A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-10-28 / 43. szám
PAGE 8. OLDAL A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD Pünkösd utáni 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté IS. fej., 23—35. szakasz Hasonló a jnennyek országa egy királyembe'rhez, aki szá mot akart vetni szolgáival. S mikor elkezdte a számvetést eléje vivének egyet, aki neki tízezer talentommal tartozót' Mivel pedig nem volt miből megfizetnie, parancsolá ura, hogj adják el pt és feleségét, gyermekeit és minden vagyonát ; agy fizessen. Leborulván pedig a szolga, esedezék neki, mond ván: légy türelemmel irántam és mindent megfizetek ne kéd . . . Könyörülvén tehát az ur ama szolgán, elbocsátá ő és az adósságát elengedé neki. Kimenvén pedig ez a szolga találkozók egy szolgatársával, ki neki száz dénárral tartó zott s megragadván, fojtogatá őt, mondván: Add meg, amive tartozol. És leborulván szolgatársa, káré őt, mondván: Lég türelemmel irántam és mindent megfizetek neked. De ama: nem engedett, hanem ment és tömlöcbe veté őt, amig csal^ meg nem fizető adósságát. — Látván pedig szolgatársai ; történteket, igen megszomorodának s urukhoz menvén, el beszélők nelki mind, ami történt. Akkor előhiván őt ur; mondá neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedte; neked, mivelhogy kértél engem, nem kellett volna-e telié neked is könyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én is ke nyöríiltem rajtad? É!s megharagudván ura, átadá őt a pc roszlóknak, mig csak meg nem fizeti minden adósságát. lg fog cselekedni mennyei Atyám is veletek, ha meg nem be csáttok, kiki az ő atyafiának, szivetekből. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban határozottá s nyíltan kijelenti, hogy amilyen bánásmódot tanusitunl embertársainkkal szemben, épp olyant fog a jó Isten is ve lünk szemben tanúsítani. Más szóval: a jó Isten ckak abba: az esetben bocsát meg s gyakorol velünk irgalmat, ha m mi is megbocsátunk és tudunk irgalmasak lenni embeertái sainkkal szemben. De ha úgy akarunk eljárni, mint az a bizonyos evangé bumi szolga, aki elfogadta ugyan urának nagy irgalmas ságát, de ő már az égyenrangujával szemben, szolgatársávaí szemben még csak egy csekély irgalmat sem akart gyakorolni Ükkor kedves Olvasóim, ránk is vonatkozik az, amit Krisz tus egy más helyen mond: Irgalom nélkül való Ítélet vá) mindazokra, akik az irgalmasságot nem gyakorolták”. Mert hát mi alapon várok megbocsátást és irgalmat Istentől, az Uramtól, amikor én egy embernek, a társamnak nem akarok megbocsátani és irgalmazni? Ugyan mi jogcímem van Ister végtelen nagy adományára, amikor én egy végtelen kis ajándékot se akarok adni? Azt mondja az írásban az Ur: “enyém a bosszú, én akarok mindent visszafizetni!” Isten jogába avatkozik tehát áz az ember, 'aki Ítélkezik és bosszút gyakorol embertársa fölött, legyen bármennyire is igaza, legyen bármennyire is j megsértve. És az ilyen'ember eljárásával mintegy kihívja' az Istent, nogy úgy járjon el vele szemben is, mint ahogyan I ő járt el embertársaival szemben . . . S még egyet. A Miatyánkban naponkint talán többször is elmondjuk: “és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek” . . . Bocsáss i meg, amint mi is megbocsátunk . . . Ha mi ennek a krisztusi imádságnak szavait ajkunkkal ugyan elmondjuk, de az értelme szerint nem