A Jó Pásztor, 1949. február-május (27. évfolyam, 5-21. szám)

1949-04-22 / 16. szám

PAGE 2. OLDAL1 A Jó PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD A J© PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 5030 ^SjlM ■ j ELŐFIZETÉSI DIJAlö SUBSCRIPTION RATES: Egy évre _____________$4.00 One Year_____________$4.00 Fél évre ----------------------2.00 Half Year .......................2.00 Magyarországra: egy évre $5.00 — Félévre $3.00 Entered as second class matter September 1st, 1933, at the Post Office of, Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. NYUGATON FELKELT A NAP Hontalanok nyomorúságos táboraiból felszedtek hat tucat apró emberkét, hatalmas repülőgép elhozta őket New Yorkba. Egyelőre a nemzetközi gyermekmentő intézmény amerikai bi­zottságának házában helyezték el őket, ott fogják gondjukat vi­selni addig, amíg jön egy jóságos amerikai házaspár, amelyiket aztán papának és malmának kell szólitaniok. Mert tudni kell, hogy csupa anyátlan-apátlan árvát hozott át a nagy tengeren az ame­rikai acélmadár. Micsődá‘‘éhhény volt ez! A tiszta és csinos ruha! Csak meg kell fordítani egy csapot és csak úgy zuhog a meleg viz! És az első amerikai ebéd! Ebéd előtt mindegyik gyerek kapott égy aranysárga labdát, és mindjárt játszadozni kezdtek avval. Amíg a soknyelvű tol­mácsok megmagyarázták nekik, hogy annak a labdának a héjj át le kell hámozni s a belsejét meg lehet enni. Milyen élvezet, mi­lyen csoda volt ez: az első narancs! Egy tálban fehér port láttak, mellette kis kanalat. Gondolták: biztosan valami ennivaló, hát kanalazni kezdték a porcukrot . . . Egy kedves, barátságos néni jószagu, párolgó pecsenyét ra­kott mindegyik gyerek elé. Az egyik hat éves kis szöszke szörnyű­­mód megijedt a füstöjgő valami láttára, felsikoltott és elszaladt az asztaltól, hogy baj ne érje, ha az a füstölgő valami felrobban. Ezek a gyerekek még semmi jót nem láttak; hogy az élet­nek apró örömei is vannak» azt sem tudják. Hogy háború volt, t: ember embert ölt, náci bestiák a papájukat, a mamájukat, a test­­s véreiket elpusztították, azt sem tudják a legkisebbek. A nyugati ' földtekén felkelt a nap s számukra uj élet kezdődik. Mához egy évre egyikük-másikuk első lesz az osztályban ... És mind tudni fogják az amerikai himnuszt nem csak dúdolni, hanem éne­kelni. És tudni fogják, hogy a himnusz szavai mit jelentenek. MÉGIS BEJÖTT A MI UTCÁNKBA Tito legújabb nyilatkozatában kijelentette, hogy nem törő­dik a szovjet haragjával és nem fél a Komintern bosszújától. Eddig is elég borsot törték az orra alá. De közben kiderült vala­mi, ami többet ártott a kommunista mindenhatóság tekintélyé­nek, akár egy vesztett háború. Kiderült, hogy a szovjettel sikeresen lehet dacolni. Kide­rült, hogy a kommunisták között távolról sincs meg az a “test­véri” egyetértés, amelyről annyit szavalnak — azoknak a népek­nek, amelyeket ezideig nem sikerült a függöny mögé csalogatni. Titot nem sikerült eltenni láb alól, a nép sem lázadt fel elle­ne, sőt — bár eleinte gyűlölték úgy a szerbek, mint a horvátok, szlovének és a Sarajevo körüli mohamedánok, most egyszerre ra­gaszkodnak bpzzá, mert tudják, hogy két rossz közül ő a kisebb rossz. Szovjeturalom helyett inkább Titót akarják, aki nem engec orosz