A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)

1949-11-04 / 44. szám

Á JÓ PÁSZTOR — rri£ GOOD SHEPHERD PAGE 6. OLDAL CZINKA PANNA A FEJEDELEM CSALOGÁNYA EREDETI REGÉNY (69-ik folytatás) A grófnő felnyitotta a szemeit. Fiatal, csinos arc mosolygott felette. Mohó fekete szempár jelezte, hogy kér, remél és várni tud. A grófnő éles kék szemei nem. fejezték ki bizodalmát. Előbb pillanatra felcsillant bennük az életösztön halovány reménye, aztán becsukta a szemeit és úgy látszott, hogy a további esemé­nyekkel szemben teljesen tehetetlen közömbösség állapotába esik. Lehunyt szemekkel, minden ellenállás nélkül hagyta magát megkötözni. Már segítségért sem kiáltott. Szótlanul és ellenállás nélkül tűrte, hogy a folyamparti odvás fűzfához vigyék és ott fel­állítva pányvákkal a fához erősítsék. , A kötözéstől a földön állva maradhatott ugyan, de mozdul­ni nem tudott. Még hallotta, amint a megharapott orrú Zo­­rovszky rendelkezésére száraz ágakat gyűjtöttek össze, néhány tüskét hasogattak fel. Hallotta még, hogy túl a folyón össze­vissza hangzó zagyva beszéd után a cigánytörzs indulni készül. Egy pillanatra felnyitotta szemeit. Látta, hogy a rablók néhány lépésnyire tőle összehasogatott tüskökből máglyát raknak, amint a máglyarakás alatt meggyujtják a száraz avart, ettől lángra kap a rőzsetömeg, ez viszont a száraz ágakat gyújtja fel, mig a feltörő Íjing nyaldosni kezdi a tuskóhasábokat. A sziporkázó máglyarakás ezer meg ezer rőzseszikrája most versenyre kelt a derengő hajnal rózsaszín fényével. Azután ismét lehunyta szemeit. Ám a lehunyt szemek mögül is látta az égő máglyát és kö­rülötte a marcona rablókat. A lehunyt szemek között is érzi a tüzhalál rohamos közeledtének minden borzalmát. E rémületes helyzetben kérni nem tud, kérdezni nem akar. Lelke, mint az ijedt galamb, repked a véletlen menekülés lehetősége, vagy a keresztényi megnyugvás után. Menekülni nem tud, megnyugodni ifjan, ártatlanul egy ilyen rettenetes halálban, nem lehet. De érzi, hogy a tűz egyre köze­ledik feléje. Egyszer úgy véli, hangokat hall, rekedtes, durva férfihangot, egyidejűleg arcán durva érintést érez. — Kár ezekért az ördög adományaiért! Szép hölgy, gon­dold meg, hogy a tiiz feléd jöhet, tüzzápor rád zúdulhat, akara­tunk ellenére odaéghetsz. Jobb lesz, ha leharapott orromért a szivedre megalkuszol ... Heves ölelést érzett a grófnő és újra meg újra csókokat. Undor fogta el, teste meg-megrázkódott. — Ügyelj Zorovszky! — mondták a zsiványok, — mert a máglya igen közel van. Zorovszky lassan-lassan egyre közelebb nyomult Emíliához, hogy végié, mint egy szenvedélytől égő fáklya odatapadjon a hölgy elé. É helyzetből Zorovszkyt egy hatalmas lökés távolította el. Móló volt, aki eddig tétlenül nézte mi történik és csak ebben a percben ugrott elő a bokrok mögül, ahol eddig rejtőzött.-- Állj! — kiáltotta és teljes erejéből ellökte a grófnőtől Zorovszkyt, — most nincs idő erre. Ezzel a máglya tetejére dobott uj rakásra ugrott. — Mit csinálsz, eszeveszett! — kiáltották a társai. — A kapitány parancsára hívom a barátokat — azzal három kék golyót dobott bele a tüzbe. — Őrült, ilyen közel hozzánk és a grófnőhöz — kiáltották a rablók, azzal belevetették magukat a folyóba és teljes erővel törtettek a túlsó part felé. Az ifjú maga visszaugrott a máglyá­ról, de közvetlen a folyópart mellett megkapaszkodott a fűz