A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)
1949-05-20 / 20. szám
PAGE 2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR - THE GOOD SHEPHERD Á m PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday y Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ELŐFIZETÉSI DIJAK: I SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ........................$4.00 [ One Year .....................$4.00 Fél évre ......................2.00! Half Year .....................2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. Levél a Velencei Tó mellől KÉTFÉLE MÉRTÉK A magyar kommunista pártlap, Szabad Nép, hasábjain Hevesi Gyula mérnök, aki az első magyar kommunista kormányzás idején, 1919-ben, népbiztos volt, elmagyarázza a magyar műm , kasoknak a Sztakhanov rendszert, amelynek lényege az, hogy ; a munkásokat fokozott munkára, minden percnek, minden má' sodpercnek kihasználására ösztönzik. Egy Sztakhanov nevű. bányász kezdte el a gyorsított tempóban végzett munkát s róla nevezték el a munkahajszát, amely most minden szovjet vazallus országban kötelező lett. Hevesi ismerteti a rendszer fokozatos fejlődését. Kezdődött azzal, hogy gyorsabban kellett dolgozni. Aztán következett több gépnek egy munkás által való kiszolgálása. Sok sztakhavonista ma két, három, sőt több esztergapadon, marógépen és -egyéb szerszámgépen dlolgozik, amelyeken régebben egy-egy munkás foglalatoskodott. Újabb fejlődés: kiszámítani minden mozdulat idejét s aszerint megállapítani, kinek milyen gyorsan kell a gépet kiszolgálnia. A textiliparban orsócserére régen 53.7 másodperc kellett, most csak 39.2 másodperc; a hajócsere 3 perc helyett már csak 3 másodpercet vesz igénybe. Még újabb fejlődés: kiszámítják, mennyit tud produkálni egy üzem legjobb munkása, az “élmunkás”, és aztán mindenkinek előírják ezt a munkatempót. Hevesi rámutat arra, hogy Sztálin már a mozgalom elején , felismerte a munka tempó fokozásának történelmi jelentőségét, i Az erőltetett munka forradalmi vívmány, a kommunista termejlésirend követelménye. « Minálunk, Detroitban, most egy sztrájk folyik, amelynek \ elindítója éppen ez volt: a gyorsított munkatempó. A Ford gyár munkásai panaszkodtak a futószalag melletti munkának néhány másodperccel való meggyorsítása miatt. Azért mentek sztrájkba, mert szerintük a kapitalista gazdaságban nem lehet felülről, egyoldalúan előírni túlságosan fárasztó munkatempót. A gondolkodó ember elgondolkodik: Amit a kapitalista termelési rendszerben a munkás elviselhetetlen tehernek érez s ami ellen lázadozik: hogyan lehet az egy másik rendszerben áldás, forradalmi vívmány? Vájjon mit, mondana a Sztakhanov-munkára fogott orosz vagy lengyel vagy magyar munkás, ha ezt kérdeznék tőle? Tudjuk, mit mondana. De nem mondja, mert nem kérdik. És jaj annak, aki kérdezés nélkül — felel. HITTÉRITÉS JAPÁNBAN Érdekes jelenség, hogy a háború után Japánban milyen rohamosan terjed a keresztény vallás. Amerikai riporterek léptennyomon beszámolnak a hittérités újabb sikereiről s nem ritka eset az, hogy egy falu egész népe egyszerre veszi fel a keresztséget. Japánban már a háború előtt is működtek hittérítők. Mi hát az oka annak, hogy a háború befejezése Óta ilyen sokan veszik fel a kereszténységet. Egy japán farmer a következő magyarázatot adta egy amerikai újságírónak: — Amikor ti, amerikaiak bevonultatok Japánba, sokan közülünk talán azt gondolták, hogy jó vallás az, ami annyi erőt ad nektek, hogy le tudtok győzni bennünket. De most, hogy megismertünk benneteket, azt gondoljuk, hogy nem azért jó a ti keresztény vallástok, mert legyőztetek, hanem mert meggyőztetek bennünket. Az egyszerű japán farmernek ez a vallomása a legnagyobb hittevés úgy az amerikai demokrácia életformája, mint annak erkölcsi támasztéka, a keresztény vallás mellett. Mert