A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-11 / 157. szám
OLVAS Tisztelt Szerkesztőségi ! Ezúton szeretném megkérni Önöket, hogy szíveskedjenek közzétenni köszönetemet hat „Anonym” magyar hölgynek. Vasárnap, június 6-án Manhattan-ben a Comway-ben szerettem volna még utazásom előtt vásárolni négy gyerekemnek. Az üzletben a retikülömet valahova letettem, ami egyszerűen eltűnt. Benne volt még ötszáz dollár, a lakáskulcsom, az összes telefonszámom, otthoni igazolványaim, szerencsére az útlevelem nem. Ott álltam egy penny nélkül, telefonszámok nélkül, hogy egyáltalán valakit tudjak értesíteni a történtekről. Már az őrület határán voltam, amikor meghallottam a magyar hangokat , magyarul beszélő asszonyokat. Talán a Jóisten vezérelte őket a közelembc. Elmondtam nekik a történetemet, hogy hol lakom, s nem tudok “hazamenni”. Az első kérdésük az fi* volt, hogy mennyi pénzre volna szükségem. Tizenkét dollár lett volna az összeg, amit ók szó nélkül, azonnal összeadtak. Kértem őket, hogy adják meg a címüket, s visszaküldöm valamelyikük címére a pénzt. Ok hallani sem akartak róla, de egv papírra felírtak két telefonszámot, hogy értesítsem őket, hogyan értem “haza”. Idegességemben azt a papírt is elvesztettem. Tűnődtem, hogy mi úton-módon tudnám a hölgyeknek köszönetemet kifejezni, így jutott eszembe A Híd szerkesztősége. Reménykedem, hogy közülük talán akad egy, aki olvassa az újságot. Az egyik hölgy neve Klári volt. Nem is tudom elképzelni, hogy mi lett volna velem, milyen tortúrával kerültem volna vissza szálláshelyemre, ha a hölgyek nem segítenek rajtam. Jó érzés fogott el, hogy a magyarok azért összetartanak, ha valaki messzi idegenben van, távol a Hazától, s nem közömbösen reagálnak bajbajutott honfitársukra. Valószínűleg mire e sorok megjelennek én már, remélem, otthon leszek, ha nem jön még valami közbe. Két hét múlva utaznék haza. A Jóisten áldja meg őket és segítse a sorsukat. Köszönettel: Tölgyesné Június 5-én, szombaton került sor New Brunswickban a már komoly hagyománnyá érett, és a most 29. alkalmat megért Magyar Napok fesztiváljára. (Fotók: Deák Ferenc)