A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-01-23 / 137. szám
IOahíd Kultúra Röviden Latinovits Színpad Déváért Latinovits Zoltánnak a XX. század egyik legnagyobb magyar színészének középiskolája, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákszínpadot alapított, amelyet a művészről nevezett el. A Latinovits Zoltán Diákszínpad most Molnár Ferenc: Ibolya című darabját mutatja be Újpesten, s a jegybevetélt elküldi Erdélybe, a dévai magyar árvaháznak. Mándy mozi A Petőfi Irodalmi Múzeum Mándi mozi című kamaratárlattal tiszteleg a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar elbeszélője, Mándy Iván előtt, aki a régi pesti utcák, terek, udvarok futbalpályák, presszók mellett a mozik krónikása is volt. A kiállítás egy hangulatos, régi, kis mozit idéz, tele eredeti relíquiával: kopott székekkel, korabeli pénztárral és büfépulttal. Mindennel, ami fényévnyi távolságra van a mai multiplex-kultúrától, éppen mert ez a régi emberszabású, kedélyes és esendő. Világjáró Bartók Vonósnégyes A világ egyik legtöbbet koncertező vonós együttese, a Bartók Vonósnégyes, 1957-es megalakulása óta több mint 3800 hangversenyt adott a négy földrészen. Felléptek Európa összes országában, Észak- és Délamerika, Kína, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Ausztrália, Új-Zéland városaiban. A zenekart kétszer tűntették ki Kossuth-díjjal. Mona Lisa mosolya Julia Roberts ebben az új filmjében egy tanárnőt alakít, aki Amerika legrangosabb női egyetemén, a Wellesleyn vállal munkát (itt végzett Hillary Clinton és Madeleine Albright is). A történet az ötvenes években, a feminizmus kibontakozása előtt játszódik. "Katherine gondolatai messze megelőzik a korát - mondta saját főszerepéről Roberts, aki maga is tanár volt mielőtt színészi pályára lépett. Lázadó szelleme és módszerei miatt konfliktusba kerül több kollégájával és tanítványával, de az idő őt igazolja". Élen a Magyar Nemzet A Magyar Nemzet, az egyetlen nem posztkommunista vagy balliberális politikai napilap példányszáma megelőzte a Népszabadságét. Utóbbi a pártállam óta 860 ezerről 130 ezerre zsugorodott. A Nemzet egyik győzelme: Kőszeg Ferenc, a hazai zsidó értelmiség nagytekintélyű tagja, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, csak e lapnak adott interjút az emberi jogok hazai helyzetéről, s megtámadta Medgyessyt az ellene tüntetők rendőri feloszlatása miatt. Újra jón Vük A magyar gyerekek örömére folytatják az 1981-ben forgatott, minden idők legsikeresebb magyar rajzfilmjét, a nagyszerű író Fekete István: Vük című regényéből készült mozit. Az író Torontóban élő fia, ifjú Fekete István folytatta édesapja regényét Vük és a simabőrűek címmel, ez a mű adja az új film történetének gerincét, több változtatással. A bemutató 2006-ra várható. I Pest, New York: emlékmű víztükörrel KERTMÜVÉSZ-ÁLOM A magyar rádióhallgatóknak kétszeres örömhír volt a World Trade Center emlékmű pályázatának eredményhirdetése. A pályázatot ugyanis másfél ezer pályamű közül az a terv nyerte el, amely egy vízre, víztükörre elképzelt szép építményt ígér. Odahaza ezt hallván, a Magyar Rádió reggeli krónikája hallgatóinak volt egy szép reggelük: Magyarország ebben is elűzött. Az új Nemzeti Színház melletti szoborparkban ugyanis, a kommunista pártállamban felrobbantott régi Nemzeti emlékére, e megölt öreg, de még teljesen működőképes, régi színház homlokzatának víztükörbe süllyedő, gyönyörű, s örök pillanatai láthatók. Örök haldoklás és örök feltámadás - magyar Atlantisz. Gyászban győzelem. Török Péter kert- és tájtervezó művész remekbe faragott, csodaszépen felépített álma. Földessy Dénes Az interjú egyik műfaji lehetősége, hogy az újságíró kérdései olykor feleslegesek, elég, ha hagyjuk az interjú alanyát beszélni. íme Török Péter tájtervező művész: — Éppen Németországban dolgoztam, amikor Schwajda György, az akkor még csak tervekben formálódó új Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója felkért, hogy vegyek részt a munkában. Ahogy ismerkedtem a feladattal, feltűnt, hogy itt áll majd egy nagyon fontos középület a Duna mellett és közben semmi kötődése nincs a vízhez. Nekem viszont gyermekkorom óta születtek, sőt, ma is vannak