cselekszünk, vagyis ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak, akkor az az imádság nem áldás lesz ránknézve, hanem átok; akkor nem megbocsátást esdünk le, hanem — megtorlást, nem irgalom vár ránk, hanem irgalmatlanság . . . Mert ha nem akarunk megbocsátani és mégis ajkunkra merjük venni ezen szavakat: bocsáss meg, miképpen mi is megbocsátunk, akkor mintegy azt mondjuk Istennek: Uram, amint én gyűlöletet és haragot táplálok szivemben embertársam ellen, úgy táplálj Te is ellenem hasonlóan gyűlöletet és haragot. — Hát nem borzasztó az ilyen imádság, hát nem átok-e inkább az? ... És hozzáfűzhetjük még azt is, amit ugyancsak az írás mondT “A te szádból ítéllek meg, haszontalan szolga! . . . ’” Vigyázzunk, nehogy önmagunk mondjunk ki magunk fölött Ítéletet. Oh Istenem, ne a te igazságod, hanem mgalmad szerint télj meg egyszer, midőn trónod előtt megjelenek. Ezért irgalmas akarok lenni, hogy irgalmat nyerjek. Amen. Szentévi előkészületek L'MTía jTgijj Egyre többet hallani Rómában az 1950-re hirdetett Szent Év előkészületeiről. A központi bizot ság sajtóosztálya legutóbb egy zenei újításról is hirt adott. Azokon az ünnpe, gégékén, amelyeknek nincs egyházi szertartás jellegük, a pápa vagy képviselője megjelenésekor nem a pápai himnuszt fogják játszani, hanem Gounod pápai indulóját. Gounod ezt az indulót kereken száz évvel ezelőtt IX. Pius pápa koronázási évfordulójára szerzetté. A Szent Év sikeréért és kegyelmi bőségért is mind több helyen rendeznek könyörgéseket-. Kiemelkedett közülük a Mondoviban tartott Márianap, amelynek folyamán ünnepiesen felajánlották a várost Szűz Mária Szeplőtele Szivének. A felajánlási formulát a városi tanács élén Manessero polgármester olvasta fel. “Add meg Mondovinak, Olaszországnak és az egész világnak azt a békét, amelyre minden szív égőn vágyódik” — voltak utolsó szavai. Egy másik érdekes esemény az olasz Dolomitokban ment végbe. A piavei Don Bosco-oratórium ifjai egy szép Madonna-szobrot helyeztek el a Dolomitok legmagasabb pontján, a 3260 méteres Antelao csúcsán. A nem éppen veszélytelen hegymászás során a 12 ifjú váltakozva vit e vállán / a szobrot, amelyet az induláskor ünnepi mise keretében maga a püspök áldott meg. A piacenzai “Fiuk városának” hét kis polgára gyalogosan zarándokúira indult Rómába, ahol a Szentatya is fogadja majd őket. Úgy számítják, hogy egy hónapon bedül megteszik az utat. Hitéleti Rovat A Vérlmllató Boldogasszony makkosmária székesegyháza Évszázados tölgyerdő fái között megbújó, szelíden lejtő kis tisztáson féligkész állapo tában is hatalmas templom épület áll: a Vérehullató Boldogasszony jövendő hajléka. Ez a Szabadsághegy környé ki budai hegyvidék feledésbe neriilt, valamikori országos firü egyik kegyhelyén, a tri íitárius szerzetesek hajdan’ emplomának romjain, az eríő mélyén ujraépülő makkosnáriai székesegyház. A pompázó építményt e •égi romtemplom alapfalaira húzzák rá. \ régi templom lerombolása Régen volt, sokkal régebben, mint mikor apáink éltek logy ezen a vidéken halálos •etegségbe esett Traub János udakeszi szőlőgazda, aki agy bajában, a halál küszöbén fogadalmat tett arra, togyha meg gyógyul, akkor -alami szépképpel fog kedves•edni hálából a Szűz Máriáak. Traub János fel is épült ajából és elszekerezett Bulavárába, az Uri-u’cába, amelyet akkor Olasz-utcának neveztek és ott