A Jó Pásztor, 1949. július-december (27. évfolyam, 30-53. szám)
1949-08-05 / 31. szám
CZINKA PANNA A FEJEDELEM CSALOGÁNYA EREDETI REGÉNY (56-ik folytatás) — Gyónásnak veszem — szólt szomorúan Botháry — és határoztam . . . Szerzetes leszek . . . Megőrzőm örökre gyónását . . . Nem fogja megtudni soha-soha senki! A komor kijelentésre a grófnő szemeiben dévaj fény csillant meg. — Hátha mindaz, amit elmeséltem, ártatlan dajkamese, rémüldözni tudó kis gyermekek számára? — Kolostorba megyek akkor is, lerázni magamról ezt áz igézetet . . . A grófnő ajkát harapdálva hallgatott. A fiatal gróf mereven nézett a sűrűn át felemelkedő hold sápadt arcára és mintha csak önmagát akarta volna elhatározásában megerősíteni, halkai ismételte: — Igen, kolostorba megyek, ott talán elfelejtem magát, akár grófnő, akár cigányleány. — Nem fog elfelejteni! — suttogta a grófnő. — Nem fogjad lerázni az igézetet. Emilia mindinkább nekitüzesedett. Forrón az ifjúra mosolygott, lehelete szinte perzselte az ifjú arcát. Az ifjú egyszerre elhalványult. Keresztet vetett és valami imafélét mormolt. Emilia gúnyosan felkacagott, ráütött a gróf összekulcsolt kezeire, leugrott a kőről és intett az időközben odaérkezett csatlósoknak, hogy hozzák a lovakat. Pár pillanat alatt már nyeregben volt, megsarkantyuzta a lovát. A ló nem az országutra fordult, hanem berohant az erdő sűrűjébe. Botháry látta, hogy az eszeveszett rohamban mind tépdesik meg a grófnő ruháját a kiálló ágak, hogy karcolják meg karját, vállát, arcát. Látta, mint hajlodozott, hogy a sebes vágtatásban ne sodorják le a lqról a kiálló ágak. Azt hitte, hogy a ló megbokrosodott és elragadta a grófnőt. Maga is lovára ugrott és törtetett a frissen vert csapáson utána. így rohantak jó ideig be az erdő sűrűjébe. Itt-ott a grófnő egy-egy fatörzsnél megállt, mintha keresne valamit, azután ismét vágtatott tovább. Egyszer egy tisztásra értek. A tisztáson Botháry utolérte a grófnőt, megfogta a lova kantárszárát és szelíden szólt: — Elragadta a lova, grófnő? Visszafordítsam Kassa felé? Nagyon sötétedik. — Menjen, engem meg hagyjon utamra. Nem megyek én ma Kassára, ma a magamé akarok lenni. Mulatni, dorbézolni akarok, vagy legalább látni egy mulatságot. Ezzel kiszakította lova kantárszárát a gróf kezéből és rohant újra tovább. Botháry nem értette. De lehetett-e érteni valaha is ezt a különös teremtést? Visszautasítását azonban nem vette komolyan. Nyomában haladt azután is, egyre beljebb a különösrengetegben. Amint tovább haladtak, a grófnő egyre kevesebbet figyelt kísérőjére. Talán nem is tudta, hogy Botháry a nyomában van. Azt hitte, rég elmaradt a vadcsapásokon, vizomlásokon, sebes patakokon.A jelek, amelyek a grófnőt eddig vezeték, most egyre sűrűbben fordultak elő. Egy-egy fatörzsön, magában álló szikladarabon, néhol a sima gyepen vágva, másutt a vizen átvezető pallóba vésve, mindenütt ugyanazon jel. Néhol a nyílra virágból apró koszorúcskák borultak, másutt színes madártollakból mindenféle furcsa alakzatok. Egy helyen, egy kis patak mellett a rekettyebokrok között, a sok ibolya alatt valamj fénylett. A grófnő odatáncoltatta a paripáját. A füvet letaposták, s egy helyütt szürke kavicsból szív volt kirakva. A szív közepén csiszolt kavicsból csillag. A grófnőnek nagyot dobbant a szive.. .Leugrott a lováról, felvette a csiszolt követ, begázolt a patakba, megcsiszolt egy feketét és visszatette a helyébe. Aztán ismét lovára ült. Botháry grófnak mindez olyan különösnek tűnt fel, hogy önkéntelenül mindig visszamaradt, amikor már elérhette volna. A grófnő is teljesen megfeledkezett róla. Nem