A Jó Pásztor, 1948. október-december (26. évfolyam, 44-53. szám)

1948-12-10 / 50. szám

Á Jó PÁSz i OR — lHfc GOOD SHlPHlRD PÁGl 7. OLDAL ] A lőcsei Fehér Asszony REGÉNY doi-ik folytatás) Irta: Jókai Mór Addig el tudta őt magától hagyni, amig az aranyos hintót hajtotta fel a számára; most aztán, hogy minden reménye álom­má foszlott szét, annál erőszakosabban tért vissza a szivébe a megtagadott érzés. Nem csinált belőle nagy urat, nem nagy­ságos urat: megmaradt kis emberkének, ölbevaló, csókolgatni való kicsiny emberkének. Meg akarta látni, bármi lesz az ára. Eszébe jutott, hogy ő most a kis fiát jön látogatni és semmi ajándékot sem hoz a számára, erre nem is gondolt. Pedig milyen hires a kassai mézeskalács. Nem volt akkor arra gondja. Pedig üres kézzel érkezni nem lesz szép. Mikor a sziklák utján haladt a hintó visszaemlékezett rá, hogy itt valamelyik bércvápa napos oldalában, mint gyermek­leány gyakran talált nemes gyopárt (Edelweisz), tán most is tenyészik az ottan? Egy kis ruhaszaggatással jár biz oda fel­mászni; de azért megtette, felkapaszkodott az ismerős szikla­falon, s rátalált a nemes gyopárra, 'éppen virított az. Sok időt is el talált ezzel tölteni. Kocsisa, akinek ez alatt az utón várni kellett figyelmezteté az égen tornyosuló felhőkre hogy jó lesz sietni, mert zivatar jön, nehogy itt kapja az útfélen. Azt mondá neki, hogy csak menjen előre az országúton; amig a hintó az egész völgyet körül­­keriili, addig ő az ismerős hegyi ösvényen gyalog hazatalál a kastélyba. Csokorba kötötte a virágot, aminek levele, szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót előre bocsátva, maga egy ideig a patak partján haladt gyalogolva, majd egy karfátlan gyalog­lódon átkelve, egy buja növényzettel fedett réten keresztül­vágott, ahol fel kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza. Hogy ez a szép séta itt a virágos réten keresztül halálos útja is lehet, azt sejtette, de nem gondolt vele. Csak azt főzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjt. A tornyosuló fellegek nyomásától oly forró lett* a lég az összeszorult völgyben, mint egy ércolvasztó pitvarában. Ilyen­kor a gyermekek bizonyosan odakinn játszanak a kertben, ka­­tonásdit, vagy kapókövet, ott leghamarabb meg fogja kaphat­ni a kis fiát. A réten túl következett egy hatalmas szál erdő háromszá­­zadlátott bükkfákból; az be sem volt kerítve; annak az olda­lában volt a palánkkal körülvett kastélykert, amin keresztül folyt a patak: itt még kristálytiszta volt a vize, tele fickándozó pisztrángokkal, csak alább került az ércmosók közé, amiket a szál erdő takarva tartott. A kert rendbeültetett gyümölcsű­­fákból, és bogyárbokrokból volt rendezve, szőlőlugasokkal, ami­ken sohse szoktak megérni a fürtök. Gyümölcs egy szem se volt a fákon; az első májusi fagy itt is leszüretelt; annál több volt a hernyó, azok úgy lógtak le hosszú pókfonalaikon a fákról. Julianna arra emlékezett, hogy hányszor összeégette a nyakát ebben a kertben az az át­kozott méregszőrü féreg. Nem hallott semmi gyermeklármát a kertben. Persze nincs gyümölcs: mit vágyna ide a gyermek? Megállt a csalánnal végig nőtt kerti ut közepén és hall­gatózott. Egyszer