A Jó Pásztor, 1947. augusztus (26. évfolyam, 31-34. szám)
1947-08-01 / 31. szám
PAGE 2 OLDAL A JÓ PÁSZTOR — THE GOOD SHEPHERD AUGUST 1, 1947 A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B T. TÁRKÁNY ala pitotta____________ Megjelenik minden pénteken Publ ished every Friday Published by — Kiadó GÉZA PEREY PUBLISHING COMPANY, INC. Szerkesztő GÉZA PEREY Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 11426 BUCKEYE ROAD CLEVELAND 4, OHIO Telefon: CEdar 9141 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre............................$4.00 Fél évre............................ 2.00 SUBSCRIPTION RATES One Year $4.00 Half Year ..,....................... 2.00 Entered as second class matter September 1st. 1933, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3, 1879. AZ ORSZÁG TÖBBSÉGE VAGYUNK Irta: CZAPIK GYULA egri érsek Oceánjáró "Dodd" Osborne most másodszor járja körül a tengereket anélkül, hogy rendes térképeket vagy iránytűket vinne magával. A hajó a 13 tonnás "Lovely Lady'»', Londonból indult i§s a mostani utón tízezer mérföldet szándékszik bejárni rajta a gazdája. Az első utón Angliából Délamerikába vitorlázott térképek nélkül. Mondják meg az igazat Minden kertelés, minden takargatás, minden szépitgetés nélkül. Ezt követeli a kormánytól egyre hangosabban az egész amerikai nemzet, amely érzi, hogy az ut, amelyen haladunk, uj háborúhoz vezet ás érzi, hogy azt nem birjuk elkerülni. Ez a visszahatása annak a politikai fogásnak, amelyet néhai Roosevelt elnökünk használt akkor, mikor 1940-ben újraválasztása előtt állott, immár harmadizben és amikor győzelmet biztosítandó minden áron, Boston városában és a rádión keresztül ezt mondta: — Biztosítom az amerikai apákat és anyákat, hogy fiaik nem mennek külföldön háborúba. Később, mikor már kimagyarázásra volt szükség, megpróbálta hozzátenni e szavakat: — Kivéve, ha megtámadnak bennünket a külföldiek. Felesleges volt ez az utólagos hozzátoldás. Mikor Pearl Harborban megtámadott bennünket a japán, még néhai Roosevelt csodálatos ékesszólása se tudta volna az amerikai nemzetet visszatartani attól, hogy fegyvert ragadjon és önmagát megvédelmezze. A kongresszusi vizsgálat azonban egyre világosabban állapította meg, hogy mi már háborúban voltunk akkor is, mikor Roosevelt választási Ígéretét tette, persze titkolt és burkolt módon, amint hogy Truman elnök most hasonló nyomokon jár és nem mondja meg a nyers igazságot nekünk, akik az uj háborút szintén meglepetés gyanánt kapjuk. A Fehér Ház lakója és miniszterei azt gondolják: — Az amerikai nemzet addig nyugodt és boldog, amig nem ismeri a valóságot. Addig lehet hajlítani, addig lehet elhitetni vele azt, hogy békében élhet. Ezt a felfogást azonban a magyar nyelv “orrunknál fogva való vezetésnek”- tartja és az amerikai nemzet túlnyomó többsége, ha más kifejezést "is használ, de úgy érzi,, hogy ismét félrevezetik, a való helyzetet nem tárják fel előtte. ^ Minden jel arra mutat, hogy kormányunk erősen készül VILÁGFOLYÁSA- ESEBÉNYEK ILYEN A DINNYÉSÉK SAJTÓSZABADSÁGA Egy amerikai újságíró, aki három hónapot töltött a Szovjet paradicsomban, a hozzá intézett kérdésekre többek között igy felelt: “Nem igaz az, hogy a Szovjetben semmiféle szabadság nincs. Éppen ellenkezőleg: a Szovjetben sokféle szabadság van, bár ezek merőben ellenkeznek a mi szabadságunkkal.” “... Például?” “Well: például, a Szovjetben mindenkinek szabad koplalni és rongyosan járni... Mindenkinek jogában áll igazi éhbéréirt 12-14 órát dolgozni naponta . .. Mindenkinek szabad azt gondolnia, amit akar, csak éppen nem szabad kimondania, amit