A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-09 / 148. szám
2004. ÁPRILIS 9. Kultúra A HÍD 11 H Egyedülálló debütálás a Carnegie Hallban MAGYAROK SZÍNPADA A magyar zenei életben egyedülálló módon április 2-án két fiatal magyar zenész mutatkozhatott be szonátaesttel a Carnegie Hall színpadán, Kelemen Barnabás hegedűművész és Bogányi Gergely zongoraművész. A két szekcióból álló előadáson Beethoven, Bartók és Brahms művei csendültek fel. A koncert viharos sikert aratott, a teltházas teremben mindenki felállt és tapsolt, így követeltek ráadást a művészektől. Fazekas Krisztina Kelemen Barnabás (képünkön) mindössze huszonhat éves és máris magáénak tudhatja a világ egyik legrangosabb hegedűversenyének, az International Violin Competition of Indianapolis-nak az aranyérmét. Hat évesen kezdett hegedülni Baranyai Valériánál, majd tizenegy évesen már a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke volt. Olyan világhírű mesterektől vett órákat, mint Isaac Stern, Rados Ferenc, Kurtág György, Zsigmondy Dénes, Sergiu Luca vagy Thomas Zehetmair. 1997-ben második helyezést ért el a Szigeti nemzetközi Hegedűversenyen, két évre rá első lett a Mozart Nemzetközi Hegedűversenyen Salzburgban, és a Nemzetközi Zongora- Trio versenyen Kuhmoban a Bogánvitestvérekkei. Három évvel ezelőtt az Erzsébet Királyné Nemzetközi Hegedűversenyen harmadik díjat nyert. Partnere, Bogányi Gergely hasonló sikereket tudhat magáénak. A kiváló zongoraművész nemzetközi karrierje 1996-ban kezdődött, amikor megnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenvt. Ezután Finnországban töltötte meg a koncerttermeket minden rekordot felülmúló közönségszámmal. 2003 folyamán az Egyesült Államok keleti részén turnézott a Magyar Filharmonikusokkal szólózenészként. A Newport Music Festiválon való amerikai debütálását a Providence Journal így kommentálta: a magyar zongoraművész ragyogást sugároz magából. A new yorki fellépés alkalmából Kelemen Barnabást kérdeztük. Nagyon fiatalon kezdted a pályafutásodat. Csodagyereknek számítottál? Én nem számítottam csodagyereknek, de Bogányi Geri annál inkább. O már nyolc-kilenc évesen rendkívül kiforrott művész volt. Tizenöt évesen képességének legmélyebb rétegeit is képes volt kihasználni technikai szinten. Én tizenegy évesen kezdtem csak kinyílni és tizenhat-tizennyolc éves koromban jött el az az idő, amikor már igazán képes voltam elmélyedni a zenéNew York: átadták a Pulitzer-díjakat Április 5. New Yorkban kihirdették a Joseph Pulitzer újságíró és kiadó nevét őrző sajtódíjakat, az amerikai újságírás legrangosabb kitüntetéseit. A New York-i Columbia Egyetem hétfői bejelentése szerint a közszolgálati kategóriában David Barstow és Lowell Bergman, a The New York Times újságírói kapták meg a díjat az amerikai munkahelyi balesetekről szóló írásaikért. Az oknyomozó riportok közül az Ohio állambeli Toledoban megjelenő The Blade munkatársai, Michael D. Sallah, Mitch Weiss és Joe Mahr érdemelte ki a Pulitzer-díjat a vietnami háború idején a Tiger Force nevű amerikai elit alakulat által elkövetett kegyetlenkedésekről írt sorozatukért. A nemzetközi riport kategóriában Anthony Shadidnak, a The Washington Post riporterének az Irak elleni invázióról szóló tudósításait ismerték el. A belföldi (iport kategóriában a Los Angeles Timesnak ítélték oda a Pulitzer-díjat a Wal- Mart üzleti taktikáit vizsgáló írásaiért. Az ismeretterjesztés műfajában a The Wall Street Journal két újságírója, Kevin Helliker és Thomas M. Burton részesült elismerésben, akik a gyakran elhanyagolt aneurizma, az évente ezrek halálát okozó verőértágulat veszélyeire hívták fel a figyelmet. A gazdasági-politikai napilap eg)- másik újságírója, Dániel Golden szintén Pulitzer-díjat kapott cikkeiért, amelyekben kimutatta, hogy az amerikai egyetemek a felvételinél előnyben részesítik az intézmény volt hallgatóinak, valamint a szponzorainak a gyerekeit. A hírjellegű sajtófotók versenyében a Dallas Morning News két fotóriportere vitte el a díjat az Irakban dúló erőszakot megragadó felvételeikért. Az idén ítélték oda a 88. alkalommal az újságírás legrangosabb szakmai kitüntetését, amelyet a makói születésű Pulitzer József magyar származású amerikai sajtómágnás alapított. ben. Ugyan erről konkrétan nem beszélgettünk Gerivel, de talán nekem egy fokkal csapongóbb és rapszodikusabb gyerekkorom volt, és