vazallust csinálni Jugoszláviából. Tito most tovább ment egy lépéssel és úgy játsza ki a szol­­galelfcü szomszéd csatlósállamok bojkottját, hogy a nyugati ál­lamokkal lép gazdasági összeköttetésbe. Angliától, ’Amerikától, Franciaországtól vásárol Jugoszlá­via és ugyanakkor elad nekik saját termékeiből. így kiderül majd, hogy végeredményben jobban járt, mint a többi csatlós­­államok, Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Al­bánia, akik a szovjettel állanak “gazdasági csereviszonyban.” Ami magyarul annyit jelent, hogy az oroszok elvisznek mindent, ami elvihető és cserébe a vazallusoknak megengedik, hogy dol­gozhatnak, rogyásig. A NŐK GAZDAGSÁGA 1 udvalevő,'hogy Amerikában a nők gazdagabbak, mint a féríiak. A nemzeti vagyon 75 százaléka van nők kezén és a vásár­lóképesség 80 százaléka. Oka ennek egy nagyon egyszerű élettani jelenség: a nők hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, tehát örököl­nek. De tévedés azt hinni, hogy a nők rendelkeznek is vagyonuk­kal. A nagy vagyonokat ugyanis, amelyeknek nők a tulajdonosai, férfiak kezelik. Köztudott dolog, hogy egy nőt Amerikában még törvényhozónak is könnyebben választanak meg, mint egy nagy­vállalat igazgatójának. A nők tehát csak haszonélvezői a vagyon­­nak, nem irányitói. És ez valószínűleg helyesen van igy. A férfi és nő alaptermészete között van egy lényeges kü­­'dómbség. A legtöbb nő megelégszik a vagyon élvezetével, mind­azzal az előnnyel, amelyet a vagyon nyújt. A nő természetéhez nem tartozik a teremtés, az építés vágya, mint a férfiéhez. A nő lugast varázsol — mint a költő mondja. Ha a “lugas varázslásá­hoz” szükséges eszközök megvannak, az teljesen kielégíti. Nem úgy a férfi. A férfi a vagyonban nemcsak a jólétet él­vezi, hanem, az építés lehetőségét is. Olyan gazdag emberek, mint a Fordok,- Rockefellerek, Mellonok és a hozzájuk hasonlók, túl vannak azon, hogy egyszerűen a vagyonnal járó jólétet él­vezzék. Vagyonuknak századrésze is elég ahhoz, hogy minden emberileg elképzelhető kívánságukat kielégítsék. Mégis ugyan­olyan energiával dolgoznak tovább, mintha a vagyonalapitás ele­jén lennének. Nem a pénz élvezete érdekli őket, hanem egy ipari birodalom: kiépítése. Kisebb mértékben igy van ez más férfiakkal is, akik a gazdasági élet terén sikereket értek el. | Hogyan kell a földet művelni? Tele volt a kocsma akácfavirágnak édes illatával Irta: GONDOS SÁNDOR Még az elsőí nagy háború előtti években eUndültúnk felfe­dező útra Olaszországba: Fráter Lóránd dalköltő, Horvai János szobrászművész és e sorok írója. Horvai volt a kalauzunk, aki jól ismerte Olaszországot. Firenzében két napig jártuk a muzéumokat. Szorgalmasan végigmentünk a képtárakon, megcsodáltuk a Strozzi, Picardi palotákat, a csodás Palazzo-Vecchiót. ... Két nap után azután az öreg Arno-hidon nagyot koppantott a botjával Fráter Lóránd: — Ez mind nagyon szép, de már a torkom füstölög ettől a szalmaizü olasz-bortól. Hol lehet itt valami jó italt kapni? Horvai nem volt semmi jónak elrontója. Rögtön kész volt 'a válasszal: — Este fölmegyünk Fiesoleba. Ott van egy dalmát kocsma. Firenze mellett, a hegyoldalban, valóban ráakadtunk a dal­mát kocsmára. Gránátpiros volt a bor színe. Fráter megizlelte, bólintott: — Rendben van. . ■ Egy nápolyi