A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-06-11 / 157. szám
2004. JÚNIUS 11. Irodalom A HÍD 25 Az agy Jack Hahn Mottó: „Karod izmait, sámsoni erejti játszva fekteti kétvállra parányi agyad - ha engeded" Az emberi test idegrendszerén az agy úgy uralkodik, mint az oroszlán a dzsungelben, a sas a madarak világában, az édes melódia a vidáman lebegő lelkekben. Ez a kis testrész erőteljes vakmerőséggel irányítja, befolyásolja gondolataidat - ha van merszed meglátni az igazságot. Erre gondoltam, amikor észrevettem, hogy az utóbbi években barátok, rokonok, ismerősök mind inkább kitérnek, ügyes halandzsával az egyenes válasz elöl és bizonyos sikereimet - halálra hallgatják. Nem kívánom senkitől, hogy angyalként viselkedjék, mert én sem teszem azt,- sőt... viszont mindig vigyázok arra, hogy' amit nappal teszek, amiatt ne kelljen este szégyellni magam, ha egyedül maradok. 60. életévem után tekintettel vagyok barátaim érzelmeire, elnézem gyengeségüket, s - akármilyen furcsán is hangzik - ellenségeimét még inkább. Hogy' vannake ellenségeim? De még mennyien! Akinek nincs, akit mindenki szeret, - az a világ legunalmasabb embere. Barátoknak nem kell semmit sem bizonyítani. Ellenséged felé bizonyítani akarsz, hogy' boldog szívet melengető örvendezéssel mondhassad: - Ezt csináltam- most pukkadj meg! Az említett kor elérésével a gazok elleni gyűlöletem megvetéssé változott. Meglágy'ultam: nem érdemes a csirkefogókat meggyőzni, hogy aljasok. Izgulékony idegrendszerem központja, az agyam nyújtotta az óriási előnyt, hogy rendelkezzem lelki erővel, félelem nélkül kimondani, írni, amit érzek és tapasztalok. Odáig mentem, hogy' barátaim unszolására részvét-nyilvánító levelet küldtem egy ellenségemnek, testvérének elhalálozása alkal-Csinger Beatrix Balatoni köd Sejtelmes végtelenség, Tejfehér-zafír-kékség... Orrom előtt lágyan lebeg, Szemem vibrál, pillám remeg. Elmosódottan összeolvad A víz s a levegő, mint a holnap, A holnapután s azután... Elmém fodrai mind kuszán. Lelkem csendesen piheg, Az idő fáradtan liheg, De rohan tovább megállás nélkül, S körülöttem a világ egyre csak szédül. mával. Szűkkörű gondolkodása, gyűlöletéből fakadó gyilkos, de teheteden dühének ismeretében küldtem el a levelet. Nem válaszolt, mert nyilván úgy érzi halálosan megsérti szegény fejemet, nem gondolván arra, hogy fejére olvasom Jézus mondását: - Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. - Az előrehaladó évek elterelik figyelmemet saját hibáimról. Kidolgoztam egy lelki folyamatot, ami minden este, nyugovóra térésemkor, már hivatalos eljárássá izmosodott: minden éjjel más tárgy, más esemény felett törtem pálcát. Az ismert dalt dúdoltam magamban: - Ha 24 órára uralkodhatnék a világ felett Együk éjszaka a TV időjósa felett ítélkeztem, aki péntek reggel, nagy7 hűhóval, halálos biztonsággal, borút, esőt, Kanadából beáramló szelet ígért. A hallgatók fele azonnal lemondta a péntek esti vacsora rendelést, valamint a szombat esti programot, mert vacak időben a legjobb otthon maradni. Este nem esett az eső, a kanadai szél még véletlenül sem gondolt amerikai behatolásra. Szombat reggel gyönyörű időre ébredt a minden programot, baráti összejövetelt lemondott, szomorú polgár.- Ezeket a jól megfizetett rémhírterjesztőket duplán kell megbüntetni - hozom meg az ítéletet - mert másnap nem kémek bocsánatot, sőt meg sem említik baklövésüket. -Egyik nap a Supermarket pénztáránál sorban állva, az állványokra rakott, olcsó hetilapok címeit kezdtem tanulmányozni.- Greta Garbo egész vagyonát egy' 21 éves stricire pazarolta -- Reagan elnök azért szunyókált a kormány ülésein, mert egész éjszaka ivott.- Erzsébet anyakirálynő .. - hogy mi történt Őfelségével, már nem tudhattam meg, mert tovább kellett rukkolnom, de azt kívántam, bár lenne késő éjszaka, amikor hatalmamban lesz ítélkezni. Egész nap kísértenek a traccs-újságok olcsó, sivár hazugságai, amelyek úgy hatnak, mint az utcai nő, aki üzleti trükkből fél számmal kisebb szoknyába szorítva riszálja dombomló farát. Eljött az éjszaka. Magamra húztam a takarót, becsuktam szememet és megnyitottam a tárgyalást:- Minden újságírónak, legyen jó vagy rossz, tehetséges vagy sem, az 1791. december 15-én kibocsájtott amerikai alkotmány értelmében jár a szólás- és sajtószabadság - foglaltam össze gondolataimat, miközben másik oldalamra fordultam - de minden kósza, hazug, hírhaj hászás érdekében írt, alaptalan pletykáért, amit az író bebizonyítani nem tud, - egy évi börtönbüntetést kell kapnia. -Nem