mindenfajta szempontból kiélhettem magam. Nekem nagyon jól esett, hogy nem voltam annyira elfoglalt és nem skatulyáztak be annyira a zenébe. Persze sokat kellett gyakorolnom. Soha nem voltak kétségeid afelől, hogy hegedűművész leszel? Nem. Három éves koromtól kezdve ez egyértelmű volt számomra. Köszönhető ez Rolla Jánosnak, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetőjének és annak, hogy anyai nagyapám nagyon híres cigányprímás volt, és erről én mindig is tudtam. Sokat hallottam őt hegedülni, bár személyesen nem ismerhettem, de számtalan filmben szerepelt a harmincas években Jávor Pállal például. Hogyan tettél szert erre a csodálatos 1683-as Stradivari-hegedúre? A 2002-es indianapolisi versenygyőzelemmel járt ez a hegedű, és négy évig, a következő versenyig lehet nálam. Milyen a kapcsolatod a hegedűvel? Beletelt egy kis időbe, míg összebarátkoztunk, összemelegedtünk. Meg kellett, hogy ismerjük egymást, a hegedű is alakult hozzám és én is a hegedűhöz. Aztán egy nagyszerű new yorki hangszerkészítő állította be az én igényeimre, így most már nagyon jó a kapcsolatunk. Hogyan ismerkedtetek össze Bogányi Gergellyel? Egy igen kellemes zeneóra alkalmával találkoztunk, egy improvizációs zenetáborban. Mindketten előkészítőbe jártunk az Akadémiára, én tizenkét éves voltam, ő meg tizenöt. Azóta töretlen a barátságunk. Sokat játszunk egymással, főleg ahhoz képest, hogy mind a kettőnknek megvan a maga zenei élete, szólókarrierje. Minden évben van egykét koncert ahol közösen lépünk fel, vagy trióban a bátyjával, aki kiváló csellista, és karmester. Hogyan állt össze a koncert programja? Teljesen személyes érzelmek alapján válogattunk. Nagyon szerettünk volna együtt Bartókot játszani Gerivel, ez alapvető szempont volt. Szerettünk volna klasszikusat játszani, ez volt Beethoven. Az indianapoliszi verseny óta mindenki azt mondta, hogy a Bartók-szólót nem hagyhatom ki a programból. Emellett egy romantikus művet is elő akartam adni, így került a programba a harmadik B betűs zeneszerző, Brahms. Nagyon örültünk, hogy ezt a programot állítottuk össze, be is gyakoroltuk, mert már játszottuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon és Angliában, Írországban is. Mi lesz a következő fellépésed? Az amsterdami Concertgebouw nagytermében fogok játszani Eötvös Péter vezényletével, ami a világ egyik legnagyobb, leghíresebb és legjobb akusztikájú koncertterme. Májusban jövök újra Amerikába Indianapolisba, aztán júliusban a Newport fesztiválra. Közben pedig tartok egy kurzust is, mert nagyon szívesen adom tovább mindazt, amit a professzoroktól tanultam. kiváló Az utolsó tangó Párizsban A budapesti Tivoli Színházban nagy sikerrel játsszák Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban című filmdrámája színpadi változatát. A férfi főszerepet Balikó Tamás színművész, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója (képünkön) alakítja. Paulnak, a férfi főhősnek a bőrében Balikó erős egyéniség, még jelenlegi lelkileg gyenge állapotában is erős. E színészi alakteremtéshez persze jó keret a színpad szívós emberkutatójának, Szikora Jánosnak sokkoló rendezése, s a fiatal, de már igazi, érett színész Verebes Linda nagyhatású, ringyóhajlamú Jeanne-ja. Balikó ebben a játékközegben megteremt egy kétsíkú szerepet. Persze, a legtöbb jó színpadi alakítás két-, sőt, többsíkú, akár az ember. A kettős síkok mindig más-más élethelyzetből tagozódnak: Paulnak meghal a párja, s ő alkoholba fojtaná e csapással szembeni felháborodását. Meg a szexbe. így ütközik benne múlt és jelen. A nézőtéren ülő tánti nénik persze háborognak a nyers színpadi szexualitáson. Holott mindeközben a tiszta értelem tör ki az intellektuális, kanos férfi konyakgőze mögül. Ez a második játéksík: epés, fájdalmasan igaz, gunyoros életutálat. Balikó játékában azonban éppen a szexualitás, - az ösztön az emberben- teperhetné őt vissza az életszeretetbe, de már későn. Az Utolsó tangó Párizsban világhírű filmváltozatában Marlon Brando Paulja réveteg élvhajhász volt, igazában erőtlen ember. Balikó alakításában viszont bukásában is férfi. Amennyire a film francia-olasz volt- ez a Szikora-előadás magyar. Míg Marlon Brando lelkibeteg - Balikó Tamás erős egyéniség. Bertolucci eredeti vagyis filmbeli változata félelmetes és lírai - Szikora János éppen nyersességével társadalmilag, emberileg nagyon hiteles. ■ (FD)