jambó-csoport énekelt és gitározott. Volt egy hegedűs is közöttük. Járta a Ninuccia» a. Frangesa. A harmadik üveg után Fráter, Lóránd föláRott, kivette a he­gedűt az egyik jambós kezéből és elkezdett halkan játszani. “Óh jöjj vissza szép kor, csak egy szóra — Őszi rózsa, fehér őszi r0Z5«!” • WM ■ r -■ A jambósok összenéztek,mosolyogtak, bólintottak, azután cincogva kezdték követni a nótát. Nagyszerű muzsikus volt va­lamennyi, a vérükben, az ujjúkban ott volt a kiséret és mikor a másik nótábá fordult Fráter Lóránd Vönójay Wár teljesen együtt j voltak. És akkor Fráter elkezdett énekelni a világos olaszországi estében, halkan, kedvesen, amíg aztán magasan szárnyalt a nóta: “Hova lettél hova, ábrándok világa, — Te maradtál Csak egyedül akácfa virága.” Ferteges sikeré volt. Percekig tapsolták. Égy öreg, halász­­forma ember egy csésze fekete kávéval-kedveskedett az énekes­nek. Egy virágáruslány virágot tűzött a gomblyukába és nem fo­gadott el érte semmit. Egy szép fiatal láhy odaugrott, megölelte, megcsókolta. Mintha egyszerre tele lett volna a kiskocsma akác­favirággal. Morváival egymásra néztünk: A tapsot, sikert; virágot, fekete­kávét egyszerűen tudomásul vettük. Hanem azt a csókot, azt szívből irigyeltük mind a ketten, .s’ Farkas Imre NEM SZÉKELY A SZÉKELYGULYÁS! Aki ázt hiszi, hogy a székelygulyást székelyek találták ki, nagyon téved. A székely embernek a székelygulyáshoz csak any­­nyi köze van, mint a budai kiskocsmák vendégeinek — ha szere­tik azt a finom eledelt. A hitélés történeti adatok a következők: Székely János pestmegyéi főlévéltámok betért egy pesti vendéglőbe, kikérdezte a gazdát, mi jó falatokat tudna neki ad­ni s mikor a konyha üzenetét megkapta, a következő rendelést adta fel: Egy adag sertéspörkölt, egy adag káposátafőzelék és tejfel. A három adagot egy táíijrérrá rakta, jói elkeverte és jó étvággyal elfogyasztotta. ^ : > . A szomszéd asztal felöl irigységgel vegyes csodálkozással figyelte a nágytekinteiü megyei főlévéltámok ur latómározását egy sápadtképü, sovány flátalémber: Petőfi Sáiídóf... í&édve lett volna mindjárt magának is rendelni egyet a három-égy adag finom eledelből, áe hát Ő akkor már étkezés után vólt. így hát csak pár nappal később követhette & jó példát. így szólt a vendéglőshöz: :.>ic t , A; Adjon nekem, kérem, olyan Székely-gulyást.” Kapott is Székely-gulyást « azóta, rajta iparadt a káposztás, tejfeles sertéspörköltön a székelygulyás név. Hamarosan nép­szerű lett, a Vendéglők mindennap felszolgálták, persze egyre jobban feljavítva, kifinomitva. •?•*.* IV1' A Nem valami Székely nevű emberről, hanem csakugyan a székelyekről nevezték el a s^éjcely rakottkáposztát — de áz. egé­szen más eledel! : , ' ; . . , , ÁLLAT AZ EMBERRŐL Kucsera, a kefekötő mester, egy vasárnap délután kisétált a pesti Állatkertbe. Sorra nézte a látnivalókat s végül elme­rengve megállt a vízi madarak nagy, tava mellett. A viz szélén ácsorgott a fehér tollú, hosszunyaku pelikán, kit a magyar természettudósok — nem tudni, mi okból — gödény névre kereszteltek. A pelikán örömmel üdvözölte Kucserát: — Á, ön az, Kucsera ur! Már rég szerettem volna találkozni magával. Azt akarnám ajánlani, hogy a kettőnk brancsa, akarom mondani szabadszakszervezete együttesen tiltakozzék