lényegében mi más ez az amerikai demokrácia, mint a kereszténység alapelveinek gyakorlati alkalmazása? Az ember szeretete és jogainak tiszteletbentartása, amely demokráciánk lényege, egyben a kereszténység parancsa is. Örvendetes, hogy «ezek az alapelvek most megértésre találnak olyan nép körében is, amely évezredek óta az elnyomás és a könyörtelen tekintélyuralom szellemében nevelkedett. Ebben nagyobb lehetőségét látjuk a világbékének, mint bármely múló diplomáciai sikerben. EGY UZSORÁSRA RÁJÁR A RÚD Az egész világ «emlékszik még rá, milyen csúnyán viselkedett Peron “A népbarát diktátor” a háború alatt és után, amikor embermilliók éheztek és egy falat kenyér, életet-halált jelentett. Franco szőke felesége mint mentőangyal járta Európát, ünnepeltette magát és daliás férjét, közben uzsoraáron mérte a marhahúst és a gabonát a szükölködőknek. Akkor nagy hangja volt az argentin diktátornak, mert minden szem gabonára szükség volt. Közben megváltozott a helyzet, ma már Amerika el tudja látni az egész világot, miután a gabonatermő országok fokozták termelésüket és Európáén már nincs élelmiszerhiány. A spekuláns uzsorásnak a nyakán- maradt a felhalmozott gabonakészlet. Elszámitotta magát Peron és most méltatlankodik, panaszkodik, hogy igazolja magát saját népe előtt. Azt állítja, hogy szénért, gépekért “háromszoros árakat kellett fizetnie” Amerikának és Angliának. “Ezért volt kénytelen ő is háromszoros árat számítani saját,terményeiért.” Akár az arabok annak idején, úgy most Peron is azzal fenyegetőzik, hogy ha a nyugati államok nem vásárolják fel a gaboná-Kilombosodtunk, zöldelünk, hódolattal köszöntjük a termékenyitő napfényt. Nyitott fülünk issza újból a madarak énekét, mert hát megjöttek ők is, tavunk és partunk vidám tollas serege. Itt vannak a szárcsák Szicília öbleiből, a gémek a Nílus mellől, a bölömbikák a görög partokról, a danka-sirályok az Adriáról és a bíbicek meg mind a többiek, messzi tájak küldöttjeinként. Pákozd felől olykor végigszárnyal a ráró, a halászsas. % Dékány Bandi a napokban, amikor első kalandozását tette a vizen a háború óta, nagy élményben részesült; hófehér, kigyónyaku madarat látott szárnyalni az agárdi nagy viz felett. A szürke, esőfelhőtől terhelt ég hátteréből úgy vált ki a madár hófehér tollazata, mint hópihe a szénrakásból. A keskeny, élőrenyujtott kígyónak messziről hirdette, hogy a mennyegzői öltözetű madár-kócsag! A háborús évek alatt nem látott senki belőlük egyet sem. Boldogok voltaik azok, akik a hosszú évek után megláthatták a magyar Vizek pusztuló királyát. De a madarakkal együtt befészkelte magát Babér Balambér közutálatnak örvendő barátunk is a kicsiny fürdő és nyaraló helyre. Ő az a bizonyos valaki, akit általánosságban “Undorkának” emlegetnek egymás között az emberek. Minden közösségnek megvan a maga undorkaja, Babér Balamibérja, igy a mi kis nyaralóhelyünkről sem hiányzik. Nyugtalan, locsogó, kiváncsi és csip mint a piaci légy. Néha, hogy előkelőbb legyen a fiatal lányók -között, raccsol. Minden vonat érkezésénél ott van és lebzsel az; érkezők között, sőt szellemeskedik. — Na, csakhogy lenéztetek, már! — kiabálja az érkezők felé. — Nyápic banda, kánikulának kellett jönni, hogy elmerészkedjetek Budapestről? Látjátok, — engem már milyen barnára pirított a napocska! Irta: HOWZY ISTVÁN Babér Bj jnbér úgy áll az érkezők gű Tjében, mintha ő lenne a heU podesta, a fürdőegyesület ey Jíe, vagy a rendőrőrmester. /Fhér evezőssapkáját félrevagv, esokoládóbarna mellét kidüjeszti, diákgyereknek is rövid '«adrágját még jobban felhúzza mert hát ő a vadember, a Ve^ncei Tó Tarzánja. A hölgyeknk bókol: hej, de szép ma válási ... A férfiakat kineveti: ó, <k fehér a bőrötök, nézzetek mJ engem! ... A fiatalságnál 1 iskolai bizonyítvány után f kellemetlenkedik, ami érthető i|avart kelt úgy a gyerekek, miit a szülők között. Izgatottan kcÉlezi, hogy élnek-e még az anyó|)k, és jó viccnek találja, ha azlj vendéget bömbölve, üvöltvefe vonatról leszállók előtt meglfcrdezheti: — Igaz, h<& elhagyott a feleséged? Ne'flsulj, megtörtént ilyen már rmKal is! Nem csodálom, mert Hndenkivel udvaroltatok magárak és szaladt a férfiak után.