aztán valami szomorú dudolást kezdett neszelni, mintha temetési dalt dúdolna gyermekhang. A kert egyik szög­letéből jött az. Arra felé törtetett a bokrokon keresztül, s csakugyan ott találta a kis fiát, egyedül, magában. Hogy megütötte a szive! Ki hinné, hogy idegen ököl nem tud olyan nagyot ütni, mint az a szív ott belül. Mivé lett az a gyermek, amióta nem látta! Hogy meg­változott! A Hová lett az a piros alma kép: az a nevető, fecsegő, csókosztó száj, azok a ragyogó szemek? Most a gyermek olyan sápadt, az arca majd átlátszik; halántékain keresztül kéklenek az erek, ajkai elvékonyultak; s azok a mindig ragyogó sze­mek, amik a duzzadt pofáktól folyvást nevetésre áltak, most, mintha megnőttek volna, kerekre nyilva néznek és bá­mulnak. Még akkor is bámulnak, mikor az édes anyát látják, olyan hosszú idő óta. Nem fejez ki ez a tekintet se örömet, se meg­lepetést, csak csodálkozást; s a gyermek nem ugrik fel a fpidről, hogy eléje szaladjon, nem hagyja abba se a dudolást, se a játékot. Micsoda játék ez? A kertfal és az palánk szögletében épített a gyermek min­denféle tarka kövekből , ércsalakokból egy kriptát, kápol­nát tornyocskával, valóságos kis remekmű volna az; de milyen szomorú ötlet! A családi sírbolt utánzása. Építészi láng­ész nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért éppen krip­tát? — Mit csinálsz itten kis fiam? kérdi Julianna megdöbbenve. — Temetést csinálok. — Temetést? Hát te avval játszol? — Mivel játszanám? A gyerekek rosszak, lármáznak, ve­rekszenek. Nekem nem kellenek. A selyembogaraim most kötik be magukat. Azokat elnézem. Ha én is úgy beköthet­ném magamat! Mikor egy meghal belőlük: csinálok neki kis koporsót s idehozom a kriptába. Egy egész sor kicsi koporsócska volt már végig rakva a kis sírboltba, tarkára festett apró kis koporsók, amiket a gyermek maga faragott zsindelyből. — Micsoda szomorú mulatság ez? szörnyedt el Julianna, a gyermek mellé telepedve a pimpimpárévirágos fiibe. — Jaj, anyókám, itt minden szomorú. Julianna magához ölelte a gyermekét, összevissza csókolta annak halavány arcát; az csak tűrte, de nem adta vissza sem a csókot, sem az ölelést. — Hát nem szeretsz engem? Kérdé Julianna, nyugtalan, esengő szóval. — Nem. — Nem? Te nem szeretesz engem? — Senki sem szeret téged. * — Miért nem? — Mert te sem szeretsz senkit. — Ki mondta azt neked? Nagyapád mondta?--- Senki sem mondta. Magamtól tudom. Szeretnek engem a selyembogaraim. Rámásznak az ujjamra, mikor etetem őket. Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni hozzám az ablakvasra. Szeret engem a Cicike kutyám. Oda fekszik a lá­bamhoz, nem hagy el, ha enni hívják sem. Tudom én, hogy ki szeret engem! Julianna szemei megteltek könnyel. — Hogy mondhatod azt nekem, hogy en nem szeret­lek téged? Egyetlenem! Azért, hogy olyan soká távol vol­tam tőled. Hisz csak teérted jártam a világot. — Hát mit hoztál nekem? Kérdé a kis fiú, egy ötven éves philosophus egoista tekintetével. Ez ám a fogas kérdés! hát mit hoztál a kis fiadnak? Heted­hét országról? Hol a vásár;fia? Az “aranyos hintó?” Elrepültek azzal a bagolyfejü pillék! Julianna kivette a kebléből az ezüstgyopár-csokrot s azt nyujtá a kis