A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)

2004-04-16 / 149. szám

IOahíd Kultúra 2004. áprilisa. fi Tilos színpadon nyuszinak lenni SZÍNÉSZVESZÉLYEK Huszti Péter SZOT-díjas, Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas, érdemes művész május 4-én hatvan esztendős. Színész, rendező, aki 1974-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít. 1988 óta a színházi főtanszak vezetője. 1994 és 2001 között, vagyis a jogszabály megengedte leghosszabb ideig, az intézmény rektora volt. Oktatási tevékenységéért Apáczai Csere János-díjban részesült. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Születésnapja és könyvének megjelenése alkalmából beszélgettünk vele színművészeti alapkérdésekről: a nyugati szórvány magyarság beolvadásáról, a színházművészet ebbéli lehetőségeiről, a művészetet sújtó mai hatá­sokról kérdeztük ót. Röviden Kelet-európai Party Kelet-európai Part}' a World Music meste­reivel címen április 22-én, csütörtökön, es­te 8 és 10 órakor zenei est lesz Magyar Kál­mán, Alexander Fedoriouk, Raif Hyseni, Paul Brown, és Mat Moren közreműködé­sével. Helyszín: Satalla, Temeple of World Music, W 26th St. NYC Broadway és 6th. Ave között. Másodfokon a Zalatnay-per A Fővárosi Bíróság május 20-ra tűzte ki Zalatnay Sarolta táncdalénekesnő különö­sen nagy értékre elkövetett csalás miatti bűnperének másodfokú tárgyalását. Az el­ső fokú ítélet 3 évi szabadságvesztés volt, 120 millió forint csalása miatt. Budapesti laphírek szerint újabb bizonyítékokat is bí­róság elé tárnak majd, ezért az ítéletet eset­leg súlyosbíthatják is. Szegényes színházi találkozó Április 16-22 között rendezik meg a ma­gyarországi nemzetiségi színházi találkozót a budapesti Thália Színházban. Tizenhét együttes tizenkét nyelven játszik majd. Idén már görög és örmény nyelvű produkciót is bemutatnak majd. Mint az erről szóló sajtó­­tájékoztatón elhangzott: a kormányzati megszorítások megalázó terhe mellett talál­ták meg a találkozó létrehozásának módját. Elolvadt a síkoncert Megírtuk a ritka szervezési ötletet: az ausztriai Heiligenblutban sízőknek rendez koncertet Charlie, mivel áprilisban az Al­pok csúcsain még nagy a hó. Kivételes ta­vasz köszöntött azonban be s ennek követ­keztében nemcsak a hó, hanem a koncert terve is elolvadt. Azonosították Saent-Exupéry gépét Négy évvel ezelőtt lelték meg Saint- Exupérvnek, A kis herceg írójának 1944-ben lelőtt gépét a Marseille közeli tengerfenéken. Kiemelésére csak most került sor. A roncsok összerakása révén azonosították a gép gyár­tási számát: 2734 Lockhead. A többi gyerek­játék volt s az is bizonyossá vált, hogy a gép egy robbanás következtében zuhant le, amit nyilván egy német lövedék okozott. ZsÉDAl Zsedényi Andreának, népszerű nevén Zsédá-nak, a Cotton Club Singers egykori tagjának (alsó képünkön) már első önálló albumából több sláger született, Zséda pe­dig hamar bekerült a hazai sztárok elitjébe. November 20-án a Budapest Kongresszusi Központban rendezi meg új szólólemezé­nek bemutatóját. Akkor pótolja azokat a ra­jongóit, akik április 8-i Thália Színházbeli koncertjére nem fértek be. Földessy Dénes — Ha azt mondjuk, nyugati szór­vány magyarság, akkor... — ... akkor én azt mondom: beolva­dás. Meg azt, hogy lehetőség szerint el­lensúlyozni kell. De a lehetőség kevés. Talán két évtizede voltunk Ameriká­ban Piros Ildikóval, s akkor azt hiszem még kicsit többet jelentett, hogy ma­gyar verseket s drámarészleteket vit­tünk ki. Ma már aki tud, sokat jár haza, s nagyon sokat ismerek, aki hazajön színházat nézni, de a többség nyilván nem jöhet gyakran. A Magyarok Világ­­szövetsége szervezésében is éveken ke­resztül jártunk az európai szórvány magyarsághoz is, de évről-évre érez­tem, hogy fogy a nyelv. Egyre több idegen szó került a mondatba. Ez óha­tatlan is. — A nyelvről mégsem lehet letenni! — E végett semmi sem drága, s a kis eredményeket is becsülni kell. A hazul­ról kijáró színészek igényes irodalmi estjei, s a New York-i Magyar Színház, akár csak bemutatónként egy-egy elő­adással — mind fontos, gyönyörű kül­detés. — Ön, Huszti Péter azonban megkí­sérelt valamit tenni! — A Színművészeti F.gyetemen ren­deztem öt fesztivált. Meghívtam külön­böző országok legjobb színészegyeteme­it, például a párizsi Conservatoir-t, vagv három amerikai egyetemet, hogy min­denki hozzon el valamit, s azt mutassa be. Másfélszáz tanár és növendék volt ilyenkor nálunk. Aztán elszemtelened­tem, s a harmadik fesztiválra már Mol­nár Ferenc darabokat kértem, hiszen őt nagyon sok nyelvre lefordították. Vér­szemet kaptam, s legközelebb Az ember tragédiája valamelyik színét vártam el. Ezeken a fesztiválokon éreztem meg: a magyar irodalom akár idegen nyelven is segítheti, hogy a mindössze 15 millió ember beszélte magyar nyelv bezártsá­gából kicsit kitörjünk. Például az eszki­mó színt úgy játszottuk el, hogy Ádám magyar, Éva orosz, Lucifer amerikai, az eszkimó lengyel volt, a darab ismerete és a játék ereje folytán mégis mindenki értette egymást. Hatszor hívtak meg az Államokba, már végzett színészek egye­temi továbbképzésére. Magyar darabo­kat tanítottam nekik angolul, s Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? (Jumping the Gun) című magyar törté­nelmi persziflázsával a Knoxville-i egye­temen 1999-ben megnyertük az év elő­adása díjat, s óriási sikerrel játszották. Utána 2001-ben megrendeztem Las Vegasban is. — Az úgynevezett kis nyelvek szá­mára újabb kihívás az Európai Unió! Legalábbis a nemzettudat és az anya­nyelv globalizációs rombolására alkal­mas. — Nem tudom elképzelni, hogy az Európai Unióban egyáltalán felve­tődhet az új tag nemzetek nyelve, nemzeti sajátosságai feladásának gondolata. Szerintem ez az, amit ne­künk tűzön-vízen keresztül óvnunk, éltetnünk kell. Meggyőződésem, hogy az új belépő nemzetektől ezt el is várják. — Mondják: a modem világ, a mai gazdaságok működése rombolóan hat az új színész nemzedékekre. Például szí­nészegyéniségek helyett a színházi ren­dezőuralom kis nyuszijai lehetnek Mit szól ehhez a vezető színészpedagógus? — Ég és föld a különbség az én itte­ni növendék korom és a mai növendé­kek helyzete között. Mi arra készül­tünk, hogy a pályánkon minden este a világ és a magyar dráma irodalmával találkozzunk, s igényes fordításokkal. Ma sem a díjaimat értékelem, hanem hogy milyen drámákkal, milyen ját­szótársakkal hozott össze a sors, s mi­lyen társulatba kerültem. Ez volt a mércénk. Nem szólva arról, hogy minden friss diplomást színház várt, főállással, fix fizetéssel. A mai növen­dékek ugyanezt akarják, ugyanilyen igényesek, a tanári kar ugyanolyan igényesen tanít, nevel, mint elődeink tették. A drámaművészet azonban be­szorult a kisebb stúdiókba, s a nagy­színházakat elönti a nem kifejezetten drámai igényű musical. Ilyen az or­szág kasszája, ilyen a közönség többsé­gének igénye. — Egy ilyen helyzet nem deformál­ja-e a fiatal színész gerincét? — Hatását inkább bizonytalanság­nak nevezném. A bizonytalanság, a félelem, a szorongás mind ellene van annak, hogy valaki fénylő színész­egyéniség legyen. A következmény a kreativitás hiánya, “a rendező mondja meg, s én megcsinálom.” Ezért a tanáraink minket agyonvertek volna, de ezt a színészet ellenes látszat-kö­zönyt a helyzet hozza, s én nem hibáz­tatom a mai növendékeket. — Nyuszi lesz belőlük a pályaküz­delemben? — Színész számára színpadon nyu­szinak lenni abszolút tilos. Ezen a pá­lyán alapigény a rátartiság, a ’’majd én megmutatom” lelkűiét. Nekünk mai ta­nároknak a színészet mellett az emberi karaktert is ki kell alakítanunk bennük. Én például nagyon rátarti, sőt, van aki szerint pofátlan voltam. Még egy alap­vető színészi tudnivaló: a kudarc mel­lett az önbecsapásra hajlamosító sikert is túl kell élni. Shakespeare előadás születésének egyik pillanata látható e két fotón. Jelenet az Otellóból, melyben a címszerepet Bessenyei Ferenc, Jágót pedig Huszti Péter alakította. Még a most musical társulattá alakuló pesti nagykörúti Madách Színház nagy korszakában, színháztörténetünk egyik markáns és Ádám Ottó főrendező, majd igazgató nevéhez kötódó időszakában mutatták be, 1973-ban. Az első, civil ruhás felvétel a próbák idősza­kában készült, s Huszti Péter most, 31 év távlatából így emlékezik e szerepformáló pillanatokra: "Mint a vízbe fülók, összekapaszkodva, szúkölve, fuldokolva préseltük ki magunkból a szavakat.” A második kép a már kosztümös jelenet.

Next

/
Thumbnails
Contents