^zegény türelmes ember vagy te, Gézám. Meghűl a lélek mindenkiben, aki hallja az ilyen beszédet. A levegőben pálbaj vagy pofoncsapás szele Sűrűsödik, de Babér Balambérral nem lehet baj, mert lényügző kedvességgel Géza nyakába ugrik és hahotázva mondja: — Ugye, miyen jó pofa va-KI FÜTYÜLJÖN? Borcsa néni rákot «vesz a vásárcsarnokban: Vele van a kiskutyája is. Hát amint válogat Borcsa néni a rákok között, a kiskutya addig szaglássza a rákokat, mig hz egyik kapja magát s belechmpaszkodik az orrába. A kisjcutya erre iszonyú vonitássall elrohan. A rákkereslfedő, aki megijedt, h o i'áRtálr Bor^P — Füttyents en a kutyájának, hogy jöjjc m vissza! — Miért ér füttyentsek a kutyámnak? — von vállat Borcsa néni. — Füttyentsen maga a rákjának... A ROSSZ FIÚ DICSÉRETE Ami itt következik, azt nem én Írtam. Doni ld Radde újságíró társam Írását kellett magyar nyelvre fordita lom azért, ímert amint mond, azt keresztfiam felől .mondja, aki most tölti be nyolcadik életévét és a világ legkedvesebb kis cs: rkefogója. Édesapja, aki szintén újságíró, a legutolsó ablak-be törés után irta róla ezeket: , — Mikor a himnemü csecsemő kinő a hős ;zu ingekből és háromszögletű pelenkákból, Imikor nadrágot kap testének alsó részére, arcára pedig szeplőket, mikor ebéd és vacsora közben annyi sarat, piszkot szed össze kezeire, pofájára, ruhájára, hogy kellő mosdás előtt még édesanyja se «csókolja meg, akkor fiú lesz belőle. — A fiú a természet cáfolata arra a" téves feltevésre, hogy örökmozgó nem létezhetik. A fiú úszik, mint a iái, szalad, mint az őz, fára mászik, mint a mókus, gyakran mák ics, mint az öszvér, bömböl, mint a bika, zabái, mint a malac é$ úgy viselkedik, mint a szamár, de mindezt erőteljes mozgás közben teszi. — A fiú voltaképpen csak gummi gyanánt nyújtható bőr, amelyet falánk étvágyra húztak. A fiú olyan mint a lárma, amely fojtogató füstre emlékeztet, de talán mégis inkább szélvihar, amely váratlanul jön, csap le és mindent romokban hagy hátra maga után. A fiú növésben levő állat, amelyet «etetni, itatni és ápolni kell: állandó örömünk, de időközönként bánatunk is; jelenünk megoldhatlan rejtvénye, de jövőnk reménysége. Minden fiú élő bizonysága annak, hogy Isten még nem vesztette el hitét az emberekben. Fiuk nélkül az u ságok képes részének nem lenne olvasója és ezer meg ezer moziszinház tönkre menne. A fiú igen használható arra, hogy apró megbízatásokat végezzen. Öt vagy hat felnőtt segítsége mellett ,a fiú játszva végzi el a családi bevásárlásokat. A buzgalom, amellyel valami megbízatásnak eleget tesz a fiú, olyan mértékű, mint a teknősbéka rohanása júliusi melegben. Minden fiú született nézőközönség. Ünnepi felvonulásokat, tüzeket, verekedéseket, labdajátékokat, automobilokat, csónakokat, repülőgépeket egyforma lelkesedéssel néz a fiú, főleg olyankor, mikor iskolában kellene legyen. A fiú mindig hűségesen utánozza apját minden kísérlet dacára, hogy jó modorra legyen tanítva. Egy fiú, ha nem mossák túlságos gyakran és «ha balesetek után hűvös, nyugodt helyen tartják, túlél minden csont-törést, daráz.s-csipé.st, vízben elmerülést, verekedést és kilenc darab almás rétesnek két perc alatt való elfogyasztását. ; , Isten éltessen minden fiút. Mokány Berci ját, marhahuskészletét, “akkor Moszkva felé flrdul és ott próbál kereskedni.” Hát csak menjen. Majd úgy jár mint Irán és a többiek, akiktől a szovjet hitelbe mindent elfogadott, mert ez Moszkvában annyi, mintha