A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-04-02 / 147. szám
10 a HÍD Kultúra 2004. ÁPRILIS 2. Röviden ROSSZ HÍR A CSÁNGÓKNAK A Vatikánnak fontosabb a román katolikus egyház, mint a csángóügy - hangzott el Budapesten a múlt héten a Teleki Alapítvány szervezésében rendezett nemzetközi tudományos konferencián. A vatikáni diplomáciát azért bírálták, mert a "a román nemzet a belépő a Vatikán számára az ortodox világba." Vagyis az egyházi Róma érdeke, hogy a román államegyházzal jó kapcsolatot ápoljanak. A régi Magyarország KÉPESLAPOKON - ÚJRAÍ Lapunk decemberi 12-i számában hoszszabb írásban méltattuk az Osiris Kiadó A régi Magyarország képeslapokon című remek albumát. Ebben az Osiris Kiadót az tavalyi év legjobb könyvkiadójának minősítettük. Véleményünket most igazolja, hogy ezt a művet annyira sokan vásárolták meg, hogy meg kellett jelentetni a második kiadását. A régi Magyarországot az elszakított területeket sokan akarják otthonukban tudni, egy szép albumban az unokáiknak is mutatgatni. Micsoda bál a Savoyban Eszenyi Enikő, aki egyre inkább rendező, mint színésznő - egyik múlt számunkban jelentettük, hogy' Washingtonban aratott sikert egy Brecht rendezésével - ezúttal klasszikus magyar operettet boncolt szét, mégpedig Abrahám Pál: Bál a Savoyban című nagyoperettjét. A Savoy ezúttal Nizzában van s a történet is, a rendezés is más, mint a megszokott. Mondhatni, tanul a pesti néző operettül, másképp. Ghymes és a gyerekek A híres Ghymes együttes régóta sokat tesz a gyerekek népzenei kultúrájáért. Ezúttal a Fővárosi Nagycirkusz porondján vasárnap délutánonként, négy órai kezdettel játszanak népdalfeldolgozásokat gyermek közönségnek. E mellett továbbra is járnak magyarországi és felvidéki falvakba, ugyancsak a gyerekek kedvéért szintén népzenei koncertet adni. Opera és irodalom Baranyi Ferenc író társult az operaház néhány művészével: Csavlek Etelkával, Csák Józseffel, Kálmándi Mihállyal, valamint a Pécsi Nemzeti Színház volt népszerű baritonjával és most a hazáról és a szabadságról szóló áriákat és kettősöket mutatnak be, Baranyi Ferenc pedig az irodalmi háttérre mutat rá közbeiktatott rövid előadásaiban. Meghalt Robert Merle Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle - jelentette be kedd este a francia író lánya. Merle műveivel nagy ismertségre és népszerűségre tett szert. A legnagyobb elismerést, a Goncourt-díjat a II. világháború idején, hadifogságban szerzett élményein alapuló Két nap az élet (1949) hozta meg neki. A regényből Henri Verneuil készített filmet, Jean-Paul Belmondo főszereplésével, 1964-ben. Az író számos művét magyarul is kiadták, köztük a Maiéval, a Mesterségem a halál és az Állati elmék című köteteket. Merle tavaly augusztusban ünnepelte 95. születésnapját, a halál vasárnapra virradó éjjel érte Párizs környéki otthonában. London? Igen! New York? Nemi HÁROM KOPORSO A kulturális sajtónak nincs kesemyésebb feladata, mint amikor a nézőknek legfeljebb egy lapoldalnyi terjedelemben számolhat be arról, amit e nézők szemtől-szembe is láthatnának, élvezhetnének, a művészeti közélet nyelvén szólva: befogadhatnának magukba. Földessy Dénes A Három koporsó című szerelmi háromszög dráma minap Kassán, vagyis a New York-ihoz hasonló nemzetiségi színjátszás életkörülményei között lezajlott emlékezetes premier mégis erre kényszerít. Pedig a kortárs művészet, így a kortárs dráma bemutatása minden egészséges művészetpolitika kötelessége. Nos, a szerzőt, a 37 éves, Szép Ernő-díjas Egressy Zoltán drámaírót a Londoni Magyar Kulturális Intézet immár törzsvendégként fogadja, és ápolja, ismerteti rendkívül sajátos, modern drámaművészetét, mi pedig itt, a londoninál semmivel sem érdemtelenebb New York-i közönségnek csak a lapban beszélgethetünk a szerzővel.- A drámaíró legelegánsabb bemutatkozása, ha felsorolja műveit!- Reviczky; Portugál; Sóska, sültkrumpli; Kék, kék, kék; Csimpi szülinapja (mese); Vesztett éden; 4X100 (ennek egyik, a székesfehérvári premierjéről A Híd is közölt kritikát); Három koporsó; Fafeye, a tenger ész (mese); Baleset.