gondol... Mindenkinek szabad egy-szoba dconyhás lakásban másik négy családdal együtt laknia ... Mindenkinek szabad Stalin Atyát és a szovjetviszonyokat égig magasztalnia ... Mindenkinek szabad Stalin Atyáért és a vörös maszlagokért meghalnia ... És igy tovább. Még sok-sok ehez hasonló szabadsága van az orosz népnek a szovjet-paradicsomban ...” ... Pontosan - igy vagyunk most a Dinnyés-Rákosi féle magyar sajtószabadsággal is. Magyarországon ugyanis törvényt hoztak arról, hogy aki a magyar viszonyokról “valótlanságot” hiresztel, az életfogytiglani börtönnel, súlyosabb esetben halállal büntetendő. -No már most mi az úgynevezett “valótlanság?” Ha például valamelyik újság azt írja, hogy Magyarországon az igazi demokráciának hirehamva sincs: akkor kétségtelenül a legtisztább igazságot írja meg. Viszont a Dinnyés-Rákosi kormány felfogása szerint ez az állítás “nemzetgyalázó valótlanság” amiért életfogytiglani börtön, vagy halálbüntetés jár! Tessék már most elképzelni, hogy ilyen sajtótörvény mellett a magyar lapok valóban igazat merjenek Írni! Vagy tessék elképzelni, hogy lehet egy olyan országban valódi demokrácia, ahol ilyen törvényt hoznak? Ám hogy a dologba valami tévedés ne csúszhasson bele és hogy a külföldi újságírók se merjék megírni az igazat: Mihályfi propaganda miniszter csak éppen alapokban jelentette ki, hogy a törvény a külföldi újságírókra is vonatkozik, tehát azok is halállal büntethetők olyan “hirterjesztésért”, mely a magyar kormányzat felfogása szerint “valótlan híresztelés.” ... Szegény, elvetélt, szégyenteljes magyar demokrácia, ahol a vörösök szellemében erre a sajtószabadságra mondják azt, hogy cenzuramentes teljes sajtószabadság van. Hogyne: a magyar sajtónak is szabad azt gondolnia, amit akar, csak éppen nem írhatja meg. Viszont szabad a magyar sajtónak mjÄOit megírnia, ami a vörös'" ai uralmat égig magasztalja! Tehát ilyen, de csakis ilyen sajtószabadság va ma Magyarországon! VÖRÖS NAP AZ ŐSI KÍNA FELETT. Erős a gyanúnk; hogy a Szovjet szándékosan köti le Amerika és a világ figyelmét az európai problémákkal, hogy ennek segítségével elterelhesse a figyelmet a 450 milliós Kínáról, melyet meg akar hódítani. A kínai honvédelmi minisztérium a kínai parlament előtt nyíltan megvádolta a Szovjetkormányt azzal, hogy a Mandzsúriában harcoló 800 ezer kommunista hadseregből 700 ezer mandzsut és százezer koreait a szovjetkormány szerelt fel és képezett ki, hogy ezzel a kommunsitáknak segítsen leverni a kínai nemzeti csapatokat. A Szovjet azonkívül a szokásos gyalázkodásokkal és “hódítási” rágalmakkal valósággal kiszekirozta a csekélyszámu amerikai hadsereget is Kínából. Maga Marshall tábornok is csapdába esett, amikor pár hónappal ezelőtt nagy elbusulással kijelentette: “Mi nem hagyjuk magunkat rágalmazni... Mi könnyen bebizonyíthatjuk, hogy nem akarunk Kínában hódítani. Egyszeaz uj háborúra. Nem tehet róla! Látja, tudja, hogy akik velünk szemben állanak és akiket Moszkva vezet hatalmi parancsszóval, azok minden lehetőt megtesznek, hogy bennünket felizgassanak. Azt akarják, hogy mi tegyük az első ‘'ámadó lépést, tehát utólag “önvédelmi harc” felől beszélhessenek. Ez természetesen valótlan! Se az amerikai nemzet, se kormánya nem akar uj háborút, de ereje tudatában és nemzeti becsületének érzésében nem fog az elől kitérni, ha reákényszeritik. És kihívó mozdulatokban nincs hiány. Molotov orosz külügy-miniszter és Gromyko, aki Moszkvát a United Nations tanácsában képviseli, minden lehetőt megtesznek, hogy mi mondjuk: .