az embe­rek alaptalan ráfogása ellen, mely szerint iszákos embertár­saikat mivelünk hozzák vonatkozásba, azt mondván: ‘ügy iszik, mint egy kefekötő”, avagy: “iszik, mint a gödény.” — Valóban aljas rágalom — méltatlankodott Kucsera —, Is­ten a tanúm, aki a szivet és a veséket vizsgálja, hogy ma se ittam többet egyetlen pohár gyenge sörnél. — Én pedig iszom, iszom, no de csak tiszta vizet! — mondta a gödény. . M ■ ■ ' ■ ■ A közelben álldogáló gólyamadár meghallotta beszélgetésü­két ésközbeelegyedett: yy / V öt'a, áy , — Már bitöny az úgy van, Uraim, liogy ezek az emberek minden hibájukat, ' szenvedelmüket, 1 meggondolatlan cseleke­detüket másra tolják.' Erről- Já bűnbak-kecske is sokat tudna me­sélni a szomszédos kőszálon. Ám önök. még nem panaszkodhat­nak! De képzeljék csak, mit fognak rám! Hogy éh hozom a. kölykeiket a világra. Ez aztán a szemtelenség netovábbja! Arról, hogy miként kell a földet, az Istenadta talajt mű­velni, helyesebben jól megmű­velni, tízezrekre menő számú amerikai magyar nagyobb jog­gal és több tudással beszélhet­ne, mint én. Sajnos: kevesebb tollforgató gyakorlattal. Ha pél­dául Bárányos József bátyám nyitná ki száját és beszélne a szántás mikéntje felől, annak volna teteje. Ám a szó az -ember szájából könnyen szalad ki, el­lenben a betű annál nehezeb­ben a keze alól. így nyomtatott betűkön keresztül mégis csak nekem kell beszélnem a föld megművelése felől. Uj esztendő óta magy arorszá­gi lapokból sokat olvastam afe­lől, hogy a magyar földművelés fejlesztése érdekében az ős ta­lajnak más irányzatot -kell adni. Úgy írják, hogy a nagybirto­koknak Földnélküli Jánosok kö­zött való felosztása nem vált be. “Kolhoz” nevű földművelő egy­ségeket kell teremteni, mert azok a földművelést gépekkel, nagyobb arányokban végzik. Ezt a rendszert a mostani orosz uralom vezette be és a szó is orosz szó. A gondolatnak vagy törek­vésnek — úgy látom — politikai jellege van és" maradi agyve­lőm, amely nem akar haladni, azt véli: —- Egyszer port hintettek a magyar Földnélküli Jánosok szemébe a nagybirtokok szét­­darabolásával és uj kis gazdák kezére adásával, most pedig ezer vagy ötezer nagybirtok he­lyett a meglevő kis Magyaror­szágot egyetlen nagy földbirtok­ká akarják átalakítani, amely­nek kizárólagos földesura a telj­hatalmú állam lenne. A cél érdekében a “kulák” hadd pusztuljon. Ez is orosz szó és magában foglal minden gaz­dát, akinek 50 vagy több holdja van. Miként lehet ilyen embert földbirtokos urnák bélyegezni, azt nem értem, de mert politi­kai kérdésről van szó, nem fog­lalkozom boncolgatásával. Engem a gépekkel való föld­művelés kérdése érdekel. Azt akarom tudni, hogy vájjon a magyar hold föld, amelyet gé­pekkel müveinek, Péter-Pál napjára, aratásra több búzát ad-e, mint a másik magyar hold föld, amelyet Bárányos József szántott fel úgy, hogy az eke két szarvát saját kezeivel vágta a talajba? Magamfajta tudálékos ember, mikor ilyen nehéz kérdés kí­nozza, kimegy Ohio államban a határba és megnézi, hogy mit csinál az amerikai farmer a ma­ga nyolcvan akeres földjén, amelyből húszat búzába akar vetni? Nem magyar farmerhez mentem, hanem olyan amerika­ihoz, akinek ősapja is az Egye­sült Államokban született és ez­ért Harold H. Melville nevű is­merősömet látogattam