látott semmit, csak az egyre sűrűbben feltünedező jeleket, az ő titkos vezetőit. Egyszer, amint egy hegyszakadékhoz ért, a halvány csillagokhoz egy vörös csillag vegyült. Előbb csak egy, aztán egyre több. A vörös tüzcsillagok lassankint egész kört alakítottak a látóhatáron. Amint közeledtek hozzájuk, úgy szállottak egyre alább, le az égboltról, le a fenyvesekre, a fenyvesekről le atölgyes erdőbe, a tölgyes erdőből egy tisztásra, ahol mint valami ezüstszalag, futott a Hernád vize. Most már az egész csillagrendszer látszott. A grófnő megállóit, Botháry utolérte. Ne menjünk tovább, grófnő — szólította meg. —- Nem tudhatjuk, mi van ott alant. Kuruc őrtüzek, vagy labanc-tábor. Térjünk vissza a csapásokon, mig észre nem vesznek. — Minek az, Botháry? Maga se nem kuruc, se nem labanc. Én pedig hol kuruc vagyok, hol labanc. A farkasok nem vadásznak se vakondra, se kaméleonra. — Vakond? Kaméleon? — ismételte keserűen Botháry — köszönöm. — Hát nem vakond az, amelyik a föld alá rejtőzik, mikor a föld színén minden rög megmozdul, nem kaméleon az, amelyik mindig annak a rögnek színét veszi fel, amelyik fölé került? Ne áltassuk tovább egymást, ha mást mindenkit áltatunk is. Maga elbuvik, mert irtózik a vértől, én pedig szeretem a vért, mert abban az élet, a szenvedély. Ezért ezer meg ezer alakban odabuvok mindenüvé, hogy a vércseppekből forrás, a forrásból patak le gyen. A gróf és a grófnő csatlósai meg sem kísérelték követni gazdáikat, hanem lassú tempóban ügettek a kassai vár felé. A magukra maradt fiatalok előtt már közvetlen közelből látszott a tüzcsillag. Emilia grófnő meglassította lova futását, azután halkan beszélt kísérőjéhez: A Jó PÁSZTOR — GOOD SHEPHERD PAGE 5. OLDAL — Látja itt ezen a fán ezt a három mély lyukat, a kifeszitett ijj előtt? Ez vezetett engem ide. Ez itt egy vaj^-> népe, Panule herceg családjából. Közöttük kell, hogy legyen a vajda. Az apró koszorúcskák, az egész vonalon bevésett nyíló virágok tanúsítják, hogy egy fiatalember szájbidzsó tisztséget nyer ezen a napon . . . Ez a szájbidzsó a törzsnek a vezetője, közvetlen f vajda utáni hatalom. A megválasztandó nagyravágyó és külöijős ember lehet, mert jelvényéül a színes madártollakat választja- Idegen oszágban is járt, mert melegégövi madarak tollát is Használja az útirány jelzésére. Az a tüzkör ott a patakokon, naíy ünnepélyt jelent ,talán Selenio Georgio, a Zöld György űrnapét. Most látni fog egy vad, fantisztus őrjöngéssel határos mulatságot. A vérnek, a vad természetnek lángolását. A korlátlan, indulataiban semmivel sem feszélyezett emberi lény vívódását, hányódását, emelkedését, sülyedését, fellobbanását, kialvását. Az érzékiségnek lángtengerét, kioltható’'an és kielégíthetetlen emberi vágyakat. Forrongását a kárhozatnak és az üdvösségnek. Mikor engem ebbe az égő lávafolyamba belerohanni lát, ne tartson vissza, hanem térdeljen le és imádkozzék ... NEGYVENKETTEDIK FEJEZ) L A szájbidzsó. A patakon túl tisztás következett. A tisztáson körben felütve legalább is száz sátor állt. A sátrak mindegyike előtt lobogó fáklyák bevilágítottak a sátrak belsejébe, ahol díszesen felöltözött férfiak és nők rakosgatták ki hevenyészett állványokra a cigánycsaládok kincseit, aranykelyheket, poharakat, díszes ékszereket. Itt-ott drágakővel kirakott, skófiummal kiver; csillogó ruházatok is akadtak. Azután kivonultak a lányok, fantasztikus öltözetekben, keleti gyöngyökből, aranypénzekből összeállított füzérekkel a nyakukban. Mire a kör közepére értek, megzendült az erdő... Busongó, siró cigánynótákat énekeltek. Ideges járásukkal ritmikusan kisérték a