A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-09 / 148. szám
10 a híd Kultúra 2004. ÁPRILIS 9. Képek Márai Sándor gondolatairól VALLOMÁS ECSETTEL A Közép-európai Kulturális Intézet budapesti Rákóczi úti székházában már a megnyitás napján Márai rajongók tömege lepte el a „Márai Középeurópája - Középeurópa Máraija” című kiállítást. Ezen már legalább félezren jöttek össze a három közepes nagyságú kiállító teremben, hiszen félezer példányt adtak el többféle műsorfüzetnek csak az alapkötetéből. Röviden Meghalt József Etelka l isztes életkort megélve, százegy esztendős korában elhunyt Alakkai Ödönné József Etelka, József Attila nővére. 0 gondozta a költő irodalmi hagyatékát, s ezért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. PÁRTUNK ÉS KORMÁNYUNK Kenedi János történész az Elet és Irodalomban fizetett hirdetést tett közzé, melyben erőteljesen bírálja Medgyessy Péter miniszterelnököt. Most kifogásolja, hogy a hazai média erről az Elet és Irodalombeli írásról nem tudósított. Kenedi szerint: “Úgy tűnik, hogy a sajtó újfent pártunk és kormányunk nyomása alatt áll.” Anettka A LEGNAGYOBB RIPACS Nagyon régen dicsérő jelző volt a ripacs, ma már alacsony színvonalú, megvetett színészt, vág)' például tévést jelent. Most összeállították a tíz legnagyobb ripacs névsorát. Legnagyobb: Anettka, a jellegtelen, vetkőzős, törtető tévészereplő, abból a fajtából, akinek színvonalát tapintatosan így fejezik, ki: nem egy szellemóriás. A hetedik a tízből: Eriderikusz Sándor, akit a műveltebb tévénézők eddig is giccsesnek, szellemtelennek tartottak, sőt, ellenszenvesnek, “ragacsosnak” is. Sunyi könyvtárosok Egy pár hat év alatt hatvan millió forint értékű könyvritkaságot lopott ki egy nő abból a könyvtárból, ahol dolgo/jott. A hölgy és élettársa egyaránt könyvtáros volt, s rendkívül tervszerűen lopott. Például az elemeit kötetek katalógus céduláját is eltüntették, s így sokáig nem derült ki, hogy ezek a könyvek hiányoznak. Nagyváradtól Dublinig Az igazi magyarok nem az országhatáron belül élnek. - mondták múlt hét végén a Magyar Rádió humoristái Nagyváradon. Ebben az erdélyi városban vették ugyanis fel a legközelebbi Rádiókabaré műsorát. E felvételhez a nagyváradi magyar közönség adta a közönségzajt, vagyis ők röhögtek. Mind a nagyváradiak, mind a kolozsváriak nagyon érzékenyek a humorra, “jó röhögőjük van". Ezentúl a Rádiókabaré felvételére nem csak a trianoni békével tőlünk elvett részekre utaznak el, hanem a világ távolabbi szórványmagyarságához is, legközelebb például a dublini Magyar Házba. Sőt, az idei Bonbon-díjat, vagyis a humoristák évenkénti kitüntetését Nagyváradon adta át Bíró Rozália, a város alpolgármestemője. Nézhetetlen magyar tévé Nézhetetlen, s ezért összeomlott a Magyar Televízió, vagyis a közszolgálati tévé műsorszerkezete. Rangos Katalin, a Medgyessy kormány uralomra jutásával lett az MTV műsorigazgatója, összekeverte a rádiózást és a tévézést. Mint a Szabadság téren mondják, Rangos elfelejtette, hogy a képernyőt látják is, nem csak hallják. Az MTA' sohasem látott mélységekbe zuhant. Múlt héten már a jobbára a határon túli magyaroknak műsort készítő Duna Tévé is megverte nézettségben, amire eddig még sosem volt példa. Földessy Dénes A Hídban ezúttal Márai Sándornak nem az irodalmi és színházi alkotásaiból rendezett kiállítási anyagáról számolunk be, hanem arról, hogyan ihlette meg a Füveskönyv című remek Márai kötet Josef Cisarovsky cseh festőművészt, akinek e képeit is kiállították. A Márai kötetek közül világviszonylatban mindjárt A gyertyák csonkig égnek című regénye után talán a Fűveskönyv a legnépszerűbb. A mindennapi élet irodalmi kellemmel előadott e filozófiáját világszerte igen sokan olvassák. Josef