- Pillantsunk be egy mai ifjú drámaszerző alkotó világába. A hagyományos alkotó folyamat szerint először van a koncepció, aztán a vázlat....- Az író általában tudja, mit akar, de az írás során sok minden önműködővé válhat. Legalábbis az én esetemben. A dráma szövegét tulajdonképpen nem is én írom, hanem az általam elképzelt szereplők mondják egymásnak. Ez azért van így, mert írás előtt nagyon pontosan kitalálom, kik a szereplőim. Ok aztán önálló életet kezdenek élni, miközben írok... Minden szereplő az alkata, és akkori pillanatnyi helyzete szerint beszél a másik figurával, eközben alakul ki a dráma cselekménye. Egyszóval nekem a figurák kitalálása a legfontosabb feladatom. Persze az se árt, ha tudom, miről akarok írni...- Ha tehát volna is merev szerzői koncepció, a szereplők "megfúrhatnák"?- Néha "megfúrják". A Sóska, sültkrumpli című darabom vége például más lett, mint amire előzetesen készültem. Úgy alakult a dialógus, hogy más lett a csattanó. De ez volt az életszerűbb. Nem szabad egy írónak ellenállnia, ha a szereplői elviszik valamerre. Ók tudják... Az már más kérdés, és egy kicsit a tudathasadás felé vinné az elmélkedést, ha azt mondanám: természetesen minden szereplő én vagyok.- Ezért olyan jók tehát az Egressy drámák dialógusai! Érdekes azonban a másik kérdés: hogyan lett ismert szerző Londonban?- Bogyay Katalin, a Londoni Magyar Intézet igazgatója és munkatársai figyelik a magyarországi kulturális eseményeket. Most, a Magyar Évad keretében rengeteg programot szerveznek, de én ezeken kívül is voltam vendég náluk nemegyszer. A Portugál, a Kék, kék, kék és a Sóska-előadásaimat is megismertették (angolul) a londoni közönséggel. Hozzáteszem: nem csak ott élő magyarokkal, hanem angolokkal is. Kitaláltak egy felolvasó színházi formulát, erre alkalmas darabokat válogattak. így kerültek ki - velem együtt - az írásaim. Nagyon jó élmények ezek nekem, ráadásul az ő tevékenységüknek köszönhetően a Sóskát bemutatja egy londoni színház. Ez a segítségük nélkül nem valósulhatna meg.- Hogy jött össze ennyiszer a közönség?- Nem tudom, ez is szervezőmunka nyilván, mindenesetre eddig még minden alkalommal megteltek a színházak. Megjelenés síléccel CHARIiE A CSÚCSON A mesés osztrák síparadicsom egyik "szent helyén" - merthogy a helység neve Heiligenblut (Szentvér) - lapzártánk idején már negyven napja egyvégtében esett a hó, amikor Charlie így szólt: enynyi már jó.- Egy januári sívakáción született meg ez az ötlet - mondta a Hídnak Charlie, az egyik legnépszerűbb magyar rockénekes, aki többek szerint baseball sapkában született, mert hajadonfővel ember még alig látta őt. - Kétszeres örömet okozunk azoknak, akik sízni is szeretnek, s közben az én együttesem közönségének tagjai is: síkoncertet adunk. Megjelenés síléccel, én pedig a bandámmal bemuzsikálom, beéneklem ezeket a hegyeket. Most tehát érvényes az olcsó poén: igazán magas hangot csak hegycsúcson lehet kiénekelni. Mert ugye a rockdalnokok legmagasabb hangja a C-dur skálán számítva általában a Á-hang, na jól van, a H, olykor préselve, de mit lehessen tudni, mit hoznak ki egy énekesből az Alpok csúcsai, hát még a jó hangú Charlie-ból. Persze a mostani tizennégy méter magas hótömeg lavinát is okozhat. Ahogy Sütő András gyönyörűséges drámájában, az Advent a Hargitán-ban megírta: kiáltásra leomlik. A lavina szót hallani sem jó, Iám e dráma másfél évtizeddel ezelőtti pesti bemutatóján a román nagykövetség emberei méregtől lila szájszéllel álltak fel s húztak ki a nézőtérről, mert e szót is a nagyrománság megsértésének vélték. Mindenesetre most Horváth Zoltán, a Hotel Heiligenblut magyar igazgatója lavinaszondát is rendelt, le is mérték, de aszerint nincs vész, nincs lavina veszély. Ilyenkor, áprilisban az Alpokban még nagyban tart a síidény. Charlie-ék pedig e hó 12-én zendítenek rá. Az osztrák kocsmárosok rettentően sok hektó forralni való borral vonulnak ki a dalos kedvű magyar sízőkhöz. Vörös bor, fehér hóval, a heiligenbluti magyarözönben, ez az osztrák zászlószín kombináció lesz az egyedüli echt Österreicher. Sok sikert, Charlie! (FD)