gyö­kereiben. Marci ugyanis, aki a barátokkal, mint Winkelstaedt főhad­nagy abban állapodott meg, hogy veszély esetén három, a bará­toktól kapott rakétát lobbant fel, ezt a jelzési módot a rabló­banda egyes részei között is divatba hozta. A rablók ilyen raké­tával hívták össze a barátaikat. Véletlen folytán Marci a rakétákat elcserélte, úgy hogy a Zorovszky parancsnoksága alatt levő csapatnak adta azokat a színes rakétákat, amelyeket ő kapott a barátoktól. Ezek a raké­ták nem voltak olyan nagyok, mint azok, amelyeket a banda egymás közötti jelzésére használtak, nem is voltak olyan veszélye­sek, mint a banda rakétái, amelyek nem túlságos szakértelemmel készültek, s igen gyakran robbantak, idő előtt számos sebet okoz­va. - v Az égen egy sötét felleg elfödte a hajnal pirkadását. Egymás­után három robbanás hallatszott, mind a háromnál a máglya messzevilágitó kék tüzzé alakult át, egy-egy kékfényü csillagot dobott magasra a levegőben. A csillagok magasan pattantak szét, tejutszerü fénnyel je­lezve az irányt, ahonnan felszállottak. Azután a máglyáról ma­gasra vetett izzó fadarabok, félig égett üszkök, recsegések, ropo­gások között hullottak alá a folyóra, a korhadt fűzfára, a zöldelő erdőre, pázsitra mindenüvé. A máglya is kék lángban állott. Hellyel-közzel egy-egy fehér tüzsugár lövelt a magasba. A tüzzáporban Wohlfahrt grófnő egyszerre csak hűsítő viz­­sugarat érzett. Móló, aki eddig teljes erejéből locsolta a folyóból a gróf­nőt, látta, hogy a lehulló zsarátnok-zápor ellen igy védelmezni nem lehet. Partra ugrott tehát és vizes ruhájával a grófnőt csak­nem teljesen elborította, lekapkodta, elfojtotta a grófnő ruhájára eső zsarátnokokat. Azután saját ruháival fedezte a grófnőt a zsarátnokzápor ellen. Az izzó hőségben azonben ez sem tartott soká. Móló ruhái előbb gőzölögni, azután gyorsan száradni kezd­tek, s igy ismét fogékonnyá váltak a tűz iránt. Most már alig volt menekülés. A grófnő kötelékeit feloldani nem volt idő, a kor­hadt fűzfát a folyóba dönteni nem volt ezsköz, sem megfelelő | erő, a tüzet eloltani egy embernek szintén lehetetlen volt. Móló fiatal lelke teljes erejével függött a szép hölgy meg­mentésén. Érezte, hogy nála nélkül menekülni szégyenteljes j gyávaság lenne. Végiggondolta eddigi hánytatott életét. A bűnt J és az erényt, amelyek között kormányos nélkül, valahonnan el- j szakított csónakként hánykolódott. Úgy érezte, hogy az a gon­dolat, amelyet e fiatal tündérszép úrnő iránt először érzett, bűn volt, úgy a kitartás és a vele együtt esetleg elszenvedendő tüz­halál mindenesetre erény lesz. A leszámolással készen volt. Az, amit még remélt, vagy óhajtott, talán az az egyetlen pillanat le­hetett, amelyen az a bűvös szempár egyetlen pillanatra ránéz és ezzel utravalót ad az örök életre. Ez meg is történt. A grófnő ma­gához tért, finom érzékű lelke azonnal felfogta a helyzetet. — Köszönöm — suttogta — de már mindennek vége. Jutal­mazzon az ég, ahol nemsokára leszünk! — De még élünk! — szólt az ifjú. Lelkemben nem jelzi semmi sem az utolsó óra kongását. Én jutalmamat, nem: meg­váltásomat öntől várom, szomjuhozom egyetlen csókra s akkor kész vagyok a nagy útra. Emíliát meghatotta a kérés, s talán tudatosan, talán öntudat­lanul, előrehajolt, amennyire a kötelékek engedték, az ifjú elér­tette, boldogan, lázasan, a halódónak minden életerejével odata­padt ajkaira és csókolta