A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-02 / 147. szám
2004. ÁPRILIS 2. Gyerekeknek A HÍD 21 Az aranyeke (magyar népmese) Volt a világon egy gazdag és hatalmas király. Csináltatott magának egy aranyekét, aztán hívatta az ország nagyjait, hogy találják ki, mit ér. Gondolkoztak, törték a fejüket, de sehogyan sem bírták kitalálni. Ekkor magához szólítja legöregebb jobbágyát, mondja meg, mit ér az eke. Sokat gondolkodott az öreg rajta, de nem találta ki. A király meghagyta neki, ha három nap alatt ki nem találja, leütteti a fejét. Ezzel az öreg hazament. Búsult egész nap. Végre észreveszi ezt a gyönyörű termetű leánya, s megszólítja:- Apám, miért búsulsz?- Hogyne búsulnék, édes lányom, mikor a király a fejem vesztesége mellett meghagyta, találjam ki mit ér az aranyekéje.- Mit ér, mit ér? Még azon is kell gondolkozni? Eredj, s mondd meg neki, hogy ekéjénél a májusi eső is többet ér. Elmegy tehát az öreg a királyhoz, s elmondja neki, hogy ekéjénél a májusi eső is többet ér.- Honnan tudod, ki mondta ezt neked?- Van egy leányom, ő - feleli az öreg.-Jól van - mondja a király -,' hanem mostmár adók egy marék lent, mondd meg a leányodnak, fonjon ebből fonalat, s a fonalból szőjön annyi vásznat, hogy katonáim mind elférjenek alatta, mert különben feje vesztesége! Ezzel hazamegy az öreg, s előadja a lányának, mit üzen a király.- Talán még ezen is töri a fejét? Itt ez a kis ágacska, vidd el a királyhoz, mondd meg neki, csináljon belőle orsót, rokkát, motollát és szövőszéket, akkor majd teljesítem a parancsát. A király elámult ezen az okosságon.- Hozd el a lányod, látni akarom! El is vitte, a király megszerette, feleségül vette, azzal a feltétellel, hogy senkinek tanácsot ne adjon, mert különben elkergeti.- ígérd meg kérlek - mondta a leány -, ha elkergetsz, magammal vihetem, amit a legjobban szeretek! A király megígérte. Történt egyszer, hogy az udvarhoz panaszosok jöttek, a király nem lévén otthon, a királyné adott tanácsot. Hazajön a király, megtudva felesége tettét, annyira megharagudott rá, hogy megparancsolta: holnap virradóra a háztól eltakarodjék! Estére kelvén az idő, álomport hozatott a királyné, s italban beadta a férjének. A király ültő helyében elaludt. Akkor az asszony kocsira tetette, s elhajtatott vele az apja házához. Reggel fölébred a király, kiakar menni, a szemöldökfába vágván a fejét, felkiált:- Ejnye, hol vagyok én? Ki hozott engem ide?- Én - mosolygott a felesége -, te mondtad, hogy ami a legkedvesebb nekem a házadban, azt magammal hozhatom. Én téged szeretlek a legjobban, azért hoztalak el.- Én is téged szeretlek a legjobban, hanem mostmár gyerünk haza, vigyük el apádat is, a kunyhót hagyjuk itt a szegényeknek. Mikor hazaértek, nagy lakomát csaptak, akkora volt a mulatság, hogy még a kutya is fánkot evett. Vége Közmondások magyarul és angolul Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton. Two dogs can hardly agree on one bone. Az ebek harmincadjára kerül, jutott. It fell to the thirtieth of dogs. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse. Like tree, like fruit. Nagy fába vágta a fejszéjét. He cut his axe into a big tree. (A hard venture.) Senkinek sem repül szájába a sült galamb. A roast pigeon will not fly into one's mouth. Ahol sok a gazda, bolond a szolga. Where there are many masters the servant becomes mad. Nincs a hadban semmi Péter bátya. (Szolgálatban a rokonság, ismeretség nem számít.) In the army there is no Uncle Peter. Hosszú haj, rövid ész. Long hair, short wit. Tudod-e? Mit eszik a húsevő növény? Nem rántott csirkét és fasírtot. Ezeknek a növényeknek a leveleik végén tömlőszerű kitüremkedés van, amit kancsónak hívunk. A széle többnyire színes, hogy a rovarokat magához csalogassa. Ha ügyetlenek a kancsó peremén megcsúsznak és a tömlő mélyére pottyannak. Persze menekülnének onnan, de nem tudnak, mert beleragadnak a lefelé álló ragadós szőrszálakba. A fogságba esett rovarok elpusztulnak a kancsó mélyén és felbomló testükből táplálkozik a növény. Varga Erzsi Ebihal Mondjátok az ebihal, hogyan hal, ha mégsem hall. Mitől lehet eb a poronty, sosem ugat, nem is morog. Állítod, hogy béka gyerek? Nincsen lába és nem brekeg. Se nem eb és nem is hal, mindenképpen csalihal, engem bizony megzavar. Nagy Johanna Tavaszi hangulat Napnak lángja lövell a tájra, kinyitja szemét a tetszhalott föld. Hóié szivárog, telik az árok, erőtől duzzadva mozdul a rög. Parton a fűznek szíve már lüktet, törtet a csermely a lombja alatt. Pajkos a kedve, megered nyelve, köveken locsogva tova szalad. Kősziklák szirtje, dombhátak íve reggeli ködből a porondra lép. Űj köpenyével, tűzdelve ékkel lábánál hever a harmatos rét. Madárvilágban MHÄavaszi láz van, ^hapfény ad mindennek életerőt. Szívembe vésett fiatal évek emléke villan a szemem előtt. A füledbe zizegek, meg is csíplek, ha lehet. (DOANflZS) Kis koromban nyersen Ágról ágra, fákról fára I Fürgén, vígan szökkenek, / A ni legvígabb akkor vagyok, / Hogyha diót törhetek. / Szeretem a mogyorót is, IA rügyet is megeszem! / Találjátok ki esznek, ízét adom a levesnek.gyenkeg / Hogy m khet Barátom a petrezselyem, egy' csomóba kötik velem. nevem: Selyempelyhes bóbitámat hordják a szelek, szétfújja egy szusszantással az ügyes gyerek. (n.DNvix-imr.-iAD) Vízben élek, brekegek, ismertek-e, gyerekek? Szúnyoglábon élek, a gólyától félek. (vria) (Vd’p) Barlang mélye az én hazám, / Itt élem világom, / Télen alszom, nyáron meg a I Kerekerdőt járom. / Azt se bánnám, ha az erdő / Csupa mézzé válna! / Bár nem tudom, hogy akkor iriajd / Hol terem a málna? (3ACIHIV) (snMoiv) Fent lakom az égen, melegít a fényem, sugárból van bajszom, este van, ha alszom. (dVN V)