hangokat. Aztán jöttek a férfiak és felharsonó erőteljes énekük összefolyt a lányok dalával. így tartott egy ideig. A kör közepén felhatalmozott és csapraütött boros- és pálinkáshordók, a roppant ételtömegek sürü fogyasztása szemelláthatólag növelte a hangulatot. Egy díszesebb sátor, a vajda sátra előtt tanácskoztak a vének. Tanácskozásuk tárgyát a szájbidzsó-választás képezte. Nehéz és hosszas tusa után tudtak csak határozatra jutni. Az országban dúló kuruc-labanc háború, a cigányság között mindinkább lábrakapó idegen erkölcsök mellett még a vajda előre haladott kora is megnehezítette a választást. Egy lefordított üst állott előttük, két ágas fára keresztülkötve. Amint a vajda egyenkint sorolta fel a jelöltek nevét, minden név után a jelenlevők ráütöttek egyszerre az üst jobboldalára, a baloldalon ugyanakkor a jelölt csapott le. Ha az üst az ütések után helyéből kimozdulva balra fordult, a jelölt a szájbidzsóságtól elesett. így végződött egymásután tiz-tizenkét legény próbálkozása. A kísérlet nem vezetett eredményre, a jelöltségtől mindannyian elestek. .1 Niacs már erő a fiatalokban es' riíhfcs ügyesség r- dörmögött a vajda — mikor én szájbidzsó lettem, lejebb ütöttem, mint a túlsó oldalon a vének és nem mozdult az üst, csak csengett, sirt, hívta a gonosz szellemet segítségül, mert vér volt az ereimben, nem aludt tej. — Hiszen most is van egy legényünk — mondta egy öreg cigány — aki puszta ököllel, egy csapásra leüti a lovat, csakhogy az fiatal is még, azután meg semmit sem szeret, csak valami furcsa török sípot, amit tárogatónak nevez. Nekem is beszélte, — mondta egy másik — hogy valami kuruc csatában volt. A tárogatós kurucot melleho lőtték el, ő vette át a táragotót, azóta egyre fújja. — Valami nagy bánata van — szólalt meg a harmadik. — Zárkózott. Magában beszél. De a bánatát senkinek sem vallja be. A nagy, erős férfi olyankor órákhosszat a patak partján magában sirdogál és kirakja Sindel herceg leányainak jelét. Szürke kövekből a szivet, a szív közepén csiszolt kavicsból a csillagot. Azután egyenkint öntözi meg könnyeivel és csókolja a szürke kavicsokat, megélezi a csiszolt csillagot és belevágja a karjába, mig vértől átázik. Aztán szétrugja a köveket és egyenkint felszedegetve elhajítja parittyából messze kelet felé. Mikor mind eldobálta, maga is mint kilőtt nyíl rohan utánuk és rohan, rohan, amig össze nem roskad ... — Islerem, — mondta a vajda — egészen rejtélyes legény. Most Vinczédi Marcinak hívják, de volt már Marinovics Jaso, Kalános Kupa, Abd el Kadi feriz, Winkelstaedt Heinrich, Bordássy József és ki tudja még mi. Volt török spáhi, francia katona, német dragonyos, kuruc vitéz. Szenvedélyeiben cigányos, de vére idegen, nem ezen a földön termett, nem érzi a lei H ennek a földnek. A fa, a patak, az erdő, a vízcsepp, a hegyek, a völgyek, a rét, az erdei tisztások, neki mind idegenek. Nem lenne jó szájbidzsónak. Ha szájbidzsó lenne ma, holnap vajda lenm 'ladná a népét, hogy ur legyen. — Ám ha már nincs szájbidzsónak való, határozzuk el, hogy próbát teszünk azzal, akit a legények mai napon Selenio Georgiónak választanak. — De akkor annak még ma meg kell házasodnia — kiabáltak a vének. — Választhat szabadon, van itt lány elég. Selenio Georgiónak a választásban úgyis teljes szabadsága van és jaj annak a lánynak, aki visszautasítaná. A határozattal mindannyian megelégedtek, mire a vajda, megkongatva az üstöt, felhívta az ifjúságot, hogy az erdőbe vonuljon. Balra a férfiak, jobbra a lányok. Utasította a férfiakat, hogy a Selenio Georgiót maguk közül megválasszák. Mikor a férfiak elvonultak, a