meg. Fél nyolc óra körül még reggeli­je mellett találtam, amivel megkínált és láttam, hogy pon­tosan nyolc órakor kapott fel a traktor nevű géphajtásos jár­műre, amely húzta maga után az ekéket. Nem ekét, hanem ekéket. Ez a gép egyszerre négy barázdát hasított a talajba. Ismét csak Bárányos József bátyám jutott eszembe, akit még a szülőhazából ismerek és akit többször láttam, amint két holdat a hidegkúti határban ta­vaszi búza alá szántott. Azt az egyetlen és egy-késes ekét két jámbor ökör húzta. Józsi bá­tyám az eke két szarvát fogva vágta a vasat a talajba, olyan mélyre, hogy beleizzadt. Eüő kellett hozzá, nagy erő. Alapo­sán meg kellett forgatni a föl­det a szántogatónak. De Bárá­nyos József alapos ember volt, mikor a maga kis földecskéjét müvelgette. Másnap a?|k néztem meg, hogy miként Ai a búzát Mr. Melville, azJ^Rrikai farmer. Azt is á ‘ti S^^mitat húzott ve­tőgéppel csinálta, amely után valami boronaféle jött, amely a nyílegyenes sorba vetett buza­­szemeket betakarta. Ezt a munkát is reggel nyolckor kezdte, délután ötig folytatta, de csak nyolc órát dolgozott, mert délben egy órán át ebé­delt az asztala mellett. Bezzeg Bárányos József bátyám, aki látástól vakulásig vesződött a két holdacskával, pihent ugyan délben, mert az ökröcskéknek enni kellett, meg a közeli pa­takból vizet inni, persze nem sokat, hogy jobban dolgozza­nak, igen, ennek a Bárányos Józsefnek ebédre nem jutott más, csak egy darab kukorica­­lisztből sütött kenyér, meg két vörös hagyma, amit bicskájával . karikára vágott. És jobb hijján legalább erősen megsózta. Az­• tán az ökrökkel együtt maga is r ivott a patakból, hogy lenyom­­. tassa. Most aztán beszélhetnek ar­­. ról, hogy a traktorral és az ök­­. rökkel végzett szántás nyomán mennyi búzája termett Melville . amerikai farmernek és mennyi l Bárányos Józsefinek, aki a nya­­. kába akasztott tarisznyából 1 kézzel szórta a vetőmagot. Ám - olyan keveset tudó ember, mint í jómagam, aki buzaszemek he­­í lyett csak betűket vetek, ne r használja saját fejét, hanem nézzen utána a magyarországi f és az amerikai földművelésügyi t kormányok hivatalos jelentése­­s inek. t Ázt mondja az amerikai föld­­t. mivelésügyi kormány, hogy az z amerikai aker föld átlagos bu­­t za-termése 27 bushel, tehát kö­­_ rülbelül 2,700 font. Azt mondja a a magyar földművelésügyi kor- 1 mány jelentése a régi békebeli 5 időkből, hogy a kis magyar holt h átlagos búzatermése csaknem tizenkét mázsa, azaz 1200 kiló, L_ ami fontokban szintén 2,700 fon­­. tot jelentene. Végül azt mon­­^ dóm én, aki nem vagyok szak­értő: u — (Most légy okos, Domokos! . Most mondd meg, hogy melyik . földművelési rendszer a jobb? Hasztalan kapargatom feje- i met, másnak kell ezt megmon­­a őani. Olyan öreg amerikás má- L„ gyár oknak, akik ezt nálam job­­a ban értik. r Ha igaz, hogy a nagyban való tl földlmüvelés jobb és dlőnyö­­sebb, mert a kis birtok se ter­­mel többet, mint a nagy ura­­_ dalmak, akkor árva fejem nem lát köztük az egész nemzetre S nézve nagy különbséget. Anná többet az egyes földművelőre való teikintetteil, aki naponta | csak nyolc órát dolgozik gépek­* kel és jó reggeli, bő ebéd, nagy vacsora után autójára kapva a faluba vagy városba megy mo­zit nézni, mig a Bárányos Jó­zsefek halálra