hosszan, önfeledten . . . A hulló zsarátnok belekapott a ruhájába. A rongyos öltözék itt is, ott is tüzet fogott. Meggyulladt Emilia ruhája is. Móló hirtelen rángatni kezdte a köteleket, amelyekbe már belekapott a láng, azt gondolva, hogy talán már meglazultak annyira, hogy egy kétségbeesett ránditással ki tudja majd szabadítani a gróf­nőt. Emilia azonban már elzsibbadt karjaival nem tudott segíte­ni és elalélva ismét a férfira hullott. A tűzeső már-már mindkettő­jüket eltemette. Ebben a végzetes pillanatban irótzatos robaj hal­latszott, olyan, mint amikor egy tűzhányó tör ki, vagy egy egész városrész dől romba. Irtózatos áradattal hatalmas víztömeg gör­gőit a Hernád völgyén alá, óriási fákat, köveket görgetve maga előtt, hegylábtól hegylábig megtöltötte a zajgó áradat a völgy­­nyilást. Az áradat a hegyről leszabadult zuhatag gyorsaságával egyre emelkedett és ijesztő sebességgel, félelmetes erejével úgy látszott mindent eltemet. A korhadt százados fűzfát tövéből ki­emelte, mint könnyű pelyhet kapta vállára és görgette tovább, tovább. Egy hatalmas hullám átcsapott az egymásba fonódott ember­páron és a hatalmas máglyát, a tüzszikrákat pillanat alatt elfoj­­tototta. Pillanatokig Móló is eszméletlen volt és csak lassan-lassan eszmélt arra, hogy tulajdonképen mi történt. Csak nehezen ér­tette meg a helyzetet és ekkor még jobban magához szorítva a grófnőt, igyekezett a hatalmas áradat egyre vadabbul vágtató víztömegének felszínén maradni. És ekkor az istenitéletszerii vizorkán felett valahol messziről énekszó hallatszott. Szinte úgy tetszett, mintha tulvilági messzeségből csengene az érces baritón hang. Még nem lehetett érteni. Csak amikor egy kicsivel közelebb került Móló az éneklőhöz, ismerte fel a szö­veget is. Még erősebben hallatszott most az egyházi ének: — Te benned bíztunk eleitől fogva ... ÖTVENNEGYEDIK FEJEZET. KARÁCSONYI BÉLYEGAKCIÓ Az Amerikai Magyar Segélyakció közleménye A pokol jeladása Az isteni életszerű viziorkán felett a kidőlt odvás fűzfa irá­nyába karcsú, acélozott pántokkal övezett csónak törtetett a zajló vizen át. Négy fehérruhás pálos feszítette^mény karokkal áz evezőket. — Hahó! — kiáltotta az egyik. — Él itt még valaki? Móló visszakiáltott, de már csak értelmetlen hangokat. Már alig birt úszni az elalélt Wohlfahrt grófnővel. Minden erejét Össze kellett szednie, hogy alá ne merüljön közvetlenül a csónak mellett. A grófnőt kiemelték a vízből. Móló végső erejével felhúz­ta magát a csónakba, azután elterült a csónak fenekén. A barátok Wohlfahrt grófnőt is odafektették, gondosan betakarva a maguk­kal hozott takarókkal. — Sietnünk kell, hogy visszatérjünk idejében — beszélget­tek maguk között a barátok, — ez az istenfélő ének és a vizára­­dás alighanem a dudvági molnárt jelenti. —- A dudvági molnár! — Az az eszelős bolond! Azt is kézre kell kerítenünk már egyszer. Horogra fogjuk keríteni. Magas ha­­rogra! Mindig akkor és oda üti az orrát, ahol és amikor a legna­gyobb bajt csinálhatja. Leütném az evezőlapáttal! Én leütném puszta ököllel — folyt össze-vissza a beszéd, hanem azért a csó­nakkal nem mentek elébe a mindig jobban közeledő hangnak. Visszavágtak át a folyón át az áradaton, az erdők alatt mesz­­szire sötétlő kőrakás irányában. Menteni valójuk volt, vagy ők maguk menekültek valami elől? . . . Vinczédi Marci nem törődött a sebével. Edzett, erős testén