lányoknak hagyta meg, hogy jelöljék ki Selenio eGorgio menyasszonyát. A vajda azután a legidősebb legénynek átadott egy lezárt ládát, a legerősebb lánynak pedig egy lezárt kosarat, a megfelelő kulcsokkal. Szigorúan meghagyta, hogy a kulcsokat csak a megválasztott Selenio, illettve a ki jelöt menyasszonynak adják oda. Közben az erdő egészen elsötétedett. Amikor a két csoport messzebb került a tábortól, arra a helyre, ahol a választást akarták megtartani, legelőször is hatalmas máglyát raktak, melynek fénye kísértetiesen villogott a sürü erdő fái között. NEM BUTA A CSACSI A csacsi állt, kis kordéjába fogva, békésen, nagyokat pislogva, szárnyas fülét meg-megbillentve az utcasarkon. Gazdája, mokány kis magyar, csomagolt árut rakodott be valami üzletbe. Az utcán zúgott az élet, sárga villamos, kék busz, fürge autó, fondorlatos .kerékpár, s ezer rohanó ember. A csacsi állt, bölcs nyugalommal. Ám a* szemben levő utcakereszteződésből, váratlanul kibukkant egy másik kicsi kordé, s előtte egy másik csacsi. Abban a pillanatban, — a zugó utca tülkölő, sivitó, csengő, kiáltozó lármáját tulharsogva, — egymás felé üvölt a két csacsi, felhőket hasogató, dühös-fájdalmas szamárnyerités, az előbb még békésen kókadó, nehéz fejek az égre feszülnek, s a torzult, nagy, leffegő ajkak, vicsorgó, sárga fogak közül rekedten sivit ki a pokoli hang, az apró kis csacsipaták dühödten merednek előre, majd bokrosodva ugranak meg, felborítva a kordét, rugva-harapva — egymás felé. A nagy emberforgalom ijedten torpan, sikitva fékez villamos, autó, s a két csacsi-gazda lobogó inggel, verejtékes feszüléssel rángatja szét a két dühödt állatot. Az egyik aztán, — a másik kordé keserves elvonszolása után —, homlokát törölgetve, magyaráz, bocsánatkérően, a bámészkodó emberek felé: — Otthon egyedül, olyan szelíd, mint a bárány. De ha a fajtáját meglátja, eszébe jut sorsának minden rosszasága. S az emberek — csodálatosképen —, mosolygó megértéssel néznek, a fajtája társaságában megvaduló, s ezzel szinte emberi értelmességről tanúskodó, ir mái- megcsendesedett, jámbor kis csacsira. MEGHÍVÓ! Az Egyesült Magyar Polgárok Szövetsége (UMCA) PITTSBURGH, PA. tisztelettel meghívja a helybeli és vidék) magyarságot az AUGUSZTUS 11-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN a KENNYWOOD PARKBAN TARTANDÓ MAGYAR AAIMIA KITŰNŐ MŰSOR, NAGYSZERŰ SZÓNOKOK Jó magyar ételekről is gondoskodtunk. Műsor kezdete délután 2 órakor. Vegye meg előre a nemzetiszinü gombot 25 centért és a szórakozási jegyeket is. 20 MAGYARNYELVŰ, SZÍNES ÉS MŰVÉSZI KIVITELŰ 20 karácsonyi köszöntő kártya húsz minden alkalomra, köszöntők, esküvői, évfordulói, névnapi, születésnapi, gyógyulást kívánó, baráti üdvözlet, részvétkifejezés, pénzbeküldés ellenében ...................................................................................$1.00 Kérje ezeket a köszöntőkártyákat elsősorban lakóhelyének kártyaüzletében, és ha ott nem áll rendelkezésére, úgy küldjön be egy dollárt az alanti vállalat címére és mi postafordultával elküldjük a rendelést. Tegyen az óhazába küldött csomagokba egy-egy dobozzal, örömet szerez velük. Amerikai rokonainak és ismerőseinek címére is küldünk, ha címét és egy dollárt beküld. Vállalatunknál kaphatók angol, német, olasz, spanyol, lengyel és tót nyelvű köszöntőkártyák is, ugyanolyan feltételek mellett. VISZONTELADÓKNAK, EGYHÁZAKNAK ÉS EGYLETEKNEK KEDVEZMÉNYES ÁRAT ADUNK! Hungarian & American Greeting Card Publishing Company 118 No. EIGHT STREET ALLENTOWN, PA. Tettenérték, mégis tagadott Az apátfalvi állomáson tettenérték Burai Imre 21 éves