— Elég volt a komédiából! Lássuk hát, hogy ki a legény a csárdában? A múlt megmutatta, hogy ha erre kerül a sor, akkor az Egyesült Államok lesz az erősebb. rüen kivonulunk Kínából, sőt ezentúl még muníciót sem küldünk, nehogy azt mondják, hogy mi pártoskodunk ...” Mi akkor nyomban megírtuk, hogy ez gyenge, gyermekes és felelőtlen kijelentés, amin az oroszok csak jóízűen mulatnak és örömükben még a vén orosz diplomaták is kozák táncot járnak. Most végre kezdi belátni súlyos tévedését Marshall is, mert éppen a napokban javasolta, hogy a U. S. küldjön Kínának 135 millió töltényt és 30 ezer gépfegyvert. Magyar ázatképen azonban hozátette,. hogy ezt a muníciót a kínai kormány még a hábqru alatt rendelte, de akkor nem lehetett leszállítani, tehát most elkésetten mégis leszállítják... Igazán kár volt a magyarázatért, mert a Szovjet ebből megint csak gyengeséget fog kiolvasni, amit ravasz fodorlatokkal ismét, csak saját javára fog kihasználni. A U. S. ugyanis ezzel a magyarázattal a saját számára állított fel tilalmat a jövőre nézve. És ha a dolgok úgy alakulnak, hogy a jövőben újra muníciót kell a kínai kormánynak szállítani, akkor ugyancsak törheti majd a fejét, hogy milyen kifogást találjon az újabb alkalommal. A férfias és a U. S.-hez méltó az lett volna, ha kijelentettük volna, hogy a Szovjet által felszerelt 800 ezer főnyi kínai komunista sereg ellensúlyozására, mi EGY MILLIÓS kínai hadsereget fogunk felszerelni! Mert ennek a mulasztásnak a jövőben még végzetes következményei lehetnek és sok százezer amerikai katonafiu az életével fizethet majd érte. A SZERETETBŐL BUKÁSRA VIZSGÁZTAK AZ AMERIKAI ASSZONYOK Az amerikai törvényhozás előtt egy nagyjelentőségű törvényfavaslat fekszik. A Straton féle törvényjavaslat ez, mely azt javasolja, hogy a megkínzott, haláltáborokból menekült európai menekültekből az amerikai kormány négy év alatt engejen be 400 ezer személyt, gondos erkölcsi, egészségi és képességi, valamint fizikai kiválogatottág mellett. A törvényhozás bizottságot küldött ki a törvény tanulmányozására. A bizottság pedig elsősorban az ország legnagyobb egyesületeihez fordult véleményért. A legtöbb országos egyesület helyeselte eddig a törvényjavaslatot. Helyeselte többek között a második világháború sok millió tagot számláló fiatal veteránja is, akik a szenvedések arányával és vérük hullásával áldoztak a Haza oltárán. De Amerika női klubjainak országos szövetsége, mely három millió női polgárt képivsel: (Folytatás a 6-ik oldalon) 'Most már szabadon beszélhetünk mi, akik a sors fordulata cs a fclellürk levő hatalom jóindulatából manapság a JÓ PÁSZTOR amerikai magyar nyelvű hetilap szerkesztési teendőit látjuk cl, hogy szint kell vallanunk mindazon dolgokban, amelyek manapság a nemzetközi viszonylatokban történnek. Mi, elveinkhez és tisztességérzetünkhöz hiven soha senkit nem bántottunk, tiszteletben tartottunk minden amerikai magyar egyéni gondolkozását, még ha az merő ellentétben állott is a mi felfogásunkkal, meri amerikai polgár voltunk erre tanított bennünket: — Az Egyesült Államokban mindenki szabadon gondolkozhatik, ha talán nem is helyesen. Az amerikai alkotmány azonban csak a gondolkozás, az Írás és beszéd szabadságát mondta ki és nem azt, hogy bárki tetszése szerint cselekedhetik halárain belül és kivül. Ebben se befolyásolja vagy tilalmazza addig, amig cselekedetei nincsenek a köz, azaz a nemzet kárára. De mikor valaki túllépi ezt a határt, akkor ez az ország se néz el neki semmit. Mi, amerikai magyarok, manapság két részre vagyunk oszolva. Az egyik csoport, amelynek kötelékébe tartozunk mi magunk is, nyílt becsületességgel vallja: — Igaz és feltételek nélkül