fiának. —, Hm! mondá az, azzal a bölcs bíráló tekintettel szem­lélve meg az ajándékot, a milyennel a hozzáértők szokták felbecsülni a kapott kincs értékét: igaz-e az, vagy hamis? Aztán csendesen bólintott a fejével. . — Köszönöm szépen. Ez éppen jó lesz ide az én kriptám­hoz koszorúnak az én kis halottaim számára, S odatüzte a kis gyopárcsokrot a kis épületke homlok­falába. Julianna kétségbeesetten kulcsolta össze a kezeit. — Fiacskám! kis angyalom! Mit játszol te a halállal? Nem félsz tőle? , — Nem, anyókám. Nem félek én semmitől. Látod, mi­kor elküldtél magadtól: kis leánynak öltöztettél, azt mondtad maskarába megyünk! Jaj de rossz dolog volt! Ha te azt meg­tudnád! Majd megfagytunk; majd éhen elvesztünk. A farka­sok is kergettek. Azután sokáig feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam utánad éjszaka, mikor rémitettek! iszonyukat lát­tam! De te csak nem jöttél! Aztán csak elpihentem. Azt mondják, meghaltam. Már a kis koporsómat is megcsinál­tatták. Megláthatod, ott van a tornácban Nem olyan rossz ám az Mikor halva voltam, nem álmodtam rosszat. Nem is tudom, minek költöttek fel?. Nézd: a szép hajam, hogy itt ma­radt a másvilágon. : Ezek voltak aztán azok a gyilokdöfések, amik keresz­tül járják azt a dölyfös, n^gyaravágyő lelket; ezek a fulán­­kok, amik beleszakadnak abba a ravaszsággal, kiszámítással teljes., szívbe! Hát yan:e. a heraldikának annyi ágú koronája, amelyik kárpótlást adjon azért az aranyhajért, ami e gyer­mekfőről eltűnt? A világ minden fénye, gazdagsága mentség­nek elég-e egy elmulasztott éjszakáért a bete£j?y£rmek kórágya mellett?- - ' a Julianna á földön fetrengve sirt, és a homlokát verte a kezeivel. 7 ; >> ' A gyermek pedig nem segített neki sírni. 1 Gondosan betámasztá egy nehéz kővel a miniatűr kripta nyílását, hogy sirduló bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy okosan rátámasztva az állat az ökléfé, ilyen bölcs reflexiókkal oktatá az anyját:, — Én nem félek ‘a haláltól,; anyókám; de te félhetsz tőle. Előre megmondom, hogy vigyázz magadra. Nagyapó azt mondta, hogy amikor meglát, rögtön meg fog ölni. — No hát lásson meg, rebegé Julianna és felkelt a föld­ről. A kis bölcs férfiú azonban megfogta a köntöse ráncát és visszatartá: — Várj még. ne siess. Ott jön egy felhő. Villámlik. Várd meg, mig mennydörögni fog. Nagyapótól akkor nem kell felni. Akkor ő fél. Bebújik az üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem félek a villámlástól, mennydörgéstől. Egész éjjel el­nézném. Ő meg fél tőle. Várj addig. Én aztán majd odavezetlek. S mint a ki bölcs tanácsadása után még arról is meg van győződve, hogy magas pártfogása mennyi súllyal bir a jelen esetben, felkérezkedett az anyja ölébe, s átkarolta annak a nya­kát — protekcióból. . ✓ * * HARMINCHARMADIK' FEJEZETT. Adühös oroszlán az livegkaliiban. Az öreg Ghéczy Zsigmond kastélya nem olyan volt, mi­lyenek más rendes úri házak szoktak lenni, a miknél a fősze­­pont a lakályosság. Ez egy valóságos labyrinth volt, örökké csukott ajtókkal, amiknek a zárait tudomány volt kinyitni, se kulcs, se kilincs nem engedelmeskedett ott a rendes erőmütani szabályoknak: azt ki kellett tanulni, hogy mint kell