nqm az első volt az és valószínűleg nem az utolsó. Könnyű szív­vel vette azt is, hogy Wohlfahrt Emilia grófnővel mi történik azután. Hanem az már bosszantotta, hogy a cigánytörzs a félben­­hagyott Zöld György ünnepély után olyan gyorsan továbbállt. Erőszakos természete nem tudta tűrni a megaláztatást, hogy Czinka Panna a hegedűjét az arcába csapta, hogy kisiklott a kezei közül, anélkül, hogy bosszút állhatott volna rajta. A szenvedélyes vágy a különleges, törékeny rejtett virág után, most újra lob­bot vetett ereiben, űzte, hajtotta. Haragosan és gúnyosan állott meg a vajda előtt. Követelőén, érces hangon kiabált reá: — Panuel herceg népe! A ti Selenio Georgio-ünnepetek, Ősi hagyományotok, a sárba tiporva, megszentségtelenitve? Én a Zöld György-ruhában, mint a törzs kiválasztottja, a jövő nemze­dék kijelölt tagja ... Én az ősi szokások szerint kiválasztott száj­­bidzsó e törzs egyik leányától meggyalázottan, elhagyva egy má­siktól, aki úri voltával hivalkodik, de szintén a mi vérünk, zak­latva, űzve megsebesítve . . . Maradhat ez helyrehozatlanul? Ma­radhat ez megtorlatlanul? Ha igy tartottátok és tartjátok meg törvényeiteket, ha igy szentelitek meg ősi szokásaitokat, a bosszú­álló Nivasira esküszöm, a föld kígyóival szívatom ki a véreteket, undok varangyokkal lepetem el a testeket, érző idegeiteket be­oltom a fába, hogy mozdulatlanok legyenek, élő hangotokat beol­tom a döglött halakba, hogy fel ne támadhasson soha, telketek­nek megakasztom vándorlását a pokol tüzével . . • — Ugyan ne fecsegj már annyit! — mondta a vajda, — a leányt, akit választottál, magad vágtad le, a szegény Czinka Pan­na talán már ki is szenvedett. Ki rendelheti melléd azt, akit ma­gad szakítottál le és ki kötheti össze azt a fonalat, amit az Isten keze vágott széjjel. — Selenio Georgiónak a törzs bármely lányához joga van. E jog gyakorlása adja meg erejét, szaporodását az uj nemzedék­nek. Átok lesz mindaddig rajtatok, amig Czinka Panna nem lesz az enyém. Fel kell keresnetek, át kell, hogy nekem adjátok élve, vagy halva. Törvényeink ebben nem tesznek különbséget. Sá­tort vernetek, megpihennetek nem lehet, addig, amig nincsen be­fejezve a Zöld György-ünnepe.-, _____________ (Folytatjuk) A közeli napokban immár ; ötödik karácsonyi bélyegakci­­! ónkat indítjuk útnak. Ezúttal Imrey Ferenc, Wahsingtonban ; élő neves magyar festőművész | volt szives egy nagyon szép, i hangulatos képet festeni, mely | egy szenvedő magyar család ; ábrázol, templommal a háttér­­! ben, amerikai zászlóval és a magyar címerrel. Hisszük, hogy a tetszetős bélyegek minden magyar testvérünk elismerését és méltánylását elnyerik. Ezek a bélyegek ma már legnépsze­­| riibb eszközei a segélyezésnek. Aki a bélyegeket megveszi, jól­eső érzéssel fog mindig reájuk tekinteni és minden levelezés­nél felhasználni. Az a jóleső tudat töltheti el a bélyegek tu­­tulajdonosát, hogy azok jutá­nyos megszerzésével egyidő­­ben emberbaráti segítséget nyújtott elesett honfitársainak és hozzájárult ahhoz az épü­lethez, amely a szenvedő és nélkülöző magyar testvéreknek ma egyik legerősebb mentsvá­ra: az Amerikai Magyar Se­gélyakció. Az uj bélyegek képe külön megjelenő hirdetményeinken látható, kérjük, figyelje eze­ket, Bízunk abban, hogy minden jóérzésii magyar testvérünk kö­rében nemes versengés fog megindulni: ki tud az eddigi­nél is jobb eredményt elérni, ki tudja jobban tanúságát ad­ni annak, hogy a segitőkészség nem veszett ki az amerikai ma­gyarokból. Ezt kérjük és ezt várjuk azért, hogy mielőbb ne­kiláthassunk az idei karácso-i nyi segítség szétküldésének ésí büszkén vallhassuk, hogy nem i csalódtunk a magyar szivek | megmozdulásában. A jó Isten! áldása fogja ezt a munkát ki­sérni ! OLCSÓSÁG ÉS MUNKANÉLKÜLISÉG Ellentmondásokkal teli a hely­zet ma Amerikában. Egyrészről nyomasztó a munkanélküliség, másrészről az olcsóbbodás köny­­nyit a kiskeresetű emberek dol­gán, megtarakitott pénz is bő­ven van és egyes iparokban a termelés és a haszon nemcsak nem csökkent, hanem még emel­kedett is. Egyes nagyipari válla­latok ez év első felére rekord­hasznot mutattak ki. A depresz­­szió szó, amelyet mostanában olyan gyakran és olyan nagy kárörömmel emlegetnek a szov­jeturalom alatt levő országok­ban, itt nem talál visszhangra. Inkább visszaesésről beszélünk mi, és mindjárt hozzá kell ten­ni, hogy különös visszaesés az, amelyet hol változatlan jólét, hol növekvő gazdasági siker ki­sér. A munkaügyi minisztérium statisztikai hivatalának kimuta­tása szerint a múlt év szeptem­berében a megélhetés költségei 74 százalékkal voltak magasab­bak, mint a háború előtt. Ez év júliusában a százalékszám 68 volt. Ennek az olcsóbbodásnak javarésze az élelmiszerekre esett, amelyek 117 százalékról 102 százalékra estek. Az árak lassan ugyan, de tartósan csök­kennek és gazdasági körökben ennek a folyamatnak még to­vábbi folytatását várják, külö­nösen azért, mert éppen a leg­fontosabb megélhetési költsé­geknél, az élelmiszerek árainál a helyzet kedvező. A bőséges ku­koricatermés következtében a farmerek több sertést és mar­hát tenyésztettek, miért is na­gyobb a felhajtás, mint az év elején remélni lehetett. Ezzel j szemben a tojás és a tejtermé­kek valamivel drágultak, ami idény szerű jelenség. Olcsóbbodás mutatkozik úgy­szólván minden közhasználati portékában: ruha és fehérnemű, háztartási cikkek és bútorok. És itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy az olcsóbbodás jelentő­sebb, mint a munkaügyi minisz­térium kimutatásából látjuk, mert alkalmi vételek, kiárusítá­sok nem kerülnek bele a mi­nisztérium statisztikájába. És köztudomású, hogy mostanában mindenki igyekszik “Sale” al­kalmával olcsóbban vásárolni. Egyedül a lakbér van ernelke- j dőben a háború óta megszakítás nélkül. Nem morzsolódnak le I a bérek Gazdasági válságnak mindig kísérőjelensége volt, hogy a munkaadók lenyomták a bére­ket Most másképp van. Egy­részt a unionok akadályozzák ezt, másrészt egy uj közfelfogás érvényesül, amely szerint ko­moly gazdasági válságba zuhan­nánk, ha a bérek csökkennének s a nép milliói nem tudnának eleget vásárolni. A gyáriparban az átlagos heti munkabér ez év elején $53.62 volt, most 53.66 — tehát emelke­dés mutatkozik. Ehhez hozzá kell számítani azt is, hogy az árak olcsóbbak, tehát a heti ; csekk vásárlóképessége na­­|gyobb. Figyelembe kell azonban ven­ni, hogy igen sok munkás a hét­nek csak néhány napján dolgo­zik. Ezeknek gondján nem köny­­nyit a magasabb átlag-bér. Megemlítésre érdemes jelen­ség, hogy nincs általános mun­kanélküliség, hanem csak hc­­lyenkint és iparonkint. Har­minckét ipari központban van komoly és nyugtalanító munka- j nélküliség: ott, ahol a rendelke­zésre álló munkaerőknek 12 szá­zaléka van tétlenségre kényszs­­! ritve. : Pénz a bankban Jelentősen enyhíti a kereset­­nélküliség okozta nehézségeket az, hogy, a Federal Reserve Board kimutatása szerint, körül­belül 36 millió gazdasági egység­nek (ami nagyjában ugyanany­­nyi családot jelent) megtakarí­tott pénze van a bankban vagy Savings Bondokban. Igaz, hogy újabb megtakarításokból túl­nyomó rész a jobbmóduakra esik, de mindenesetre van tarta­lékpénzük a kisebbkeresetüek­­nek is. Ilyen bizonytalan gazdasági időszakokban tapasztalás sze­rint az emberek takarékoskodás­ra hajlamosak s ebből a szem­pontból kedvező, hogy a mun­kásság egy nagy részének kere­sete olyan magas színvonalon van, hogy minden héten megta­karíthatnak pár dollárt. ITT az IDEJE HOGY ingyen költségvetést kér­jen behajtó, parkolóhely vagy játszótér készítésére. Cementből, aszfaltból ▼ agy slagból lcivánja? JACK MacISAAC-ot hívhatja bármikor. EX 8900 — ED 3338 Éjjel: LI 5414 Candor Construction Cleveland, Ohio FURNACEK GAZ — SZÉN — OLAJ TETŐK — OLDALFALAK CSATORNÁK — ERESZEK Törlesztés 3 évig. AC 0595 — AT 2177 E. HARSÁNYI DOMBRADY FURNACE CO. 1317 Hird Avenue Lakewood, 0. Refrigerator — Mosógép i Villanyosvasaló JAVÍTÁS és ALKATRÉSZEK FEHÉR WRINGER HENGEREK j HOME APPLIANCE PARTS i & SERVICE I «S08 LORAIN AVE., Cleveland. Ohio j Tel: AT 6.’.20 j BUCKEYE JEWELERS Brilliánsolc, órák, ékszerek, ezüst. Kitűnő óra és ékszer javítás 11611 Buckeye Rd.— RA 0584 Cleveland 20, 0. 40 AKER JŐ TERMŐFÖLD. Avon-Belden Rd., Route 76. 6-( szobás ház, garázs, furnce csike­­ól. $9,800. REINERT REALTY [ 17408 Lorain Ave. OR 1108 Cleveland, O. WOLOVITS ÉKSZER ÜZLETÉBEN Legjutányosabb árban megvá­sárolhatja ékszereit agy szintén óra és ékszer javítások garancia mellett. 11818 BUCKEYE ROAD j: KÖTELES Szemészeti Szolgálat ij i: 9102 BROADWAY A MILES-nál $12 Foglalat $S — $7 Keret $5 «> Szemorvosénak receptjét pontosan elkészítjük. Lencséjének mását | > megcsináljuk. A szemüveg keretét kicseréljük, gyorsan megjavítjuk Ml Hfl*?*» örák: !>-fi SZERDÁN 9-1 _ Lakás IV 4931 <; IVII UUUV CLEVELAND, OHIO SATURXm - AZ IDEG-ITAL “Már ott is segített, ahol semmi más nem használt” Minden kanál arany-szinü “SA­­TURNIN’ aranyat ér. Sok ember nem akarja elismerni, hogy ideg­beteg, pedig ha a lenti tünetek EGYIKÉT IS ÉSZLELI magán, ajánlatos a világhírű és bevált SATURNIN használata. HA: erőtlen, izgatott, ideges, kimerült, vérszegény, szédül, gyors szívverést észlel, álmatlan, aggódó, türelmetlen, veszekedős, gyengélkedő. .. AKKOR: a Saturnin megnyug­tató, csülapitó és erősitő hatása csakis javára lehet. Ajánlatos egy teljes készletet elhasználni MEG­SZAKÍTÁS nélkül. Üvegje $1.25, teljes készlet (5 üveg) $5.50, A sok beérkező hálalevél bizonyí­téka annak, hogy “már ott is se­gített, ahol semmi más nem hasz­nált.” Kérek .................üveg Saturnint, pénz mellékelve..... utánvétellel Név: ................................................... Cim: Minden két dolláros vagy nagyobb rendeléssel ingyen küldjük az 1950-e^ diszes FALINAPTÁRT. Vörös Kereszt Patika 11824 P. BUCKEYE ROAD, Cleveland, Ohio MAin 7050 214 HIPPODROME BUILDING Cleveland, Ohio HI Burke-Built ] i:|||| Játszótéri és Játék- j |g||| termi berendez«» | "üli Legjobb minőség jjPI Legújabb modeled M. f színezések ' Szépség ^ jggjjlf j.égnedvesség Jf: Tisztaság..... ggf írjon vagy jöjjön Igp el — díjtalan árajánlatért. J, i. BURKIMfg.ee,

Next

/
Thumbnails
Contents