ingyen lenne. Máig sem fizették meg adósságukat Teheránnak, hiába minden kérés, panasz, Peron is megérdemelné, hogy Így járjon. gyök, most «beugrattalak. Csak tréfáltam, pajtikám. A feleségednél, Mariskánál hűségesebb asszony nincsen. Igazi hitves, hidd el nekem! A szomorú igazság az, hogy Gézának jó arcot kell vágni az otromba tréfához, mert Mariska valóban hűtlen volt, válófélben vannak, de Géza buját-baját titokban akarja tartani. Géza úgy érzi, hogy a családi baja az ő személyes nyavalyája és az senkire nem tartozik. Már a vonaton érdeklődtek a felesége után, de ő azt mondta az érdeklődőknek, hogy a felesége Máli nénihez utazott Szabolcsba és azért nincs vele. A levegőben édes illatok teriengenek> melegen gőzölög a föld, boldog hangulatot adnak a kertecskékben virító virágocskák. Az állomásról úgy húz a telep felé az érkezők sokasága, mint uj hónfoglalásra induló karaván a vadnyugati utakon. Papák kezében nagy bugyrok, kis bugyrok lógnak, uj kerti esz| közök, kannák, gyerekjátékok kalimpálnak a lurkóknál. A mamák ölében, karjaikon csöppségek lógnak vagy csimpaszkodnak.A bugyrok nem, de a gyerekek időnként elszabadulnak, hogy az árkok, gödrök és földhányások segítségével az érkezés szent percében helyi szint adjanak szépen vasalt, gonddal mosott ruhácskájuknak. Babér Balambér nem nyugszik, cikázik ide-oda. Házrólházra jár és híreket, pletykákat szállít, majd a rossz szelleme visszaviszi Gézáék társaságához. Géza akkorára már visszanyerte lelki egyensúlyát, de felkavarodik benne valami lappangó düh Balambérral szemben. Nyugodtan végigméri Babér urat, aztán nyugodtan rászól: — Fogadok, hogy csónakod még mindig nincsen! A nyolcadik nyarat töltőd úgy itt közöttünk, hogy hol ennek, hol annak a csónakját kötöd le és mikor kegyeskedni visszahozni, bűbájosán kijelented: “Hehehe, nem is tudtam, hogy csónákázni akartatok menni!” Mindenki májának jól esik, hogy Balambér most megkapja a magáét, de a pimasz ember fölényeskedni akar. — Légy nyugodt, a te vacak bárkádra többé nem tartok igényt! — Nyugodt vagyok — «bóiongat Géza — ne is legyen többé igényed rá, de jegyezd meg, hogy a imás csónakja is éppen olyan magántulajdon, mint az enyém. Azonkivül tanuld meg tisztelni a más kerékpárját, nyugszéikét, locsolókannáját és ne kérd kölcsön senkitől, mert mindenki unidbrral adja azokat neked kölcsön, úgyszintén a borral megtöltött üvegeket is, amiket majd “visszaadom” jelszóval kérSz. Van aztán ebédidő, mikor neked nem illik beállítani azzal, hogy: kukucs, maradt még valami a fazékban? — Kérlek! — lihegi Babér Balambér és botladozva «elsomf ordái. A Jó Pásztor Verses Krónikája írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR LEVÉL A FOGOLYTÁBORBÓL Édesanyám lelkem, élünk mind a kelten; Ne sirassa Janii, ne sirasson engem. Igaz, sok-sok bajjal lelik el a napunk; de azérí valahogy mégis csak megvagyunk. Rabiarlónk a muszka; bizony nagyon kemény s egyre jobban fcgyunk rabságunk kenyerén. De ha a Felséges Isién úgy rendeli: hazajöhet Ián még a foglyoknak feli . . . . . . Szabaduló fogoly viszi e levelei, de nem Írtam alá igazi nevemet. Meri ki tudja mi van sors könyvébe Írva? Egy elfogott levél, elvihet a sírba. "Messze Volga partján van a fogolytábor. Hol hóvihar söpri, hol veri a zápor. S hol a Föld lelke is muszkamódra dobban, magyarok ezrei senyvednek még ottan. Senkisem firtatja, számon sohsem kéri, hogy melyiket milyen sors, pusztulás éri? Messze van a Tisza, messze van a Sajó s jeges kézzel markol szivünkbe a való. . . . Messze van a Kárpát, az ős Hármas Halom s örli *a lelkünket az örök fájdalom. Durván összetákolt szalmaágy fekhelyén, vélünk együtt pusztul sok rab magyar legény. Második levél jön a foglyok anyjához < s zokogva leborul a Szűz oltárához: "Zsoltáros könyvemben a Te arcod nézem s