a kilincset fél kézzel lenyomni, aztán a zárpléhet másik kézzel felemelni, ak­kor hirtelen a térddel egyet taszítani az ajtón, hogy felnyíljék. Azután következett egy hosszú folyosó, amelyiknek a közepén van egy ajtó. Azt ki lehet nyitni. Van benne egy sokfióku áll­vány, tele tányérokkal és csészékkel. Azt az ember becsukja s békét hágy neki. A folyosó végén van egy szűk lépcső, azon fölmegy az ember, talál maga előtt egy másik folyosót, annak a középén van egy ajtó, azon benyit, egy fülkében találja magát, mely tele' van bundákkal. Ott nem marad: tovább keres; a folyosó túlsó végén talál egy másik lépcsőt, azon megint le­mehet s ott van, ahol az előbb volt, a bejáratnál. Élő teremtésre pedig" nem találj aki 'megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát igy meg amúgy elfordítja,' hát akkor ki­mozdul a sarkából az egész tányéros állvány s annak az üregé­ben következik egy igazi lépcső, amelyen aztán felmehet a ház belsejébe, s ha ott még egynéhány csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák, tornácok tévesztőin el nem vesztette magát, valahogy elvégre ráakad arra a donjonfor­ma kerek toronyszobára, ahol az öreg ur megtalálható, ha csak­ugyan otthon van. Ennek a toronyszobának vastag pohárfenék­­üvegekből készült teteje van, azon keresztül kapja a világos­ságot, azonkívül három lőrésforma szűk ablaka, egyik szögleté­ben pe'dig van egy sülyesztő, melynek forgaskerekü gépezetével a szobából egész a pincébe lehet leereszkedni, a honnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba, s azokon keresztül az erdők mélységeibe. TOTH J. JANOS, a Jó Pászior Piiísburgh ésj vidéki irodavezetője, 75 Oust Sl., P. O. B. 5589, Tel.: WA 2780. Pittsburgh, Pa. J Katonatemetések NEW BRUNSWICK & KÖRNYÉKE Horváth Vilmos, 2 Maple St., New Brunswick, N. J. Viszontlátás PITTSBURGH, Pa. — A Szent Anna r. kát. templom­ban Ft. Jordán Emil h. plébá­nos és egy tábori lelkész által tartott gyászistentisztelet után eltemették a Calvary sirkert­­ben Hodermarszky Zoltánt, aki 1943 október 13-án az olaszországi cassinoi harctéren életét áldozta a hazáért 24 éves korában. A temetés fé­nyes katonai segédlettel ment végbe, az American Legion és a Veterans of Foreign Wars részvételével. Gyászolják: szülei Hoder­mars'zky János és neje szül. Ősze Margit, és testvérei Arán ka, Jenő. Elemér és De-zső. HOMESTEAD: — Katonai pompával temették el Csontos Bélát, .aki 1944 augusztus 11- én francia földön hősi halált halt. A gyászszertartást Nt. Paál Gyula lelkész végezte, a búcsúztató éneket Moore Ilon­ka énekelte. Sikerült műtétek Pittsburghban Kupec Já­­nosné és Homesteadban Nagy József műtéten estek át, ame­lyek jól sikerültek s a pácien­sek már hazamehettek a kór­házból. Előadás Magyarországról Tóth P. János, a UMCA it­teni titkára, aki közelmúltban jött vissza Magyarországról, a hazelwoodi' Johnston Ave. iskolában fog beszámolni de­cember 12-én este 7 órakor magyarországi tapasztalatai­ról. Ugyancsak lesz két más előadó is ezen az estélyen. Tisztviselőválasztás Az East Pittsburghi Magyar Dalárdában november • 28-án tartották a tisztviselőválasz­tást. 1949-ben a következők vezetik a dalárda ügyeit: Munkácsi Andor elnök, Te­­rényi A. Frigyes aleinök, Le­­mák János jegyző, Parti Pál levelezőtitkár-pénztárnok, ifj. Orosz József pénzügyi titkár, Hudák János könyvtárnok, Mikula János és Márta And­rás bizalmi férfiak, Orosz Já­nos és id. Orosz József ellen­őrök és Haas Dezső ajtóőr. Hazelwoodi Magyar Társaskör November 28~án volt a tiszt viselőválasztás. 