fáradtan dőltek le, hogy hajnal előtt Imár ismét talpon legyenek. Bevallom, hogy öreg korom folytán maradi ember vagyok és nem tudok hinni abban, hogy az orosz “kolhoz” rendszer jobb, mert azt állítja: — Tied az állam, tehát ha a földet túrod, magadnak dolgo­zol. Rövid eszem szerint az állam földjén vesződő ember csak oly béres, mint azelőtt volt. Eben f gubát cserélt. A gróf, a báró vagy a bérlő helyett az állam lett a gazdája, de az is tiszttar­tókkal és botos ispánokkal haj­­szoltatta a bérest munkára. An­nak háta mögött is ott van a csendőr a szuronnyal. Hadd maradjunk azonban a fontos kérdés mellejtt: Hogy jobb a földet művelni? Gépek­kel vagy a régi kézzel nyomott ekével, lovacskákkal, ökröcs­­kékfcel? A sok hozzáértő ame­rikai magyar között bizonyára akad olyan, aki ezt nekem meg­­monídíhgftja. Én aztán nu(jd nagy dobra ütöm, hogy mások is tudjanak felőle. Régi tapasztalatom, hogy ha az ember valamit nem tud, kér­dezze meg a hozzáértőket. A föld művelése felől a Bárányos Józsefeket faggassa. Hibát találni vajmi könnyű, de jobbat előállítani, bizony nehéz. Széchenyi István Dkos ember nem bajlódik a bajjal Aki ajtót nyit a bajnak, há­romszorosan szenved — mondta La Rochefoucauld. Először ak­kor, amikor rettegni kezd a Dekövetkezendő bajtól, másod­szor, amikor a baj valóban jelen van, harmadszor, amikor a baj már elmúlt, de ő gondolataiban állandóan az átélt szenvedéssel foglalkozik. Ezért tehát ne gon­doljunk arra, ami talán be sem következik; ha itt a baj, foglal­kozzunk vele minél kevesebbet és ha elmúlt: felejtsük eL Fáradj, mig az múlandó életben vagy, holtod után bi­zony eleget nyugodhatsz. Apáczai Cseri János A nép java legyen a legfőbb törvény. Cicero A harag rövid ideig tartó őrültség. Horatius A Jó Pásztor Verses Krónikája Írja: SZÉKELY GÓBÉ GÁBOR GYŐZNI FOG A U. S. ALÁ VAN MÁR ÍRVA az Atlanti Paktum; nem csupán terv mostmár: történelmi faktum. Akiket illeteti: Truman összehívta és tizenkét nemzet tényleg aláírta. Adria partjától Atlanti tengerig, remélik a békét biztosítja nekik. A diplomácia szinte beleszédült, mikor tizenkét nép sorsa eggyé épült. "Egy valamennyiért, valamennyi egyért." Ezért lett a Paktum bombabiztos mellvért.- . . Akik megtámadja az Atlanti Falat; olyan, mintha fejjel a mozdonynak szalad! t DEHA ELVETÉLT ÉSZ és diktátor elme mégis meghibbanna s háborút üzenne: játszva összetörjük a diktátor jármot s megmentjük az örök népi szabadságot. Birkanyájként többé nem tipornak népet. Miénk lesz a törvény, miénk lesz az élet. •.. Kezünkben a szent könyv: mit mond a biblia? "Legyen boldog minden szülőnek a fia!" Megírták már régen titkos szók a falon: Ne gyilkoljon többé diktátor hatalom! Uj Menetekeit ir megint Isten ujja: Övé a hatalom: megmutatja újra! NEM NŐHET MÁR ÉGIG Káin véres fája; miijó véres élei nem hull már alája. Zsoltározni járunk majd a békeházba. Diktátorok éltünk nem vonják már gyászba. Legfeljebb még egyszer... de már utoljára: ránk törhet még egyszer a háború árja. De a békerontót Isten számonkéri 1 és Uncle Sam karja biztosan eléri. ! Hős fiaink, ha kell, a határra mennek s égig riad hangja majd a győzelemnek. ... .Győzni fog a U. S., mert eszmékért harcol s letörli a szégyent az emberi arcról. i

Next

/
Thumbnails
Contents