mindig ítélkezem szigorúan, mert emberbarátságom eseményekre, alkotásokra vár, amelyek az emberiség jövőjét biztosítják és őszinte szívvel köszönöm meg, halk alázattal nyugtázom a mai zsenik alkotásait, mint a computer ismert és ismeretlen dolgozóiét, akik munkájuknak eredményeként a beteg társadalom (ha még nem késő) meg fog gyógyulni és nem a négy-öt évtizedenként visszatérő háborún dolgoznak, hanem azon, hogy senki se térjen éhesen nyugovóra, mindenki tudjon ími-olvasni és egyetlen élőlény se haljon meg idő előtt, mert nem tudja megfizetni a horribilis kórházi számlát. Alkoholistává vált barátomat sem ítéltem el kegyetlenül, hanem erkölcsi prédikáció helyett két kis pappendeklire írt mondatot nyújtottam át neki azzal, hogy egyiket íróasztalára, másikat autójának rádiója mellé helyezze el. A táblácskák szövege a következő volt: - Ha hazaérkezel a napi munkából és felöltőben, kalapban indulsz tölteni magadnak vacsora előtt egy pohár italt, amit vacsora után még több követ, - gondolj arra, hogy fogod érezni magad holnap reggel. -- Ma éjjel nincs ítélkezés - adom ki magamnak a parancsot, hiszen a bíróság is tart 2-3 napi szünetet. De nincs menekvés, agyam zakatol, nem enged meghátrálni a szigorú törvényhozás elöl, mert naponta száz és száz dolog történik körülöttem, ami nappal rövid idő alatt eltűnik, de késő este visszatarthatatlanul visszatér, mint az elhajított bumeráng. Ismét éjjel egy óra van, amikor kiadom a parancsot:- Ausztriában, ahol a Duna vize piszkos szürke, nem szabad a turista folyóiratokban, újságokban a Dunát, mint gyönyörű „kék Dunát” hirdetni, - még a Strauss-keringőben sem. A játék titkos szenvedéllyé vált. Minden éjszaka újabb probléma felett ítélkezem. Egyik éjszaka az ifjúság hibái, bűnei voltak napirenden.- A mai ifjúság nagy tömege nem tud helyesen írni, olvasni, számolni - vádol belső hangom -, a zsíros hamburgertől, több száz kalóriát tartalmazó hot dog-tói, pizzától, az elmaradhatatlan cukrozott cola-tól, édességtől csepegő süteményektől idő előtt elhízik, trágár szavakat használ, tehát - a jövő generáció bajban van! Könyv nem érdekli, az újságokban csak a vicc- és sportrovatot olvassa, tudatlansága megvédi a társadalmi problémák meglátásától. Az egyetemen nem a fizika, számtan, történelem, idegen nyelv érdekli, csak a futballcsapatban való részvétel, ami által tanulás, tudás nélkül kapja meg a diplomát. Szülei nógatására munkát keres, de 2-3 hét elmúltával a munkaadó elbocsájtja, mert munkáját hevenyészett tudásával elvégezni képtelen. Kénytelen tehát roszszul fizetett irodai munkát vállalni, inni kezd, amit kábítószer használata követ, majd szidni kezdi a kormányt, mert nem gondoskodik a fiatal nemzedék tisztességes munkájáról. -Az álom kezd hatalmába keríteni. Előbb azonban választ kell találnom, különben nyugtalan éjszaka vár rám. A válasz egyszerű és jó, bevált Európában is: Minden négy elemit és négy polgárit elvégezett fiatal, ha tanulni tud és akar, menjen felsőbb iskolába - ha nem, akkor tanuljon szakmát, mert ezekből kerültek ki Európa kitűnő fiataljai és az állam büszke polgárai.- Jó éjszakát - mondom halkan és elalszom, mint egy csecsemő. Ferencz Amália Éjszaka van és nem alszom, a holnapra gondolok, lesz-e munkám és kenyerem, fiamnak mit adhatok. Fejem felett Isten figyel, nézi gyötrődésemet, letörli a könnyeket, és felemeli lel kernet. Ne félj fiam a holnaptól, véled vagyok, kísérlek, ezek csak a kínzó álmok, kötözködő lidércek. Hajtsd le fejed, imádkozzál nézd a hold is rád ragyog, szépek lesznek a holnapok, mert mindég véled vagyok! Horváth Jenő Emlékszel-e még? Emlékszel-e még a jó szülői házra, éltető melegét érzed még vajon? A kis konyhában ülve Anyád halk szavára, míg ragyogó napsugár ömlött az ablakon. Emlékszel-e még a frissen sült kenyérre, mit tejföllel kenve adhatott neked? Apád kidolgozott, hatalmas kezére, ahogy simogatta kopaszra nyírt fejed. Emlékszel-e még a május éjszakára, az első szerelem ejtett ott rabul. A virágzó akácok édes illatára, hol ölelted derekát és csókoltad vadul. Emlékszel-e még az árnyak összeértek, mikor a fáradt nap lement a domb mögött? A ballagó tehenek sorban hazatértek, tejszag és harangszó szállt a falu fölött. Emlékszel-e még a régi nagy telekre, az úton talpad alatt csikorgott hava? A melegszívű, szorgos, kucsmás emberekre, ott senkinek nem volt egymáshoz rossz szava. Emlékszel-e még a rég elmúlt időkre, mikor fájó szívvel hangtalan zokogsz? Képei telkedbe égtek mindörökre, amíg szíved dobban Te emlékezni fogsz!