Cisarovsky cseh festő most elküldte Pestre Márai Sándor és a huszadik század című kollázs sorozatát, amelyet a E'üveskönyv ihletett meg, s amelyet ugyancsak kiállítottak. — Megpróbáltam esszét írni - mondta Cisarovsky - de kudarcot vallottam. Nem, vagyok sem író, sem filozófus, hanem festő-képzőművész, ezért csak a szememmel gondolkodom, a látásommal, mely viszont térbeli, szellemi látás is egyben. Rájöttem - képeim, kollázsaim töredékek, melyek keretet adnak a Márai által gondolt érzésekhez, azokhoz, melyeket öntudatlanul is S. Beckettel, J. Améryvel és a század többi nonkonformista gondolkodójával vállalt közösen. Öregkoromig én is bejártam azokat a tájakat, de nem értem a korszellemet, csupán érzem, hogy hogyan változtak annak a színei és az idők viharai. Úgy festettem, rajzoltam, ollóztam a régi nyomtatványokat, változtattam a színvilágot, mintha valaki üldözne, gondolatok nélkül gondolkodtam - így keletkeztek a kollázs-képek. Ezek nem csupán hagyományos módon készített képek, nem csupán kollázsok, hanem kollázsképek. Már visszafelé megyek, rákként követem nyomaimat, és értelmét keresem annak, amit itt összehordtam. Valahová a tudatalattimba természetes módon beivódtak Márai Sándor szövegei, de Beckett csendes kiáltásai és Jean Améry zsigerekig ható nyüszítései is. Nem tudom miért s hogyan, de egyikük mindig színre hívta a többieket, és nem is jutott eszembe, hogy illusztrációkat kellene készítenem, hiszen az illusztráció a történet külseje, de számomra itt a sötétségből a huszadik század Gorgó-fejének szétmázolt vigyora bukkant elő. Cisarovky után az életrajzi ismertető füzet végéről idézünk, amelyben Márai életének utolsó soraiban leírja: ’’Nem megy tovább, 90 évesen kórházi ápolásra szorulok, de ezt iparkodok elkerülni.” E levél kópiáján ott a nagyszerű gondolatokat leírt töltőtolla is, majd nemsokára eldörrent a revolver. Kérte: korábban elhunyt felesége hamvai után az ő hamvait is szórják az óceánba. Miképp irodalmi társa, Ady is oda kívánt jutni az értől, Márai Sándor Kassától eljutott a nagy óceánig. külön anyagot érdemel, ezért jövő számunktól kezdve sorozatban mutatjuk be életútjukat és munkásságukat, (fk) A kiállítás Helyszíne: AHC 300 Somerset Street, New Brunswick, NJ Mindenhol külföldi, de sehol sem idegen A 19-20. századi magyar művészet legerőteljesebb ága a festészet. Itt alakult ki a legtisztábban a sajátos magyar nemzeti művészet, amely egyszerre modem is volt, és a magyar tradíciót is magába olvasztotta. Ennek a csodálatos korszaknak a bemutatását tűzte ki célul az American Hungarian Foundation mintegy hetven festmény és grafika segítségével. A kiállításon olyan festők képei láthatók, mint Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Mednyánszky László vagy Munkács}- Mihály. Az első hazai festőiskola a 19. század közepén, 1846-ban alakult meg. A legtehetségesebb művészek külföldön dolgoztak. A szabadságharc leverése után egyre több tehetség bontogatta szárnyait, s hamarosan önálló nemzeti hang is jelentkezett. A hatvanas évektől bontakozott ki a történelmi festészet, emellett jelentős volt a hivatalos akadémizmus is. 1896-ban szervezték meg Nagybányán a művésztelepet, majd 1902-ben a magyar festészet fejlődésében nagy szerepet játszó szabadiskolát. A nagybányai kör egyszerre képviselte a Barbizont, a plein-airt, az impresszionizmust és a szecesszionizmust. A nagybányai iskola hatására más művésztelepek is létrejöttek. Természetesen voltak egyik irányhoz sem sorolható és autodidakta festők is. A 20. század első évtizedeiről kezdve mind erősebb lett a francia orientáció. A Salgo Trust for Education alapítvány gyűjteményéből összeválogatott kiállításon szereplő festők mindegyike