bizonyos Fal’oneri József nevű olaszfestőől számos kemény forintokért megvásárolta a felsőolaszmszági Ré falucska oltárképének másolatát, a Kisdedet táp’áló Szüzanyát ábrázoló úgynevezett “Vérehullató Madonnái” akit azután a budakeszi tölgyerdő rengetegének egyik fájára akasztotta a sűrűségben. A gyógyulás hírére í’övidesen messze földről jöttek a népek és a zarándokok adományából hamarosan kis kápolna épült. Nemsokára aztán a fehér csuhájukon vörös és kék keresztet viselő trinitárius szervezetek, a “keresztes barátok” vették át a kegyhely gondozásé1, akik 1768. augusztus 20-án Szent Istvánnapján gyönyörű barokk székesegyházat adtak át az akkor már Makkos Máriának nevezett zarándoktelepen, a hívőknek. Az uj katedrális főoltárán ott pompázott a Máfia-kép, amelyet azon a kivágott tölgyfán helyezlek oda, amelyen addig az erdő rengetegében, a szabad ég alatt függött. Mikor Mária Terézia meghalt és helyette fia, II. József császár lépett a Habsburgok trónjára, 1783-ban elrendelte a trinitárius szerzetesrend feloszlatását és vagyonukat elkobozta ta. Nemsokára kőművesek érkeztek Makkos Máriára, akik katonaság védelme alatt csaknem teljesen lebontották a zárdát és a templomot, úgyhogy annak főoltáráról a hívők éjtszaka, lopva vitték át a tölgyfát és a raj'a függő szentképet a közeli Budakeszi község plébániatemplomába, ahol ma is látható. Épül az uj templom A környékbeli egyszerű fa lusi emberek tudatában, a szájhagyomány szóbeszéde szerint kétféle változata é’ Makkos Mái’ia szomorú pusztulásának. Az egyik szerint e törökök rombolták le, a má sik II. József terhére írja, ak' aranyból épült bécsi palotájá ban hírét vette, hogy Makko Márián egy Mária képet mu togatnak, amely “vért izzad’ és amelynek látása után aodasereglett hívők töménteler pénzt adtak már idők folya mán a papoknak, akik vörtk festékkel idézték elő a “vér izzadást”. A császár koldus nak öltözve, egy szép napor megjelent a helyszínen, vé gignézte a csodát, utána pe dig kré ával ráírta a rendhá kapujára: “Holnap majd T: fogtok vért izzadni!” És reggel katonái szétrombolták a szerzeteslakot a templommal együtt. Ez a történet természetesen messze jár a valóságtól, hiszen a császár sohasem járt Buda környékén. Ebben az időben pedig, néhány évvel a francia forradalom előtt, amikor a föld morajlásából és a szél fenyegető zúgásából már kihallatszott a Marseillaise vérforraló dalama, nyilván kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy személyesen vesse izzasztókura alá a makkosmáriai szerzetes atyákat! A csehszlovákiai kommunista “parlament” elfogadta, még pedig az előirt egyhangú lelkesedéssel, az egyházi törvényt, amely állami hivatalnokokká degradálja a papokat* a kormány hozzájárulásától teszi függővé minden egyházi személy kinevezését, a kormány kezére adja az egyházi birtokokat és államosítja a felekezeti iskolákat. Az egyházi ügyeket egyházi miniszter főigazgatása alá helyezik s ez a miniszter egy Beran érsek által egyházi funkcióitól megfosztott, áruló katolikus pap lesz. A törvény november 1-én lép életbe s azon a napon Csehszlovákiában vége a katolikus egyház szabadságának. A törvény végrehajtására kegyetlen szigorral készülnek a kommunisták. Cepicka igazságügyminiszter kijelentette, hogy mindenkit, aki ennek a törvénynek ellenáll, mint az állam ellenségét “össze fognak törni,” , Beran