1949-re a kö­vetkezők kerültek a Társaskör élére: Gregosits István elnök, Herpák András aleinök, Ho­gy a János titkár, Lepedő Jó­zsef jegyző, ifj. Petro István pénztáros, Kujbus Lajos ellen­őr, Molnár Imre gazdasági igazgató, Burkus Béla, ifj. Nagy István, id. Petro István, Lepedő András számvizsgálók, Gregosits István, Hogya János és Püspöki János a Home Loan Corp. tagjai, Gregosits István és Herpák András UMCA és nagybizottsági de­legátusok. Karácsonyi party PITTSBURGH. — Az itte­ni Magyar Társaskör vezető­sége karácsonyra a tagok gyermekei részére 120 Flow­ers Ave. helyiségében partyt rendez és ezúton felkéri tag­jait, hogy gyermekeiket hoz­zák el. Filmet is fognak be­mutatni. Verhovay 34. fiók PITTSBURGH. — Decem­ber 12-én, vasárnap délután a hazelwoodi Verhovay 34-ik fióknál évvégi gyűlés lesz, Foczman Józsefné, 247 Ha­milton St., néhány hetet töl­tött szülőfalujában, a vasme­gyei Rábakethely községben, ahol sok év után viszontlátta 78 éves, gyengélkedő édesany­ját és fivéreit. Szeretettel fo­gadták, ami csak természetes, és bizony nem szívesen enged­ték el. De vissza kellett jön­nie — november 29-én már vissza is érkezett. Honvágy Szabó András és neje egy évvel ezelőtt jöttek ki fiukhoz Szabó Ferenc üzletemberhez. De nem tudták megszokni az idegen környezetet, főleg pe­dig azt, hogy itt egy egészen más nyelvet beszélnek. így hát elhatározták, hogy vissza­mennek Mátészalkára, ahol mindenki érti az édes anya­nyelvet s ahol, úgy hiszik, még a sirhänt alatt is jobb lesz, mint idegen földben. Az öreg Szabóékkai együtt elutaztak az óhazába Fodor Lajos és neje is — Tisza ma­gyarosra, és Csonka Dánielné. Hazament Csengeri Viktorné is, mert a férjét nem tudta ki­hozatni Amerikába. KINSMAN SQUARE LUNCH “Jó étel jó egészség” « KITŰNŐ SZ0LGÄLAT • MÉRSÉKELT ÁRAK 9216 KINSMAN mely alkalommal választják hz 1949 évi tisztviselőket. A gyűlés a Magyar Társaskör helyiségében lesz, 120 Flow­ers Ave. BENNETT AUTO SERVICE IGNITION SPECIALISTÁK Shaker Square közelében • $4 árengedmény régi battéri­ájáért, ha uj Parkwaod vagy más gyártmányt vesz. • Minden uj battéria vásárlásá­nál megvizsgáljuk villanyos felszerelését. • Autótest és sárhányó javitás. 12810 Buckeye Rd. WY 0549 Floyd Bennett, tulajd. METRO SHOPPE KÜLÖNLEGESSÉGEI: NŐKNEK ÉS GYERMEKEKNEK SLACKOK Nadrágok — öltözékek — Szoknyák SLACKOK RENDELÉSRE 4804 Lorain Ave. — OL 1484 Mgrr. Margaret Metro Frank Blazek Ray Schwartzenberg Fish — Oysters — Clams Sea Food In Season W. 25-Lorain Market & Central Market House IGALIS LUNCH NAPI KÜLÖNLEGESSÉGÜNK és vasárnapi csirkevácsoránk izleni fog önnek! | Mindig kitűnő a Gali’s Lunch ebéd - | figyelmes kiszolgálás— mérsékelt á'rak. 9208 KINSMAN BUCKEYE JEWELERS BRILIÁNSOK - ÓRÁK EZÜST ÉKSZEREK • KITŰNŐ ÓRA ÉS ÉKSZER JAVÍTÁS 11611 Buckeye Rd.