor, Pál és Mik­lós, családjaikkal az óhazában. MÜVÉSZ-EST AZ ORGONA­ALAP JAVÁRA FLINT. Mich. — Nagy az ér­deklődés a Szt. József egyház-1 község orgonaalapjára novem­ber 5-én, szombaton este 7 órai! kezdettel rendezendő magyar zene, tánc és nótaest iránt, me­lyen kitűnő énekesek, zeneta-Itt küldöm a Jó Pásztorért j az előfizetést az 1950 évre és j külön az 1950 évi uj Naptár­ért. Becres lapjukkal a Jó Pásztorral minden tekimetben nagyon meg vagyunk eléged­ve, ez évben minden héten rendesen megkaptuk. Angyal Károly, Dover, N. J. ! Itt küldök 4 dollárt a Jó Pász­­j torért és 1 dollárt az ezévi nap­­j tárért. Kérem a jövő év április 115-ig megújítani a Jó Pásztort. | Isten áldását kérem a Jó Pász­­; tor újság minden munkására, | hogy még sokáig munkálkodhas­­; sanak az olvasótábor örömére. I Nagybátyám is azt irta Vesz­prém megyéből, csak olvassátok a Jó Pásztort, mert amit az ir, az mind igaz. Kády Péterné, New Brunswick, N. J. fcOVÁSZY IMRE házi készítésű kolbászok Stand F-2, West Side Market ) I Auto Radiator Service Teljes radiator core készlet, min­den gyártmányú autók, truckok számára. KLEIN'S 5016-18 Lorain ave — WO, 8266/ Teljes autótest és sárhá­­uyó javító szolgálatot vég­zünk uj festő és autótest műhelyünkben MEEHAN MOTORS STUDEBAKER AUTÓK ÉS TRUCKOK Lorain Ave.—West 105 Cleveland, O. Telefon: OR 9000 JOSEPH F. KRIZEK Engedéllyel biró ingatlan Ügynök- Teljes ingatlanforgalmi szolgálat COMMUNITY CENTER 3769 East 131 St. — Tel: SK 0494 Cleveland, Ohio SZÉPSÉGÉNEK EGYÉNI JELLEGÉT kiemelheti a HOUSE OF STUART | szépségápolási szerekkel. Ezeket az ön I egyéniségének megfelelően válogatják ki j és csak azt kívánják öntől, hogy hívjon meg otthonába barátnőket és mutassa be | nekik, hogyan használják a krémeket, pu­­j dereket, lotionokat, ajkpirositóikat a leg­­| előnyösebben. -- Hivja bővebb ismertetés J végett Eilene Toomev-t, IV 0751, Cleve- ? land, Ohio. SZIÉNAI LEGENDA Irta: 1.1.1 A* ANTAL

Next

/
Thumbnails
Contents