prágai érsek házi fogságából kicsempészett egy körlevelet, amelyben az egyház iránti hűségre inti a papokat s a hívőket. A harc elkerülhetet-VALLÁSI STATISZTIKA Egy amerikai statisztikai kimutatás érdekes számadatokat közöl az Egyesült Államok polgárainak vallási hovatartozásáról. Eszerint, mig 1880-ban a lakosságnak mindössze 19.9 százaléka tartozott valamelyik .valláshoz, 1948-ban 53.3 százaléka. Az amerikaiak 60 százaléka protestáns, 33 százaléka katolikus, 6 százaléka zsidó és 1 százaléka egyéb vallásu. A protestáns gyűjtőnév alá tartoznak nemcsak a lutheráa methodisták, presbiteriánunusok és reformátusok, hanem a methodisták, presbiteriánusok, baptisták, wesleyánusok s quakerek. Külön-külön egvil protestáns vallás sem számlál annyi tagot, mint a katolikus. Mindszenty Akadémia Argentínában Argentina fővárosában, Buenos Airesban megalakult a Mindszenty Akadémia, a melynek rendeltetése, hogy az emi- Xrációs magyar szellemi életnek itthona legyen. Farsky Gyula, az argentínai magyar kolónia ■égi, érdemes tagja, 250,000 peso irtékü ingatlant adományozott íz Akadémiának, hogy azon felépíthessék az egylet székhazát, i magyar nemzeti gondolat és i keresztény szellem ápolása a .él s Mindszenty, a mártír her:egprimás, az akadémia köré jömörülő argentínai magyarság deálj a. ’ÖRDÖGH PRELÁTUS BETEGSÉGE Msgr. Eördögh Elemér pápai írelátus, toledoi plébános a nult héten hirtelenül oly roszszul lett, hogy kezelő orvosa nyomban ágyba rendelte. Feltétlen nyugalomra van szüksége, de állapota aggadalomra nem ad okot. ... Mindez immár a múlté! A Szervita-rend dolgos munkáskezekkel újra felépiti az erdei templomot, amely éppen olyan szép képviselője lesz a barokk építészetnek, mint volt a régi, ezelőtt közel két: évszázaddal. A hívek önkéntes adományaiból épül a templom : rövidesen visszakerül főoltárára a Budakeszin őrzött, tölgyfán függő Vérehullató Boldogasszony és ismét megszólalnak majd haragjai. len. Máris többszáz katolikus papot bebörtönöztek és internáltak, az általános “tisztogatási” akció során, amelynek eddig hir szerint legalább hétezer áldozata van. ENGED AZ ERŐSZAKNAK A csehszlovák EGYHÁZ Miután a kommunista egyhc.... ^ . AK.eiöha*. parancsszóra “egyhangúlag” elfogadta s Cepicka igazságügyminiszter kijelentette, hogy “összetörünk mindenkit, aki ellenáll,” a püspöki kar kénytelen volt feladni eddigi feltétlenül tagadó álláspontját és uta sitotta a papságot, hogy a tör vényben előirt hüségi nyilatko zatot írják alá, de egyben ki nyilatkoztatta, hogy a papság tovább is törhetetlen hűséggé fogja szolgálni az egyházat éí hogy ezt a törvényt alkotmány ellenesnek tartja. A püspököl erre a lépésre azért határoztál el magukat, hogy papjaika megóvják a bebörtönözés ve szélyétől. Az uj törvény alap ján a papok elfogadják az ál lami fizetéseket, de a püspököl semmiféle állami javadalma zást a maguk részére nem fogadnak el. Valószínűnek tartják, hog; ezután újra megindulnak a: 'egyház és a kormány közti tár gyalások az egyházi kérdés valamennyire kielégitő megoldása érdekében — amennyire ez kommunista államban lehetséges. A magyar katolicizmus három árulójának kiközösítése XII. Pius pápa kiközösitette az Egyházból a magyar katolicizmus három nevezetes árulóját: Szekfü Gyula egye lenn tanár, volt moszkvai magyar nagy követet, Balogh István volt szegedalsótanyai