—RA 0584 Cleveland 20, O. SABO BROS. Kitűnő felszerelés falpapirok, f estétkek, Plumbing, Vasáruk, Gázmelegitők, Épületállások, Villany felszerelésekben. 12020 Buckeye Rd. LO. 3535 WILLIAM B. PECSŐK ÜGYVÉD ÉS JOGTANÁCSOS Volt U S kerületi tárgyaló ügyész Tel. MAin 4444, esle CEdar 0845 Fidelity Bldg. - 1940 E. 61h St. Cleveland 14, Ohio Havass György KÖZJEGYZŐ I A Jó Pásztort is képviseli Gyógyszer re -epteket a leglelki­­ismeretesebhen elkészítünk K. N. Bannot. R. W. McLeod BOulevard 2200 THE KURTZ DRUG CO. 14715 Detroit Avenue Lakewood, Ohio JÓ ENNIVALÓK JÓ KISZOLGÁLÁS JÓ BOR — LIKŐRÖK BELLE GRILLE 808 PROSPECT Moravec Bakery Lakodalmakra, keresztelőkre a legfinomabb torták, sütemények, fűszeráruk 11510 BUCKEYE ROAD Cleveland, Ohio KATOLIKUS CÉG; A South Norwalk) magyarok TEMETKEZÉSÉT legjutinyosabb iron végzi) A. J. COLLINS CO. temetkező és balzsamoz* North Main St.. South Norwalk BÚTOROK É8 LAKÁS. BERENDEZÉSEK. VICTROLÁK ÉS LEMEZEK Telefonsaim! 747 Nagy választék paplanokban, » »l«nrend# bankettekben b GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szivvel, de a jó Isten sz.ent akaratában megnyugodva^ jelentjük, hogy a szeretett férj, apa, nagyapa, test­vér, koma, sógor és rokon, a Veszprém megyei nagydémi illetőségű ID. MESTERHÁZI JÓZSEF rövid betegség után, életének 67-ik, boldog házasságának 41-ig évében 1948 november 26-án, pénteken este 7 órakor 111 Ambro­se St.-i lakásán visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése november 29-én, hétfőn reggel fél 9 órakor a Gowen-féle temetkező intézetből, 9 órakor pedig a Szent László templomból ment végbe. A szentmisét és a gyászszertartást Ft. Body J. Kapisztrán végezte, megható gyászbeszéddel. Földi ma­radványait a Szent Péter temetőben helyeztük örök nyugalomra. GYÁSZOLJÁK: bánatos özvegye; gyermekei: Mária, férj. Dán­­kánics Viktorné és családja, fiai: ifj. Mesterházi József és csa­ládja, Mesterházi István és családja, Irén, férj. Burke Jánosné és családja; testvére; Mesterházi Imre és családja (Marsteller, Pa.), komái, sógorai, rokonai, egyleti tagtársai, ismerősei és az össz­­magyarság. . KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mélységes gyászunkban sem feledkezhetünk meg, hogy hálás köszönetét mondjunk azoknak, akik gyászunk nehéz óráiban vi­gasztalásunkra siettek, akik kedves halottunk ravatalát virágokkal diszitették, és akik szentmisét szolgáltattak. Külön köszönet Ft. Body J. Kapisztránnak a megható gyászbeszédért, Gowen teme­tésrendezőnek a tapintatos rendezésért. Fogadják hálás köszöne­­tünket a Szent Név Társulat tagjai, akik kedves halottunk rava­talánál közös imát mondtak, a Szent Imre Herceg Egylet és a Woodmen of the World 93-ik osztály tagjainak, kik a halottvivők szomorú tisztségét töltötték be. Végül fogadják köszönetünket mindazok, akik autóikkal rendelkezésünkre álltak vagy bármely más módon segédkezet nyújtottak a megpróbáltatás nehéz órái­ban, és mindazok, kik kedves halottunkat utolsó útjára elkísérték. Legyen álma csendes és emléke maradandó! New Brunswick, N. J., 1948, december 6. ÖZV. MESTERHÁZI JÓZSEFNÉ éc GYERMEKEI. ! Hírek Pittsburgh j és környékéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents