A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-23 / 150. szám
6 A HÍD Kárpát - medence 2004. ÁPRILIS 23. MÁDL ÜDVÖZLŰ TÁVIRATA GaSparovicnak Felvidék. Aládl Ferenc magyar köztársasági elnök táviratban üdvözölte Ivan Gasparovic megválasztott szlovák államfőt. „Az Ön elnöki tevékenységére az euroatlanti integráció kiteljesedésének olyan időszakában kerül sor, amely egyedülálló történelmi lehetőségeket kínál a kibővülő Európához csatlakozó országaink számára” - áll a táviratban. Aládl Ferenc hangsúlyozza: bízik abban, hogy „ezekben a keretekben szövetséges országaink együttműködése tovább fog mélyülni és erősödni”. Gasparovic vetélytársa, az európai mércével mérten igen nacionalista Vladimir Meciar vasárnap ugyanakkor nem volt hajlandó kezet fogni a választások győztesével, nem is gratulált, sőt kijelentette: nincs oka tisztelni az új államfőt, és mivel közös témáik sincsenek, nem áll szándékában tárgyalóasztalhoz ülni vele. Népszavazás AUTONÓMIÁRÓL? Erdély. A székelyföldi területi autonómia ügyében szorgalmaz népszavazást a Székely Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete. A referendumon Hargita, Kovászra és Maros megye lakosságának véleményét kérnék ki az autonómiáról. A tervezetet Andrássy Árpád megyei tanácsos, az SZNT megyei szervezetének alelnöke terjesztette a testület elé, és kifejtette, a népszavazás kiírása nem ütközik alkotmányos akadályba. Az SZNT területi szervezetének ülésén Vekov Károly parlamenti képviselő élesen bírálta a román pártokat amiatt, hogy a két héttel ezelőtti parlamenti tárgyaláson leszavazták a testület autonómiastatútumát. „Az RMDSZ-szel együttműködő kormánypárt az alkotmánynak a nemzetállamra vonatkozó cikkelyére hivatkozva szavazta le a statútumot. Ezzel szemben az alkotmánymódosítás tavalyi vitáján azt ígérték, hogy a cikkelynek csupán szimbolikus jelentősége lesz” - jelentette ki Vekov. A székelyföldi referendumról szóló határozatot a hét végén bocsátják a Székely Nemzeti Tanács országos elnöksége elé, amely értesüléseink szerint beadványban figyelmezteti majd az Európa Tanácsot, hogy Románia nem szavatolja a közösségek önrendelkezési jogát. Javuló foglalkoztatási MUTATÓK Kárpátalja. Közel 6 ezren álltak munkába állami segítséggel az év kezdete óta Kárpátalján, ami 460 fővel haladja meg a múlt év azonos időszakában álláshoz jutottak számát. .Mint Ivan Holubko, a megyei foglalkoztatási központ vezetője múlt heti ungvári sajtókonferenciáján bejelentette, az első negyedévben a régióban nyilvántartott munkanélküliek 21%-ának sikerült munkahelyet találni, átképzést vagy fizetett közmunkát biztosítani, szemben az egv évvel korábbi 15%-kal. Elmondása szerint a munkaadók által befizetett társadalombiztosítási járulék terhére januártól áprilisig a központ mintegy 400 állástalan számára létesített munkahelyeket. Az eltelt eg)’ év során a hivatal közvetítésével 930 személy helyezkedett el bérmunkásként elsősorban magán- és egyéni vállalkozóknál - tette hozzá. Újvidék: etnikai feszültség a mindennapokban TILTOTT NYELVVEL Nagykésre tűzött papírlapon fenyegették meg a Vajdasági Magyar Demokrata Párt temerini elnökét: Lemészárolunk benneteket! - szólt a szerb nyelvű üzenet, amelyet a kapu alatt csúsztattak a politikus házába. Gyakoribbá váltak a magyarellenes falfirkák, magyar és szerb fiatalok közti iskolai verekedések. Tanács István Az Újvidéki Színház magyar társulatának próbája idején a koszovói albán atrocitások miatt tiltakozó szerb tüntetők beverték az egyik üvegablakot, és a színlapot tartalmazó utcai tárolók üvegét. Sokakban megjelenik a félelem: lehetséges-e, hogy az évtizeden át tartó polgárháború újra fellángol, és most a Vajdaság lesz a színtere, a magyarok pedig a célpontjai? A sajtóban főleg a vajdasági magyarok elleni fenyegetésekről esik szó. Ám nem a magyarság az egyetlen, sőt, nem is a legfőbb célpont. A fenyegető falfirkálás, ablakbeverés kiterjedt olyan, kisebb létszámú kisebbségek kulturális intézményeire is, mint a vajdasági románok, rutének és szlovákok. Őket korábban nem inzultálták a legagresszívebb szerb nacionalisták sem - más a közös történelmük a szerbséggel, és a létszámuk is kisebb a vajdasági magyarokénál. A fő célpontot azonban az albánok jelentik: Újvidéken a felhecceit, részeg középiskolások szinte minden pékséget öszszetörtek. A pékek, cukrászok jó része ugyanis hagyományosan albán származású Szerbiában - de nem válogattak, ott is szétverték a pékséget, ahol szerb a tulajdonos. A ténylegesen életveszélyes helyzet kialakulását azonban az újvidéki rendőrök megakadályozták: a becslések szerint 500, mások szerint 2000 főből álló tüntető menet tagjai az albánok által Koszovóból elűzött, és Újvidéken, a Sangáj-telepen menedékre talált, muzulmán vallású és albánul beszélő romákat akarták meggyilkolni, illetve visszaűzni Koszovóba. Valószínűleg szintén nacionalista