plébános, képviselőt, az u. n. független demokratapárt elnökét és Cavalljer József hírlapírót. A kiközösítés a legszigorúbb formában történt, amit az egyházi szabályok ismernek: a kiközösiteítekkel a híveknek érintkezniük sem szabad. A sarkividék plébánosa Most halt meg 66 esztendős korában P. Girard, akit világszerte mint az “Északi sark plébánosát” ismertek. P. Girard a Baffin földön működött óriási kiterjedésű területen, amelynek minden négyzetmérföldjén csak egy lakos él. 1929 óta működött a sarvidéken, ahol szétszórtan mindössze 108 hívője élt; egy év alatt mégis átlagban 6000 szentáldozást osztott ki. NAGYTAKARÍTÁS A budapesti Szabad Szó jelenti: Püspökladányban a hitelszövetkezet demokratizálása során 189 kulákot, kupecet és spekulánst zártak ki a szövetkezetből. A tisztogatás után a szövetkezet most már teljesen a dolgozók boldogulását és jobb jövőjét szolgálja. HALOTTAK NAPJÁN ÉLETBELÉP A CSEH EGYHÁZELLENES TÖRVÉNY Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 8. rész, 35. szakasz. Monda az Ur e példabeszédet: Kiméne a magvető, elvetni az ő magvát; és amint vetett, némely mag az útfélre esék, és tapodtaték, és az égi madarak megevék azt. És némely a kősziklára esék, és kikelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége. És némely a tövisek közé esék, és együtt felnővén a tövisek, elfojták azt. É* némely a jó földbe esék, és kikelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván, kiálta: A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. Kérdezék pedig őt tanítványai, mondván: mit jelent e példabeszéd? kiknek ő mondá? nektek adatott tudni az Isten országa titkát; egyebeknek pedig példabeszédekben, hogy látván, ne lássanak, és hallván, ne értsenek. Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje. Az útfélre esők azok, kik hallgatják, azután eljő az ördög, és kiveszi az igét szívókból, nehogy hívén, üdvözöljenek. A kősziklára esők azok, kik midőn hallják örömmel fogadják az Igét; de nincs gyökerök; egy ide g hisznek, és a kisértet idején eltávoznak. A tövisek közé e°ők azok, kik hallják, de utóbb a szorgoskodástól, gazda tágtól és az elet gyönyörűségeitől elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. A melyek ped'g a jó földbe estek, azok, kik tiszta és ó szívvel hallván az igét, megtartják, és termést hoznak béketürésben. Ezeket mondván felkiálta: Kinek fülei vannak a íallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD Alig van találmány, amely következményeiben oly óriási jelentőségűvé vált volna, mint a könyvnyomtatás. Mert a könyvíyomtatás feltalálása előtt a nagy tömegekben nem lehet a udást széles körökben terjeszteni. A könyvnyomtatás után imindz megváltozott és ma már mindenki olvas. De mit olvasnak? — Ez a nagy kérdés. Az emberek legnalyobb részének a mai ideges hajszolt élet mellett úgyszólván gyetlen olvasmánya az újság, mely azután felfogását, ízlését, úlágnézetét, erkölcseit irányítja, rontja vagy javítja. És ha ez gy van, mily nagy felelősséget kellene érezniük azoknak, akik 1 nyomtatott betű erejével egyéneket, családokat, társadalmadat, nemzeteket vezethetnek az erkölcs ,a jó vagy a rossz utján, negelégedés, vagy elégedetlenség felé, forradalom vagy háború elé. Igen, aki tollal dolgozik, annak éreznie kell ezt a mérheetlen felelősséget. És itt meg kell állapítanunk azt