cigányzenészt, aki az állomás raktára mellől egy talpfát lopott el. A tolvaj cigány, annak ellenére, hogy tettenérték, körömszakadtáig igyekezett tagadni a lopást, azonban nem használt a tagadás. A makói járásbíróság egy hónapi fogházra Ítélte. Mindenki előfizet a kommunista pártlapra! SZEGED — Kereskedők, figyelem! Folyó hó 30-án este 8 órakor székházunkban a Szabad Nép Baráti Köre alakuló gyűlését tartjuk. Felhívjuk a Szabad Népet előfizető kartársakat és érdeklődőket, hogy az értekezleten teljes számban jelenjenek meg. Vezetőség. JÓ ENNIVALÓK JÓ KISZOLGÁLÁS JÓ BOR — LIKŐRÖK BELLE GRILLE 808 PROSPECT i WOLOVITS ÉKSZER ÜZLETÉBEN J Legjutányosabb árban megvá■ sárolhatja ékszereit, úgyszintén J óra és ékszer javítások garancia mellett. 11818 BUCKEYE ROAD Figyelem ! ! ! — A KELLEMES ÉGHAJLATÚ FLORIDÁBAN letelepni szándékozók figyelmébe. AUBURNDALE, FLA, legszebb helyein méltányos' árakon telkeink, házaink, . gyümölcsöseink vannak, a magyar közönségünk részére. Bővebb felvilágosítást ad: L.B., c/o A. JAKAB 234 Wilson St., Johnstown, Pa. BARTUNEB CIOTHES $27.50 félj. — 3 üzlet — Nyitva kedd, csütörtök, szombat este 8-ig EARLY CANALS AND ROADS Daniel Boone és Simon Kenton ismerték és bejárták a Mad River vidékét közényugat Ohioban még az indián háborúk idején. Mindkét hires harcost 1778^ban egy éven belül fogságba ejtették s az Old Chil-, licoteban őrizték a Shawnee “Old Town”-ban, a mai Xéniától négy mérföldnyire, a Route 68-on. Ez a fontos indián falu és Old Piqua falu a Route 4-en Sipringfieldtpl nyugatra, ahol Tecumseh született, bázisok voltak, amelyekről a kentuckyi telepesek ellen sok indián támadás indult ki. George Rogers Clark tábornok és hadserege 1780-ban felégette ezeket az indián falvakat, amikor expedíciót vezetett Forth Washingtonból Cincinnatiba. Autón errefelé hajtők sok érdekes pontot találnak az állam e részében a nagyszerű Miamisburg Moundtól, Ohio őslakóinak e nagyszerű alkotásától a greenvillei Altar of Peace-ig s Fort Greenville Parkig, amely a Route 49-en van Daytontól északnyugatra. A Great Miami River partján van Daytonban a Newcomb Tavern, Dayton első háza, amelyet még 1796-ban építettek. Daytontól keletre a Route 4-en van a hires Wright Field és a gyönyörű emlékmű, amelyet a repülőgép feltalálóinak, a Wright fivéreknek emelt a hálás kegyelet. Daytonon alul a Miami és az Erie-csatorna még szolgáltat vizet számos papírgyárnak és más ipartelepnek, minthogy a csatorna párhuzamosan fut a Route 25- tel. Valamikor keel-hajók jártak a Miami folyón Daytontól az Ohio folyóig. Az első csatorna-hajók 1829-ben érkeztek meg Cincinnatiból, hogy Ohioban a vizi szállítás történetében uj fejezetet kezdjenek. A Miami folyónál és mellékfolyóinál Daytontól északra épült Amerikában az első ármentesitő készültség. Körötte számos uj park és táborozó hely keletkezett. Ohionak ezen a csatorna-vidékén számos college ée egyetem van, mint a Miami University Oxfordban, University of Dayton meg Dayton városában, a Wilberforce University Xenia közelében, a Wittenberg College Springfieden, a Cedarville College Cedarvillében, a Western College for Women szintén Oxfordon. Ma már nehéz elhinni, amit egy korai történetiró, Gist említ meg könyvében, hogy tudniillik ez a vidék bővelkedett vadpulykákban, őzekben, szarvasokban s különösen bölényekben, amelyekből sokszor 30—40-et láttak egy csordában legelni. Gist, az Ohio Land Company alkalmazottja, a fehérek közül elsőnek járt fölfedező körutakon a Mad River Country^ ban. Courtesy, the Standard Oil Co. Ohio Motoristák ezr e i látogatnak ebbe a parkba nyaranta