való fiai, hivei vagyunk az Egyesült Államoknak. Ragaszkodunk annak állami rendjéhez úgy, amint azt az alkotmány és törvényeink előírják. Ellenállunk annak, hogy ezt a másfél évszázad alatt, kipróbált állami rendet bárki megbolygassa akár szóval vagy írással is. És ha ez a megbolygatás túlzásokba menne, ha erőszakot használna vagy csak hirdetne, akkor mi életünk árán is megvédelmezzük a mai állami rendet. A másik csoport, amelynek sok oly tagja van, akiknek jóhiszeműségéi, meggyőződésből eredő magatartását nem vonjuk kétségbe, ezzel szemben a Marx elveket vallja és azt hirdeti: — A fegyveres forradalomtól se szabad visszariadnunk azért, hogy az Egyesült Államok mai kormányzási rendjét megváltoztatva, itt is olyan proletár uralmai teremtsünk, mint azt Oroszország tette, amely — nézetünk szerint — az egyedüli igaz demokrácia. Truman elnökünk, törvényhozásunk, egész kormányzatunk és nemzeti érzésünk többségének véleménye szerint ennek a másik csoportnak nincs helye Amerikában. A szélsőségesen balfelé hajló, a Moszkvában megváltást látó elemeknek kikutatását és kiirtását bár egyelőre kis mértékben és szerény eszközökkel már megkezdte Amerika. Nem ment annyira, mint Stalin. Nem nézett körül gyilkoló indulattal, villogó szemekkel és nem mondta: — Aki velem szembeszáll, aki ellenem mond, annak halál a büntetése. Az Egyesüli Államok úgy érzi, hogy nem igazi demokrácia az, amelyben emberek békés módon nem mondhatják el a magukét és a tisztességes, az alkotmányos utón, tehát szavazataik árán nem törekedhetnek arra, hogy a most fenálló államrendei megváltoztassák. Ez Oroszországban lehetetlen és akik keleti demokrácia felől beszélnek, nagyon jól tudják, hogy nincs igazpk. Tudják, hogy Moszkva ma teljesen hitleri diktatúrát gyakorol és hitleri álmoktól kábítva akarna az egész világ korlátlan ura és leigázója lenni. Abba a csoportba, amely ezt műveli, őszinte sajnálatunkra testvéreink, amerikai magyarok is tartoznak. Bizonyára meggyőződésből, bár jó idő óta mi is gyanakodva nézzük tetteiket, M.ert hiszen igen gyakran elszomoritó írásaik és szavaik mögül kicsillog a fenyegetés: _ Várjatok! Majd ha mi uralomra kerülünk Amerikában, lámpavasra juttok. Nem azzal biztatnak bennünket, hogy várjatok, majd ha eljön amerikai földre is a boldogító szovjet rendszer, akkor mindnyájan egyenlőek leszünk, mindnyájan egyforma jólétben élünk, nem lesz rangkülömbség, hanem a lámpavasat helyezik kilátásba. A társadalmi középosztály teljes kiirtását, a vallás, az Istenbe vetett hit teljes eltörléséi, a krisztusi tanitások teljes megtagadását, beleértve azt is, amit Mózes és a próféták hirdettek, mert hiszen az éppen olyan bóditó mákony előttük, mint amit a názáreti ember hirdetett. Arról azonban mélységesen hallgatnak, hogy a Stalin országában nincsen egyéni szabadság. Többek között például nincs munkás unió, amely szerződésbe foglalja a negyven órás munkaidőt, a munkabér nagyságát és a munkás jogait a munkaadóval szemben. Arról hallgatnak, hogy orosz földön csak egy munkaadó van, Stalin és ha az napi tizenkét óra munkát követel éh-bérek mellett és azt bárki nem teljesiti, Szibéria rabsága vár reá. Igen, erről hallgatnak! Némán és hazug módon. Vannak amerikai magyar sorainkban emberek, akik vakon hisznek ebben ezernyi csalódásuk dacára. Ezek voltak azok, akik mikor Stalin szövetségre lépett Hitlerrel, a Fehér Házat piketslték azzal, hogy Amerika maradjon távol ilyen "imperialista" háborútól. Ne adjon segítséget Stalin ellen, aki Lengyelország felét, Finnország és a balti országok egészét elnyelte Hitler Adolf seregeinek nála nagyobb