a szomorú tényt, hogy sok ■jságiróból hiányzik ennek a felelősségnek legelemibb nyoma. Mert ha élne az újságíróban ez a felelősség, merné-e hosszú haábokon át teregetni azokat a fertelmes bünpereket, merne-e úszkálni a családi botrányokban és ezzel izgatni az olvasók ’lantos ösztönét: Ha élne a felelősség, merne-e oly kegyetlenül írni a legszentebb eszményekről, a vallási, erkölcsi kérdések, egyházi intézmények, rendelkezések felett oly kegyelet nélkül és sértő gúnnyal Ítélkezni a szabad gondolkozás nevében? A gondolat-szabadság nevében ma mindent le szabad nyomtatni és csak az Isten a megmondhatója, mennyi lélekrombolás, lélekgyil■ kolás ennek a vége. Micsoda szörnyű rombolást végezhet egy erkölcstelen újság vagy könyv! De hát jobban járnak-e azok, akik újságon kívül könyveket is olvasnak? A könyvről azt mondják, hogy felér egy baráttal. Viszont a barátságról m^g azt mondják: mondd meg, kivel ba- i átkozol s megmondom, ki vagy. Mondd meg, milyen könyvet olvassz és tudom, ki vagy. A könyv olyan mint a magvető: elveti eszményeinek a magvát, melyek az olvasók szivében és igy a családi élet és társadalmi élet minden megnyilvánulásában jó vagy rossz gyümölcsöt hoznak, aszerint, hogy jó-e vagy rossz volt az elvetett mag. A gonosz, lelket mételyező magvetők előtt nincs semmi szent ezen a világon; kinyomatják, árusítják, kirakatba helyezik a legpiszkosabb erkölcsrontó pocsékságokat, csakhogy pénzt keressenek rajta. Mérget nem szabad akárkinek árusítani. A gyógyszerész is csak orvosi rendeletre adhat. De, fájdalom, lelkeket mérgező képeket, újságokat, könyveket bárki adhat s vehet. De elég-e az, ha efelett méltatlankodunk? Nem. Hanem küzdenünk kell ellene, úgy, hogy pártoljuk a tisztességes sajtót, a rombolót pedig kerüljük. De éppen itten nyilvánul meg a keresztény tömegeknek sajnálatos vaksága. Szinte alig lehet elhinni, hogy keresztény, vallásos, templombajáró emberek képesek napról-napra oly sujságot venni; előfizetésével támogatni, amelyik hol titokban, hol nyíltan, hol finoman, hol durván támadja vallásunkat, sérti erkölcsi felfogásunkat. Nem szégyenünk-e, hogy emberek, akik keresztény kötelességeiket teljesitik, templomba járnak, imádkoznak, hogy ezen kérdésben oly vakok? Két Urnák nem lehet szolgálni, mondotta Jézus. Ha tehát Krisztusnak szolgálsz, távol kell magadtól mindent tartani, ami Tőle elszakíthat. “Ne ölj” — mondja a parancsolat. És te hitedet, erkölcsödet könnyelműen kiteszed az elhalásnak, a megöletésnek! A semleges irányú lapokat se olvassuk, amelyek ha nem is támadják a vallást, de nem is írnak róla, minek következtében észre se fogjuk venni, mint sorvad el lelkűnkben a komoly keresztényi gondolkozás. Sokan elbizakodva mondják: engem ne féltsetek, mert az ilyen újságok, könyvek olvasása úgy sem lesz reám hatással. Senki sem mondhatja, hogy ő reá állandó környezetének, a mindennapi könyvének és újságjának az elolvasása nincs hatással. Akarjuk, nem akarjuk, bizony jobbaká vagy rosszabbakká leszünk barátaink, társaságunk, olvasmányaink szerint. Hogy nem akarod hitedet elveszíteni, elhiszem. Hogy nem akarsz erkölcstelen lenni, elhiszem. A molnár se akar a malomban lisztes lenni és mégis azzá lesz. Nem oknélkül figyelmezteti Szt. Pál apostol: “Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel, menjetek ki és váljatok el.” (Kor. 2,6.