olyan fantáziaképeim, hogy milyen jó lenne, ha Pestről Budára vaporettóval járnánk, mint a velenceiek a Canal Grandén. Vagy Budán a műegyetemnél felszállnánk egy vaporettóra és azzal olyan Nemzeti Színházba érkeznénk meg, amely fél lábával benne lóg a vízben, üvegliften emelkednénk, különböző fiiggőkerti teraszokon lépkednénk fel. A manierizmus avagy már korábban a reneszánsz bárhová képes behozni a vizet, amely egyben teátrális is. Aztán megint feléledt bennem a középkori idézet, hogy három szép városa van Európának: Velence a vízben, Buda a hegyen és Firenze a völgyben. Az új színházépületet meg lám, úgy tájolták, hogy Budára, a Gellért hegyre néz a főbejárata. Ezek a gondolatok alapozták meg bennem az alkotói folyamatot. — Nekem akkor az a gondolatom született, hogy az egész épületet ültessük egy hajóra. Persze csak képletesen, jelzésszerűen. Ez a hajó lehet Fellini hajója avagy a kultúra hajója, mindegy, s így komponáltam meg a vízfelületet, amely ugyan a telekhatárok és a pénzügyi lehetőségek korlátái közepette nem lett akkora, mint szerettem volna, de ha este a főbejáratnál állunk, s kigyúlnak a park pici szentjánosbogár fényei, akkor ez az itteni parkbeli vízfelület és a ragyogás összeolvad magával a folyammal, a Dunával. A március 15-i avatáson Demján úr egyik munkatársa odavitt Demján Sándorhoz s bemutatott neki, hogy én vagyok a park tervezője. Abban a percben megjelent a bejáratnál Orbán Viktor, mire ő neki meg Demján úr mutatott be. Orbán mindjárt megjegyezte, hogy ez a stilizált hajó nagyon jót tett az épületnek. Elkezdtem magyarázni a miniszterelnöknek hajós álmaimról, meg építészet és költészet összefüggéseiről. Ekkor ért egy kivilágított villamos a Petőfi hídra, s az estébe burkolózott Duna vizében tükröződtek a fényei, mire Orbán minden hivatalos formaságot elfelejtve, lelkesen átszólt Demjánnak: ’’Nézd, ez tényleg költészet!” Boldog voltam. — A most ugyancsak vízre helyezett, illetve vízzel megoldott New York-i pályázatnyertes terv hírére felidézem az én 2004. JANUÁR 23. Atlantira haragoz Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország, Halljátok? Erdély harangoz a mélyben. Elmerült székely faluk hangja szól Halkan, halkan a tengerfenéken. Magyar hajósok, hallgatózzatok, Ha jártok ottfenn förgeteges éjben: Erdély harangoz, harangoz a mélyben. Reményé Sándor Kolozsvár, 1925. hasonló alkotói elvű pesti emlékművemet. Két éve ide újra megépítették a régi Nemzeti Színház oszlopsoros bejárati részét, a portikuszt, timpanonnal és Schwajda György szerette volna, ha helyet kap valahol az új Nemzeti mellett. Közben azonban Melocco Miklós már faragta a hasonló jellegű drapériás kapubejáratot, Tolnay Klári és Latinovits Zoltán arcával. Két hasonló művet egy ilyen viszonylag kis tér nem bír el. Az új helyzetben két elképzelésem volt. Egyik: a régi színház portikusza árnyéként jelenjék meg a járda kövezetén s Gobbi Hilda szobra üljön az árnyék fölött. Schwajda kért két nap gondolkodási időt, majd azt mondta: a tiszteletre méltó emlékű régi színház árnyéka fölött ne járkáljanak, azt ne tapossák. Bár én ezt építészetileg szépen átlényegítettem volna. A másik terv annak a pillanatnak a borzalmas emléke, amikor felrobbantották a régi színházat és ledőlt. Arról jutott eszembe, hogy a régi homlokzatot bedöntöm a vízbe, mint egy Atlantiszt, amelynek eltűnését a vízbemerülés jelképezze, ugyanakkor valami módon kifejeződjék, hogy lesz még erő lábra állni. Lám, ott van mellette a testvére, az új színház. Ezt fejezi ki a gesztus, hogy a régi homlokzati épületrész egyik sarka kiemelkedik a vízből, s szinte azt mondja: ’’Itt vagyunk, jelen vagyunk, ketten a testvéremmel!” A hajótest és ez a látvány, azt hiszem nagyon beszédes. — Nagy örömmel látom, hogy a szoborparknak, a színháznak és környékének mindig van nézője, gyakran kisebb tömeg csodálja. Sok a gyerek is, némelyik igyekszik felmászni a hajóra. Úgy érzem, a színház menti tér nem csak a gondolatnak, hanem a játékosságnak is a tere. Oda is írtam gondolatomat A szentek bevonulása című remek Kondor Béla grafika mellé, hogy a színészek vonulnak be az új épület minden zugába, s bejátsszák azokat. (Folytatás a követkkző oldalon)