érzelmű ismeretlenek törték össze az újvidéki vérengzésekre emlékeztető Dunaparti emlékműnek a szerbekkel együtt a Dunába lőtt zsidókra utaló héber nyelvű tábláját is. Azt lehet mondani, hogy a koszovói albánok szerbellenes zavargásai nyomán újra erősödő szerb nacionalizmus számára célpont minden és mindenki, ami és aki nem szerb. Valóban komoly fizikai atrocitás azonban mostanában nem ért magyarokat. A leginkább jellemző talán az, amit egy Veterniken lakó, és a neve elhallgatását kérő fiatalasszony mesélt. Március elején kivételesen busszal utaztak a hétéves ikergyermekeivel, akik magyarul kérdezgették, hány megálló van még hátra. Az anyuka sem tudta pontosan, megkérdezett szerbül egy idősebb hölgyet. Hallotta ezt egy 35 év körüli másik szerb no, aki durván nekik támadt: nem szégyellik, hogy magyarul beszélnek. Az anyuka visszakérdezett, hogy miért zavarja, talán megsértették valamivel. Amikor az tovább szidalmazta őket, a fiatalasszonynak kiszaladt a száján: látszik, milyen kultúrája van a hölgynek. Erre a szerb asszony fogta magát, és teljes erőből belerúgott a magyarba. A gyerekek ijedten nézték, és amikor leszálltak, kérdezték, hogy mi rosszat csináltak. Nem tetszett a néninek, hogy magyarul beszélünk, felelte az anyuka. Legközelebb a kicsik már előre kérdezték: a buszon meg se szólaljunk magyarul?- Tíz éve élek Újvidéken, Gyuláról jöttem ide férjhez - mesélte a fiatalaszszony. - Teljesen különböző a két gyerek mentalitása: a fiam nagyon be akar illeszkedni. Ő nagyon jól és könnyen tanul szerbül - mindig voltak szerb játszótársai is. De nem a nevén szólítják, hanem átkiabálnak neki, hogy gyere ide madzsar. Jellemző a gondolkodásra, hogy a szerbek is megkülönböztetik egymást: amelyik Boszniából került ide, arra a dialektusa alapján rögtön azt mondják, bosnyák.- A Pitypang óvodában egy elkerített, szűk részen van ä magyar csoport helye, az egész nagy játszótér a szerbeké - folytatta a fiatalasszony. - A magyar gyerekek nem mernek oda átmenni, de a szerb gyerekek azért bejönnek a magyar részre. A fiam nem hagyja magát, szokott verekedni velük. Az is jellemző, hogy hiába mondják, a szerb kisfiúk nem játszani jönnek, hanem verekedni, és a magyarok még ezen elkerített, szűk részen is szöknek föl előlük a fákra, az óvó nénik akkor is inkább a magyarokat büntetik meg. Az igazi, régi, toleráns Újvidékre minket már csak a Partizán Judo Klub emlékeztet. Odajár a fiam, ott az edzők nem engedik az ilyen viselkedést. És lám, ugyanazok a gyerekek a jó példát ugyanúgy követik, mint a rosszat: ott nem gúnyolják a fiamat, ha szerbül beszél, és eltéveszti a nemeket vagy a ragozást.- Nem bánta meg, hogy ide jött férjhez?- Nem. Mindezek ellenére én most is jobban szeretem Újvidéket, mint Gyulát. Bátori József szerbek között nevelkedett fel. Ä régi újvidéki szerbekkel nem volt konfliktusa. Akkor érte az első kellemetlen élmény, amikor a hatéves kislányát életében először fogorvoshoz kellett vinnie. Kiderült, hogy annyi magyar értelmiségi vándorolt már ki a városból, hogy Újvidéken nem talált magyarul beszélő fogorvost. Elvitte körzeti állami rendelőbe, ahol egy menekült fogorvosnő fogadta őket. Ahelyett, hogy megnyugtatni próbálta volna a kislányt, nekitámadt a papának: ekkora gyerek hogyhogy nem tud szerbül? Nem tudják-e, hogy az itteni hivatalos nyelv a szerb? Józsa László, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta a helyzetről: a nagy szerb sovinizmus felkorbácsolásával, a hatalmi álmok érdekében indított háborúkkal a szerb társadalom csak veszített. Ezt a vereséget azonban a szerb közvéleményben nem tudatosították, és nem dolgozták fel. Az utóbbi hetek története azt igazolja, hogy a szerb társadalom egy része rendkívül kompenzációéhesen reagált a kormányváltásra és a koszovói eseményekre, amelyek nyilvánvalóan albán indíttatású, szervezett etnikai tisztogatások voltak. Akik elkezdték, tisztában voltak vele, hogy milyen reakció várható rá. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Szerbia nem gyakorol politikai ellenőrzést Koszovó fölött: a szerb elit számára 2000 óta világos, hogy Koszovó gyakorlatilag elveszett. Ám a Szerb Radikális Párt nem a rációra épít, hanem a nemzeti sérelmekre. Ok büszkén vállalják azt a politikai stílust, amely az Európától való elszigetelődést hozza az országnak. Rossz eszközökkel reagálnak, amikor a koszovói szerb kisebbségen esett sérelmeket más kisebbségek elleni fenyegetéssel, illetve a vajdasági autonómia elleni támadással próbálják egyensúlyba hozni. A nagyszerb álmokat a radikálisok sem tudnák megvalósítani - hiába került vissza a jobboldal Horvátországban a hatalomba, ők sem tehetnek mást, mint hogy sorra kiadják Hágának a háborús bűnösöket. Ám Szerbiában a gazdasági helyzet és a társadalmi közhangulat alkalmas arra, hogy Tomiszlav Nikolics radikális vezető elnökválasztási esélyei növekedjenek.