jelentőségű támogatásával. Piketeltek, hogy mi ne küldjünk fegyvereket és hadi szereket Hitler leverésére, mert hiszen vele egy táborban volt akkor Stalin is. A kocka azonban fordult. Az éhes, az örökké éhes Hitler reátámadt Stalinra is és akkor ugyanezek az emberek, amerikai magyarok, egyszerre üvöltve követelték, hogy tegyünk meg mindent Stalin megmentésére. Megtettük! Most aztán itt a hála érte. Ma arra izgatnak, hogy Amerika feküdjön hasra és Stalin valamelyik Quisling je legyen az Egyesült Államok ura, diktátora, mint Rákosi Mátyás magyar földön, mint Tilo-Broz József Yugoszláviában. Vanaak amerikai magyar sorainkban emberek, akik ezt nyíltan hirdetik és éppen ezért legalább elismerésre méltók. Az őszinteség akkor is szép, ha rossz utón jár. De vannak köztünk olyanok is, akik ezt közvetett módon teszik. Ártatlan arcot öltve, az igazság köpenyét mutogatva. De ez a köpeny nem fehér, hanem fekete és kilátszik, kiérzik alóla a lóláb. Szerencsénkre az amerikai nemzet felismerte ezt és többé már nem lehet félrevezetni. Hirdessen “A Jó Pásztor” hasábjain és a kívánt eredmény nem maradhat el! Minket nem fog meglepni legkevésbbé sem az, ha táviratot kapunk Magyarországról, hogy Magyarország bíboros hercegprímását, az egri érseket és néhány főpap társukat összeesküvés címén hamarosan fogságra vetik. Aki ma másként mer gondolkozni és főleg ha kifejezést is mer adni azon gondolatainak, amelyek élesen szemben állanak azokkal az elvekkel, amelyeket az orosz szuronyok védelme alatt állók hangoztatnak, azok el lehetnek készülve a legrosszabbra is. A krisztusi tanításokat követők felfogásainak azonban mindig voltak vértanúi és csak dicsérettel említhetjük, hogy protestáns magyar főpapjaink között is számosán vannak akik hasonló kemény gerinccel lépnek fel elveik mellett Vallási tekintetben ma nincs külömbség katolikus, reformé tus és lutheránus között, mindnyájan elsősorban magyarok és igazán örvendetes, hogy ennek mását fényes módon látjuk a magyar zsidóság körében is. Azoknak szine-java egyforma erővel küzd magyar fajának szabadságáért. A mai magyarországi helyzetben szokatlanul bátor, férfias hangon szólal meg az egri érsek és A JÓ PÁSZTOR szerkesztősége örömmel közli itt következő sorait, amelyek igy hangzanak: Vegye tudomásul az egész világ, hogy mi vagyunk ennek az országnak legnagyobb sokasága: mi, a kereszténység hitvallói. Ámde e megállapítást ne olyan értelemben magyarázzák, mintha tömegünkkel bárkit fenyegetni akarnánk. A kereszténység ismeri a történelmet és nem lesz az erőszak tábora... A kereszténység két évezred tapasztalata után nem akar meggyőződései ellenére szolgajáromba fogni tömegeket. A kereszténység ellenségeivel kapcsolatban emlékezzünk Szent Pálnak a zsidókhoz irt, Istenre vonatkozó szavaira: “Ismerjük azt, aki igy szólt: Enyém a bosszú és én megfizetek!” Mi keresztények nem az ellenünk fonchorkodókra Isten megtorlásának tüzét kívánó tömeg vagyunk, hanem a keresztrefeszitett Jézussal imádkozó sereg, ajkunkon Urunk szavával: “Atyánk bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Nem átkot szórunk, hanem az Isten megvilágositó és szeretetébe vonó kegyelmét kérjük mindazoknak, akik megtévedve, avagy megtévesztve ellenünk acsarkodnak. Örvendetes, hogy mi Krisztus hívei sokan, sőt minden, részre bontó szétdarabolás fölött az ország többsége vagyunk. Ez elég cim, hogy szabad életünkhöz természetadta jogunkat megköveteljük. Ámde érezzük, hogy a többség cimén kívül még nagyobb erő a .miénk! Miénk az égi igazság, miénk az igazság szerinti, martiriumig kitartó hit és miénk: az Isten!
