A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-05-21 / 154. szám

10 a híd_________________________________________________________K ultúra________________________________________________________2004. május u. Hol lakik a tehetség? TRAGIKOMIKUS KOR Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón szereplő előadásokat Csengery Adrienne operaénekes (jobb felső képünk) válogatta. Felelős munkájának végén nem csak a POSZT-ra jelölt produkciókról, hanem ezzel összefüggésben a színház jelenéről is beszélgettünk vek. Hiszen a New York-i magyar színházi kultúra ter­mészetszerű óforrása az odahaza, a Kárpát-medenceben élő színházművészet. Szándékosan írunk kárpátmedenceit: a mindenkori összképet mutató évenkénti pécsi találkozón idén is jelentősek a trianoni határon túli produkciók. Földessy Dénes AZ ÖRÖK MÚZSA Ritka kiállítás nyílott az elmúlt vasárnap Hamilton New Jersev-ben, a Grouds for Sculpture épületében. Aich Klára fotómű­vész, az 1956-os menekült ausztriai magyar immár, három évtizede a New York-i ma­gyar képzőművészeti élet egyik meghatáro­zó egyénisége. Ezúttal a budapesti Kerepesi úti temetőben található női szobrokat fotóz­ta le s állította ki a Grouds for Sculpture­­ben. Harminckét felvételen látható a temető képi költészete, művészi fotókon. Az Örök múzsa című érdekes, szép tárlat megnyitójá­ra New York-ba utazott dr Simóka Edit, az óhaza temetkezési intézményeinek legma­gasabb rangú képviselője. 30. jubileumi Fonográf koncert Heti ötszöri próbával készül a Fonográf együttes a június 4-i jubileumi koncertre a Kisstadionban. Az Omega s a Loksi mellett a legnagyobb magyar rockbanda kereken tíz esztendővel ezelőtt mondott búcsút a közön­ségnek, amikor az együttes húsz éves volt. A sors kegye folytán valamennyien élnek és jó formában vannak, tehát június 4-én belecsap­nak a húrokba, s száz harminc percen át szól a nóta, az eddigiek szerint tizenhétezer néző­nek. Érdekesség: Szörényi Levente fia, Szö­rényi Örs is fent játszik majd a pódiumon. Akácfáink sokáig élnek Majoros Sándor Budapesten élő délvidéki író, akiknek Meghalni Vukovárért című re­gényét megjelenésekor méltattuk, egymás után kapta meg a József Attila-, majd az Édes anyanyelvünk-díjat. Utóbbit a könyv­héten megjelenő új, Akácfáink sokáig élnek című regényével nyerte el. E jellemzően bácskai hangulatú regényeim, mint Majo­ros Sándor nyilatkozta, ellentétben eddig műveivel, melyek tragikusan végződtek, könnyedebb hangú alkotást takar. Közönségcukkoló Régi menedzserfogás: koncert előtt el kell híresztelni. hogy elmarad, s a várakozás iz­galma még nagyobb lesz. Ezt történt most is: Britney Spearsről suttogják, hogy túl sokat vállalt, nem bírja már a tempót, Pes­tet lemondja. A valóság: tizenhat kamion­nal indul Bécsből a magyar fővárosba s a pesti koncert alatt külön konyhát állítanak fel neki, vagyis: hízás kizárt. A magyarok is értik a csíziót: igazi sztárallűröket ösztö­nöznek: szóltak a határőrségnek, hogy' ne árulja el, mikor lépi át maga Britney a ha­tárt, mert akkor annyi autó veszi körül a hatos főúton, hogy nem jut el a Kisstadio­nig. Jó szöveg: a mai magyarországi ben­zinárak és megélhetési viszonyok mellett? Pócs Éva Herder-díja Az osztrák alapítású, de nemzetközi rangú Herder-díjjal tüntették ki Bécsben Pócs Éva néprajztudóst, aki a néphit, a hiedel­mek, a halottkultusz kutatója, mégpedig az európai mitológiák és vallásetnológia ösz­­szehasonlításában. Szaxofonosnap Idén negyedik alkalommal rendezik meg Budapesten a Szon-Trade szaxofonosnapt, ezúttal Oto Vrhovnik és Christian Maurer a Bécsi Zeneakadémia professzorai s Fran­cois Louis belga hangszerkészítő részvételé­vel. A napot Szaxofon-orgia zárja. — Százharminc előadást nézett meg a mezőnyből a csúcsok, vagyis a leg­jobb tizenöt kiválasztása végett. De a jelen színházát e csúcsok helyett ponto­sabban felrajzolja a százharminc pro­dukció. Milyen céllal vizsgálódott? — Az elsődleges minőség mellett fő­képp a színházújító törekvésekre figyel­tem: a hagyományostól eltérő, érdekes felfogású darabokra, azok rendezésére. Örömömre, az előadások 80 százaléka erre törekedett, más kérdés, mekkora sikerrel. — Harmad éve a POSZT minősítő zsűrijében volt. Akkor is ezt látta? — Igen. Sőt, már évekkel korábban is élt a folyamatos megújulási igény. — Sok külföldi útján megújulás kér­désében mit tapasztalt? — Temérdek színház, fesztivál elő­adásait