hétfájdalmas sorsod most lelkemben érzem. Két felnőtt fiam volt özvegységem Napja s egyik moát ott halt meg, hol egykor az apja. Fájó, néma könnyek égnek a szememben s Ráchel szent siralma zokog a lelkemben. Bársony fehér keblem, csak két hideg márvány: megölték a fiam jelszavak oltárán. . . . Vitézi érme volt. . . Szivem fájón reszket s szivemben hordom most az érme-keresztet. . . . Harmadik levél jön ... És a foglyok anyja, előre megdermed, amikor megkapja. Szent karácsony előtt kapta a levelet; más kézírás irta. ... s ez mindent sejtetett. Előre megsejtő lelke iránytűje, hogy csak rossz hirt hozhat másnak a betűje, "Mért is lenne másként másnak a címzése?" S egyre söiétebb lesz lelkének sejtése. Betűzi a címzést^. . . Reszkető az írás________ s torkát fojtogatja előre a sirás. . . Kocsis Jánosnénak . , . Kismajsa-Kunhalom . . ." S megmarkolja szivét a jeges fájdalom. Forgatja kezében a kopott levelei, "Jaj hiába minden . . . bévül a felelet." Reményét biztatja, fájdalmát csiliija s az öreg kopertát végül felszakit ja. "Hátha mégsem oly rossz? Hátha nem olyasmi?" S szeme könnyfályolán kezdi elolvasni: "Úgy szerettem Janit, mint a testvéremet, tegnap éjjel mégis itthagyott engemet. Ha haza jutsz testvér, suttogta elhalón, csak annyi még hátra a mondanivalóm: ". . . Messzi van Kunhalom, messzi magyar hazám: Isten áldjon, drága özvegy édesanyám!" Égből tekint Jézus a- siró özvegyre:« "Érdemes vagy, lányom, legfőbb égi kegyre. / Túl földi gőzkörön s égi messzeségen hogyha volt is bűnöd, megtisztultál régen. Anyám hétfájdalmát most lelkedben rejted s mint sziizi hóesés, oly tiszta lett lelked. Nem magad siratod . . . fiaidat szánod s tudod: visszajötiük mindhiába várod. . . i Ők meg Téged hívnak . . . Ők meg Téged várnak; forduljon hát kulcsa a szent égi zárnak. Váljék hát valóra a szent, nagy sejtelem: Én hát tiszta lelked hozzájuk emelem!" Mikor ráiujjöii a bolond óra «(G. S.) Jó barátaim körében, főleg vacsora után, mikor a bor megoldja nyelvemet, rámjön a bolond óra és egyvégtében fújom a magyar anekdotákat. A múlt hetekben azt mondta ilyen jó hangulatú barátkozás közben Sziártó István öcsém, a columbusi lelkész: —• Bátyám, miért nem* Írja mqg ezeket a kis históriákat, hogy minél többen nevethessenek felettük. Nagy áldás a nevetés. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy ezentúl nemcsak szóban, de írásban is elmondom azt, ami jó kedvet kelt az em«berókben. Kezdem is mindjárt azzal, hogy a paksi boltos, aki pénzbelileg bizony szegényen állott, nagybeteg lett és háziorvosa Budapestről két orvos-tanárt hivott mellé tanácskozás végett. Megvizsgálták a hires tudósok a beteget, aki arcukról látta, hogy nem tudnak rajta segíteni. Az egyik tudós tanér közben nézegette a lakás szegényes berendezését és bizonyos aggodalommal kérdezte a paksi orvost: — Tisztelt kartársam, vájjon megkapjuk-e itt a mi orvosi tiszte'letdij unkát? Mielőtt a paksi orvos szólhatott volna, felnyögött a haldokló boltos: Bizony, doktor urak, én anyagi viszonyaimon felül halok meg. Ezen a vacsorán történt, hogy még egy finom tudós palacsinta maradt az asztalon, de senki sem akart a vendégek közül hozzányúlni. Ezzel kapcsolatban juttot eszembe az, hogy Szoboszlón egyszer faggatta a tanító a kis Kovács Palikát: — Mennyi egy huszonötöd rész? * — Nem tudom, tanító ur. A nagyon derék tanító bácsi erre oktatni kezdte: — Figyelj ide, Palika. Ha huszonöt pajtásod van nálad vendégségben és csak egyetlen almád van, akkor mit csinálsz? A kis szoboszlói kölyök nem is gondolkozott, csak gyorsan kivágta:- Megvárom, amig mind elmennek, aztán megeszem az almát. Csak egy módja van annak, hogy egy nagy politikusnak hízelegjünk: ha méltónak tartjuk arra, hogy kimondjuk előtte az igazságot. (Genlz Frigyes mondotta száz évvel ezelőtt). I