néztem rendszeresen. Odakint már régóta viszonylag kevés a nagy­­színházi művészi produkció, sokkal több a kamara- vagy stúdió színházi előadás, a szobaszínház. A nagyszínhá­zakban átvette a hatalmat a szórakozta­tás, azon kívül ötven ember előtt köny­­nyebb is megbukni. Ezek jobbára alter­natív színházak: izgalmas, új művészi utat járnak. — Itthon ma mekkora a távolság az alternatív és a hagyományos színházak között? — Ma már talán nem nagy. A hagyo­mányos színházakban is sok a megújító törekvés s közöttük néhány kiemelke­dő, például a Kaukázusi krétakör Zsótér Sándor rendezte előadása. Erről újságírók szegezték nekem a kérdést: a POSZT-on hogy lehetnek bérelt he­lyek? Mondtam nekik: e bérlet nagyon sokba kerül, a tehetség az ára! — Mi szól a rendezői színház-szí­nész színház ellentétpárhoz? — Budapest a rendezői színházaké: itt fantasztikus rendezők laknak. A tria­noni béke óta vízfej-kérdés: a 10 milliós ország élén, a 2 milliós fővárosban min­den „színészi mellékes”, minden jó ösz­­szezsúfolódott. Ezzel szemben anno az első valódi magyar filmgyár nem Pes­ten, hanem Kolozsvárott alakult, a he­lyi színészek nagy örömére. Vidéken nem lehet rendezői színházat csinálni: ott jellemző egy rendező egyéniség, aki nem tudja megvalósítani elképzeléseit, mert a színészek java az említettek vé­gett feljött Pestre. A kaposvári színház szinte csődbe ment: minden jó színész elszerződött. Most mégis, Mohácsi Já­nos a Csak egy szög című dráma rende­zőjeként nagyon fiatal, félig amatőr, de pontos és fegyelmezett új társulattal, zenével és zeneiséggel, fantasztikus, húsbavágóan időszerű előadást vará­zsolt. — Az előadások összességéhez ke­vés, talán húsz kiváló rendezőnk van. — Most hál’Istennek új nevek is ke­rülnek melléjük. A Bárka Színházban például Weörös Sándor: Theomáchia című darabjából különleges előadást rendezett Balázs Zoltán. Mi 1973-ban játszottuk legelőször s egyben legutol­jára a Szkéné-ben, én is a szereplője voltam. A mostani produkció is magas minőségű, nagyon érdekes, elgondol­kodtató, gyönyörű, vad szertartás-szín­ház, inkább oratórium vagy opera. Rit­mikus és zenei fogantatású, sok akroba­tikus mozgással. Ebben a stílusban iránymutató előadás: eleven költészet. Béres Ilona, mint Kronosz kimagasló. Végre Weöres Sándor, az egyik legna­gyobb magyar drámaíró, megtalálta a színpadot, hiszen saját korában nem is­merték fel a nagyságát. — Hallani egy „újvidéki csodáról”. — Három remekművet láttam hatá­ron túli színházban. Kolozsvárott Ionesco: Jacques vagy a behódolás cí­mű tragikomédiája út a kiüresedés és az elállatiasodás felé, Tompa Gábor ren­dezésében (nagy képünk). Újvidék? Mezei Kinga húszegynéhány éves szí­nész-rendező keze alatt csupa fiatal szí­nész játssza a Via Italia című remek szürrealista tragikomédiát. Lám, Meze­it már felhozzák Pestre. Egy kivételes temesvári Hamlet előadás vasúti talp­fákon játszódik, túl magas költsége és a különleges helyszín okán nem hozhat­tuk Pécsre. Vannak más csodák is: Vidnyánszky Attila a Roberto Zucco című szürrealista krimi rendezése, avagy a Nemzeti Színház Csiky Ger­gely bemutatója, a Buborékok. Utóbbi a százharmincadik előadás volt, s úgy éreztem, nem tudom teljesíteni az elő­írt hat nagyszínpadi művet. De ott elém bukkant e régi magyar szerző, hi­hetetlenül korszerű, szellemes megfo­galmazással, egészen kimagasló színé­szi alakításokkal, Jordán Tamás rende­zése pedig egy a klasszikus színészköz­pontúságból sarjadó új stílust ígér. A Nemzeti tehát a rendezői színházzal szemben a régi színész-színház párhu­zamos továbbélését példázza. Ügyan­­akkor Schilling Árpád Siráj előadásá­nak ( ez nem baki, így, pontos j-vel ír­ják, jópofán jelezve, hogy még a „betű­ellátásban” is szegények!”) nincs más játékeszköze, mint a színész teste és be­széde. E nagy rendezőegyéniségek nem csak megálmodják a játékot. Ügy hat­nak a színészre is, hogy az szinte kifor­dul önmagából, s rendkívülit teljesít. Básti Julit a Három nővér óta nem lát­tam ilyen jónak, mint most a Krétakör Gruséjaként. Meglepetés: a Mikro­szkóp Színpad A Mikroszkóp fantomja című igazi, kiváló kabaréja is jön a POSZT-ra. — Mit gondol, miért sok a tragiko­média? — Ilyen a jelenkorunk. A színpadról visszatükröződik a történelmünkben a túlélést segítő, a közgondolkodásunk­ban benne élő, önmagunkon való fa­nyar röhögés képessége, gyógyereje.

Next

/
Thumbnails
Contents